Források fontossága: minden, ami írott, de nem mindegy, hogy honnan...
Majdnem két évvel ezelőtt keletkezett a vizuális források fontosságáról egy blogbejegyzés, amiben írtam arról, hogy elkészül majd valamikor ennek a párja is az írott forrásokról. Ennek most jött el az ideje.
 |
| Peter Philipp Rumpf Fiatal nő a parkban c. festménye (forrás: wikimedia) |
Az írott forrásokat a viselettörténetben a vaksághoz hasonlíthatnám. Kicsit olyan, mint, amikor a vak megpróbálja kitapintani az őt környező világot, és a tapintás által érzékelt információmorzsák alapján összerakni látás nélkül a teljes képet. Nehézkes és körülményes, mégis a megfelelő források használatával a pontoshoz közelítő képet kaphatunk.
Az írott forrásoknál nehézkes az érzékátalakítás, tehát az egykori vizuális információ körülírása. Szinte már a nyelvi fordításhoz hasonló módszerrel kell értelmezni a leírtakat, ami sajnos minden egyes elmében máshogy és máshogy jelenhetnek meg, az adott befogadó hozzáállásához és viselettörténeti tudásához mérten.
A vizuális forrásoknál sokkal nehezebb forrástípussal van tehát dolgunk, aminek a felhasználhatóságát sokszor a vizuális és tárgyi forrásokkal összevetve tudjuk leginkább alkalmazni. Van, amikor egy írott forrás teljes mértékig értelmezhetetlen a vizuális információ nélkül (pl. szabásrajz melletti leírás).
Most egy kis tananyag következik, mert máshogy ezt nem lehetne elmagyarázni. Próbálom, minél egyszerűbben.
Az írott forrásoknál nagyon fontos a forrásérték szerinti felosztás.
Tehát, ha az az igényünk igen magas, hogy múltidéző ruhánk a lehetőségeink szerint minél korhűbb legyen, érdemes a megfelelő forrásokat választanunk.
A következő forrásértékekre fogok a következőkben példát hozni a viselettörténet tárgyköréből, röviden felvázolva, mit is jelentenek a megkülönböztetések.
Az írott forrásoknál nagyon fontos a forrásérték szerinti felosztás.
A forrásérték az az érték, ami azt határozza meg, hogy az adott forrás tehát ez esetben írás mennyire pontosan képes visszaadni - pontosabb szóval rekonstruálni - a múltat.
Tehát, ha az az igényünk igen magas, hogy múltidéző ruhánk a lehetőségeink szerint minél korhűbb legyen, érdemes a megfelelő forrásokat választanunk.
A forrásérték alapján három nagy csoport létezik: a primer, a szekunder és a tercier, azaz elsődleges, másodlagos és harmadlagos.
A következő forrásértékekre fogok a következőkben példát hozni a viselettörténet tárgyköréből, röviden felvázolva, mit is jelentenek a megkülönböztetések.
1. ELSŐDLEGES /PRIMER/ FORRÁSOK
Ez az a történeti forrás, ami nekünk a legjobb. Ez az, amit egy olyan ember írt, aki az adott viseletet hordhatta, látta, alaposan ismerhette. Nemcsak az öltözék vizuális megjelenéséről informálhat minket egy ilyen forrás, hanem a viselési szokásokról is. A primer viselettörténeti források sokat elárulnak a korszakokban használatos viseleti szókincsről is, amely az idővel sokszor teljesen homályba veszett.
Példa a primer forrásra szájbarágósan:
Pántlikás Rozika 1848 körül volt huszonéves polgárleány. Rajongott a szabadságharc honlegényeiért, főképp a katonákért és öltözékeikért. Olyannyira, hogy a fejébe vette, hogy valahogyan megörökíti és rendszerezi ezeket. Amikor tud rajzol, de más esetben leírásokat készít. A naplóját megtalálja napjainkban egy antikvárius, egy történésznek adja, aki egy múzeum gyűjteményének részévé teszi. A múzeum digitalizálja a fennmaradt lapokat. Mind az írott, mind a digitalizált tartalom számunkra elsődleges forrás.
Hol találhatunk ilyen forrásokat?
Akár irodalmi művekben, naplókban, önéletírásokban, feljegyzésekben, korabeli újságcikkekben, újságreklámokban, képaláírásoknál, korabeli szabásrajzoknál, korabeli leírással.
Példák:
1. Korbeli újságcikk:
 |
| Cikk részlete az 1897-es Illustrirte Frauenzeitung 14. füzetéből, ami a korszakban az akkori új divatról szól. Nem a témához tartozik, de érdekes megfigyelni a jobb oldali hölgy masnis nyakpántjait, amelyeknek alkalmazása nem egy szokványos divatjelenség a korban. |
2. Korabeli újsághirdetés:
 |
| Szöveges reklámhirdetés a Vasárnapi Újságból 1878-ból. (Ebből kiderül, hogy divatos volt akkoriban úri körökben a chapeau claque, valamint a színes ingek is jellemzőek lehetett úri körökben is) |
 |
Szöveges hirdetés az egri Hetilapból 1872-ből, mely egy nagyvárosban elérhető, öltözékekhez szükséges anyagválasztékot mutatják be.
|
3. Irodalmi mű:
Gvadányi József művei: A peleskei nótárius és Egy falusi nótáriusnak budai utazása.
Részlet A peleskei nótáriusból, a bufántról, azaz a 18. századi, női fenékpárnákról:
"Két valami úgy volt kötve oldalára,
Rázódott hányódott minden mozdulatára – ––
– – Bár eleget néztem s nézek is reájok,
Nem tudom, csipején mik légyenek azok,
Réz dobok-é; avagy hernáczból iszákok?
Abrakos tanyisztrák, avagy üres zsákok?"
Részlet az Egy falusi nótáriusnak budai utazásából:
"Módom egyszer lévén, a hídon megálltam,
Egy deli iffiút jönni felém láttam,
Talpától tetőig őtet hogy vizsgáltam,
Maskara köntösét felette csodáltam.
Fordított kápájú sarú vólt a lábán,
Hátról csat volt varrva mindkettőnek szárán.
Mint két ujj, oly széles sarkantyú bokáján,
Elől vólt hasadék gombokkal plundráján.
Kurta vala az ő alsó hacukája,
Rövid rojt volt körűl felvarrva reája,
Mellyén ki volt vonyva ingének tarája,
Egy kis csat volt ezen, ánglusnak munkája."
Minél inkább visszamegyünk az időben, annál kevésbé találkozhatunk ilyen forrásokkal, és a megértésükhöz komoly értelmezés szükséges, ami kiegészül pl. szótárakban való továbbkutatással.
4. Korabeli szabásminta melletti leírás:
 |
| Részlet Prof. O. H. De Lamorton 1892-es "öntanító" szabásmintakönyvéből |
2. MÁSODLAGOS /SZEKUNDER/ FORRÁSOK:
A másodlagos források - ahogy a történelemtudományban is - a viselettörténetben is olyan források, amelyek nem az adott korban élt személy, és nem közvetlen tapasztalás útján íródtak, és egyéb más forrásokat nem használnak fel. Az elsődleges forrásokon alapuló történelmi leírások. Tehát másodlagos forrásnak tekinthető egy régi tárgyi lelet mai leírása, ha arról korábban nem készült dokumentáció.
A Wikipedia szócikk szerint a másodlagos forrásoknál "előfordul, hogy egy másodlagos forrásban hivatkozott vagy említett források elvesztek, ezáltal elsődleges forrássá válik." Ez a viseleti írott forrásoknál is sajnos így van. Ilyenek azok a divattörténeti könyvek, amelyek már régiségük folytán is kuriózumok, illetve olyan leírásokat tartalmaznak, amelyeknek az elsődleges forrásai már nincsenek meg, vagy elsődleges forrásként értelmezhetőek, mert egy korszak korabeli történeti látásmódjáról is mesélnek (tehát, milyennek látták és írták le pl. a 19. században a középkort és öltözékeit). Ilyennek számít Planché History of British Costume c. munkája, amelyet 19. század első felében adtak ki. (Az ilyen forrásoknál a korabeli tárgyi vagy vizuális forrásokkal való nehéz összehasonlíthatóság miatt felmerül a pontatlanság kérdése.)
Példák a szekunder forrásra szájbarágósan:
Az egyik nagyvárosi magyar múzeum őriz egy szép ruhát a 19. század elejéről, amit egy templomnak és környezetének felújítása miatti ásatás során találtak egy kriptában. A szép ruháról a ma élő muzeológus ír egy pontos és szakszerű leletleírást, amit szintén a múzeum őriz majd, mint dokumentációt. Ez a dokumentáció egy másodlagos forrás lesz, mert a muzeológus a 21. században él és nem akkor, amikor a 19. századi ruhát viselték. Akkor létezne erről a ruháról elsődleges írott forrás, ha az elhunyt hölgy 19. századi naplóját is megtalálnák, amelyben írt volna az adott ruha viseléséről.
Azok a források, amelyek az elsődleges és harmadlagos források alapján hoznak létre egy szintetizált írást. Jellemzően ilyenek a mai divattörténeti könyvek, enciklopédiák, tanulmányok esetleg szakdolgozatok, disszertációk. Ezek szólhatnak egy-egy korszakról, összefoglalhatják egy viseletdarab történetét, esetleg valamilyen egyéb viseleti jelenséget is tekinthetnek fő tematikájuknak.
A harmadlagos források felhasználásánál fontos figyelembe venni azt, hogy a szerző mennyire alaposan nyúl az elsődleges és másodlagos forrásokhoz, és azok alapján hogyan von le következtetéseket. Történeti ruharekonstrukció készítésénél érdemes egy-egy harmadlagos forrás esetében felkeresni annak másodlagos és elsődleges forrását is, hogy tisztuljon a kép.
Példa a tercier forrásra szájbarágósan:
Tömörkényi Manci egy nagyszerű művészettörténész. A középkori viseletekre specializálódott. Ír a témából egy könyvet, ami több évszázad divattörténeti változásait ismerteti, foglalja össze alaposan. Tömörkényi Manci nagyon sok eredeti, középkori latin nyelvű kéziratot, korai nyomtatványt is felhasznál. Válogat a kódexek, krónikák, énekes könyvek, kezdetleges önéletírások és legendáriumok soraiból, de korának más szaktekintélyeinek, valamint az elmúlt két évszázad szakértőinek munkáit is olvassa, és azokból is merít a könyvéhez. Tömörkényi Manci könyve így egy harmadlagos forrás lesz.
Elvileg a másodlagos és harmadlagos források lektorálásokon esnek át. A gyakorlat szerint csak a tudományos munkák és a tudományosabb igényű kiadók munkái esnek át mindig tartalmi lektoráláson a viselettörténeti témájú munkáknál. A piaci alapon írt divattörténeti könyveknél előfordul, hogy ez elmarad vagy annyira igénytelen, mintha meg sem történt volna.
Mindig figyeljünk arra, hogy egy harmadlagos forrásnál milyen tartalmú és hosszúságú a felhasznált irodalom lista (általában a könyv végén található oldalak, ahol könyv- és tanulmánycímekre bukkanhatsz, többnyire csak kutatók és egyetemi hallgatók olvasgatják).
Szintén nem lektoráltak a viseleti blogok, ahogy ez a blog sem. Sok online elérhető harmadlagos forrás nem jelöli meg egyéb forrásait, és csak hasraütésszerűen vonnak le következtetéseket egy-egy viseleti jelenségről. Érdemes ilyenkor forráskutatást folytatnunk, ahhoz, hogy az adott jelenségről a legpontosabb képet kaphassuk.
Fizikailag hol olvashatunk bármilyen írott forrást?
Akár könyvtárban vagy levéltárban is (tercier forrásokat inkább a könyvtárból, mint a könyvesboltokból, mert nem biztos, hogy a legfrissebben és a legmenőbb kiadó által kiadott könyv a legprecízebb és a leghasznosabb).
Bizonyos esetekben nem érdemes kimozdulni otthonról. Régi újságreklámokhoz, cikkekhez nagyon jól hozzá lehet férni az epa.oszk.hu oldalán, a Hungaricana Könyv- és Dokumentumtárában (akit a régebbi korok érdekelnek, az RMK adatbázisát ajánlom). Nagyon jó még az Arcanum oldala, nagyon sok 19. századi folyóiratot tartalmaz, igaz ez az adatbázis már fizetős.
Digitalizált könyveket a már említett Hungaricana oldalán találhatsz, de jól használható a mek.oszk.hu oldala is. Meglepő, de a books.google.hu oldalán is szuper érdekességekre bukkanhatsz, sok digitalizált, magyar könyvet is megtalálhatsz.
Külföldi könyvtári forrásokhoz ajánlott: az Europeana, az Európai Digitális Könyvtár, az Osztrák Nemzeti Könyvtár, a Francia Nemzeti Könyvtár digitalizációs weboldala a Gallica, az angol The British Library, a Deutsche Nationalbibliothek digitális gyűjteménye és a Digital Public Library of America.
Külföldi könyvek esetében szintén a books.google.hu oldala jól használható. Az Internet Archive weblapon főképp angol nyelvű könyvekre találhatsz rá. Nagyon sok 19. századi és 20. század eleji gyakorlati, viseleti könyvet találhatsz itt a cipőkészítéstől, a ruhadíszek készítésén át a szabó szakkönyvekig.
Nemzetközi oldalként információkat adhat a Google Arts&Culture oldal, mely különböző nemzetiségű kulturális intézmények kollekcióit köti össze. Nagyon könnyű benne keresgélni. A National Trust Collection a brit nemzeti értékeket gyűjtötte egy helyre.
Ha viseleti leletek leírása érdekel, akkor a Hagyomány és múltidéző oldal leletkatalógusát érdemes online fellapozni. Javarészt az oldalon a magyar leletek leírása részletes.
Egyes múzeumok saját weboldalai is a javadra lehetnek, mivel a legtöbbnek főképp külföldön saját digitalizációs projektje van. (vizuális forrásokhoz is jók!):
The Met Collection (New York-i Metropolitan Múzeum), Museum at FIT (Museum at the Fashion Institute of Technology, New York), British Museum London, V&A Museum, Louvre, Rijksmuseum.
Magyar nyelvű múzeumi forrásokat lelhetsz a Magyar Iparművészeti Múzeum Gyűjteményi oldalán, a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon, Magyar Néprajzi Múzeum online gyűjteményei.
A blogbejegyzés szájbarágós példái a fantázia szüleményei.
Egy forrásokról szóló blogbejegyzés forrásai:
Forrásérték (Sulinet Hírmagazin)
Történeti forrás szócikk (Wikipedia)
What are Historical Sources? (University of Cambridge)
A Wikipedia szócikk szerint a másodlagos forrásoknál "előfordul, hogy egy másodlagos forrásban hivatkozott vagy említett források elvesztek, ezáltal elsődleges forrássá válik." Ez a viseleti írott forrásoknál is sajnos így van. Ilyenek azok a divattörténeti könyvek, amelyek már régiségük folytán is kuriózumok, illetve olyan leírásokat tartalmaznak, amelyeknek az elsődleges forrásai már nincsenek meg, vagy elsődleges forrásként értelmezhetőek, mert egy korszak korabeli történeti látásmódjáról is mesélnek (tehát, milyennek látták és írták le pl. a 19. században a középkort és öltözékeit). Ilyennek számít Planché History of British Costume c. munkája, amelyet 19. század első felében adtak ki. (Az ilyen forrásoknál a korabeli tárgyi vagy vizuális forrásokkal való nehéz összehasonlíthatóság miatt felmerül a pontatlanság kérdése.)
 |
| Részlet Planché History of British Costume c. munkájából |
Példák a szekunder forrásra szájbarágósan:
Az egyik nagyvárosi magyar múzeum őriz egy szép ruhát a 19. század elejéről, amit egy templomnak és környezetének felújítása miatti ásatás során találtak egy kriptában. A szép ruháról a ma élő muzeológus ír egy pontos és szakszerű leletleírást, amit szintén a múzeum őriz majd, mint dokumentációt. Ez a dokumentáció egy másodlagos forrás lesz, mert a muzeológus a 21. században él és nem akkor, amikor a 19. századi ruhát viselték. Akkor létezne erről a ruháról elsődleges írott forrás, ha az elhunyt hölgy 19. századi naplóját is megtalálnák, amelyben írt volna az adott ruha viseléséről.
3. HARMADLAGOS /TERCIER/ FORRÁSOK:
Azok a források, amelyek az elsődleges és harmadlagos források alapján hoznak létre egy szintetizált írást. Jellemzően ilyenek a mai divattörténeti könyvek, enciklopédiák, tanulmányok esetleg szakdolgozatok, disszertációk. Ezek szólhatnak egy-egy korszakról, összefoglalhatják egy viseletdarab történetét, esetleg valamilyen egyéb viseleti jelenséget is tekinthetnek fő tematikájuknak.
A harmadlagos források felhasználásánál fontos figyelembe venni azt, hogy a szerző mennyire alaposan nyúl az elsődleges és másodlagos forrásokhoz, és azok alapján hogyan von le következtetéseket. Történeti ruharekonstrukció készítésénél érdemes egy-egy harmadlagos forrás esetében felkeresni annak másodlagos és elsődleges forrását is, hogy tisztuljon a kép.
 |
| Francios Boucher "A divat 20 000 éve" című könyvének borítója. |
Példa a tercier forrásra szájbarágósan:
Tömörkényi Manci egy nagyszerű művészettörténész. A középkori viseletekre specializálódott. Ír a témából egy könyvet, ami több évszázad divattörténeti változásait ismerteti, foglalja össze alaposan. Tömörkényi Manci nagyon sok eredeti, középkori latin nyelvű kéziratot, korai nyomtatványt is felhasznál. Válogat a kódexek, krónikák, énekes könyvek, kezdetleges önéletírások és legendáriumok soraiból, de korának más szaktekintélyeinek, valamint az elmúlt két évszázad szakértőinek munkáit is olvassa, és azokból is merít a könyvéhez. Tömörkényi Manci könyve így egy harmadlagos forrás lesz.
Elvileg a másodlagos és harmadlagos források lektorálásokon esnek át. A gyakorlat szerint csak a tudományos munkák és a tudományosabb igényű kiadók munkái esnek át mindig tartalmi lektoráláson a viselettörténeti témájú munkáknál. A piaci alapon írt divattörténeti könyveknél előfordul, hogy ez elmarad vagy annyira igénytelen, mintha meg sem történt volna.
Mindig figyeljünk arra, hogy egy harmadlagos forrásnál milyen tartalmú és hosszúságú a felhasznált irodalom lista (általában a könyv végén található oldalak, ahol könyv- és tanulmánycímekre bukkanhatsz, többnyire csak kutatók és egyetemi hallgatók olvasgatják).
Szintén nem lektoráltak a viseleti blogok, ahogy ez a blog sem. Sok online elérhető harmadlagos forrás nem jelöli meg egyéb forrásait, és csak hasraütésszerűen vonnak le következtetéseket egy-egy viseleti jelenségről. Érdemes ilyenkor forráskutatást folytatnunk, ahhoz, hogy az adott jelenségről a legpontosabb képet kaphassuk.
Fizikailag hol olvashatunk bármilyen írott forrást?
Akár könyvtárban vagy levéltárban is (tercier forrásokat inkább a könyvtárból, mint a könyvesboltokból, mert nem biztos, hogy a legfrissebben és a legmenőbb kiadó által kiadott könyv a legprecízebb és a leghasznosabb).
Bizonyos esetekben nem érdemes kimozdulni otthonról. Régi újságreklámokhoz, cikkekhez nagyon jól hozzá lehet férni az epa.oszk.hu oldalán, a Hungaricana Könyv- és Dokumentumtárában (akit a régebbi korok érdekelnek, az RMK adatbázisát ajánlom). Nagyon jó még az Arcanum oldala, nagyon sok 19. századi folyóiratot tartalmaz, igaz ez az adatbázis már fizetős.
Digitalizált könyveket a már említett Hungaricana oldalán találhatsz, de jól használható a mek.oszk.hu oldala is. Meglepő, de a books.google.hu oldalán is szuper érdekességekre bukkanhatsz, sok digitalizált, magyar könyvet is megtalálhatsz.
Külföldi könyvtári forrásokhoz ajánlott: az Europeana, az Európai Digitális Könyvtár, az Osztrák Nemzeti Könyvtár, a Francia Nemzeti Könyvtár digitalizációs weboldala a Gallica, az angol The British Library, a Deutsche Nationalbibliothek digitális gyűjteménye és a Digital Public Library of America.
Külföldi könyvek esetében szintén a books.google.hu oldala jól használható. Az Internet Archive weblapon főképp angol nyelvű könyvekre találhatsz rá. Nagyon sok 19. századi és 20. század eleji gyakorlati, viseleti könyvet találhatsz itt a cipőkészítéstől, a ruhadíszek készítésén át a szabó szakkönyvekig.
Nemzetközi oldalként információkat adhat a Google Arts&Culture oldal, mely különböző nemzetiségű kulturális intézmények kollekcióit köti össze. Nagyon könnyű benne keresgélni. A National Trust Collection a brit nemzeti értékeket gyűjtötte egy helyre.
Ha viseleti leletek leírása érdekel, akkor a Hagyomány és múltidéző oldal leletkatalógusát érdemes online fellapozni. Javarészt az oldalon a magyar leletek leírása részletes.
Egyes múzeumok saját weboldalai is a javadra lehetnek, mivel a legtöbbnek főképp külföldön saját digitalizációs projektje van. (vizuális forrásokhoz is jók!):
The Met Collection (New York-i Metropolitan Múzeum), Museum at FIT (Museum at the Fashion Institute of Technology, New York), British Museum London, V&A Museum, Louvre, Rijksmuseum.
Magyar nyelvű múzeumi forrásokat lelhetsz a Magyar Iparművészeti Múzeum Gyűjteményi oldalán, a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon, Magyar Néprajzi Múzeum online gyűjteményei.
A blogbejegyzés szájbarágós példái a fantázia szüleményei.
Egy forrásokról szóló blogbejegyzés forrásai:
Forrásérték (Sulinet Hírmagazin)
Történeti forrás szócikk (Wikipedia)
What are Historical Sources? (University of Cambridge)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése