Zsófia főhercegné a hatalom árnyékában

Zsófia főhercegné 1830 körül

   A bajor Zsófia királyi hercegnő, közismertebb nevén Zsófia osztrák főhercegné egyike azon szerencsétlen nőknek, akire a történelmi köztudat fő-gonoszként emlékezik. Holott személye jóval összetettebb, életútja sokkal izgalmasabb, mint azt az általánosan ismert Sisi filmekből láthatjuk. Ezeknek a filmeknek és a történelmi ellentéteknek "hála" él úgy mindenki képzeletében Zsófia főhercegné, mint a de facto sárkány-anyós mintapéldája! Ez részben Erzsébet királynénak is köszönhető, aki naplójában és leveleiben mindig negatívan emlékezett meg róla (egyszerűen csak "gonosz asszonynak" hívta), holott Zsófia főhercegné naplójában mindig megértően és kedves hangnemben írt menyéről.

 Történelmi ellenszenvünk irányába még részünkről a közismert magyar gyűlölete miatt is fokozott, ami bebetonozta a gyűlöletes osztrák udvari kamarilla fejeként és az ellenállás szimbóluma lett évtizedekig - negatív értelemben, természetesen. Olyan politikai húzásokat és áskálódásokat tulajdonítanak neki ezen tévhitekből, amik nem bizonyítottak vagy köze sem volt hozzájuk, végeredményben csak rosszindulatú pletykák szüleményei. A személyi körüli negatív hangvétel miatt hideg és számító asszonyként tartjuk ma számon - holott egyáltalán nem ilyen volt.

 Születése és ifjúsága

 Már maga Zsófia királyi hercegnő születése is csodával határos módon történt Münchenben 1805 január 27.-én, hisz egy ikertestvérrel együtt látta meg a napvilágot, Mária Annával. Ez abban a korban hihetetlenül csodálatosnak számított, hogy az ikerszülésekkel járó nehézségeket mind a két gyermek és az anya is túléli, mind a terhesség és szülés komplikációkkal teli volt! Teljes neve Zsófia Friderika Dorottya Vilma lett a keresztségben.

 Apja I. Miksa bajor király 1806-ban kapta meg az önálló Bajor királyságot (addig választófejedelem volt) I. Napóleontól a neki tett szolgálataiért cserébe, így végül is születése után egy évvel vállt hivatalossá számára és testvéreinek is a királyi herceg/női cím. Érdekesség még, hogy I. Miksa második házasságából született, így igen népes mostoha- és vértestvéri családdal rendelkezett, akik közül osztrák császárné, porosz császárné, két szász királyné és természetesen a bajor királyi ház utódai kerültek ki - illusztris társaság!

 Már fiatalon feljegyezték róla, hogy mennyire határozott, elhivatott és céltudatos személyisége van, emellett roppant intelligens és szenvedélyes is volt. Szerette a művészeteket, a zenét, táncot és irodalmat is. De roppant család centrikus is volt, rendkívül szerető kapcsolatot ápolt elsősorban ikertestvérével és a többi leány testvérével is.

  A királyi gyerekek neveltetésére nagy gondot fordítottak: több nyelven beszélt, külön tanultak botanikát, földrajzot, történelmet és irodalmat - a korra jellemző szentimentális stílus tiltásával. 

A dobbal játszó kislány Ludovika, (aki később Erzsébet királyné anyja lesz) a nagyobb leányok Zsófia és Mária Anna királyi hercegnők, 1815 körüli romantikus antikizáló festményen ábrázolva

Kiházasítás

 Ahogy fentebb megjegyeztem I.Miksa nagy gonddal és ügyességgel házasította ki leányait az európai nagyhatalmak trónjaira, a családi ház kiüresedése és testvéreinek távolsága megviselte a család centrikus Zsófiát. Féltestvére Karolina Auguszta, ekkor már Ferenc osztrák császár és magyar király negyedik felesége volt egy ideje, tehát osztrák császárné és magyar királyné. Valószínűleg ő figyelt fel fél-húga intelligenciájára és rátermettségére és az ő javaslatára ajánlották Ferenc császár előző házasságából született másodszülött fiának, Ferenc Károly osztrák főhercegnek.

Ferenc Károly egy későbbi, 1839-es festményen

 Ferenc császár utóda, legidősebb fia Ferdinánd a Habsburg házra jellemző gyakori unokatestvéri házasságok miatt súlyos születési hibákkal bírt, többek közt: korához képest későn tanult meg járni, beszédhibás volt, vízfejűséggel született, idegi problémái voltak és epilepsziás rohamok is gyötörték. Habár nős volt házasságukat vagy sohasem hálták el, vagy pedig a rengeteg genetikai hiba mellett steril is volt - ez gyakran együtt jár az ilyen súlyos beltenyészet esetén a többi genetikai defekttel. Öccse, Ferenc Károly habár kevesebb születési hibával rendelkezett, ám gyenge akaratú volt, nem érdekelte az uralkodás: ezek például bátyjára is igazak voltak!

 A fiatalok találkozása felemásra sikeredett, hisz Ferenc Károly azonnal beleszeretett a szép és okos királyi hercegnőbe, ám Zsófia azonnal érzékelte a problémákat és mikor közölték vele, hogy a család már döntött az ügyben kifakadt magából, választott vőlegényét még le is hülyézte dühében! Haragja felett azonban győzött a józan ész és a kötelességtudat, nem hadakozhatott családja ellen, így egy nap múlva közölte velük, hogy igent mond az ajánlatra: eldöntötte, hogy boldog lesz! Ez a hozzáállás egész életében jellemző volt Zsófiára, hogy képes volt a személyes ellenszenvét legyőzni és józan fejjel döntéseket hozni.

 Ferenc Károly gyakran meglátogatta fiatal aráját Münchenben, leveleket és ajándékokat küldött neki, 1824 november 4.-én történt meg a királyi esküvő. Ez nem sokat segített Zsófia érzelmein, hisz jelentéktelennek tartotta Ferenc Károlyt és nem volt túl boldog a gondolattól sem, hogy a trónörökös öccséhez adják nőül, amikor testvérei császárnék és királynék lettek; de ambíciói legyőzték ellenszenvét és később megenyhült jövendőbelije irányába.

Mária Anna és Zsófia bajor királyi hercegnők ábrázolása 1824 körül

Hatalmi játszmák az udvarban

 A házasság mindenki számára kielégítően telt: Zsófia uralkodhatott Ferenc Károly felett, aki örömmel hagyott minden döntést határozott arájára. Zsófia hamar beilleszkedett a merev udvari etikettbe, hisz egész életében  ilyen szerepre készült és eltökéltsége, alkalmazkodó képessége csak segítségére szolgált mindenben. Imádta a fényes estélyeket és bálokat, örömmel táncolta át az éjszakát - olyan kép Zsófiáról amit nehéz róla elképzelni!

 Ekkoriban még nehezen tudta magát kedvezően bepozícionálni a királyi udvarban, hisz az erős kezű Metternich kancellár magához ragadta az udvari kamarilla vezetését és akkoriban hatalma és befolyása csúcsán volt. I.Ferenc ekkor már öreg volt, utódja Ferdinánd pedig könnyen befolyásolható és alkalmatlan mindennemű császári feladat elvégzésére. Így nem csoda hogy hercegekből és udvaroncokból különböző érdekcsoportok - a kamarilla - irányítottak komoly politikai és birodalmi döntéseket. Ekkor még határon se volt az a gondolat, hogy Ferenc Károly valaha trónra kerülhet és Zsófiából osztrák császárné legyen.

 Első éveiket azonban termékenységi problémák és vetélések árnyékolták be. Korabeli megoldás volt erre, hogy a fiatal asszonyokat valamelyik gyógyfürdőbe küldik, ahol az akkori orvostudomány a napi szintű fürdőzéstől és ihatatlanul posvány ízű ásványdús gyógyvíztől remélték a meddőség kikúrálását. Zsófia osztrák főhercegnét is Bad Ischlbe küldték e célból. Ekkoriban ennek a fürdőhelynek már gyakori látogatója volt Bonaparte Napóleon egyetlen fia és örököse, Mária Lujza osztrák császári főhercegnővel kötött házasságából született Napóleon Ferenc József Bonaparte, Reichstadt hercege tüdőgyulladását kúrálandó. A két fiatal jól ismerte egymást már az udvarból és már korábbról is jó barátságot alakítottak ki, ahol mellőzöttségük és helyük nem találása közös szálként kötötte össze őket, a két ambiciózus fiatalt.

Napóleon Ferenc József Bonaparte, Reichstadt herceg 1830 körül

 Bad Ischlben gyakran látták őket együtt, ahogy órákig beszélgetnek és nevetgélnek, Zsófia őszintén hitte, hogy Napóleon  még egyszer császár lehet és ebben támogatásáról is biztosította, sőt bátorította a kitartásra. Barátságuk annyira elmélyült a merev udvari körülményektől távol, hogy a rossz nyelvek szerint első két fiú apja valójában a sasfiók volt és nem Ferenc Károly! Erre sokan bizonyítékot látnak abban, hogy sem Ferenc József, sem öccse Miksa nem örökölték a Habsburg vérvonalra jellemző telt ajkakat, illetve a korabeli festményeket tanulmányozva egyéb hasonlóságokat is felfedezni vélnek. Ennek a genetikai bizonyítása egyelőre nem valószínű, hisz  külön engedélyek kellenének a sírok bolygatásához az egyháztól, az államtól és a Habsburg leszármazottaktól is - mindnek a megadása lehetetlenség.

 A kedélyes és önfeledt, életvidám fürdőhelyi utazások - és nem utolsó sorban az ásványvíz napi rutinszerű iszogatása -  meghozta a várt eredményt: 1830-ban életerősen megszületett az első fiú gyermek, Ferenc József, akit Miksa (a jövőbeni szerencsétlen sorsú mexikói császár) követett 1832-ben. Sajnos a fiatal Napóleon hercegnél a gyógyfürdőzés nem bizonyult hatásosnak, tüdőbaja folyamatosan romlott és ebben az évben el is hunyt. Egyes feljegyzések szerint Zsófia őszintén meggyászolta fiatal barátja (és talán lelki társa) halát, ez után lett az a bezárkózó és hűvös személyiség, ami alapján a filmekben a karaktere hangsúlyosabbá válik.

Zsófia Ferenc Józseffel, 1831 körül

 Miksa születése után egy évvel Károly Lajos fiúk született, majd egy leány is akit Zsófia ikertestvére után Mária Annának neveztek el. 1840 ismét tragikus év volt az életében, egyetlen leánya epilepsziás rohamban mindössze 4 évesen elhunyt, és ebben az évben egy halva született fiút hozott a világra. Utolsó gyermekük 1842-ben Lajos Viktor főherceg lett, aki nyíltan homoszexuális volt és sok-sok kellemetlenséget szerzett családjának későbbi élete során, sőt kiközösítéssel járó botrányt is!

Zsófia főhercegné két idősebb fiával 1834 körüli illusztráción

 Ekkoriban történt, hogy 1831-ben a félkegyelmű, khm... "jóságos" Ferdinándnak feleséget találtak, ami veszélyeztette Ferenc Károly trónutódlási esélyeit, kisebb aggodalmakra adott okot, ám mivel a házasság tartósan gyermektelen maradt a sötét felhők elvonultak, habár Zsófiának sohasem törekedett a trón erőszakos megszerzésére.

Zsófia főhercegné ábrázolása 1836-ban

Így neveld a császárod

 Zsófia a legjobb neveltetést adta meg gyermekeinek, főként a legidősebbnek Ferenc Józsefnek akit már születésétől fogva császárnak szánt. Habár Metternich kancellárral személyes ellentétei voltak - ő terjesztette el Zsófiáról azt az epés megjegyzést, hogy ő az egyetlen férfi a családban, ami mindig is bántotta a főhercegnét, illetve Zsófia megvádolta a kancellárt, hogy a császári hatalom kikerülésével akarja irányítani a birodalmat és félre dobni a Habsburg házat! A főhercegné nem tört férfiúi babérokra és előjogokra, csupán annyi "bűne" volt, hogy a végtelenül akarat gyenge, könnyen befolyásolható és irányítható Habsburg főhercegek közt kezébe vette a család irányítását, intelligenciájának és gyors észjárásának köszönhetően jó döntéseket tudott hozni akár azonnal, illetve végtelenül eltökélt és céltudatos volt. Olyan tulajdonságok, amikhez képest a főhercegek mellett még egy két hete út mentén elütött döglött süni is életképesebb jószágnak tűnik... Tényleg nem volt magasan a léc! Metternich kancellár viszonozta ezeket az érzéseket, és Zsófiában versenyképes ellenfelet látott politikai téren.

Zsófia és Ferenc József nevelői körében, anyja szigorúan felügyelte fia tanulmányait, 1847 körüli illusztráció

 Személyes ellenszenvét legyőzve Zsófia meglátta Metternichben a kompatibilis államférfi és vezető szerepét: őt nevezte ki Ferenc József nevelőjének (ismerjük a régi mondást: tartsd a barátaidat a közeledben, az ellenségeidet pedig még közelebb). Zsófia politikai nézetei végtelenül imperialisták, bigott katolikus és konzervatívak voltak, és ezt kívánta beleplántálni fiaiba is - főként Ferenc Józsefbe, és ezen nézetei egyeztek a tanítóikéval. A felvilágosult és liberális nézetek tökéletesen kiszorultak a tanítási rendszerből, mindemellett katonai nevelésben is részesült a felnövekvő főherceg. Minden területen a monarchia és a dinasztia érdekeinek kellett érvényre jutniuk, ezek az eszmék képezték Zsófia főhercegné gondolatainak alapjait, hisz mindent a családjáért tett, és ez az új családja kiházasítása és gyermekeinek a megszületése óta a Habsburg birodalom lett!

Egy másik illusztráció a fiatal Ferenc Józsefről nevelői körében, Zsófia főhercegnével és egy udvarhölggyel, 1847 körül

  Zsófia így évről-évre, lépésről-lépésre elvitathatatlan alakjává vált a bécsi udvarnak és a titkos kamarillának, új gócpontot kialakítva a különböző érdekcsoportokon belül. A családon belül pedig határozott jellemével és erős akaratával domináns alakká vált, akinek a tudta és véleménye nélkül létezni se lehetett (húga Ludovika hercegnő jegyezte fel később azt az esetet, amikor egy ideig nem tartózkodott Bécsben Zsófia, és őrá hárultak a háziasszonyi szerepek, amiket nem tudott maradéktalanul teljesíteni mivel teljesen elveszettnek érezték magukat a mindig határozott Zsófia nélkül, azt se tudták hová legyenek nélküle...). A szigorú nevelés és a határozott politikai nézetek meghozták az eredményt: Ferenc József egész életében anyja nézetein osztozott.

Zsófia osztrák főhercegné 1848 körül

 A titkos császárné

 Ferenc császár halála után, 1835-től a "jóságos" V.Ferdinánd gyakorolta a császári hatalmat, már ha lehet uralkodásnak nevezni azt amit művelt, hisz helyette Metternich kancellár kormányzott; ő csupán báb volt. Mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt, végtelenül befolyásolható volt. Az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor a tömeg először a kancellár menesztését követelte, majd az utcai harcok elharapózásával sikerült Ferdinándtól alkotmányt kikövetelniük, és ez katalizátorként hatott a magyarországi forradalomra is! A bécsi forradalomra a februári párizsi volt hatással. 

 A bécsi utcai harcok végett Metternich kancellár lemondott, az elharapódzó forradalmi hangulat elől az udvar menekülni kényszerült kétszer is, ami odáig fajult, hogy Zsófia és a kamarilla puccszerű ügyködései folyamán Ferdinánd végül lemondott a trónról, ám nem öccse lépett a helyére, hanem a fiuk, a fiatal és sokkal alkalmasabb Ferenc József. Zsófiának nem tartott sokáig meggyőznie erről befolyásolható férjét, aki addig is mindenben felesége akaratára bízta családi dolgaik intézését. Habár a gyermektelen Ferdinánd után ekkor már mindenki őt tekintette a törvényes trónörökösnek, sőt a forradalom idején sikeresen tárgyalt a magyar küldöttségekkel is, de ezt leszámítva sohasem mutatott nagy érdeklődést a politikai élet után és a császári hatalom megszerzésére.

 Hogy férje helyett a fiát helyezze trónra, komoly alap lehetett az a logikai menet, hogy egy könnyen befolyásolható, hibbant császárt, ne egy hasonló kövessen. Ha az erős Zsófiával történt volna valami, az olyan újabb belpolitikai krízishez vezethetett volna és hatalmi átrendeződéshez, mint Metternich idején. Ellenben Ferenc József szellemileg toppon volt!

Allegorikus ábrázolás arról, ahogy Zsófia a trónhoz vezeti fiatal fiát; érdemes a középkori stilizált öltözékek használata is, ami ebben a kontextusban az ősiség és a folytonosság szimbóluma

 Zsófia maga is lemondott minden trónigényről, így lett legidősebb fia császár. Ez a döntés megmentette a Habsburg dinasztiát. A korábbi törvényeket Ferenc József egyből semmissé tette, sokan úgy vélik, hogy Zsófia tanácsára kérte az orosz katonai segítséget a magyar szabadságharc leveréséhez, de nincsenek ezt megerősítő feljegyzések, hogy bármi köze lett volna ilyen nemű katonai döntés meghozatalához vagy akár sugalmazásához is.

 Mégis jelentős szerepet játszott fia és egész családja életében továbbra is, mindig is az az erős és kiszámítható tartópillér maradt aki azelőtt is volt számukra. Sokan úgy tartják, hogy a kamarilla vezetésével és fiára gyakorolt befolyása által a háttérből irányította a birodalom ügyeit, ám ez nem igaz. A fennmaradt levelezésekből kitűnik, hogy Ferenc József már igen korán elszakadt anyja politikai befolyásától és önállóan hozott döntéseket, a saját kancellárjai és politikusai bevonásával, gyakran úgy, hogy Zsófiát nem is értesítette a birodalom ügyeiről. Ha pediglen igen, akkor Zsófia csak esetleges véleményét mondta el, de sohase akart konkrétan beleszólni, hisz a rossz nyelvek ismét megtalálták és most a titkos császárné gúnynévvel illették! Ezért is állt mindig a hatalom árnyékában, hisz gondos előrelátásának mentette meg a birodalmat a széteséstől, ám valódi befolyással csak a családi ügyekre bírt

Elharapódzó családi problémák

 Zsófia főhercegné és húga Ludovika az osztrák-bajor viszonyok megerősítése végett gyermekeik közti elrendezett esküvőt terveztek. Mivel egy ekkora birodalomban minden személyes döntés politikai döntés is amit az uralkodó ház meghoz, egyértelműnek tűnt, hogy a megerősödő porosz befolyással szemben az osztrák birodalom a rokonokkal való házassággal őrizze meg hatalmát és fenntarthatóságát az egyre erőtlenebbé váló kis német királyságok korában (még pár évtizeddel a nagy német birodalmat egyesítő harcok előtt járunk, de a politikai és nagyhatalmi átrendeződés érezhető volt).

Zsófia főhercegné 1858-ban

 Ludovika hercegnő legidősebb leányát Ilonát szemelték ki a feladatra, aki kellően érett és jól nevelt volt erre a célra. Ám Ludovika magával vitte fiatalabb lányát Erzsébetet is Bécsbe a bemutatásra. Érdekes, hogy nem is Ferenc József szeme akadt meg először rajta, hanem a találkozás után maga Zsófia hívta fel rá fia figyelmét, hogy sokkal csinosabb nővérénél - ezt az elszólását valószínűleg később jól meg is bánta, mert mindössze egy nap alatt Ferenc József figyelmével tüntette ki Erzsébetet Ilonával szemben, majd közölte, hogy őt kéri feleségül is! 

 Ez súlyos problémákra adott okot több téren is, első sorban Erzsébet éretlensége miatt: Zsófia ellenezte fia döntését, aki láthatóan fülig szerelmes lett a bakfis kis hercegnőbe. A főhercegné Erzsébetet jogosan tartotta túl fiatalnak és éretlennek, nem kapott királyi hercegnőhöz méltó nevelést, liberális nézeteket vallott ami homlokegyenest ment mindazzal amit Zsófia és Ferenc József is képviselt. Ám a fiatal császár hajthatatlan maradt, Erzsébet pedig nem kosarazhatta ki, Ilona hercegnő nem állt az ifjú pár útjába, hisz ő maga nem táplált pozitív érzelmeket Ferenc József iránt és mert látta, hogy húga is vonzódik a csinos és fiatal császárhoz.

 Komoly probléma volt a fiatal ara kelengyéjének a kiállítása is, ami ekkor nem létezett és pár hónap alatt kellett a családjának össze szedni - ami nem sikerült tökéletesen és Erzsébet kelengyéjét a bécsi udvari körök finoman szólva kinevették. Ferenc József sietett ifjú arája kisegítésére és nagyobb összegű pénzbeni hozományt ajándékozott neki. Zsófia főhercegné pedig magyar udvari díszruhával ajándékozta meg az ifjú császárnét - ami az udvari etikett része volt, és ebben a tekintetben is le tudta nyelni a velünk szemben táplált indulatait, és meghajolt a szokásjog előtt. De anyósa ennél jóval nagyvonalúbb is volt mivel fia és menye megismerkedéséül szolgáló Kaiservillát E alakúra bővíttette ki, Erzsébet császárné tiszteletére.

Erzsébet császárné az első magyaros udvari díszöltözékében, amit anyósától kapott nászajándékba, 1854 körüli festmény

 Mindenféle stafírungnál égetőbb probléma volt Erzsébet alkalmatlansága császárnéi szerepkörre: Zsófiának az idővel versenyt futva kellett felkészíteni az addig "vidékies" szabatosságban nevelt hercegnőt a mérhetetlenül merev spanyol udvari etikettre és császárnéi szerepre. Olyan feladat volt ez amihez Erzsébet eleinte nem tudott felnőni, később pedig már következetesen nem is akart, sőt nyíltan lázadt a rendszer és anyósa ellen!

 Zsófia egyetlen negatív megnyilatkozása menye ellen annyi volt, hogy: szép de buta. Butaságát arra a tényre alapozta, hogy Erzsébet ekkor valóban nem volt túl művelt: angolul beszélt egyedül, ami akkoriban egyáltalán nem számított világnyelvnek, sőt igen alantas volt. Így pár év leforgása alatt meg kellett tanulnia a birodalom népeinek a nyelvét (a cseh lett volna az elsődleges, ám ez csúfos kudarcba fulladt, viszont a magyarra fogékonynak bizonyult), az etikett és udvari szokások mellett. Mindemellett keszekuszák voltak a fogai is, amin a legjobb korabeli fogorvosokkal próbáltak segíteni, kisebb sikerekkel, sohase sikerült kifogástalan hollywoodi mosolyt varázsolniuk neki, így Erzsébet végtelenül visszahúzódó lett, keveset beszélt és akkor is majdnem zárt szájjal, alig hallhatóan. A fogadásokon alig állt szóba bárkivel, unalmas és üres fejű császárnénak gondolták.

 Zsófia lelkes naplóíró volt, így az ő feljegyzéseiből tudunk rengeteg aprólékos részletet az udvar és családja életéről. Ebből tudjuk azt is, hogy házasságukat a harmadik éjszakát hálták el, hisz az indiszkrétkedő anyós a titkos ajtókon keresztül az esküvő után minden hajnalban bekukucskált s ekkor látta őket először együtt hálni. Ez a fajta indiszkréció mérhetetlenül zavaróan hatott Erzsébetre, aki addig természetesen semmi ilyesmihez nem volt hozzá szokva; anyósa állandó beleszólását az ügyeibe pedig végtelenül nyomasztónak tartotta. Azzal se értett egyet, hogy ő jelölte ki számára a legalkalmasabb udvarhölgyeket (akiket mintegy nevelőnőnek is szánt mellé a rengeteg tanulnivaló végett, akiknek jelenteniük kellett Erzsébet császárné protokolláris hibáit is), őket Erzsébet csak Zsófia kémjeinek tekintette.

 A fiatal császárné sohasem tudta megérteni, hogy alkalmazkodnia kellett volna ehhez a megszokottól merőben eltérő életvitelhez, ahol a titkos ajtóknak, besúgóknak köszönhetően mindenki tudott mindenkiről mindent, főleg ha az a valaki maga a császárné volt, akinek tettei nem személyes ügyek voltak, hanem államérdekek: nem mindegy kikkel veszi magát körül és kivel miről beszélget. Zsófia számára ez a tudálékoskodó indiszkréció már megszokott és megtűrt állapot volt, ennek a megszokásához segítette volna instrukcióival lázadó menyét, ám a két nő tökéletesen eltérő habitusa kizárt minden megértést. A lázadó tini korszakában tobzódó Erzsébet szülei helyett így a bécsi udvar és anyósa ellen lázadt - később férje ellen is, ahogy elkezdték felőrölni egymást.

 Erzsébet az esküvő után szinte azonnal teherbe is esett, a kisgyerek születését nagy várakozások előzték meg, főként a főhercegné részéről: Erzsébet tudta és beleegyezése nélkül a saját lakószárnya melletti részen jelölte ki a gyerekszobát, ami kellően távol esett a császári pár lakrészétől, emellett a megkérdezésük nélkül miután leány született magáról Zsófiának nevezte el. A szülés viszonylag meghitten telt, különösebb komplikációk és nehézségek nélkül, ahol Zsófia is jelen volt, tapasztalt anyaként támogatva menyét a szülés lefolyása alatt.

 Miután a gyermeket így elszakította anyjától, akit jogosan túl fiatalnak vélt az anyai szerepre, mivel hogy még maga is gyermek akinek sokat kell tanulnia és emellett császárné is, az összecsapások mindennapossá váltak. Erzsébet csak kijelölt órákban látogathatta kislányát, nem szoptathatta (emiatt például be is gyulladt a melle) és semmilyen döntést nem hozhatott arra nézve, hogy kik neveljék és hogyan gyermekeit. Ismételt gyorsasággal terhes lett újra, megint egy leány Gizella főhercegnő született, akit Zsófia ismét a saját nevelési rendszere alá vont.

 Az egyre önállóbbá és határozottabbá váló Erzsébet az 1857-es magyarországi körútra kiharcolta Ferenc Józsefnél, hogy a lányokat magukkal vigyék - ezt a döntést Zsófia főhercegné komolyan ellenezte, hisz a kislányok éppen gyengélkedtek és egy országjáró körút amúgy sem lett volna alkalmas meghitt családi élet kiélésére, mindemellett az út is veszélyes és hosszadalmas volt még ekkoriban a fővárosunk és Bécs között (hajón tették meg a Dunán). De ebben Erzsébet akarata győzött anyósa ellenében, végre egyszer mióta fiatal császárné és anya lett.

A császári pár, a főhercegi pár és a két kislány ábrázolása 1856-ban

 A körút jól indult és bár valóban a rengeteg udvari fogadás és városnézés mellett kevés alkalom nyílt harmonikus családi együttlétre, Erzsébet élvezte a távolságot anyósától, a merev udvari keretekből és a magyarok iránta érzett rokonszenvét - amit a bécsiektől sohase kapott meg! Nem sokkal később azonban valószínűleg szennyezett ivóvíztől a két kislány tífuszt kapott, s bár Gizella felgyógyult a kis Zsófia állapota óráról órára vált rosszból iszonyúvá. A Budai várban anyja karjai közt hunyt el. Erzsébet vigasztalhatatlan volt.

 A körutat természetesen azonnal megszakították és az udvar visszautazott Bécsbe a temetésre, ahol a lesújtott Zsófia fogadta a császári párt, mindenek előtt - habár vele ezt nyíltan, szóban sohasem éreztette - Erzsébetet okolva kedvenc unokája halála végett. Ez egy olyan súlyos hiba ami felett nem mehetünk el szó nélkül, hisz ebben nem volt igaza: Erzsébet bárhogy is próbált lázadni anyósa ellen a saját gyereke halálát ő sem akarta és nem is láthatta előre - az egész szörnyen megviselte a fiatal császárnét, evési zavarai lettek és az egészségi állapota is romlásnak indult. Érdekesség itt, hogy Ferenc József leveleiből kitűnik, hogy a fiatal császárné anyósára támaszkodott a gyász óráiban leginkább, akivel az elhunyt kicsiről tudott beszélgetni.

 Mégis nemsokkal később ismét teherbe esett és 1858-ban végre trónörököst szült, Rudolfot. Őt már ellenállás nélkül átadta anyósának a gondjaiba és megkezdet az egy élethosszig tartó távollétét és gyógyutazásait. A császárné egyre sűrűbb és egyre hosszabb távollétei miatt ismét Zsófia vált a bécsi udvar domináns szereplőjévé, a család összetartójává és az osztrák nép császárné pótlékává. Legkisebb fia, Lajos Viktor főherceg udvari intrikákkal izgatta Erzsébet császárnét, hisz a szerető fiú anyja és menye közti vitában mindig anyja oldalán állt, és nem általlott ezért a családi szennyest is kiteregetni (feltételezhető, hogy ő volt az aki elpletykálta Erzsébetnek, hogy Ferenc Józsefnek viszonyai vannak!).

Családi fotó 1859 körül: álló sorban Ferenc József császár, Miksa főherceg, Sarolta főhercegné, Lajos Viktor főherceg, Károly Lajos főherceg; ülve Erzsébet császárné, Rudolf trónörökös, Gizella főhercegnő, Zsófia főhercegné és Ferenc Károly főherceg

Zűrzavaros évtized

 Némi örömforrás és felüdülés volt második fia sikeres házassága Sarolta belga királyi hercegnővel 1857-ben, aki minden téren megfelelt a magas udvari igényeknek: művelt és okos volt, mindamellett megfelelt kora szépségideáljának - amit gyakran ki is hangsúlyoztak Erzsébet legnagyobb bosszantására - és őneki nem esett le a gyűrű az ujjáról, ha egy udvari fogadáson egy unalmas nagykövet mellett kellett ülnie. Harmadik fiának, Károly Lajosnak a feleségeivel jól ki tudott jönni, részben azért mert a főhercegné választotta ki neki őket. Második házasságából született legidősebb fiú volt Ferenc Ferdinánd, a tragikus sorsú trónörökös.

Sarolta főhercegné (később mexikói császárné) 1860 körül

 Zsófia és Sarolta váltak a bécsi udvari élet középpontjaivá, Mikást pedig egyre inkább hajtotta a tettvágy, hogy császári bátyja mellett ő is politikai légtérhez juthasson. Először 1859-'60-ban környékezte meg a francia császár, III. Napóleon egy ajánlattal, hogy segítségével Mexikó császárává tenné, ám ekkor az olasz örökös tartományok és független olasz királyság kikiáltása végett a francia-osztrák kapcsolat megromlott (III. Napóleon csúfosan a harcok közben visszahívta csapatait, ezzel bukásra ítélve az osztrák seregeket és győzelmüket), és így ez a terv feledésbe is merült.

Zsófia főhercegné 1864-ben

  Az 1864-es év igen mozgalmasan alakult mind politikai, mind családi téren: ekkor végre sikerült az osztrák csapatoknak Dánia ellen valami kis összecsapást megnyerniük - ez a győzelem úgy kellett ekkor már nekik, mint falura a világítás! - és a harcokat vezető Gondrecourt grófot nevezték ki a trónörökös hatodik születésnapján nevelőnek. A gróf mérhetetlenül kegyetlen volt, nem véletlenül kapta a "vasdandár" gúnynevet, amit ő büszkén viselt is! Ferenc József és Zsófia katonai sikerei és rendíthetetlen jelleme miatt vélték alkalmasnak a jövőbeli császár nevelésére és felkészítésére. Iszonyatos tévedés volt...

 Rudolf hat évesen saját udvartartást kapott, udvarmestere nevelője lett, aki mindent megtett hogy a kisgyerek életét szédületes sebességgel tönkretegye: a legszigorúbb katonai kiképzést biztosította számára, az éjszaka kellős közepén álmából pisztolylövésekkel riasztotta fel, hosszan kellett menetelnie esőben, viharban is; talán a legrémisztőbb tette az volt, mikor éjszaka a vak sötétben kint hagyta a vadasparkban a trónörököst teljesen egyedül a vadállatokkal! A kisfiú testi és mentális  egészsége rohamosan romlani kezdett, azok után, hogy kiskori dajkája szerető kezeiből a szívtelen és kíméletlen gróf karmai közé került.

 Zsófia általában nagyon jól választotta meg unokái dajkáit, Rudolf és Gizella is így idilli körülmények közt cseperedhettek 6 éves korukig, ahol nagymamájuk volt az anyjuk is egyben, akire mindig számíthattak és ott volt nekik. Zsófia Gizella főhercegnő számára ideális és nagyon haladó szellemiségű nevelőt talált Latour gróf személyében. A gróf figyelt fel először a Rudolfot ért atrocitások mértékére, és miután a gyerek orvosától értesült a súlyosan romló állapotáról mindent megtett, hogy megmentse egy elkerülhetetlen tragédiától a fiatal fiút. Közbenjárt mind Ferenc Józsefnél és Zsófiánál is, ám egyikük sem találta annyira aggasztónak a helyzetet, mint amekkora valójában volt. Sőt, maga Ferenc József írt havonta egyszer elmarasztaló értékelést még Gondrecourt gróf nevelését illetően, hogy nem sikerült kinevelni belőle a nyafkaságot, érzékenységet, gyengeséget és idegességre hajlamos természetét - még keményebb módszereket várt el! Emellett magát Rudolfot is gyakran megfedte, ha "helytelenül" viselkedett nyilvánosan - értsd érzelmeket mutatott ki!

 Végül Latour gróf levélben értesítette Erzsébetet erről a helyzetről, aki akkor éppen valahol távol tartózkodott. A helyzet érdekessége, hogy ilyenkor mindig azt a filmbéli megmentő jellegű jelenetet képzeljük el, hogy Erzsébet végigviharzik a Burg csarnokain, haragjától lebegő uszálya szó szerint elsodorja a vigyázzban álló udvaroncokat és dühösen támad Ferenc Józsefre az éppen aktuális politikai megbeszélést félbeszakítva, fiuk nevelését illetőleg. A valóságban teljesen máshogy történt: Erzsébet Latour gróf első levelére nemes egyszerűséggel csak annyit válaszolt, hogy nem érdekli, oldják meg... Mire a gróf a válaszlevél elolvasása után egy duplázott ice-bucket kihívás után magához tért, írt egy újabb levelet, egy meglehetősen fenyegető hangvételűt, arról, hogy kitálal mindent a császári családról és főként Erzsébetről ha nem tesz valamit! Ez már eléggé megrémítette a császárnét ahhoz, hogy most a férjének írjon egy levelet, amiben válasz út elé kényszeríti: vagy más nevelőt talál Rudolfnak és normális szellemben nevelik tovább, olyanban ami Erzsébetnek is megfelel, vagy soha többé nem megy haza (ebben az esetben kérdés, hogy mi lett volna Rudolffal, ha Ferenc József nemleges választ ad és inkább lemond feleségéről...?)

Rudolf trónörökös 1862-ben

 Így került Latour gróf felügyelete alá vagy egy évnyi kínkeserves szenvedések után a megtört és elgyötört Rudolf. Az okozott károkat már ő sem volt képes helyrehozni, de liberális és haladó szellemű nevelése is hatással volt a trónörökös fiatal éveire. Ferenc József a fiú nevelésében elért kudarc miatt anyját okolta igazságtalanul.

 1863 egyéb politikai változást is hozott: III. Napóleon végre kijárta Miksánál, hogy fogadja el francia haderő támogatásával a mexikói trónt, így I.Miksa néven mexikói császár lett Saroltával az oldalán, nem kis családi patália árán. Ferenc József ellenezte ezt az egészet, és a két fivér közt már annyira elmérgesedett a helyzet, miután a császár trónutódlási lemondási nyilatkozatot akart aláíratni öccsével, hogy Zsófiának és Saroltának a hathatós beavatkozására volt szükség, hogy a testvérek közt ne alakuljon ki életre szóló törés!

 Így váltak el és Miksa mexikói császárként a francia haderő támogatásával és némi udvartartással útnak indultak, új hazájuk felé. Eleinte minden zökkenőmentesen ment, Miksa sűrűn írt szeretett anyjának, aki aggódva nézte tapasztalatlan császári fia tevékenységét az óceán túlpartján, ahol nem tudott rajta segíteni szükség esetén, csak leveleket írni. A Mexikói fiaskó évről évre rosszabb lett, 1867-ben a francia hadsereg - ismét - kihátrált az osztrákok mellől, ezzel megszüntetve azt a katonai nyomást, ami egyedül biztosította Miksa hatalmát. Saroltát ekkor vissza küldte, hogy gyűjtsön politikai támogatókat, aki futtában el is kezdte járni az európai udvarokat, sőt még Vatikánba is elment!

 1866 megalázó vereséggel zárult az osztrák haderők számára a poroszok elleni harcok során. Egyértelművé vállt, hogy az osztrák birodalom elvesztette katonai és politikai befolyását és innentől kezdve másodrangú hatalom lesz a porosz mögött. Az állandósuló katonai veszteségek, a birodalomból kiváló függetlenedő tartományok tovább gyengítették minden téren. Egy újabb szakadást már nem élt volna túl a dinasztia, a magyar-kérdés sürgetőbbé vállt, mint valaha. A kiegyezés elvitathatatlan megbékélési gesztussá érett, amit Erzsébet is támogatott, sőt sürgette császári férjét a mielőbbi tető alá hozatalban.

 Veszíteni minden fronton

 Habár volt már sok rossz év Zsófia háta mögött eddigre (a sasfiók halála, lánya, halva született gyermekének és kedvenc unokájának az elvesztése) valószínűleg mégis minden kétséget kizáróan kijelenthetjük hogy 1867 volt a mélypont, több szempontból is.

Zsófia főhercegné 1867 körül

 Botrányos ügy volt, hogy húga Ludovika hercegnő legkisebb lánya Sarolta hercegnő (Erzsébet királynénk húga) eljegyzése arcpirító módon bomlott fel a bajor királlyal, II. Lajossal. Ő titkoltan homoszexuális volt és bár eleinte még lelkesen beleegyezett a nősülésbe, a hetek-hónapok múltával egyre kínzóbbá vállt számára, folyamatosan tolta az esküvő dátumát, míg végül Sarolta viszonyt kezdett az ottani fényképészükkel és a lebukást udvari botrány és jegybontás követte.

 Másodszor dinasztikus és imperialista nézetei miatt Zsófia mindig is konzekvensen elzárkózott mindennemű megállapodástól a birodalom sokszínűségét adó nemzetiségekkel. Ezek közül közismerten minket, magyarokat gyűlölt a legjobban, akik egyszer már majdnem a birodalom szétesését okozták a szabadságharccal, lázadó csürhének titulált minket. Zsófia számára az erős bécsi irányítás volt az etalon és az egyetlen megoldás minden kérdésre. Így mérhetetlen politikai kudarc volt számára, hogy a birodalom szétesését és újabb forradalmak kitörését megelőzendő fia végül is kénytelen volt elfogadni a kiegyezést és magyar királlyá koronáztatni magát.

 Egy mindent beárnyékoló családi tragédia történt csupán három nappal a budai koronázási ünnepeket követően: Matilda osztrák főhercegnő egy váratlan ruha kigyulladási tragédiában életét vesztette. A koronázási ünnepeket megszakítva a királyi pár siethetett Bécsbe ismét csak egy szerencsétlen családi temetésre.

Miksa császár 1866 körül

 Miksa helyzete is egyre aggasztóbbá vált a távoli Mexikóban. Pár hónappal később jött a mindent romba döntő hír: Miksa uralmát a felkelő mexikóiak megdöntötték, a császárt kivégezték! A tragédia lesújtotta Zsófiát, akinek kedvenc fia veszett oda! A császár végakarata a kivégző osztag felé csupán annyi volt, hogy ne a fejére célozzanak, hogy ravatalon felismerhető legyen - ezt ők teljesítették is. Zsófia főhercegné végleg összetört miután a holttestet Bécsbe szállították és eltemették.

Visszavonulás és halál

 A francia császári pár nem sokkal később hivatalos és részvéti látogatást tett Bécsben, ahol a mérhetetlen ellenszenv dacára Ferenc József és Erzsébet fogadták őket; ám ez volt Zsófia életében az első alkalom, hogy nem tudott engedelmeskedni saját kötelességtudatának sem, az udvari protokollal szembe menve kerek perec elzárkózott attól, hogy III. Napóleonnal találkozzon vagy egyáltalán szót váltson: tüntetőleg távol maradt a fogadásuktól. Érdekesség, hogy Erzsébet királynénk és Eugénia császárné ekkor váltak jó barátokká, bár ezen kívül semmilyen politikai enyhülést vagy sikert nem hozott a találkozó.

Zsófia főhercegné 1870 körül

 Zsófia főhercegné megöregedve és megtörve vonult vissza mindennemű udvari élettől, vélt vagy valós politikai befolyástól, minden életkedve eltűnt és egészsége romlásnak indult. Mai orvosi elemzések szerint az agyérgörcsök amik kínozták valóban tumor volt, szenvedései 1872-ben váltak súlyosabbá.

Az idős főhercegi pár 1872-ben

 Erzsébet királyné külföldi utazásait megszakítva a rossz hírek megérkezésekor Bécsbe utazott, hogy ott legyen családja körében. Egyes korabeli rosszízű bécsi pletykák szerint, csak azért nem mert elutazni Bécsből amíg Zsófia meg nem halt, hogy nehogy ezt is az ő szemére hányják a polgárok, akik Zsófiáért rajongtak, császárnéjukat viszont sehogy se tudták megkedvelni. Ekkori szokásaihoz mérten is rekord mennyiségű hozamos időt töltött Bécsben: 2 teljes hetet!

 Mikor Zsófia állapota kritikusra fordult a szobában Ferenc József és Erzsébet voltak mellette az utolsó óráiban. 1872 május 28.-án hunyt el. Halálakor visszaemlékezések szerint fia sírt mint egy gyerek, Erzsébet is annyira megtört hogy ki kellett vezetni. Ekkor már Erzsébet királyné is úgy nyilatkozott kapcsolatukról, hogy nem is gyűlölte annyira.

 Temetésén Bécs népe szívből megsiratta és Festetics grófnő (Erzsébet királyné akkori udvarhölgye volt) hallomása szerint úgy mondták: Most eltemettük a császárnénkat. Koporsója mellett Rudolf és Gizella sírt apjuk mellett igazán, hisz számukra meghalt az a biztos személy akire mindig számíthattak, aki mindig ott volt és támogatta őket, jó tanácsokkal is ellátva - amikre lehet gyakrabban kellett volna hallgatniuk, főleg Ferenc Józsefnek, hisz az idő mindig Zsófiát igazolta végül.

 Szeretett fia, Miksa és a fiatalon elhunyt Napóleon herceg mellé temették. Ikertestvére Mária Anna 5 évvel később, Ferenc Károly főherceg pedig 1878-ban hunytak el.

Erzsébet királyné imádkozik Zsófia főhercegné ravatalán, mellette Ferenc József és Ferenc Károly, mögöttük Gizella és Rudolf