Útmutatás a szabósághoz (női) III. rész

 A Budapesti Bazár c. nagy sikerű korabeli női divat magazin (a francia "La Saison" után kiadva) 1877-ben több részes szabászati útmutatóval tanította a házi szabás-varrás mesterségére az olvasóit - legnagyobb örömünkre, mert így fennmaradt a korabeli női szabóság minden csínja-bínja. Ezeket a szabászati leckéket mutatom be, több részben. A sorozat első és második részében a női ruha derekak szabásával foglalkozott a magazin, ebben az utolsóban a szoknyáról lesz részletbemenően szó.   

 Budapesti Bazár (a magyar hölgyek divatlapja) 1877. XVIII. évfolyam, 11. szám, Június 1.:
 Lapunk két ezelőtti számában, a ruhavarrás tanulmányához szükséges mértékvevést, a ruhaderekak szabásmódját mutattuk be képeken, azokkal való bánásmódot, a derekak varrását, készítését írtuk le. Mai számunkban folytatjuk a ruhák készítéséhez való munkálat kiegészítését, a ruhaaljak szabását, összeillesztését, szegélyezését, megborítását alul - ráncokba hajtását, pántba foglalását felül. Ezek mind oly hasznos tudnivaló részletei a ruha varrásnak, hogy aki a ruhák alját képek szerint készíti, a munkálat által csinos formájú, jó állású ruhaaljat nyerhet. A mostani szűk ruhaaljaknál, hogy szép formája legyen az aljnak szükséges tudni: hol kell az aljat keskenyen, hol szélesen megborítani? - hogy az alj szépen essék, szép formája legyen: hol kell simán hagyni felül, hol ráncokba szedni? A ruhaaljak készítésének ezen figyelemreméltó részleteit mutatjuk be rajzokon és képeken.
A 60. számmal jelölt rajz egy jó állású, sétaruhához való, mérsékelt uszállyal ellátott ruhaaljnak fele részét, vonalokba foglalt három szélből ábrázolja. Minden ékben szabott ruhaaljnak első széle a legkeskenyebb, formája mindenféle ruhához, uszályos, mérsékelt uszállyal ellátott és földig érő kerek ruhához egyforma.  A szélek tökéletesen rajz szerint szabhatók ki, első szélhez a kelmét középen összehajtjuk, eleje hosszát centiméterrel vagy papír mértékkel mérve A-tól mérjük felfelé, s felül a hosszánál egyenes vonalat húzunk C szerint, s onnan 3 centiméterrel lejjebb B-hez D-től lerajzoljuk, a többi szélnél is a lerajzolást ekkép alkalmazzuk: ezen kikanyarítások és kimetszések által nyeri a ruhaalja a derék körüli jó állását. Az első szélnek bősége felül (fele részét értve, miután rajzban a szoknyának fele része van bemutatva) lehet 19 cent., alul a bősége 40 cent., - elöl a szél egyenes marad, oldalrészen kerekdeden lefelé lesz rajzolva, mint a képen látható. A második szélhez a kelmét már nem vesszük elöl egészbe, de mégis kétszeresen és elöl szálszerint szabjuk, felül a bősége 23 centiméter, alul 46 cent. - A harmadik szél felül és alul ugyan annyi vagy valamivel bővebb; a rajzban elég helytelenül, fordítva van rajzolva. A szoknya szabása mindenféle aljnál ily formán történik, a hosszú uszály alj azonban egy széllel többet igényel, mint a 63. számmal jelölt rajzon látható. El nem kell téveszteni, hogy ismét csak fele részét értjük, mely négy szélből, az egész ruhaalj pedig nyolc szélből áll. Ha a széleket összevarrtuk, minden ruha alja egyformán egyenlítendő el alul a 63. rajz szerint, - uszály szoknyához a hátulsó szélt minden ék kimetszés nélkül egészben vesszük, vagyis felül 47, alul is 47 cent. szélességben, s a szoknya hátulsó széleit mély ráncokba hajtjuk, hogy az uszály alul szép kerek formában simuljon alá. A selyem és szőr ruha aljakat organtinnal bélelni szokás, ez eseteben az organtint a szélekhez szabjuk, a kelmét ráférceljük, a széleket összevarrjuk és mint a 64. - 65. képen látható varrásokat organtinhoz szépen leszegélyezzük, alul külön megborítjuk a kelme színéhez hasonló vagy sötétebb muszlinnal, vagy sirtinggel éspedig a hosszú ruha uszályát 64. kép szerint, hátrészén szélesebben, előrészét keskenyebben; a közönséges uszálynál 65. kép szerint hát- és előrészén keskenyebben; - a kerek ruhánál egészen egyformán; azután alul a szélét pertlivel, szalaggal szegélyezzük 67. - 68. képek szerint, vagy zsinórt varrunk a szélére 66. kép szerint. A ruha alja jó állása sokat függ annak megborításától; ha keskenyen borítjuk meg a ruha alját, hol szélesen kell, a ruha alja alul behajlik, nem simul szép formán alá, különösen az uszály nem esik szépen. A keményebb szőrruhák és nehezebb selyem ruhák alját, könnyebbség miatt és hogy a kelme ki ne törjön, nem bélelik organtinnal, alul megborítják képek szerint csupán muszlinnal vagy sirtinggel és külön készítenek hozzá organtin szoknyát; a mostani divathoz, a szűk aljakhoz, a szoknyák bélelése célszerűbb; mosókelméknél a szoknyát bélelni organtinnal nem szükséges, csupán alul megborítani és szegélyezni, valamint gyermek ruháknál is, csak kivételes esetekben, mint a mostani egyben szabott princess-ruhácskákat, melyeket kelmeminőséghez képest finom muszlinnal bélelünk. Végre, a szoknyák beráncolását, pántba foglalását  mutatjuk be a 71. és 72. képen: az uszály szoknyát 71. kép szerint, hátrészén mély ráncokba rakjuk, a közönséges ruhaaljakat pedig 72. kép szerint, hátrészén kevesebb ráncokba rakjuk vagy szedjük. Még két kis jelentéktelen, azonban nagy fontossággal bíró két kis tárgyat mutat 69. és 70. képünk, a zsebek készítését s a ruhákba való varrását; a mostani divatnál ugyan a zsebeket az öltözékekre külön, díszképp alkalmazzák külön, különféle formákban, csokrokkal, paszománnyal díszítik, ily zsebek készítése ízléstől, tetszéstől és leleményességtől függ; a rendes házi ruhákba azonban a képeken bemutatott formájú zsebeket szoktak bevarrni és használni. A zsebeket a ruhákba, a szoknya oldalrész szélek varrásába kell bevarrni, a szoknya pántfoglalásától három ujjnyival mélyebben, a zsebet mielőtt bevarrnók elkészítjük vagy az egyik vagy a másik kép szerint fehér, erős vászonból vagy perkálból, fekete, barna vagy sötét kelméből készült ruhákba szürke vagy fekete sirtingből készítünk zsebeket. A zsebet mielőtt összevarrnók, a nyílásnál két szélét kelmével borítjuk meg azon okból, hogy a zseb észrevehetetlenné lesz a ruhában, bevarrásnál erősebb és nem piszkolódik. A két zseb formája közül az egyik tág, a másik szűkebb zsebet ábrázol.

A szoknya készítési képek kiemelve:




A  fenn leírt szoknya készítése egyenletes szélekből való rendezést ábrázol, de másik igen divatos eljárás volt, hogy a leghátsó szoknya részt L alakban szabták, ezáltal fenn sokkal szűkebbre tudták venni a fazont, míg alul elég bőség volt az uszálynak hagyva. Erre a korábbi számból vett két szabásminta sima, kerek aljakhoz:
 Ezeken egy előrész, oldalrész és hátrész van, a hátrészeket X és pontok szerint egyenletes ráncokba hajtották vagy simán ráncba szedték.

A következő kép egy sáltunikával díszített alj fele részét mutatja, kívülről, itt is a hátrész alsó felső szélét keresztek szerint szélesebb ráncokba kell fektetni:


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések