Az év divatja: 1849
Mivel a magyar női divatlapok megszűntek, és majd csak jó pár év múlva jelennek meg a új elsők, így folytatva a divattudosítás sorozatot az év divatjához a The New Monthly Belle Assembléeből fordítottam le divattudósítások érdekesebb, ide vágó részeit. Divatképek különféle külföldi divat magazinokból mellékelve.
-Szövetek és minták: télen posztót, kasmírt, merinót, bársonyt és különféle nehezebb selymeket viseltek, mint pl. a bordás felületű selyem grosgrain, és az enyhébben bordás, tompa fényű gros de Naples. Nyáron a muszlinok fehérben és színesben, mintázva is divatosak, de az olyan könnyű szövetek is, mint a mull, cambric, jaconet, organdi, tarlatan, stb. is. Elegánsabb nyári ruhákhoz a könnyű selymeket vették, mint pl. a foulardot, selyem muszlint, kreppet és tüllt. átmeneti időben előkerültek a díszesebb selymek, mint pl. atlasz, szatén és taft. Igénytelenebb ruhákhoz pamut puplint, a sárgás pamut Nankint, pamut kartonokat, gyapjú muszlint, stb. használtak. Fiatal hölgyek báli ruhái tarlatanból, tüllből, kreppből, stb. fátyolos szövetekből készültek, asszonyoké atlaszból, taftból, moiréből, selyem bársonyból, brokátok és damasztok sorából, stb. áll. Minták közül a két vastagabb csíkokból álló minta, ill. az egymástól távolabb elhelyezett vékony sávok divatoznak, vagy pedig a szélesebb csíkok közt futó virág sormintával. Pöttyök, skót kockák, vékony rikító színű sávokból összeállított kockás minták, ill. ezek vegyítve elhintett virágokkal, stb. divatosak. Ezek mellett a színjátszó selymek továbbra is igen divatosak.
-Színek: divatszínek a pipacs és ribizli vörösek, és a piros minden árnyalata. A zöld, kék és rózsaszín minden árnyalata. Barna, drapp, levendula, sárga, narancs, és a szürke. Rikítóbb színek közül az ibolya és a smaragdzöld, rubint, kanárisárga. Legigénytelenebb nappali ruhának szánva a porszín. Estélyi ruhákhoz fiatal hölgyeknek a fehér, rózsaszín vagy kék választható, asszonyoknak a fekete és a feltűnőbb színek. Nyáron a fehér mellett a világos árnyalatok divatoznak.
-Kalap, frizura és fejdíszek: a kalap továbbra is vízszintesen fekszik meg a fejen, henger alakban. Az ernyő felső része ovális alakban a homlokra lapítva, füleknél jobban kitárva és áll alatt szorosan megkötve egy keskenyebb kötszalaggal, ebben a formában mintegy leválasztva a fejet a törzsről. A kalap kívül oldalt díszített, a tetején nem vagy laposan elfektetett ékítménnyel, a díszítés viszont már nem nyúlik lefelé, hanem sokkal inkább oldalvást kigömbölyödik. A kalap ernyője belül apró virágokkal, gazdag rüssbe szedett finom csipkével vagy fátyolszövettel díszített a fülek melletti öblös részen. A kalap ernyője még mindig kissé fedi ar arcot. A nyakat körbe a redőzött szövet függönyszerűség (bavolet) fedi. A frizura a fülek fölé fésült, laza kerekded formában dívik, a konty hátul a tarkó közepén ül meg telt fonatba vagy csavarásba rendezve. A választék középre esik, felül a haj még mindig laposan tartott. A fülre fésült dús besütött fürtök is folyvást divatosak. Fejdíszek közül asszonyoknak a csinos főkötő mind a reggeli, otthoni ruhához és a legelegánsabb formában a társasági és estélyi ruhákhoz is hordanak. Fiatal hölgyek egyetlen estélyi és báli hajdísze a virág lehet. Asszonyok emellett még választhattak a csipkéből, szalagokkal és virágokkal vagy tollakkal díszített fejékek közül is. A korábbi évek díszkalapjai, berettei, toquei és turbánjai háttérbe szorulnak.
"[...] A pardessusokon* elkezdtek megjelenni a prém díszek; még nem oly számosak, de várhatóan nagyon is divatosak lesznek amint beáll a hideg. Jelenleg a különféle pelissék*, mantillák* és mantelettek* változatosabbak, mint valaha az emlékezetem szerint. A manteleteket már korábban félre illett tenni, de az enyhe idő miatt még mindig látni ezeket; de általánosan bársonyból vannak, mindig nagy méretűek, bélelve és vattázva; de a hideg napokon át adják a helyüket a pelisséknek vagy mantilláknak. [...]
A promenád öltözékekhez nincs új szövetről jelenteni valóm, vagy bármilyen határozott változásról a külalakjukban. A posztók nagyon kedveltek, és úgy vélem lesz is még inkább, ahogy a tél ridegebb lesz - még most is jócskán látni ilyeneket; mindegyik a redingote* alakú; az egyszerűbb promenád ruhákon alig van csak egy sor gomb összhangzóan elöl végig lefelé, esetleg három keskeny bársony pánttal egyenesen felhelyezve mindkét oldalára elöl, mind a derékon és a szoknyán is. Más jóval elegánsabbak, és amiket a nyilvános promenádokhoz használnak, a derék és a szoknya eleje is gazdagon hímes sodrott és selyem vegyítékkel; majdnem oly terjedelmesen, és ugyan olyan modorban elrendezve, mint a sujtás garnitúrák, de sokkal elegánsabb a hatásuk. Pár már meg is jelent coboly prém csíkokkal a ruha elején végig lefelé mindkét oldalon, ugyan abból kézelők és gallér. [...]
A vacsora és estélyi ruhák jelenlegi modora a nagyon egyszerű fajtájú. A nagyobb összejövetelek, ahogy mondják, még nem kezdődnek el oly korán ebben az évben, ahogy szoktak. A vacsora és esti öltözékek szövetei a szatén, moiré, színes bársony és a pekin*. A vacsora ruhák dereka á la Dubarry*, vagy néha egészen magas és az ujjak majdnem mindig kivétel nélkül fél-hosszúak. Díszük fodrok vagy csipke. Az estélyi ruháknál a derék vagy mély, vagy fél-mélyen kivágott; de még nem nyújtanak valódi újdonságot sem alakjukban, sem díszítésükben. A legdivatosabbak fekete vagy fehér csipkével díszítettek.
A báli ruhák előkészületben vannak, néhány szatén kivételével, gézzel, kreppel, tüllel és tarlatannal megalkotva; az utóbbi általában a fiatal hajadon hölgyeknek. A garnitúra virágokból, szalagokból, tüllből, rüssökből és marabu rojtból áll. Várhatóan jó nagy változás és újítás lesz az ékítmények elrendezésében; de kevés, ha lesz egyáltalán, változás az öltözékek alakjában. [...]"
*Pardessus: félig testhez álló paletó, bársony pántokkal, vagy prémmel díszítve.
*Pelissé: zárt nyakú, hosszú ujjú, földig vagy a szoknya aljáig érő felsőruha, elöl végig összezárva gombokkal, szalagcsokrokkal vagy láthatatlanul kapcsokkal. A rendes ruha fölött viselték.
*Mantilla: bő szabású, szabadon omló ujjrészekkel szabott, hosszú burkony.
*Mantelet: a mantilla rövidebb változata.
*Redingote: magyarul felruha. Eredetileg lovagló öltözék volt, később átalakult és formájában a férfi ruha szabást vette át, mellkasnál és deréknál testhez simulva, gyakran széles hajtóka gallérokkal díszítve, általában a derék övvel kiemelve és a szoknya bő redőkkel hozzá szabva.
*Pekin: selyemszövet beleszőtt világosabb és sötétebb árnyalatú, egyenlő szélességű bársony vagy géz csíkozással.
*Á la Dubarry derék: hátul nyaknál magas, elöl szögletes alakban mélyebben kivágott.
Februári számából:
"[...] Az alsóruha mindig cambricból van, legyen egyszerűen vagy gazdagon díszítve; a viselője kedve szerint. Az első esetben behajtásokból áll; a másodikban hímzésekből; vagy fodrokkal, vagy beillesztett csipkével, vagy pedig dudoros sorokkal a hajtások között. De bármelyik is legyen az alsóruha, tökéletesen alapvető, hogy a főkötőnek és a gallérnak a fehérneműek valódi tökélyének kell lenniük; eleganciájuk és áruk egyszerre jelzik a hölgy ízlését és gazdagságát. [...]
A hosszú tincsek igencsak kezdenek kiesni a pártolásból; az elöli haj most rétegben van elrendezve, vagy puhába vagy teltbe, vagy pedig rövid hullámokban elrendezve oldalvást. A hátsó haj chignonokban* van elrendezve, vagy pedig hátul egy igen mélyre eresztett csavartba, de megemelve egy újabb alakú teknőcpáncél fésűvel. Ha nem virágokat alkalmaznak, akkor egy bársony pánt vagy másféle szalag van sokszor elhelyezve a fésű fölé a báli ruháknál, mélyen a nyakra hulló végekkel, és a fülek előtt. Mivel az oldalakon már nem rendezik el oly mélyen a hajat, a fülbevalók elkezdtek igencsak divatossá lenni; a pongyolához viseltek félhold alakúak, achátkőből, vagy különben vörös vagy fehér karneolagátból. Félruhákhoz gránátos aranyból vannak. Nyúlánk cseppek - vagy ahogy mi stilizáljuk, girandole - gyémántból vagy gyöngyből az estélyi ruhákhoz. A fülbevalókkal a nyakláncok is elkezdtek feltűnni. A chatelainek* már divatosak voltak, várhatóan még jobban is lesznek, mint valaha; mindenféle petits bijouxal vannak felékítve - néhányuk a legfantasztikusabb alakú. Kék vagy rózsaszín zománc karkötők és brossok, gyöngyökkel vagy markazittal gazdagítva, rengetegszer láthatóak; mások csak gyöngyökből állnak, vagy vastag arany láncból. [...]
*Chignon: konty.
*Chatelaine: a derék alsó szegélyére vagy a szoknya felső részére, oldalvást feltűzött vagy felcsíptetett lánccsomó, általában hasznos ház körüli dolgok cipelésére, mint pl: notesz és toll, varrókészlet, gyűszű, illat vagy repülősó üvegcse, kicsi olló, stb.
Márciusi számából:
"[...] A petits bordsok* megőrizték minden divatosságukat, kiváltképp a pompás toilettekhez. Néhánynak a karimája az oldalaknál magasan felhajlított; aláhelyezve egy rózsa bokrétával, egy kicsi kócsagtoll ékíti a másik oldalát; ezek fekete bársonyból készülnek. Másoknak, fekete vagy színes bársonyból, nincs alapjuk, vagy pedig arany vagy ezüst hálóból áll; az utóbbi esetben az oldala megemelt és a belseje egy csomó bojttal van ékítve összhangzóan az alappal; egy hosszú telt toll hullik le a másik oldalán. A turbánok és fél-turbánok következnek a kedveltségben; az első általában bársonyból áll, a többi csipkéből vagy gézből; a legpompásabbak arany vagy ezüst laméból vannak, és összhangzó mély rojttal díszítettek; igen mélyen hullik alá az egyik oldalon, és annyira hátra van elhelyezve a fejen, hogy teljesen feltárja a hajat, minek a közepébe egy gyémántos tű van elhelyezve a homlok fölött.
A báli ruhák a legtöbb esetben az elegáns egyszerűségüktől feltűnőek, mint sem gazdaságuktól; krepp, géz, tüll és tulle illusion a legkedveltebb szövetek az öltözékekhez; mindig szatén fölött viseltek. Moire-antiquet és a szatént is alkalmazzák. A nyilvános báli ruhákhoz használt anyag a fehér, kék vagy rózsaszín tarlatan*, organdi-gaze, és a leno*; a fehér, rózsaszín és kék taftok is divatosak, különösen az első. A báli ruhák derekai mindig mélyen kivágottak, és alul mélyen csúcsosak; a könnyű szövetűek általában redőzöttek a kebelnél. A szatén és moire-antique néha redőzöttek, de gyakrabban simák, mivel egy csipke berthe* van mindig alkalmazva hozzájuk. Az ujjak rövidek: a pagoda * alakúak a legkeresettebbek. A szoknyák még mindig megőrzik a hatalmas bőségüket; a hosszuk pont olyan amilyennek lennie kéne a tánchoz. [...]"
*Petits bords: kis díszkalap estélyi ruhákhoz.
*Tarlatan: muszlinszerű, de tartósabb fogású pamut fátyolszövet.
*Leno: pamut szövet, aminél a hosszanti szálak meg vannak csavarva a sima vetülék körül, ezzel tartóssá és erőssé téve a szövetet, ami különben fátyolosan áttetsző.
*Berthe: magyarul vállazódísz.
Áprilisi számából:
"[...] A promenád és félruha öltözetekhez való új szövetek jelenleg ahogy kihirdették egyedül a selymek; de biztosan állítom, ahogy a szezon halad előre a félig áttetsző anyagok, mint a barege*, palmyrienne* és még néhány más gyapjú és selyem kevert kasmír, egyenlően divatosak lesznek, ahogy van okom hinni a muszlinról is. Kétség kívül a redingote alak tökéletesen divatos marad, mind a nyilvános promenád és félruhákhoz; nem kizárólagosan értem, mert a köntösök mindig is divatosak és lesznek is, de bizonyosan a másikak határozottan többségben lesznek. Nyári selymek a poult de soie*, csíkos és színjátszó pekinek, könnyed színű glacé de blanc selymek, gazdag színezetű színjátszó selymek, és az olasz taftok. Sok félruha redingotet készítenek azúrkék, világos rózsaszín és világos zöld glacé de blancból. Néhányuk elöl végig selyemmel kihímzett egy a redingotenál sötétebb árnyalattal, mások paszomány ékesek. Sok új és csinos fajtájú nyári ruha van; jó sokhoz mantelet is van ugyan abból a szövetből, és összhangzóan díszítve. Ez a divat, ami múlt nyáron olybá tűnt, hogy kimegy a divatból, ebben az évben várhatóan igen általános lesz. [...]
A fodrok, és különösen a báli öltözékekhez a blond csipke* fodrok igencsak divatosak; különféleképp elhelyezettek; a kettő vagy három szoknyájú öltözetek közül pár csak fodorral díszített, általában blond vagy szalag rüssel megfejelve, vagy korai virágokból készült kicsi koszorúkkal; ezek különösen keresettek ibolyákból és margarétákból. Másoknak csak egy szoknyájuk van, amire két fodrot rendeznek el drapéria modorban, lekerekítve és nyíltan az egyik oldalon; ezek gyakran bársony lombbal vannak megfejelve és felül egyesül a csipke leomló kis lombos virágok alatt, ami mélyre hullik mindegyik fodor nyílásából. Ez a taft öltözékek kedvelt modorú garnitúrája. [...]
Az új színek lesznek a kék néhány világos árnyalatai, zöld, szalmaszín és a rózsaszín; a lila, vörös és szürke divatja is biztos. Úgyszintén láttam pár semleges árnyalatot, és pár csinos tarka színt is."
*Barege: selyem és pamut kevert szálas szövet. Könnyű, áttetsző, tompa fényű. Gyászruhákhoz is szívesen alkalmazták a feketét.
*Palmyrienne: selyem és gyapjú kevert szálú szövet. Textúrájában a selyem muszlinra hasonlít, áttetsző, könnyű és lágy esésű.
*Poult de soie: egyszínű selyemszövet, kettős szálakkal szőve, keresztezett bordákat formázva.
*Blond csipke: selyemszálakból vert vagy varrt igen finom, fényes és lágy drága csipke.
Májusi számából:
"[...] Habár az időjárás még mindig előnytelen, jó sok információt szereztem szép olvasónéim számára, de kalapjainkkal és capotéinkkal kezdem.
Ahogy azt vártam az idomok inkább változtatások, mint valódi változások; a tetők még mindig a kör, vagy ahogy stilizálják, a "jockey alakú"; a karima vízszintes a homlokon, szélesebb és nyíltabb az oldalakon, de lekeskenyedik ahogy egy pontba összeér az áll alatt. [...]
Az öltözékekhez használt új szövetek sokfélék: jelenleg csak a selymeket használják; ezek a gros de Naples*, poult de soie, pekinek és mindenek felett a taftok. [...]
A redingote alak még mindig az uralkodó a promenádhoz, és várhatóan az is marad. A sima pongyolának szántaknak rövid, lekerekített csúcsaik vannak a derekaikon; ha a köntös egy sokkal elegánsabb leírású, akkor a csúcs hosszú és hegyes. A derék elöl végig összezárt lehet, vagy nyitott; de úgy vélem, hogy az utóbbi a túlnyomó. Az á la Dubarry derék a szögletes kimetszésével elöl, megnövelte a méretét, feltételezhetően folyvást divatos marad mind a promenád és félruhákhoz, különösen az utóbbihoz, amikhez szintúgy a szív alakban kimetszett derekak, igen mélyre nyílva, szintén nagyon divatosak lesznek; ahogy a basquinek* is, felhasítva az oldalakon, és caracot* képezve hátul. Szintúgy várható, hogy az az előnytelen bőség, amiben a szoknyákat elöl rendezik, meg fog változni, és a redőket hátra vetik a csípőktől. Úgy hallottam, hogy a szpenszereket* kedveltté várják válni, de én ezt igencsak kétlem. Az ujjak változtatásokon esnek át; de bármi is legyen a hosszuk vagy alakjuk, az ujjlyuk körül mindenféle teltség nélkül készülnek. A hosszú, szűk ujjak és azok, mik a patkó idomban végződnek még mindig megállják a helyüket; de az előbbiek különféle alakú ujjhajtókákkal és kézelőkkel vannak díszítve; rüssök és cikornyák szintúgy alkalmazottak ezekhez és a másikakhoz is. Pagodák*, sabotok* és alsóujjak használatosak az elegáns félruha köntösökhöz, vagy a vacsora pongyolához. Nem szabad elfelejtenem megemlíteni, hogy a legtöbb új redingote és félpongyola köntösön, hacsak nem féláttetsző anyagból készülnek, zsebek lesznek.
A paszományozás már határozottan nem olyan divatos ékítés, mint volt, habár még mindig alkalmazzák. [...]
Úgy látszik, hogy a keskeny bársony folyvást alkalmazva lesz ezen a nyáron nemcsak a selyem ruhák ékítéséhez, hanem a sima baregehez, selyem muszlinhoz és a többi könnyű anyaghoz is. [...]
A köntös fajtájú ruhák a legtöbb esetben fodrokkal díszítettek; és mikor a szegélyük ki is van csipkézve, sokszor vannak keskeny bársonnyal beszegve. Néhány esetben csak két szélesebb fodor használtatik; de ez a modor, hacsak nem csipkéből vannak a fodrok, nem oly elegáns, mint a keskenyek, néha húszasával, mik majdnem a derékig érnek. [...]
A színek miket a legutóbbi levelekben említettem most is divatosak; a világos zöld és a szürke tűnik uralkodónak. Úgy figyeltem meg, hogy a színjátszó selymek közt a színek idén általánosan világosabbak, mint tavaly voltak."
*Gros de Naples: erős, tartós fogású tompa fényű selyem szövet, enyhén szálirányosan bordázott felülettel.
*Basquine: magyarul dolmányka (később már lebenyderék néven ismerték). Testhez álló derékforma, a csípőkre lenyúló lebeny részekkel.
*Caraco: hosszabb lebeny.
*Szpenszer: (spencer) zárt nyakú, hosszú ujjú, a derék vonaláig érő, testhez álló kabátderék.
*Pagoda ujj: az ujjlyuktól fokozatosan a csuklóig bővülő ujj fajta.
*Sabot ujj: könyökig érő vagy háromnegyedes feszesebb ujj, könyökrésznél fodor vagy dudor díszítéssel, hasonlatosan a rokokó mintákhoz.
Júniusi számából:
"[...] A redingote alak még mindig uralkodó, mind a sima délelőtti ruhákhoz és a félruhákhoz is; a derekak általában zártak az előbbinél, és habár magasak, majdnem mindig kivétel nélkül igen nyitottak elöl az utóbbinál. [...]"
Júliusi számából:
"[...] Az enyhe szövetű anyagok most jobban kedveltek a nyilvános promenád ruhákhoz a selymeknél, habár az utóbbi még mindig divatos; de ahogy az idény majd halad előre egyre kevésbé lesznek, különösen a fürdő helyeken. A színes muszlinok, kiváltképp a kék, rózsaszín és rozsdabarna a leginkább keresettek; szintúgy a sima gyapjú muszlinok, vagy ékrü vagy pedig bleu de France. A fehér muszlin, barege és kasmír szövet divatos a köntösökhöz, redingotekhez és peignoirokhoz*; a taftok és foulardok az egyetlen látott selymek a promenádon.
A redingote alak semmit se vesztett a vonzerejéből [...] A színes selyemmel bélelt muszlinok, még ha igen divatosak is, nem láthatóak széles körben, mert hogy igazán elegánsok legyenek nagyon drágán kell ezeket díszíteni, mind csipkével és hímzéssel is. Néhány igen csinoska a fürdőhelyre szánva jóval egyszerűbb leírású: kék, rózsaszín vagy világos zöld Florencel* béleltek; ez egy nagyon enyhe selyem, de igen gazdag kinézetű; a derék telt, hátul magas, de kissé nyílt a kebelnél, hajtókával díszített, mi felül szélesebb de lekeskenyedik ahogy alászáll a derékig, amit ki kell emelnem, hogy nem csúcsos; ott elterül a szoknyán mindkét oldalon díszruha alakban, és mind tüll rüssel vannak beszegve. [...] A peignoirok kora délelőtti ruhaként divatosak, szintúgy félruhának; cambricból, sima gyapjú muszlinból vagy ékrü batisztból készítik az elsőhöz. Az utóbbihoz a legújabbak és legelegánsabbak színes muszlinból, baregeből, kasmír szövetből és fehér muszlinból állnak. [...] A peignoir blúzt újraélesztették a házi ruhákhoz; a derék hátul záródik, és deréknál egy széles szalaggal van leszorítva. Ezeknek a ruháknak egy előnyük van a peignoirokkal szemben, helyesen fogalmazva: fodrokkal díszíthetőek. Különböző könnyű szövetekből készülnek - muszlinból, selyem muszlinból, sima és mintás baregeből, és nyomtatott organdiból. [...]"
*Peignoir: reggeli pongyola ruha, vagy fésülködő köpeny. Fürdő helyeken reggeli sétaruhának is alkalmazták nyaranta.
*Florence: nagyon könnyű, sima szövésű bélésselyem.
Augusztusi számából:
"[...] A kalapok és capotek kocsikázó és látogató ruhákhoz, ebben a hónapban még a múltkorinál is könnyebbek. [...] Néhányon kívül nincs semmi ékítmény; de a belsejük az orca mellett kicsi virág csomóval, vagy gyümölcs virággal díszített. Másokon kívül mindkét oldalon virág csokrok vannak, és belül telt blond csipke rüssök, vagy fehér vagy színezett; egy blond csipke fél-fátyol, vagy fehér vagy a capote színében, általánosan hozzá illesztett. [...]
Az olasz szalmakalapokat, a nagyon nyitott alakúakat, igencsak látni kocsikázó ruhákhoz; de a tetejük szalmaszín blondból van, és a garnitúrájuk általánosan szalmaszín tollak; a bavolet* szalmaszín blondból, mélyebb és szélesebb, mint ahogy eddig valaha láttuk, drótok által tartott idomban, oly kicsikkel, hogy majdnem észrevehetetlenek. Ennek a fejlesztésnek van egyféle sikkes, de szerintem előnytelen hatása, úgy általában véve. [...]
A szalmakalapok nagyobbrészt divatosak a sima promenád ruhákhoz, és ehhez mindig igen egyszerű modorban díszítettek - rüssök, szalagok, vagy a legtöbb esetben szerény fajtájú virág bukéták, vagy egy ág lombbal az egyik oldalon. Ha a kalap olasz szalma, akkor a garnitúrája gyakran egy hanyagul megkötött szalag az egyik oldalon. Szintén szalagokat használnak a crin* kalapokhoz; de bármiből is álljon a garnitúrája, könnyű és visszafogott félének kell lennie.
Talán a tollak jobban divatoznak a virágoknál a kocsi öltözékekhez; jó nagy változatosságot nyújtanak; mint leguralkodóbb megjegyezném a bolyhos fejecskéket ragyogó színekben, összekötött marabu csomókat, toll fejecskéket kettő vagy három színben. Egy másik kedvelt modorú garnitúra, aminek valamelyest toll hatása van, egy lomb koszorú, mi mindkét oldalon tollbóbita idomban omlik le. [...]"
*Bavolet: a kalapok aljából kinyúló, a tarkón és nyakon fodrosan elrendezett szövet függöny.
*Crin: lószőr, krinolin.
Szeptemberi számából:
"[...] Az igen nagy méretű csipke kendők mit sem vesztettek vonzerejükből. A nemrég megjelent tarka barege fajtájúak közül néhány úgy vélem, valószínűleg divatos lesz; féláttetsző fajtájúak, kézzel hálózva, pipacsvörös vagy fehér. Néhány két színnel csíkozott. A mintázat úgy van beszőve, hogy lekerekített csúcsú bordűröket képezzen, a közepét majdnem átlátszóan hagyva. Ezek a kendők különösen puhák és könnyűek, de ennek ellenére nagyon melegek. [...]"
Októberi számából.
"[...] A kasmír kendőket nagyban lehetett látni az elmúlt napokban; ősz a diadal idejük. A hosszú kendők tűnnek kedveltnek, de a négyszögletesek is divatosak: az elsőnek élénk kék vagy smaragdzöld alapja van, és igen gazdag mintázattal végződik. A szögleteseknek inkább már télies megjelenésük van, mivel az alapjuk általában narancs vagy fekete, rózsás mintákkal. A francia kasmír kendők már oly tökélyre lettek fejlesztve, miáltal alig alsóbbrendűek a megjelenésükben az eredetiekhez képest. A kínai krepp sálak még mindig láthatóak, és valószínűleg még lesznek is, ha az idő még pár hétig megfelelő marad. A selyem manteletek, és még a csipke vagy hímes muszlin kendők is alkalmasint megjelennek a jó meleg napokon, de általánosan szólva átengedik a helyet a fél-pelisséknek és kendőknek; pár az előbbiből ami megjelent a kocsi öltözékekhez fehér kasmírból áll, rubint gros de Naplessal bélelve; nem ereszkednek le egészen a térdig, mérsékelten bőek, és a szoknya elejénél lekerekítettek. A derék hátul egész magas, és mérsékelten nyitott a keblen, eléggé a termethez alakított, hogy úgy mutassa ki, hogy nem feszesen testhez álló; ugyan abból a szövetből készült hajtókákkal díszített, a szélénél kicakkozva, folytatólagosan lefelé végig az aljon és a szegély körül; mindkét széle egy igen keskeny rojttal van ékítve a bélés színéből; a közepe pedig szőlőlevélzettel díszített, nyomtatott hasonszínű bársonyból. Az ujjak félhosszúak, a felső részükön lazák, igen bőek az aljuknál, ujjhajtókákkal befejezve összhangzóan a derékon lévővel. [...]
A redingote öltözékek folyvást divatosak, és várhatóan lesznek is még jobban ősz végével; jelenleg még csak selyemből állnak. A többségük taft, előközépen végig ékítve összhangzó szalagcsokrokkal. Szintúgy láttam párat kasmírból, de ezek a szezon végéig még nem fognak megjelenni; a derekak az amazon alakúak, feszesen testhez állóak. Ugyan olyan színű hímzés, elvegyítve láncszem öltésekkel, nyílás modorban jelenik meg végig a szoknya elején.
A baregek, selyem muszlinok és tarlatanok osztoznak még mindig a divatosságon a selymekkel az estélyi ruhákhoz. A legkeresettebbek a fényes taftok, és az áttört poult de soiek könnyű, indás mintázattal csupán egy színű ágacskákból, vagy kékből vagy rózsaszínből. [...] Nem szabad elfelejtenem megjegyezni, hogy a gazdag szalagból álló övszalagok lebegő végekkel folytatólagosan divatosak az estélyi ruhákhoz. [...]"
Novemberi számából:
"[...] Kasmír, puplin, szatén és posztó a promenád ruhák szövetei. Még mindig látni pár taftot, de November elejével bizonyosan el fognak tűnni. A redingote alak a leguralkodóbb, és úgy vélem, hogy valószínűleg folyvást lesz a télen, vagy legalábbis a korai szakaszában, mert egyelőre még nem apadtak a szoknyák alapbőségei, habár egy ideje fokozatos csökkenés történt a hosszában; igen illő séta hosszúságban készülnek. Jó pár redingote keresztezett derékkal készül; néhány egész a tetejéig begombolt, de kinyithatóak úgy, hogy hajtókát alkossanak; mások a derékig nyitottak, de ezen utóbbiak vannak kisebbségben. A posztókat általánosan egész magasan zártra készítik, vagy pedig a lovaglóruha idomban, kicsi hajtókákkal, és a rövid dolmányka fajtájú basquinnal. A paszományokat jószerével alkalmazzák a puplin és szatén ruhák garnitúrájához; a fekete csipkét még inkább; a bársonyt inkább a kasmírhoz és posztóhoz használják; az előbbiből néhány gyapjú csipkével ékített. [...]
A muszlin peignoirokat többé nem látni; de a kasmír, sőt taft féléket még mindig használják a délelőtti ruhákhoz. Szalagcsokrokkal záródnak elöl végig. Fél-telt ujjak, a varratokon szalagcsokrokkal díszítve. Cambric vagy muszlin alsóujjakkal, csipke fodrozattal. [...]
Új szövetek a félruhákhoz az új mintájú damasztok; pekinek, áttörtek, szaténok színjátszón és csíkozva; gazdag színjátszó és sima selymek; a szaténok és bársonyok is divatosak; ahogy a puplin is. [...]
Új színek a karmazsin, rubint, rose-noisette*, és a vörös pár világos árnyalata; a zöld sötét és világos árnyalatai, barna, ibolya, kék, szürke, narancs és a porszín. A halvány árnyalatok csak a kalapokhoz és az estélyi ruhákhoz lesznek divatosak."
*Rose-noisette: a halvány rózsaszín egy fajtája.
Decemberi számából:
"[...] A prémek semmit sem veszítenek divatosságukból ebben a szezonban. A legfinomabb coboly és hermelin a vezető szőrmék, mint általában; az előbbi a promenádhoz; mindkettő kocsikázó öltözékhez, és hermelin estélyi burkonynak; szintúgy valószínűleg estélyi öltözékekhez is alkalmazva lesz. Hattyú- és vöcsökprém az esti burkonyokhoz használtatik. A karmantyúkat egyetemlegesen használják; prém sálak és fichu-pelerinek is nagyon divatosak. A nagy szőrme pelerinek, vagy petits manteaux, ahogy hívták ezeket, még nem jelentek meg, de várhatóan előjönnek a hideg idővel.
A redingote alak még mindig felemelkedőben van, mind a promenád és félruhákhoz; jó sok az utóbbiból bársonyból, szaténból és különféle gazdag selymekből áll. Soknak a dereka a magyaros modorban készül, feszesen testhez álló, fel egészen a torokig, a tetején brandenburggal zárva és kettős csúccsal befejezve. A derék és a szoknya is gazdag brandenburgokkal ékített egyenlő távolságokban elhelyezve, de a derék közepe mindig nyitva hagyott, hogy kimutassa az előing szépségét. Amikor a derék elöl V alakban nyitott, akkor a garnitúrák azok, amiket már leírtam, de úgy vélem, hogy a szőrmék válnak kedveltebbé. [...]"
Röviden az év divatjáról
-Ruha forma: a legdivatosabb és mindenek felett uralkodó továbbra is a redingote (magyarul felruha) alak. A szoknyák majdnem földig érőek, séta hosszúságúak. Bőségükről a lószőr (krinolin, vagy Oudinot) lószőr szoknya gondosodik, ami folyvást nő. A karcsú derékról a fűző gondoskodik. A divatos homokóra forma továbbra is fennáll. A vállakat és kebleket az ügyesen felhelyezett, V alakú díszítés emeli ki, a szoknyán ez a díszítés /\ alakban ismétlődik, a karcsú derékpontra vezetve a tekintetet. Emellett az összefüggő, egyenesen egy sorban, középen lefutó díszsor is kedvelt. A derék vagy nyakig zárt, vagy pedig V alakban kivágott, finom fehér előinggel befejezve, emellett az á la Dubarry típusú, szögletes kivágás is kedvelt. A zárt nyakrészt keskeny, de igen finom és drága csipke gallér fejezi be. A sima végig szűk ujjak másodlagosak a pagodák mellett, amik válltól a csuklóig egyenletesen bőek, dudoros alsóujjal alátámogatva. Legkedveltebb díszek a csipkék, hálórojtok és a keskeny rojtok, paszományozások, sujtások, bársony pántokból álló sordíszek, stb., de mindezek felett pedig a szoknyákat bővítő több soros fodrok, estélyi és báli ruhákhoz a drága blond csipkéből. Báli ruháknál a legkedveltebb még mindig a hosszú csúcsban végződő, feszesen testhez álló derék, vagy á la Grecque (a külső szövet laza, telt V alakban elterülő ráncokban van hozzá fércelve a béléshez) derék. A testhez álló derék mély vagy fél-mély kivágását vagy egy sor szélesebb, vagy pedig 2-3 keskenyebb összefüggő csipke dísszel takarták be leomlóan majdnem a derékvonalig, vagy pedig á la Sevigné stílusban, közvetlenül a keblekre rendezett berthe (vállazó) formájában. Nappali ruháknál a basquine (magyarul dolmányka, csípőre omló lebenyű derékféle) osztozik a sima csúcsos derekakkal. De ezek mellett a keskeny övszalaggal és csattal kiemelt, enyhén V alakú, vagy kerekded aljú, ráncokba szedett blúzszerű derék is divatos, főleg nyáron, fiatal hölgyeknek, vagy a házi ruhához. Díszesebb ruhákhoz a szélesebb selyem övszalag, hosszú lobogó végekkel elöl elengedhetetlen tartozék lesz.-Szövetek és minták: télen posztót, kasmírt, merinót, bársonyt és különféle nehezebb selymeket viseltek, mint pl. a bordás felületű selyem grosgrain, és az enyhébben bordás, tompa fényű gros de Naples. Nyáron a muszlinok fehérben és színesben, mintázva is divatosak, de az olyan könnyű szövetek is, mint a mull, cambric, jaconet, organdi, tarlatan, stb. is. Elegánsabb nyári ruhákhoz a könnyű selymeket vették, mint pl. a foulardot, selyem muszlint, kreppet és tüllt. átmeneti időben előkerültek a díszesebb selymek, mint pl. atlasz, szatén és taft. Igénytelenebb ruhákhoz pamut puplint, a sárgás pamut Nankint, pamut kartonokat, gyapjú muszlint, stb. használtak. Fiatal hölgyek báli ruhái tarlatanból, tüllből, kreppből, stb. fátyolos szövetekből készültek, asszonyoké atlaszból, taftból, moiréből, selyem bársonyból, brokátok és damasztok sorából, stb. áll. Minták közül a két vastagabb csíkokból álló minta, ill. az egymástól távolabb elhelyezett vékony sávok divatoznak, vagy pedig a szélesebb csíkok közt futó virág sormintával. Pöttyök, skót kockák, vékony rikító színű sávokból összeállított kockás minták, ill. ezek vegyítve elhintett virágokkal, stb. divatosak. Ezek mellett a színjátszó selymek továbbra is igen divatosak.
-Színek: divatszínek a pipacs és ribizli vörösek, és a piros minden árnyalata. A zöld, kék és rózsaszín minden árnyalata. Barna, drapp, levendula, sárga, narancs, és a szürke. Rikítóbb színek közül az ibolya és a smaragdzöld, rubint, kanárisárga. Legigénytelenebb nappali ruhának szánva a porszín. Estélyi ruhákhoz fiatal hölgyeknek a fehér, rózsaszín vagy kék választható, asszonyoknak a fekete és a feltűnőbb színek. Nyáron a fehér mellett a világos árnyalatok divatoznak.
-Kalap, frizura és fejdíszek: a kalap továbbra is vízszintesen fekszik meg a fejen, henger alakban. Az ernyő felső része ovális alakban a homlokra lapítva, füleknél jobban kitárva és áll alatt szorosan megkötve egy keskenyebb kötszalaggal, ebben a formában mintegy leválasztva a fejet a törzsről. A kalap kívül oldalt díszített, a tetején nem vagy laposan elfektetett ékítménnyel, a díszítés viszont már nem nyúlik lefelé, hanem sokkal inkább oldalvást kigömbölyödik. A kalap ernyője belül apró virágokkal, gazdag rüssbe szedett finom csipkével vagy fátyolszövettel díszített a fülek melletti öblös részen. A kalap ernyője még mindig kissé fedi ar arcot. A nyakat körbe a redőzött szövet függönyszerűség (bavolet) fedi. A frizura a fülek fölé fésült, laza kerekded formában dívik, a konty hátul a tarkó közepén ül meg telt fonatba vagy csavarásba rendezve. A választék középre esik, felül a haj még mindig laposan tartott. A fülre fésült dús besütött fürtök is folyvást divatosak. Fejdíszek közül asszonyoknak a csinos főkötő mind a reggeli, otthoni ruhához és a legelegánsabb formában a társasági és estélyi ruhákhoz is hordanak. Fiatal hölgyek egyetlen estélyi és báli hajdísze a virág lehet. Asszonyok emellett még választhattak a csipkéből, szalagokkal és virágokkal vagy tollakkal díszített fejékek közül is. A korábbi évek díszkalapjai, berettei, toquei és turbánjai háttérbe szorulnak.
Divatképek
Divattudósítás részletek a The New Monthly Belle Assembléeből
Januári számából:"[...] A pardessusokon* elkezdtek megjelenni a prém díszek; még nem oly számosak, de várhatóan nagyon is divatosak lesznek amint beáll a hideg. Jelenleg a különféle pelissék*, mantillák* és mantelettek* változatosabbak, mint valaha az emlékezetem szerint. A manteleteket már korábban félre illett tenni, de az enyhe idő miatt még mindig látni ezeket; de általánosan bársonyból vannak, mindig nagy méretűek, bélelve és vattázva; de a hideg napokon át adják a helyüket a pelisséknek vagy mantilláknak. [...]
A promenád öltözékekhez nincs új szövetről jelenteni valóm, vagy bármilyen határozott változásról a külalakjukban. A posztók nagyon kedveltek, és úgy vélem lesz is még inkább, ahogy a tél ridegebb lesz - még most is jócskán látni ilyeneket; mindegyik a redingote* alakú; az egyszerűbb promenád ruhákon alig van csak egy sor gomb összhangzóan elöl végig lefelé, esetleg három keskeny bársony pánttal egyenesen felhelyezve mindkét oldalára elöl, mind a derékon és a szoknyán is. Más jóval elegánsabbak, és amiket a nyilvános promenádokhoz használnak, a derék és a szoknya eleje is gazdagon hímes sodrott és selyem vegyítékkel; majdnem oly terjedelmesen, és ugyan olyan modorban elrendezve, mint a sujtás garnitúrák, de sokkal elegánsabb a hatásuk. Pár már meg is jelent coboly prém csíkokkal a ruha elején végig lefelé mindkét oldalon, ugyan abból kézelők és gallér. [...]
A vacsora és estélyi ruhák jelenlegi modora a nagyon egyszerű fajtájú. A nagyobb összejövetelek, ahogy mondják, még nem kezdődnek el oly korán ebben az évben, ahogy szoktak. A vacsora és esti öltözékek szövetei a szatén, moiré, színes bársony és a pekin*. A vacsora ruhák dereka á la Dubarry*, vagy néha egészen magas és az ujjak majdnem mindig kivétel nélkül fél-hosszúak. Díszük fodrok vagy csipke. Az estélyi ruháknál a derék vagy mély, vagy fél-mélyen kivágott; de még nem nyújtanak valódi újdonságot sem alakjukban, sem díszítésükben. A legdivatosabbak fekete vagy fehér csipkével díszítettek.
A báli ruhák előkészületben vannak, néhány szatén kivételével, gézzel, kreppel, tüllel és tarlatannal megalkotva; az utóbbi általában a fiatal hajadon hölgyeknek. A garnitúra virágokból, szalagokból, tüllből, rüssökből és marabu rojtból áll. Várhatóan jó nagy változás és újítás lesz az ékítmények elrendezésében; de kevés, ha lesz egyáltalán, változás az öltözékek alakjában. [...]"
*Pardessus: félig testhez álló paletó, bársony pántokkal, vagy prémmel díszítve.
*Pelissé: zárt nyakú, hosszú ujjú, földig vagy a szoknya aljáig érő felsőruha, elöl végig összezárva gombokkal, szalagcsokrokkal vagy láthatatlanul kapcsokkal. A rendes ruha fölött viselték.
*Mantilla: bő szabású, szabadon omló ujjrészekkel szabott, hosszú burkony.
*Mantelet: a mantilla rövidebb változata.
*Redingote: magyarul felruha. Eredetileg lovagló öltözék volt, később átalakult és formájában a férfi ruha szabást vette át, mellkasnál és deréknál testhez simulva, gyakran széles hajtóka gallérokkal díszítve, általában a derék övvel kiemelve és a szoknya bő redőkkel hozzá szabva.
*Pekin: selyemszövet beleszőtt világosabb és sötétebb árnyalatú, egyenlő szélességű bársony vagy géz csíkozással.
*Á la Dubarry derék: hátul nyaknál magas, elöl szögletes alakban mélyebben kivágott.
Februári számából:
"[...] Az alsóruha mindig cambricból van, legyen egyszerűen vagy gazdagon díszítve; a viselője kedve szerint. Az első esetben behajtásokból áll; a másodikban hímzésekből; vagy fodrokkal, vagy beillesztett csipkével, vagy pedig dudoros sorokkal a hajtások között. De bármelyik is legyen az alsóruha, tökéletesen alapvető, hogy a főkötőnek és a gallérnak a fehérneműek valódi tökélyének kell lenniük; eleganciájuk és áruk egyszerre jelzik a hölgy ízlését és gazdagságát. [...]
A hosszú tincsek igencsak kezdenek kiesni a pártolásból; az elöli haj most rétegben van elrendezve, vagy puhába vagy teltbe, vagy pedig rövid hullámokban elrendezve oldalvást. A hátsó haj chignonokban* van elrendezve, vagy pedig hátul egy igen mélyre eresztett csavartba, de megemelve egy újabb alakú teknőcpáncél fésűvel. Ha nem virágokat alkalmaznak, akkor egy bársony pánt vagy másféle szalag van sokszor elhelyezve a fésű fölé a báli ruháknál, mélyen a nyakra hulló végekkel, és a fülek előtt. Mivel az oldalakon már nem rendezik el oly mélyen a hajat, a fülbevalók elkezdtek igencsak divatossá lenni; a pongyolához viseltek félhold alakúak, achátkőből, vagy különben vörös vagy fehér karneolagátból. Félruhákhoz gránátos aranyból vannak. Nyúlánk cseppek - vagy ahogy mi stilizáljuk, girandole - gyémántból vagy gyöngyből az estélyi ruhákhoz. A fülbevalókkal a nyakláncok is elkezdtek feltűnni. A chatelainek* már divatosak voltak, várhatóan még jobban is lesznek, mint valaha; mindenféle petits bijouxal vannak felékítve - néhányuk a legfantasztikusabb alakú. Kék vagy rózsaszín zománc karkötők és brossok, gyöngyökkel vagy markazittal gazdagítva, rengetegszer láthatóak; mások csak gyöngyökből állnak, vagy vastag arany láncból. [...]
*Chignon: konty.
*Chatelaine: a derék alsó szegélyére vagy a szoknya felső részére, oldalvást feltűzött vagy felcsíptetett lánccsomó, általában hasznos ház körüli dolgok cipelésére, mint pl: notesz és toll, varrókészlet, gyűszű, illat vagy repülősó üvegcse, kicsi olló, stb.
Márciusi számából:
"[...] A petits bordsok* megőrizték minden divatosságukat, kiváltképp a pompás toilettekhez. Néhánynak a karimája az oldalaknál magasan felhajlított; aláhelyezve egy rózsa bokrétával, egy kicsi kócsagtoll ékíti a másik oldalát; ezek fekete bársonyból készülnek. Másoknak, fekete vagy színes bársonyból, nincs alapjuk, vagy pedig arany vagy ezüst hálóból áll; az utóbbi esetben az oldala megemelt és a belseje egy csomó bojttal van ékítve összhangzóan az alappal; egy hosszú telt toll hullik le a másik oldalán. A turbánok és fél-turbánok következnek a kedveltségben; az első általában bársonyból áll, a többi csipkéből vagy gézből; a legpompásabbak arany vagy ezüst laméból vannak, és összhangzó mély rojttal díszítettek; igen mélyen hullik alá az egyik oldalon, és annyira hátra van elhelyezve a fejen, hogy teljesen feltárja a hajat, minek a közepébe egy gyémántos tű van elhelyezve a homlok fölött.
A báli ruhák a legtöbb esetben az elegáns egyszerűségüktől feltűnőek, mint sem gazdaságuktól; krepp, géz, tüll és tulle illusion a legkedveltebb szövetek az öltözékekhez; mindig szatén fölött viseltek. Moire-antiquet és a szatént is alkalmazzák. A nyilvános báli ruhákhoz használt anyag a fehér, kék vagy rózsaszín tarlatan*, organdi-gaze, és a leno*; a fehér, rózsaszín és kék taftok is divatosak, különösen az első. A báli ruhák derekai mindig mélyen kivágottak, és alul mélyen csúcsosak; a könnyű szövetűek általában redőzöttek a kebelnél. A szatén és moire-antique néha redőzöttek, de gyakrabban simák, mivel egy csipke berthe* van mindig alkalmazva hozzájuk. Az ujjak rövidek: a pagoda * alakúak a legkeresettebbek. A szoknyák még mindig megőrzik a hatalmas bőségüket; a hosszuk pont olyan amilyennek lennie kéne a tánchoz. [...]"
*Petits bords: kis díszkalap estélyi ruhákhoz.
*Tarlatan: muszlinszerű, de tartósabb fogású pamut fátyolszövet.
*Leno: pamut szövet, aminél a hosszanti szálak meg vannak csavarva a sima vetülék körül, ezzel tartóssá és erőssé téve a szövetet, ami különben fátyolosan áttetsző.
*Berthe: magyarul vállazódísz.
Áprilisi számából:
"[...] A promenád és félruha öltözetekhez való új szövetek jelenleg ahogy kihirdették egyedül a selymek; de biztosan állítom, ahogy a szezon halad előre a félig áttetsző anyagok, mint a barege*, palmyrienne* és még néhány más gyapjú és selyem kevert kasmír, egyenlően divatosak lesznek, ahogy van okom hinni a muszlinról is. Kétség kívül a redingote alak tökéletesen divatos marad, mind a nyilvános promenád és félruhákhoz; nem kizárólagosan értem, mert a köntösök mindig is divatosak és lesznek is, de bizonyosan a másikak határozottan többségben lesznek. Nyári selymek a poult de soie*, csíkos és színjátszó pekinek, könnyed színű glacé de blanc selymek, gazdag színezetű színjátszó selymek, és az olasz taftok. Sok félruha redingotet készítenek azúrkék, világos rózsaszín és világos zöld glacé de blancból. Néhányuk elöl végig selyemmel kihímzett egy a redingotenál sötétebb árnyalattal, mások paszomány ékesek. Sok új és csinos fajtájú nyári ruha van; jó sokhoz mantelet is van ugyan abból a szövetből, és összhangzóan díszítve. Ez a divat, ami múlt nyáron olybá tűnt, hogy kimegy a divatból, ebben az évben várhatóan igen általános lesz. [...]
A fodrok, és különösen a báli öltözékekhez a blond csipke* fodrok igencsak divatosak; különféleképp elhelyezettek; a kettő vagy három szoknyájú öltözetek közül pár csak fodorral díszített, általában blond vagy szalag rüssel megfejelve, vagy korai virágokból készült kicsi koszorúkkal; ezek különösen keresettek ibolyákból és margarétákból. Másoknak csak egy szoknyájuk van, amire két fodrot rendeznek el drapéria modorban, lekerekítve és nyíltan az egyik oldalon; ezek gyakran bársony lombbal vannak megfejelve és felül egyesül a csipke leomló kis lombos virágok alatt, ami mélyre hullik mindegyik fodor nyílásából. Ez a taft öltözékek kedvelt modorú garnitúrája. [...]
Az új színek lesznek a kék néhány világos árnyalatai, zöld, szalmaszín és a rózsaszín; a lila, vörös és szürke divatja is biztos. Úgyszintén láttam pár semleges árnyalatot, és pár csinos tarka színt is."
*Barege: selyem és pamut kevert szálas szövet. Könnyű, áttetsző, tompa fényű. Gyászruhákhoz is szívesen alkalmazták a feketét.
*Palmyrienne: selyem és gyapjú kevert szálú szövet. Textúrájában a selyem muszlinra hasonlít, áttetsző, könnyű és lágy esésű.
*Poult de soie: egyszínű selyemszövet, kettős szálakkal szőve, keresztezett bordákat formázva.
*Blond csipke: selyemszálakból vert vagy varrt igen finom, fényes és lágy drága csipke.
Májusi számából:
"[...] Habár az időjárás még mindig előnytelen, jó sok információt szereztem szép olvasónéim számára, de kalapjainkkal és capotéinkkal kezdem.
Ahogy azt vártam az idomok inkább változtatások, mint valódi változások; a tetők még mindig a kör, vagy ahogy stilizálják, a "jockey alakú"; a karima vízszintes a homlokon, szélesebb és nyíltabb az oldalakon, de lekeskenyedik ahogy egy pontba összeér az áll alatt. [...]
Az öltözékekhez használt új szövetek sokfélék: jelenleg csak a selymeket használják; ezek a gros de Naples*, poult de soie, pekinek és mindenek felett a taftok. [...]
A redingote alak még mindig az uralkodó a promenádhoz, és várhatóan az is marad. A sima pongyolának szántaknak rövid, lekerekített csúcsaik vannak a derekaikon; ha a köntös egy sokkal elegánsabb leírású, akkor a csúcs hosszú és hegyes. A derék elöl végig összezárt lehet, vagy nyitott; de úgy vélem, hogy az utóbbi a túlnyomó. Az á la Dubarry derék a szögletes kimetszésével elöl, megnövelte a méretét, feltételezhetően folyvást divatos marad mind a promenád és félruhákhoz, különösen az utóbbihoz, amikhez szintúgy a szív alakban kimetszett derekak, igen mélyre nyílva, szintén nagyon divatosak lesznek; ahogy a basquinek* is, felhasítva az oldalakon, és caracot* képezve hátul. Szintúgy várható, hogy az az előnytelen bőség, amiben a szoknyákat elöl rendezik, meg fog változni, és a redőket hátra vetik a csípőktől. Úgy hallottam, hogy a szpenszereket* kedveltté várják válni, de én ezt igencsak kétlem. Az ujjak változtatásokon esnek át; de bármi is legyen a hosszuk vagy alakjuk, az ujjlyuk körül mindenféle teltség nélkül készülnek. A hosszú, szűk ujjak és azok, mik a patkó idomban végződnek még mindig megállják a helyüket; de az előbbiek különféle alakú ujjhajtókákkal és kézelőkkel vannak díszítve; rüssök és cikornyák szintúgy alkalmazottak ezekhez és a másikakhoz is. Pagodák*, sabotok* és alsóujjak használatosak az elegáns félruha köntösökhöz, vagy a vacsora pongyolához. Nem szabad elfelejtenem megemlíteni, hogy a legtöbb új redingote és félpongyola köntösön, hacsak nem féláttetsző anyagból készülnek, zsebek lesznek.
A paszományozás már határozottan nem olyan divatos ékítés, mint volt, habár még mindig alkalmazzák. [...]
Úgy látszik, hogy a keskeny bársony folyvást alkalmazva lesz ezen a nyáron nemcsak a selyem ruhák ékítéséhez, hanem a sima baregehez, selyem muszlinhoz és a többi könnyű anyaghoz is. [...]
A köntös fajtájú ruhák a legtöbb esetben fodrokkal díszítettek; és mikor a szegélyük ki is van csipkézve, sokszor vannak keskeny bársonnyal beszegve. Néhány esetben csak két szélesebb fodor használtatik; de ez a modor, hacsak nem csipkéből vannak a fodrok, nem oly elegáns, mint a keskenyek, néha húszasával, mik majdnem a derékig érnek. [...]
A színek miket a legutóbbi levelekben említettem most is divatosak; a világos zöld és a szürke tűnik uralkodónak. Úgy figyeltem meg, hogy a színjátszó selymek közt a színek idén általánosan világosabbak, mint tavaly voltak."
*Gros de Naples: erős, tartós fogású tompa fényű selyem szövet, enyhén szálirányosan bordázott felülettel.
*Basquine: magyarul dolmányka (később már lebenyderék néven ismerték). Testhez álló derékforma, a csípőkre lenyúló lebeny részekkel.
*Caraco: hosszabb lebeny.
*Szpenszer: (spencer) zárt nyakú, hosszú ujjú, a derék vonaláig érő, testhez álló kabátderék.
*Pagoda ujj: az ujjlyuktól fokozatosan a csuklóig bővülő ujj fajta.
*Sabot ujj: könyökig érő vagy háromnegyedes feszesebb ujj, könyökrésznél fodor vagy dudor díszítéssel, hasonlatosan a rokokó mintákhoz.
Júniusi számából:
"[...] A redingote alak még mindig uralkodó, mind a sima délelőtti ruhákhoz és a félruhákhoz is; a derekak általában zártak az előbbinél, és habár magasak, majdnem mindig kivétel nélkül igen nyitottak elöl az utóbbinál. [...]"
Júliusi számából:
"[...] Az enyhe szövetű anyagok most jobban kedveltek a nyilvános promenád ruhákhoz a selymeknél, habár az utóbbi még mindig divatos; de ahogy az idény majd halad előre egyre kevésbé lesznek, különösen a fürdő helyeken. A színes muszlinok, kiváltképp a kék, rózsaszín és rozsdabarna a leginkább keresettek; szintúgy a sima gyapjú muszlinok, vagy ékrü vagy pedig bleu de France. A fehér muszlin, barege és kasmír szövet divatos a köntösökhöz, redingotekhez és peignoirokhoz*; a taftok és foulardok az egyetlen látott selymek a promenádon.
A redingote alak semmit se vesztett a vonzerejéből [...] A színes selyemmel bélelt muszlinok, még ha igen divatosak is, nem láthatóak széles körben, mert hogy igazán elegánsok legyenek nagyon drágán kell ezeket díszíteni, mind csipkével és hímzéssel is. Néhány igen csinoska a fürdőhelyre szánva jóval egyszerűbb leírású: kék, rózsaszín vagy világos zöld Florencel* béleltek; ez egy nagyon enyhe selyem, de igen gazdag kinézetű; a derék telt, hátul magas, de kissé nyílt a kebelnél, hajtókával díszített, mi felül szélesebb de lekeskenyedik ahogy alászáll a derékig, amit ki kell emelnem, hogy nem csúcsos; ott elterül a szoknyán mindkét oldalon díszruha alakban, és mind tüll rüssel vannak beszegve. [...] A peignoirok kora délelőtti ruhaként divatosak, szintúgy félruhának; cambricból, sima gyapjú muszlinból vagy ékrü batisztból készítik az elsőhöz. Az utóbbihoz a legújabbak és legelegánsabbak színes muszlinból, baregeből, kasmír szövetből és fehér muszlinból állnak. [...] A peignoir blúzt újraélesztették a házi ruhákhoz; a derék hátul záródik, és deréknál egy széles szalaggal van leszorítva. Ezeknek a ruháknak egy előnyük van a peignoirokkal szemben, helyesen fogalmazva: fodrokkal díszíthetőek. Különböző könnyű szövetekből készülnek - muszlinból, selyem muszlinból, sima és mintás baregeből, és nyomtatott organdiból. [...]"
*Peignoir: reggeli pongyola ruha, vagy fésülködő köpeny. Fürdő helyeken reggeli sétaruhának is alkalmazták nyaranta.
*Florence: nagyon könnyű, sima szövésű bélésselyem.
Augusztusi számából:
"[...] A kalapok és capotek kocsikázó és látogató ruhákhoz, ebben a hónapban még a múltkorinál is könnyebbek. [...] Néhányon kívül nincs semmi ékítmény; de a belsejük az orca mellett kicsi virág csomóval, vagy gyümölcs virággal díszített. Másokon kívül mindkét oldalon virág csokrok vannak, és belül telt blond csipke rüssök, vagy fehér vagy színezett; egy blond csipke fél-fátyol, vagy fehér vagy a capote színében, általánosan hozzá illesztett. [...]
Az olasz szalmakalapokat, a nagyon nyitott alakúakat, igencsak látni kocsikázó ruhákhoz; de a tetejük szalmaszín blondból van, és a garnitúrájuk általánosan szalmaszín tollak; a bavolet* szalmaszín blondból, mélyebb és szélesebb, mint ahogy eddig valaha láttuk, drótok által tartott idomban, oly kicsikkel, hogy majdnem észrevehetetlenek. Ennek a fejlesztésnek van egyféle sikkes, de szerintem előnytelen hatása, úgy általában véve. [...]
A szalmakalapok nagyobbrészt divatosak a sima promenád ruhákhoz, és ehhez mindig igen egyszerű modorban díszítettek - rüssök, szalagok, vagy a legtöbb esetben szerény fajtájú virág bukéták, vagy egy ág lombbal az egyik oldalon. Ha a kalap olasz szalma, akkor a garnitúrája gyakran egy hanyagul megkötött szalag az egyik oldalon. Szintén szalagokat használnak a crin* kalapokhoz; de bármiből is álljon a garnitúrája, könnyű és visszafogott félének kell lennie.
Talán a tollak jobban divatoznak a virágoknál a kocsi öltözékekhez; jó nagy változatosságot nyújtanak; mint leguralkodóbb megjegyezném a bolyhos fejecskéket ragyogó színekben, összekötött marabu csomókat, toll fejecskéket kettő vagy három színben. Egy másik kedvelt modorú garnitúra, aminek valamelyest toll hatása van, egy lomb koszorú, mi mindkét oldalon tollbóbita idomban omlik le. [...]"
*Bavolet: a kalapok aljából kinyúló, a tarkón és nyakon fodrosan elrendezett szövet függöny.
*Crin: lószőr, krinolin.
Szeptemberi számából:
"[...] Az igen nagy méretű csipke kendők mit sem vesztettek vonzerejükből. A nemrég megjelent tarka barege fajtájúak közül néhány úgy vélem, valószínűleg divatos lesz; féláttetsző fajtájúak, kézzel hálózva, pipacsvörös vagy fehér. Néhány két színnel csíkozott. A mintázat úgy van beszőve, hogy lekerekített csúcsú bordűröket képezzen, a közepét majdnem átlátszóan hagyva. Ezek a kendők különösen puhák és könnyűek, de ennek ellenére nagyon melegek. [...]"
Októberi számából.
"[...] A kasmír kendőket nagyban lehetett látni az elmúlt napokban; ősz a diadal idejük. A hosszú kendők tűnnek kedveltnek, de a négyszögletesek is divatosak: az elsőnek élénk kék vagy smaragdzöld alapja van, és igen gazdag mintázattal végződik. A szögleteseknek inkább már télies megjelenésük van, mivel az alapjuk általában narancs vagy fekete, rózsás mintákkal. A francia kasmír kendők már oly tökélyre lettek fejlesztve, miáltal alig alsóbbrendűek a megjelenésükben az eredetiekhez képest. A kínai krepp sálak még mindig láthatóak, és valószínűleg még lesznek is, ha az idő még pár hétig megfelelő marad. A selyem manteletek, és még a csipke vagy hímes muszlin kendők is alkalmasint megjelennek a jó meleg napokon, de általánosan szólva átengedik a helyet a fél-pelisséknek és kendőknek; pár az előbbiből ami megjelent a kocsi öltözékekhez fehér kasmírból áll, rubint gros de Naplessal bélelve; nem ereszkednek le egészen a térdig, mérsékelten bőek, és a szoknya elejénél lekerekítettek. A derék hátul egész magas, és mérsékelten nyitott a keblen, eléggé a termethez alakított, hogy úgy mutassa ki, hogy nem feszesen testhez álló; ugyan abból a szövetből készült hajtókákkal díszített, a szélénél kicakkozva, folytatólagosan lefelé végig az aljon és a szegély körül; mindkét széle egy igen keskeny rojttal van ékítve a bélés színéből; a közepe pedig szőlőlevélzettel díszített, nyomtatott hasonszínű bársonyból. Az ujjak félhosszúak, a felső részükön lazák, igen bőek az aljuknál, ujjhajtókákkal befejezve összhangzóan a derékon lévővel. [...]
A redingote öltözékek folyvást divatosak, és várhatóan lesznek is még jobban ősz végével; jelenleg még csak selyemből állnak. A többségük taft, előközépen végig ékítve összhangzó szalagcsokrokkal. Szintúgy láttam párat kasmírból, de ezek a szezon végéig még nem fognak megjelenni; a derekak az amazon alakúak, feszesen testhez állóak. Ugyan olyan színű hímzés, elvegyítve láncszem öltésekkel, nyílás modorban jelenik meg végig a szoknya elején.
A baregek, selyem muszlinok és tarlatanok osztoznak még mindig a divatosságon a selymekkel az estélyi ruhákhoz. A legkeresettebbek a fényes taftok, és az áttört poult de soiek könnyű, indás mintázattal csupán egy színű ágacskákból, vagy kékből vagy rózsaszínből. [...] Nem szabad elfelejtenem megjegyezni, hogy a gazdag szalagból álló övszalagok lebegő végekkel folytatólagosan divatosak az estélyi ruhákhoz. [...]"
Novemberi számából:
"[...] Kasmír, puplin, szatén és posztó a promenád ruhák szövetei. Még mindig látni pár taftot, de November elejével bizonyosan el fognak tűnni. A redingote alak a leguralkodóbb, és úgy vélem, hogy valószínűleg folyvást lesz a télen, vagy legalábbis a korai szakaszában, mert egyelőre még nem apadtak a szoknyák alapbőségei, habár egy ideje fokozatos csökkenés történt a hosszában; igen illő séta hosszúságban készülnek. Jó pár redingote keresztezett derékkal készül; néhány egész a tetejéig begombolt, de kinyithatóak úgy, hogy hajtókát alkossanak; mások a derékig nyitottak, de ezen utóbbiak vannak kisebbségben. A posztókat általánosan egész magasan zártra készítik, vagy pedig a lovaglóruha idomban, kicsi hajtókákkal, és a rövid dolmányka fajtájú basquinnal. A paszományokat jószerével alkalmazzák a puplin és szatén ruhák garnitúrájához; a fekete csipkét még inkább; a bársonyt inkább a kasmírhoz és posztóhoz használják; az előbbiből néhány gyapjú csipkével ékített. [...]
A muszlin peignoirokat többé nem látni; de a kasmír, sőt taft féléket még mindig használják a délelőtti ruhákhoz. Szalagcsokrokkal záródnak elöl végig. Fél-telt ujjak, a varratokon szalagcsokrokkal díszítve. Cambric vagy muszlin alsóujjakkal, csipke fodrozattal. [...]
Új szövetek a félruhákhoz az új mintájú damasztok; pekinek, áttörtek, szaténok színjátszón és csíkozva; gazdag színjátszó és sima selymek; a szaténok és bársonyok is divatosak; ahogy a puplin is. [...]
Új színek a karmazsin, rubint, rose-noisette*, és a vörös pár világos árnyalata; a zöld sötét és világos árnyalatai, barna, ibolya, kék, szürke, narancs és a porszín. A halvány árnyalatok csak a kalapokhoz és az estélyi ruhákhoz lesznek divatosak."
*Rose-noisette: a halvány rózsaszín egy fajtája.
Decemberi számából:
"[...] A prémek semmit sem veszítenek divatosságukból ebben a szezonban. A legfinomabb coboly és hermelin a vezető szőrmék, mint általában; az előbbi a promenádhoz; mindkettő kocsikázó öltözékhez, és hermelin estélyi burkonynak; szintúgy valószínűleg estélyi öltözékekhez is alkalmazva lesz. Hattyú- és vöcsökprém az esti burkonyokhoz használtatik. A karmantyúkat egyetemlegesen használják; prém sálak és fichu-pelerinek is nagyon divatosak. A nagy szőrme pelerinek, vagy petits manteaux, ahogy hívták ezeket, még nem jelentek meg, de várhatóan előjönnek a hideg idővel.
A redingote alak még mindig felemelkedőben van, mind a promenád és félruhákhoz; jó sok az utóbbiból bársonyból, szaténból és különféle gazdag selymekből áll. Soknak a dereka a magyaros modorban készül, feszesen testhez álló, fel egészen a torokig, a tetején brandenburggal zárva és kettős csúccsal befejezve. A derék és a szoknya is gazdag brandenburgokkal ékített egyenlő távolságokban elhelyezve, de a derék közepe mindig nyitva hagyott, hogy kimutassa az előing szépségét. Amikor a derék elöl V alakban nyitott, akkor a garnitúrák azok, amiket már leírtam, de úgy vélem, hogy a szőrmék válnak kedveltebbé. [...]"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése