5 dolog, amit UTÁLTAM a Bridgerton sorozatban

   Amennyiben olvastátok az előző bejegyzést, akkor tudjátok, hogy most itt nem a szép dolgok lesznek kiemelve: ez a bejegyzés egy ömlesztett RANT lesz! Nem fecsérelném itt különösebben bevezetésre a dolgot, ha érdekel a sorozat háttere, akkor kattintsatok a kijelölt linkre, ott megtaláltok mindent! Kezdjünk is bele:
Na akkor lássuk mikben esik hasra a sorozat!

5. Lusta háttér történelem építés

  A Bridgreton egy mai írótól származó romantikus fantasy sorozat, ami történetesen az Empire érában játszódik: és ezzel nincs is semmi baj, hisz mennyi fantasy sorozat van, ahol a csodás lények, átlagon felüli képességek vagy steampunkos kütyük középkori vagy 100 évvel ezelőtti időszakba vannak ágyazva, hogy fenn tartsa a nézők figyelmét és kizökkentse a történelmi kontextusból. Ilyenkor általában kapunk egy jól felépített magyarázatot, hogy hol került alternatív történelmi síkra az a film, vagy sorozat, hogy egy másik világ tudott kibontakozni belőle - ami azért ismerős a miénkkel is.

  A Bridgerton sorozat ott próbált meg haladni a korszellemmel, hogy a szereplő gárda fele (és így a korabeli angol arisztokrácia is) színes bőrű. A könyvben ilyesmi nincs: ott mindenki homogén fehér, megfelelve a korabeli angliai populációnak. És ezzel nem is lenne semmi gond, hisz a modern filmgyártás alapértelmezése, hogy "kiszínezi" a történelmet; ami egy fantasy filmnél, vagy sorozatnál simán el is fér - így a Bridgerton sorozatban is, hisz nem valódi történelmi személyek képezik az alapját!

Az, hogy Boleyn Anna királynőt egy színes bőrű színésznő alakítja VIII. Henrik életéről szóló mini-sorozatban, viszont már történelem hamisítás és semmi esetre sem fér meg, szerény véleményem szerint. Ebben az esetben a színésznőt csupán click-baitnek használják, hogy a botrányos életű királyról szóló 126. érdektelen sorozat iránt érdeklődést és a felháborodott kattintásokkal ingyen reklámot generáljanak!

  Ám ezt a pre-multikulturális állapotot olyan lusta történelem magyarázással adják be a nézőknek, hogy attól a Disney álomgyárban is elsírták magukat a meghatottságtól! Aki nem látta a sorozatot annak a kedvéért (spoiler alert!!!): III. György király bele szeretett Sarolta hercegnőbe, aki színes bőrű volt, és ez a szerelem olyan erősnek bizonyult, hogy sugárzó ereje elsöpört minden nemű rasszizmust, szegregációt, sőt rabszolgaságot is! 🎶A tale as old as time...

  Jézusom!!! Ez a nézők nettó hülyének nézése! Hogy miért? Ismertetnék két történetet, ami valóban megtörtént - tehát valódi történelmi esemény valóban élt személyekkel - és amiknek egy kis átdolgozásával sokkal élethűbb lett volna az egész történelmi háttér, ha így szövik be őket, az első történet: Dido Elizabeth Belle Lindsay 1761-ben rabszolga anyától és Sir John Lindsay angol tengerész kapitánytól született, a feltételezett történet szerint a Karib-tengeren spanyol flottától ejtett rabszolga szállító hajón találkozott a férfi a nővel - szerelembe estek, aminek a gyümölcse a kisleányuk lett. Őt az apja pár évvel később magával vissza is vitte angliai otthonába, ahol a család befogadta és tisztességben felnevelték a félvér, törvénytelen gyermeket - ami már önmagában eltért a korabeli normáktól, tudni illik ilyenkor a fattyakat általában eltávolítani szokták a család környezetéből, nem pedig befogadni (jobb esetben lelenc házba adták, rosszabban megölték)! Didot családtagként kezelték, apja halálakor életjáradékot, további családtagjai révén szép örökséghez jutott. Mivel törvénytelen gyermek volt, titulusokra és nagyobb családi vagyonra nem tehetett szert. Ez után férjhez ment és gyerekei születtek, mígnem fiatalon 1804-ben elhunyt.

Dido és unokahúga Lady Elizabeth Murray, 1780 körüli festmény

  A második történet: Sara Forbes Bonetta a nyugat-afrikai Yoruba törzs hercegnője volt, aki királyságának egy vesztes háborúja után fogolyként és rabszolgaként került a győztes törzs birtokába, ahonnan pedig kalandos úton az angol királyi tengerészeten keresztül Viktória királynő keresztlánya lett! Nem hétköznapi történet: a győztes törzs királya ajándékként adta át az angol Frederick E. Forbes kapitánynak, egy rabszolga kereskedelemben való tárgyalás nyomán. A kapitány adta a Sara nevet a leánynak és felelősséget vállalt érte. 1850-ben találkozott Viktória királynővel, akit lenyűgözött a kislány átlagon felüli intelligenciája és keresztlányává fogadta. Jó nevelésben részesült, a kapitány és feleségének gondviselője lett. 1862-ben részt vett Viktória lányának, Aliz királyi hercegnőnek az esküvőjén is! Nem sokkal ezután ő maga is férjhez ment, visszaköltöztek Afrikába és három gyermekük született. A kapcsolata ennek ellenére végig szoros maradt a királynővel, annyira, hogy első lányát is Viktóriának nevezték el és egy lagosi felkelés során az angol haditengerészet kimenekítési utasítást kapott Sarát illetően. Ő is nagyon fiatalon 1880-ban hunyt el tuberkulózisban. 

Sara Forbes Bonetta hercegnő 1862 körül

  A fent bemutatott két példának a finom átdolgozása azt is jól magyarázhatták volna a sorozatban, hogy miért olyan barátságos minden arisztokrata, sőt a királyi család is a herceg családjával - egyáltalán milyen jogon lett herceg. Csak azért, mert valami egy romantikus szappanopera, még nem jelenti azt, hogy olcsó történelmi háttérrel lehet etetni a nézőt! Szerintem megérdemeltünk volna egy komplexebb történetet, amit a két fentiből gyúrhattak volna össze és így legalább új történelem szemléletre és diskurzusra is lehetett volna finoman invitálni a nézőket, ahelyett, hogy a képünkbe nyomják a leglerágottabb, legsilányabb Disney happy endet!

4. Iszonyatos frizurák

  A szereplőgárda felének fantasztikus fonatokkal van a frizurája felfogva, a másik felének pedig modern hanyagsággal kiengedve... Így az egész inkoherens és értelmetlen. Ha a fodrász mester tudta, hogy hogyan kell egy korhű-szerű hajkölteményt elkészíteni, akkor miért nem csinálta meg mindegyik szereplőnél? A producer és/vagy a rendező külön kérése volt, hogy a színésznők egy része mai frizurával tűnjön ki? Számomra felfoghatatlan és értelmezhetetlen. Egyszerűen a kettő nem illik össze! 
Daphne Bridgerton (Phoebe Dynevor játssza) kontyai korhűséget még csak nyomokban sem tartalmaznak!
A legfiatalabb Bridgerton kisasszonyt alakító színésznő (Florence Hunt) egy-az-egyben elmehetne nyoszolyólánynak ebben a formában...
Marina Thompsont (Ruby Barker) alakító színésznő frizurájába csak annyi energiát fektettek, hogy fejtetőn felfogták...
Louis Hersent: Sophie Crouzet, 1800, példa a teljesen igénytelen frizura divatra
Firmin Massot: Madame Jean-Gabriel Eynard, 1810 körül, frizurája példa a lazább kontyokra
Ismeretlen festő: Francoise-Améthyste és Anne-Athénaire haiti-i hercegnők, 1815 körül, még az Európától távol eső vidéken élő divatos hölgyek is az uralkodó divat szerint készítették frizuráikat
Simon Basset herceget alakító Regé-Jean Page fizimiskáján se alakítottak semmit, a mostanában divatos "három napos borosta" nem illik a jól borotvált Empire korszakhoz
Ethan A. Greenwood: Charles Lee Jones, 1816

  És ha már frizuráknál tartunk, nem lehet nem megemlíteni a kalapokat - sokkal inkább ezek hiányát! Filmes körökben bevett gyakorlat, hogy utcai jelenetekhez nem adnak kalapokat a színésznőkre, mert attól tartanak, hogy a karima és a díszek eltakarják az arcot. Jobb esetekben kisebb kalapokkal ezt meg tudják oldani, de általában teljesen elhagyják. Itt is ez érvényesül és a színésznők egész nap fedetlen fővel, vagy valami hajpántos fejdísszel rohangálnak. Még az idősebbek sem kapnak főkötőt, holott az is nagyon divatos volt az Empire korban, nem csak férjezett nőknek, hanem leányoknak is! 
Séta a parkban fedetlen fővel (cilinder is csak az egyik statisztának jutott)
Lady Danbury (Adjoa Andoh) egyáltalán nem korhű, cilinderszerű kalapban
Daphne Brigerton amazon kalapjának a tetejét minden bizonnyal levitte a menetszél...
A sorozat első évadához 7500 kosztümöt, és szerintem 10 db kalapot készítettek...

  Az Empire korban is lehet bőséges példát találni olyan fantáziadús kalapokra, főkötőkre, amik nem takarják karimával az arcot: csigaház alakúak, katonai csákót utánzóak, beretek és turbánok, stb. Sőt, áttetsző fátyolos szövetből is készülhettek, ami által még a karima alól is látszik a fej. Lássunk pár példát ezekre:
Joseph Roques: D'Angouléme hercegné, 1815 körül
Pauline Auzou: Mária Lujza császárné megérkezése, részlet, 1810
A sorozat excentrikus ruháihoz illő csákó alakú kalap, La Belle Assemblée 1807
A méltatlanul kihagyott kalap inspirációk (lényegében minden Empire érában játszódó filmben is), Costume Parisien 1813
Érdekes formájú kalapok és toquék, Costumes Parisiens 1819

3. Téves fűző mítosz terjesztése

  Szóval, van az úgy, hogy megbízol egy profit, hogy készítsen neked bármilyen használati tárgyat - amit aztán te képtelen leszel rendeltetésszerűen használni! Na ugyan ez történt a Bridgertonban a fűzőkkel is! Megbízták Mr. Pearlt, hogy készítsen nekik (mármint a színésznőknek) korhű fűzőket, amiket aztán úgy mutattak be, már rögtön az első jelenetben, mint valami derék nyomorgató kínzóeszközt! 

  A legidősebb Featherington leányt úgy paszírozzák bele többen, miközben kapaszkodik és inkább szülési fájdalmai vannak, semmint napi rutinszerű öltözködési folyamata. Majd az anyja közli, hogy az ő korában narancs méretűre tudták befűzni a derekát... Hát köszönjük szépen!
(intenzív belső sikítás)

  Az anyának abban valóban igaza van, hogy az ő fiatal korában (amikor 16-18 éves lehetett, tehát 1790 körül) a derék formáló fűzők divatoztak, de az Empire korban már nem. Ráadásul a fűzőbe szuszakolt színésznő botsáska alakú, történelmileg neki egy melltartószerű, rövid vállfűző is elég lenne! A sorozat kosztüm tervezője (Ellen Mirojnick) szerint nem is tervezték alapból kényelmesre a fűzőket (sicc!), sőt pont a bordák környékén lettek nagyon keskenyek, annyira, hogy még a hiperkényelmes Empire kori fűzők is kellemetlenségeket és fájdalmat okoztak a színésznőknek!
1780 körüli vállfűző (Londoni múzeum gyűjteményéből), 1790-es évekbeli átmeneti vállfűző (MET múzeum) és egy 1810 körüli rövid vállfűző (Musee Galleria gyűjteményéből)

  Nem győzőm hangsúlyozni: az Empire korabeli fűzők csupán a mellek kiemelését és megtartását szolgálták, még a hosszú fazonúaknak sem volt semmi közük a derék drasztikusabb befűzéséhez; ez a jelenet a filmben egy elfuserált fűzős mítosz tovább terjesztése! A hosszú vállfűzőket a teltebb nőknek ajánlották, hogy azzal kissé javítani tudják az alakjukat a légiesen testhez tapadó ruhákban. És ha már itt tartunk: mivel az Empire ruhák mell alatt voltak összehúzva a derekat és csípőt lágy eséssel követve, már csak emiatt sem volt semmi értelme a derekat nyomorgatni, hisz nem látszott volna! A korabeli ruhák pont nem azt a homokóraszerű női alakot emelték ki, mint amire hivatkozva a sorozatban kínozzák a Featherington leányt, tehát már magát a bordákat sem paszírozták fájdalmas mértékekig. Semmi értelme...
Corset á la Ninon, Costume Parisien 1810

  De egyéb síkon is hasra esik alsóruhák terén a sorozat: a fűző és ruhák alá nem adtak finom vászon nappali, vagy női inget a színésznőkre. Ennek az lett a következménye, hogy szerencsétlenek pőre bőrét a sok beépített merevítő, fém ringli és a szorosra húzott ruha véresre dörzsölte. Ezt a hibát sohase kövessétek el, és mindig készítsetek finom szövetből (legjobb a len) alsóruhát magatoknak! Különben így jártok:
Auuu...!

2. Sarolta királyné (Golda Rosheuvel)

  Sarolta királynéval kapcsolatban régóta terjed egy hipotézis, nevezetesen, hogy valójában színes bőrű volt. Ez a feltételezés először 1940-ben terjedt el szélesebben, miután J. A. Rogers író megvizsgálva pár festményt a királynéról, arra következtetésre jutott, hogy "negro jellegű, a széles orra és erős ajkai által"; ezt a megfigyelést fújták fel addig, míg az ezredfordulón Mario de Valdes y Cocom egész terjedelmes kutatást végezvén arra jutott, hogy a királyné afrikai felmenőktől származik. Szerinte a középkorban élt II. Alfonso spanyol király egyik szeretője, Madragan a portugál királyi ház színes bőrű ágából származott és az ő leszármazottaik egyike Sarolta királyné, akin a vérvonal fizikailag láthatóan megnyilvánult. 
Ismeretlen festő: Sarolta királyné, 1762 körül

  Ám semmi bizonyítékot nem tudott erre felmutatni, így tudományosan nem alátámasztott teória csupán. Nincs arra fennmaradt bizonyíték, hogy a szerető valóban színes bőrű volt, csupán annyi megemlékezés maradt fenn, hogy Mór volt, ami nem feltétlenül afrikai származású embert jelölt a középkorban, hanem inkább muszlin hívőt. Másrészt nagyon "vegyes felvágott" a királynéról készült festmény válogatás is: fiatalkori portréin valóban afrikai származású jelleget mutat (bár itt se mindig), ám ahogy haladt előre a korban ezek eltűntek...? Nagyon fiatalon, 16 évesen házasodott és jöttek is sorban szép számban a gyermekek. Valószínűleg a sok terhességgel járó hormonális változások (és felnövés) okozhattak változást az arcán - a festői torzításról nem is beszélve. A bőre viszont egyszer sem olyan barna, mint a színésznőnek, akit választottak a szerepre.
Allan Ramsey: Sarolta királyné, 1762

  A teória alapjául szolgáló festmények mellett rengeteg olyan is fennmaradt Sarolta királynéról, ami különösebb megkülönböztető afrikai származást bizonyító jelleget nélkülözve, csupán egy "hagyományos" fizimiskájú európai fehér bőrű nőt ábrázol. Viszont a film rendezője elég merészen meglovagolta a híres hipotézist és egy néger színésznőt választott a királyné szerepére. Ezt vehetjük művészi szabadságnak, mert miért ne (?), sok hipotézist dolgoznak fel a történelmi filmekben; de azt igazán nem értem, hogy az udvarhölgyei is miért színes bőrűek?
William Beechey: Sarolta királyné, 1800 körül

  Másik vélekedés Sarolta királynéról, hogy divatjamúltan öltözködött, nem szerette a test körvonalait túlzottan is követő új Empire ruhákat, és ami a legviccesebb, hogy a hivatalos angol udvari díszruha még a 19. század elején is a rokokó panieres díszruha maradt! Ezekről mindről maradtak feljegyzések, divatképek, festmények. Úgyhogy ezzel nincs is miről vitatkozni - csupán egyről! Ahogy ezt a sorozatban megvalósították! Nem úgy öltöztették fel Sarolta királynét, mint egy idős nőt, aki kissé divatjamúltan, túl rétegesen öltözködik; hanem mint aki konkrétan leragadt az 1770-es években! És nem csak ő, de még az udvarhölgyei is! Ugyan azok a dús selyem panieres ruhák, a hatalmas rizsporos hajtornyokkal! Holott vannak festmények az 1790-es évekből az idős királynéról, amik azt ábrázolják, hogy azért haladt a kor divatjával.
A Bridgerton sorozat Sarolta királynéja vérbeli múltidézőként jelenik meg
Ha nem tudnánk, hogy 1813-ban játszódik a sorozat, akkor akár azt is hihetnénk, hogy 1770-ben...
Ami igazán bosszantó, hogy ezek a rokokó kori öltözékek annyira korhűek, hogy össze sem lehet hasonlítani azokkal a magasított derékvonalú érettségi bálozós ruhákkal, amiket Empire ihletésű címszó alatt mindenki másra aggattak! Legalább hófehér műanyag paróka van rajtuk ellensúlyozni... MIÉRT???!!!

  Az anakronisztikus csípőkosaras (panier) udvari ruhák az 1820-as években tűntek el, miután 1820-ban a sokkal modernebb felfogású IV. György került trónra. Addig azonban standard angol udvari viselet maradt, noha Európa szerte a sokkal karcsúbb, francia szabású ruhák dívtak. Úgyhogy ha nagyon kukacoskodni akarunk, akkor az első rész első jelenetében látott Empire szabású, franciás udvari díszruhák (lásd az első kép hasra esős jelenetét) nem illenek oda. Hát így alakíthatja egy uralkodói szeszély a divat folyását.
A király születésnapjára viselt udvari díszruha, La Belle Assemblée, 1808
A londoni St. James palota fogadószobájában, 1810

1. Eloise Bridgerton (Claudia Jessie)

  Azt nem tudom, hogy a könyvben hogyan van ez a karakter megformálva, de a filmben minden ízében irritáló! Engem egyszerűen halálba idegesített minden, ahogy a színésznő eljátszotta (és lehet, hogy a színésznő maga szimpatikus lenne és csak a karakterrel vannak gondok, szóval ez nem ellene szól) azzal az okoskodó, önelégült és fontoskodó ripacskodással; legszívesebben vajazókéssel vágtam volna fel az ereimet! 
WTF!!!???

  De nem csak a karakter ripacs természetével vannak gondok: a haja és ruhája is a legrémesebb mind közül! Nyilván úgy tervezték, hogy menjen ehhez a szerephez, és ha ez volt a cél hát el is érték! Eloise frizurája, hajpántjai, az idétlen masnis zsabói: mind mind az Empire kor Merveilleuses (csodálatos nő) divat excentrikusát akarja megformálni; de annyira félrenyúl, annyira modern ízléstelenséggel teszi a ruhatervező, hogy az már kimeríti az alpáriság fogalmát és semmi csodálatos nincs benne!
ZSÁBÓ!!!
Megyek kihypozni a szememet...

  És igen, minden mellényúlással próbálok nagyvonalú lenni és korabeli inspirációt, de legalább valami távoli mintát találni rá, amit ha jó szűkre hunyorított szemmel nézzek és közben háttal ülök, akkor még hasonlít is! De van az a pusztító alpáriság, amire már nincs magyarázat és nálam Eloise Bridgerton merítette ki ezt a fogalmat.
Ismeretlen festő: Catherine Pavlovna, 1815 körül
A barokk malomkerék nyakfodrok reneszánszukat élték az 1810-es években, Costume Parisien 1813
Ahogy a rétegelt hímzett vagy csipkés nyakfodor is, Costume Parisien 1814

  És nem tudom, hogy a képeken feltűnt-e már a haja azokkal az idétlen hajpántokkal, amik valamiféle antikizáló, ó-görög Empire inspirációs alapú koszorúslány fejdíszek akarnak lenni; amik közül a kedvenceim a féloldalt hanyagul odacsapott IZÉK!!! Remélem a frizuráját nem kell külön ecsetelnem, hogy mennyire nem korhű... FÚJ!!!
Kill it!!! Kill it with fire!!!!

  Amennyiben a Bridgerton sorozat első évadát érintő kosztüm kritika felkeltette az érdeklődéseteket az Empire divat iránt, akkor kattintsatok a szövegkörnyezetben kiemelt linkekre, illetve az alábbiakra: 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések