Kialakítani a sziluettet: Reformkori fűzők

 A korhű sziluett megkomponálásában a fűzőnek van a legnagyobb szerepe, hiába nem szeretjük és ódzkodunk tőle. Mielőtt bele fognánk a felsőruha készítésbe a megfelelő fűző elkészítése sarkalatos pontja a korhűségnek: nem lehet bármilyen a fazonja! A reformkor alatt változott a legtöbbet a fűző idoma és alakult át az Empír kori melltartó szerű rövidebb-hosszabb fűzőkből a jól ismert homokóra alakot kreáló "kínzó" eszközzé. A reformkor a fűző készítésére nézve is reformáló hatású volt:
- Az első acél kapcsos gépezetet 1826-ban szabadalmaztatták
- Az első fém ringliket 1828-ban szabadalmaztatták
- A fűző gyártás Magyarországon is ekkor indult be, az első magyar fűző készítő vállalat a '20-as évek közepén alakult meg.

 De a legtöbb hölgy így is otthon magának készítette a fűzőjét meglévő szabásminták szerint, kézzel kivarrott fűzőlyukakkal és elöl egyben szabott, fapálcás merevítéssel. Az újdonságok nem voltak azonnal elérhetőek mindenkinek. Aki megtehette az a varrónőjével készítette méretre a fűzőjét vagy kereskedőtől előre gyártottat vett.

A fűző árusnő, 1833 körüli illusztráció

1820-as évek

 A fűzőkészítés sokat változott és fejlődött a reformkor negyed évszázada alatt. Az 1820-as évek fűzői alig tartalmaztak bálna szilát (halhéj vagy halcsont korabeli megnevezéssel), a derékvonala magasra esett, a csípőn lenyúlt és kiemelte a melleket. Empír szokás szerint a melleket szétfelé választották, ezáltal is a karcsú derékra vezetve a figyelmet (ezért korhű fűző készítésekor óvakodjunk a modern szépségideától, hogy a melleket középre kell összetolni!). Leginkább dús mintázatú zsinórozással volt alátűzdelve, ami egyúttal tartósságot is kölcsönzött a fűzőnek. Ekkoriban tipikusan a fűzők vállpánttal készültek, hisz a megfelelő mennyiségű merevítő szál nélkül szorosan befűzve a szövet összeráncolódott volna. És ez egy újabb tévhit a fűzőkkel kapcsolatban: nem azért kellenek a merevítő szálak, hogy az alakot formálják, hanem, hogy a fűző szövetét megtartsák. Egy jó fűző már a szabása által képes az alakot formálni, de a reformkor hajnalán az extra-karcsú derék inkább csak a karikatúrákban és divatlapok rajzolt modelljein létezett, mint a valóságban.

1830-as karikatúra a hölgyek befűzését segítő legújabb gépezetrő

 Egyrészt azért, mert a magasan tartott derékvonal szoros befűzését gátolták a bordák, másrészt a karcsúság illúzióját az egyre excentrikusabban szabott ruhák okozták:
széles sonkaujj × dús kebel + harangszoknya = karcsúnak látszó derék.

 1825 körüli világoskék farmer szövetből készült fűző (befejezetlen)

1828 körüli fűző elő- és hátrésze. Itt érdekes csont vagy szaru ringlik tartják a fűzőszált

 Másrészt azért, mert még csupán erős cérnával, kézzel varrták körül a lyukakat, ami erősebb befűzésnél kiszakíthatta a szövetet. A fűzőszál befűzési menete is legtöbbször még a régi eljárás szerint készült: nem keresztbe téve, derékvonalnál megkötéshez kihúzva a szálakat, ami a leghatékonyabb karcsúra fűzési megoldás; hanem simán spirál alakban lefelé vezetve, alul megkötve, ez karcsúra fűzéshez hatástalanabb megoldás. Ezen a fenti fűzőn jól látszik, hogy a vállpántok szalagjának még kézzel van körül varrva a lyuk, de hátul a fűzőszálnak valamiféle csontból vagy szaruból készült ringlik vannak beillesztve, de a fűzőszál hiába megy keresztbe, ha legalul van megkötve. A fenti két kora-reformkori fűzőben egy halcsont sincs, csupán elöl merevítő pálca és a zsinórozás képezi az fűző tartását. Hátul a fűzőlyukak körül is zsinórozás van beillesztve bálnaszila helyett.

Fűző árusnő 1830 körüli illusztrációja

1830-as évek

 1830-ra végre kialakult a  jól ismert homokóra idom: széles váll és mellek, karcsú derék, nagy harangszoknya; és ehhez adaptálódtak a fűző gyártók is (kérdéses, hogy az alsóruha ipar fejlődése volt-e hatással a női divatra, vagy fordítva?). A derékvonal végre a helyére kerül, a legfontosabb részekhez halhéjakat illesztenek, a zsinórozás és a vállpánt már másodlagos megoldás.

1831-es önkioldó fűző és ruha kapocs

 A fenti divatkép is jól ábrázolja, hogy mennyire a kísérletezés időszaka volt ez a kor még, különféle befűzési technikákkal próbálták segíteni az egyedül öltözködő hölgyeket. Az igazi áttörést a kapcsos gépezet jelentette, de csak elvétve jelenik meg a közhasználatban a reformkor idején, majd az 1860-as évektől lesz mindenki számára elérhető és univerzálisan használatos.

Hölgy rendezi a toilettét, 1833 körüli illusztráció

 A fűzők enélkül elöl teljesen egyben szabottak voltak és a hölgyeknek vagy fejen átvéve kellett bele bújniuk a fűzőbe, vagy egy második személy adta fel rájuk és illesztette be a fűzőszálat hátul. Ez igen hosszadalmas is lehetett. Ilyenkor mindig jól jött a segítség!

Férj segít a feleségének az öltözködésben, 1835 körüli illusztráció

 A fűzőket elöl egy szélesebb, lapos fából vagy bálnaszilából készült pálca tartotta. Ezt általában faragással díszítették. Ezek lehettek teljesen egyenesek is, vagy a derék formájához hajlított.

1830 körüli vésett mintás bálnaszila pálca

 1835 körüli hajlított idomú fapálca

1845 körüli vésett mintás fapálca, enyhén hajlított is

Két 1830 körüli fűző hajlított idomú pálcával

 1837-es divatkép már a kapcsos gépezetet reklámozza

 Ezen az 1838-as divatképen a legújabb fűzőket mustrálgatja az elegáns dáma

1837-es divatos fűző

 1838-as divatkép fűzőt viselő hölggyel

1840 körüli fűző. A hátulját helytelenül összetartó madzaggal megkötve, a fűzőlyukak elhelyezkedése szerint egyszerű, spirál alakban volt befűzve, ahogy a képen is, csak a próbababát felöltöztető rosszul kezdte el a felső dupla lyukaknál, ezért elcsúszott a két szél

1840-es évek

 Az 1840-es években a fűzők már a kerek melleket és csípőt hangsúlyozták, és habár a divatképeken a felsőtest szép homokóra alakú, a legtöbb fényképen a hölgyek törzse inkább oszlopszerűen merev. Igen gyakran a fűző felső vonala mellbe vág, ami a rossz méretezés eredménye lehetett, ahogy a hölgyek otthon próbálták fűzőiket készíteni, nem megfelelő méretűt vettek a kereskedőtől vagy túl szorosra fűzték. Ennek több oka is lehetett, de a lényeg, hogy a valóság igencsak eltért a divatképek illusztrációitól.

Fűző minta 1840-es divatlapból

Fiatal hölgyek "érdekesen" befűzött felsőtesttel, ez pont annyira lehetett kényelmetlen nekik, mint mikor mi rossz méretű melltartót választunk és mindenhol bevág

 Hölgy oszlopszerűre befűzött derékkal. Az egyenes, merev pálcás fűzők többnyire ilyen egyenes alakot kölcsönöztek a viselőjének

 Az ideális forma: gömbölyű mellek, hangsúlyosan karcsú derék; ez a hölgy egy alakra görbített pálcás fűzőnek köszönheti a szép felsőtestét

1845-ös minta mutatja szaggatott vonalakkal, hogy hol kell venni a főbb mértékeket: mellbőség, derék körméret, a csípő átmérője, hónaljtól derékig a hosszúság és az előközép hosszát

 Tippek reformkori fűző készítéséhez

 Először is fontos a jó mérték vétel az adott helyeken. A fűző mellrészen egész magas legyen és úgy méretezzük, hogy se a melleket se a csípőt ne szorítsa, még teljesen befűzött állapotban se. Ezután a jó szövet választás a döntő. A korabeli minták alapján, pamut szatén (100% pamut, elasztán mentes), zsávolyvászon, erős vásznak és farmer szövet is választható (természetesen a jó régi fajta, nem nyúlós), ill. még a speciális fűző szövet a coutil is. A korabeli fűzők 2-3 rétegűek voltak, általában a bélés egy vékonyabb shirting szövet volt (batiszt vagy puplin lehet). Zsinórozáshoz vékonyabb vagy közepesen vastag szálú pamut vagy lenzsinórt válasszunk. Merevítéshez a fűzőlyukak mellé sima 7 mm-es acélszált (vagy több sor zsinórozást), a többi helyre ugyanilyen spirálacélt helyezzünk. Lehet kapni műanyag halhéjat is, sokan dicsérik, mert olyan speciálisan kiképzett, ami által megszólalásig hasonlít a korabeli bálnaszilákhoz és nem a hagyományos műanyag szálakhoz. Az előrészhez sima, egyenes fém gépezetet vegyünk, vagy fapálcát. Ilyen fapálcát bármelyik barkácsboltban be lehet szerezni, csak strapabíró legyen, rugalmas és ne törjön. Áztatás után akár idomra is lehet hajlítani, sőt aki szeretné véshet is bele magának jelzéseket, képeket! Fém pálcát is lehet már kapni. Az autentikusság végett lehet beütni fém ringliket, amiket aztán utólag cérnával körbe varrunk, vagy sima lyukakat varrni, ami korhűbb, de nem lesz olyan tartós. Ezeket a merevítőszál nélküli, egyszerű fűzőket amikor elkészültek, aztán érdemes jó kopogósra kikeményíteni. Ha van olyan próbababa formánk ami megfelel a befűzött törzs méretének, akkor azt tekerjük körbe valamilyen hőálló, vízhatlan fóliával, fűzzük be rajta a fűzőt és vasaljuk át. Ha nincs, akkor jó meleg, napos időben vegyük fel a fűzőt és napozzunk amíg ránk nem szárad. Természetesen mindkét esetben csak épphogy fogásra nyirkos legyen a fűző, ne tocsogós nedves! Ahol a zsinórok és merevítők vannak behelyezve, ott természetesen az anyagtöbblet miatt hosszabb ideig kell szárítani. De a végeredmény érdekében mindenképp megéri ez a kis fáradtság.

1830 körüli fűző mintája

 Ez az igen egyszerű fűző drapp zsávolyvászonból készült, elöl bálnaszila pálcával, ezt leszámítva semmilyen más merevítést nem tartalmas, csupán jó vastag szálú zsinórozást. Ez igen robusztussá teszi a fűzőt. A fűző sima vászonnal van bélelve. A minta annyira egyszerű és "univerzális" hogy a divatképeken és a múzeumi példányokon látható bármilyen zsinórozási, hímzési mintával elkészíthető. A fűző csupán egy előrészből, hátrészekből, mell asalyokból és vállpántokból áll. A fűzőszál igen széles drapp szalag, ami keresztben fut. A fűző érdekessége, hogy a viselője aszimmetrikus mellű volt, a bal mell asaly jobban ki van tömve, mint a jobb és ezen az oldalon a felső szegélypánt vonala egy kis kihagyással meg is van törve (a mintán is ezért az előrész bal része van egészben megadva és külön a jobb rész felső széle).

1835 körüli fűző minta

 A következő fűző 1835 körül készült, dúsan kivarrva hímzéssel, zsinórozva és néhány helyen halhéjjal merevítve. Dupla réteg pamutszatén közé harmadiknak könnyed vászon van toldva. A fűző több részből áll: előrészbő, oldal- és hátrészből, két mell asalyból és egy csípő asalyból oldalanként, és a vállpántokból. Itt szabályosan van befűzve spirál alakban a fűzőszál.

1837-'49 közötti fűző minták

A journal Des Demoiselles-ben 1844-ben közölt fűző minta már elöl gépezettel záródik és szabásra megfelel 1837-es divatképtől látott mintától kezdve bármelyik '40-es évekhez való ruhához. A kép nem jelöli, de a fűzőlyukak mellé hátul hosszú, egyenes merevítő szálakat kell beilleszteni, ill. a lapockákhoz is a divatképeken látható módban, ferdén beillesztett több vékonyabb merevítőt vagy zsinórozzuk.

8. ábra az előrésze, 9. á. a két mell asaly, 10. á. a két elülső csípő asaly, 11. á. a hátrésze, 12. á. a két hátsó csípő asaly

Mlle Josselin konfekciós fűzője. Ez a fűző hátul fűzhető; elöl négy kis kampóval nyílik és záródik, amik acél hurokba érnek (ezek a hurkok kívül mennek a fűzőn, ahogy látszik). Ha a fűzőt fel akarjuk venni, akkor könnyedén kilazítjuk a fűzést, a négy kampót betesszük a hurkokba és meghúzzuk a fűzést; ha le akarjuk venni a fűzőt, akkor kihúzzuk a kis hurokszalagot, ami a gépezet alján helyezkedik el és a fűző szétnyílik (ez a hurokszalag kimaradt az ábráról). A gépezetek Josselin-nél 6 frankért kaphatóak. Mint látható, ebben a formában a fűző fel és levételhez nincs szükség a szobalányra, hogy kioldja a fűzőt; ezzel naponta egy negyed órát is meg lehet takarítani... márpedig valóban ezek a negyed órák az élet!

És így néz ki a papírforma: Nem túl széles mellrész, középtermethez méretezett törzs, nem tűnik kényelmetlennek, és iszonyat kiterülőcsípőrész! Az illusztráción elöl, az alsó pocakrész szépen kerekített szegélyű, a szabásminta viszont meglehetősen szögletes, de ezt utólag le lehet vágni kanyarítottra.

 Ezek mellett a fórumon fűző szabásmintás részében található még egy másik 1844-es fűző szabásmintája, egy 1847-es és egy 1849-es is. Ez a két utóbbi német nyelvű leírással és fordítással.

 Fűzőhöz való kellékek beszerzése:
Magyarországon belül a Taylor kellék boltban  lehet gépezeteket (mondjuk itt egyenesből csak a 22 cm-es van, ami igen rövid ehhez az időszakhoz), fém merevítő szálakat beszerezni.
Emellett  a Stoklasaban is vannak fém és műanyag merevítők is, és jó hosszú egyenes gépezetek: 25 és 30 cm-esek.
Fűzőnek való erős vásznat bármelyik méterárú boltban be lehet szerezni, coutilt, zsinórt, műanyag bálnaszilát és egyéb fűzőhöz való eszközöket az angol Sew Curvytől, vagy a német Nehelenia patternstől, itt pl. még az autentikus fapálca is megtalálható.

 Fűző készítési segítségek:
Zsinórozott fűzőhöz több lépéses útmutatás: Hogyan készítsünk zsinórozott fűzőt
A fehér pamutszatén fűző zsinórozási útmutatója: 1835 körüli zsinórozott fűző
1844-es fűzőhöz való készítési útmutató (szabásmintája a fórumon látható): 1844-es fűző készítése