Click bait divat-történészkedés
Emese legutóbbi bejegyzése (a halálos gyászdivatról) ismét felmerítette bennem azt a régóta bosszantó érzést, hogy miért írnak olyan cikkeket az emberek - divattörténelem címszó alatt - amik nem mások, mint túlzások kiemelése, kirívó negatív példák általánosítása és szándékos félremagyarázások a cikk írójának a szándéka szerint; mondjuk van egy korabeli forrása, amiből csak azokat a mondatokat emeli ki, amik az ő tézisét támasztják alá, figyelmen kívül hagyva azokat, melyek nem!
A probléma abban keresendő, hogy a divat, mint viseletkultúra nem képez (vagy legalábbis képezte az utóbbi évtizedekig) komoly szaktárgyat. Amikor történelemről beszélünk mindig nagyszabású, egész emberiségre kiható eseményekre gondolunk: háborúk, járványok, sikeres és sikertelen felfedezések, hasznos találmányok, amik előbbre mozdították az egész emberiség gépezetét - és az ezekből fennmaradt tárgyakra: aranyból, nemesfémből és drágakőből készült kegytárgyakra, használati és katonai eszközökre, épületekre és berendezéseikre, járművekre, nagy írók és felfedezők által hátrahagyott tárgyakra, naplókra, levelezésekre, stb., könyvekre, zene művekre és még hosszan lehetne sorolni, hogy történelmileg évszázadokig mik foglalkoztatták a gyűjtőket és kutatókat; azaz, sokkal inkább, hogy mit véltek értékesnek.
A ruha és a divat amolyan mostohagyerekként jelent meg és senki se foglalkozott ezzel az üggyel igazán, míg a 19. században az első női divatlapok (amik ekkor inkább még szépirodalmi lapok voltak kicsinyke divatrésszel megspékelve) magukra vállalták a nemes feladatot, hogy divattörténeti lektúrákkal egészítsék ki a szépirodalmi részt, és tágítsák a divat iránt fogékony olvasók érdeklődési körét.
Persze ezek még igen részrehajlóak voltak és pontatlanok: mindig minden divattörténeti összeállításnak az volt a vége, hogy a jelen kor divatja mennyire hordhatóbb, jobb, szebb, egészségesebb, takarékosabb, stb. bármihez képest annak előtt; és ebből a szempontból mindegy, hogy 1810-ben, 1850-ben vagy 1900-ben írták! A konklúzió mindig a kor esztétikájának a dicsérete volt, és ebben a tekintetben rengeteget ferdítettek, félre értelmeztek, és szándékosan ócsárolták a régi korokat és divatjukat.
Ugyan akkor mivel akkoriban még nem létező fogalom volt a divattörténész vagy viselet történész, nem is tanították, így a divatlapok szerkesztői önhatalmúlag váltak a divat történelem szakavatott reprezentálóivá, anélkül, hogy bárki megkérdőjelezte volna szakmaiságukat, szakavatottságukat és en bloc a tudásbázisukat - forrás anyagot ritkán jelöltek meg (leginkább soha), és a hiányosságokat saját kútfőből vett torzításokkal és prekoncepciókkal pótolták. Ez sajnos ma sem változott sokat, egyes esetekben....
Arról, hogy mit vélünk egyetemleges viseleti történetnek, szörnyen káros hatással voltak az arisztokrata családokból kisarjadzó urak és úri asszonyok, akik saját kasztjuk divatját és életmódját tanulmányozva publikáltak - egy társadalmilag alig számottevő csoportról. Ezek a publikációk igencsak pozitív fogadtatást nyertek a feltörekvő, jómódú polgárság körében, akik majmolni kezdték az elitet. Az arisztokrácia és gazdag polgárság örökké változó, pompás és drága divatját kiemelve, a számottevőbb alsóbbrendű és paraszti rétegek viseletét mellőzve a nyugati világ divattörténelme az udvari közhelyek és szokások körül forgott, úgy 100 évig biztosan, hisz csak az utóbbi évtizedekben látjuk az elmozdulást, a szegényebb osztályok viseletének feltárására és reprezentálására. A népi viseleteket viszont már ideje korán külön választották és határozottan el is határolódtak ettől (mi, azaz az elit vs. ők, azaz a jobbágyság), ha csak a nemzeti divat meg nem kívánta a felületes kivételezést.
Aztán, amikor a 20. században egyre igényesebb tanulmányok jelentek meg és a divattörténész, mint szakma megjelent már jobban idézett forrásokat kapunk, de még így is rengetek tévképzet forgott szájon - köszönhetően a sok hamis 19. századi forrásanyagnak, amikből idézgettek és senki se nézett utána, hogy van-e igazság alapjuk? A 20. századi jobb divattörténeti könyvek már korabeli elsődleges forrásokból is sokat vettek, ám így is az 50 évnél régebbi kiadványokat érdemes fenntartásokkal kezelni, és nem minden szavukat elhinni!
És eljutunk az ezredforduló korához, amikor is már az internetnek hála nem csak az elsődleges és másodlagos források érhetőek el, hanem a rengeteg blognak és vlognak hála rengeteg hagyományőrző/múltidéző is, akik személyes tapasztalataik és kutatásaik eredményének a megosztásával mérhetetlenül népszerűvé tették a divat-történészkedést! (Igen,szándékosan írom kötőjellel ebben az esetben, mivel sokunk szakmai háttér nélkül mártózunk meg a divattörténelem feltárásában, és még többen csak divatból vagy hobbiból).
Ám az internet az egyik kezével adott, a másikkal elvett: sorra jelentek meg a click bait divat-történészek is, akik az extremitásokat kiemelve egy torz képet festenek a múltról, ahol minden az állandó halálra van kiélezve, és a múlt életveszélyességére: mintha az ember egy elektromos rájákkal és nagy fehér cápákkal teli medencében úszkálna, és akkor ráengedik a kocka medúzákat is - na szerintük ilyen lehetett az élet 1990 előtt! Szerintük, lényegében, minden megölte vagy legalábbis megnyomorította a nőket: a ruha festéke, a fűző, az abroncsos szoknya, hogy a nők nem szavazhattak, stb.
A mai modern divattörténésznek nagyon figyelmesnek és precíznek kell lennie, hogy egy témában minden fellelhető anyagot begyűjtsön és azután tegyen megállapítást: egy forrás nem forrás, két forrás fél forrás, három forrás egy forrás. Nem elég egy adott forrást idézni, érdemes mellé még többet venni, és szem előtt tartani az ellenvéleményeket, illetve a józan eszünket.
De mi a baj azzal, hogy újságírók kiosztott feladatban divat-történeteskedős cikkeket írnak? Pontosan ez: nem ásnak bele mélyen a témába, gyakran ideje múlt forrásokat idéznek, nagyban hagyatkoznak a mai modern koncepciókra és berögzülésekre (lényegében, hogy minden női ruhanemű az elnyomó patriarchális rendszer része volt...), a végén torz konklúziókat levonva és több ezer olvasójuk elé tényként tálalva - akik mivel ugyanúgy nincsenek a megfelelő forrásanyag tudatában, el is hiszik! 19. század+halál=click bait
Sokan tagjai vagyunk 19. századi életvitellel és divattal foglalkozó facebook csoportoknak, ahol gyakran osztanak meg cikkeket. Ilyenkor mindig "öröm" olvasni a hozzászólásokat. De nem csak a hitványul összeszedett cikkek alatt, elég ha csak valaki megoszt egy fotót egy karcsúra befűzött nőről! Olyankor nehéz komoly pofával elővenni a fűző mítosz bingót, aminek sohase lesz vége és nagyon úgy látszik, hogy minden józan eszű próbálkozás ellenére az emberek többsége még mindig beveszi, hogy például kioperáltatták a bordáikat. No comment.
És ezért szörnyen károsak az önjelölt, felületes tanulmányi munkákat elvégző divat-történészek; könnyű azt képzelni, hogy elég elolvasni bármilyen divattörténeti kézikönyvet, levonni az általános tanulságokat, megspékelni prekoncepciókkal és mítoszokkal, majd click bait cikket írni arról, hogy a fekete ruhákba simán bele pusztultak, vagy pedig, hogy milyen pár napot fűzőben kibírni.
Ami biztos: nem sokat változtunk szépanyáink kora óta! Ugyan úgy éhezzük a szenzációhajhász cikkeket, mind ami azt bizonyítja, hogy ma mennyire fejlettebbek vagyunk, mennyire haladott korban élünk és, hogy sose volt még ilyen jó a történelemben! Ami igaz is, hisz valóban sose volt még ilyen jó az emberiségnek a nagy átlagot tekintve.
De mindazok a degradáló megjegyzések, amik a divattörténelmet illetik, méltatlanok minden tekintetben őseinkkel és saját magunkkal szemben is. Nem szabad korunk emberének az egóját azzal pumpálni, hogy régen minden csak csupa szenvedés volt, hogy mennyire kínzó viselet volt, hogyan deformálták magukat az emberek, amikor a beültetett deformitások korát éljük! Éppen ezért fontos az ilyen click bait cikkeket elővenni és megcáfolni, csak hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Bár biztos vagyok benne, hogy a cáfolatok sose fognak olyan széles közönséghez eljutni, sajnos.
Így a divattörténeti torzítások és hamis mítoszok még velünk maradnak jó darabig, hogy aztán 100-200 év múlva mi rólunk is hasonló sületlenségek forogjanak majd közszájon, és egy jövőbeli cikk író arról tudósítson, hogy az ezredfordulón a nők tömegesen operáltatták át a testüket az állandó szépségideál változása szerint! És ha az instagramról fog ehhez képi anyagot keresni, akkor rengeteget is fog ott találni, miközben 99%, hogy ignorálni fogja a normális külsejű emberek fotóját.
Szóval, mit tehetünk, hogy reálisabb képet nyújtsunk a múltról? Először is ha korabeli forrást idézünk, akkor keressünk minél többet abban a témában, minél több helyről és minél több évet vagy évtizedet lefedve! Az elsődleges források a legfontosabbak, ezeket vessük össze a másodlagos forrásokkal, illetve korabeli irodalmi (könyörgöm modern íróktól ne idézzetek szövegrészeket, az Elfújta a szél nem referencia munka!), illemtani és tudományos művekkel!
Keressük az egyezéseket, de legfőként az eltéréseket és tanuljunk meg olvasni a sorok között, illetve a kritikai gondolkodást! Eleink rengeteget lódítottak, szépítettek és a 19. században már kifejezetten reklám és haszonszerzési célokból akár adatokat is meghamisítottak, vagy teljesen fals adatokat közöltek! És ami a legeslegfontosabb: felejtsünk el minden prekoncepciót, mítoszt és vélekedést a múltról, az életmódról és divattal kapcsolatban, különben iszonyatos nagy pofára esés lesz a vége.
És végül: soha, de soha, DE SOHA ne gyűjtsétek ki csak azokat a munkákat, idézeteket, amik a ti képzeteteket támasztják alá; mindig állítsátok ezekkel szembe a tagadását is, és sohase felejtsétek el hangsúlyozni, hogy az esetleges kutatás csak egy bizonyos célcsoportra lehetett igaz és nem az egész populációra! Ha van egy elképzelésetek a múltról, de nem találjátok meg korabeli újságokban vagy iratokban a cáfolatát, akkor rosszul végeztétek el a kutatást: régen se volt minden fekete-fehér, sokkal inkább a szürke 50 árnyalata és ezért mérhetetlenül fontos a kritikai gondolkodás, illetve a józan paraszti sűrű használata.
Amit nagyon ajánlok: hogyha titeket komolyabban érdekel a viselettörténet, akkor végezzetek el egy szakot,szerezzetek róla papírt vagy diplomát (igaz állás ügyileg sokra nem fogtok vele menni, mert ebben a szakmában sajnos nagyon is kihalásos alapon működnek a dolgok, illetve végtelenül elitista az egész), de legalább megszerzitek a módszertant, ami sokat segít az előbb felvázolt pontok realizálásában, és sohase baj, ha az ember tanult és erről bizonyítványa is van. Csak ezután légyszíves ne szálljatok el a nap felé és kezeljetek le mindenki mást!
Az elitizmus és kihalásos rendszer mellett komoly probléma a beképzeltség, és nem csak nálunk, külföldön is! Általában a különböző felületeken nagyobb követő bázissal bíró bloggerek/volggerek lenézik, lekezelik és szekálják azokat akik az ő tézisükkel elütő véleményen vannak, ne adj Isten kutatási eredményt mutatnak fel, kritikus véleményt fogalmaznak meg velük kapcsolatban. Ne viselkedjetek így, mindig legyetek figyelmesek mások eredményei iránt is, félreértésekből kár cicaharcot csinálni. Maradjatok kíváncsiak és érdeklődőek, alázatosak a szakma iránt, ha igazán a szenvedélyetek.
Szakosodjatok! Nem lehet az ókortól napjainkig mindent IS tudni! Válasszátok ki azt a korszakot ami vonz titeket, higgyétek el azonnal tudni fogjátok, hogy melyik szól hozzátok. És ha meg van a korszak, könnyen előfordulhat, hogy csak egy bizonyos tárgyi világa izgat titeket komolyabban: például az alsóruházat, vagy népi viseletek, katonai hagyományőrzés, vagy egyházi kegytárgyak, illatszerek és orvoslás, stb. Szakosodjatok akkor ezekre azon belül is, megéri, ha nem nagyoljátok el a dolgokat és akartok valamiféle univerzális kőkorszaktól napjainkig divat-történészkedős megmondóemberek lenni. Ebben az esetben 100%, hogy előbb utóbb bele futtok valakibe aki az adott témára szakosodott, és ismét csak pofára esés lesz a vége...
Mi sem tudunk mindig mindent, mi sem tudunk mindenre választ adni, ha kérdés merül fel; de próbálkozunk a legjobb fellelhető forrásokból dolgozni, és saját viseleti tapasztalás útján egy kevésbé öncélú képet nyújtani a múlt ezen viseleti kultúrtörténeti szeletéről. Ezért célunk a Múltidéző mítoszvadász cikkei alatt a torz általánosításoknak és mítoszoknak neki menni, körüljárni és feltárni a hátterét, az eredetét az egyes történeteknek. Ezért vannak feltöltve korabeli források is, hogy bárki el tudja végezni a saját kutatómunkáját.
Mi sem csináljuk mindig jól a múltidézést és beöltözést, nem vagyunk öltés számlálók, bár törekedünk a minél korhűbb megjelenítésre! De a legfontosabb, hogy látjuk a saját hibáinkat és törekszünk a kijavításukra! Sajnos - vagy szerencsére - egyikünk sem élt 100-200-500 évvel ezelőtt, így minden múltidézés és hagyományőrzés is torz valamilyen szinten, de erről bővebben egy következő bejegyzésben lehetne beszélgetni...
Addig is osszátok meg a saját véleményeteket, tapasztalataitokat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése