Rudolf - Sissi egyetlen fia 1. rész (2006)

A filmsorozat DVD borítója

 Rudolf - Sissi egyetlen fia c. két részes filmsorozat 2006-ban készült osztrák-német-olasz koprodukcióban. Robert Dornhelm rendezte, a forgatókönyvet ketten is írták: Didier Decoin és Klaus Lintschinger. A sorozat - a többi filmtől eltérően amik a koronaherceg mayerlingi tragédiájával foglalkoznak - Rudolf életének utolsó 10 évét öleli fel és meséli el lényegében életrajzszerűen, csak pár helyen van romantikus túlzás (mint pl.: a zsidó lányos szerelmi szál és az, hogy hogyan választott arát magának) így mélyebbre ható rálátást kapunk, hogy hol kezdett el kicsúszni a talaj a lába alól. Már rég kellett egy ilyen életrajzi film, hisz a legtöbb csak Vecsera Mária grófkisasszonnyal történt utolsó pár hónapját regéli el. Rudolf trónörökös életéről bővebben is olvashattok a blogon, a linkre kattintva!

 Ebben a bejegyzésben az 1. rész kosztümjeit vesézem ki, aminek az eredeti német címe: Rudolf koronaherceg, a lázadó; de hát Sissi név nélkül ma már nem lehet semmit se eladni a magyar nézőknek, sajnos... A történet 1879-ben indul 1888 novemberével zárul, amikor egymásba szeretnek Vecsera Mária grófkisasszonnyal; így perspektívát kapunk arról, hogy mi történt vele felnőtt korában. Ebből a szempontból lehetett volna simán 3 részes is, szerintem mi nézők el bírtuk volna viselni, ha az első rész a gyerekkor traumatikus éveivel foglalkozik, mert így nagyon olyan hangvételű a történet, hogy a házassága után csúszott ki a talaj a lába alól, addig minden idilli volt.

 A főszerepekben Max von Thun, Vittoria Puccini, Daniela Golpashin, Klaus Maria Brandauer, Sandra Ceccarelli és korábbi trónörököst játszó Omar Sharif is látható, most mint Rudolf portréfestője és Rudolf két lábon járó narrátora! És talán ez a film legnagyobb hibája is egyben, hogy a párbeszédek gyakran kiszólások a néző felé, amivel erőltetetten akarják megmagyarázni a tetteik mögötti hátteret és érzelmeiket, életüket (lásd a hiányzó gyerekkori 3. rész sirámomat...)

 Jelmeztervezők Uli Fessler és Margit Salzinger. Munkájuk bemutatása végett a főbb szereplőkkel kezdem, a statiszták és háttérszínészek csak lábjegyzetként jelennek meg. Mivel a főszereplőkről rengetek korabeli fotó és illusztráció maradt fenn - hogy mit is viseltek és hogyan néztek ki - így az összehasonlítás szinte pofon egyszerű! Kezdjük is el:

Általános észrevételek

 A férfi öltönyök és egyenruhák általában véve jók, nagyon ezzel nem tudtak mellé lőni, mert ekkoriban a férfidivat nagyban hasonlított a mai modern öltönyökhöz: plusz keményített állógallér, cilinder vagy kemény kalap és valamilyen arcszőrzet, sétapálca és láncos óra kiegészítésével. A katonai uniformisokról pedig rengetek feljegyzés van, hogy milyen alkalomra mit hogyan viseltek, mik a rendjelek amiket a koronás fők ezekkel hordtak, stb. Én is csak a fennmaradt fotók alapján tudom ezeket azonosítani, mert sem a férfi öltönyökhöz, sem a katonai egyenruhákhoz nem értek. Hozzászólásban katonai hagyományőrzők nyugodtan megírhatják a véleményüket, észrevételeiket! 

 Női ruha téren viszont hasra esnek sajnos, hiába a két jelmeztervező: egyik se tudott mit kezdeni az 1879-'89 közötti turnűrös időszakkal. Nincsenek sziluettbeli különbségek, az egész egy nagy turnűrös dzsembori. Ehhez párosul a Burda magazinokból lopott szabásminták túlsúlyos használata, alig van fantáziadús szabás, eltérő vagy egyedi megoldás díszítés vagy szabászati technika terén.

 A fűzőhöz is csak félve mertek nyúlni és még az Erzsébet királynét játszó színésznőt is csak ímmel-ámmal fűzték be a ruhába. Ja igen, valamiért az összes Burda derék hátul fűzéssel záródik, ami nem gond, alkalmazták a korszakban ezt, csak nagyon nagy ronda módon jelenik meg a filmben és az a gyanúm, hogy a ruhaderék fűzésével oldották meg a valódi fűző pótlását!

 Ruhaszövetnek modern hatású hímzett selymeket használtak, gyakran a legotrombább függöny vagy díszabrosz mintázattal kihímezve. A szoknyák túl egyszerűek, sokszor csak annyi tunika vagy drapéria van rajtuk, ameddig a meghosszabbított derékszárnyak leérnek felsőruhaszerűen. Mintha gyorsban és olcsón kellett volna a produkció megkezdése előtt a női kosztümöket elkészíteniük, minden olyan befejezetlen hatású. Másrészt előfordul hogy az arisztokrácia tagjai felveszik ugyan azt a ruhát 1879-ben és 1889-ben is...

 A fodrásznak és sminkesnek külön pont, hogy a női frizurák mindig fel vannak kontyba fogva, és hogy nem sminkelték halálra a színésznőket, nagyon természetesnek tudnak tűnni a visszafogott vagy natúr sminkeléssel.

Rudolf trónörökös (Max von Thun)

 Előszóban annyit az őt játszó színészről, hogy a sminkes egész jól követte az arcszőrzetének az alakulását, fiatal korában sorrendben látjuk leborotváltan, pajesszal, pofaszakállal és hetyke bajusszal - ahogy viselte. A frizurája hagy némi kívánnivalót maga után, mert a fodrász a kor ízlésének megfelelően féloldalra fésüli végig, holott Rudolf frizurája fiatalon középen elválasztott és kétfelé fésült volt, később pedig rövidre nyírt.

 Fekete öltöny: Az első jelenetben a festőjénél egy minimalista fekete öltönyben látjuk 1879-ben. Amit jól elkaptak a századvégi férfi öltönytárból az a merev állógallér és nyakkendő, bár lehetne színes is; itt kissé túlzásba vitték a fekete szín használatát. Az öltönyből sajnos nem sok látszik, de szép szabásúnak tűnik. A sminkes jól eltalálta a fiatal Rudolf borotvált arcát. Az öltönyt később is gyakran felveszi (mert egy jól szabott öltöny örök darab...), fesztelenebb társaságban a zakó nélkül.

Uncsi fekete öltöny viktoriánus módra

Rudolf koronaherceg öltönyben 1878-ban lefotózva, mintás nyakkendővel, bukétával és lehajtott csücskű állógallérral. Nem uncsi :D

 Frakk az operában: Az Ádámkosztümös jelenet után (bocs lányok, erről itt nincsenek képek, próbáljuk korhatárosan tartani a blogot!) megyünk az operába, ahol Rudolf egy frakkot visel. A rendjelek hitelességében nem vagyok biztos, nem is találtam olyan képet Rudolfról amiben ilyen frakkban lenne, így helyette egy kortárs férfiét tudom megosztani viszonyítási alapnak.

Öltönyökhöz és egyéb civil ruhákhoz nem viselték a teljes rendjelsort, hitelesnek tűnik, hogy csak a szalag, Aranygyapjas rend és valamilyen osztrák uralkodói csillag van kitűzve. A vállszalag a frakk alatt van elvezetve, de lehet kissé túl magasan

A frakk és rendjelek viseléséről összehasonlításként a spanyol XIII.Alfonzó király századfordulón készült fotóját találtam, a vállszalag szinte a derekánál megy, kiemelném a kőkeményre keményített alsóinget, ami nem gyűrődhet, Rudolfnál sajnos csak egy sima keményítetlen inget használtak

 Fekete uniformis: Ezt Prágában viseli a szülei esküvői évforduló után, csak az Aranygyapjas renddel a nyakában. A bajusza kérdéses, hisz ekkoriban pajeszt kezdett növeszteni, de aztán gyorsan le is beretválják neki!

Ezt az uniformist is több későbbi jelenetben-évben viseli,ami okés, hisz az egyenruhák nem változtak

A koronaherceg sötétebb színű egyenruhában 1883-ban, valószínűleg ezt másolták

 Vadászruha: Sötétbarna vagy szürkés színű posztó vadászruha, inkább öltönyre hasonlít, mint arra amiben vadászni jártak. Több vadászós jelenet is van a sorozatban, ezért több vadászöltönyt is felvesz, az egyikben például rózsaszín nyakkendővel is.

Az öltöny hajtókái sötétzöldek, a dísztűvel szépen megkötött nyakkendő kérdéses

Vadászruhás fotója 1888-ból

  Köznépi álruha: Valamiért a jelmeztervező felnőtt újságos fiúnak öltöztette be, hogy vegyüljön a "néppel", mert ami gyerekes és gyűrött az olyan köznépies, nyilván... 

Kigombolt ing ,alatta nyakkendő, gyűrt barna öltöny (mert a szegényeknek nem telt vasalóra...?) és rikkancsfiú sapka, mert ez reprezentálja a "népet"

1872 körüli fotó nyakig begombolt, konszolidáltan felöltözött férfiról. Igaz kalap nincs rajta, de biztos nem olyan volt, mint Rudolfon

Stefánia trónörökösné (Daniela Golpashin)

 Elöljáróba le kell szögeznem, hogy szörnyen mellényúltak színésznő kiválasztáskor, mert Stefánia trónörökösné egy kis szőke töltött galamb volt, nem túl kellemes vonásokkal - ha szabad így fogalmazni, nem akarom megsérteni, de tényleg nem számított szépnek. Ehhez képest az őt alakító színésznő barna hajú, szív arcú és távolról se hasonlít.

Túl barna a haja, túl szabályos és csinos arcú, a frizurája túl magasan van felpakolva a fejére, túl sok és erős a smink... Nem (sóhaj...)

 Menyasszonyi ruha: Fehér brokátból vagy hímzett selyemből, csak egy rövid jelenetig látszik, dús fehér csipke fátyollal egészítve ki és áttetsző kesztyűvel (mert biztos a kelengyéből nem telt fehér bőrkesztyűre...?). Stefánia trónörökösné önéletrajzából tudjuk, hogy ezüsttel hímzett fehér selyemruhát viselt, brüsszeli fátyollal kiegészítve.

Az esküvői ruhája egyedül ezen a családi fotón látszik, se nem túl szép és se korhű szabású - olyan slampos, de legalább az ezüsthímes selymet és csipkefátylat eltalálták!

Illusztráció az esketésről 1881-ben: Stefánia ruhája a kor divatját tükrözi a csúcsos vértderékkal, panierszerű tunikával, rojtos szegéssel és a két öbölráncba szedett fodorral az aljon, az uszályt plissék övezik, a fátyla egyszerű áttetsző fátyolszövet ezen az illusztráción

 Udvari báli ruha: Az esküvő utáni udvari bálra egy fehér ruhát visel, ezüst virágokkal hímezve. A derék a szokásos Burda szívalakban van kivágva és csipkével szegve. Az egész ruha esetlen és nem igazán tetszetős. 

Az idétlen ruhaszövetből készült retikülöknél csak az idétlen uszály emelgetést utálom jobban... de ez személyes probléma, köze sincs a korhűséghez... :D

Stefánia trónörökösné estélyi ruhában, 1881-ben

 Fekete társasági ruha: Az 1883-as villamossági megnyitóra és bemutatóra viseli a fekete brokátmintás és sima drapp szoknyás öltözéket.

Az elengedhetetlen idétlen retiküllel és szoknya emelgetéssel :D

Ez az 1882-es fotójuk ismét csak kihagyott lehetőség egy szép eredeti ruha rekonstrukcióra :(

 Sötétkék sétaruha: Sötétkék selyem sétaruha, virágokkal hímezve. Még mindig 1883-ban járunk, de így ebben a formában 1873-ba való lenne!

A réteges plissé kézelő és nyakbodor már nem illik a '80-as évekbe, mert éppen a feszes állógallér divatozott már

Pedig nagyon szépen van kivitelezve! A frizurából kilógó laza vékony tincsek annyira '80-as évek... 1980-as :D

1883 körüli fotó a koronahercegnéről sötét színű nappali öltözékben

 Csíkos háziruha: Haladunk 1888-ba és a jelmeztervezők a film talán egyik legrondább ruháját adták szerencsétlen színésznőre. A csíkos szövet még elmegy a korszakban, de a szabása távol áll minden jó ízléstől!

A szoknya dupla aljból áll, az alsó a korszakban alkalmatlanul uszályos (nem kell mindenhova uszályt viselni...), a derék hátul záródik valószínűleg fűzéssel...

...mert szemből nézve ilyen iszonyúan összecsapott és ronda! A kivágás értelmetlen, ahogy a zöldes csipkerüss is körülötte, a mellbetét pedig egy vicc! Csak csúfítja a színésznőt és az alakját (nincs rajta fűző?)

Elegáns háziruha féluszállyal 1888-ból, a mellbetét kontrasztos és végig fut elöl és nyakig zárt, így a csíkos rész köntös vagy felsőruha alakú

 Fehér báli ruha: Igazán nem értem, hogy a jelmeztervezők kifejezett szándéka volt-e, hogy szerencsétlen színésznőre csak előnytelen ruhákat adnak? Ez a báli ruha sehogy se mutat jól szegénykén, kezdve a közönséges szövet virágfüzérrel ami a válláról indul átvezetve a derekán; a dupla alj uszályát olyan magasan tudja felfogni, hogy állandóan kilátszik a lába!

Fehér felsőruha arany bordűrrel befejezve és arany selyem szoknyával

Amit ha felemel akkor úgy néz ki mint valami puccos kánkán táncos a mulatóból... (sóhaj...)

Ennél a színkompozíciónál maradva egy sokkal ízlésesebb összeállítású estélyi ruha

Ferenc József császár és király (Klaus Maria Brandauer)

 Katonai egyenruhák: Többnyire a hivatalos egyenruháiban jelenik meg: vörös nadrág arany sávval, fehér vagy kékesszürke zubbony és a szokásos rendjelek. Ami visszatetsző (legalábbis számomra) hogy túl testes színészt választottak ki a császár szerepére, aki egész életében daliás és karcsú termetű volt. A jellegzetes "ferencjóskás" pofaszakállt eltalálták.

A film pufók Ferenc Józsefe 1879-ben

És 1870-es festmény királyunkról, aki nem volt egy nagy evő és soha sem volt testes

A kék zubbonyos egyenruha verzió, reggel nem kellett sokat gondolkoznia mit vegyen fel :D

A zubbony színe fakóbb kissé szürkésebb volt és mintha nem lenne annyi rendjellel sem felcicomázva, mint egy karácsonyfa, századfordulós portré az idősödő császárról

Erzsébet császárné és királynénk (Sandra Ceccarelli)

 Házassági évfordulós gálaruha: Ez a ruha egy igazán nagy csalódás, Tesco gazdaságos változata annak, amit királynénk viselt 1879-ben a 25. házassági évfordulójukra. Igazán sajnálatos, mert ha valaminek akkor ennek kellett volna lennie "A" ruhának ebben a részben (vagy nekem túl magasak az elvárásaim?). Az öltözék szövete az arany és fehér virágokkal hímzett szövet helyett egy arany és színes gyémántmintás selyem, keskeny fehér prémmel díszítve. Az öltözéket kicsi és olcsónak látszó strasszköves ékszerek fejezik be. 

A színésznő sem látszik fenségesnek benne, az sem elegáns ahogy megemeli a szoknyát. A tunikán nem igazán értem, hogy elöl miért nem ér össze a két prémvég?

Erzsébet királynénk az ezüst lakodalmi udvari díszruhában 1879-ben

 Lovaglóruha: Fekete bársony derék hosszabb hátsó végekkel, uszályos fekete szoknyával. 1880-ban már a lovagló szoknyák üléshez alkalmasan voltak szabva, felesleges uszály és hossz nélkül, mikor pedig nem lovagoltak akkor oldalt vagy hátul felgombolták.

A fekete ruhák átka, hogy nehéz a részletekről jó képet csinálni, ezen egy kissé látszik a derék vonala

Erzsébet királyné lovaglás közben, 1880 körül

 Barackszínű társasági ruha: Még mindig 1880-ban járunk,amikor a szoknyának szűknek és díszesnek kéne lennie, ehelyett egy turnűrös, sima uszályos szoknya van a királynén. A derék ismét Burda szív alakú kivágásos, társasági ruhánál nem lenne gond a kivágás, de ismét túl modern - emellett V alakban futó csipkével van kontúrozva.

A szoknya túl dúzos és túl egyenetlenül ráncos

A szövet nagyobb virágmotívumokkal hímzett, mivel ez a barackszín nagyon megegyezik a színésznő bőrszínével nehezen kivehető a szív alakú kivágás, de a minta indái kontúrozzák kissé (ami rossz választás, mert olyan mintha látszódna a mellbimbója is :D Tuti tipp: sohase vegyetek apró piros virágmintás, bőrszínű szövetet, mert megjárhatjátok!)

Gyönyörű hímzett tüll kendővel viseli, ami lehet, hogy antik darab. A V alakú csipkebetét hátul folytatódik a derékon, az otromba hátsó fűzést szerencsésen takarja a kendő

Mivel a fenti barackszín nem volt divatos annyira 1880-ban, ezért egy olyan divatképet tudok mutatni ami viszont divatos volt, mint társasági ruha. A dekoltázs szögletes alakban kivágott és illendően fedett csipkerüssel; a többi különbség a sziluettet tekintve egyértelműen kivehető...

 Mintás házi ruha: A Burgban Erzsébet egy bordó mintás felsőruhát és hozzá sima selyem szoknyát visel. A probléma ismét az ami feljebb, hogy 1880-ban járunk és túl dúzos az egész, a szoknya és főleg az uszály szabálytalanul szétterül.

A felsőruha bordűrös szélei képezik a díszítését, a koncepció nem lenne rossz, ha nem előzné meg pár évvel a sziluettje a korát (vagy demode, ami egy császárné nyilvánvalóan nem lehet, sicc!), a nyakat olcsó horgolt csipke keretezi finomabb helyett, ami szúrta a szemem

A felsőruha derék alatt szétnyílik, ami szintén nem rossz megoldás, de a szétterülő uszály és a túl nagy turnűr egyszerűen nem működik 1880-ban

Elegánsabb háziruha 1880-ban

 Szürke csíkos házi ruha: Szürke csíkos és közbeszórt mintás selyem ruha, amit házon belül visel. Ez a szövetminta tipikus és divatos a korszakban, szép választás, ahogy a szürke is illik a színésznőhöz - nem utolsósorban Erzsébet királyné kedvenc színe is az ezüst és az ezüstös árnyalatok voltak, szürkével is vegyítve. Külön kis örömöm, hogy színes és ezüstös ruhákat adtak rá a köztudatba betokosodott "feketét vagy ibolyát" viselt mert állandóan gyászolt a másik meg a kedvenc virága volt, helyett!

Sajnos csak ennyi látszik az egészből, olyan szívesen láttam volna belőle többet is!

A csipke állógalléros ing nagyon századfordulós blúz hatású, a bársony hajtókák pedig rámásznak a királyné nyakára - nem a kiváló szabás mintapéldánya

1883 körüli portré szürke és fekete csipkével díszített nappali ruhában ábrázolja

 Örömanya öltözék: Ezen a fotó rajta van mindenki, és mit ne mondjak, a nőkön szörnyen egyen szabású Burda ruhák vannak, mindenféle mintás-indás függönyszövetekből; az egész nem szép ami azért kár mert van illusztráció referencia, hogy milyen ruha lehetett rajtuk a nagy családi találkozón.

Erzsébet fehér és ezüst színűben, a belga Mária Henrietta királyné smaragd zöldben és valami barokk mintásban kontrasztnak; a férfiakon a szokásos uniformisok

Az osztrák császári pár, a belga királyi pár és a trónörökös pár közös illusztrációja 1881-ben

Tipikus Burda-derék a különböző színű V alakú betéttel és a szív alakú modern kivágással. De miért is kell egy császárnénak egy esküvői fogadáson idétlen retikült cipelnie magával?! 

Erzsébet királyné 1880-as években készült portréja ezüst színű udvari díszruhában

 Tornaruha: Acélkék vékony csíkos selyemből, fekete sujtással - kényelmes, nyilván... És habár a ruhában itt is sok korhűség van, 1883-ban járunk amikor a különféle sujtások iszonyatosan szóltak, csak egy pár pillanatnyi jelenet erejéig látszik.

Értékelendő, hogy nem izzadta össze a hónalját! És az is,hogy a derék nem mászik fel hónaljig, hanem szépen egyben marad a szoknyával.

Valóban rendes ruhában tornáztak még ekkor a nők - többnyire - és egyértelmű, hogy egy császárné ha megengedheti a selymet, akkor selyemben fog pörögni a rúdon!

 Vörös báli ruha: Folytatjuk 1888-al amikor vörös báli ruhában látjuk, arany csipkékkel díszítve. Na már most ez nem volt kifejezetten a kedvenc színe, mert Erzsébet nem szerette a ripacskodást és az élénk színeket; sőt, a korabeli divatlapok éppen 1889-es januári báli szezonról beszámoló divattudósításban emelik ki külön, hogy királynénk kedvence az ezüst és szürke párosítása volt...

A vörös császárné a 2006-os legújabb Burda estélyi ruhában; ja igen,és idétlen kis puffos ujjak, meh...

A rondán kikészített fűzésről részletesen: na ebben a formában néz ki szarul! A ringliket a szövethez színéhez illő cérnával kéne kivarrni, és nem fémet beverni. A fűzőszálnak is színben egyeznie kellene a ruhával, hogy ne legyen feltűnő; az egésznek egybe kéne olvadnia! Másrészt a ruha fűzése nem helyettesíti a valódi fűzőt, a deréknak összezárva tökéletesen kéne állnia, és nem közt hagyva a két fűzés között, mintha kinőtték volna... (sóhaj...)

A szétnyíló felsőszoknya is már-már túlzottan van kihasználva (komolyan, ezek voltak az egyetlen szabásmintáik?!), itt fekete tüllön arany hímes csipke aljhoz

Erzsébet királyné egy fennmaradt estélyi ruhája az 1880-as években készült, később elajándékozta és átalakították (valószínűleg a derékon a rózsaszín bársony mellbetét betoldás, hogy az új viselőjének kebel méretére igazodjon, ahogy az azt díszítő tüllcsipkék is; az ujjak, derék alapszövete, szoknya és uszály eredeti formájú lehet)

Helene von Vetsera grófné (Alexandra Vandernoot)

 Csíkos sétaruha (ismét 1879-ben járunk): Egy egyszerűen szabott barna és fekete csíkos selyem sétaruha, a derék korhűnek látszik, a szoknya túl bő és nincs megfelelően drapírozva és testhez szorítva. A csíkos szövet egyébként korhű ebben az időben.

A csipkés jabot nagy masniból is állhatna, szép a finom csipkekendő ami kiegészíti a ruhát

Amikor beszáll a kocsiba a szoknyája duzzad és röpköd összevissza, ami elfogadhatatlan a korabeli mércéhez képest!

Csíkos sétaruha ábrázolása 1879-ben, a csíkozás irányával érdekesen lehet önmagában díszíteni a ruhát, és ahogy a két példán látszik a szoknya egészen feszes

 Gálaruha: Másodjára a grófnét egy víz-zöld opera ruhában látjuk, csipkedísszel. Nagyjából jó is lenne, de a szoknya nincs eléggé testhez szorítva és nem is értem azokat a gombokat a derék elején? Egyértelmű, hogy nem funkcionális gombok, hisz hátul záródik a derék, díszgomboknak pedig kevesek és nem is túl elegánsak.

Közeli a derékról, a szív alakú dekoltázs kivágás is modern, nem illik a korba, vagy egyenesnek kéne lennie vagy vállazóval fedettnek. Az hogy alul paszpóllal van beszegve a derék viszont kellemes csalódás!

A szoknyán három sor csipke és uszály van (valamelyik jelmeztervező nagyon rá volt gajdulva az arany csipkékre...)

Estélyi ruhákat bemutató divatkép

 Promenád öltözék: Színjátszó hímzett selyemből és lila selyemből. Nagyon esetlenül és slamposan áll a színésznőn.

A nyak- és kézelő körül a csipkerüss jól eltalált, a hullámos szegés is szép és elegánsan korhű, a kalap túl egyszerű és túlzottan félretartva viseli

A derék lebenyszerűen hosszú, a szabása nem túl jó; ehhez egy sima szoknyát visel, ami a korszakhoz képest ismét csak nincs megfelelően testhez szorítva, illetve a díszítéseket  és drapériázást hiányolom nagyon (de ezt általában minden szoknyán)

A kék promenádruha cikkcakkos szegélyű, hasonlóan hosszított derekú öltözéket ábrázol 1880-ból

 Bordó látogatási öltözék: Sima és csíkos selyemruha, ismét csak hosszabbított derékkal. Szoknyának valószínűleg a korábbi jelenetben látott csíkos sétaruháét veszi fel alá.

A derék alja V alakban megy fel a csípőknél, derékig gombolós az alatt ketté nyílik; nem áll eléggé feszesen testhez

A felsőruha szövete ilyen kis narancsos apró mintás, a kalap pedig no comment! (A közhiedelemmel ellentétben nem korhű és elegáns, hogy a kalap a ruha szövetéből van)

Bordó látogatási vagy társasági ruha 1880-ból, hosszabbított derékkal, ami hasonlóan szétnyílik a gombolás alatt, de attól még szépen megfekszik a testen

 Rózsaszín séta- és háziruhák: Este az elektromossági bemutatóra egy rózsaszín és csíkos selymekből összeállított öltözékben megy. A kontrasztos szövetből készült ujjak ismét csak 10 évvel korábbiak, már 1883-ban járunk! De ezt leszámítva egyszerű és elegáns öltözék.

A mellbetét csíkozása rossz irányú, V alakban kéne futniuk össze előközépen, és nem felfelé fordítva

A házi ruhához szecessziós blúzt visel, nincs rajta fűző csak melltartó?!

A szoknya kissé turnűrös, ami okés 1883-ban, a szürke felsőszoknya mintha valamilyen gyűrt vagy kreppelt szövet lenne a sima rózsaszín alj fölött. Egyértelmű hogy semmi fűző nincs rajta :/ (sóhaj...)

Divatos séta- és  házi ruhák 1883-ból

 Lila háziruha: Ezt a ruhát viseli 1881-ben és 1888-ban is: biztos nagyon tetszett a grófnénak! Lila madéra hímzett szövetből és mintás selyemből van. A szabása egész szép, a szoknya sima dísztelen, mint már megszoktuk...

A hímzett mellbetét hátul is végigfut, ami azért említendő meg külön, mert általában a kosztümök hátulját nem szokták összhangzóan díszíteni, úgy se látszik alapon

Az 1880-as évek az uncsi sima szoknyák évtizedeként fog bevonulni a divattörténetbe... (sóhaj)

Izgalmas szabású házi öltözékek, rétegezett drapériákkal az aljakon

Vecsera Mária grófkisasszony (Vittoria Puccini)

 Estélyi ruha: Kislányként az operában látjuk először egy szörnyen idealizált 19. századi gyerekruhában. 1879-ben Mária még csak 8 éves volt, az őt játszó kislány egyértelműen ennél idősebb. A ruhája földig ér, ami nem korhű gyerekruha, hisz még az ünneplő ruháik is koruknak megfelelően rövidek voltak, itt éppen csak a térdét kéne fednie. A széles övszalag is túl magasan van, a csípőre ejtett szabás a korhű gyerekruháknál, a derék szorítása és hangsúlyozása helyett!

Amikor tudod,hogy iszonyat slamposan nézel ki, és az arcot is ezt fejezi ki... (khm... idétlen retikül újra támad...)

Elszórt virágmintás fátyolszövet, földig érő szoknya és egyértelműen idősebb színészlányka (hiába kerestem sehol se találtam a nevét, pedig többet szerepel, mint az idősebbet alakító Vittoria Puccini!)

Kislányoknak való korabeli estélyi ruhácska

 Sétaruha: Még mindig 1880-ban vagyunk és a fiatal Mária grófkisasszony egy 20 évvel korábbi szabású séta ruhában van; jó pont, hogy legalább nem ér földig! Ismét a ruha szövetéből készült idétlen retikült cipel hozzá.

Kislányoknak a derekát nem fűzték be ilyen szorosan ekkor már, a szoknya krinolinosan túl bő, bár nem földig ér csak bokáig - kicsit rövidebbnek kéne lennie

A ruha drapp és szürke pléd kockás selyemből van, horgolt csipkékkel díszítve

1880-as sétaruha kislányoknak mille fleurs szövetből, megfelelő szoknyahosszal és korhű szabással, a gyerekek ruhája kicsiben a felnőttekét utánozta és habár a derék karcsú de nem olyan kényelmetlenül feszes, mint a filmes jelmez

 Kockás házi ruha: 1883-ban vagyunk és otthon egy barna kockás ruhát visel. Az igazi Mária ekkor már 12 éves volt, szóval végre beérett a fiatal kislány a szerephez - a jelmeztervező nem a feladatához és megint egy borzalmas korszakba nem illő ruhát adott rá!

12 éves lányok haja már hosszabb lett volna és valahogy felfogták volna már; a nyakánál lévő sötét háromszög számomra értelmezhetetlen, hogy mi célt szolgál. A többi része a ruhának se illik nagyon a korszakba, ilyen fantázia gyerekruha (lásd, mint a többi előző...)

Nappali ruhák 10-12 éves korú lányoknak

 Ahogy Stefánia koronahercegnénél, úgy itt is külön kiemelem, hogy a kiválasztott felnőttkori színésznő egyáltalán nem hasonlít a valódi grófkisasszonyra! Mintha a rendező félt volna hétköznapiasabb vonású színésznőket castingolni.

 Zöld sétaruha: Ugrunk egy nagyot 1888-ba, a fiatal grófkisasszony egy tengerzöld hímzett selyemruhát visel, egy rövid jelenet erejéig sötétzöld bársony kabáttal, de az semmi extra. A ruha egyáltalán nem különbözik szabásban vagy sziluettben azoktól, amiket korábban láttunk és nincs is benne semmi izgalmas: a szokásos sima, dísztelen alj, felsőruhaszerűen meghosszabbított derék Burda szabású függönyszövetből. Mellesleg erős a gyanúm, hogy Erzsébet királyné fekete bársony lovagló ruhája is ugyan ebből a derékmintából volt kiszabva!

Semmi korszak specifikus nincs rajta... Azt se értem, hogy az ujjak miért bővülnek ki csukló felé, amikor alakot követőnek kéne lenniük, ebben az évben már felül kis puffokkal is akár

Holott az aszimmetrikus szabással és fantáziadús ujjakkal már simán lehetne játszani, mint ezen az 1888-as divatképen, ami korabeli elegáns sétaruhát ábrázol

 Kék sétaruha: 1888-ban viseli ezt utcán és anyjához látogatóba menve. Az öltözék sötét sima szoknyából áll és egy brokát derékból (végre valami ami nem hímzett selyem!!!).

Mellette a húga ül egy világos csipkeruhában, ami a főszereplőkénél is korhűbb ebben az időszakban

Azt nemigazán értem, hogy miért sminkelik ki túlzottan a színésznőt? A szeme sikít az Avon 2006-os színpalettájától! A derék brokátja és kontrasztos hajtókái szépek legalább :)

1888-ban a száz évvel korábbi Direktóriumi divatokat karolták fel, úgyhogy éljenek a hangsúlyos és rétegelt gallérok és hajtókák!

 Báli ruha: Hímzett fehér és sima rózsaszín báli ruha. Ez még bájos is lehetne, de a film készítők kihagyták azt a lehetőséget, hogy elkészítsék a grófkisasszony korabeli fotóján látható estélyi ruhát, ami sokkal szebb lett volna a Disney hercegnős Burda szökevény helyett...

A lebenyderék elöl csúcsos, de hátul a lebenyek hanyagok és nem tetszetősek, a rózsaszín szoknya csak oldalvást van szép plissékkel díszítve

A hímzett szövet a rózsaszín alj felett kötényszerű tunikát képez, hátul hasonlóan sima uszályban végződve

Cukcsi Disney hercegnőcske az elhagyhatatlan rózsaszín ruhaszövet retiküllel

Az igazi grófkisasszony ebben a ruhában leginkább a filmes szereplő gonosz ellenpárjaként szerepelhetne... (sóhaj...)

Larisch grófné (Julia Cencig)

 Szürke nappali ruha: Az első jelenetben 1879-ben ott van ő is az operában egy fehér estélyi ruhában, alig látszik úgyhogy arról nem sok beszélni való van, ezért ugrunk pár évvel későbbre Gödöllőre, ahol egy szürkéskék ruhát visel. A koncepció nem rossz, de ismét csak 1880-'81-ben járunk és túl dúzos a fenékrész.

Diszkrét szögletes kivágás, csipkével övezett mellbetét

A hátsó lebenyek nagyon nem illenek a derékhoz, illetve túl dúzos a far

Larisch Mária grófné 1880 körül

 Szürke házi ruha: A grófné komoly anyagi gondokkal küszködött már a '80-as években is, ezért érthető, hogy ezt a ruhát több évig, több alkalomból is újra-újra felvette: először '83-ban mikor hallgatják királynénkkal az unoka születésére szóló ágyúkat, majd később mikor hotelban várja a grófkisasszonyt, majd ebben megy látogatóba az anyjához, stb. A ruha rém egyszerű szürke pamut vagy gyapjú, felejthető tunikával a szoknyán (hurrá, végre van drapéria!!!), a derekát szép fichuszerű dísz teszi emlékezetessé.

A hotelban teázgatva: tetszik ahogy a fejtetőre tekert, úgynevezett bécsi fonatot csinálta meg neki a fodrász, ahogy később valóban viselte is a haját

Vetsera grófnénál látogatóban idétlen retiküllel kiegészítve... 

Utcára pedig bársony pelerinnel viselve...

1888-as sétaruha, ilyen is lehetett volna... Bár akkor meg nem illett volna a korábbi évekbe

 Kék báli ruha: Vízkék selyem és aranyos brokát összetételű báli ruhát visel, ami egész elfogadható szabású, bár nem sokat szerepel képernyőn benne.

A derék és a szoknya drapériája ilyen arany-világoskék brokát selyemből van, az arany karácsonyfa füzérdísz megkérdőjelezhető a dekoltázs körül

Szép vízkék alj, a drapériát a dekoltázson lévő csipkeszegély díszíti, és éljen, hogy raktak az aljára valami fodrot, le a sima aljakkal!!!

Jóval arisztokratikusabb elrendezésű estélyi öltözék 1888-ból; jó példa arra, hogy nem kell a hercegnős kis puffos ujjakat erőltetni!

Folytatása következik a 2. résszel!