Hajfestési módszerek a 18. századból

Ha azt gondoljuk, hogy hajfestés egy huszadik századi találmány, mert a drasztikus hajszín változtató szerek az utolsó két évszázadban lettek mindennapjaink részei, akkor tévúton járunk.

Johann Anton de Peters festménye (forrás: Wikimedia)

A hajszínezés története azonban egészen az ókorig nyúlik vissza és sok mindennel színeztek az évszázadok során. (Még több információ a Wikin a hajfestés története igen részletesen tárgyalt a Hajfesték szócikknél.)

A középkorban különböző növényi porokkal, anyagokkal értek el hajszínező hatást. Hajfestéksi tippeket találhatunk már a salernoi Trotulában. Az egyikük az aranyhaj elérésére fehérbor, méz és cerotum (viaszos olajos - enyhén mérgező összetevőt is tartalmazó - kenőcs) összefőzött keverékét ajánlja.

Izgalmas hajszínváltoztató szerek részletes receptjeit már az újkor kezdetéről fellelhetünk. Ilyen Johann Jacob Wecker - 17. században élt svájci fizikus és filozófus - egyik könyve (Eighteen books of the secrets of art and nature: being the summe and substance of natural philosophy, methodology digested), mely a fej szőrzetének festésére ad tippeket főképp növényi anyagok felhasználásával. Érdekessége, hogy még a zölddé festést is megemlíti a szőke, arany, fekete, vörös és ezüst árnyalatok mellett. A kellően "barokkos punk" hajszínt a szerző szerint a kapri desztillált levével érhetjük el (pontos metódus hiányzik a leírásnál).



VILÁGOS PASZTELLEK POMÉDÁVAL ÉS HAJPORRAL

Korábban szó volt arról már, hogy a 18. századi hajporos divatnál a poroknak színeket is lehetett adni természetes anyagokból nyerhető pigmentekkel. Az alap ilyenkor a pomádéval való előkezelése. Pomádét állati zsír (juh), benzoégyanta összehevítésével majd rózsavíz és mandulapaszta hozzáadásával készíthetsz el korhű módon. Esetleg még illatosíthatod rózsa, bergamott, ámbra vagy szerecsendió olajjal. (Videó a pomádé készítéséről: Making Pomade)

Egy alap 18. századi hajpor recept mai változata a következőképpen néz ki:

fél bögre (angol bögre) kukoricakeményítő
2 evőkanál íriszgyökérpor
2 evőkanál kalcium-karbonát

Mindezen hozzávalókat mozsárban kell összeelegyíteni. És ha az íriszgyökérpornál elbizonytalanodtatok, - bevallom én is elbizonytalanodtam -, de ha rákerestek a Google-ben arra, hogy írisz por, Magyarországra szállító webshoptól is fogtok találatot kapni.

A rózsaszín hajpor hatása egy 18. századi, miniatűr portrén. (forrás: Wikimedia)

A hajpor rózsaszín változatát az alappor vasoxiddal való felturbózásával lehet elérni. Vasoxidot szintén be lehet szerezni kozmetikum alapanyagokkal foglalkozó webáruházban.

Hoin Claude Jean-Baptiste, Egy hölgy miniatűr portréja. 1785. A kékes színű hajpor hatása tekinthető meg a frizuráján.

A hajpor kékes változatát, ami igazán nemes megjelenést kölcsönöz az alapporhoz való ultramarin por hozzáadásával lehet elérni. (Ezt is árulják magyar webshopok is.)



MÉRGES FÉSŰVEL ÉS SZÉNNEL FEKETÉRE, KURKUMÁVAL SÁRGÁRA


A "poroskodáson" túl is voltak azért más módszerek is a hajszínváltásra. A Hebe, or, The art of preserving beauty, and correcting deformity című 1786-ban kiadott, angol nyelvű szépségtippes könyv szerint nem könnyű, de nem is lehetetlen a hajszín megváltoztatása.

A könyv szerint az ólomfésű használata feketévé teszi a hajat lassan, főleg a vöröset. E blogbejegyzés szerzője ezt a hajfestési módot kétségesnek tartja, az ólom fejbőrrel való gyakori érintkezését pedig mérgezés miatt veszélyesnek, így ha lehet ne próbáljuk ki otthon, bár a kipróbálásra kicsi az esély, mivel már nem nagyon gyártanak ólomból fésűt. (Erről a fésűről egyébként az eredeti Hófehérke mese mérgezett fésűje jut eszembe...)

Példa a rokokó, fekete hajra. Thomas Gainsborough, Ismeretlen nő arcképe. 1775. (forrás: Wikimedia)

A 18. századi receptkönyv tartalma meglepő módon tárja elénk, hogy már akkor is a növényi hajfestést tekintették az egyik fő alapnak. A Hebe könyv rengeteg növényt felsorol, amelyből alapanyagainkat vehetjük, és amelyek előfordulnak a mai napig a Pinterest-trendekben is. Például szerepel itt a kurkuma, ami tényleg élénksárgává - mai kifejezéssel élve csibesárgává - teheti a világos szőke hajat.

Visszatér ebbe a könyvbe is a zöldes árnyalatokért felelős kapri. A többi hajfestő növényt, amit a korban használtak felsorolásban közlöm, mert egyébként a végtelenségbe nyúlna ez a bejegyzés: fekete üröm, borsos keserűfű,  harangláb, csombormenta, vad szőlőlevél (elvileg sötétít), magyaltölgy gyökér, fűzfakéreg, diófa kéreg (barnít), gránátalmakéreg, articsóka levél, eperfa levél, fügefalevél, málnalevél, babhüvely, ciprus-termés, mirtuszlevél, a zöld dió héja, borostyán bogyó (mérgező!!!), céklagyökér (lilássá tesz) és pipacsvirág.

Az elkészítési mód mindegyiknél azonos volt, ezeket felfőzték forrásvízzel, borral vagy ecettel keverték a főzetet, és ehhez adtak egyéb fűszereket, amelyek kiemelték a színt - hasonlóan a jelenkori növényi hajfestékreceptekhez hasonlóan - mint pl. zsályát, majoranát vagy szegfűszeget.

ROKOKÓ ARANYHAJ

A haj világosítására a hajpor egyik összetevőjét a kálium-karbonátot ajánlja, amit a hajba kell belefésülni, miután a fejünket forrásvízben mossuk meg. A port a napsütésben kell napi háromszor a hajba fésülni kb. 10 napon át, hogy a kellő hatást elérjük.

A rokokó aranyhaj pontos receptje igen érdekes még, elkészítése nem valami egyszerű. Ezt a hajszínt a leírás alapján vörös vagy eleve homokszínű hajból lehet elérni, tehát elvileg ez egy hamvasító. Az összetevők beszerzése bonyolult.

Példa a rokokó szőke hajra. Angelica Kauffmann, Sarah Harrop portréja (1780-1781) (forrás: Google Art Project)

Hozzávalók:

1 quart  (kb. 1,14 l) lúg szőlőgally hamuból (a hamulúgról itt találtam egy érdekes bejegyzést)

1,5 ounce (kb. 43 g) pirítógyökér (Dioscorea communis) por 

1,5 ounce  (kb. 43 g) vérehulló fecskefű gyökér por

1,5 ounce  (kb. 43 g) kurkuma por

2 dram (kb. 7,6 g)  sáfrány

2 dram (kb. 7,6 g) liliomgyökér

1 dram (kb. 3,8 g) molyhos ökörfarkkóró virágzata 

1 dram (kb. 3,8 g) közönséges orbáncfű virág

Mindezen hozzávalókat vízben forraljuk fel, majd a forrázatot szűrjük le. Ezzel kell majd átkenni vagy áztatni a hajat, hogy hogyan és mennyi ideig kell a kotyvalékba áztatni, majd leöblíteni, erről pontos információ nem szerepel a könyvben. Azt viszont igen, hogy nagy változásra nem érdemes számítani, legfeljebb miltoni arany fürtökre.

Érdekes, hogy a 18. századi végi receptkönyvben a hennát, mint hajfestő növényt nem említik, bár annak tudatában nem is annyira érdekes, hogy a vörös haj nem volt igazából divatos.  A 19. századi orientalizmus az, ami a hennát népszerű hajfestőnövénnyé teszi majd az 1800-as évek végére, de ez már egy másik korszak hajfestési praktikáinak története, amiről egy másik bejegyzésben lesz szó.

Források: 

Hebe, or, The art of preserving beauty, and correcting deformity (1786)

Eighteen books of the secrets of art and nature: being the summe and substance of natural philosophy, methodology digested) (1660)

Hajfesték (Wikipedia szócikk)

Hair powder and Pomatum (Regency History blog)


Ha bármiben elírást, átmászítási problémát látsz (főleg a mértékegységeknél), akkor azt jelezd kommentben! Köszönöm! :)