Egy színes világ fekete-fehér emlékezete

 Hála modern korunknak ma már milliónyi fenn maradt korabeli öltözék érhető el egy kattintással, és ami még ennél is szerencsésebb, hogy olyan ruhák is megmaradtak, amiről fotográfia is készült anno! Ebben a blogbejegyzésben szeretném megvizsgálni a fotográfia monokróm felvételeit az eredeti ruha színével összevetve, hogy mi milyen szürke árnyalatot nyert, egyúttal eloszlatni azt a tévképzetet, hogy régen nem jártak színes ruhákban az emberek!

 Ehhez jön még Emese legújabb felfedezése: a DeOldify fotószínező program, ami megpróbálja a szürke színtartomány alapján kikalibrálni, hogy milyen volt az eredeti szín. Erről a saját blogján olvashattok Így színezd ki a régi családi fotókat pár perc alatt címmel (katt a linkre!).

A DeOldify programmal kiszínezett néhány korabeli fotó

 Megkértem, hogy ez alapján színezzen ki a programmal pár fotót, amihez megvan az eredeti öltözék, vagy színes illusztráció róla. Nem szóltam neki nehogy befolyásolja, de a program önműködő, úgyhogy nem is lehet rajta színt kiválasztani és beállítani, hogy olyanra színezze. Utólag is köszönöm neki a segítséget és a türelmet!

 Mind az eredeti ruhák színét és a program által generált színezést összevetve a fekete-fehér fotókkal, érdekes kép alakulhat ki bennünk arról, hogy mennyire színes volt régen a világ és nem minden szín lesz úgy sötétebb vagy világosabb szürke, mint ahogy mi gondolnánk. Kezdjük is el!

Mi hatott a fekete-fehér fotók színezésére?

 A 19. században még nem voltak vakuk a készülékeken, így a fotósok csak a természetes fények erősségére hagyatkoztak. Gyakran végezték ezért kint a fotózást, ilyenkor a kertben egy kis sarkot rendeztek be úgy, mintha beltér lenne: szőnyeggel fedett padló, berendezési tárgyak (szék és kisebb asztal, stb.) és egész falrész elé állt a megrendelő. A kép élessége nagyban függött attól, hogy mennyire erősen sütött a nap, nem borult-e be? Minél több fény vetült a ruhára vagy kevesebb, annál jobban torzította a kamera szürke tartománybeli beállítását.

Az angol királyi család egy fotós boxban,1857-ben

Artúr angol királyi herceg, Eduárd walesi herceg, Lajos hesseni nagyherceg és Aliz királyi hercegnő esküvői fotója "backstage" pillanatképen, 1862

 Műtermek esetében a fotográfusok gyakran a bérházak padlásterét bérelték, ott a tetőszerkezetet üvegtáblára cserélték, hogy minél több fény hulljon a megrendelőre. Az éjszakai fotózást egyértelmű okok miatt nem kedvelték, hisz minél kevesebb fény volt, annál sötétebb lett a kép és így kivehetetlenebb. Az elektromos világítás lehetőségeit kihasználva majd csak a 20. század elején kezdenek el művészien megvilágított és árnyjátékos fotókat készíteni. Kivételek erősítik a szabályt, nézzétek meg Lady Clementina Hawarden fotóit, aki korát megelőző művésziességgel játszott a beltereken élesen megtörőfénnyel a modelljein!

A 19. század leghíresebb fotóművésze, Nadar műterme kívülről, csupa-csupa üvegablak, 1860 Párizs

Fotóműterem belülről, 1900 körül

 A technikai fejlődés is nagyban hatott a 19. századi első fotómasinákra, amik az idő múlásával egyre professzionálisabbá váltak, egyre kevesebb záridő kellett a fotó elkészítéséhez. Ezen tökéletesítések eredményeztek olyan torzításokat a színek észlelésében, amit a 20. századi fekete-fehér gépek már teljesen máshogy érzékeltek.

A halvány színek fehérré lesznek

 Teljesen egyértelmű, hogy a fehér, törtfehér, elefántcsont-, krémszín, nagyon világos vagy púder színek fehérnek fognak tűnni a régi fotókon. Erre alap példának mutatom be Olga és Tatjána orosz nagyhercegnők 1913-ban viselt udvari díszruhájukat, ami elefántcsontszínű szatén elöl világos rózsaszín bársony pánttal: 

Eredeti fotó és a program által kiszínezett, ezen a ruhák világos rózsaszínűek barackos beütésű árnyékolással

A fennmaradt ruhák...

... és a kiegészítő tradicionális kokosnyik világos rózsaszín moiréből, ami harmonizál a világos rózsaszín bársony pánttal elöl

 Referenciamintának ez tökéletes, hisz majdnem eltalálta a program, hogy milyen volt az eredeti ruha; az árnyalatbéli különbség elnézhető kis hiba. A következő fotón Alexandra Fjodorovna orosz cárné 1894-es fotója látható:

Az eredeti és a színezett világos rózsaszín, az árnyékos részeknél ismét barackos beütéssel

Az eredeti ruha egy mélyebb rózsaszín árnyalatú moiré selyem, fehér chiffon ujjakkal, fodros gallérral és szoknyadísszel (ez a rózsaszín selyemmel érintkezve elszíneződött)

 A fenti esetben is csak árnyalati különbség van, most is jól teljesített a program! És helyesen képzeljük mi is, hogy a világos ruhák fehér vagy világos szürke színezetet nyernek a régi fotókon. Most akkor lássunk pár meghökkentő kivételt!

Sötét színből fehér vagy világosszürke is lehet

 1872-ben az angol Beatrix királyi hercegnő egy mályva színű öltözékben jelent meg, fehér hattyúprémmel díszítve és fehér kalapban mályva és fehér tollakkal, ezt a leírást korabeli újságokból tudjuk. Fotósorozat is készült ekkor róla (valószínűleg kültéri paraván előtt), az eredeti ruha sajnos nem maradt fenn:

A fotókon teljesen fehérnek tűnik az egész öltözék

Érdekességként ez a gépi színezés ismét világos rózsaszín eredményt hozott (azt nem igazán értem, hogy az egyik masnit miért színezte zöldesre?)

 Annyit érdemes tudni a mályváról, hogy a mályvavirág színt még a szintetikus mályva szín előtt is elő tudták állítani és divatos is volt. Ez sokkal halványabb és visszafogottabb árnyalat volt, mint az 1856-ban feltalált szintetikus utódja. Amennyiben Beatrix hercegnő mályvavirág színű ruhában jelent meg, akkor elképzelhető, hogy megfelelő fényviszonyok mellett a fényképezőgép fehérnek érzékelte felvételkor. 

Mályvavirág és a szintetikus mályva szín különbsége

 Habár Beatrix hercegnő ruhája nincs már meg, szerencsénkre fennmaradt másik mályva színű ruha és fotója! Matild norvég királyné öltözött világos mályvaszínű jelmezbe 1897-ben a 17. század tematikájú devonshire-i bálba:

A mályvavirág színt ebben az esetben is fehérré képezte a fotográfia (Matild királyné középen ül)

 Elképzelhető, hogy Beatrix hercegnő is egy ilyen szép árnyalatú mályvavirág színű selyemruhát viselt, ami megfelelő fényviszonyok mellett fehérré képződött. De még ennél is érdekesebb a következő fotó és fennmaradt ruha esete! Itt az öltözék bordó árnyalatú faille selyem, amiről mi azt gondolnánk, hogy a fotón majd egészen sötétszürke árnyalatúvá képződik, ezzel szemben: 

1878-ban készült fotó és fennmaradt öltözék, a hölgy ismeretlen, a DeOldify program ezt az öltözéket is rózsaszínre színezte egyébként

 A mély bordó árnyalat világos szürkévé lett a fotón, a virágmintás selyem díszeken pedig alig kivehetőek a virágok. Ebben az esetben is olyan mértékben torzítja a fotókamera, hogy ebből a szürke árnyalatból nem tudnánk sohase kikövetkeztetni, hogy az eredeti ruha ilyen sötét színű volt!

 Egy másik példa erre egy csodaszép udvari bemutatási díszruha, amelyet 1896-ban viselt Emily Warren Roebling:

Az eredeti fotó és a kiszínezett változat, amihez a program ismét egyöntetűen a rózsaszínt választotta

Ha nem maradt volna fenn az eredeti díszruha, akkor nagyon egyszerűen bele is ringathatnánk magunkat abba a képzetbe, hogy valamilyen finom pasztell színű volt az egész. Holott kellemes aranysárga selyem és ibolyalila bársony uralkodik, ezüst hímzéses betétekkel

Az érdekességet csak fokozza a róla készült festmény is, amin kiválik, hogy a hímzett betét alapja és csipke is fehér volt, amik idővel elszíneződtek sárgára az aranysárga selyemtől

 Látva a fennmaradt öltözéket, azt képzelhetnénk, hogy az aranysárga világos-, míg az ibolyalila majd sötétszürke tartományban fog megjelenni a fekete-fehér fotón, így igencsak meglepő, hogy egyöntetű középszürkének látszik mindkettő, minden átmenet nélkül.

 Nagyon érdekesés izgalmas megvizsgálni, hogy vaku nélkül, pusztán a természetes és gyér mesterséges fényekre alapozva a 19. századi fényképezőgépek az elvárásainkkal homlokegyenest menve alakították át a szürke tartományába a színeket! Folytassuk ezeknek a példáknak az ellentétjeivel:

Világos színből sötétszürke fotóárnyalás is lehet

 Ma okkersárgának, vagy sáfránysárgának hívnánk ezt a telt sárga árnyalatot, amit akkoriban aranysárgának hívtak és nagyon divatos volt, hisz nem volt olyan sötét mint a narancs, se olyan világos mint a citrom és kevésbé volt hivalkodó, mint a valódi arany. Az ilyen sárga árnyalatokról azt hihetnénk, hogy a világos szürke tartományába esnének a fotókon (lásd az előző példát, aminél be is jött ez a prekoncepció), ezzel szemben egész sötétszürke lesz, sőt egyes esetben fekete is akár!

Tatjána és Olga orosz nagyhercegnők 1911-ben regimentjeik uniformisában, mint lovaglóöltözék

És a fennmaradt ruhával összevetve, érthetetlen, hogy az aranysárga mellbetét és kézelők miért tűnnek feketének a sötétkék posztó mellett, amikor világosabb árnyalásúnak kéne lennie?!

 Nos, először azt gondoltam,hogy biztos nem is ilyen sárga volt az a mellbetét, hanem később lecserélték: de végül is miért tették volna, amikor ennél mérhetetlenül pazarabb udvari- és egyéb díszruhák is fennmaradnak, amiknek a szövetével és díszítéseivel jóval messzebbre lehetett volna jutni? Másrészről a katonai uniformisok szín összetétele is eléggé kőbe vésett dolog volt! Ezért kerestem pár olyan fotót amin hasonló aranysárga árnyalatú szín van, és eléggé meglepő eredményre jutottam:

Alexandra Fjodorovna cárné 1903-ban ezt a fejedelmi tradicionális orosz jelmezt viselte a farsangi bálon, az aranysárga itt sötétszürkének látszik (gyönyörű zöld smaragdokkal volt ékítve, amit leszedtek később a jelmezről)

Félix Yusupov orosz herceg kaftánjának az ujjai, mellbetétje és kilógó hosszabb részei sötétebb narancssárgák, ami a fentinél is sötétebb szürke tartományba esnek a fotón

1883-ban a Vanderbilt jelmezbálon ebben a darázs jelmezben jelent meg Mrs. William Seward Webb, a darázs aranysárga csíkjai itt is a sötétszürke színtartományába esnek

1859-ben Viktória angol királyi hercegnő ezt a sárga díszruhát viselte, fehér csipkével és vörös csíkos vállszalaggal, ami a fotón egészen sötétszürke, Viktória királynő naplójából azonban kiderül az igazság, aki megrajzolta és kifestette lányát!

Franz X. Winterhalter: Eugénia császárné Marie-Antoinette jelmezben, 1854; a beltéri fotót használta referenciának a festő, és a rossz megvilágítás itt az aranysárgát a sötétszürke-fekete tartományába helyezi, további érdekesség, hogy a szoknya alján lévőkét vékony égszínkék csík teljesen fehérnek látszik!

A tiszta arany szövetre is van mintánk, ez az elegáns társasági ruha amit 1878-ban viselt Mrs. Augusut Newland Eddy, itt az arany középszürkének látszik

És mi lett az élénk színekkel?

 Persze a sárga minden árnyalata is élénknek látszik, ahogy fentebb ecseteltem mennyire sötétszürke lesz ennek ellenére. Szegény piros még ennél is rosszabbul járt! Leggyakrabban sötétszürke, de bizonyos kirívó esetekben egészen feketévé válik.

Mária Fjodorovna cárné és lánya, Xénia nagyhercegnő egy 1889-es fotón, a program sötétkékre színezte a ruháját, lányáét a szokásos világos rózsaszínre (ez az öltözék nem maradt fenn)

Az eredeti ruha élénk vörös színű volt, fekete csipkerátéttel és moiré szalagdísszel (később átalakították és a csipkés mellbetétet szövetfodorra cserélték, illetve hátul a dúzt kiengedték és legyezőráncokba rendezték)

 A fenti példán az élénk piros szín egészen sötétszürke lett a fotón,a következő képen pedig Albert herceg látható, még az előzőnél is élénkebb vörös egyenruhában, ami a fotón egészen fekete lett:

Viktória királynő és Albert herceg 1840-ben kelt egybe, a fotó később készült, már a '40-es években; az élénk piros uniformisa fekete lett a fotón, és ha megfigyeljük a királynő szoknyáját díszítő virágok levelei is feketésnek tűnnek, holott biztos, hogy szép zöldek voltak; a királynő fehér menyasszonyi ruháját pedig krém színűre színezte a program, Albert herceg uniformisát pedig feketének hagyta

 A szép élénk színeknek a szépia elszíneződés sem tesz jót, mert ebben az esetben a megfakult fotók barnás árnyalatot nyernek.

Ismeretlen hölgy fotója 1878 körül és a fennmaradt ruhája, élénkpiros arany hímzéssel díszítve, ismét sötétszürkét látunk szépia elszíneződéssel

 A fenti két fotót is megnéztük a programban, ám egyik esetben sem találta el a piros árnyalást: Albert herceg esetében fekete maradt az uniformis; az ismeretlen hölgynél pedig szépia barna, bár ott az arany hímzést eltalálta és sárgásra színezte. De lássunk egyéb élénk színre is példát, mint mondjuk a smaragdzöldre és a legélénkebb rózsaszínre az eddigi felhozatalból:

Hortense Mitchell Acton 1920-ban viselte ezt a szép színes selyem estélyi ruhát, aminek élénk smaragdzöldje kiábrándítóan sötétszürke, a rózsaszín csak egy árnyalattal világosabb

  Matild norvég királyné (1869-1938, Viktória angol királynő unokája volt) 1909-ben viselt élénk türkiz-zöld selyem ruhája egészen fehér lett a fotón, valószínűleg az ablakból túl sok fény vetült rá, hogy mélyebb árnyalást adjon a szépen omló selyemnek:

  Ugyan ez az előkelő társasági hölgy 1909-ben egy szép égszínkék selyemruhát is viselt, szürkés selyem chiffonnal, amit lefotóztak:

 A fényes szatén teszi világosabbá a fotót és szép sugárzó fényt is biztosít

  Maradjunk még egy kicsit a kéknél és pirosnál, hogy mennyire csalóka tud lenni ez a két szín! Olga orosz nagyhercegnő huszár regimentjének uniformisában 1911-ben:

Ha a fennmaradt ruha alapján tippelni kéne, akkor pont azt mondanám, hogy a kék zubbony lesz sötét és a piros lovaglóruha alj világosabb a fotón - de itt is becsap minket a fotográfia ördöge! Érdemes megfigyelni azt is, hogy a a kézelőnél lévő aranyzsinórozás még a kék zubbony világosszürkéjénél is sötétebb egy árnyalattal

A sötét színek feketévé lesznek

 Ebben viszont nincs nagy ördöngösség, ami egészen sötét szín az biztos, hogy feketének fog látszani a fotókon. Így válik a lila, padlizsán és a barna is egészen feketévé. A sötét színek is divatosak voltak, de ezek fotózhatóak a legrosszabbul színesben is, mert nagyon jó megvilágítás kell, hogy visszaadja a szín mélységét.

Mária Fjodorovna cárné Xénia nagyhercegnővel és Miklós trónörökössel, 1892 körül; a cárné egy sötét padlizsánlila bársony ruhában volt, színes bordűrrel és oldalt rózsaszín moiré szalaggal díszítve, nem meglepő hogy a sötét bársony feketének látszik a fotón

1885 körüli ismeretlen hölgy fotója és fennmaradt ruhája, a barna préselt bársony mintája ismét feketének látszik a fotón

Mrs. Frances Fairchild udvari bemutatási díszruhája lila bársonyból, 1880-ban készült; érdekes, mert itt is azt feltételezhetnénk, hogy a sötét bársony tompa fénye feketének fog kijönni, ehelyett sötétszürke lett

Kellemes csalódás, hogy a DeOldify program eltalálta a lila bársony színét!

Ismeretlen hölgy selyem promenád öltözéke, ennél a bordó részek majdnem feketék (a ruha derekát később átalakították)

Összegzés

 A fenti példákat elnézve nyugodtan kijelenthetjük, hogy régen nem viseltek kizárólag fekete-fehér ruhákat, sőt, kifejezetten szerették a szép színeket! Az, hogy ma sokan ezt a tévképzetet vallják, csupán a színtelen fotóknak, sok fekete és fehér ruhás festménynek és fennmaradt ruhának köszönhető; illetve annak a közkedvelt és elterjedt nézetnek is, hogy idősebb nők már csak feketében jártak, Erzsébet királynénk is mindig csak feketében járt, és hogy sokat gyászoltak, mert mindenki meghalt fiatalon...

 Ma már ezen állítások többsége nem állja meg a helyét, mert tény és való, hogy a gyász színe a fekete volt, de nem gyászoltak egy életen át; nyáron a legviselhetőbb szín a fehér; Erzsébet királyné csak fia halála után viselt kizárólagosan feketét; idős nők, matrónák is hordtak színes ruhákat! 

 Legközelebb ha láttok egy fekete-fehér fotót és sötétszürke árnyalású a ruha, nyugodtan játszatok el azzal a gondolattal, hogy lehetett piros, smaragdzöld, ibolyalila vagy sárga is akár! Ha egészen fekete akkora mély tüzű piros, sötétlila, padlizsánlila és barna is szóba jöhet. Ha világosszürke árnyalású a szövet akkor szóba jöhet egy sötétebb rózsaszín árnyalat, égszínkék, arany, de például bordó is. Ha pedig fehér a ruha a fotón, akkor nem feltétlenül fehér ruhát jelent, hanem halvány rózsaszínt, krém és elefántcsontszín árnyalásokat, de élénk mályvavirág színű is lehetett!

 A program színezése viszonylag megbízható, de szerintem mindig szükség lesz az emberi képzelőerőre és tudásra is, ezért inkább ne hagyjunk még fel a saját kezű színezéssel. A program legpontosabban a 20. századi fekete-fehér fotókat tudja kiszínezni, későbbi korszakoknál nagyobb a hibalehetőség, de nyugodtan el lehet vele játszani!

 Zárszóként csak annyit tudok javasolni, hogy a múltbéli fekete-fehér fotókkal kapcsolatban is gondolkozzatok színesben és merészen!

***
Egyéb fotótörténettel kapcsolatos bejegyzések a blogon:
Sisi és az informatika csodája
Erzsébet királyné és a fénykép: szépségkultusz a fotográfia történetének tükrében
Photoshop leckék a múltból
A színes dagerrotípiák titkai
A fotográfia költőnője
Az első divatfotók