Elátkozott Habsburgok 1. rész: Az a Larisch grófnő...

A Wittelsbach gyerekek: Zsófia Sarolta Augusztina, Miksa Emanuel, Károly Tivadar, Ilona Karolina Terézia, Lajos Vilmos, Matilda Ludovika és Mária Zsófia Amália 1854-ben.

   A Habsburg és Wittelsbach házak annyi szerencsétlen, már-már elátkozott sorsú taggal "büszkélkedhetnek" ami több dinasztiára is elegendő lenne máshol! A szerencsétlen sorsú Erzsébet királyné történetét mindannyian jól ismerjük, nem szorul különösebb bemutatásra, hogy szerelmi házassága hogyan ment szépen tönkre, négy gyereke közül kettő fiatalon elhunyt és egyiket sem tudta soha feldolgozni, hogyan menekült folyamatosan a felelősségei, zsarnokai és képzelt szörnyei elöl, hogy útközben találkozzon a végzetével. Ahogy unokatestvére az őrült II. Lajos életét sem kell különösebben bemutatni. Szintúgy fia Rudolf történetét sem, melyből két olyan Wittelsbach szereplőt mutatok be most, akik közvetetten a mayerlingi tragédia szereplői voltak.

  A Wittelsbach gyerekek életét már a kezdettől megpecsételte szüleik viharos házassága, Ludovika királyi hercegnő nővéreihez képest előnytelenül házasodott, mert míg testvérei rangos európai királyi és császári családokba házasodtak be és koronás fők lettek, hovatovább királyok és császárok anyjaivá váltak; addig neki csak egy kis semmitmondó bajor "hercegecske" jutott, Miksa József herceg. Ludovikát ez mindig szörnyen frusztrálta és mindent megtett, hogy gyermekein kompenzálja silány helyzetét.

  Természetesen az sem volt jó szülői minta a gyerekeknek, hogy szüleik ég és föld eltérő habitussal rendelkeztek. Ludovika vágyott az udvari felemelkedésre, de Miksa bolondos, független és lázadó szellemű ember volt, aki szívesen tivornyázott együtt alattvalóival, sportolt, vadászott, hosszú és távoli utazásokba vágott; mindamellett, hogy tíz gyermeket nemzett feleségének (ebből kettő csecsemőként meghalt), nem vetette meg az alkalmi kalandokat sem. Távol a nagy fővárosi fényes palotáktól vidékies életet éltek, ami Ludovika ambícióinak nem igazán felelt meg, míg férjét tökéletesen kielégítette, aki jól elvolt alattvalói körében.

A hercegi pár eljegyzési portréja 1828-ban.

Lajos Vilmos (1831-1920) és lánya Mária (1858-1940)

 Ilona hercegnő mellett talán őt ismerik még jobban az 1955-ös Sissi filmsorozatból, hisz ő volt az a tékozló fiú, aki képes volt egy színésznőcskét feleségül venni. Persze ez a súlyos családi dráma pár mosollyal és a kisded Mária iránt mutatkozó azonnali nagyszülői szeretet által fel is oldódott és mindenki élt boldogan, amíg...

Anyja Henriette Mendel, Wallersee grófné 1860 körül.

  A valóságban nem ilyen egyszerűen mentek a dolgok. Komoly botrány volt ez a rangon aluli házasság, minek révén egy egyszerű színésznőcske rokonsági kapcsolatba került az osztrák-magyar császárral és királlyal, a bajor királlyal, szász királlyal és nem utolsó sorban a porosz királyi házzal is; illetve több európai királyi házi leszármazottal! Miatta elsőszülött fiúi jogairól és címeiről le is kellett mondania Lajosnak, tovább súlyosbította a helyzetet, hogy Mária még a házasság megkötése előtt született, ami akkor igazi szégyennek számított; sőt a házasság kötéskor már a második gyermeket várták. Feleségét és lányát (az esküvő után született fiú gyermek csecsemőként elhunyt) sohasem tudták igazán jó szívvel fogadni a családban: mindig lenézően, félkézről bántak velük. Egyedül Erzsébet királynénk örült nekik és Henriette Mendelre húgaként tekintett, aki Wallersee grófnéja címet kapott, hogy valahogy kiegyengessék a társadalmi különbségeket és csillapítsák a botrány hullámait. A későbbiekben személyes nézeteltérések és intrikák miatt kapcsolatuk azonban megromlott.

Henriette és Lajos Vilmos 1860 körül.

  Miután Henriette 1891-ben meghalt, Lajos a következő évben ismét egy színésznőt vett el, akitől 1913-ban elvált, pár hónappal a frigy felbontása után született egy törvénytelen lánygyermek - aki tulajdonképpen a válás oka volt.

Lajos Vilmos herceg karján lánya Mária, Henriette pedig könyvet olvas, 1872 körül.

 Habár Lajos Vilmos házasságai önmagukban is igen botrányosnak számítottak főrangú körökben, lánya tetézte apja kicsapongásait is!

Lajos Vilmos bajor herceg, 1880 körül.

"Az a Larisch grófnő..." 

  Történetünkben Mária grófnő volt az igazán elátkozott sorsú, aki a sok mellőzöttség miatt úgy vágyott a bécsi udvarba, mint gyerek a játékboltba! Bármit megtett, csak hogy egy kicsit ennek a tündérbirodalomnak a dicsfényébe lehessen, mindenekelőtt imádott-irigyelt nagynénje Erzsébet királyné közelében. A királyné hamar felfedezte, hogy Mária által tovább bosszanthatja pökhendi császári családját (akiket csak "bécsi pereputtyként" emlegetett a hátuk mögött...), a '70-es években társaságként maga mellé fogadta; még 1869-ben figyelt fel az ügyesen lovagló kislányra és kezdte megkedvelni. Együttes megjelenésük az udvari eseményeken szálka volt a tiszta vérvonalú császári családnak és a többi arisztokratának a szemében. Erzsébet királyné annyira favorizálta kis unokahúgát, hogy a magyar udvarhölgyek komolyan aggódni kezdtek pozíciójukért! Erzsébet igazi győzelme az udvarral szemben az lett volna, ha sikerül keresztülvinni azt a szerelmi házasságot Máriával és a '48-as forradalom után kivégzett Batthyány Lajos gróf fiával Elemérrel, amit terveztek.

  Habár a fiatalok szerelme őszinte volt, anyai nyomás hatására - öngyilkossággal fenyegette fiát Zichy Antónia grófnő - elálltak a kézfogótól.

Mária grófnő és a kis Mária-Valéria főhercegnő, 1876 körül.

  Ezután kötött szerelem nélküli házasságot Georg von Larisch-Moennich gróffal 1877-ben, és vette fel a Larisch vezetéknevet és a grófnéi rangot - a férjet tulajdonképpen a királynénk szemelte ki neki és ő rendezte el a házasságot. Ekkor történt, hogy 1876 téli rókavadász szezonra Erzsébet királyné Angliába vonult sport vadászni és lovagolni. Valószínűleg keserűségből és kicsinyes bosszúból a hátrahagyott Mária grófné indította útjára azt a rosszindulatú pletykát, hogy nagynénje egy másodkézből megesett terhességet és szülést vonul el titokban kihordani olyan messzire, oly sok időre! A kálváriája ezután kezdődött: Erzsébet elhidegült tőle, ritkábban fogadta pedig palotahölgyi rangot kapott; férjével kapcsolata hűvösről jegesre fordult, folyamatosan megcsalta, tulajdonképpen csak a házasság után született első két gyermeknek volt a gróf a vér szerinti apja, további kettő gyerek szeretőjétől született, akiket a gróf a botrány elkerülése végett a nevére vett, habár a megromlott házasság miatt közismerten külön éltek és az emberek se igazán hitték el, hogy a férje a vér szerinti apa. Férjétől anyagi támogatásra nem számíthatott ezek után, szeretője valamiféle gyerektartási díjat adott neki rendszeresen, de nem túl sokat - ez a szerető Vetsera Mária bárónő anyjának a bátyja volt! Mária kezdett súlyosan eladósodni.

Mária Larisch grófné, 1880 körül.

  Ezek a rossz személyes körülmények persze nem hátráltatták abban, hogy valahogy visszatornázza magát az udvarba, és ehhez kitűnő dobbantónak vélte volt Rudolf trónörököst. Rokonsági kapcsolata révén gyanú nélkül csempészgette be a nőket Rudolf rezidenciájára, kijátszva az állandóan megfigyelő titkos rendőrséget is. Ezért a kerítőnői szolgáltatásokért természetesen komoly összegeket vágott zsebre Rudolftól és ettől remélte, hogy még jut neki hely az udvarban is, ám csúnyán melléfogott, mert ahogy korábban Erzsébet királyné, úgy most a trónörökös is csak kihasználta személyes céljaira a nagyravágyó Máriát. Az ügy kicsúszott az irányítása alól, Vetsera Mária bárónő megjelenése 1888 decemberében az Operában igazi közfelháborodást váltott ki, ami Mária gróféra is rossz fényt vetett, így visszavonulót kellett fújnia Rudolffal való ügyeit illetően. Mondani se kell, a dolgok igencsak rosszul alakultak 1889 Januárjában, mikor a kis Vetsera grófnőt nem találta sehol a titkos légyott után. Valójában nem akarta tovább fokozni a botrányt, ám Rudolf és Mária bárónő közös kérlelésére, nyomására még egyszer utoljára elvitte a titkos légyottra.

Larisch grófné (széles karimájú kalapban) és Vetsera Mária bárónő 1888. November 6.-án.

  Aki látta Az ártatlanság kora c. filmet, valószínűleg emlékszik belőle arra a kis félmondatra, hogy a társadalmi megsemmisülés még a halálnál is rosszabb. Mária grófnéval is ez történt. Rudolf saját leveleit megsemmisítette, viszont azokat meghagyta amiket Vetsera Mária bárónő és Mária Larisch grófné írt: ezzel a két nőt téve felelőssé az egész ügyben, őket célzottan bűnbakká felhasználva.

  Mária grófné így azonnal persona non grata lett az egész bécsi udvarban, tulajdonképpen a családja körében is. Bárhova ment mindenhol megvetéssel és szégyennel találkozott, egyszerűen csak úgy beszéltek róla a háta mögött, hogy az a Larisch grófnő... A közmegvetés addig fajult, hogy Bécset is el kellett hagynia és visszatért Bajorországba. Házassága pár évvel később felbomlott, férje többé nem állt jót érte. A nevet és a címet viszont élete végéig megtartotta.

Mária Larisch grófné 1910 körül.

  Második házasságára is árnyékot vetett botrányos előélete, második férje Otto Brucks operaénekes karrierjébe került a frigy - senki sem volt hajlandó foglalkoztatni - majd alkoholista is lett a mellőzöttség miatt. Egy gyerekük született, miközben anyagi gondjaik egyre tornyosultak. Mária a könyvkiadásban látta a megoldást, ám ezt a tervét férje megírta Ferenc Józsefnek, aki a botránytól tartva jó összegért megvette a kéziratot és rendszeres "nyugdíjat" folyósított neki. Ám minden összeg kevés volt hitelezői törlesztéséhez, így állandó zsarolója lett a Habsburg háznak és egyre mélyebbre süllyedt. Végül nem sokkal az első világháború előtt sikerült is "Múltam" címen könyvet kiadnia, amitől jó hírének visszaállítását és nem utolsó sorban anyagi jólétet remélt. Férje az alkoholizmus következtében májzsugorban hunyt el 1914-ben. Öt gyermeke közül hármat ekkorra már szintúgy eltemetett. A botránykönyvtől remélt siker és anyagi biztonság elveszett a Nagy Háború tükrében, ő maga pedig ápolónőként szolgált a fronton. Ferenc József halála és a birodalom bukása után már semmilyen zsarolással kicsikart pénzre nem számíthatott a Habsburg örökösöktől.

Amerikában készült fotója, 1925 körül.

  Harmadszor is férjhez ment 1924-ben, anyagilag annyira mélyponton volt ekkor, hogy új vőlegénye fizette ki a hajójegyeket neki és fiának, hogy elutazhassanak az Egyesült Államokba, ott ment nőül William H. Meyershez, aki egyszerű szélhámos volt, utólag derült ki, hogy egy grófnőtől várta saját társadalmi előbbre jutását! Totális kudarc volt ez a házassága is, ami a tetlegességig fajult, így két évvel később Mária elköltözött, majd el is váltak. Szakácsnőként és takarítónőként a legalantasabb munkákat végezte ekkoriban, ezek mellett szorgalmasan írta önéletrajzi botránykönyveit.

  Utolsó éveiben elszegényedve visszatért Bajorországba, az ottani könyvkiadók kihasználták, hitegették, nem fizették ki, nyugdíjas otthonban érte a halál a második világháború hajnalán 1940-ben. Gyermekei közül csak a második házasságából született fia élte túl hányatott sorsú anyját, a patinát vesztett Habsburg-Wittelsbach ház igazi botrányhősnőjét.

  Életrajzi könyveit egy Habsburg család kutató sem tekinti igazán hiteles forrásnak, mivel ezekben saját társadalmi helyzetét javítandó, saját szerepét és személyét tetszetősebb színben tünteti fel, Rudolf öngyilkosságát pedig politikai tettnek állítja be leginkább. Fricskát mutatott a sorsnak és családjának is mikor 1921-ben elkészítették Erzsébet királyné első életrajzi filmjét: a grófné rendezésében!

Az osztrák Erzsébet császárné c. filmből pillanatkép; sajnos gyakran Erzsébet királyné ravatali fotójaként van tévesen feltüntetve!

  Utószó: Jó hír azoknak, akik szeretnék "Múltam" c. önéletrajzát forgatni, hogy immár magyar nyelvre lefordítva is kapható, gyönyörűen fordított magyar címmel: Sisi udvarában.