Erzsébet királyné és a fénykép: szépségkultusz a fotográfia történetének tükrében

Kevesen tudják Erzsébet királyné majdnem egyidős az első embert ábrázoló fotográfiával, mindössze négy hónap korkülönbség van köztük.

Ez a kép az a bizonyos cipőpucolót ábrázoló dagerrotípia, amit Louis Daguerre fényképezett Párizs utcáján. Hogy miért izgalmas mindez? Azért, mert lényegében így kimondhatjuk, hogy Erzsébet királyné majdnem egyidős az első embert ábrázoló fotográfiával.

Modern fotóműalkotás Erzsébetről. Anselm Kiefer 1988-ban készült savval kezelt ólomra nyomtatott fényképmásolata. (forrás: Wynnewood, Penn., Collection of Mr. and Mrs. David Pincus. in Gruber Florek, Olivia, The modern monarch: Empress Elisabeth and the visual culture of feminity, 1850-1900.)

Mindez jövőjére nézve azt vetítette volna előre az életében, hogy számtalan mennyiségű fénykép készülhetett volna róla, egyre fejlődő technikával. Arcát évtizedről, évtizedre pontosabban ismerhettük volna meg. Az, hogy ez nem így lett, egy igazán érdekes mementója a 19. századi idealizált szépségeszmény megbolygathatatlanságának és egy mai napig tartó szenvedélyes kultusznak.

Az alábbi táblázat egy tömör összevetés a fotográfia története és Erzsébet élete között. A fényképek gyakorisága alapján Erzsébet életrajzát három főbb időszakra tagolhatjuk.

Ez első időszak a korai fényképek kora, ez a sóspapír, kalotípia, dagerrotípia időszaka. Ebből az időszakból olyan képeket ismerünk, amelyek még Erzsébet házassága előtt vagy közvetlenül utána születhettek. Ezek a képek a későbbi vagy frissen férjezett osztrák császárnét – aki itt még szinte gyermeklányként néz ki - testvérei és/vagy udvarhölgyei körében mutatják. Kiemelt érdekesség közülük az a fotográfia, ami már a 21. században került elő, és amin Erzsébet királynét Sisi-rajongók azonosították be utólag.

Az említett, valószínűleg sópapír eljárással készült korai fénykép részlete, vélhetően még 1860 előtt készült. Jobbra nagy valószínűséggel Erzsébet látható. (forrás: Wikimedia Commons)

A második korszakban már a sokszorosítható képeket mutató eljárásokkal készülnek képmások Erzsébetről. Ebben az időben jelennek meg az első montázsolt litográfiák is a királynéról.  Egyetlen olyan képet ismerünk, amely családja körében, viszonylag nem beállított módon mutatja.

A császári család 1859. Balra lent Erzsébet. (forrás: Wikimedia Commons)

Erzsébetet a középső időszak képei a kor legfőbb szépségideáljaként ábrázolják, akinek erkölcsileg és esztétikailag is meg kellett felelnie a szerephez. Főbb fényképészei: Ludwig Angerer és Emil Rabending.

Emil Rabending - Erzsébet királyné 1866. (forrás: Wikimedia Commons)

Párhuzamba állíthatók ezek a képek a kor idealizált divatképeivel, mint Virginia Oldoini exhibicionista fotográfiai megnyilvánulásaival, ellentétezve azt az emberibb vonalat, amelyek az 1860-as Lady Clementina Hawarden nevéhez köthetők. Érdekesség, hogy Rabendingnek is voltak Hawardenéhez hasonló képei, legismertebb ezek közül a Charlotte Woltert ábrázoló. Tehát elvileg Erzsébetről is készülhettek volna nem prototipikus 19. századi portrék.

Emil Rabending portréja a korszak legnépszerűbb osztrák színésznőjéről, Charlotte Wolterről. (forrás: Wikipedia)

Persze logikus, hogy a Habsburg-udvar nem ilyen, akkoriban még kísérletező és művészieskedőnek ítélt kompozíciókat várt el a királynéról, hanem olyanokat, amelyekkel jól lehet reklámozni a hatalmukat az egész birodalomban, a divat és a vizualitás az egyik legjobb módszer volt az uralkodónak és hitvesének reklámozása, pozitív színben való feltüntetése, főleg egy olyan kényes időpontban, mint a kiegyezés kora.

A vizitkártyák nagy korszaka ez, amelyeknek a célja elsősorban a királyné népszerűsítése volt alattvalóinak körében, akik lelkesen gyűjtötték ezeket a pici, ma képeslapra emlékeztető fotómásolatokat. Ezt a gyűjtési szokást a mai matricagyűjtögetéshez tudnánk hasonlítani. Erzsébetet valóságos divatikonná tették a vizitkártyák főképp Magyarországon.

Sisi az 1866-os pesti tartózkodása emlékére is egy nagy albumot állított össze Borsos és Doctor fényképeiből Magyar úrhölgyek és urak címmel. Ez a korszak tele volt már retusált és átfestett fényképpel. Sokszor ezekhez a retustált képekhez - levágva Erzsébet fejét ismeretlen, magyaros öltözetes hölgyekre rátéve - az Angerer-féle eredeti felvételeket használták, akár egy öltöztetős "papírbabát". Így kapott Erzsébet atillát, mentét magára és olyan öltözéket, ami eléggé magyaros volt ahhoz, hogy a királyné magyarokkal való rokonszenvét jelképezze.

Mi is volt a vizitkártya?
"1854-ben E. Disdéri (1819-1890) kitalálta a kisméretű névjegyként használt fotográfiát mely kemény, a képnél nagyobb méretű kartonlapra kasírozva került forgalomba. A kartonlap hátuljára és elejének a fotó alól. kilátszó részére cégjelzést, díszítéseket és különféle információkat nyomtattak." (forrás: Vizitkártya in archaltfotokonzerv)

Az Erzsébet fényképek kronológiájában sorsfordító időszak volt az 1866-1867 utáni időszak. A magyar királynévá koronáztatás népszerű, fényképeken is reklámozott karaktere magánéleti okokból a következő években végleg eltűnt a kamerák elől, élete utolsó évtizedében pedig már a festőknek és szobrászoknak sem állt modellt, pedig még élt, amikor szabadalmaztatták a kinematoszkópot és a kinematográfot, így akár Erzsébet királynéról élete végén akár filmfelvétel is készülhetett volna. Amíg például Viktória királynő egész élete szépen dokumentált és akár egy királyi személy körüli brandet is erősítő funkciót látott be, Erzsébet királynénál ez a folyamat vége szakadt halála előtt körülbelül harminc évvel.

Erzsébet több probléma miatt is kerülhette a kamerákat, sajnos napjainkban már csak találgathatunk az okok között. Ilyen okok közé tartozhattak a folyamatos lelki és testi betegeskedései, amelyek lehet, hogy látható nyomot is hagytak az arcán. Katrin Utterreiner kutatásai szerint Ferenc József még az 1860-as évek előtt megfertőzhette Erzsébetet egy szexuális úton terjedő betegséggel. Ezt a saját korában szifilisznek gondolták, ma már gonorrheának sejtik. A korszakban a szifiliszre arzénos kezelést alkalmaztak. Az arzénos kezelés egyik látványos megnyilvánulása a fogromlás, ami ugyan a 19. századi fényképezést nem lehetetlenítette volna el - tekintve, hogy a modellek nem mutatták meg a fogaikat -, de a fogak hiánya erős önbizalomhiányt okozhatott már akkoriban is, és ha nem részesül valaki megfelelő fogpótlásban - ezért választanak a napjainkban is inkább valamilyen protézist a fogvesztéssel küszködők -, a fogak hiánya az arc és száj beesettségét okozhatja, öreges megjelenést kölcsönöz. A már kis koncentrációban történő arzén tartós bevitele esetén hosszútávú hatása nem csak ennyiben tudható le, a kockazatos.hu mérgekkel kapcsolatos weboldal szerint a bőr elszarusodását és festékanyagának megváltozását is okozhatja.

Erzsébet panaszai, ahogy már említettem, lelki eredetűek is lehettek, melyek talán visszavezethetők a korábban tífuszban elhunyt gyermeke miatti gyászhoz kötődő depresszióra, még ha a fényképezéstől való elvonulása már Mária Valéria - " a magyar gyermek " - születése utánra tehető. Az Erzsébetről szóló kultuszcikkekben tetten érhetjük azt a motívumot, mely szerint Erzsébet a megjelenésére és kinézetére extrém módon igyekezett ügyelni, és amely arra enged következtetni, hogy valamilyen testképzavarral küzdött. A bujkálás oka, akár gerontofóbia, az öregedéstől való félelem is lehetett. Az elzárkózást még tovább erősíthette a mayerling-i tragédia, a felnőtt gyermek elvesztése, talán még nagyobb traumát okozva, mint a korábbi gyász.

A fényképezés fejlődésével próbáltak lesifotót készíteni a császárnéról, de ezek nagy része túl messzi és homályos vagy a császárné legyezővel az arcát takarja.

Erzsébetről fennmaradt "lesifotók", melyeken legyezővel takarta el arcát

Tehát a fényképezés számára Erzsébet királyné életének három évtizede fényképezetlen maradt. A fényképek nélküli kort, különösen úgy, hogy a magyar alattvalók számára a királyné "sztársága" semmiképpen sem csökkent, valamivel pótolni kellett, így a lehetőségekhez mérten készültek árulható és újságokban sokszorosítható képek a királynéról.

A lehetőségek alapját az akkor szabadalmaztatott fotósokszorosító eljárás a fotolitográfia adta. Az eredeti fényképek nyomán és sokszorosításával montázsok jöttek létre. Előfordult, hogy egy-egy képen a királynő ruháját cserélték divatosabbra. Tipikus ez Carl Pietzner 1897-es munkája, melyhez Ludwig Angerer burnuszos fotóit dolgozta át századfordulósan sikkesre (1898-ban a Magyar Nők Lapja is megjelent ezzel a címlappal).

Carl Pietzner századfordulósra retusált Erzsébet-portréja (forrás: Wikimedia Commons)

Népszerű volt a királyné neves fényképeinek az újraretusálása, átrajzolása, átfestése oly módon, hogy azokon Erzsébet jellegzetes "szépnek tartott" vonásai megmaradtak, de mégis korosabbnak tűnt.

Erzsébetről készült időskori "fantáziaportrék", fiatalkori fényképeit felhasználva, különböző technikákkal.

Az alább látható képnél azonban két húsz évnyi különbséggel készült fotót raktak egybe - azt sugallva, hogy mintha a császárné legalább ennyi esztendővel lenne idősebb -, miközben császári pár tagjai között csak hét évnyi korkülönbség volt!

Kollázs ismeretlen készítőtől, mely a császárról és császárnéról készült kb. 20 évnyi korkülönbséggel készült képet egyesített.

Borovi Dániel Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein című tanulmányában részletesen lehet olvasni ezen képek elkészítési módjairól, forrásairól, megjelenéséről. Arról, hogy pedig milyen lehetett valóban Erzsébet, arról az Alfons Clary Aldringen visszaemlékezést idézem:

"Milyen lehetett az idősödő császárné megjelenése a valóságban? A gyermek Alfons Clary-Aldringen gróf és testvére 1896–97-ben Territet-ben találkozott Erzsébettel. „… ő kedvesen ránk nevetett – de én mintha az égből pottyantam volna le, mert egy vénséges vén, nagyon ráncos arcot pillantottam meg.” Amikor elmesélték nagyanyjuknak, hogy kivel találkoztak, az ünnepélyesen azt mondta: „Gyerekek, soha ne feledjétek ezt a napot, amikor a világ legszebb asszonyát láttátok”. „Én erre azt mondtam – folytatja Clary –, „hogy »De nagymama, hiszen csupa ránc az arca!« Erre kaptam egy hatalmas pofont.” Még ha egy gyermek öregségképét nem is tekinthetjük objektív mércének, a szöveg jól rávilágít arra az óriási szakadékra, amely a mítosz és a valóság között a királyné életének utolsó éveiben fennállhatott." /Borovi Dániel: Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein/

A részletből kitűnik, hogy már életében is akkora kultusz övezte, amely miatt a 19. századi szépségeszmény romolhatatlanságának példájává válik. A romolhatatlanság tipikus egyházi fogalom, amely azt a csodát jelenti, ami miatt egyes holttesteket természetfeletti beavatkozás óv meg attól, hogy bomlás, negatívnak ítélt, folyamata bekövetkezhessen rajtuk. A romolhatatlanság egy jó analógia az Erzsébet-szépségkultuszra, ami 1867 után változatlanul mutatta az alattvalók számára az egyébként már öregedni kezdő császárnét. Ezzel az analógiával vág egybe, hogy Roskovics Ignác - már Erzsébet halála után - a császárné képmását Árpád-házi Szent Erzsébetnek adta a budai királyi palota Szent István-termébe készített, szecessziós pirogránit táblán.

Roskovics Ignác: Árpád-házi Szent Erzsébet (reprodukció 1900.) forrás: Borovi Dániel: "A fiatalabb korban elképzelt arc" - Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein, In Fotóművészet, 2012/4. LV. évf. 4. szám 

Ugyan Erzsébetet még halála előtt élőben az utolsó  díszruhás közszereplésén megnézhették a magyar alattvalók, de műtermi felvételt már ekkor sem készítettek róla.

Erzsébet életének végső, fényképek által dokumentálatlan időszakából, ha bármilyen képet utólag megtalálnának nagy szenzációt keltene. Erre példa az az 1990-es években felkapottá vált vitatott fotó, amelyen még a mai napig sem teljesen kizárható (ugyan jelenleg a nem mellett több érv van, mint az igen mellett), hogy nem Erzsébet királyné látható. A fényképen Ferenczy Ida tökéletesen beazonosítható rajta. A másik hölgy identitása képezi a vita tárgyát. A jelenlegi konszenzus szerint Ferenczy Ida titkára ül a jobb oldali asztalnál. A hölgy vonásait többen összevetették már Erzsébet fodrászával és a királyné testvéreivel. A fénykép kultusztörténeti kutatások számára is érdeklődésre adhat okot, mivel a kép ellenzői nem egészen egzakt érveket is hoznak arra, hogy miért nem lehet Erzsébet a képeken. Ezek az érvek összecsengenek a már említett romolhatatlanság analógiával. Ilyen érv például, hogy Erzsébet nem őszülhetett meg (közeledve a hatvan esztendős életkorhoz).

A vitatott fénykép, amelyről az alábbi linken lehet olvasni bővebben: http://members.chello.at/~master.walter.hain/Das_letzte_Foto_mit_Ida_2018.htm

A fényképek hiányában halála után két olyan különleges portré maradt ránk, amelyek Erzsébet arcát mutatnák teljes valójában. Az egyik a jelenleg is a Hofburgban megtekinthető halotti maszkja, mely a császárné idealizált arcát mutatja.

A Hofburg - valószínűleg idealizált - halotti maszkja, mely megjelenésében Erzsébet korai fényképeinek a hatását mutatja. (forrás: Jason M Ramos)

A másik az a még 1898-ban Genfben, közvetlenül Erzsébet halála után készült Mostig-féle maszk, amiről csak korabeli újságkép maradt fent, mely feltűnően hasonlít - az 1843-ban született - Matilda Ludovika bajor hercegnőnek - Erzsébet királyné húgának - öregkori portréjára.

Mostig Alfréd halotti maszkja, újságkivágás (forrás: Vasárnapi Újság 1900.)

Portré az idős Matild Ludovika bajor hercegnőről, Trani grófnőről 1906 körül. (forrás: Wikimedia Commons)

A Mostig-féle halotti maszkon szépen látszanak a szemöldök szálai és a ráncok vonalai is, míg az előbbi a korai Angerer-fényképek megjelenésével áll összhangban. Talán a két halotti maszk az, ami jelenleg a legtöbbet mutat Erzsébet öregkori valójából, amit a királyné örökre el akart rejteni a nagyközönség és az utókor számára.



Ajánlott és felhasznált irodalom:

Borovi Dániel: "A fiatalabb korban elképzelt arc" - Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein, In Fotóművészet, 2012/4. LV. évf. 4. szám

Borovi Dániel: "Hát még semmi sincs a vásznon?" Fotóhasználat Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréin, In Fotóművészet, 2012. 55. évf. 2. sz. 114-123.

Tomsics Emőke: Királyi öltöztető babák - az 1866-os királylátogatás képein, In Fotóművészet, 2009/1 LII. évfolyam, 1. szám.

Mraz, Gerda Fischer-Westhauser, Ulla: Elisabeth - Wunschbilder oder Die Kunst der Retouche.

Gruber Florek, Olivia: Empress Elisabeth and the Painting of Modern Life, in Maura E. Hametz szerk.: The Empress Elisabeth in Memory and Myth. Bloomsbury Academic New York. 131-154.

Gruber Florek, Olivia, The modern monarch: Empress Elisabeth and the visual culture of feminity, 1850-1900.

Tarján M. Tamás: Erzsébet királyné meggyilkolása, Rubicon online, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1898_szeptember_10_erzsebet_kiralyne_meggyilkolasa/

Az arzénos kezelésről : Fellner, Sabine – Unterreiner, Katrin: Morphium, Cannabis und Cocain. Medizin und Rezepte des Kaiserhauses. Wien, Amalthea, 2008

A kérdéses fotóról: Walter Hain, Ein letztes Foto von der Kaiserin? http://members.chello.at/~master.walter.hain/Das_letzte_Foto_mit_Ida_2018.htm

A Mostig Alfréd által készített halotti maszkról: (Eredeti, korabeli Vasárnapi Újság) https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VasarnapiUjsag_1900/?pg=3 397. old.

Fotólitográfia: http://fotomult.c3.hu/pozitiv/fotolitografia/index.html

Az arzén hatásai az emberi szervezetre: kockazatos.hu