A rokokó női ruhatár elengedhetetlen darabja az az alsónemű, amely nagy részben határozta meg a korszak hölgyeinek sziluettjét. Ez bizony a fűző, amely sajátosságainak nagy részét még a korábbi századokból örökölte. Az elülső területet teljesen egyenesre merevített volt, lefelé haladva egy fejre állított háromszögbe szűkítve egészen a mellkastól egészen az legalsó hasizom alá. Ha oldalról nézünk egy ilyen darabot látható, hogy a has íve, a mell alatt egyáltalán nem vehető ki, és test teljesen egyenesnek tűnik.
 |
| XVIII. századi francia, női fűző |
Teljesen más ez a hatás, mint a XIX. században lesz a has területét horpasztóan elnyomó fűző fazonok tekintetében, és nagyban meghatározza a megfelelő rokokó sziluettet. Hozzátartozik ehhez, hogy vagy a fűzőbe, a stomacherbe, vagy a felsőruházat legelejére előfordult a korban és a korábbi időszakokban, hogy a mai fűzőkapcsokhoz képest drabálisabbnak tűnő olasznád vagy bálnacsont merevítést helyeztek el, amelyet nem ritkán dekorációval is elláttak.
 |
| XVIII. századi fa elülső merevítők forrás: V&A Museum |
A korabeli fűzőknél a további merevítések száma is megdöbbentő, már a félig kimerevített fűzőkben is sokkal több a merevítő, mint egy XIX. századi darabban. A teljesen merevített daraboknál pedig még hézag sincs a merevítők között, ez az eljárás pedig egy sokkal robosztus kicsit "páncélszerű", rigid külsejű női fehérneműt eredményezett.
Egy XVIII. századi fűző készítése nem egy egyszerű művelet, de aki rászánná magát, ebben a bejegyzésben összegyűjtöttünk néhány történelmi kosztümös tutorial oldalt, amit érdemes követni.
A legtöbb információt angol nyelven a
marquise.de oldalon lehet megtalálni. Itt számos tipp elérhető már az anyagválasztástól kezdve, egészen a merevítők helyes felhasználásáig. Anyagválasztásnál fontos, hogy lehetőleg kerüljük az elasztikus és műszálas anyagokat. A részletes tippeket itt érdemes elolvasni:
Anyagválasztás XVIII, századi fűzőhöz. A weboldal egyébként nem ajánlja a Rigilene és acélmerevítéses merevítőválasztást. Ennek az oka elsősorban abban keresendő, hogy ezek a merevítők túlzottan hajlékonyak egy XVIII. századi sziluett kialakításához. A legjobb olyan merevítő választása, amelynek az anyaga legjobban hasonló az igazi bálnacsontra. Hogy hol találsz ilyet? Nos, ez egy igen jó kérdés, hacsak pár éve nem ültettél olasznádat a kertben és nem értesz a nádfeldolgozáshoz, érdemes vagy beszerezni valami jó erős, nem törős műanyag merevítőt a rövidáru boltokból vagy... amely szintén nem egy korhű megoldás, de hasznos lehet: hosszú műanyag kötegelőt használsz merevítők helyett. A kábelkötegelők előnye, hogy sokféle méretben megvásárolható, viszonylag rugalmas és könnyű. Kipróbálhatod, hogy a rövidáruboltos műanyag merevítőkkel szemben nem törik meg éles vonalban (ez azért jó, mert viselés közben, ha eldeformálódik, nem fogja szúrni a bőrödet). Ez a trükk szintén külföldi kosztümerek körében népszerű. Azt még nem említettem, hogy ahhoz képest, hogy hasznos megoldás, még olcsó is. A weboldalon kétféle: egy
teljes merevítéses és egy
félmerevítéses fűző elkészítését lehet végigkövetni. Az oldal tanácsai közé tartozik, hogy a fém ringlik alkalmazása a fűző lyukaknál nem teljesen korhű. Ugyanúgy a gép varrás kerülése is ide tartozik. A lyukak szélét érdemes kézzel beszegni gomblyuköltéssel. Ugyan külön módszert nem mutat, de hoztam egyet, hogy ez azért ne maradjon le: (forrás:
kathelyne)
Azért persze, ha valakinek nincs tengernyi ideje a ringlik és a varrógép nem számít ördögtől való találmánynak. Hacsak nem korhűségi versenyre nevezünk vagy elvárásunk a szuperkorhűség és nem vagyunk ludditák, használatuk simán belefér a múltidéző kompromisszumok közé. Úgy ahogy a normál, mai varrócérnák alkalmazása is.
A XVIII. századi fűzési szabályokat viszont érdemes megtartani:
Egy másik weboldalon, a
sew.ciety.net -en található tutorial már sokkal szabadabban kezeli a merevítés problémáját. A merevítéshez konkrétan az előbbi oldal által kerülendőnek ítélt varrható merevítést a Rigilene-t alkalmazza, merev lapos acélmerevítők mellett. Az oldal nagy előnye, hogy minden lépés alaposan dokumentált, így aki alaposabban elmélyedne a készítési lépésekben, mielőtt nekiállna, annak nagyon hasznos. Úgy érzem, a félig acél, félig Rigilene merevítés nem tűnik annyira rossz választásnak a végeredmény szempontjából, mivel az acél végig oda kerül, ahol a sziluettet meg tudja tartani. Nekem nagyon szimpatikus, hogy még ferdepánt felvarrási tippet is nyújt, persze ez lehet, hogy csak abból fakad, hogy nem tanultam iskolában varrni.
A
Rococo Atelier blog három teljes bejegyzést szentelt egy félig merevített rokokó fűző készítésének. Kezdve a szabásminta geometriailag pontos kialakításával a
legelső bejegyzésben. A
második bejegyzésben már a varrás örömeibe is bekukkanthatunk, és a bejegyzés alján kiderül, hogy ez a blogger is előszeretettel használja a kábelkötegelőt merevítőnek. A
harmadik bejegyzés munkafázisai már nagyon hasonlóak az előbbiekben bemutatott oldaléhoz is. Az oldal egy nagyon korrekt elkészítési javaslatot ad haladó tudású varróknak, lezárva itt is a műveleteket a ferdepánt szegély felvarrásával.
Igen hasznos továbbá Lay Wilhelmine Shweshwe-nek keresztelt kékfestő fűzőjének többszöri blogbejegyzésből álló elkészítési javaslata. Ez a fűző abban különbözik a fentebbiektől, hogy nem hátul, hanem elől fűzhető össze és külön stomachert is készít a fűzőhöz. A merevítés itt is kábelkötegelővel megoldott.
Végezetül pedig, hogy legyen még min töprengeni, néhány szabásminta is álljon itt - a fentebbieken kívül és a teljesség igénye nélkül -, amelyek alapján érdemes dolgozni (rájuk kell kattintani, hogy nagyobb méretben is megnyíljanak):
Rokokó találkozó
