Korabeli ruhák elrendezése: 1862 körüli promenád vagy látogatási öltözék
A mostani ruha Janet Arnold: Patterns of fashion 2. című szabásmintás könyvéből került ki. Ez a könyv már nem elérhető, a nyomtatását beszüntették; de azért, mert újra kiadásra fog kerülni, színes fotókkal és részletesebb leírással!
A szoknya egy sima fehér vászon szalaghoz van varrva, hátsó középen párizsi kapcsok tartják össze, itt nyílással meghosszabbítva a szoknyában. Oldalvást egy kis fehér selyem zseb is van a szoknyába illesztve.
A zseb a többszörösen meghajtott űrráncok alá van illesztve, a jobb oldalon, így láthatatlan marad.
Az aljon a zöldes taft ék alakban van beillesztve a kivágásba, két széles ráncba szedve, ami körül az arany paszomány zsinór kihajtóka-szerűen van elrendezve, ezzel térbelivé téve a díszítést és a derékhoz összhangzóan díszítve. Belülről ez a díszsor sima szürke selyemmel van megborítva és hozzá varrva a béléshez.
Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült kedvet csinálnom egy elegáns korhű sétaruhához. Sikeres szabás-varrást kívánok mindenkinek!
A bemutatásra kerülő ruhát már több múltidéző el is készítette, különböző szövetből, a bemutatott szabásminta szerint. A könyvnek pont ez az előnye és a hátránya is: aki gyakorlott varrónő és már több történelmi ruhát készített, az kis változtatásokkal többféle ruhát is elő tud állítani az adott mintáról; viszont aki nem gyakorlott a szabászatban az csak az adott mintát tudja elkészíteni. Így fordulhat elő, hogy Janet Arnold múzeumi ruhák után vett szabásmintáit már rengetegen elkészítették, csupán más szövetből, más szín és díszíték választással.
Röviden: csak annak ajánlom ezt a könyvet, aki egy adott ruhát szeretne utasítás szerint készíteni, variációkra nem ad lehetőséget. Az eredeti könyv másik hátránya, hogy nem tartalmazott színes fotókat az adott ruháról, de a digitalizáció korának hála, a londoni Múzeum már lefotózta és közölte ezeket, részletekbe menően. A könyvben csupán egy oldalnyi, skicc-szerű rajz van róluk és pár bekezdésnyi leírás:
A derékon a rüss dísz és a masnis szalag is már szürkére kifakult, a szöveten is sokat fogott az idő, de egyébként kitűnő állapotban fennmaradt. A derekat körbe ilyen rüssök díszítik, afelett arany paszomány dísz egy, vagy két sorban.
Hátul a derék lebenyben végződik, míg elöl csúcsos. A rüsst és paszományt leszámítva az ujj saját szövetből készült paszpóllal csatlakozik a derék ujjkivágásához.
A szoknya külön van a deréktól, a derékhoz szépen van igazítva az egyenletes űrráncokkal, ami alá több rétegben van behajtva a szövet. Alul a bevagdalásoknál a zöldes taft megőrizte a színét, valószínűleg az alja jobban össze volt hajtogatva és elzárva a napfénytől, míg a derék jobban ki volt téve a levegő és fény rongálásának.
A derék finom fehér selyemmel van bélelve, tulajdonképpen az egész egy sima derék mintájára van szabva, csupán a díszítés imitálja a divatos spanyolos otthonka elrendezést. A derékon a mell alá eső 2-2 bevétben halcsontok vannak illesztve, illetve a gombos oldalra eső részen is egy ilyen merevítő van, valamint az oldalrészekkel csatlakoztató varratokban is, hátul pedig csupán középen egy jóval rövidebb halcsont tartja (a két ívelt, hátsó varratban nincs merevítő ezt leszámítva). A hátsó lebeny nincs bélelve, ahogy az ujjak sem. Deréknál egy párizsi kapcsokkal ellátott szalag biztosítja a ruha szép állását.
Röviden: csak annak ajánlom ezt a könyvet, aki egy adott ruhát szeretne utasítás szerint készíteni, variációkra nem ad lehetőséget. Az eredeti könyv másik hátránya, hogy nem tartalmazott színes fotókat az adott ruháról, de a digitalizáció korának hála, a londoni Múzeum már lefotózta és közölte ezeket, részletekbe menően. A könyvben csupán egy oldalnyi, skicc-szerű rajz van róluk és pár bekezdésnyi leírás:
Ennyi...
A ruháról
Az öltözék a legutolsó divat szerint készült, spanyol otthonka berendezésű derékkal, tág pagoda ujjakkal, ami alatt buggyos batiszt alsóujj van, dús hímzéssel díszítve (ez nem a fennmaradt ruha része, csupán a múzeumi gyűjtemény egyik hagyatéka, amit előzékenyen a kiállítás végett, a teljesség igénye miatt hozzá toldottak). A szoknya az abroncsos szoknya divatnak megfelelően hatalmas bőségű: 4 és fél méter. Ekkora bőséget természetesen már nem lehet rendesen a derékhoz ráncolni (mivel a szoknya még mindig teljesen egyenesen össze illesztett szélekből van), ezért a legdivatosabb eljárással deréknál nagy űrráncokba van fektetve, duplán aláhajtva. Az öltözék szövete ezüstszürke selyem, lila virágos mintázattal, sima szürkés-zöld taft rüssökkel a derékon, és a szoknya alján öbölráncba hajtott betétekkel.
A bő pagoda ujjakat belül egy keskenyebben hajtogatott, fehér selyemből készült rüss is díszíti.
A derék elöl arany paszomány gombokkal kapcsolódik.
A derék belső elrendezése
A szoknya elrendezése
A szoknya teljes egészében organtinnal van bélelve. A már ismert módszer szerint a szoknya felső széle szélesebb ráhagyással vissza van hajtva (az organtin béléssel együtt), és csak a hajtott széle van erős fércelő öltésekkel hozzá varrva a szoknyabonc alsó széléhez. Az alsó képen jól látszik a selyem zseb elhelyezkedése, ahogy a nyílás elrendezése is.
Szabásminta ruhához
A képen egy kis kocka 2,5 cm-nek felel meg. Az angol nyelvű szöveg mindent érthetően elmagyaráz
Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült kedvet csinálnom egy elegáns korhű sétaruhához. Sikeres szabás-varrást kívánok mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése