Hogyan legyünk jobb múltidézők? Hibák, melyeket már te is biztos elkövettél...

"Korhű kosztümöket reprodukálni nehéz feladat. Dolgozunk és kínlódunk, csalunk és sírunk, vérzünk és szitkozódunk. A családunk pedig csodálkozik rajtunk, hogy miért csináljuk ezt az őrültséget, amiben aztán csak évente egyszer-kétszer jelenünk meg a világ előtt."

Így kezdődik Historical Sewing blog egyik leghíresebb cikke a "The Biggest Costumers Make" című bejegyzése, amely Facebook megosztástól megosztásra és a Pinterest bugyraiban terjed azon  hagyományőrzők és múltidézők körében, akik tudnak angolul.

Jennifer Rosbrugh cikkét kezdetben teljes fordításként szerettem volna közölni, de aztán valahogy elgondolkodtatónak találtam azt, hogy van, amit Jennifer Rosbrugh kihagy a sorból a hibák felsorolásánál, meg aztán nem feltétlenül attól fogunk jobbak lenni, ha csak listázzuk a hibákat, miközben azok kijavításával nem foglalkozunk. Utóbbi esetben csak olyanok lennénk, mint az a tanító a XIX. században, aki a körmös osztogatja, a tanuló meg nem érti, hogy miért is sóznak újra és újra a kezére.

Az egyik fő tanulsága Rosbrugh írásának, amit azért a hagyományőrzők javarészt nagyon is tudják, hogy sosem tudunk eléggé korhűek lenni, de törekednünk kell rá a lehető legnagyobb erőfeszítéssel.

Az is egy érdekes fejlemény a cikkében, hogy kiemeli azt, hogy sokáig a ruhákat nem tömegtermeléssel hozták létre, ruhagyárakban, hanem magukra szabatták vagy varrták a hölgyek. (Az urak inkább szabatták és varratták.) Így egy-egy régi ruha tökéletesen passzolt az adott személyre, hacsak nem szabták és varrták félre.

Illetve az adott korokban sosem voltak azzal tisztában, hogy éppen mi az a divat, amit mi majd több mint száz évvel később annak fogunk tartani. Tehát 1887-ben nem úgy álltak neki felöltözni, hogy akkor most öltözzünk föl az 1887-es divatnak megfelelően, hanem még hordták a régiesebb viseleteket is, nem is beszélve arról, hogy a divat tájegységenként és társadalmi rétegenként is változandó volt.

Más társadalmi osztály, más öltözék

Tehát egy budapesti polgár kisasszony nem öltözött úgy, mint a falun - mondjuk - a Bánkon - élő napszámos lánya, de úgy sem, mint egy New York-i telefonos kisasszony vagy egy eszkimó "háztartásbeli". Az adott korban egyszerűen csak öltözködtek, anélkül, hogy gondolkodtak volna az öltözködésen (leszámítva az első divattörténészeket, mert ők igenis gondolkodtak rajta).

1880-as mezőkövesdi öltözék és egy ugyanabból a korból származó torontói

Amit mi követünk az az idealizált nyugat-európai divattörténeti stílus, ami lehet, hogy sokszor csak a divatlapok hasábjain létezett, éppen ezért olyan nehéz eltalálni azt, hogy olyanok legyünk, mintha egy adott korszakból időutazóként a XXI. századba csöppentünk volna.

A hagyományőrző, múltidéző öltözék egy póz, nem a mindennapos öltözékünk, amit nem könnyű előállítani és nem könnyű viselni. Éppen ezért egy okos múltidéző újra és újra végiggondolja a saját ruhatárát, és előfordulhat, hogy akár egy életen át is tökéletesíti, kutatja egy-egy korszakról alkotott elképzelését.

A következőkben felsorolom, és röviden összefoglalom, hogy Rosbrugh mit is tart hibának, ahol pedig nem írt törekvést a javításhoz, ott adok néhány tippet. 

1. ROSSZ SZILUETT

Sok-sok múltidéző úgy gondolja, hogy elég lesz a csak úgy felvennie a mai alsóneműre a ruhát, és maga a ruha szabása adja meg a korhűséget. Ez nagy hiba, mert ügyelni kell a sziluettre is, ami egy korszakra jellemző volt. A jó sziluetthez vezető út pedig a megfelelő alsóruhákban rejtőzik.

Itt a Múltidéző Találkozón is olvashattatok például arról, hogy a múlt század fordulóján milyen trükkös aláöltözés volt szükséges ahhoz, hogy az előreálló "galambbegy mellkas", lapos has és hátul kerekedő fenék sziluettjét el tudják érni.

Az alábbi képen arra láttok egy példát, hogy egy századforduló fazonjait idéző mindennapi ruha hogy néz ki fűző nélkül és fűzővel.

A fűző nem egyszerűen csak keskenyebbé teszi a derekat, hanem formát ad a felső testnek. Ugyanez vonatkozik arra, hogy viselj megfelelő alsószoknyát, ha kell krinolint, ha pedig kell akkor turnűrt (a kettő lehetőleg ne keverd!) Ha sok alsószoknyát kell felvenni, akkor ne spórolj rajtuk! Ha lehet, nézz utána egy-egy korszak alsóruházatának!

Ne tartozz azon múltidézők közé, akik nem kezdik a jó alapozással! A sziluettekről alkotott tudásod pedig legyen a lehető legalaposabb! Ehhez ajánljuk, hogy nézz minél több képet egy adott korszak öltözködéséről, korhű forrásokból.

2. ROSSZ VARRÁSVONALAK

"A helyesen illesztett varrások  a kölcsönzői jelmezből korhű öltözetet csinálnak. Nagy hiba nem követni a varrásvonalak helyét. A váll varrási vonalai - végig az 1800-as években láthatjuk, hogy a nyaktól a karig dőltek." Nem pedig a váll vonalára estek pontosan. Ez például az empír férfi felsőruházatnál jól észrevehető. A kabátok vállvonalban dőltek, és nem nyílegyenesek, mint a napjaink kosztümjei. Ugyanez vonatkozik más és más varrásvonalakra is. Mellvarrásra, derékvonalra stb.

XIX. század eleji férfiportré. Érdemes figyelni a váll vonalát!

3. Méretezés helyett rugalmas anyag:

A szabásminták megfelelő méretezése elengedhetetlen ahhoz, hogy jól mutasson rajtunk. Sokan úgy gondolják, hogy a méretezési hibákat kiküszöbölheti, ha rugalmas anyaggal dolgozunk. De ilyenkor gondoljunk arra, hogy a valóban, ruhaanyagként használt rugalmas anyagok csak a XX. században jelentek meg. Így lehet, hogy rajtunk tök jól passzolnak, de a régi korokhoz semmiképp!

Alakítsd inkább úgy a méretezést, hogy jó legyen rád! Hidd el, meghálálja magát a rá fordított idő!

4. Elhibázott anyagválasztás

A szövet kiválasztása egyáltalán nem könnyű feladat. Némi textiltörténeti tudás is kell hozzá, amit sokan lusták elsajátítani. Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy gondolják a túl nehéz anyagok majd régiesen  mutatnak. Másik jellemző példa, hogy sok múltidéző azt hiszi, hogy a szatén = régi korok kedvenc anyaga. Pedig elég tipikusan látszódik, hogy mely korszakban hordtak selyemszatént, és milyen alkalmakra, és mikor nem kedvelték, melyik volt az a társadalmi osztály, akihez ilyesmi el sem jutott.

Sajnos nincsenek olyan textiljeink, amik ugyanúgy viselkednek, mint az eredetiek, de ez nem ok arra, hogy egy-egy ruha olcsónak és gagyinak tűnjön!

Próbálj utánanézni a kor jellemző szöveteinek, mintáinak, és máris jobb lesz az eredmény! Figyelj a csillogásra is, mert a kosztümösködésben igaz az, hogy nem minden korhű, ami csillog.

Néha köthetünk kompromisszumokat is. Ez azt jelenti, hogy ha minőségi kevertszálas anyagot használunk, az még beleférhet, ha egész jól passzol stílusában az adott korszakhoz.

5. Kevés vagy túl sok díszítmény

"Az összevissza elhelyezett díszítések nem működnek. Pusztán hozzácsapni egy 10 cm-es fodrot a szegélyhez, nem fogja elintézni azt, hogy korhű legyen. A díszítésnek jelentenie kell valamit. Célja kell, hogy legyen az adott helyen."

Mutatom a kedvenc példámat. A hölgy egy bogárszárnyakkal hímzett XIX. századi ruhát akart megidézni, és annyira túltolta a díszítést, hogy elfelejtkezett arról, hogy a szabás, meg a fazon (a frizura és néhány kiegészítő) sem stimmel. Aztán még tett még rá egy rakat csipkét is.

Sokat dolgozott rajta és rengeteg pénz van a ruhájába ölve, de egyáltalán nem lett hagyományőrző a viselete. Ne kövesd el ezt a hibát, néha a kevesebb több!

Azért a túl kevés díszítés is gyanús. A ránézőt arra kényszeríti, hogy azt gondolja: 1) nem végeztél elég kutatómunkát, 2) kifutottál az időből vagy 3) nem volt elég pénzed, hogy díszítményeket szerezz be, amelyekkel befejeznéd a ruhát.

6. Arányok: 

Az arányosság egy újabb tervezési részlet. Nem is feltétlenül hibázzuk el korhűség szempontjából, de valahogy az összhatás mégis borzasztó lehet, ha nem figyelünk rá. Most a kiegészítő öltözetekről beszélünk: díszítések, gallér és kézelő... Legyenek arányban veled és a termeteddel! Amikor megalkotjuk a tervünket, akkor meg kell fontolni, hogy hogyan fogjuk ezt összedolgozni a saját testarányaikkal a szabásminta rajzolásánál. 

Ha a keskeny derekat akarjuk hangsúlyozni, akkor a vállakat és csípőt úgy kell megtervezni, hogy vizuálisan csökkentse a derékkörméretét - függetlenül a valódi alkatunktól. Az arányosság a terv finom alkotóelemeiből és részleteiből ered. A legnagyobb hiba a szabásminta túl pontos követéséből ered. Alakítsd magadra már a ruhádat amennyire csak tudod!

Az öltözék minden egyes részének a kiegyenlítésére is figyelni kell, mert összefüggésben kell legyen minden más résszel.

Előfordul, hogy valakinek nem áll jól egy adott korszak. Ilyenkor vagy ne erőltessük az adott korszakot, ha pedig mégis, alakítsuk magunkhoz illően, hiszen a XIX. században is léteztek pl. magas nők.

7. Szabászati képességek: 

Habár minden mai otthoni technika képes egy megfelelő korhű ruha előállítására, az olyan részletek, mint a ferdepánt használata a szegélyek befejezésére és a merevítés az, amely egy kosztümöt kiválóvá tesznek. 

Hiba az, ha nem fejlesztjük a képességeinket, és technikánk hanyag kivitelezést eredményez. Egy varrógéppel felvarrt szegély tévedés, ha korhű kosztümről van szó. Még a gondolatát is kerüljük el, hogy azért nem merevítünk egy derekat, csak azért mert nem látjuk szükségesnek a fűző viselése miatt! 

Az egyetlen módja, hogy növeljük szabászati képességeinket, hogy folytatjuk a varrást. Folytatjuk a tanulást. Újra és újra és újra ismételjük azokat a technikákat és módozatokat, amik félrevezetnek minket. Egy nap még a legnagyobb hibát is legyőzzük...

8. Kiegészítők: 

Lehet a leggyönyörűbb ruhánk, lenyűgöző méretezéssel, de ha egyáltalán nem fogjuk össze a hajunkat egy kontyba, akkor rosszul fog kinézni. Miért hagyjuk mindig a frizura tervezést a találkozó napjára? És nem csak a haj kitalálását. A kalap, a kesztyű, a cipő, a fülbevaló kiválasztását is. 

Azok, akik úgy néznek ki, mintha a régmúltból pottyantak volna ide, majdnem ugyanannyi munkát fektettek a frizura és kiegészítők tanulmányozásába, mint a ruháéba. Ők tudják, hogy egy hanyag copf - vagy a lazán kiengedett haj - korhű konty helyett szóba se jöhet.

Csupán a korhűhöz hasonló ékszereket hordanak és kevés sminket. A kezükön viselnek kesztyük. A napernyőjük nem fehér neylon, fehér neylon csipkével kivarrva. 

Úgy vélem, hogy bármilyen kiegészítő jobb a semminél - megfontolva... Hagyjuk a rikító pink sportcipőt otthon! Az igényesség nem feltétlenül pénz kérdése, ha csak annyi telik rá, hogy egy szalmakalapba virágot tűzzünk, akkor azt csináljuk meg legalább korhűhöz  igazodó módon. Jobb, mint a semmi. A legnagyobb hiba, hogy nincs semmilyen kiegészítő az öltözék befejezéséhez. [Vagy a frizura, akármennyire is jól sikerült egyáltalán nem felel meg az adott korszaknak.]

Szerencsére ő egy neoviktoriánus hölgy, de ha múltidéző lenne, számos hibát elkövetne, hiába tökéletes a szettje és a haja látszólag.

A szemüveg egy eléggé megosztó kérdés, mivel van, aki modern szemüveg nélkül nem lát. Valódi régi típusú keretbe pedig nem éppen olcsó csináltatni lencsét. Ilyenkor magának a múltidézőnek, hagyományőrzőnek a választása, hogy magán hagyja-e a szemüvegét, vagy a fotózások idejére legalább leveszi.

Ugyanígy, ha a múltidézést választod hobbinak lehetőleg ne tágítsd ki a füledet vagy ne készíts mellkas, nyak és egyéb látható helyre varrt tetkót! A piercinget azért nem említem, mert azok viszonylag könnyen kiszedhetők, feltűnés nélkül.

9. Viselkedés és hozzáállás: 

Egy legutolsó hiba, amit a korhű kosztümösök elkövetnek az valójában az, amikor viselik a készítményüket. Az, hogy hogyan viselkedünk a ruhánkban beöltözve, a saját lelkületünket is tükörzi, ahogy az adott korszakhoz állunk. Maga a múltidézés szokatlan lehet számunkra, mivel egy olyan ruhát kell viselnünk, amelynek a viselési szokásai távol állnak tőlünk. A hozzáállásunk és szokásaink nagyon is 21. századiak. Amikor kiöltözünk, színészkednünk is kell. Ki kell alakítanunk a történelmi személyiségünket, minden fordulatukkal, hogy életre keltsük az elképzelést. Váljunk a saját magunk által kitalált karakterré, valahányszor beöltözünk! Töltsük meg élettel!

18. századi hagyományőrzők.

Figyeljünk a viselkedésünkre, gondoljuk át a magatartásunkat, legyünk korhűek. Szóval, még gyönyörű szövetek használata, precíz méretezés, és egyenes állás mellett is,  viselkedjünk! Rendszeresen kell kutatni azt is, hogy milyen volt az adott korszak szellemisége, viselkedése, mozgása. Mi ugyan már nem tudhatunk mindent, de azért igyekezzünk megfelelni az adott időszaknak.

A legnagyobb hiba amit korhű kosztümösök elkövetnek? Hogy feladják az egészet, amikor a valóság nem illik bele a szövögetett álmaikba. Mindannyian törekszünk arra a bizonyos megjelenésre, amikor a megelevenedett múlt leszünk. Az elemek nagy részének azonban össze kell állniuk egy kerek egésszé, hogy ez megtörténjen. Ehhez erőfeszítést kell tennünk. Mindannyian szoktunk hibázni, nem vagy egyedül ezzel. Csak haladj előre, és a hibáid csökkenni fognak. 

Legyél igazi időutazó! Minél tökéletesebben csinálod majd, annál inkább elsodor majd a múltidézés szenvedélye! :)