Magánélet Széchenyi korában

Házasság

A közvélemény elvárta mind a férfiaktől, mind a nőktől, hogy házasságban éljenek, amelyet kizárólag a papok köthettek meg.

A céhek majdhogynek megkövetelték a mesterektől, hogy legyen családjuk.

Az 1840-esévekben szinte ez az egyetlen lehetősége volt a fiataloknak, hogy önállóak legyenek és felnőttnek tekintsék őket.

A házasság korántsem a szerelemről szólt, a birtokok és a vagyon növelése vagy megtartása volt az elsődleges cél. Így a fiatalok nem dönthettek a saját életükről, a szüleik szava volt mérvadó.

A biedermeier érzelmessége hatással volt a házasság kemény intézményére is, egyre többen kérdőjelezték meg ennek a hagyománynak a létjogosultságát, a szív szavát tartották fontos döntőérvnek.

Természetesen volt ellentábor is, ők úgy vélekedtek, hogy a szerelem múlékony és változó, nem lehet biztos alapként kezelni.

A házasság valójában nem személyes, hanem családi ügy volt, sokszor nem az önkényes apák kényszerítették házasságba lányaikat, hanem az özvegységtől rettegő anyák.

Egyenlőtlenségek a házasságban

Nemcsak a rangon aluli házasságot ítélte meg a közvélemény, de a túl nagy korkülönbséget se nézte jó szemmel a nők részéről. Hiszen ha a hölgy 10 évvel volt idősebb,nehezebben esett teherbe és kevésbé volt mutatós a fiatalabb férje oldalán. A fordított helyzetet még jónak is tartották, hiszen az idősebb férfi jobban gondját tudta viselni a feleségének. A lányokat 19-20, míg a fiúkat 23-25 éves korukban tartották a legalkalmasabbnak a házasságra.
Ez volt a másik oka, amiért igyekeztek mihamarabb "szabadulni" a lányoktól, hiszen minél idősebbek lettek annál nehezebb volt férjet találni számukra.

A nők és a férfiak eltérő tájékozottságát betudták a változó iskolázottságnak, de volt rá több példa is, hogy a feleség műveltebb volt, igyekeztek felhívni a közvélemény figyelmét, hogy ez miképp rongálja a házasságot.

Egy erdélyi előkelő hölgy álnéven adott ki cikkeket a családi életéből:

"Az emberiség borzalmasabb eltiprását sehol sem láthatni, mint oly házasságban, hol a nő jó és nemes, míg a férj, habár talán nem is éppen az, amit gonosznak neveznek, oktalanul önkényes, kedélytelen, korhely, vesztegető, henye és bárdolatlan. (...) Nemde eszközzé, otrombán használt s megvetéssel tovahányt eszközzé alacsonyul ott a nő?"

Válás

A katolikus egyházban a házasság szent és sérthetetlen, ritkán és rendkívül nyomós okkal engedélyezte a válást.
A református vagy protestáns egyház rugalmasabban kezelte a helyzetet, a nyomorgó párnak elég volt áttérni másik felekezethez.

Erdélyben egyáltalán nem volt szokatlan jelenség a válás, ha sikerült botrány nélkül elintézni, a közösség is inkább szerencsétlenségnek semmint szégyennek tekintette.
Többnyire a feleség indította nem megfelelő bánásmódért, együttélésre való képtelenség vagy erőszakos házasságkötés címen, és legtöbbször sikerrel jár, a teljes vagyonát is visszakapta. Sok nő a válástól remélte az önálló életet.

Később a katolikus egyház is tett engedményt, felismervén, hogy a gyerekek nevelésében nem tesz jót az otthoni elhidegült légkör vagy gyűlölködés.

Egyenrangúság a házasságban

Egyre többen igényelték az egyenlő bánásmódot, hogy a férj ne az alárendeltjüknek tekintse őket, hanem inkább a bizalmasuknak, akikkel megosztják gondjaikat. Míg a paraszti világban ugyanaz a patriarchális minta uralkodott,a férj tegezte a feleségét, míg a feleség kendnek szólította és magázta. Ebéd és vacsoraidőben nem ülhetett az asztalhoz, mert feladta és leszedte a terítéket, vagyis szolgálta a férjét.

Nők vagyona

A házasság előtt jegyajándékot kaptak, ruhákat, ékszereket a leendő férjük családjától, amely felett szabadon rendelkezhettek az esküvő után is.

Férjhezmenetel után a szülők pedig hozománnyal bocsátották útra lányukat. Különböző ingóságot és ingatlant foglalt magába amelyet a férj kezelt, de a tulajdonjog a feleségé volt. A férj halála után ténylegesen az asszony kezébe került a vagyona. Ha valamely vagyontárgy nem volt meg, pénzzel kellett kártéríteni a tulajdonost.

Különleges női vagyon volt a hitbér, amely nem volt más mint a házastársi kötelesség teljesítéséért járó pénzdíj. Nagysága a férj vagyonához igazodott. A pénzt bár az esküvővel már megszerezte, ugyanakkor csak a házasság megszűnésével kaphatta kézbe. Ha házasságtörés történt, bíróság által bizonyítva, elvesztette ezt az összeget.

A jegyajándékokról és a hozományáról önállóan rendelkezhetett.

Özvegység

Az özvegységre jutó asszonyok nagy kedvezményeket és önállóságot élvezhettek. Elhunyt férjük minden vagyona és birtokának jövedelme őket illette, a főrendűek képviselhették magukat az országgyűléseken is és az esetek többségében átvették gyermekeik sorsának irányítását is.

A hivatalnoki, vagy birtoktalan értelmiségiek rosszul jártak ilyenkor, hiszen kénytelenek voltak állást keresni, amely gyengítette a társadalmi helyzetüket vagy pedig rá kellett szorulniuk a rokonaik segítségére.

forrás: Fábri Anna - Magánélet Széchenyi korában

Képek a Sisi bálról

Magánélet Széchenyi korában

Család az 1840-es években

A család éppúgy működött mint egy kis intézmény, melynek formáját és működését nagyban meghatározta a benne résztvevők anyagi és társadalmi helyzete, sőt még az is közre játszott hol éltek.

Az erdélyi szászoknál jellemző volt, hogy több generáció élt együtt, de a nagycsaládmodell (nagyszülők, szülők, gyerekek) elterjedt volt Dél-Dunántúlon is, Bácskában ls Felső-Magyarországon is.

A városokban inkább az egyszerű család (szülők, gyerekek) volt a jellemző. Ennek oka az volt, hogy a városban könnyebb volt boldogulni, így a fiatal házasok megengedhették maguknak, hogy függetlenné váljanak a szüleiktől.

Természetesen a paraszti világban is volt rá példa, hogy a fiatalok különéltek a szüleiktől, de ez inkább a módosabbak kiváltsága volt.

Csak az elesettek és az igazán szegények éltek külön, egyedül, de sokszor egy háztartásba "befogadtak" egy férjezetlen testvért, aki segített a ház körül.

Előfordult, hogy a család szoros köteléke (akár anyagi vagy szellemi) nem engedte a tagok önérvényesítését, viszont mindig biztonságot adott és egyformán gondoskodott minden tagjáról legyen az kisbaba vagy éppen az öreg nagyapó.

Az együttlakás könnyített az élet terhein, és csökkentette az egy főre jutó kiadásokat.

Öröklés

Az ősiség intézménye megakadályozta, hogy a birtok kiszálljon a család kezéből, ha a tulajdonos meghalt, a fia, vagy ha gyermektelen volt a legközelebbi törvényes rokon vehette a kezébe, így senki sem tehette pénzzé az értékes földet.

A lánytestvérek öröksége a leénynegyed volt, ami a föld egynegyed részét jelentette, ám legtöbbször a fiúk pénzzel vagy ha a lány jobbágyhoz vagy birtoktalan nemeshez ment hozzá természetben váltották ki.

A lányok, bármennyien is voltak, csak az egynegyedet kaphatták és a leszármazottaik nem igényelhették már.

Az apa rendelkezhetett a birtokkal, ilyenkor a lányok megkaphatták akár a felét a földnek, ők csak a gyerekeikre hagyhatták az örökséget, a férjeikre soha.

A városi polgárságban nem volt ilyen szabályozás, ahány település annyi szokás volt. Néhol házastársi öröklés, másutt a leszármazottak kapták meg a vagyont, de volt példa, hogy a felmenők kapták meg az örökséget.

A jobbágyoknak is volt joguk eldönteni kire hagyják értékeiket, ők fele-fele arányban oszthatták szét a különböző nemű gyermekeik között.

1840-ben törvénybe lett iktatva, hogy a fiúk és a lányok egyforma örökséget kaphassanak.

A törvénytelen gyermekek nem kaptak semmit és nem viselhették apjuk nevét sem.

Az apa szerepe a családban

Mint ahogyan eddig is érezhettük az apa szava sorsdöntő erejű volt. Ő volt aki képviselte a családot a külvilág előtt és ő hozta a döntéseket a család életében, legyen szó vagyonról, házasságról, vagy a gyerekek taníttatásáról.

A kortársak sokszor bírálták ezt a felállást, az apa túlzott erejét a családban, de szerencsére a legtöbb családfő nem élt vissza a hatalmával és a döntések meghozásába belevonta az anyát is. Egyes családokban megosztott témakörök voltak, hol az anya, hol az apa hozta meg az ítéletet.

A kortárs irodalom sokszor szembeállította az apák és fiaik nemzedékét, szerették volna elérni, hogy az apák sokkal engedékenyebbek és közvetlenebbek legyenek a gyerekeikkel és ne csak egy szigorú bírának lássák őket. Ne pusztán a tiltással neveljenek, hanem szeretettel és dicsérettel is illessék az utódokat.

(forrás: Fábri Anna - Magánélet Széchenyi István korában)

Sisi jótékonysági bál fénylett a Stefániában

A szeretet, szolidaritás, jótékonyság éppoly örök, mint a bál. Ekképpen Elizabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, azaz Sisi is az. A Habsburg-ház jobbik felét jelenti mindőnk számára. Szerette s pártolta a magyarokat, tüntetően magyaros ruhákat hordott, megtanult magyarul; rendkívüli diplomáciai érzékkel - amíg tudta - számos ferencjózsefi döntést hajlított magyarjai javára. Mi császárnéval szemben inkább a királynét szerettük, szeretjük benne, kultikus alakká vált előttünk. A gödöllői kastélytól a Tokaj-Nyírtelek közötti úton át az erdélyi Szovátáig, számos helyen őrizzük emlékét. És az örökzöld Sisi-bálban-estélyben, amely természetesen a jótékonyság jegyében zajlott idén, november 19-én (Erzsébet napon) a Stefánia-palotában.

Áldott emlékezetű királynéja, ki életében védő angyala volt ez országnak, a magyar nemzetnek. Holta után védőszentje lett… Élete szeretet, szenvedés és önfeláldozás volt… ércz- és márványszoborban megörökítik az utókor számára.” (Jókai Mór)

„valami misterous dicsfény övezte az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élet volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett… az érzésekben ott él, hogy ez a szent asszony őrködött a nehéz órákban Magyarországban fölött.” (Mikszáth Kálmán)

Ezek az idézetek fémjelzik számunkra: szeretet, szolidaritás, jótékonyság, magyarbarátság éppúgy örökbecsűek számunkra Sisi személyében (is) megtestesülve, mint a nevét viselő bál.

Sisi és bál, estély: egy ember, egy bál akkor figyelemre méltó magával ragadó, jobbik énünket ébresztő, élményekkel gazdagító és emlékezetes, ha harmónia hatja át, jóság engi be. Így lesz mindkettő az emberi minőség képviselője.

Nos, mindennek fényében volt fölemelő élmény részt vennünk a Sisi-bálon, amelynek a Magyar Honvédség „kötelékében” működő, méltó helyszínt nyújtó, elegáns Stefánia-palota adott otthont. Rakszegi Zita köszöntésétől kezdve Pankotay Péter pattogó ritmusú, humorral töltött, saját előadó-művészetével kísért estélymenetrend-vezetésével minden a helyén volt: finom meghívó, figyelmes ültetés, tetszetős terítés, korhű vacsora (benne gyömbéres kukoricakrémleves vagy Sisi Ibolya fagylalt), Sisi-ruhaköltemények (melyek eredeti rekonstrukció alapján készült D’ELIA Szalon ruhái www.delia.hu ), Kék Duna-keringő, fergeteges műsor (Ócsai Juli, Ju Zsu Társulat, Kolarics Andrea (csodálatos hang!), Bangó Margit, Kossuth-díjas előadóművész – magnetikus dinamikával.

)

kilato-hidegkut.hu

A cikket Szmell küldte el nekünk, köszönjük!

Séta... khm kószálás rokokó módra

A kis csapat gyorsan összegyűlt a helyszínen, majd megrohamozta a Lotz termet.

Szokásunkhoz híven nem kis feltűnést keltettünk

Nem kis meglepődésünkre a varázslatos luxus terem teljesen telt volt, amit épp nem várt helyzet egy ilyen korszakban. Még a szuggeráló tekintettel és nem kimondottan hétköznapi öltözékekkel sem tudtunk szabad asztalt teremteni, így keresnünk kellett egy az eseménynek megfelelő éttermet, vagy hasonló pihentető helyet. A kedves pincér kissé fura tanácsa volt, hogy “menjünk fel a Párizsi kiállításra.. Kicsit később, felmentünk és kiderült, hogy már vártak ránk és minden standot belakhattuk a fotók erejéig. No persze, több se kellett, máris pózoltak a lányok...

A rokokó sarok már már extázisba kergette a lányokat

Madamme Pompadour

Asztallal még jobb pózolni

Meghitt családi hangulat az eladó kandallónál

Ne feledjük, hogy úriemberek nélkül nincs takálkozó

(gróf tanonc az általa el(le)ejtett beszélő "rókával")

Tipikus példája az udvarlásnak:
leánykérés beszélő róka (mediátor) segítségével

És persze ez sem válik be, főleg nem, ha a róka farka a szájánál van

Mindent kitaláltak és a végén megerőltető volt komoly arcot adni. A csodálatos kiállítás megtekintése után indultunk el a nyugalmasabb cukrászdába, ahol aztán kellemes sütemények mellett társalogtuk el a maradék időt.

Jelen és múlt összehasonlítása

Délutáni séta rokokó módra

A tavalyi év elég lanyhán zárult, sajnáljuk, hogy nem tudtunk annyi találkozót szervezni, illetve külső események miatt nem is tudtunk elmenni egyes programokra.

Szeretnénk kárpótolni titeket, az idei év első flashmobja nem más mint egy igazi 18. századi séta a Budai Várban.

Elsősorban a rokokó és a barokk a téma, de minden más stílusú ruhát szeretettel fogadunk. Aki szeretne kölcsönözhet is, lehetőség van rá.

A Moszkva téren a várbusz megállójában gyülekeznénk január 22-én 15.00-kor, ahonnan együtt felsétálunk a várba, élvezzük a kilátást, beszélgetünk, majd hazamegyünk:)

Várunk mindenkit nagy nagy szeretettel!

A Múltidézők kis csapata

Facebook-event