Nesselrode kísértett a lakásban

Jó kis izgis szellemtörténet következik, ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy a karácsonyi viktoriánus finomság "el volt átkozva". Mindig is kíváncsi voltam a régi ízekre, akkor is, ha a mai ízlésnek nem feltétlen felelnének már meg, de ugyan ki ne szeretne szó szerint megkóstolni egy falat múltat?

A karácsonyi süti pedig Nesselrode krém lett.

Az elkészítése viszonylag egyszerű, ha nem bánjuk a modern technológiát. Én bevállaltam a gesztenyepüré házi készítését, de szerintem helyettesíthető a kész gesztenye pürékkel.Ellenben a házilag készült püré minden fáradtságot megér nagyon finom!

Első nap- A püré

Nem találtam értelmes videót erről a folyamatról, megvágtam a gesztenyéket (ezt óvatosan, mert könnyen kipattannak és megreped a gesztenye is) 20 percig főztem, de szerintem simán mehetett volna tovább is, ugyanis iszonyú nehéz volt pucolni és ráadásul még kemény is maradt. Nem csak a kemény héjat kell leszedni, hanem a belső héjat is (olyasmi mint a diónál csak jóval vastagabb) a végén úgy pucoltunk mint a krumplit... a maradékot feltettem kevés vízben és puhára főztem, majd robotgéppel lepürésítettem a vízzel együtt.

Jöhetnek a fűszerek: 

1 citrom reszelt héja (szerintem sok, én felet tettem bele)

1 zacskó Bourbon Vanília esszencia

Mrs. Crocombe szerintem túl sok cukrot tett bele, én csak két kanállal tettem (az egész sütibe kb) de ez ízlés dolga.

A pürét le kell hűteni mielőtt a felvert tejszínhab belekerül, de sajnos elfelejtettem behűteni, így elnapoltuk a befejezést.

Második nap - Tejszínhab

Elméletileg már késznek kéne lennie a sütinek, ha valami viktoriánus szellem nem szabotálja a habverést. Eleve túl kicsi tejszínt tettem a hűtőbe, de annak a fele is beterítette a konyhát, ugyanis elromlott a habverő gép és a kicsúszott szál mindenfelé szétfröcskölte a tejszínt. (Szerintem Mrs. Crocombe látta, hogy végig csalok a modern technológiával :D ) Mivel nem kettőt hűtöttem le, így ismét kitolódott a süti befejezése.

Harmadik nap - Összeállítás

Végre sikerült a tejszínhabot is megfelelő állapotba hozni, összekavartam az ízesített gesztenyével, majd bele az aszalt meggyet és egy szilikonformában csücsülve várta a karácsonyt.  Én zselatinport tettem bele, sokkal egyszerűbb mint a hagyományos verzió.

Negyedik nap- Szent este

Éééés a formából is szépen kijött! Jöhet a kóstolás! 

Hááát, én azért nem vágtam hasra magam, nekem hiányzott egy kis piskóta alóla, így olyan volt mintha egy tortából csak a krémet enném ki. Ami nem rossz, de valahogy nem is volt olyan kiemelkedően jó. Nekem sok ez a tejszínhab íz, elnyomta a gesztenyepüré ízét, ami inkább utóízként jelent meg. Igazából szerintem nem ártott volna az aszalt meggynek is valami alkoholos áztatás, így kicsit nekem semmilyen lett ez a desszert. Amennyire izgalmas a kinézete számomra kicsit unalmas volt az ízvilága. Bevallom nekem a sima házi püré citrommal és vaníliával sokkal jobban ízlet, kicsit meg is bántam a tejszínnel való összekutyulását... lehet a nehézkes készítés is égi jel volt inkább :D
Némi túlzással olyan mint a tejszínes gesztenyepüré összekevernénk, csak a rum helyett a citrom dominál. Talán túlságosan is az az íz jött ki összeállítás után. 

Az elkészült Nesselrode krém

Megcsinálnám újra?

Nem valószínű, de a gesztenyepürét igen, az mennyei volt, de a kezdeti ízélmény után a folytatás olyan latymatag lett.

Kiknek ajánlom?

Akik csak a krémet szeretik a sütikből és kedvelik a tejszínhabos töltelékeket.

Kiknek nem?

Akiknek ez így önmagában kevés és nem feltétlen szeretik a tejszínhabbal készült krémeket.

Most pedig következzen egy kis Nesselrode történet, ugyanis, nem bírtam ki, hogy ne keressem meg ennek a sütinek a történetét. Alapvetően régen a süteményeknek is fontos reprezentatív szerepük volt. A család megengedheti magának a konyha személyzetét, az alapanyagokat és a hűtést. Az eredeti recept ugyanis inkább parfé volt, semmint ilyen habkrém. Abba alkoholos gyümölcsöt tettek, ami miatt megőrizte a krémes állagát a fagyasztás során. A fenti videó receptje inkább gyerekbarát, hiszen nincs benne semmi részegesség :) 

Középen található a Nesselrode parfé, több információ a süteményről itt.

A Nesselrode krém gróf Karl von Nesselrode diplomata után kapta, az édességet pedig a híres francia cukrász, Marie-Antoine Carême készítette el 1814-ben. A cukrász követője, Monie továbbgondolta a receptet és a ez eredetileg hosszúkás formát lecserélte egy kupolára hasonlatos öntőformára. Emiatt született is néhány vicc, hiszen már nem parféra hasonlított hanem a tradicionális angol karácsonyi pudingra.

Mélyhűtő nélkül nehéz volt ezt az édességet megcsinálni régen, így már érthető, miért is volt olyan szemkápráztató az asztalon.