5 divattrend, amit hagyományőrzőként nem ajánlott követni!

 Nemrég Emese írt egy bejegyzést 10 divattrend, amelyet a hagyományőrzők nem kedvelnek címmel és ez elgondolkoztatott, hogy mik azok a régen volt divatok, amiket ma már közbotrány keltés végett egyáltalán nem ajánlatos követni, még ha akarnánk se! A legfeltűnőbb öltözékekből vagy trendekből öt ilyet gyűjtöttem nektek össze, amiket nyilvánosan ma már nem lehetne felvenni.

 Jelentésünk következik a Hülye Divatok Minisztériumából :D

Figyelmeztetés: A következő poszt a nyugalom és vérmérséklet megzavarására alkalmas kontentet és képeket, bulvár és pop-kulturális utalásokat tartalmaz! És kérlek, ne idézzetek, történelmi alapokon nyugvó agymenés következik.

Cici villantás

 A fentebb említett bejegyzésben Emese már írt a mínószi cici villantós női ruháiról, és talán ezzel egy napon említhetőek az igencsak lenge ókori öltözékek, de mivel nem túl sok ókori görög esemény van kicsiny hazánkban, amin pőre testtel tömegeket lehetne megbotránkoztatni így ezt a korszakot ugorjuk át és érkezzünk meg az angliai restauráció idejébe! Habár korabeli angol hagyományőrző sincs kirívó mértékben errefelé, de mindenképp érdemes megemlékezni róla!

 Természetesen itt most nem veszem alapul azt a rengeteg Mária ábrázolást ahol alakja fedetlen keblekkel van ábrázolva - lényegében végig az egész középkorban - ahol is ezt bújtatott erotikus festményként megengedte az egyház a művészeknek. Szintúgy az olyan bibliai történeteket sem, amiben a nők félmeztelenül szerepelnek. Itt azok a cici villantások kerülnek bemutatásra, amik tabudöngetőek a maguk korában és nemében is, hisz emberek között jelentek meg ilyetén - tehát valódi viseletről beszélünk, még ha csak az arisztokrácia zárt világában is.

 Tudni illik 1649-ben kivégezték I.Károly angol királyt és egyféle parlamentáris polgári kormányzás valósult meg a következő évtizedben Oliver Cromwell vezetésével - aki puritán üzemmódba kapcsolta az addig fülledt erkölcstelenségben fürdőző országot. Fanatikus puritánsága a legszélsőségesebbnek számított, így nem csoda, hogy mikor 1660-ban restaurálták a királyságot, II.Károly és utódai mindent megtettek, hogy a legpompásabb és legpazarabb élvezeteknek hódoljanak! Ide értve a kor arisztokrata asszonyait is, akik elhajították a merev malomkerék gallérral záródó feszes és fekete gyapjúruháikat, hogy mellig kivágott színes selyem költeményekre cseréljék!

II.Jakab király első felesége, Anna 1665 körül; még egy viszonylag visszafogottabb dekoltázsban

Sir Peter Lely (1618-'80): Diana Kirke Oxford grófnéja, 1670 körül; ő viszont már nem bíz semmit a fantáziára

Mentségükre szól, hogy volt honnan meríteniük, ahogy ezen az 1617-es portrén is ábrázolva van Lady Thornagh, William Larkin (1580-1619) festményén az arisztokrata világban a köldökig kivágott derék már jelen volt Cromvell puritanizmusa előtt

Eközben a puritánok...

 Az "Add ide a didit" buli végül átívelt országhatárokon és évszázadokon is, így megjelenik a későbbi francia rokokó kori ruhatárakban - vagy inkább nem jelenik meg, hisz hiányzó anyagrészről beszélünk :D 

Charlotte von Schleswig-Holstein hercegnő, 1750 körül; valószínűleg érezte, hogy a szép körítés még jobban odavonz minden tekintetet

Marie-Thérése Louise Lamballe hercegnője viszont már tudta, hogy felesleges a körítés, Marie-Antoinette királyné udvarhölgye volt és osztozott sorsában a forradalom idején (ismeretlen festő műve 1785 körül)

"A feslettség tünetei, avagy betekintés a páholyokba" 1790 körüli karikatúra

 A 18. században az élvhajhász francia királyok aktuális szeretőiket szívesen megfestették allegorikus ókori vadásznőként, Diana szerepében megfelelően hiányos öltözékben, stb. de a fentebb említett okok miatt (nevezetesen, hogy nem viseleti divatról van szó) ezeket átugorjuk! Hála a jó égnek a 19. század sokkal szemérmesebb korszakot ígér...

Empire kori vizespóló verseny

 ...vagy nem. Miután minden arisztokratikus fejecskét leválasztottak a szépen dekoltált törzsükről, az újraszerveződő elit asszonyok pont úgy akartak kinézni, mint egy eszményi antik szobor és nem érték be több ruhával, mint egy lágyan omló muszlin; sőt még ezt is enyhén nedvesítették, hogy jobban tapadjon. A muszlin áttetsző mivoltánál fogva és testhez tapadó nedvesítése által a női bájak és idomok hosszú évszázadok óta nem látott természetes valójukban tárulkoztak fel - nem csak a cicik! A korai empire időszaka inkább hasonlított egy nyílt vizespóló versenyre a Sziget fesztivál sörsátrában, semmint szemérmes dámák piknikjére a Szent Borbála zárda kertjében :D

Robert Lefevre: Pauline Bonaparte Borghese hercegnője, 1806; Bonaparte Napóleon császár húga se hagyott sokat a fantáziára

Jacques L. David: Giovanna Donna fehérben, 1798 körül

 A divathóbort áldozatokat is követelt, terjedt a "muszlin betegség", avagy súlyos megfázás és tüdőgyulladás, hisz a nedvességtől áthűlt ruhák nem óvták meg észak-európai viselőiket az időjárás viszontagságaitól, úgy ahogy a sokkal melegebb olasz és görög éghajlat tette volna. Másrészről  a magamutogató divat hálás témát nyújtott a korszak karikaturistáinak is - ez legalább csak megalázó volt, ha nem is halálos.

"Párizsi hölgyek téli ruháikban 1800-ban"

"Gráciák erős szélben - eredeti után ábrázolt jelenet a Kensington kertben" 1800 körüli karikatúra

 A vékonyka muszlin alatt általában egy csak egy kissé vastagabb hosszú inget viseltek, melleket támasztó vállfűzővel.A korabeli divatlapok ajánlása szerint a legszebb a rózsaszín harisnya volt, mert ennek a színe áttörve a fátyolos szöveteken az életteli, egészséges bőrszínét adta vissza. De fennmaradtak olyan leírások is, amelyek szerint rózsaszín jersey, testhez idomuló kezes-lábas aláöltözéket viseltek a teljesen átlátszó ruhák alatt, ugyan azzal a céllal mint a rózsaszín harisnyák, illetve az illő takarás végett.

Louis-Léopold Boilly: Incroyable et merveilleuse c. festmény részlete,1801; jól visszaadja mennyire voltak áttetszőek a korabeli muszlinok

Marguerite Gérard és Jean-Honoré Fragonard: Komikus művészi jelenet (részlet), 1795 körül; egy rózsaszín egyberészes aláöltözékes nőt ábrázol finom muszlin ruhában

 Na már most, teljesen érthető, hogy miért nem ajánlott ma hagyományőrzőként az elsőként bemutatott köldökig kivágott dekoltázsokat és a mindent átlátszóan kirakatba tévő empire kori muszlinruhákat rekreálni. Madame Recamier ruháját Merja készítette el (Before the automobile vagy The aristocrat címen volt régen blogja, de már mindkettőt megszüntette :( ), de ő is csak egy fotózás erejéig, majd egy zártkörű baráti vacsorára viselte, pár korabeli ruhákba beöltözött ismerősével. Mert lényegében csak ilyen körülmények között fogadhatóak el ezek a viseletek ma, hogy az ember lányának később ne kelljen sértő megjegyzéseket hallgatnia!

Robe á la Athénienne a blogon a képek már nincsenek fenn, de olvashattok róla

Schobert Norbit is kiakasztó kismama pocakok

 Szegény zseb fitnesz pápánk sok korszakban nem érezné jól magát, kezdve a középkorral és korai reneszánsszal (amivel Emese cikke is foglalkozott, hogy a korabeli kerekded pocak mennyire nem dívik ebből az időszakból a hagyományőrök körében), illetve a viktoriánus érában sem, amikor a fűzők úgy voltak elöl is hajlítgatva, hogy egy igencsak kidomborodó kismama pocakot kölcsönöztek még a karcsú termetűeknek is!

Az eredeti középkori (1395-ös illusztráció) S-sziluett; ne hagyjátok, hogy a gagyi századfordulós becsapjon titeket!

Sforza Katalin és lánya, 1480 körüli freskó részlet; a leány már elég nagy, neki nincs mentsége arra, hogy miért nem tornázta még mindig le a szülés utáni kismama pocakját!

 Rubint Réka is valószínűleg a saját keto kakós csigájába harapna, ha megtudná, hogy 1793-ban tombolt a kismama pocakot imitáló elülső dúzok divatja! Erről ITT olvashattok bővebben.

"Divat gyarlóságok" 1793-as karikatúra a kitömött hasakról

1879-es fűző oldalnézetből: így görbítették meg a gépezetet elöl, hogy kihangsúlyozza a karcsú derekat, a viktoriánus fűzők célja nem a hasprés volt!

1880 körüli divatos sziluett, ismeretlen hölgy fotója, nem tudni hány gyereket szült... :/

 Kedvenc fitnesz gurunknak újra le kéne akasztania a szögről az edzős gatyáját, ha újra ezek a testtartások térnének vissza divatba :D A januári anyákat szétoltó kis agymenése miatt is érthető, hogy miért tartózkodik ettől minden hagyományőrzőnő, hisz senki se szereti ha azt kérdezgetik, hogy hányadik hónapban van, illetve hogy tornázott-e már ma? De, ha már megszülettek a kis házasság tönkretevő generátorok, akkor a legkönnyebb egy korabeli fűzővel elérni az annyira nem óhajtott alakot, ha valaki kivételesen annyira óhajtja: elég a fűző gépezetét meghajlítgatni, hogy mellnél és hasnál kifelé domborodjon (mondjuk így kényelmesebb lesz a szegycsontnál is, mert ott az egyenes gépezet gyakran kényelmetlenül nyom).

2019-es gödöllői fotó amin jól látszik, hogy nem nyomtam megveszekedetten már a szülőszobán a felüléseket; a jó hír, hogy korhű a sziluettem és a férjem se hagyott - még - el :D

Funkció tévesztett szeméremkupakok

 Térjünk át kicsit az uracsokra is, hisz ott is vannak csuda dolgok! A késő reneszánsz-barokk idején Emese kiemeli a női donga hasakat,de elfeledkezik a férfiakról, akiknél szintúgy a kidomborodó sörpocak volt divatban - ez már önmagában is elég vicces - de párosítsuk ezt nagy felfújt, térdig érő ballon nadrágokkal, feszes kis harisnyával, és feltűnő szeméremkupaknál ágyék tájékon. Garantált a nevetőgörcs :D

Steven van der Meulen: Robert Dudley, Leicester első grófja, 1560 körül; még visszafogottan hozza a divatos külcsit: pocak felé domborodó zeke, kis méretű szeméremkupak, ami beolvad a ballonnadrág szövetébe

 A szeméremkupaknak meg volt a maga sajátságos kis divattörténete: a férfi nadrágok hosszú ideig csak a két szárból álltak, hozzá kötve vagy tűzve az ágyékkötőhöz. A 15. századtól kezdve ez az ágyékkötő lett egyre díszesebb és hangsúlyosabb, majd a 16. században tombolta ki magát a legfeltűnőbb formákban. A divat tetőpontján még a korabeli vérteken is külön fémből készült szeméremkupak volt. A fenti gróf Dudley öltözékén még a szemérmes és visszafogott példa szerepel (ami ilyen formában még eseményeken is nevetség nélkül viselhető), de néhány excentrikus lelkületű férfi túl ment a jó ízlés és az illem határán, hatalmas méretűre kitömött szeméremkupakokkal - de szerintem csak kompenzálni akartak egy bizonyos hiányt ;)

Agnolo Bronzino: Guidubaldo della Rovere, 1532; igen a fenti záró sorral rá gondoltam...

Giovanni Battista Moroni: Antonio Navagero, 1565; ...és őrá is :D

Ismeretlen festő: Pedro Maria Rossi, San Secondo grófja, 1535 körül; na most képzeljük el ezt a meglehetősen realisztikus szeméremkupakot, ha piros vagy rózsaszín szövetből lenne :D

 A szeméremkupak filmes ábrázolása se túlzottan közkedvelt, hisz egy hangsúlyosabb darab csak elvonná a néző figyelmét a színész játékáról vagy a cselekményről: ki tudná fapofával végighallgatni azt a hírnököt vagy politikust aki valami háborús veszteségről jön tudósítani, akin a fenti festményekhez hasonló szeméremkupak lenne? Nevetésbe fulladna az egész és a néző képtelen lenne egy idő után bármilyen drámára koncentrálni. A komolyabb filmekben így a szeméremkupak vagy csak a legminimálisabb alakjában, vagy egyáltalán nincs kivitelezve. De pont ezért találta meg az útját a vígjátékokba a legextravagánsabb formákban!

Szalaggal felcicomázott szeméremkupak, a Jöttünk, Láttunk, visszamennénk c. francia filmből

Persze vannak akik bevállalják a feltűnőbb darabokat, de szerintem ekkor teljesen felesleges külön a másik arcába tolni... :/ (ismeretlen külföldi hagyományőrzők, nem találtam oldalt hozzájuk)

Figyelemfelkeltően feszes nadrágok

 A reneszánsz/barokk korabeli figyelemfelkeltő szeméremkupakok után a nadrágok ágyék tájékon viszonylag kényelmessé váltak, míg nem rászakadt az empire kor az uracsokra is! A 19. század fordulóján a nadrágok meglehetősen feszessé váltak, már-már harisnya szintűen, a formás férfi lábak minden izma körvonalazódott és így ágyék tájékon is olyan feszesek lettek, hogy anatómiailag hozták a "formát" :D

Leon Cogniet: Antoine Philippe de la Tremoille, Talmont hercege, 1826; persze a legtöbb korabeli portrén sterilre van festve a kritikus rész...

Martin Drolling: Barthélémy Charles, Dreux-Nancré grófja, 1797;... de őszintén, minek? :D

Court: Sylvain Charles Valée,1838; az egy darab gránát a zsebében, vagy pedig ennyire örül hogy lát engem? :D

 A túl szűk nacik akkor okozhatnak igazán gondot, ha az empire kori nedvesített muszlin ruhát viselő nővel találkoznak! Érdemes ezekhez a nadrágokhoz olyan modern alsónadrágot felvenni, ami segít kiegyengetni, vagy a nadrág ágyék részét bővebbre szabni. 

Amennyiben pár éve lemaradtatok a skinny nadrágok divatjáról, ne az empire korszakkal akarjátok bepótolni :D

 A felsorolt 5 pontnál érdemes megfontolni, hogy csak zártkörű baráti találkozóra viseljük, vagy pedig vállaljuk a nyilvános megbotránkoztatást, de ebben az esetben egyeztessünk a programszervezővel, nehogy kitiltás legyen a vége! Egyébként 100%, hogy nem fogják engedélyezni, hogy a nők fedetlen keblekkel, átlátszó ruhában, az urak pedig kiemelt férfiasságukkal szorgoskodjanak gyerekek közt... érthető. Úgyhogy mindenképp gondoljátok meg, hogy mit hogyan akartok reprezentálni és korhűségtől függetlenül, hogy hogyan lehet ezt a mai közönségnek megfelelően interpretálni.

 A viccekért és a memekért én kérek elnézést, ez egy ilyen kötetlenebb bejegyzés lett, mert van amiről nem lehet fapofával beszélni illetve bemutatni. Azért remélem informatív és szórakoztató is volt így egyszerre ;)