Hajfestés a 19. században

A haj színezése egészen más természetűvé vált a 19. században, mint előtte volt, de nem mondanám azt, hogy drasztikusan megváltoztak a rokokóból örökölt trendek. A divat lassan módosult. Kezdetben még mindig a növényi alapú szerek adták a hajszínváltoztatás alapját, majd a század végére már egyre inkább a modern kémiai megközelítés vált meghatározóvá. A hajszínváltoztató szereket már vásárolni is lehetett, kezdett az az ipar kialakulni, ami a modern hajfestékek eljövetelét hozta. A haj festését nagyrészt a borbélyok és fodrászok végezték, de már az 1890-es években voltak olyan polgárok a monarchiában, akik maguk álltak neki új színt adni szőreinek.

Federico Zandomeneghi: A frizura c. festménye 1895. (forrás: Wikimedia)

A 19. századi hajfestéssel kapcsolatban számos tévhit él, amelyeket ezúttal szeretnék megcáfolni. Ilyen tévhit, hogy a nők nem szőkítették a hajukat, mert erkölcstelennek tartották a szőkeséget. További téves elgondolás, hogy a hajport csak a 18. században kenték a fejükre vagy hogy a férfiak nem használták a hajfestő szereket. A következőkben kiderül, hogy ennek a századnak a hajfestéshez kapcsolatos fejleményei előkészítették a mi korunkat, amikor már valakinek a szivárvány minden színében ragyoghat a frizurája.

Illatosítás, sötétítés és csillámpor: a hajporozás nem múlik el, csak átalakul

A hajpor ugyanúgy megmaradt ebben az évszázadban is. A porozást tovább fejlesztették, és máshogy használták. Nem kentek a por alá pomádét, amitől a por nem ragadt olyan mértékben a hajszálakhoz, és a por a mai száraz samponokhoz hasonló szerepet játszott. (A hajpor egy idő után elkezdte a mai hintőpor szerepét betölteni, illatos tulajdonságai miatt).

A magyar borbélyok és fodrászok lapjának egyik szakírója az 1880-as évek végén a liszt alapú hajport a zsírtól és kosztól összeragadt haj kifésülésére is alkalmazta. Az Icilma hajport már a 20. század elejére száraz samponként reklámozták.

Icilma száraz sampon reklám

A hajporok közül voltak sötétítettek is, az 1874-es német Toiletten-Chemie című receptkönyv a szénpor rózsavízzel való keverését ajánlja szőrfestéshez, különösen szemöldökre és szempillákra. (1829-es, illatosított hajpor recepteket találsz a Five thousand receipts in all the useful and domestic arts c. könyvben).

A 19. századi hajporok egyik legkülönlegesebbként a francia Eugénia császárné tette népszerűvé, amikor 1853-ban megjelent ebben a párizsi operaházban. Ez a viktoriánus csillámpor volt az 1850-es, 1860-as években. A por állítólag ezüstből készült, és különlegesen csillogóvá tette a császárné hajszálait. A csillámos hajpor a trendje kétfelé szakadt a hölgyek körében. A gazdagabb rétegek számára valódi arany port - szőkék számára ezüstöt - árultak. A hajpor közönségesebb változata apró bronz szemcséket tartalmazott. (forrás: The Art of Perfumery and the Methods of Obtaining the Odors of Plants, George William Septimus Piesse, 1878: p. 33)

Eugénia császárné Franz Xavier Winterhalter festményén 1863 körül

Mérges hajszínváltás - azaz a viktoriánus hajfestés sötét oldala

Tévhit az is, hogy őseink csakis egészségtelen szert használtak hajszínük változtatáshoz. Később majd kiderül, hogy valójában az organikus hajfestés aranykorának tekinthető a 19. század második fele. Voltak azonban olyan berögzülések és fodrászati kísérletek, amelyek nem éppen tettek jót az emberi szervezetnek.

Ilyen volt például a "Twiggs-hajfestéke", a receptje elég ijesztően kezdődik. Végy 1 drachma ólomcukrot  (azaz kristályos ólom acetátot) és 2 drachma kéntejet... Nézzük, mi is a kéntej! A korabeli Czuczor-Fogarasi szótárt idézve: "Fehér szinű, könnyű por, mely az edény fenekére száll, ha a kén némely vegyületeit kénsav által lecsapják." A többi hozzávaló egyébként rózsavíz és glicerin. Állítólag sötét, feketés hajszínt eredményezett, és hajszín visszaállítóként alkalmazták. (Mérgező összetevői miatt, ne próbáld ki! 💀)

A megdöbbentő összetevőjű Twiggs-en túl a legtöbb ezüst-nitrát - azaz "pokolkő" - alapú volt. Csak egy-két mondat, hogy elvegyem a kedved a használatától: "Fény vagy szerves anyagok hatására könnyen redukálódik. Felhalmozódik a bőrben és a nyálkahártyákban. Bőrre kerülve a bőrön fekete foltot hagy, ennek oka az, hogy az ezüst-nitrát redukálódik és fémezüst válik ki. Égeti és összehúzza a bőrt, akár gyulladásos betegségeket is okozhat." (Wikipedia)

Az ezüst-nitrát ilyen feketés foltot hagy a bőrön (forrás: wikimedia commons)

A polgárháborús katonák által használt Cristadoro folyékony haj- és szőrfesték ezüst-nitrátot, galluszsavat, ammóniát és gumi-arábikumot tartalmazott. A német hajfestéktörténetet taglaló Wikipedia szócikk szerint az festékekkel a szőkétől a feketéig tudtak árnyalni.

A Cristadoro hajfesték üvege több oldalról. forrás: Hair Raising Stories

Egy barna-festék réz-szulfáttal készült. A réz-szulfát szintén mérgező. Halálos adagja a Wikipedia szerint 8-10 g. Mindezt még ammóniával és kálium-ferrocianiddal keverték. Az ammónia egyébként ismerős lehet a modern hajfestékek gyakori összetevőjeként.

Az Orphila hajfestékhez ólom-oxid és kálcium-oxid kell, melyet tejben vagy vízben kell összekeverni. Az így kapott masszát ezután a hajra kenték, majd 5-6 órán egy speciális sapkával fedték le. Kérlek ezt se próbáld ki, semmilyen körülmények között! 💀

Hajszínvisszaállító szer reklámja 1880 körül

A legújabb kutatások szerint a portréfotózások alkalmával előszeretettel festették a szőrszálaikat a hölgyek és az urak. Egy polgárháborús fényképész szalonjában többféle hajfestő szer üvegcséjére is bukkantak. Tehát, ha elcsodálkozunk egy portrén, hogy egy idősebb korú embernek milyen sötét volt még a haja vagy szakálla, biztosan kevésbé őszült, mint a mai emberek, merüljön fel bennünk a kétely is, lehetséges, hogy festés történt.

Barna hajfesték doboza és üvege 1891-ből. (kép forrása: Etsy)

Növényi hajfestő módszerek minden mennyiségben

A 19. század rengeteg régi, növényi hajfestő receptet is örökölt elődeiktől. A század második felére ismét divat lett a vöröses árnyalatú haj, melynek előzménye a reneszánsz festészetből is merítő historikus és a preraffaelita festészet. A vörös hajú nőalakok ismét divatosnak számítottak, így előkerült a reneszánsz idején már kedvelt növényi hajfesték a henna. A henna hajfestés divatját erősítette, hogy India teljesen a Brit Birodalom részévé vált.

Rézszőke hajú szépségideál. Dante Gabriel Rosetti: Lady Lilith 1867. Ilyen világos vörös árnyalatot hennával csakis világosszőke hajon lehet elérni.

A Wikipedián tévesen Adelina Pattinak tulajdonítják a vörös hajfestés terjedését. Azonban Adelina Patti hajzuhataga sohasem volt vörös színű a hennától, legalábbis az össze korabeli ábrázolás erről árulkodik. Patti valóban reklámozta a henna használatát, de inkább hajszínerősítésre vagy az indigóval való vegyítésével barna festéséhez.

Adelina Patti irigyelt hajzuhataga egy korabeli festményen. A legtöbb ábrázoláson, ennél még sötétebb a haja, szinte fekete.

A henna hajfestéről A magyar borbélyok és fodrászok lapjában is írtak.

A hennás hajfestés leírása 1886-ból. A magyarországi borbélyok és fodrászok lapja 2. évf. 20. sz. (1886. október 15.)

A hennát szakállfestésre is alkalmazták. Erre utal a következő hirdetés, amelynek a reklámja a hennás-indigós hajfestést idézi:

A Buckingham hajfesték reklámja az 1880-as évekből.

A henna mellett olyan növényi összetevőket is tettek a hajfestékekbe, mint a zöldes amla és az aranyszínű árnyalatot adó cassia (ez a cassia nem a fahéj, hanem a cassia obovata). A vörösítést sáfránnyal fokozták, amely meglehetősen drágává tette az azt tartalmazó festékkeveréket. Igazán, élénk rézvörös haja hennával csak annak lett, aki eredetileg világosszőke vagy közepesszőke hajon alkalmazta.

Alfred Seifert: Egy hölgy portréja. Ilyesmi a hennavörös hajszín sötétszőke, világos barna hajon. Festmény 1880 körül.

Eközben a magyar hajkoronák és szakállak...

...szintén színt válthattak, ha gazdájuk úgy akarta. A régi újságokban megjelent reklámok tanúsága szerint többféle vásárolható szer is volt, valamint a borbélyok maguk is kevertek is hajszínváltoztató szert.

Az 1880-as években a következő szerek voltak elérhetőek a szakemberek számára:

- Végétale Dr. Riccard-féle (barna, szőke, fekete)
- Melanogéné
- Orein (aranyszőke)
- Dr. Callman-féle párizsi hajfesték (fekete)
- Nigrit(t)ine-Végétal (francia) - szőke, barna, fekete - a glicerin miatt állítólag nagyon összeragasztotta a hajat
- Nigrogene - barna hajfesték (a reklámja szerint 15 perc alatt hatott!)
- Chromphor hajrestaurátor - azaz eredeti hajszín visszaállító
- Aqua Amarell
- Solutio - sötét festék, barna és fekete szín elérésére, Tokody Ferenc magyar borbély által fejlesztett hajfesték
- Fó-féle hajfesték (1895-től hozták forgalomba, állítólag hamarabb tartalmazott a német Wikipedia szócikk szerint PPD-t, mint a Oréal, de ezt még sehol sem írták le hivatalosan, így itt se mertem az első PPD-s hajfestéknek megnevezni)

Magyar hajfesték reklámok A magyar borbélyok és fodrászok lapjából 1886 és 1891 között

A borbély szaklapok sok adalékot adnak azzal kapcsolatban, hogy lássuk, milyen hajszínmódosítások történhettek. Az biztos, hogy 1883-tól már számos tartós hajfesték volt elérhető.

A szakírók szerint már 1890-re megszületett a metódus, ami szőkített. A szőkítés, mint lehetőség komoly örömöt okozott a fodrászok körében. Erről árulkodnak a következő mesébe illő sorok, amelyek egy hidrogén-peroxid alapú szőkítéshez hasonló folyamatot írnak le.

Részlet A magyar fodrászok és borbélyok lapjából. 1891.

Az ideális "aranyhaj" egy korabeli hajápoló (Edward's) újságreklámból

A fodrászati szaklapok leírásai alapján a hajfestés nem lehetett egyszerű művelet. Ha ugyanis egy hozzá nem értőhöz került valaki vagy otthon tapasztalatlanul próbálkozott, akkor balesetek történhettek. Az egyik ilyen sztorit Tokody Ferenc fodrász írja le, mely szerint egy úrnak zöld lett 3-4 hónap alatt a haja egy hajfestéktől, amit házilag kevert. Sajnos a zöld elszíneződést már nem lehetett teljesen kimosni a hajából. Egy másik esetben egy úrinőnek a vágyott fekete helyett szilvakék lett a hajkoronája. Végül utóbbit meg lehetett menteni, és másnap már feketével ment az estélyre.

Szintén hajszínváltozást okozott, ha valaki nem megfelelően ápolta a haját. A fodrász ajánlása szerint heti egyszeri sósborszeszes hajmosásra van szükség, és kerülni kellett a por, olaj, kosz hajszálakra való rakódását. Leírása alapján az ezüst-nitrát alapú hajfestékekkel festett haj zöldes elszíneződést mutatott a szennyeződések hatására.

A lila, ami megelőlegezi a 20. századi hajszínipart

Szintetikus festékek nélkül ma nem lenne annyi hajszínárnyalat, amit csak az ember el tud képzelni. A legelső szintetikus festéket William Henry Perkin brit vegyész állította elő, mindössze 18 éves korában, állítólag egy véletlen kísérlet során. Ez volt az anilinbíbor, azaz a mauvein, amely teljesen uralta az 1860-as évek textiliparát, mint új szín. Nélküle talán még Szinyei Merse Pál lila ruhás nője sem létezne.

William Henry Perkin mauveinja, amely megelőlegezte a későbbi PPD-t, a modern hajfestések alapját adó mesterséges szerves molekulát. (Senkinek sem volt ilyen lila haja még a 19. században!)

A mauvein után jött a többi mesterséges szín: az anilinsárga, az anilinkék, a Nilus-kék, majd 1863-ban az anilin-fekete, amely nem más, mint a PPD p-fenilén-diamin, a modern hajfestékekhez elengedhetetlen szerves molekula. A PPD hajfestékben való alkalmazását Ernst Erdmann ismerte fel 1888-ban. Az első PPD-alapú hajfesték állítólag az 1907-es Oréale volt, ami Eugene Schueller nevéhez köthető, az Oréale névből lett a későbbi L'Oréal márkanév.

Schueller hajfestéke már L'Oreálként egy reklámban 1910 körül

A 20. századi hajfestés szintén már egy újabb történet, a kétlépcsős hajfestés és a hajszál belsejébe bejutó festékekkel. A későbbi folyamatokat pedig már jól ismerjük. Ma már van rózsaszín, zöld, kék, mindenféle pasztell, fémes, fekete, amely a fénysugártól extrém piros lesz, valamint már létezik a hő hatására színváltó hajszín is. Mindehhez a hihetetlen sok változathoz szükség volt azonban "dédszüleink" vívmányaira és arra az organikus festési felfogásra, mely nélkül talán ma nem létezne hennás hajszínezés szerte a világon.


Források és ajánlott irodalom:

Mimi Matthews: A Passion for Auburn Hair
Mimi Matthews: Golden and Silver Hair Powders for fashionable Victorian Coiffures
Civil War Hair Dye - Atlas Obscura
Hair Color History (Byrdie)
Art of Perfumery and the Methods of Obtaining the Odors of Plants
Five thousand receipts in all the useful and domestic arts
Toiletten-Chemie
The art of beauty
Mackenzie's Ten Thousand Reciepts
A magyar borbélyok és fodrászok lapja
Hajfestéktörténetet német Wikipedia szócikk
William Henry Perkin Wikipedia szócikk
PPD Wikipedia szócikk