Elátkozott Habsburgok 2. rész: Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?
Gyakran előfordul, hogy a családi karma visszahull a gyerekekre és újra kell élniük mindazt a poklot amit szüleik már egyszer megéltek, vagy visszakapják mindezt saját gyerekeiktől, amit maguk is adtak szüleiknek. Erzsébet főhercegnővel mindez megtörtént és nem is akárhogy.
A kis "Erzsi" 1883. Szeptember másodikán született és igazi csalódás volt. Persze nem azért, mert komoly nehézségeket okozott a szülés vagy valamilyen születési rendellenességgel jött világra. Egyszerűen lány lett. Apja Rudolf trónörökös fiút remélt, ahogy mindenki más is a birodalomban. Rudolf és Stefánia trónörököspár merő dinasztikus alapú házasságát csak ez a 9 hónapnyi remény tartotta egyben és nyújtott némi fénysugarat az életükben, Stefánia trónörökösné később önéletrajzi könyvében írta ki magából, hogy a szülés után Rudolf még a korábbinál is jobban elhidegült tőle.
A kisleányt nagyanyja után, Erzsébet császárné és királynéról nevezték el, családi körben Erzsiként becézték. A kis Erzsi apja szeretetére nemigen számíthatott, hisz ő folyamatosan távol volt, vagy hadosztályainak nézett utána, vagy vadász körutakon járt, vagy pedig ügyes-bajos nőügyei kötötték le, amikről természetesen a pár éves leányka mit sem tudott. Anyja, Stefánia pedig az anyósától átpasszolt udvari reprezentációk és külföldi gyógykezelések között őrlődött. Férjétől nemi betegséget kapott, ami miatt meddővé vált, így hovatovább nem tudta betölteni azt az egyetlen feladatot ami miatt feleségül adták Rudolfhoz - hogy fiú örökösöket hozzon a világra. A nemi betegség és a belőle fakadó meddőség annyira szigorú udvari titoknak számított, hogy a Stefániát kezelő orvos közvetlenül a császárnak jelentett, a szerencsétlen trónörökösnének azt mondták, hogy hasnyálmirigy gyulladása van. Csak jóval később tudta meg, mi is volt a valódi probléma!
A kis Erzsi azonban nem nőtt fel teljes szeretetlenségben és elhanyagoltságban, Ferenc József a tenyerén hordozta, papa kedvence lett. A kislányt így már nagyon fiatalon elkényeztette és mivel Erzsébet főhercegnő apja és nagymamája független, szabad szellemű és liberális jellemét örökölte, egyre nagyobbra cseperedve elkényeztetett, akaratoskodó és hisztis kis fruska lett, aki megszokta, hogy bármit megkaphat és ha nem szabályos dührohamot kapott.
Hatalmas törést jelentett az Ő életében is apja 1889. Január 30.-án elkövetett öngyilkossága, hisz az apai szeretettől mellőzött leányka mindennél jobban bálványozta édesapját, anyja ellenében. Minderre csak rátett az is, hogy Erzsébet királyné egyenesen Stefánia özvegy trónörökösnét hibáztatta fia haláláért és a nagyszülők befolyása alá kerülő kis Erzsi is idővel ugyanezt a nézetet kezdte vallni. Anyjától apja halála után egészen elhidegült. Persze anya-leánya kapcsolatán nem segített, hogy Ferenc József magához vette a kis félárvát, minden korábbinál jobban elkényeztetve. Stefánia özvegy trónörökösné teljesen apósa havi juttatásaitól függött, ami nem volt túl tetemes, nem tudta volna azt a luxus életet biztosítani lánykájának, mint amit az eddig a bécsi udvarban megszokott. A romantikus történetek apja és szeretője "szerelmi regényéről" teljesen elragadták, olyannyira, hogy élete végéig apjáért és Vetsera Mária grófkisasszony emlékére minden évben a haláluk évfordulóján gyertyát gyújtott és így gyászolta őket!
Mivel Erzsébet királyné közismerten nem tartott jó anyai, sem nagyszülői viszonyt leszármazottaival, így Erzsivel sem igazán, mindenkit meglepett a végakarata amiben a teljes magánvagyonát Erzsébet főhercegnőre hagyta. Valószínűleg saját lelkiismeretét próbálta így gyógyítani, hisz közvetetten neki is ugyanannyi köze volt a mayerlingi tragédiához, mint Stefániának, ám ezt sohase vallotta be. A végrendelet miatt Erzsi szembekerült nagynénjeivel, Ferenc József és Erzsébet két lányával, Gizellával és Mária Valériával, hisz közvetlen leszármazottként ők számítottak minden örökségre. Ferenc József szeretetéből azonban így sem esett ki és kiállt kis unokája jogai mellett. A hirtelen meggazdagodott, fennhéjázó kis főhercegnő ezek után csak még jobban lenézte császári apanázson tengődő édesanyját, kapcsolatuk tovább romlott. De Ferenc József ennél többet is tett! Mikor Stefánia özvegy trónörökösné végre megtalálta a szerelmet és 1900-ban hozzáment Lónyay Elemér grófhoz, ezzel a rangon aluli és méltatlan házassággal kivívta a bécsi udvar haragját. Természetesen minden korábbi titulusról és járandóságról le kellett mondania, a haragos császár pedig megtiltotta unokájának, hogy anyjához csatlakozva elmenjen Bécsből. De nem is kellett volna neki, hisz maga Erzsi is olyan mértékben megvetette ezért saját anyját, hogy megszakított vele minden kapcsolatot és soha többé nem beszélt és nem is találkozott vele ezután. Stefánia grófné később ezt úgy bosszulta meg egyetlen leányán, hogy teljesen kizárta a végrendeletéből és örökségeiből.
Merthogy apja trónörökös volt így neki vagy születendő gyermekeinek trónutódlási igényei is lehettek a későbbiekben az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi koronáért, ám ehhez megfelelő férjet is kellett volna találni neki. Ezekkel együtt a századfordulón eladósorba kerülő gazdag főhercegnő előnyös házassági tervekkel léphetett ki a nagyvilágba. Vagy annyira mégsem...
Ferenc József először a belga királyság felé tett ajánlatot, és az ottani trónörökös Albert herceg szívesen rá is állt volna a dologra (Albert és Erzsi távoli unokatestvérek voltak), ám nem várt ellenállásba ütközött mind saját nővére részéről a trónörökös, aki ellenezte, hogy testvére a bizonytalan sorsú főhercegnőt vegye el és úgy érezte, hogy ez a házasság sehogy sem lehetne boldog; másrészt a regnáló belga király II. Lipót annyira megharagudott lánya, Stefánia Lónyay grófné rangon aluli házassága miatt, hogy tökéletesen elzárkózott minden kapcsolattó tőle és lányától.
Tulajdonképpen annyira, hogy Stefániát később még az örökségből is kizárta, ami II. Lipót halála után elkeseredett pereskedések sorát jelentette a szerencsétlen sorsú Lónyay grófnénak. Így a Belga terv meghiúsult.
Aztán 1900-ban egy udvari bálon Erzsi megpillantotta és azonnal beleszeretett Otto zu Windisch-Graetz hercegbe. A férfi nemcsak hogy 10 évvel idősebb volt nála, rangban alacsonyabban állt, de hivatalos, gyűrűs menyasszonya is volt. Erzsi követelőző és elkényeztetett természete itt hágott a tetőpontra: császári nagyapját szabályosan zaklatta, hogy intézkedjen szerelmi ügyében és mikor sorozatos visszautasításokat kapott (Ferenc József egy év haladékot kért, hátha unokája ezalatt kiszeret imádata tárgyából és elfelejthetik ezt az ügyet) öngyilkossággal fenyegette meg az engedetlen papát. Végül is Ferenc József ezen a ponton már nem bírta tovább és császári nyomás alá helyezte Ottó herceget az ügyben, aki pedig nem volt hajlandó jegyességét felbontani, hogy elvegye Erzsit akit nem is szeret, sőt fogalma sem volt Erzsébet főhercegnő heves érzelmeiről. Érthető a nézőpontja, ám az érzelmileg zsarolt Ferenc József egy hihetetlen és lényegében aljas húzással sikeresen összejegyezte a fiatalokat. Ottó herceg nagy meglepetésére a császári kamara egyszeriben kiküldte az eljegyzési gratulációkat, így nyilvánossá és véglegessé téve az ügyet. Ottónak nem volt mit tennie, a korábbi jegyességét felbontotta és mindenki legnagyobb megelégedésére megkérte Erzsébet főhercegnőt. Az esküvőt ilyen körülmények után 1902 januárjában megkötötték. Esküvőjük alkalmából Ferenc József a legpompásabb kelengyével engedte ki unokáját a nagyvilágba: palotát, kastélyt és vadászkastélyt kapott tetemes pénzbeni hozománya mellé. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a korabeli törvények szerint ne a férj rangját vegye fel, így Habsburg főhercegnőből Windisch-Graetz hercegné lett és trónutódlási jogairól is le kellett mondania, születendő gyermekei nevében is.
A kis "Erzsi" 1883. Szeptember másodikán született és igazi csalódás volt. Persze nem azért, mert komoly nehézségeket okozott a szülés vagy valamilyen születési rendellenességgel jött világra. Egyszerűen lány lett. Apja Rudolf trónörökös fiút remélt, ahogy mindenki más is a birodalomban. Rudolf és Stefánia trónörököspár merő dinasztikus alapú házasságát csak ez a 9 hónapnyi remény tartotta egyben és nyújtott némi fénysugarat az életükben, Stefánia trónörökösné később önéletrajzi könyvében írta ki magából, hogy a szülés után Rudolf még a korábbinál is jobban elhidegült tőle.
Illusztráció a nagy és szépreményű császári és királyi családról 1888-ban, balról jobbra: Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet császárné és királyné, a kis Erzsi, Ferenc József császár és király, Stefánia trónörökösné, Rudolf trónörökös, Gizella főhercegnő ölében Konrád herceggel, hátul Lipót herceg a férje, gyerekeik György herceg, Auguszta és Erzsébet hercegnők állnak egymás mellett. Az illusztrátor jól megragadta azt a családi dinamikát és drámát, hogy Mária Valériát és Erzsit a császári pár mellé helyezte el, ezzel is jelezve a fiatalok kötődési pontjait, és míg a szereplők többsége egymásra vagy a nézőre tekint, addig a trónörököspár egymástól elfelé a semmibe.
A kisleányt nagyanyja után, Erzsébet császárné és királynéról nevezték el, családi körben Erzsiként becézték. A kis Erzsi apja szeretetére nemigen számíthatott, hisz ő folyamatosan távol volt, vagy hadosztályainak nézett utána, vagy vadász körutakon járt, vagy pedig ügyes-bajos nőügyei kötötték le, amikről természetesen a pár éves leányka mit sem tudott. Anyja, Stefánia pedig az anyósától átpasszolt udvari reprezentációk és külföldi gyógykezelések között őrlődött. Férjétől nemi betegséget kapott, ami miatt meddővé vált, így hovatovább nem tudta betölteni azt az egyetlen feladatot ami miatt feleségül adták Rudolfhoz - hogy fiú örökösöket hozzon a világra. A nemi betegség és a belőle fakadó meddőség annyira szigorú udvari titoknak számított, hogy a Stefániát kezelő orvos közvetlenül a császárnak jelentett, a szerencsétlen trónörökösnének azt mondták, hogy hasnyálmirigy gyulladása van. Csak jóval később tudta meg, mi is volt a valódi probléma!
Illékony gyerekkori boldogság édesanyjával ezen az 1885-ös fotón.
A kis Erzsi azonban nem nőtt fel teljes szeretetlenségben és elhanyagoltságban, Ferenc József a tenyerén hordozta, papa kedvence lett. A kislányt így már nagyon fiatalon elkényeztette és mivel Erzsébet főhercegnő apja és nagymamája független, szabad szellemű és liberális jellemét örökölte, egyre nagyobbra cseperedve elkényeztetett, akaratoskodó és hisztis kis fruska lett, aki megszokta, hogy bármit megkaphat és ha nem szabályos dührohamot kapott.
Hatalmas törést jelentett az Ő életében is apja 1889. Január 30.-án elkövetett öngyilkossága, hisz az apai szeretettől mellőzött leányka mindennél jobban bálványozta édesapját, anyja ellenében. Minderre csak rátett az is, hogy Erzsébet királyné egyenesen Stefánia özvegy trónörökösnét hibáztatta fia haláláért és a nagyszülők befolyása alá kerülő kis Erzsi is idővel ugyanezt a nézetet kezdte vallni. Anyjától apja halála után egészen elhidegült. Persze anya-leánya kapcsolatán nem segített, hogy Ferenc József magához vette a kis félárvát, minden korábbinál jobban elkényeztetve. Stefánia özvegy trónörökösné teljesen apósa havi juttatásaitól függött, ami nem volt túl tetemes, nem tudta volna azt a luxus életet biztosítani lánykájának, mint amit az eddig a bécsi udvarban megszokott. A romantikus történetek apja és szeretője "szerelmi regényéről" teljesen elragadták, olyannyira, hogy élete végéig apjáért és Vetsera Mária grófkisasszony emlékére minden évben a haláluk évfordulóján gyertyát gyújtott és így gyászolta őket!
Erzsi anyja küllemét, apja jellemét, nagymamája vagyonát és a nagypapa minden szeretetét megörökölte.
Mivel Erzsébet királyné közismerten nem tartott jó anyai, sem nagyszülői viszonyt leszármazottaival, így Erzsivel sem igazán, mindenkit meglepett a végakarata amiben a teljes magánvagyonát Erzsébet főhercegnőre hagyta. Valószínűleg saját lelkiismeretét próbálta így gyógyítani, hisz közvetetten neki is ugyanannyi köze volt a mayerlingi tragédiához, mint Stefániának, ám ezt sohase vallotta be. A végrendelet miatt Erzsi szembekerült nagynénjeivel, Ferenc József és Erzsébet két lányával, Gizellával és Mária Valériával, hisz közvetlen leszármazottként ők számítottak minden örökségre. Ferenc József szeretetéből azonban így sem esett ki és kiállt kis unokája jogai mellett. A hirtelen meggazdagodott, fennhéjázó kis főhercegnő ezek után csak még jobban lenézte császári apanázson tengődő édesanyját, kapcsolatuk tovább romlott. De Ferenc József ennél többet is tett! Mikor Stefánia özvegy trónörökösné végre megtalálta a szerelmet és 1900-ban hozzáment Lónyay Elemér grófhoz, ezzel a rangon aluli és méltatlan házassággal kivívta a bécsi udvar haragját. Természetesen minden korábbi titulusról és járandóságról le kellett mondania, a haragos császár pedig megtiltotta unokájának, hogy anyjához csatlakozva elmenjen Bécsből. De nem is kellett volna neki, hisz maga Erzsi is olyan mértékben megvetette ezért saját anyját, hogy megszakított vele minden kapcsolatot és soha többé nem beszélt és nem is találkozott vele ezután. Stefánia grófné később ezt úgy bosszulta meg egyetlen leányán, hogy teljesen kizárta a végrendeletéből és örökségeiből.
1901-ben készült fotósorozat az önkéntes bécsi fogolyról.
Ferenc József először a belga királyság felé tett ajánlatot, és az ottani trónörökös Albert herceg szívesen rá is állt volna a dologra (Albert és Erzsi távoli unokatestvérek voltak), ám nem várt ellenállásba ütközött mind saját nővére részéről a trónörökös, aki ellenezte, hogy testvére a bizonytalan sorsú főhercegnőt vegye el és úgy érezte, hogy ez a házasság sehogy sem lehetne boldog; másrészt a regnáló belga király II. Lipót annyira megharagudott lánya, Stefánia Lónyay grófné rangon aluli házassága miatt, hogy tökéletesen elzárkózott minden kapcsolattó tőle és lányától.
Tulajdonképpen annyira, hogy Stefániát később még az örökségből is kizárta, ami II. Lipót halála után elkeseredett pereskedések sorát jelentette a szerencsétlen sorsú Lónyay grófnénak. Így a Belga terv meghiúsult.
Aztán 1900-ban egy udvari bálon Erzsi megpillantotta és azonnal beleszeretett Otto zu Windisch-Graetz hercegbe. A férfi nemcsak hogy 10 évvel idősebb volt nála, rangban alacsonyabban állt, de hivatalos, gyűrűs menyasszonya is volt. Erzsi követelőző és elkényeztetett természete itt hágott a tetőpontra: császári nagyapját szabályosan zaklatta, hogy intézkedjen szerelmi ügyében és mikor sorozatos visszautasításokat kapott (Ferenc József egy év haladékot kért, hátha unokája ezalatt kiszeret imádata tárgyából és elfelejthetik ezt az ügyet) öngyilkossággal fenyegette meg az engedetlen papát. Végül is Ferenc József ezen a ponton már nem bírta tovább és császári nyomás alá helyezte Ottó herceget az ügyben, aki pedig nem volt hajlandó jegyességét felbontani, hogy elvegye Erzsit akit nem is szeret, sőt fogalma sem volt Erzsébet főhercegnő heves érzelmeiről. Érthető a nézőpontja, ám az érzelmileg zsarolt Ferenc József egy hihetetlen és lényegében aljas húzással sikeresen összejegyezte a fiatalokat. Ottó herceg nagy meglepetésére a császári kamara egyszeriben kiküldte az eljegyzési gratulációkat, így nyilvánossá és véglegessé téve az ügyet. Ottónak nem volt mit tennie, a korábbi jegyességét felbontotta és mindenki legnagyobb megelégedésére megkérte Erzsébet főhercegnőt. Az esküvőt ilyen körülmények után 1902 januárjában megkötötték. Esküvőjük alkalmából Ferenc József a legpompásabb kelengyével engedte ki unokáját a nagyvilágba: palotát, kastélyt és vadászkastélyt kapott tetemes pénzbeni hozománya mellé. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a korabeli törvények szerint ne a férj rangját vegye fel, így Habsburg főhercegnőből Windisch-Graetz hercegné lett és trónutódlási jogairól is le kellett mondania, születendő gyermekei nevében is.
Eljegyzési fotó a "boldog" ifjú párról.
Erzsi boldogsága és megnyugvása azonban csak ideig-óráig tartott. Állandó féltékenység és uralkodási vágy gyötörte, férje a tudta nélkül nem mehetett sehova se, ha nem együtt voltak, ilyenkor be kellett számolnia mindenről zsarnoki feleségének. Lényegében csak a hadgyakorlatokra mehetett el nélküle, és ilyenkor is Erzsi megfigyeltette, hogy mit csinál, kivel találkozik. Így jutott tudomására, hogy boldogtalan férje szeretőt tart, nevezetesen egy népszerű prágai színésznőcskével, Louise Zieglerrel találkozgat. Mikor megtudta a légyott pontos idejét a hercegné egy aranyozott pisztolyt vett magához és azonnal az apartmanhoz hajtatott. A fennmaradt információk szerint az apartmant férje komornyikja őrizte és kisebb vitába keveredett a beengedés megtagadása végett a hercegnével, aki ekkor elővette fegyverét és a megrémült komornyikra fogta, egyes források szerint rálőtt, aki azonnal tovább engedte az elhatározott és őrjöngő hercegnét, a szobába benyitva így kapta rajta in flagranti férjét és a színésznőt, kezében a fegyvert a pillanat tört része alatt elsütötte, mellkason lőve a színésznőt. Ezután dulakodás tört ki a halálra rémült férj és feleség között a fegyver megszerzése végett. A hercegné sírógörcsöt kapott,a helyszínt elhagyták, a színésznő később belehalt sérüléseibe. Az eset kivizsgálása ugyanolyan súlyos birodalmi titoknak és tabunak számított, mint korábban Rudolf trónörökös halála és körülményei. A botrányt és a pletykákat szisztematikusan fentről elfojtották most is.
Van valami tragikusan ironikus abban, hogy egy a szeretőjével fegyverrel öngyilkosságot elkövető apa leánya férje szeretőjét lelövi. A családi karma először így szállt vissza Erzsébet hercegné fejére. Természetesen az, hogy a bűntényt jogi következmények nélkül megúszta, nem jelenti azt, hogy a társadalmi és szűkebb családi következmények sem érintették. Először is a pletykákat nem lehetett elhallgattatni, Erzsébet hercegné egész élete állandó mozgásban tartotta a társas életi botrányok krónikásait. Másfelől Rudolf trónörökös halálára annyira emlékeztető bűnügy szíven ütötte a császárt is, megszakította a kapcsolatot unokájával, olyannyira, hogy 1904-ben az ebből a házasságból születő első dédunoka keresztelőjére el se ment! Harmadrészt Erzsi és Ottó házassága rosszról iszonyatosba csapott át.
Erzsi és Ottó elsőszülött kisfiukkal, Ferenc Józseffel, akit a császár után neveztek el, 1904.
Erzsi hisztérikus és szabados természete kicsúszott az irányítás alól. A családi veszekedések mindennapossá váltak, Ottó herceg gyakran a dolgozószobájába zárkózott idegrohamot kapó felesége elől. Erzsébet hercegnét persze ez sem tartotta vissza, ilyenkor az ajtót verve, rugdosva üvöltött vele tovább, egyszer fegyverrel a zárt is szétlőtte. Végül is megegyezéssel nyílt házasságban életek, még két fiuk született, és az 1909-ben születő utolsó, negyedik gyermekük, aki leány lett és nagyanyja után a Stefánia nevet kapta, már nem Ottótol volt, hanem Erzsi alkalmi szeretőjétől Egon Lerchetől, a herceg viszont a nevére vette a további botrányok féken tartása végett. Mert volt botrány bőven, Erzsi gyakran napokra egy szó nélkül elhagyta a családját, apja rossz vérét örökölve rangon aluliakkal, a burzsoával mulatott ilyenkor. Gyermekei szörnyen megsínylették szüleik viharos kapcsolatát, anyjuk állandó kimaradásait. Erzsi távolról sem volt nevezhető jó anyának, kapcsolata a legrosszabb lányával volt, aki később bevallottan csak azért ment hozzá első férjéhez, mert tudta, hogy anyja ki nem állhatja azt a férfit! Az esküvő körüli vitájukat elég indiszkrét módon, az újságok hasábjain intézték, Erzsi azt állítva, hogy meg se hívták az esküvőre, Stefánia pedig azt, hogy anyja kijelentette nem fog elmenni.
Erzsébet hercegné és a kis Stefánia hercegnő, 1911.
Erzsi nyaranta gyakran mulatott tengerészekkel a divatos tengerparti fürdőhelyeken, bár Egon Lerche iránt igazi szerelmet táplált, és mikor az első világháború kitörésekor az elsők közt vesztette életét a férfi tengeralattjáró kapitányként, őszintén megsiratta. A háború veszteségei, a birodalom megsemmisítése, és az új államok születése komolyan kihatott az osztrák arisztokráciára, császári ház tagjaira is. Ottó és Erzsi nem használhatták tovább nemesi rangjukat jelző "zu" szócskát, járandóságaik megszűntek vagy komolyan megnyirbálták őket, előjogaik eltörlődtek. Habár Erzsi pofátlanul vagyonos maradt, mivel Ferenc József a vagyonát két lánya és Erzsi között osztotta háromfelé. Nagyapja idején Erzsi nem merészelte volna, ám ilyen körülmények mellett 1918-ban benyújtotta a válókeresetet férje ellen. A korabeli eljárás azonban még igen hosszadalmas volt, így a hosszú válási procedúra a legkülönfélébb botrányoknak adott alapot, ismét.
Erzsi 1914 körül.
Ekkoriban ismerkedett meg és szeretett bele Leopold Petznekbe, aki tanár volt és szocialista agitátor. A férfi nős volt, habár felesége egy pszichiátriai intézetben volt, 1935-ben hunyt el, egy fiú született ebből a házasságból. Erzsi már a korábbi évtizedek alatt is komolyan eltávolodott saját társadalmi osztályától, ám új élettársa oldalán a bal szélső párthoz csatlakozott és ezentúl csak a "vörös hercegnőként" beszéltek róla Bécsben. Válási botrányaitól hangos sajtó két esetet említ leginkább, ami annak a következménye volt, hogy a bíróság Ottóval közös négy gyermeküket úgy osztotta fel, hogy a fiatalabb kettő az apával, az idősebb kettő az anyával maradjon. Mikor Ottó először ment a gyerekeket elvinni Erzsitől, ő bezárkózott és ismét öngyilkossággal fenyegetőzött, ha el meri vinni őket. A második próbálkozáskor pedig felfegyverzett szocialista társai tartották távol a rendőrökkel és rendőri végzéssel érkező Ottót. A herceg végül feladta a próbálkozást fiai elválasztására, ám igen rosszul tette. A gyerekek vagyonos anyjuk mellett szenvedtek, nélkülöztek, Erzsi egyáltalán nem foglalkozott velük, sőt a harmadik legkisebb fiút kivette az iskolából és 15 évesen egy lakatoshoz küldte inasnak, szakmát tanulni. A két idősebb fiú kénytelen volt önerőből boldogulni, a kis Stefánia belga rokonainál, Klementina hercegnőnél talált menedéket, anyját egészen meggyűlölte és végleg eltávolodott tőle. A családi karma így szállt vissza másodszor Erzsire.
A "vörös hercegnő" és Leopold Petznek 1930-ban.
A "vörös hercegnő" tetemes magánvagyonából támogatta a szocialista pártot, igazi családjának tekintette a tagjait, a felvonulásokon, politikai megmozdulásokon mindig részt vett és megbecsült tagjává vált az osztrák szocialista demokrata pártnak. Ám Petzneket nem látták szívesen arisztokrata körökben gőgös és radikális természete végett. Erzsi 1929-ben egy villát vásárolt magának és Petzneknek Hütteldorfban, ahol a továbbiakban együtt éltek. Pazarló adományai miatt, amiket a pártnak folyósított, még mindig válófélben lévő Ottó és idősebb fia pert indított Erzsi ellen, hogy felügyeletük alá vonhassák, azon az alapon, hogy a családi vagyont szórta szét a szocialista párt javára. Ezt az ügyet később a bíróság ejtette. 1932-ben egy motor balesetben harmadszülött fia, Rudolf herceg elhunyt.
Közben Petzneket is letartóztatták 1933-ban, és csak egy évvel később szabadult. A háború se tartogatott nekik semmi jót, 1944-ben a német náci párt tartóztatta ismét le és egyenest a dachaui koncentrációs táborba szállították a férfit, ahonnan a háború végén 1945 tavaszán az amerikai csapatok szabadították ki többi túlélő társával együtt. A háború idején villájukat az orosz haderő foglalta el, és fosztotta ki, majd a francia megszállók kezére került.
Petzenk a háború után az osztrák állami számvevőszék elnöke lett. Az új osztrák államban Erzsi szerette volna Habsburg főhercegnői titulusát visszaszerezni, ám az új jogszabályok nem vonatkoztak ilyen mértékben rá, bár Ausztriában maradhatott és megtarthatta vagyonát, ingatlanjait is. Végre a válási procedúra is lezárult, 1948-ban hivatalosan is elvált Ottó hercegtől, harminc évnyi huzavona és botrányok után! Még ebben az évben polgári házasságot kötött Petznekkel.
1955-ben a megszálló francia csapatok kivonultak, és visszaköltözhettek a villájukba. Egészségük azonban ekkorra már megromlott, Petznek 1956-ban szívrohamban elhunyt. Erzsit köszvény kényszerítette tolószékbe, elvonult a világtól és német juhász kutyák tenyésztésével foglalkozott.
1963-ban halálos ágyán megparancsolta a személyzetnek, hogy zárják be a villát és senkit se engedjenek be, rendőröket hivatott, hogy őrizzék ingóságait, míg az oktatásügyi minisztérium embere ki nem érkezik. Ekkor már csak lánya és elsőszülött fia volt életben négy gyereke közül, de a lányát is csak egy cseléd jelenlétével engedte be magához, hogy pár pillantást vessen rá. Körülbelül 500 darabot tartalmazó Habsburg ingóságot hagyott az Osztrák államra, mert úgy vélte, hogy ezeknek a helyük nem aukciókon van, hanem ott ahová valók, az osztrák néphez, illetve teljes vagyonát is. Volt férje, Ottó tiltakozott ez ellen a végakarat ellen még életében, ő 1952-ben hunyt el, ugyan ebben az évben másodszülött fiuk is meghalt, így ma bécsi múzeumok őrzik Erzsébet hercegnő hagyatékát, két gyereke alig kapott valamit, tulajdonképpen kisemmizte őket és csak a törvény által biztosított minimálist kapták meg rangos felmenőkkel, császári dédszülővel büszkélkedő Habsburg házból. A családi karma így utoljára, harmadszor is visszahullott Erzsire és örökségüktől megfosztott gyerekeire.
1963-ban hunyt el ilyen körülmények között és végakarata szerint egy jelöletlen sírba helyezték második férje mellé örök nyugalomra, sírjukat csak egy sorszám jelöli: 29-es számú a 22. sorban. Bécsben pedig egy utcát neveztek el utána a 14. kerületben: Elisabeth-Petznek utca.
Közben Petzneket is letartóztatták 1933-ban, és csak egy évvel később szabadult. A háború se tartogatott nekik semmi jót, 1944-ben a német náci párt tartóztatta ismét le és egyenest a dachaui koncentrációs táborba szállították a férfit, ahonnan a háború végén 1945 tavaszán az amerikai csapatok szabadították ki többi túlélő társával együtt. A háború idején villájukat az orosz haderő foglalta el, és fosztotta ki, majd a francia megszállók kezére került.
Petzenk a háború után az osztrák állami számvevőszék elnöke lett. Az új osztrák államban Erzsi szerette volna Habsburg főhercegnői titulusát visszaszerezni, ám az új jogszabályok nem vonatkoztak ilyen mértékben rá, bár Ausztriában maradhatott és megtarthatta vagyonát, ingatlanjait is. Végre a válási procedúra is lezárult, 1948-ban hivatalosan is elvált Ottó hercegtől, harminc évnyi huzavona és botrányok után! Még ebben az évben polgári házasságot kötött Petznekkel.
1955-ben a megszálló francia csapatok kivonultak, és visszaköltözhettek a villájukba. Egészségük azonban ekkorra már megromlott, Petznek 1956-ban szívrohamban elhunyt. Erzsit köszvény kényszerítette tolószékbe, elvonult a világtól és német juhász kutyák tenyésztésével foglalkozott.
1963-ban halálos ágyán megparancsolta a személyzetnek, hogy zárják be a villát és senkit se engedjenek be, rendőröket hivatott, hogy őrizzék ingóságait, míg az oktatásügyi minisztérium embere ki nem érkezik. Ekkor már csak lánya és elsőszülött fia volt életben négy gyereke közül, de a lányát is csak egy cseléd jelenlétével engedte be magához, hogy pár pillantást vessen rá. Körülbelül 500 darabot tartalmazó Habsburg ingóságot hagyott az Osztrák államra, mert úgy vélte, hogy ezeknek a helyük nem aukciókon van, hanem ott ahová valók, az osztrák néphez, illetve teljes vagyonát is. Volt férje, Ottó tiltakozott ez ellen a végakarat ellen még életében, ő 1952-ben hunyt el, ugyan ebben az évben másodszülött fiuk is meghalt, így ma bécsi múzeumok őrzik Erzsébet hercegnő hagyatékát, két gyereke alig kapott valamit, tulajdonképpen kisemmizte őket és csak a törvény által biztosított minimálist kapták meg rangos felmenőkkel, császári dédszülővel büszkélkedő Habsburg házból. A családi karma így utoljára, harmadszor is visszahullott Erzsire és örökségüktől megfosztott gyerekeire.
1963-ban hunyt el ilyen körülmények között és végakarata szerint egy jelöletlen sírba helyezték második férje mellé örök nyugalomra, sírjukat csak egy sorszám jelöli: 29-es számú a 22. sorban. Bécsben pedig egy utcát neveztek el utána a 14. kerületben: Elisabeth-Petznek utca.
Erzsi 1960 körül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése