Könyvkritika: Rizsporos hétköznapok

 Rendesen könyvajánló lenne, de ez a könyv egy akkora rakás történelmi bulvár szenny, hogy inkább nem ajánlanám senkinek, főleg nem annak aki egy hobbista blogger és írónő divattörténeti kutatásai nyomán akar reális képet alkotni az elmúlt korok divatjáról, úgy hogy még az írónál is kevesebb tudás anyaggal rendelkezik, mert folyamatos javításra szorul a tartalom!

Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok, már a borítón szereplő modell öltözéke és parókája is kritikán aluli, bár jól közvetíti a felületes bulvár életérzést

 Hát kérem szépen erről lenne itt nagyba' szó. A könyv nehézkesen olvasható, mivel majdnem oldalanként egy WTF momentes javításra szorul, ami nem igazán kívánatos egy divattörténelmi könyvnél. Hoppá, pardon, bulvár könyvnél. Mert tényleg az egész egy iszonyatosan idealizált és városi legendáktól hemzsegő bulvár. Amíg az írónő csak a blogján szedte össze a gondolatait és tudását a divattörténelemről, addig nem is volt gond, néha hozzászólásokban próbáltuk helyesbíteni és amikor a facebook csoportban felmerült a könyv ott is mindig el kellett magyarázni hogy valószínűleg miért lesz iszonyatos kosztümös modern urban legend válogatás. Valaki meg is jegyezte, hogy lehet azóta fejlődött és már többet tud, erre alapozza a könyvkiadást, és a könyv elolvasása után szomorúan kell ezekre válaszolnom, hogy...

NEEEEEEEEM!!!!!!Nem!Nem!NemNem!NEEEEEEEMMMMM!!!!!

 Aláírom, lehet a történelemről, elődeinkről és divatjukról úgy beszélni, hogy modern, fiatalos sőt vicces hangvételű is legyen, mint pl. egy blogon, de könyvben kinyomtatva sok pénzért ne terjesszünk már bődületes hülyeségeket! Olyan modern beágyazódásokat a múltról amiket már ezerszer megcáfoltak. Ez a könyv tulajdonképpen ezeknek a gyűjteménye! Nem is akár hogy, gyakran érződik az "ezt már olvastam valahol..." gyanús érzete, mert lényegében korábban megírt divattörténelmi könyvekből merít, illetve külföldi blogok fordításaiból. Az író nem végzett átható kutatást magyar nyelvterületen, mert sokszor az angol ruhanemű elnevezéseket fordítja magyarra, így lesz az abroncsos alsószoknyából (ahogy a krinolint hívták magyarul a korszakban) ketreckrinolin - a crinoline cage angol elnevezésből, amit nálunk sohase használtak!!!

Empír szobabelsőként meghirdetett festmény, holott 1873-ban készítette egy olyan festő aki maga is '41-ben született, tehát jóval régebben az empír korszak után; nem a leghitelesebb illusztráció (a jobb sarokba húzódó fiatal hölgy frizurája is tökéletesen megfelel kora divatjának és nem az empírének!)

 Nem emelem ki egyesével az összes ökörséget, amit valamilyen különös oknál fogva még mindig elhiszünk, mert különben sohasem érne véget ez a blog bejegyzés, sőt külön könyvet lehetne kiadni! A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabbak: 

-A korabeli hölgyek nem tudtak egyedül felöltözni, 1-2 cseléd segítségére volt szükségük

-Az öltözködés másfél-2 órás folyamat volt

-Naponta 7-8-szor is átöltöztek (adjátok már össze az átöltözésre szánt idővel és megkapjátok, hogy miért irtózatos kreténség ilyet állítani)

-Egeres parókák

-Sohase fürödtek, csak arcot és kezet mostak, tiszta fehérneműt cseréltek

-Az Empír időszakban elvetették a fűzőt, melltartót kezdtek hordani

-A turnűr viselése érthetetlenül csak kifejlődött, minden korábbi átmenet nélkül

-A fűzőnek a szorító hatását az acélabroncsok adják, 2-3 óránál többet nem tudták viselni
-Hogy a nők nem tudtak mozogni, iskolába járni, órákra beülni, sőt szellemi munkát végezni a terebélyes ruhák és a fűző miatt!!! (És ezt egy nő írja, nőkről, nőknek 2019-ben!!!)

 Ezek a tévhitek többnyire annak is köszönhetőek, hogy az írónő maga nem öltözik be régi korok ruháiba, nem végez el kísérleteket, csak olvassa a divattöris könyveket, blogokat és az azokból összeszedett infókat gyúrja össze. De, saját tapasztalat nélkül hogyan is értené meg az ember, hogy fel lehet öltözni egyedül, lényegében fél óra alatt is, frizura elkészítésével együtt! Youtube-on már rengeteg ilyen felvétel van fenn, a leghosszabb is negyed órás és lényegében csak azért, mert szertartásos lassúsággal végzik a mozdulatokat, hogy minden ponton érthető legyen a laikus néző számára. Adjuk már ehhez hozzá a korabeli nők napi rutinját, mi se állunk le filózni a zokni felhúzása közben, ők is csak felhúzták gyorsan, oszt szoszi...

Öltözék beazonosítás téren is gondok vannak, itt mindkét ruha estélyi, a piros egyáltalán nem nappali viselet! Személyes kedvenceim azok, ahol nem is hogy félre nevesíti az öltözéket, hanem csak nemes egyszerűséggel annyit ír mellé, hogy "ruha"... A könyv hemzseg a képekben, lényegében nyomtatott pinterest

 Hát jaj istenem.... És ezek nem is a legsúlyosabb gondok. Ezeket tetézi az, hogy a könyv egy igen marginális csoport életvitele alapján szűr le következtetéseket: nevezetesen a versailles-i palota tükör termében megforduló koronás főkről és udvartartásukról. Habár az író már az előszóban leszögezi, hogy a népességet kitevő munkás és alsóbb osztály, tehát a népesség 80%-a nem érdekli, velük ez a könyv nem foglalkozik; de a maradék 20%-al se!!! A könyvben bemutatott viseletek és viselkedési formák csak az uralkodó osztály sajátja volt, ami a népesség mindössze 1%-át tette ki!!!!

 Ma, 2019-ben pedig már nem lehet így divattörténeti könyvet kiadni, egyrészt hogy ostoba konteókat terjeszt, másrészt hogy egy leheletvékony kaszt életvitelét mutatja be. A könyv ebben a formában egyáltalán nem reprezentatív; sőt elitista agyszülemény, ami egy hamis, felszínes ál-nosztalgikus életérzetet táplál.

Mégis mióta tekinthető egy divatkarikatúra hiteles divatirányzat reprezentációnak...?

 Ennek testamentuma (az előszó után) az utószó is, ahol az író arról lamentál, hogy a 20. század további divatjával a történelmi trauma miatt nem foglalkozik, meg hogy mennyit kellett szenvedniük a háborúk alatt is a nőknek. Mert korábban nem? Ja tényleg, a versailles-i palota tükör termében tényleg nem.... És itt jön megint képbe az, hogyha kihagyja a népesség 99%-át és csak a túlromantizált arisztokraták világára szorítkozik, akkor nem is veszi észre, hogy a dolgozó réteg asszonyai minden korban mennyi áldozatot hoztak és hogyan hulltak, mint a legyek! És ez szerintem képmutatás is egyben.

 De szerencsére az utószó végén erre az író is rájön, úgyhogy hamarosan jön a a folytatás, az "Egyszerű hétköznapok" ami valószínűleg Tesco gazdaságos Szécsi Noémi: A budapesti úrinő magánélete lesz.... Hát hip-hip-hurrá... Vagy mi...

 A történelmi pontatlanságokról pedig jövőre tervezünk (azaz 2020-ban) egy olyan beszélgetést, ahol ezekről mondjuk el a véleményünket, a kutatásainkat és tapasztalatainkat. Egyféle múltidéző mítoszvadászat lesz, aminek ez a könyv is a tűzkeresztjében fog állni, most már biztos!

 Ha pedig addig nem bírtok várni, viszont hiteles tudásra vágytok, forrásként ezeket tudom ajánlani:

-Rokokó terén az American Duchess verhetetlen, két könyvet is kiadtak (egyet korabeli ruhákról, másikat pedig frizurákról és szépségápolásról) csak ajánlani tudom őket, mint hiteles forrást!

-Empír téren a Kleidung um 1800, ami magába foglalja 1790-1815-ös korszak divatját és életvitelét

-Romantika és viktoriánus tekintetben a saját blogunkat tudom ajánlani melegen, a sokrétű címkék alatt lényegében minden megtalálható amit csak tudni lehet főként a 19. század divatjáról

 Zárszóként tényleg nem ajánlom ezt a könyvet, inkább olvassatok valódi divattörténelmi könyveket, korabeli regényeket amiben leírják a korszellemet és egyéb életviteli részleteket (nem, nem azokat amiket mostanában írtak, csak történelmi korban játszódik! Ezektől is az Úr irgalmazzon meg mindenkit!!!). Sajnos az író populáris blogja miatt valószínűleg tized annyi emberhez fognak eljutni a valódi történelmi információk, de megpróbálunk megküzdeni a lehetetlennel a magunk kis zárt, kevésbé ismert felületén.