Az év divatja: 1850

  Divattudósítás részletek magyar fordításban a The New Monthly Belle Assemblée angol női divatlapból.
  Divatképek különböző külföldi divat magazinokból.

Az év divatjáról röviden

-Ruha forma: a legdivatosabb és mindenek felett uralkodó továbbra is a redingote (magyarul felruha) alak. A szoknyák majdnem földig érőek, séta hosszúságúak. Bőségükről a lószőr (krinolin, vagy Oudinot) lószőr szoknya gondosodik, ami folyvást nő; ezért innovációként a rokokó kori megoldáshoz nyúltak és keskeny nádszálakból készítettek merevítést. A karcsú derékról a fűző gondoskodik. A divatos homokóra forma továbbra is fennáll. A vállakat és kebleket az ügyesen felhelyezett, V alakú díszítés emeli ki, a szoknyán ez a díszítés /\ alakban ismétlődik, a karcsú derékpontra vezetve a tekintetet. Emellett az összefüggő, egyenesen egy sorban, középen lefutó díszsor is kedvelt. A derék vagy nyakig zárt, vagy pedig V alakban kivágott, finom fehér előinggel befejezve, emellett az á la Dubarry típusú, szögletes kivágás is kedvelt. A zárt nyakrészt keskeny, de igen finom és drága csipke gallér fejezi be. A sima végig szűk ujjak másodlagosak a pagodák mellett, amik válltól a csuklóig egyenletesen bőek, dudoros alsóujjal alátámogatva. Legkedveltebb díszek a csipkék, hálórojtok és a keskeny rojtok, paszományozások, sujtások, bársony pántokból álló sordíszek, stb., de mindezek felett pedig a szoknyákat bővítő több soros fodrok, estélyi és báli ruhákhoz a drága blond csipkéből. Báli ruháknál a legkedveltebb még mindig a hosszú csúcsban végződő, feszesen  testhez álló derék, vagy á la Grecque (a külső szövet laza, telt V alakban elterülő ráncokban van hozzá fércelve a béléshez) derék. A testhez álló derék mély vagy fél-mély kivágását vagy egy sor szélesebb, vagy pedig 2-3 keskenyebb összefüggő csipke dísszel takarták be leomlóan majdnem a derékvonalig, vagy pedig á la Sevigné stílusban, közvetlenül a keblekre rendezett berthe (vállazó) formájában. Nappali ruháknál a basquine (magyarul dolmányka, csípőre omló lebenyű derékféle) osztozik a sima csúcsos derekakkal. De ezek mellett a keskeny övszalaggal és csattal kiemelt, enyhén V alakú, vagy kerekded aljú, ráncokba szedett blúzszerű derék is divatos, főleg nyáron, fiatal hölgyeknek, vagy a házi ruhához. Díszesebb ruhákhoz a szélesebb selyem övszalag, hosszú lobogó végekkel elöl elengedhetetlen tartozék lesz.
-Szövetek és minták: télen posztót, kasmírt, merinót, bársonyt és különféle nehezebb selymeket viseltek, mint pl. a bordás felületű selyem grosgrain, és az enyhébben bordás, tompa fényű gros de Naples. Nyáron a muszlinok fehérben és színesben, mintázva is divatosak, de az olyan könnyű szövetek is, mint a mull, cambric, jaconet, organdi, tarlatan, stb. is.  Elegánsabb nyári ruhákhoz a könnyű selymeket vették, mint pl. a foulardot, selyem muszlint, kreppet és tüllt. átmeneti időben előkerültek a díszesebb selymek, mint pl. atlasz, szatén és taft. Igénytelenebb ruhákhoz pamut puplint, a sárgás pamut Nankint, pamut kartonokat, gyapjú muszlint, stb. használtak. Fiatal hölgyek báli ruhái tarlatanból, tüllből, kreppből, stb. fátyolos szövetekből készültek, asszonyoké atlaszból, taftból, moiréből, selyem bársonyból, brokátok és damasztok sorából, stb. áll. Minták közül a két vastagabb csíkokból álló minta, ill. az egymástól távolabb elhelyezett vékony sávok divatoznak, vagy pedig a szélesebb csíkok közt futó virág sormintával. Pöttyök, skót kockák, vékony rikító színű sávokból összeállított kockás minták, ill. ezek vegyítve elhintett virágokkal, stb. divatosak. Ezek mellett a színjátszó selymek továbbra is igen divatosak.
-Színek: divatszínek a pipacs és ribizli vörösek, és a piros minden árnyalata. A zöld, kék és rózsaszín minden árnyalata. Barna, drapp, levendula, sárga, narancs, és a szürke. Rikítóbb színek közül az ibolya és a smaragdzöld, rubint, kanárisárga. Legigénytelenebb nappali ruhának szánva a porszín. Estélyi ruhákhoz fiatal hölgyeknek a fehér, rózsaszín vagy kék választható, asszonyoknak a fekete és a feltűnőbb színek. Nyáron a fehér mellett a világos árnyalatok divatoznak.
-Kalap, frizura és fejdíszek: a kalap továbbra is vízszintesen fekszik meg a fejen, henger alakban. Az ernyő felső része már nincs ovális alakban a homlokra lapítva, hanem szépen kereken eláll a fejtetőtől, de füleknél még mindig jobban kitárva és áll alatt szorosan megkötve egy keskenyebb kötszalaggal, ebben a formában mintegy leválasztva a fejet a törzsről. A kalap kívül oldalt díszített, a tetején nem vagy laposan elfektetett ékítménnyel, a díszítés viszont már nem nyúlik lefelé, hanem sokkal inkább oldalvást kigömbölyödik. A kalap ernyője belül apró virágokkal, gazdag rüssbe szedett finom csipkével vagy fátyolszövettel díszített a fülek melletti öblös részen. A kalap ernyője még mindig kissé fedi ar arcot. A nyakat körbe a redőzött szövet függönyszerűség (bavolet) fedi. A frizura a fülek fölé fésült, laza kerekded formában dívik, a konty hátul a tarkó közepén ül meg telt fonatba vagy csavarásba rendezve. A választék középre esik, felül a haj még mindig laposan tartott. A fülre fésült dús besütött fürtök is folyvást divatosak. Fejdíszek közül asszonyoknak a csinos főkötő mind a reggeli, otthoni ruhához és a legelegánsabb formában a társasági és estélyi ruhákhoz is hordanak. Fiatal hölgyek egyetlen estélyi és báli hajdísze a virág lehet. Asszonyok emellett még választhattak a csipkéből, szalagokkal és virágokkal vagy tollakkal díszített fejékek közül is. A korábbi évek díszkalapjai, berettei, toquei és turbánjai háttérbe szorulnak.

Divatképek


Divattudósítás részletek a The New Monthly Belle Assembéleből

Januári számából:
  "[...] A múlt hónapban észre vettem pár zártabb alakú capote kalapot; ez az egyetlen változtatás ami az alakjukban felmerült, de úgy vélem, hogy a díszítésekben jóval nagyobb variáció van. A zsenília megjelenését kedvezően fogadták; az ebből alkotott ékítményeket jószerével alkalmazzák a kalapokhoz és capotekhez is; az előbbiek közül jó soknak, fehér vagy színes szaténból alkotva, a külseje zsenília hálóval van burkolva. [...]
  A főkötők megőrzik minden divatosságukat mind a házi ruhákhoz és társasági vacsora összejövetelekhez; változásról beszélnek az alakjában, de jelenleg még csak beszélnek róla. [...] Habár az alakjuk nem változott, jó nagy változatosság van a díszítésükben; néhány teljesen levéllel és virággal befedve jelenik meg: az alapot képező blond* majdnem teljesen fedett e garnitúrával. Toll levelek és virágok igencsak megbecsültek, és páratlanul csinos hatásúak.
  Az estélyi és báli ruhák valószínűleg folytatják azt a pompát, ami pár éve megkülönbözteti őket. Nagyon gazdag szaténok, moire argentée, és egyéb ezüst és arany selymek vannak előkészületben a nagyobb összejövetelekhez. Szaténok, bársonyok, velours epinglé*, és miorék, különösen a moire antique, lesznek használva gazdag ékítésekkel az ilyen összejövetelekhez, vagy estélyi ruhaként viselve kevésbé drága fajtájú garnitúrákkal. [...] A csipkét nagyon használják az öltözékek garnitúrázására, mind a színházba és a vacsorához. Ha a selyem világos színű, a csipkének fehérnek kell lennie; ha az öltözék sötét vagy telt színű, fekete csipkét használnak. Egy új modorú garnitúra kis csipke lebenyekből áll, csokrokban felhelyezve azon öltözékekre, amik mindkét oldalon nyitottak. Létrázottan lefutó blond csipkék is, a ruha színéből, nagyon kedveltek; V alakban folytatódnak a derékon, szintúgy a hátulját is befedik. A fekete csipkét főként fodrokhoz és drapériákhoz használják; mindegyik esetben gyakran vannak szalagcsokrokkal is elvegyítve. [...]"

*Blond csipke: selyemszálakból vert vagy varrt igen finom, fényes és lágy drága csipke.
*Velours epinglé: igen finom felületű selyem kordbársony.

Februári számából:
"[...] A posztó redingoteket* még mindig viselik a bevásárláshoz és a kora délelőtti promenádhoz tökéletes utcai ruhaként; de, hogy ne legyen túl komor megjelenésük, szépen fel kell díszíteni, vagy igen gazdag paszományozással, vagy különben egyféle hímzéssel szalagból képezett mintákkal, elvegyítve kerekded zsinórral. Ennek a díszítésnek egy szerfelett csinos és új hatása van.
  A francia kasmírt nagyon alkalmazzák a házi pongyola redingotehez; paszománnyal, csipkével, vagy széles bársony szegővel díszített. Ugyan abból a szövetből készült pelerint is gyakran alkalmaznak ehhez a redingotehez; hátul és elöl kendő alakú, és teljesen elfedi a magas, zárt derekat; de ujjlyukakkal készül, közel fekszik a testhez, és kényelmes pótlása a ruhának. A redingote ujjai fél-nagyok, és háromnegyedes hosszúak; cambric alsúujjakkal.
  Nincs változás az elegáns délelőtti ruhák szöveteiben, de a szatén és bársony eluralkodik a poult de soie*, pekinek* és a nagy számú tarka selymek felett, miket nemrég mutattak be. A színek mindig sötétebbek a délelőtti, mint estélyi ruhákhoz. A derekak továbbra is magasan készülnek, néhány zárt, de a többségük elöl nyitott. A fekete csipkét igencsak használják a díszítésükre, és a szőrméket is igencsak látni a bársony öltözékeken. [...]
  A félruha öltözékek szövetei még mindig ugyan azok; de a szaténok, damasztok, és moirék uralkodnak. [...] A redingotek mit sem veszítettek divatosságukból a félruhákhoz; a legtöbb esetben a derék elöl nagyon nyitottan készül, feltárva az előinget, ami mindig szerfelett elegáns a félruhához. [...] Semmi új megjegyezni valóm nincs a félruha köntösök vagy redingotek díszítésében; a fekete csipke és paszományozás még mindig túlnyomó. A hímzés már elkezdett jócskán megjelenni, különösen a bársony ruhákon. [...]
  A szatént nagyon alkalmazzák a báli ruhákhoz, de nem annyira mint a kreppet, tüllt és gézt, miket mindig szatén fölé viselnek. Tulle lamé aranyban vagy ezüstben, szintúgy látható a nagyobb összejöveteleken. [...]"

*Redingote: magyarul felruha. Eredetileg lovagló öltözék volt, később átalakult és formájában a férfi ruha szabást vette át, mellkasnál és deréknál testhez simulva, gyakran széles hajtóka gallérokkal díszítve, általában a derék övvel kiemelve és a szoknya bő redőkkel hozzá szabva.
*Poult de soie: egyszínű selyemszövet, kettős szálakkal szőve, keresztezett bordákat formázva. 
*Pekin: selyemszövet beleszőtt világosabb és sötétebb árnyalatú, egyenlő szélességű bársony vagy géz csíkozással.

Márciusi számából:
  "[...] Számos változtatás történt a báli ruhákon az idén: nagyon kevés szoknya nyitott oldalvást, és nem is készülnek á la bergére köténnyel; ellenkezőleg, kerekdedek és csak az egyik oldalukon felcsípettek á la Marquise. A virágok nem csak csomókat képeznek, hanem ruganyos ágacskákban is elrendezettek, bimbókkal és levélzettel vegyítve; kévékben omolva le. [...]
  Habár a toquekat és petit bordsokat* kreppből, tüllből, blond és tüll keverékéből alkalmazzák a báli ruhákhoz, közel sem oly divatosak, mint a virággal ékített hajdíszek; néhány rózsa és levélzet kordonnal van ékítve a hajpánton megcsavarva és efölé emelkedve. A koszorúk a legdivatosabbak: jó sok kis gyümölcsökből, úgy mint ribizlikből, szőlőből, stb. áll; mások, á la paysanne elnevezve, mezei virágokból. A guirlande á la Romaine egy virágpántot képez. A girlandokat igencsak imádják; ahogy a Fontangeket is, bársony levelekből megalkotva ezüst erezettel; az egyik oldalon egy virág bukétával viselik, és a másikon egy hosszú végekkel rendelkező szalagcsokorral, a levél színéből és ezüsttel áttörve. Ez a legutóbbi újdonság, mi megjelent.
  A tavaszi színek még nincsenek egészen eldöntve, de úgy vélik, hogy a rózsaszín, zöld és kék halvány árnyalatai lesznek a kedveltek; ahogy a lila, világos sárga, és porszín is. A semleges színek lesznek a legkeresettebbek a promenádokhoz."

*Petits bord: kis méretű díszkalap.

Áprilisi számából:
  "[...] A kocsikázáshoz használt színek világosabbak a sétára szántakénál; az öltözékek is elegánsabban ékítettek, és a kalapok és capotek is könnyebbek és sokkal sikkesebb leírásúak. [...]
  A selymek ebben az évben is, ahogy szoktak, az egyetlen kiválasztott szövetek lesznek öltözékekhez, legyen promenád vagy félruha. [...]
  Szemmel látható, hogy a redingotek semmit sem fognak ebben a szezonban veszíteni divatosságukból, legyenek nyilvános promenádhoz vagy félruhához. [...]"

Májusi számából:
  "[...] A szoknyák most egész rövidek elöl, és kényelmes hosszúságúak hátul a promenádhoz. A féluszályok folytatódnak mind a félruhákhoz és estélyi öltözékekhez. A szoknyák bősége, mind a köntösökhöz és redingotekhez, nagyobb mint valaha, és valószínűleg egyre lesz is; valószínűleg ez az oka annak, hogy az utóbbiak nagyon divatosak még mindig, habár nem olyan általánosan, mint a köntösök a félruhákhoz. [...]
  A ruhák nem nyújtanak semmilyen valódi újdonságot; általánosan olyan egyszerűen elegánsak, mint leírtam két-három hónapja. Még nincsen semmilyen bámulatos módosítás a vacsora vagy estélyi ruhák alakjában; a garnitúrák többnyire fodrok, és ezek általánosan rüssökkel vannak díszítve. [...]"

Júniusi számából:
  "[...] A kora délelőtti promenád ruhák teljesen a redingote alakban készülnek. A gyapjú muszlin, oly rég óta kiesett a pártolásból, most ismét divatossá vált ezekhez a ruhákhoz. Szintúgy sok csíkos coutil*, csíkos tissu liége, és nankin* van; foulradok*, mind a kis mintájú kockásak és csíkosak, még mindig a leguralkodóbbak, de a többit valószínűleg jóval általánosabban viselni fogják vidéken, vagy a fürdőhelyeken, ahová delnőink hamarosan elsietnek. [...]
  A szoknyákat hátul még mindig hosszan hordják, de elöl egész röviden; a szélüknél túlzottan is bőek és kimerevítve széles nádszál pántokkal, belül végig levarrva; ez a szoknya bőségét jóval teltebben és kecsesebben jeleníti meg, mint a lószőr szoknyák, mik oly rég óta divatban voltak. [...]
  A gazdaságos divat, hogy egy ruhához két derék készüljön, teret nyert; a szoknya mindig fodrokkal díszes; a délelőttre szánt derék magasan készül, kis lebenyekkel, hátul teljesen körbe menve és ugyanúgy díszítve, mint a fodrok szegélye. Az estélyi derék mindig mélyen kivágott, és az ujjak nagyon rövidek; de egy csipke canezouval* viselik, általában hosszú ujjassal. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a ruhák társasági ünnepségekre szántak. [...] Az övszalag a ruha szövetéből van; ceinture-écharpenak hívják: keskeny sálak, átvetve a derék körül szalag szélességben, elöl vagy az egyik oldalon megkötve hosszú lebegő végekkel, ezek kihímezve vagy díszítve összhangzóan a szövettel, és befejezve az egyik új rojt által, frange mosseuse nevűvel. [...]"

*Coutil: magyarul angol bőr. Igen erős, sűrűre szövött pamutszövet, a szövése lehet köpper jellegű, szaténosan fényes, vagy brokát mintás is. Fűző készítéshez használták főként.
*Nankin: sárgás pamutszövet.
*Foulard: könnyű, lágy fogású selyemszövet. Szövés közben a szálakat megcsavarják, így tartóssá és erőssé is téve. Nyári ruhákhoz használták főként, de kiegészítőkhöz is, mint pl. kötényekhez.
*Canezou: áttetsző szövetből készült felsőderék, nyaknál zárt, régebben ujjatlan volt, csipkével és hímzéssel díszített.

Júliusi számából:
  "[...] Az elegáns promenád és félruhák taftból, baregeből* és különféle féláttetsző szövetekből állnak selyem és gyapjú keverékéből, és muszlinokból, mind fehér és nyomtatottak; az utóbbiakat még alig látni Párizsban, de várhatóan vidéken jószerével lesznek használva. A baregek és taftok vannak többségben, különösen az utóbbi. [...]
  A sima fehér és szatén csíkozású baregek egyenlően divatosak a köntösökhöz és redingotekhez. Néhány az utóbbiból paszománnyal ékített; mások űrráncokban fodorított fehér szalagokkal, megint mások csipke szalaggal: mindig két sor van belőlük. [...]
  A fehér barege a legkedveltebb az estélyi ruhákhoz. [...]
  A taft még mindig kedvelt az estélyi köntösökhöz, de nem annyira mióta a tarlatant* és organdit többet látni. [...] Az estélyi ruhák fejdísze majdnem teljesen hajból áll, virágokkal és szalaggal ékítve. [...]"

*Barege: selyem és pamut kevertszálas szövet. Könnyű, áttetsző, tompa fényű. Gyászruhákhoz is szívesen alkalmazták a feketét.
*Tarlatan: muszlinszerű, de tartósabb fogású pamut fátyolszövet.

Augusztusi számából:
  "[...] Azokkal a ruhákkal kezdem, amiket általánosan a tengerparton viselnek, ahol szép látogatóink többsége általában elég időt talál magának, hogy napi négyszer vagy ötször is átöltözzön. Az első egy nansouk* deshabille Pompadour, halszálka öltésekkel kihímezve, a szoknya és caraco* fodrokkal díszített. Ezután jön a reggeliző ruha, általában egy peignoir fontanges fehér baregeből, florencel* bélelve. Taft szalag rüssökkel megfejelt fodrokkal van díszítve. Főkötőt vagy viselnek, vagy nem hozzá, de ha van, akkor egy petit bonnet régence angol hímzésből, Fanchon alakban lehulló géz szalaggal. Délben ezt az öltözéket egy coutilra, vagy indiai nankin ruhára cserélik, ibolyaszín taft Lamballe mantillával, kígyózó alakban kihímezve, és hat kettős rüssel ékítve fekete csipkéből. Egy mintás belga szalmakalap, ibolya és fekete, fekete bársonnyal és ibolya szalaggal díszítve egészíti ki az első délelőtti sétaruhát. [...]"

*Nansouk (vagy nainsook): simán és lazán szőtt, könnyű pamutszövet, lehet sima is vagy beleszőtt csíkozású. Indiai származású, de később Angliában és Franciaországban is gyártották; az angol puha tapintású, a francia erősebb.
*Caraco: rokokó kori hosszú lebenyes ruhaderekainak a felújított változata.
*Florence: igen könnyű, sima szövésű bélésselyem szövet.

Szeptemberi számából:
  "[...] Nankint, szürke coutilt, és kicsi mintákkal nyomtatott jaconet muszlint jószerével használják a vidéki déshabillékhez*. [...] Ezeket a ruhákat házi pongyolának és korai promenádhoz használják. Taft, barége és muszlin ruhák használatosak a nap későbbi folyamán; az elsőnél a redingote alak uralkodik. [...]
  A muszlin peignoirok* mit sem vesztettek divatosságukból az elegáns házi pongyolaként; csakis a legelegánsabb déshabillé modorban alkalmazottak, mivel a hímzés és a díszítésükhöz felhasznált csipkék igen drágává teszik. [...]
  A redingote alakot még mindig jórészt alkalmazzák a házi ruhákhoz; a hozzá való szövetek a muszlin, barége és selyem; az elsőt általában színes tafttal bélelik; néhány a derék közepén kihímzett, amit mindig magasan készítenek, és a szoknya előrészén; másokon a derék és a szoknya is dudorozott, és a dudorok mindkét oldalán két vagy három hajtás, amibe szalagot húznak. [...]
  A félruhákhoz vett szövetek a muszlinok, organdik, selyem muszlinok, tarka selymek és a barege. [...] A sima baregeket és a szaténnal csíkozottakat a házi ruhához és a promenádhoz használják. [...]
  Az estélyi ruhák szövetei még mindig a nagyon könnyed félék; az egyetlen felhasznált selyem a taft, organdi, tarlatan, selyemgéz, és a fehér barege mind kedveltek; de az utolsó anyagból készült öltözetek mindig igen egyszerű modorban készülnek. [...]
  Az áttetsző szövetű öltözékeket mindig egy összhangzó színű taft alsóruhával viselik; a fehér a leguralkodóbb, de rózsaszín, kék, és a zöld egy ízléses árnyalata, vert d'eau nevezetű, szintúgy divatosak. [...]"

*Déshabillé: könnyű házi ruha.
*Peignoir: pongyola köntösruha, reggel vagy délelőtt vették fel, fürdőhelyeken délelőtti sétaruhának is használható volt.

Októberi számából:
  "[...] A selyem köntösöket a legtöbb esetben még mindig fodrokkal díszítik. A nyitott derék még mindig uralkodó, de a zártakat is jóval gyakrabban látni, mint egy ideje voltak: jó sok ezek közül egész magasak és zártak elöl, lebenyekkel készülnek, néhány egészen rövid, mások hosszabbak, de egyik sem egészen hosszú. Általában felhasítottak a csípőkön és könnyedén fekszenek meg, de nem túl telten körülöttük. Ez a modor igen előnyös az alakra. A fodrok majdnem mindig körbe füzérben mennek, vagy pedig éles fogakban. [...] Az ujjak alakjában még nem történt változás, de a háromnegyedes hosszúságúak gyorsan kiszorítják a félhosszúakat a promenádnál; a fehér alsóujjak, mint szokásos, igen teltek hímzéssel vagy csipkével ékítve. [...]"

Novemberi számából:
  "[...] A gazdaságosság, amire delnőink nem is olyan rég még büszkék voltak, most teljesen eltűnt; vagy legalábbis olybá tűnik a pompás előkészületeikből a téli viseleteikhez. A köntösökhöz felhasznált szövetek a legdrágábbak, szintúgy a díszítések is: csipke, mind a fehér és fekete, jobban divatos lesz, mint valaha volt, és a luxus ékítmény gyártóink még a szokásosnál is jobban túlteljesítették magukat, mind újdonságban és gazdagságban is. A sima sétaruha szövetek visszafogott és értékes fajtájúak; bazin de laine, armure*, merinók, és a sötét színű posztók, mind számítottak e hasznos negligéhez. A nyilvános promenádra szánt köntösök drap de soieből*, levantineből*, ír puplinból, satin princesseből, bársonyból és kasmírból.
  Az egyik legnagyobb kedvenc az új téli színek közül a pipacspiros; ez egy gazdag, meleg árnyalat, csodálatos brokátokhoz, bársonyokhoz, szaténokhoz, puplinokhoz és moire antiquehez; valójában az összes gazdag szövésű anyaghoz, de teljesen illetlen a sima szőrszövetekhez, mint a satin amazonehoz, vagy a bazin de lainehez. Még a merinók sem, még a legfinomabbak sem, viselik el; mégis valószínűleg igencsak tombolni fog, de a hatása a nem gazdag szöveteken határozottan rossz.
  Nagyon kevés változást várhatni a köntösök alakjában, kivéve a délelőtti ruhának szántakénak a derekai oly modorban lesznek kiszabva, hogy tetszés szerint lehessen felnyitni és összezárni. A derekak még mindig magasak lesznek, vagy félig a félruhákhoz. A redingote alak lesz a kedvelt hozzájuk, szintúgy a promenádokéhoz is; valójában várhatóan igencsak uralkodni fognak az utóbbiak közt; mivel az öltözékek szoknyái még jobban növelték alapbőségüket, a nehéz téli szöveteknél a fodrok hozzáadása nem kívánatos, és nem is lesznek általánosan alkalmazva a köntösökön.
  Kétségkívül a díszruha köntösök folytatólagosan XIV. Lajos és utódainak a korából származó ünnepelt szépségek portréiról lesznek lemásolva, de mindig oly változtatásokkal, miket modern ízlésünk megkíván. [...]
  Az új színek a pipacs, smaragd, és a zöld különféle sötétebb árnyalatai, gesztenye, sötétkék, ribizli, rózsaszín, a szürke különféle árnyalatai, barna és levendula. [...]"

*Armure: homorú és domború, gyémánt vagy négyszögletes alakúan szövött gyapjú, pamut vagy selyem szövet, de ezek keveréke is lehet. Az elnevezés a mintázottan szövött felületre utal.
*Drap de soie: gyapjú és selyem kevertszálas szövet.
*Levantine: eredetileg Levantban gyártott selyem szövet, innen ered a neve is. kettős oldalú, sűrű serge szövésű. Többnyire egyszínű, de csíkos is lehet.

Decemberi számából:
  "[...] Nagyon kevés változtatás történt a ruhák alakjában. Az ujjakban fog történni némi változás; de egyéb vonatkozásokban úgy vélem, hogy nagyon kevés lesz, ha lesz egyáltalán. A hosszú és félhosszú ujjakat továbbra is alkalmazzák a promenádhoz; az utóbbi lesz valószínűleg többségben. Csipke, cambric és muszlin kézelők, miután egy ideje félre voltak téve, ismét divatba jönnek. A hosszú ujjakat valószínűleg a félruhákhoz fogják alkalmazni; bőségesen lesznek díszítve csipkével, bársonnyal és paszománnyal. Volt némi szóbeszéd a szoknyák csökkentéséről, de épp ellenkezőleg, megnőttek, különösen a félruhákhoz és estélyi öltözetekhez; a féluszály mindkettőnél folytatódni fog; rendkívül esetlenek, a divat diktálja és nekünk követni kell. Ha a változások az alakban csupán csekélyek is, díszítésben számottevőbbek, épp az ízléses és változatos modoruknak kell tulajdonítanunk téli redingoteink és köntöseink újszerű megjelenéseit. [...]"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések