Elátkozott Habsburgok 5. rész: Trónörökös tragédia!

 Rudolf trónörökös 1889 január 30.-án követett el közös öngyilkosságot szeretőjével, így ebben a hónapban róla emlékezünk meg! Tragikus életét a régi királytragédiákhoz hasonlóan felvonásokra és színekre osztottam, a könnyebb átláthatóság és nyomon követés végett is.

 FIGYELMEZTETÉS: A következő életrajzi bemutató a történelem megzavarása érdekében véleményt tartalmaz! A neveknél és különféle nagyobb hatású eseményeknél a kijelölt linkre kattintva bővebb információkhoz juttok.
Rudolf trónörökös hivatalos portréja 1885 körül

1. felvonás: Gyermekévek

1. szín: Csak megszületnie volt nehéz...

 Rudolf születését nagy várakozások előzték meg, már csak azért is, mert az első két gyermeke a császári párnak leány lett. Ez akkoriban nagy csalódás volt, hisz a fiú trónörökös biztosította volna Ferenc József vérvonalának folytonosságát a trónon. A korabeli uralkodói hitvesek első számú kötelessége - éppen ezért - a kellő számú fiú trónörökösök kihordása volt! Mikor 1858 augusztus 21.-én harmadik gyermekként, és első fiúként meglátta a napvilágot (a Bécs melletti Laxenburg kastélyban) mindenki öröme mérhetetlen volt! A császári pár a szokásoktól eltérően az ünnepségekre szánt összeget jótékony célokra osztotta szét (ennek fő oka a korábbi gazdasági válság volt).

 Ferenc József térdre borulva hálálta meg Erzsébetnek, 21 mozsárágyú lövéssel adták a bécsi nép tudtára a fiú születését, a nagyvárosokban minden épületre a birodalmi lobogó került és ünnepi istentiszteleteket adtak a templomokban. Mint trónörökös és császári leszármazott születésekor megkapta az akkori legmagasabbnak számító Aranygyapjas rendet, valamint rögvest ezredesi rangon a 19. gyalogezred "tulajdonosa" lett. Az újságok dicsőséges illusztrációkkal adták hírül a szerencsés születést! Ezután akár azt is mondhatnánk, hogy neki csak megszületni volt nehéz.
Rudolf trónörökös fejedelmi bölcsője, Franz Matthias Podany készítette mahagóniból, juharfából intarziás betétekkel és bronz díszekkel

2. szín: viszonylag boldog gyermekkor

 A fenti dicsőséges leírásból azt is hihetnénk, hogy minden a legnagyobb boldogságban zajlott le. A valóság sokkal kiábrándítóbb és az ágyúszók, örömujjongások és díszes rendjelek mögött komoly érzelmi viharok munkálkodtak. Először is anyja, Erzsébet császárné meghasonlott anyai szerepével, mivel egy évvel korábban sikerült Zsófia főhercegnével (az anyósával) szemben kiharcolnia, hogy a magyarországi körútra magával vihesse két kislányukat. Döntése katasztrófába fordult, mert az elsőszülött leány, Zsófia valószínűleg rossz minőségű ivóvíztől tífuszt kapott és rohamos gyorsasággal elhunyt a budai palotában anyja karjaiban (húga Gizella is lebetegedett, ám ő szerencsésen felépült) . 
Színes illusztráció Erzsébet császárné karjaiban az újszülött trónörökössel, mellettük Gizella főhercegnő, a falon pedig az elhunyt Zsófia főhercegnő képe, Josef Kriehuber 1858

 Erzsébet császárné ezután vigasztalhatatlan lett, három napra bezárkózott a szobájába, nem volt hajlandó enni se, feltételezhetően étkezési zavarai ekkor kezdődtek. Visszatérve Bécsbe az őrjöngő Zsófia főhercegné fogadta aki szintúgy imádta a róla elnevezett kislányt, és a halálával egyenest a meggyötört császárnét vádolta! Erzsébet császárné ezután Rudolfról születésekor már rezignáltan lemondott: anyósa, férje és a különböző nevelők gondjaira bízta. Nem sokkal később kezdte meg a végtelenségbe nyúló külföldi (földközi-tengeri) gyógyutazásait, aminek nyomán a felcseperedő Rudolf trónörökös életéből javarészt kiesett.
1859 körül készült idilli családi fotó részlete Erzsébet császárnéval, ölében Rudolffal és mellette Gizellával

 Zsófia főhercegné igazán elkényeztette a fiút, próbált anya helyett anyja lenni - Gizella és Rudolf egész életükben így is tekintettek nagymamájukra, nagyon erős kötelék alakult ki közöttük, bármi gondjuk volt mindig számíthattak rá. Mikor nagymamájuk 1872-ben elhunyt nővérével együtt őszintén megsiratták a temetésen. Apjukra nem nagyon számíthattak, aki mintegy érzelmi analfabétaként a szokások és hivatalos teendőinek a rabja volt; illetve abban a korban nem is nagyon várták el egy férfitól, hogy gyermekeivel asszonyi szinten foglalatoskodjon. A birodalom problémái Rudolf trónörökös születése után egyre csak fokozódtak, ezek egész napos foglalatosságot is nyújtottak neki. Rudolf későbbi életéből jegyezték fel, hogy nap közben beszélni szeretett volna az apjával, akkor szabályosan audenciára kellett sorban állnia! A koronaherceg kapcsolata császári apjával mindig rideg és távolságtartó volt, Rudolf kényszeresen próbált neki megfelelni és a kötelességtudat vezérelte.
Vadászós családi fotó az osztrák Alpokban Ferenc József császárról és a trónörökösről, 1865 körül

 Születésétől hat éves koráig viszonylag idilli gyermekkorként telt, nagyon jó dajkát kapott akihez őszintén ragaszkodott és szeretett, akit gyermeteg módon Wowónak becézett, hisz valószínűleg nehezére esett kicsiként kimondania a nevét, Caroline Welden. Érzékenysége, gazdag érzelmi világa már korán aggasztani kezdték apját és a főhercegnét, ami labilis anyjára, Erzsébet császárnéra emlékeztette őket és, hogy megfelelő trónörökös és császár lehessen ezt a későbbiekben következetesen próbálták kinevelni belőle!
A kis trónörökös uniformisban 1860 körül

3. szín: határozottan boldogtalan gyermekkor!

 Az imperialista uralkodói rendszerben mindig is nagy gondot fordítottak a felcseperedő trónörökösök jellemének a formálására. Így az osztrák császári házban is minden fiúgyermek születésekor érdemrendeket és valamilyen katonai egységet kapott "ajándékba" születési kiváltságuk szerint. Éppen ezért nagyon fiatalon, csupán hat évesen katonai nevelésben is részesültek. Így történt ez az összes császárral (Ferenc Józseffel is) illetve öccseivel. Ez alól Rudolf sem képezett kivételt, ami mai józan ésszel felfoghatatlan, az a mikéntje: egyik napról a másikra a nevelőnő munkája véget ért, és a szigorú katonai nevelés lépett a helyére minden felkészítés vagy átmenet nélkül. Ez általában a nevelőnőket is megviselte, akik többé már nem láthatták a szívükhöz nőtt gyermeket; de hatványozottan megterhelte és megviselte a gyerekeket is! Rudolfnál extra figyelmet igényel, hogy alapból érzékeny természetű volt, amit a szigorú udvari szabályok miatt mellőztek, sőt kiirtani óhajtottak!

 1864-ben az osztrákoknak sikerült dánok ellen egy kis győzelmet kivívniuk: Leopold Gondrecourt gróf vezetésével, akit ezért Ferenc József és Zsófia főhercegné is nagyra becsült. A "vasdandárnak" becézett kemény és hajlíthatatlan tiszt egyértelmű utasításokat kapott a fiatal fiú megacélozására. Rudolf trónörökösnek ki kellett költöznie a gyermekszobából (addig nővérével egy szobában lakott, vele egész életében bensőséges kapcsolatot ápolt), saját udvartartást kapott ahol udvarmestere és nevelője a kíméletlen gróf lett. Ennél rosszabb döntést nem is hozhattak volna! 
Rudolf trónörökös katonai egyenruhában 1862-ben

 Rudolf minden korábbinál szigorúbb kiképzésben részesült, amely csomag a következőket tartalmazta: 
-éjszakai pisztolylövéses ébresztések
-éjszakai hosszú menetelések
-esőben, viharban való vigyáz állás órákig
-vadasparkba való kinn hagyás éjszaka kellős közepén tökéletesen egyedül, védelem nélkül
A trónörökös testi és mentális egészsége rohamosan zuhant, már az orvosok is veszélyre hívták fel a császár figyelmét! Ám az apja nem törődött az intésekkel, sőt még elmarasztalóbb leveleket írt a grófnak, hogy a gyerek még mindig túlérzékeny. Ezeket pl. saját fiának is megírta, ha valamilyen nyilvános eseményen vettek részt és a fiatal fiú elérzékenyült, megijedt vagy csak egyszerűen érzelmeket fejezett ki; apja azutána levélben rótta fel, hogy ilyeneket nem szabad csinálni!
A kíméletlen vasdandár fotója 1866-ban

 Rudolf szerencséjére Gizella főhercegnő nevelője sokkal haladóbb és józanabb felfogású ember volt, Joseph Latour von Thurmburg gróf. Mikor tudomást szerzett a fiú egyre romló állapotáról felemelte a szavát mind a császárnál és a főhercegnénél, ám zárt ajtókra talált. Ez után éppen külföldön tartózkodó Erzsébet császárnénak írt levelet, melyben felvázolta az elkeserítő helyzetet fiával kapcsolatban. Ekkor lesújtó válaszlevél formájában a császárné is hárította a problémát, indokolván, hogy ő ebbe nem szól bele. Latour gróf összeszedte minden merészségét és nem átallt egy újabb levelet írnia a nemtörődöm anyának, amiben megfenyegette hogy kiteregeti a császári család szennyesét ha nem tesz valamit! Erzsébet beijedt és ultimátum levelet küldött a férjének, hogy szüntessék meg a vasdandár nevelői jogát, adják át Latour grófnak és Erzsébet számára megfelelőbb szellemiségben és közegben folyjon tovább a nevelése a kisfiúnak - különben otthagyja császári férjét!

 Erzsébet császárné fenyegetőző levele sikerrel járt, Ferenc József teljesítette minden óhaját, így Rudolf rémálomszerű nevelés véget ért - de maradandó sebeket hagyott fejlődő lelkében. Persze ez nem jelentette azt, hogy a katonai szigor tökéletesen megszűnt, sőt 1866-ban mikor kitört a porosz-osztrák háború a kis koronaherceget is kivezényelték a hadszíntérre, ahol szembesült a háború minden kegyetlenségével. Nevelőjének, Latour grófnak szinte szenvtelen leírásokat küldött a meghalt és sebesült katonák számáról, a foglyok kínzásáról és a háború kegyetlenségeiről.
Georg Bleibtreu: A königgrätzi ütközet c. festményének a középpontjában a győztes I.Vilmos császár, Bismarck kancellár és Moltke tábornok áll (a festmény két évvel később 1868-ban készült)

 Anyja megmentő szavai után csak még jobban idealizálni kezdte ezt a távoli tünemény lényt, akit jórészt ő maga is csak ünnep napokon látott és súlyos Ödipusz-komplexus kifejlődéséhez vezetett. Rudolf egész életében féltékenyen bálványozta elérhetetlen anyját, akitől sohasem számíthatott őszinte meleg szeretetre. Például féltékenyen tekintett húgára, Mária Valéria főhercegnőre akit anyjuk szeretve dédelgetett, gondozott, mindazt megadva neki amire Rudolf csak valaha vágyott. De később, amikor Erzsébet királyné angol lovászával hírbe hozták, és nagynénje Mária nápolyi ex-királyné a trónörökös fülébe ültette a bolhát a kapcsolatról, féltékenyen vonta kérdőre anyját és kellemetlen vitákkal telt 1878 tele amíg királynénk vadászni volt ott, Rudolf pedig tanulmányi úton. De ezt leszámítva a kapcsolata anyjával is inkább formális volt, gyakran érezte magát feszélyezve hogy mennyit mutathat ki szeretetéből.

2. felvonás: Az aranyifjú

1.szín: a felvilágosult tini

 Rudolf trónörökös élet tragédiájának a megértéséhez nagyon fontos figyelembe vennünk azt, hogy a családja mennyire diszfunkcionális is volt! Legjobban egy mai elvált szülői viszonyhoz hasonlítható, ahol az apa dolgozik ezerrel, hogy eltartsa a családját, de éppen ezért se ideje, se kedve velük érdemben foglalkozni; ezért a gyereknevelés gondját kiszervezi a nagyszülőkre és nevelőkre, akik egyrészt próbálják szigorú rendre, következetességre és rendszerességre szoktatni őket; másrészt túl is kompenzálják az elveszett szülői szeretetet. És akkor ott van a külön élő "hétvégi szülő" (ez esetben Erzsébet) aki kéthetente elviszi a gyerekeket és olyankor csokit ad nekik reggelire, vidámparkba viszi őket, mindent megenged és azt csinálhatnak amit csak akarnak! De ha megunta őket, vagy lejárt a nekik szánt hivatalos idő akkor vezényszóra visszaadja őket a "rendes" családi körbe.

 Rudolf nevelésének a felszabadítása után Erzsébet próbált több felügyeleti jogot biztosítani magának a szigorú anyósával szemben, gyermeki életében. Elvitte őket magával néha utazásaira, ahol távol a merev udvari szabályoktól egy nagyon harmonikus és kötetlen légkörbe csöppentek az addig szigorúsághoz szokott gyermekek. Ez is inkább Rudolfnál jelentett problémát, akinek ezen utazások után nehezebb volt visszaszoknia. Anyjukat mindig fájóan hiányolták és egy meglehetősen kegyetlen érzelmi ping-pong alakult ki Erzsébet és anyósa között.
A fiatal koronaherceg 1870 körül

  Új nevelője, Latour gróf gyorsan sikereket és fejlődést ért el a fiatal fiúvá cseperedő Rudolfnál: már korán kiderült liberális hajlama, hogy szabadgondolkodó és hogy mennyire kiváló az íráskészsége is! Ezek mellett sokkal aggasztóbb volt egyház és egyházi főrendekkel szembeni ellenessége, az arisztokrácia bírálása és hogy már egyáltalán nem tekintette Istentől származó adománynak az uralkodást. Ez majd később újság publikálásaiban és tanulmány könyveiben teljesedik ki. Príma nevelésben részesült, a gróf gondoskodott róla, hogy a birodalom minden részéről érkező megfelelően felvilágosult tanárok képezzék (összesen 50!) és így már korán elkezdte tanulni a magyar nyelvet is (az osztrák birodalomba sokkal régebb óta integrált és velük sokkal békésebb kapcsolatot fenntartó cseh nyelvet pl. csak jóval később kezdte el megtanulni! A csehek a '48-'49-es forradalom és szabadságharc idején mindvégig hűségesek maradtak a Habsburg házhoz). Ám ezután inkább a szláv népekkel rokonszenvezett mind az osztrák, és mind a magyar nacionalista elnyomatással szemben.

 Ifjú korában történt, hogy a nemi felvilágosításból is ízelítőt kapott, megtörtént ugyanis, hogy természettudományokat oktató tanára egy haltenyészettel foglalkozó óra keretén belül elmagyarázta a 13 éves fiúnak a szaporodás és keresztezések alaptéziseit. Persze ez még nem tekinthető nemi felvilágosításnak, ám jóval nyíltabb és felvilágosult módja volt a nemi életbe való bevezetésben, mint a szigorú hallgatás és titkolózás.
Az ifjú trónörökös 1875 körül

 A '70-es években tanulmányainak a befejezése után körútra indult többek közt Angliába, Svájcba, Németországba és Sziléziába, ahol egy "botrányos" cikket írt. Ott Albrecht főherceg birtokán több olyan gyárakat is üzemben tartott amik nem termeltek hasznot, de fontosak voltak, hogy a környékbélieknek munkát biztosítson. Rudolf és kísérője név nélkül egy méltató cikket jelentetett meg ennek kapcsán a helyi lapban, ami felbosszantotta Albrecht főherceget ömlengően dicsérő és szocialista (sicc!) stílusa miatt. Arra kérte a trónörököst, hogy inkább máshol ezt ilyen formában már ne jelentesse meg... Ezután utazásokat tett még Spanyolországba, Egyiptomba és Palesztinába is. 

2. szín: bohém élet, bohém évek

 A '70-es évek végén ahogy függetlenítette magát és kezdett öntudatra ébredni olyan életmódot kezdett folytatni, ami akkoriban egyáltalán nem volt méltó egy trónörököshöz! Egyre közelebb került a néphez, és egyre jobban elszakadt az arisztokráciától - a spanyolországi látogatás alkalmával például már szabályosan kimentette magát az udvari kötelezettségek alól!
Hivatalos egyenruhás fotó 1879-ből

 Viszont szeretett egyszerű ruhába bújni és elvegyülni az utcákon, megszemlélni és tanulmányozni leendő alattvalóit. Ilyenkor kocsmai tivornyázás és olcsó kalandok is szóba jöttek. Nem véletlen, hogy apja rossz szemmel nézte ezt az egész kicsapongást és már igen korán megfigyeltette a titkos rendőrséggel.

 Fiatalon rajongással nézett Mária Terézia portugál infánsnőre, aki apja öccsének Károly Lajos főhercegnek a harmadik felesége volt. Emellett fennmaradt naplójában kezdőbetűkkel és keresztnévvel megszólított nőkhöz is írt verseket és soha el nem küldött leveleket. Hatalmas szeretet és törődés igénye volt. Első (feltételezhetően) nemi kapcsolatát egy nála 10 évvel idősebb színésznővel folytatta le, Johanna Buskával. A dolog pikantériája, hogy a színésznő egy hetven éves férfihoz ment feleségül 1880-ban, akitől nemsokára egy fia született - a pletykák szerint Rudolf gyermeke.
Károly Lajos főherceg és Mária Terézia infánsnő 1873-ban

 Ennél is jóval színezettebb és romantikusabb a "zsidó lányos" szerelmi történet. A trónörökös Prágában élt ekkoriban, ahol nagyon erős és számottevő zsidó közösség volt. Az egyik legenda szerint egy fiatal zsidó lány minden este az ablakából epekedve bámulta a vele szemben lakó trónörököst, hogy hátha megpillantja az ablakában. A leány természetesen eme epekedésbe bele betegedett és meghalt, szomorú sorsáról tudomást szerezve a trónörökös virágot vitt sírjára. Másik verzió szerint álruhában kóborolva a szegény negyedben találkozott és szeretett bele egy zsidó lányba, akinek a szülei felismerték a trónörököst és abbóli félelmükből, hogy csak játszana hajadon leányukkal és megrontaná, vidékre küldték, gyorsan kiházasították. A leány természetesen ezután nem sokkal meghalt, Rudolf pedig az éj leple alatt virágot vitt többször is a sírjára...
Középkori farsangi jelmezben, 1879-es fotó

 A valóság ennél jóval kiábrándítóbb. Tény, hogy volt egy zsidó lány szeretője Rudolfnak 1880-'81-ben, egy bizonyos Eleonore Kolmann. A leányt felkarolta, magával vitte Bécsbe, hogy színésznőnek kineveljék ott, mert potenciált és tehetséget vélt felfedezni benne (nem mellesleg a színésznő egyféle nemesített kurtizán is volt; nem akkora szégyen, mint egy egyszerű polgár leány). Mikor '80-ban Belgiumba ment hivatalosan megkérni Stefánia hercegnő kezét nem átallott oda is magával vinni! Erről a belga királyi pár tudomást szerzett és habár mélységesen felháborította őket a dolog nem inthették meg a trónörököst - tűrniük kellett az ünnepélyes megaláztatást! Erről természetesen Stefániának akkor és ott nem szóltak, csak később szerzett tudomást róla. Az esküvő idején Rudolf megszüntetett minden kapcsolatot, így a zsidó lány is eltűnt mellőle a történelem süllyesztőjébe: sohase lett belőle sikeres színésznő, visszaköltözött Prágába ahol szegénysorban halt meg, mentális problémákkal küzdve.

 A leánykérés idején a szolgálók által kiszivárogtatott pletyka miatt birodalom szintű botrány lett, Rudolf pedig közszájon forgó megvetés és nevetség tárgya lett - persze a szigorú cenzúra miatt nyíltan nem lehetett az ügyről írni, de burkolt formában fel-fel merült!

 Rudolf trónörökös sármos férfinak számított a korában, szeme egyféle kívánatos megfejthetetlen melankóliát sugárzott, ami úgy csábította a nőket, mint légypapír a legyeket - szó szerint ragadtak rá és oda voltak érte! Rudolf hamar elvesztette ártatlanságát, kalandjai nőttek és nem csak színésznőcskéket vagy holmi polgárlányokat hódított meg, de az arisztokrácia tagjai közül is csemegézett. Így esett meg, hogy 1877-ben kalandja támadt Helene von Vetsera bárónéval, Mária anyjával is!
Vetsera Mária grófkisasszony anyja, Helene 1877 körül

 Valójában Rudolf trónörökös kicsapongása és kalandjai olyan mértékűek voltak, hogy 30 törvényen kívüli gyerekről tudjuk, hogy tőle származnak; soknak Ferenc József fizetett hallgatásért cserébe gyermektartási díjat! Ez egész életében mélyen lesújtotta a bigott császárt - habár ő sem átallott a házasságtöréstől, de azért mindennek van határa!

3. szín: a birodalom árnyékában

 Ahogy fentebb fel lett vázolva Rudolf trónörökös politikai nézetei homlokegyenest szembe mentek apja és a bécsi udvari arisztokrácia politikájával. A 19. században két nagy politikai oldal ütközött egymásnak: az imperializmus és a nacionalizmus. Az imperialisták egyértelműen kisebb népcsoportok leigázásával, kizsákmányolásával és képükre formázásával vélték a leghatékonyabbnak az irányítást, ahol a felsőbbrendű központi hatalom igazgat. Ezekkel szemben ütötte fel a fejét a nacionalizmus, aminek az értelmében a nemzetiségek éppen ettől az elnyomó központi hatalomtól függetlenül, önálló államban rendelkeznének saját maguk sorsa felett. Azok az imperialisták, akik ilyen nézeteket vallottak voltak a liberálisok. 

 Rudolfból tökéletesen hiányzott a politikai manipuláció készsége, a sikamlósság és a türelem is. Legnagyobb hibáit ott követte el, amikor nyíltan szembeszállt apja mélyen bigott és ultrakonzervatív imperialista birodalomvezetésével. Ferenc József uralkodásra tökéletesen alkalmatlannak tartotta a fiát és őszintén rettegett attól, hogy mi lesz a birodalommal, ha egyszer ő kerül a császári székbe! Ezt a keserű véleményét alkalmasint fiának is elmondta, ami hatalmas törést okozott az egyébként is formálisan létező apa-fiú kapcsolatban.
Huszár díszegyenruhában 1883 körül

 Rudolf az első Albrecht herceg üzemeiről írt névtelen újságcikk után ráérzett, hogy álnéven vagy névtelenül kell megírnia az arisztokráciát és egyházi elitet elítélő röpiratait, újságcikkeket. Természetesen mivel udvari körökben jól ismerték a trónörökös nézeteit és stílusát, nyílt titok volt, hogy a liberális eszméket terjesztő császárság ellenes cikkek szerzője kicsoda. Ferenc József felháborodása mélységes és szégyenletes volt, hisz ezekben a röpiratokban a trónörökös nem egyszer nyíltan a saját apját támadta! 

 Ezek után ne is lepődjünk meg, hogy Ferenc József semmilyen állami ügybe nem vonta bele a fiát, nem osztotta meg vele a politikai eseményeket, és még véletlenül se készítette fel az uralkodásra úgy, ahogy kellett volna, társuralkodóként. Rudolf így vállt politikai száműzötté, akinek a szabadidejét és energiát madarakról szóló ornitológia munkák kiadásával és útleírásokkal próbálták lekötni (való igaz, hogy nagyon értett hozzá, páratlan szakmunkákat írt, de ő is látta, hogy ez mennyire hasztalan a céljaihoz és a világban betöltött szerepéhez képest!). A kitaszított száműzött érzése csak fokozódott, mikor házassága után Prágába jelölték ki számára a lakhelyet, távol a bécsi udvartól és politikai elittől; sőt császári szülei gyakran meg se hívták a trónörökös párt a bécsi udvari rendezvényekre (mondván, hogy nem szólnak bele az ifjú pár életébe, hanem kivonják magukat ezzel önállóságra szoktatva őket), ami fokozta Rudolf frusztrációját és igazi kitaszítottnak érezte magát.
Gondterhelt tekintetű fotó 1885 körül

 Másfelől az idősödő császár felfedezte, hogy felnőtt férfivá érő fia bizonyos romantikus kisugárzással, egyféle "szőke herceg" archetípussal bír. Rudolf kifürkészhetetlen ábrándos tekintete, daliásan huszáros termete, modoros viselkedés és kifogástalan stílusa által mindenkit meg tudott nyerni. Ami probléma volt, hogy ennél többet nem is láttak benne az emberek. És Rudolf se. Mivel sohase tudta megvalósítani politikai nézeteit, és örök álmodozó maradt, ezért a beszélgetéseiket senki se vette komolyan, sehol se tudott hű társakra lelni politikájának a végrehajtásában. 

 Liberális nézeteit legjobban a szláv népekkel való rokonszenvezésben élte ki, habár mindig minden politikai vitában a gyengébbet védte. Így kiállt az osztrákokkal szemben Magyarország mellett, ha éppen valamiféle bécsi megszorításról volt szó; de amikor a magyarok a horvátok és szlávok nacionalista mozgalmaik ellen léptek fel, akkor ezen utóbbiak mellé állt a magyar politikusokkal szemben. Rudolf liberális nézetei szerint a horvátokat és szlávokat nemzetiségük szerint megillette az önrendelkezési jog, és ekkoriban úgy képzelte el, hogy uralkodása alkalmával a Monarchia elnyomott népcsoportjainak is hasonló jogokat biztosítana, mint amiket a Kiegyezéskor Magyarország kapott. Mondani se kell, ez az idea mindenkit elborzasztott (bécsi és pesti udvari és politikai körökben egyaránt)!

 Világpolitikai nézeteiben Francia- és Oroszországhoz vonzódott, amivel szintén szögest ellentétben állt az 1879-ben kialakult Német és Osztrák-Magyar Monarchia kettős szövetségével, amihez pár év múlva Olaszország csatlakozott, hármas szövetséget alkotva. Rudolf borúlátóan szemlélte a németekkel való "cimboráskodást", aminek konkrét alapja a német császári család lenézése volt az osztrák birodalommal szemben. Valóban, ebben az időszakban katonailag, iparilag, gazdaságilag és nagyhatalmilag az 1870-ben egyesült nagy Német Birodalom köröket vert rá az ősiségtől és soknemzetiségtől roskadozó monarchiára. Mikor az ambiciózus  II.Vilmos egy rohamosan lezajló császárváltás után fiatalon ennek az erős birodalomnak az új császára lett, megalázó kijelentésekben tiporta alá az osztrák császári tekintélyt és szerepét ebben a szövetségben. Mindemellett Rudolf mérhetetlenül ellenszenvezett is vele - és irigyelte is, amiért neki sikerült az idős nemzetéket leváltania, míg az egészséges Ferenc József mellett neki (valóban) még hosszú évtizedeket kellett volna mellőzöttségben várnia. Bismarck német kancellárt is csak annyiban bosszantotta a trónörökös húzását ellenségük, a franciák felé, hogy majd egyszer a jövőben, mint császárral kell ezen a szinten foglalkozniuk vele; addig csak bosszantó volt.

3. felvonás: Házasság és egyéb szörnyűségek

1. szín: tűz és víz

 Rudolfnak aggasztó kicsapongó élete végett is érett már a kiházasítás, ami komoly problémákba ütközött. Első sorban a korban hozzá illő arának katolikusnak kellett lennie; másod sorban, pedig az alá-fölé rendeltségi viszonyok egyensúlyban tartása végett egy a monarchiánál kisebb, gyengébb királyi házból kellett származnia. Ezekben a jelöltekben pedig nem igazán dúskált már úgy a 19. század végén Európa, mint korábban. A spanyol és portugál királyi házak visszautasították az udvar közeledését, a németekkel valót pont a vallási különbözőségek miatt vetették el. 

 Így került sorra a térképen a kis katolikus belga királyság, ahol éppen felnövekvőben volt egy fiatal hercegnő, Stefánia királyi hercegnő. Miután hivatalosan megegyeztek, a trónörökös 1880.-ban Belgiumba utazott, hogy látogatást tegyen és megkérje a fiatal leányka kezét (ide vitte magával a zsidó szeretőjét). A leánykérés kellő formaiságokkal telt, valódi szerelem ekkor még nem gyúlt a fiatalok között; sőt, feszengtek és tökéletesen idegenek voltak. Stefánia ez után "kikupálódás" céljából pár hónapot töltött a bécsi udvarban, ahol mindenkit lesújtott, hogy a 16 éves leány nemileg és érzelmileg még mindig nem érett. Mindenki jobbnak látta, ha visszamegy Brüsszelbe és várnak az esküvővel, illetve, hogy a belga királyi pár némiképp felkészíti asszonyi szerepére az éretlen kislányt.
Hivatalos eljegyzési fotósorozat része 1881

 Az esküvőre a hivatalos ceremóniát megillető nagyszabású keretek közt került sor 1881. május 10.-én, ahol az esketést celebráló prágai érsek, Rudolf ellenlábasa volt. A pár rövidke nászút után Prágában telepedett le. Habár előre elrendezett esküvő volt, az első éveket mindkét fél nyugodt és harmonikus időszakként jellemezte (ez főként kötelességtudatuknak köszönhető, hogy próbáltak megfelelni a kihívásnak). Igazi családias boldogságot a trónörökösné várandósága hozott, ezt az időszakot memoárjában Stefániai is boldognak, idillinek írta le, ekkor álltak legközelebb a valódi szerelmi kötelékhez! Egyetlen leánygyermekük születése csalódást jelentett: Stefánia sírva kért bocsánatot, de Rudolf kedvesen vigasztalta, mondván, hogy egy kislány sokkal aranyosabb. Mivel mindketten fiatalok voltak semmi okát nem látták annak, hogy ne születhessen még több gyerekük, akár fiúk is.
Stefánia trónörökösné és Erzsébet főhercegnő 1886 körül

 Ám ezután mégis megtört az idill. Sajnos a boldogságukon repedéseket ütött a neveltetési és alap nézeteiket képező különbségek. Rudolféi már vázolva voltak, Stefánia ezen a téren a bigott és imperialista pártiság mellé pozicionálódott. A házastársak szellemi síkon se mozogtak közös nevezőn, mivel Rudolf túlművelt és koravén volt, míg felesége ismereteiben számára kellemetlen hiányosságok voltak. Idővel képtelenek voltak bizonyos dolgok felett közös nevezőre jutni. Az se segített sokat, hogy Stefánia szögegyenest ellentéte volt a koronaherceg nőideáljának: szőke, kissé molett, formátlan termetű volt, nem túl bájos arcvonásokkal; míg a trónörökös ideálja az érett, szép alkatú és barna hajú asszony volt (khm... mint körülbelül az anyja...). Rudolf megvetette az arisztokráciát, kerülte az udvari eseményeket (anyjához hasonlóan), míg Stefánia lubickolt az elit imádatában és boldogan szerepelt anyósa helyett is bárminemű udvari megmozduláson.

  Leányuk születése és nézetkülönbségeik után az idill el kezdett szétfoszlani, Rudolf visszasüllyedt a kicsapongó életébe. Ismét szeretőket kezdett tartani, vagy olcsó rövid kalandokba bocsátkozott. Egyszer Rudolf rábeszélte Stefániát, hogy öltözzenek be álruhába és vegyüljön el vele a nép között, ahogy ő szokott. Stefánia kíváncsiságból belement, de a kocsmai tivornyázás, a nép egyszerű és közönséges viselkedése számára visszatetsző volt és ez után ahelyett, amit Rudolf szeretett volna ezzel elérni, hogy közelebb kerüljön majdani alattvalóihoz, Stefánia csak mégjobban megvetette őket és végleg egyáltalán nem értette, hogy férje mit élvez ezen?
Stefánia trónörökösné (ülve) és nővére Lujza hercegnő, 1886 körül

 1886-ban Rudolf és Stefánia is lebetegedett, hivatalos orvosi jelentés szerint hasmirigy gyulladásban, ám valójában nemi betegség volt. Rudolfnak a sok kicsapongás után "sikerült" egy kiadós gonorrhoeát összeszednie, ami elkezdte felemészteni; a feleségének továbbadva pedig az asszonynak meddőséget okozott! Ezután a kapcsolatuk kíméletlenül megromlott. Stefánia végleg elzárkózott férjétől, levelezéseikben jórészt a formaiságokra szorítkoztak már, de mikor együtt voltak a nézeteltérések, keserű viták és veszekedések is napirenden voltak. Stefánia trónörökösné nővére alkoholizmusról, sőt még tettlegességekről is beszámol (bár lehet ezekről csak rosszindulatból és sértettségből írt húga javára)! Nővérétől és Rudolf egyik barátjától és bizalmasának a feljegyzésiből tudjuk, hogy ez után felmerült a felekben a válás gondolata is. A koronaherceg problémáit súlyosbította drogfüggősége is, amit fájdalomcsillapítónak írt fel neki az orvos a nemi betegséget kiegészítő gyógyítás részeként (a korabeli medicinák gyakran tartalmaztak heroint, kokaint, morfiumot és alkoholt is fájdalomcsillapításuk végett; sőt, igen gyakran mindezt egyszerre!).

 2. szín: öngyilkosok kora

 Amikor a 19. századra gondolunk rendezett viszonyok, pontosan kijelölt szerepek, boldog családi idill és belenyugvás jut eszünkbe, ahol mindenki szépen öltözött és egy illemtankönyv szakszerűségével viselkedik! Ennél torzabb és rombolóbb képzetünk nem is lehetne a régi korok emberéről. A feudális földesúri rendszer, a kijelölt keretekből kilépni nem tudó emberek, a felszínes illem és erkölcsök mélyen nyomasztották és felőrölték a kor emberét, főleg a fiatalokat! Nem véletlenül volt a 19. század az öngyilkosok kora, főleg a monarchia berkein belül, ahol a bukott forradalom és szabadságharc után kiábrándult és kétségbeesett fiatalok őrültek meg és/vagy követtek el öngyilkosságot. Nők is.
Végtelenül formális fotó a házaspárról, 1887 körül

 A koronaherceg kilátástalansága, kétségbeesése és mély melankóliája (ma depressziónak hívnánk) egyre csak mélyebbre és mélyebbre gyűrűzött az évek múlásával. A politikában nem tudott kiteljesedni, türelmetlen és izgatott volt, de cselekvőképtelen; a családi élete romokban hevert és hiába volt hosszabb szerelmi viszonya Mizzi Kaspar színésznővel 1886-'88 között, ez is csak kétségbeesését fokozta! Már csak egyedül a halálban vélt kiutat felfedezni.

 Az öngyilkosság gondolata ekkoriban merült fel benne először, de túl gyáva volt ahhoz hogy egyedül "menjen", tettestársnak Mizzit kérte fel. A nő azonban egyáltalán nem óhajtott fiatalon meghalni, viszont érzékelte azt a mély és sötét depresszív hangulatot a trónörökös szavaiból, hogy nem viccel! Őszintén megijedt és jelentette az esetet a rendőrségen - ahol nem vették komolyan, hisz mi oka lenne egy tejben vajban fürdő trónörökösnek öngyilkosnak lennie? Mizzi többször is figyelmeztette a rendőrséget, ám sajnos egyszer sem figyeltek rá.
Mizzi Kaspar 1886 körül

 Rudolfnak más "delikvenst" kellett találnia és úgy érezte mihamarabb. Kapóra jött neki korábbi szeretőjének a lánya: a fiatal, bájos és végtelenül naiv Mária Vetsera grófkisasszony. Egyes vélemények szerint kapcsolatuk korábban kezdődött, mikor a lány még csak 15 éves volt; az nem kizárt hogy ismerték egymást, hisz az anya közkedvelt és jól ismert volt a bécsi arisztokrata világban, sokszor megfordult udvari bálokon is és Rudolffal való bensőségesebb kapcsolata végett is. Az első konkrét források 1888 novemberére teszik valódi szerelmi kapcsolatuk kezdetét.
A szépreményű ábrándos grófkisasszony 1888-ban

  Amikor kapcsolatuk kiderült mindenki ledöbbent, mert a fiatal eladósorba kerülő lány ezzel minden esélyét eljátszotta, hovatovább botrányos viszonyuk testvéreire és anyjára is negatív fényben hatottak. Mikor egy monogramos cigaretta tartót küldött Rudolfnak, amiről anyja Helene tudomást szerzett, így kiáltott fel: "Alig 17 évesen kompromittálja magát, és nem csak a saját életét dönti romba, hanem bátyjáét, húgáét és anyjáét is!"  A kompromittáló gravírozás a következő volt: "Január 13. Köszönet a sorsnak" Feltételezhetően ekkor került sor első nemi aktusukra vagy pedig ekkor döntötték el közösen a kettős öngyilkosságot. De tény hogy januárban már tudatosan készültek, Mária egy fotót küldött Larisch grófnénak azzal a megjegyzéssel, hogy szépen és fiatalon akar meghalni. A tapasztalatlan és szerelemtől elvakult fiatal lány tökéletesen komolyan vette Rudolf szerelmét, úgy vélte hogy Stefánia ellenfele lehet és egyszer még felesége is lehetne a trónörökösnek! Vakon nem vette figyelembe Rudolf számtalan más kapcsolatát és képtelen volt józanul gondolkozni.
A koronaherceg téli vadász öltözékben, cigarettázva lefotózva 1889-ben, nem sokkal a halála előtt!

 A dolgok elkezdték felőrölni Rudolf maradék józanságát is. 1888 novemberében apjával részt vett egy vadászaton, ahol a koronaherceg Ferenc József felé fordította fegyverét és rálőtt apjára! A golyó természetesen félre ment, de csak nem sokkal és éppen elég volt ahhoz, hogy mindenki értse a "célzást". Az idős császár őrjöngött és kiabált fiával, kapcsolatuk ez után végleg megromlott. Rudolf mélyülő depressziója, morfium függősége és ideges természete miatt 1888-'89 telén már elviselhetetlenné vált, egyre nehezebb volt vele együtt lenni. Rengeteget dolgozott is, csak napi 3-5 órákat aludt, az elcsigázottság kezdett fizikumán is meglátszani. Vitái apjával még januárban is elhúzódtak különböző okok miatt.
1888 novemberi közös fotó a leánycsempész Larisch grófnéval (aki Rudolf unokahúga volt) és Mária grófkisasszonnyal

  Másik botrányos esete feleségével szemben ez után következett, amikor a bécsi német nagykövetségen rendezett II. Vilmos császár születésnapi báljára meghívatta Máriát, pár nappal az öngyilkosságuk előtt. Stefánia a pletykákból már ismerte kapcsolatukat. Végig kíméletlenül hideg tekintettel méregette a fiatal leányt. A legzavaróbb az egészben Rudolf viselkedése volt, aki az egész est folyamán a fiatal lányt figyelte, annyira hogy már a társaságnak volt kellemetlen! Mikor arra került a sor, hogy a trónörökösnének bemutassák a grófkisasszonyt, az minden formális tiszteletet megadott neki, ám a közelben lévők látták Stefánia dühtől izzó tekintetét és megalázottságát. Mikor Rudolffal távozott a lépcsőn lemenet hangosan szidta és kiabált férjével!

3. szín: Mayerling

 Bécstől kőhajításnyira fekszik a császári vadászkastély, Mayerling településén. Rudolf és Mária oda szervezték randevújukat a halállal. Rudolf napi rutinjában elmerülve palástolta terveit: tökéletesen jól tudták titkolni, közvetlen környezetük és szeretteik sem sejtettek semmit. Az indulás előtti éjszakát (a botrányos német nagykövetségi esetet) nehezen tudta kiheverni és ezt az éjszakát Mizzivel töltötte.
A mayerlingi vadászkastély korabeli fotója

 Másnap Larisch grófné a szokásos módon becsempészte a grófkisasszonyt Rudolfhoz, majd a grófné magára hagyta őket, hogy később visszajön a lányért. Ekkor Máriát a koronaherceg (valószínűleg a korábban megbeszélt terv szerint) előre küldte Mayerlingbe. Rudolf nekiállt megírni a búcsú üzeneteit anyjának, feleségének és húgainak, barátjának Hirsch bárónak és Mizzinek is. Apjának nem írt. Átalakította a végrendeletét is, valószínűleg összerendezte iratait, megsemmisített olyan leveleket amiket Larisch grófnétól és Máriától kapott illetve amiket ő írt és visszakérte a nőktől: csak azokat hagyva meg, amik a későbbiekben a két nőre nézve terhelőek lehetnek, így magáról minden gyanút eltüntetve!

 Még megvárt egy táviratot és levelet (ezek tartalma ismeretlen, valószínűleg olvasás után megsemmisítette őket), majd ezen ügyek elintézése után indult a vadászkastélyba ő is. Érdekes, hogy mennyire pontosan és körültekintően megterveztek mindent, ugyanis útközbeeső vendéglőnél megállt, onnan Máriával és kocsisukkal együtt utazott egy darabig, majd kiszállt a kocsiból és gyalog közelítette meg a kastélyt - vélhetően, hogy ne lássák együtt megérkezni a vadászkastélyba a lánnyal. Mária ottléte szigorú titok volt, csak Rudolf inasa tudhatta, olyan jól sikerült elrejteniük a szobában a leányt, hogy a kastélyban vadászatra hivatalos Hoyos gróf és Fülöp herceg mit sem sejtett: a trónörökös náthára hivatkozva kimentette magát a közös vadászat és vacsorák alól, mikor 29.-én vissza kellett volna térnie Bécsbe szintén nátha miatt elnapolta és Fülöp herceg egyedül ment vissza.

 Ferenc József a nátha hírére egy orvost, a titkos rendőrség pedig egy ügynököt küldött Mayerlingbe. Az ügynök kiküldése időszerűnek bizonyult, mivel Larisch grófné miután visszatért Rudolf rezidenciájára az elutazásuk napján, hogy visszavigye a lányt anyja házába se Máriát, se Rudolfot nem találta sehol, bepánikolt és a rendőrségre rohant feljelentést tenni!

 Január 30.-án a még mindig a vadászkastélyban vendégeskedő Hoyos grófot Rudolf inasa, Loschek (aki kenőpénzért kiadta ura magánéleti dolgait a titkosrendőrségnek míg mellette szolgált) riasztotta reggel 8-kor hogy a trónörökös szobájának ajtaja zárva, nem válaszol, holott fél nyolcra kérte az ébresztést. Az inas ekkor közölte a mit sem sejtő gróffal, hogy ura nem egyedül töltötte az éjszakát. Ekkor érkezett vissza Fülöp herceg is, együtt betörték az ajtót majd az inast küldték be körülnézni.

 Hoyos azonnal Bécsbe indult és közölte a hírt Erzsébet királynéval, azzal a célzással, hogy fiát Vetsera Mária grófkisasszony mérgezte meg, majd végzett magával is. Helene Vetsera grófné lányát keresve ekkor jutott el a Hofburgba, ahol őrjöngve vádolta Rudolfot, hogy ő ölte meg az ártatlan lányát, nem fogadta el Hoyos verzióját a gyilkosságról. Erzsébet királyné keményen ráparancsolt, hogy jól jegyezze meg, Rudolfot szívroham ölte meg! Stefánia trónörökösnét később a császári pár szembesítette férje halálával. A szívroham lett a végleges hivatalos verzió. Mária jelenlétét azonnal eltitkolták, a cenzúra miatt említést, sőt utalást sem lehetett rá tenni a monarchia fennállása idején!
Újság illusztráció a gyászoló szülőkkel és feleségével, 1889

 4. szín: mi történhetett és az utóhatás

 Hogy mi történ 29. éjszakáján és 30.-án hajnalban sűrű homály fedi, többek közt az eset botrányos és titkos mivolta miatt, mert azonnal titkolózások és ferdítések kerültek ki már magától a császári pártól is, a jelenlévők beszámolóiról nem is beszélve! Az ajtót feltörő három férfi vallomása sem koherens, bizonyos pontokban ellent mondanak egymásnak, az sem kizárt hogy az inast később a rendőrség vagy a császári pár lefizette, hogy a számukra kedvezőbb verziót terjessze. Az újságokban is minden egyes kiadott új számmal újabb történetek, ellentmondó részletek kerültek nyomtatásba; ezért a mai napig legelfogadottabb verziót írom le.

 A tetthelyen nem történt hivatalos szemle, Mária holttestét szinte azonnal titokban el is vitték, ezzel megbolygatva és eltüntetve későbbi vizsgálati bűnnyomokat; ahogy nem történt hivatalos orvosi kivizsgálás sem. A halottkém közvetlenül a császárnak jelentett, ő állapította meg az öngyilkosság tényét és később a boncolási jegyzőkönyvbe is bekerültek olyan passzusok, amik önellentmondásba keveredtek korábbi bejegyzésekkel!

 29.-e estéjén a pár álmatlan volt, az ajtó előtt az előszobában szolgálatra váró inas beszélgetés foszlányokról számolt be később. Mivel kettejük közül egyedül Rudolf értett a fegyverek használatához valószínűleg először lelőtte Máriát (1931-ben a hagyaték kezelésével megbízott titkár, dr. Heinlich Slatin, egy Mária kézírásával írt cetliről tesz említést, amin az állt "Inkább revolver, mint méreg. A revolver biztosabb" ami arra enged következni, hogy az este folyamán az elkövetés módjáról beszélgettek, de hogy kint az inas ne tudja meg miről, cetlin végezték a fontosabb részletek tervezését). Miután Máriát (feltehetőleg) főbe lőtte, magával is végzett a koronaherceg, és fejbe lőtte magát. A boncolást végző orvos szerint az éjjeliszekrényhez erősített tükör segítségével végezte el a pontos lövést.

 Rudolf koronaherceg holttestét február 4.-én ravatalozták fel a Hofburg kápolnájában. Miután az újságokban folyamatosan ellentmondásos hírek terjedtek és a császár a szokásos rezzenéstelen kifejezéssel jelent meg nyilvánosan, a közönség gyanúja, hogy valami súlyosabb dolog történhetett, csak fokozta, hogy a trónörökös feje be volt kötve, hogy a temetés végtelenül szerény körülmények között zajlott le; hogy a temetésen nem vett részt Erzsébet királyné, Stefánia özvegy trónörökösné és húga Mária Valéria főhercegnő sem! Különféle pletykák szökkentek szárba azonnal, hogy a császár ölette meg a fiát, hogy politikai gyilkosság történt,stb.
A koronaherceg ravatali fotója

 Vetsera Máriát a gyors és felületes kivizsgálás után rögtön január 31.-én egy közeli apátság öngyilkosok kriptájában helyezték el. Ezen a hevenyészett temetésen csak a fiatal leány nagybátyja és gyámja vett részt. Anyja megjelenését a rendőrfőnök határozottan megtiltotta! Később a lány holttestét a heiligenkreuzi köztemetőben helyezték el, ahol a harmincas években sírrablók feltörték és elrabolták a csontvázat.

 Helene von Vetsera grófné, aki addig a pontig a bécsi arisztokrata világ megbecsült tagja volt, hirtelen kitaszított lett: nem hívták meg sehova, meghívásit visszautasították, az utcán nem fogadták a köszönését, szóba se álltak vele konkrétan. A helyzet addig súlyosodott, hogy szabályosan el kellett menekülnie a végtelenül megalázó és rideg közegből.

 Stefánia özvegy trónörökösné életére is súlyos teherként rakódott le a Rudolffal töltött pár évnyi házasság és öngyilkossága. Anyósa, Erzsébet királyné már korábban is megvetette, nem túl tetszetős külsője miatt gúnyolta és kihasználta udvari szerepek helyettesítésére; a haláleset után ő és a császár minden dühüket a tehetetlen fiatal özvegyre zúdították. Őt tartották felelőssé, hogy képtelen volt Rudolfot megtartani és jó útra téríteni a házasságban (ne feledjük, hogy Stefánia éretlen tiniként ment férjhez és ekkor még mindig a húszas éveinek a közepén járt csak!), ahogyan abban a korban a rendes asszonyoktól megkövetelték. Később önéletrajzi könyvében próbálta tisztázni ezt az időszakot önmagának és a publikumnak.
Stefánia özvegy trónörökösné gyászban 1889-ben, anyjával és testvéreivel

 Erzsébet királyné végleg eltávolodott Bécstől és az egész pereputtytól, fia halála után feketében járt élete végéig, valószínűleg örökre megbánva, hogy távolságtartó anya volt. Ferenc József fia leányát, Erzsébet főhercegnőt szinte kisajátította, elkényeztette; rajta kompenzálta mindazt amit ő sem tudott érzelmileg megadni a trón örökösének kiskorában. Larisch grófné is követte Vetsera grófné sorsát, mint társasági kitaszított: házassága tönkre ment, később anyagi problémáinak a kezelésére Ferenc József állandó zsarolója lett, míg végül önéletrajzi könyvet jelentetett meg, önmaga tisztázására.

 A mayerlingi vadászkastélyt császári utasításra átalakították apácakolostorrá, azon a helyen, ahol a holttesteket megtalálták oltárt építettek, a császár pedig a beköltöző apácák feladatául szabta ki, hogy minden nap elhunyt fia lelki üdvéért imádkozzanak.

 A mayerlingi tragédia pontos rekonstrukciója még ma is megoldatlan és a saját maguk tisztázására íródott önéletrajzi könyvek is inkább árnyalják vagy ferdítik a dolgokat; így Larisch grófné is, aki politikai gyilkosságként írja le - ami számára a legtisztább formula lenne. Stefánia pedig ki is hagyja sajátjában az egész dolog részletezését, nyilvánvalóan azért mert ő se tudott többet, mint amit mondtak neki és nem is az volt a célja, hogy ennek a kapcsán találgatásokba és legendák gyártásába essen.

 Az öngyilkosság legnagyobb hatása magára a birodalomra volt, mert komolyan átrendezte a trónöröklési sort. Ferenc József idősebb öccse került trónörökösi pozícióba, Károly Lajos főherceg. Az ő korai halálával fia, Ferenc Ferdinánd lett az ismét csak tragikus végzetű trónörökös, és utána a még a 20. század elején is mélyen bigott és maradi osztrák császári udvar a semmiből egy távoli rokoni szál kapcsán rántotta ki a fiókból Károly herceget, I.Károly néven osztrák császár és IV.Károly néven magyar király lett 1916-ban, a pusztító háború közepén. De a legszörnyűbb utóhatás, ami elkerülhető lett volna ha Rudolf életben marad - maga az első világháború volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések