Korabeli ruhák elrendezése: 1840 körüli ezüst társasági ruha

A mostani társasági öltözék ezüst színű selyem brokátból készült, minimalista díszítésekkel és belső elrendezéssel. A ruha szépségét leginkább a redőzött derék és a szövet mintája adja. A ruháról több kép megtekinthető, sőt akár meg is vásárolható ezen a blogon: Antique Gowns

A kor divatját jól tükrözi ez az 1840-es divatkép, amin az álló alak öltözéke hasonlít legjobban, a ráncos derék betéttel és ujjal, a bemutatandó ruhához.

Az egész öltözék:
 A ruha dekoltázsa mérsékelten mélyen kivágott, és ahogy a divatképeken, valószínűleg gazdag csipke fichu fedte. A derekat és az ujj felső részét is levasalt és fodrosra hagyott ránc sorok díszítik. Emellett a derékon majdnem minden varratot paszpól szegélyez. Csuklónál az ujj teljesen dísztelen, ahogy a szoknya is egészen sima.

Részletek a derékról:



A ruhán az összes díszítés a derék előrészére koncentrálódik, hátul nem folytatódik. A ruha hátsó középen párizsi kapcsokkal záródik. Az alj hozzá van varrva a derékhoz, így az öltözék egy egészt képez, a hátsó nyílás folytatódik az aljon is. A derékon előközépen a paszpól már kissé felfeslett, egyébként jó állapotban fennmaradt a ruha és a szövet is.

A paszpól-mánia csúcsán természetesen az ujj varrat és az ujj felső részén a díszítés is paszpóllal van hozzá varrva a többi részhez. De csuklónál a kis nyílás is ezzel van kivarrva!

A ruha elrendezésének a részletei:
 A ruhán csak a derék és az ujjak vannak bélelve ékrü vászonnal. A varratok belül viszonylag szépen el vannak tisztázva, egy szegélybe sem esik halhéj merevítés. A szoknya nincs bélelve, felül a szegély szimplán vissza van hajtva, nincs szegélyezve sem. A szoknya elöl simán esik a derékhoz, míg oldal résztől kezdve keskenyebb öböl ráncokba van fektetve.
Előközépen egy ilyen hurok van hozzá varrva a béléshez, ami a ruha felakasztásánál segédkezett. Ezen a közeli képen jól kivehetőek a kesze-kusza kézi öltések is, amivel az egyes részeket hozzá varrták a derékhoz.

A szoknyán alul a brokát szövet szélesebben fel van hajtva és kívülről láthatatlan öltésekkel rögzítve. A szoknyát több részből varrták össze, a szegélyek jól látszódnak a jobb felső és alsó részen. A szövet olyan finom, áttetsző, hogy a szőnyeg sötétebb csíkozása is átüt rajta a felhajtás felett.

A ruha rekonstruálásához ez az 1840 körüli szabásminta nyújthat segítséget, amiről a derék béléséhez és alapjához le lehet venni a mintát, a buggyos ujjhoz, ill. a szoknya részeihez is, ami 6 egyenlő hosszúságú és szélességű téglalapból áll:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések