Tovább haladva időben és alsóneműben, ebben a blog bejegyzésben az 1870-'80-as évek, közismert nevén a turnűrös szoknyák időszakában használt alsóderekakkal és alsószoknyákkal fogunk tüzetesebben foglalkozni, amik szintúgy elengedhetetlenek a divatos sziluett kialakításához, mint bármely más korszakéban, amikről már eddig olvashattatok és együtt tanulmányoztuk a fűzőket, nappali ingeket, női nadrágokat és az örökké változó abroncsokat, illetve farpárnákat.
Henri Gervex: La Toilette,1878
Alsóderekak
Az alsóderekak terén nagy változás nem történt a korábbi évtizedekhez képest: anyaguk finom shirting (batiszt, puplin, muszlin, stb.) csinos csipke díszítéssel, testhez állóan szabva - ez azért fontos, mert maguk a ruhák derekai is követték a test vonalát mindenféle felesleges bőség nélkül (itt kivéve a kényelmes blúzokat), nyárra rövid ujjal vagy csak vállpánttal, dekoltázsnál mélyebben kivágva; télen hosszabb ujjal és melegebb anyagból (gyapjú jersey és trikó volt a legkedveltebb a Jäger-féle rendszer után), kis nyakrésszel.
Éppen ezért nem is fecsérelnék rájuk több szót, hanem mutatok pár példát ebből a korból a tipikusokra, és a különlegesekre is:
1880-as évekbeli alsóderék nappali ruhákhoz, MET múzeum gyűjteménye
Hideg időbe való zártabb alsóderék szintúgy a '80-as évekből, MET múzeum gyűjteménye
Vállpánt nélküli 1880-as évekbeli alsóderék, estélyi és báli ruhákhoz, MET múzeum gyűjteménye
Jäger-féle trikó alsóderék az 1880-as évekből, MET múzeum gyűjteményéből
Alsószoknyák
A legtöbbet a folyamatosan változó szoknya idomokhoz képes az alsószoknyáknak kellett adaptálódniuk: 1868-tól kezdve a divatos, úgynevezett "asaly" szoknyák egyre inkább a turnűrös formát kezdték el felvenni: elöl laposan, oldalt szerény bőséggel és az össze ráncot, fodrot és bőséget hátrafelé összpontosítva, ott dús redőkben vetve.
Mivel kikerült a teljes abroncs a szoknyák alól, és a turnűr már csak hátrafelé duzzasztotta a szoknyát, a találékony fehérnemű készítőknek ismét az abroncsos alsószoknya (krinolin) idők előtti technikákat kellett bevetniük: az alsószoknyákat ismét keményítették és alul zsinór bevarrással erősítették, hogy szebben álljon, járás közben ne gyűrődjön be a lábak közé, vagy csavarodjon az uszályrész önmagára.
Az alsószoknyákon a díszíték java része az alsó részre került, ott a legelegánsabb alsószoknyák gazdag csipke, hímzés, fodor, dudor és plisszé ékítést nyertek, illetve a hátsó részre, ahol gyakran az aljtól fel egészen az övig (más néven bonc) fodrok futottak - ezzel is kiemelve a fart a turnűr vagy farpárna felett. Az egyszerűbb nappali alsószoknyák szerényebben voltak díszítve, de még így is sokkal pompásabban, mint bármikor korábban hála a varrógép terjedésének, a plisszé mániának és a készen kapható, géppel készített, ezért olcsó csipkéknek és hímzéseknek. Az ipari forradalom géniusza az alsóruhákon is ugyanúgy érvényesült, mint magukon a pazar ruhákon!
A hétköznapi alsószoknyák továbbra is fehér shirtingből, perkálból, piké-barchentből, nainsookból, stb.-ből készültek, az elegánsabbak könnyebb (pl.: foulard, surah), vagy nehezebb selyemből (pl.: taft, szaténok; bár ezeket inkább télen szerették viselni, mert a selyem meleg szövet), télire még házilag készíthették a rövidebbeket maguknak kötésből és horgolásból, a meleg flanel mellett, illetve a legzimankósabb időkben prémezték és vattázták is (matelassé)!
Általában két darab alsószoknyát hordtak: egy igen rövidet, az úgynevezett illem szoknyát, ami a női nadrág száráig ért, jóval szűkebb és kényelmesebb fazonnal volt szabva, illetve a rendes alsószoknyát: rövidet nappali ruhákhoz és uszályosat alkalmi öltözékekhez. De ez sem feltétlenül igaz, mert amikor a nagyon karcsú fazon a '70-es évek közepétől kezdett divatba jönni, az A Divat cikkírója azzal korholta olvasónőit, hogy legalább egy alsószoknyát vegyenek fel az alakjuk csinosítására, mert annak az egynek az elhagyásával semmit se nyernek karcsúság terén! Újabb divat extremitás, azok után, hogy az '50-es években pedig jó tucat alsószoknyát viseltek...
És ha már itt tartunk: karcsú alak. A lehető legfontosabb volt, hogy a szűk ruhák divatjának korszakában (1876-'82) semmi felesleges ránc és bőség ne csúfítsa el a gyönyörű karcsú alakot! Éppen ezért a találékony alsónemű iparosok feltalálták a fűzőre gombolható alsószoknyát, a turnűrre gombolható alsószoknyát, a széles övű alsószoknyát ami simán megült a csípőn, és az alsóderékkal egyben szabott (princess fazonú) alsóruha is óriási sikerre tett szert; mindemellett léteztek olyan alsószoknyák, amikbe a turnűr abroncsait varrták be.
1881 körüli dúzos alsószoknya leheletfinom szövetből, MET múzeum gyűjteményéből
Ezen idő alatt lett divatos az a huzalszalagos berendezés is a szoknyák és alsószoknyák far alatti, hátsó részénél, ami által minden elülső és oldalsó bőséget még jobban hátrafelé tudtak behúzni, ezzel karcsúsítva a csípőt és a divatos alakot követő, teljesen szűk szabást felvenni. Ez a huzalszalagos elrendezés aztán a századfordulóig meg is őrizte a népszerűségét, még ha a szoknyák szabásmintája változott is - de erről majd legközelebb!
Végül egy utolsó innováció, ami említésre méltó: az a felgombolható uszály, ami által nem kellett alsószoknyát cserélni, ha a rövid házi vagy séta szoknyából átöltöztek uszályosabb, formális szoknyába. Ilyenkor elég volt a rövid alsószoknya fodra alá gombok által felkapcsolni egy uszálytoldalékot, ami gyakran dúsan volt díszítve hímzéssel és csipkével - már ha a "balayeuse" nem tette ezt feleslegessé.
Akkor lássunk pár mintát ezekre is:
Uszályos szoknyákhoz való alsószoknya, Magyar bazár 1869
Hátul fodrozott rövid dimity alsószoknya, Magyar Bazár 1872
Turnűrre felgombolható rövid alsószoknya, Revue De La Mode 1874
Fűzőre felgombolható uszályos nainsook alsószoknya, hátul huzalszalaggal behúzva, Le Moniteur De La Mode 1876
Uszályos alsószoknya a hímzett díszíték zsinórozás közé betéve, hosszú sima bonccal, Budapesti bazár 1878
Fél-uszályos alsószoknya, legombolható uszály toldalékkal, Magyar Bazár 1878
Hímzett csíkokkal díszített rövid shirting alsószoknya, széles sima bonccal, Budapesti Bazár 1881
Díszes alsószoknya legombolható uszállyal, Budapesti Bazár 1881
Dúzos shirting alsószoknya, széles bonccal, Budapesti Bazár 1881
Turnűr abroncsokkal behúzott alsószoknya, Budapesti Bazár 1883
Női nadrágra felgombolható illemszoknya, Budapesti Bazár 1884
Horgolt alsószoknyák, Budapesti Bazár 1885
Batiszt alsószoknya, Magyar Bazár 1886
Rózsaszín flanel illemszoknya hímzéssel és pompomokkal díszítve, zöld plüss alsószoknya csipkével díszítve és fekete habselyem alsószoknya, Budapesti Bazár 1886
Kosztüm alsószoknya csíkos selyemből, Budapesti Bazár 1887
Harisnyatartóval ellátott boncra felgombolható csíkos flanel illemszoknya (mögötte egy egészségügyi nadrág menstruáció idejére, és egy sima flanel illemszoknya), Magyar Bazár 1889
Alsóderékkal egyben szabott alsószoknyák
Mint ahogy már előzőleg említettem, a karcsú forma megkövetelte, hogy minél kevesebb látszódjon át az alsóruhák vonalából, főleg az alsószoknya boncának a redőiből, ezért az 1870-es évek közepétől nagyon is divatosak lettek a
princess idomban egyben szabott alsóderék és alsószoknya kombinációk. A
fehérneműs részben már szó volt arról is, hogy ezt a kettőt is szívesen kombinálták és szabták ki egyben, úgyhogy a turnűr divat két évtizede a felesleges alsóruháktól való megszabadulásról és rétegek csökkentéséről szólt. De inkább lássunk ezekre is példákat:
Fehér nainsook vagy színes foulard alsóruha (könnyű, áttetsző nyári ruhák alá), Peterson's Magazine 1878
Shirting alsóruha uszályos ruhákhoz, Magyar Bazár 1878
Rövid batiszt alsóruha, Magyar Bazár 1878
Shirting alsóruha variációk, Budapesti Bazár 1889
Balayeuse
A
balayeuseről (azaz porfogóról) már régebben részletesen, külön írtam, úgyhogy katt a kiemelt linkre! Itt röviden csak annyit, hogy ennek is a fénykora az uszályos utcai ruhák végett az 1870-es években ragyogott fel és maradt töretlen kisebb-nagyobb divat utáni változtatásokkal.
És akkor lássunk pár példát erre is:
Uszályra felgombolható balayeuse, Budapesti Bazár 1877
Muszlin balayeuse, Budapesti Bazár 1878
Uszályos szoknya belseje gazdag balayeusel, Budapesti Bazár 1880
Rövid szoknya belseje egyszerűbb balayeusel, Budapesti Bazár 1880
Szabásminták
Az
korábbi részben bemutatott alsóderekak közül bármelyik jó még az 1870-es évekhez is, nagy szabászati változás nem érintette; úgyhogy aki már készített egyet egy 1850-'60-as évekbeli öltözékéhez, nyugodt szívvel használhatja! De minden esetre két mintát megadnék:
1867-'69 körüli alsóderék kivágott nyakkal és rövid ujjakkal: Muszlinnal bélelt selyem alsóderék. Orosz chemisettel kiegészítve, ráncolt muszlinból alkotva, guipure csipkével betéve és szegélyezve. Keskeny fekete bársony szalag van átvezetve a csipkén és csokorba kötve. Az alsóderék készülhet még egyszerűen muszlinból is. Szabjuk ki az elő- , oldal- és hátrészeket, az ujjakat. A külső szövetet és bélést férceljük össze. Vessük be a mellráncokat. Varrjuk össze a hát-, oldal- és előrészeket. Helyezzünk fel kapcsokat. Zsinórozzuk a derék szegélyét végig. 53 és 54 pontoknál varrjuk be az ujjakat az ujjlyukba egy zsinórral. Végül, ékítsük guipure csipkével a derekat.
La Gazette Des Femmes 1887: Téli alsóderék madapolam szövetből, rövid (6. szám) és hosszú (4.és 5. számú) ujj variációval. Nem tudok franciául, aki igen annak megköszönjük, ha hozzászólásban lefordítja, de kép után egyértelmű az összevarrása!
Alsószoknyák terén megpróbálok több mintát bemutatni, hogy mind az első és második turnűrös korszakhoz, a köztes natural formhoz, rövidhez és uszályoshoz is legyen használható! Év szerinti sorrendben haladva:
A Divat 1869. Alsószoknya uszályos ruhákhoz: A kis szabásmintán ábrázoljuk e szoknya szép formáját, mely különösen könnyebb uszályos ruhák támaszául alkalmas. A szabás különössége a hátsó szélben alkalmazott asalyokból áll, melyek az uszályt képezik. Az érthető szám megjelölés, mely az egyes szoknyarészek hossz- és szélesség mértékét cent.-ben megjelöli elégséges leszen, hogy a szoknyát a kis szabás szerint elkészítsük: az összeállítást a 26a. ábra mutatja. A szoknya felső széle, elől keskeny övet nyer, különben húzószegést kap. A 20 cent. széles, beszegett fejjel felvarrt fodor gazdag dísszel bír hímzett plein figurákból, melyek betétet s íveket képeznek. Feltűzdelt csíkok között keskeny csipkebetétek vannak alkalmazva. Az egész frivolitás betétek s rosettekből is készíthető.
A Divat 1874.: Rövid alsószoknya gazdag plisszé és csipke díszítéssel.
Budapesti Bazár 1879. Alsószoknya szögletes uszállyal: Fehér shirting mintánk, az olvasónőink által már ismert fehér, hátul lebbenyszerűleg meghosszabbított övet mutat, és a keskeny csipkék által körülvett számos fodor által nagyon alkalmas arra, hogy divatos uszályszoknyát tartson. A 25. kép az egyszerű alap alakot mutatja, és pontosan megadja mintánk szerint az egyes részek mértékét. Az a-val jelölt széles boncot kettős kelméből készítjük, felső szélén huzalszegéllyel látjuk el, melyet a vékony vonal jelez, és hátsószélen végig gombokkal és gomblyukakkal látjuk el. A b, c, d szoknya széleket kettősponttól csillagig simán illesztjük a bonchoz, míg ellenben az e és f széleket ráncoltan varrjuk föl csillagtól keresztig. Az utóbb nevezett szoknyaszélen kettős huzallal látjuk el, melyet a vékony, sima kettős vonalak jeleznek. A pontozott vonal szerint 23 cent. széles volántot varrunk az alsó szoknyaszélre. A 10-10 cent. széles többi fodor a 24. kép szerint csatlakozik.
Budapesti Bazár 1879. Rövid alsószoknya kerek bonccal: Az 58. fig. adja az érthető áttekintést a shirting vagy piké-barketből készítendő szoknyához. A b és c elő- és oldal szoknyaszélek, továbbá a hátsó szél felső része (d), a béléssel készített bonchoz (a) csatlakozik. Azonban a hátsó szélt, hogy a szoknya alul elegendő bő legyen, a ráncoltan csatlakozó e rész egészíti ki. Az összekötő varratot, fonák oldalról 2 cent. széles shirting szelet födi. A kapcsolatot hátsó közepén gombok és gomblyukak eszközlik. Díszítékét az 1 cent.-nyi közökben kétszer letűzdelt alsó szélén, rakott ráncokba szedett 5 cent. széles hímzés szelet képezi, mely alól rakott ráncú, keskeny csipke látszik ki.
Budapesti Bazár 1881. Rövid alsószoknya: A díszes szoknyáknál az uszály belső oldalát egészen elfedő balayeusek, az uszály alsószoknyát majdnem végképp szükségtelenné teszik, és az alsószoknya díszöltözékeknél is rövid marad. A 15. kép ily alsószoknyát mutat finom shirtingből, és a 16. kép adja a kis áttekintést hozzá. E szabásáttekintés szerint az a, b és c részeket összeillesztjük, és a huzalt rendezzük. A díszítéket az alsó szélre bodrosan fölvarrott, és csipkével körülvett 4 cent. széles fodor és 21 cent. széles volánt képezi. Ez utóbbit 1/2-1/2 cent.-nyi közökben beletűzdelt vastag zsinór, és 10 cent. széles hímzés szelet ékíti.
Budapesti Bazár 1887. Alsószoknya ráncolt hátsó széllel: Vörös, sárga és fekete csíkos atlasz alsószoknya, flanell béléssel és az alsó szélén fekete zsinór beszegéssel. Az a előszélt 34 cent.-nyire ráncoljuk, a b oldalszéleket 22 cent.-nyire. A további felső széleket egy kerek övhöz tűzdeljük. A c hátsó szélt, amelyet kiegészít a d alsó szél, huzalszalaggal csatlakoztatunk az utóbbi felső szélén egy 3 cent. széles ripsz szalaggal.
Magyar Bazár 1888. Fehér cambric alsószoknya.
Az egyben szabott alsóruhákra is adok egy példát, ami elkészíthető röviden, illetve uszályosan is.
Balayeuse-re viszont már nem, mivel a kiemelt linkre tovább kattintva bőven elég szabásminta és készítési útmutató található, ami itt feleslegessé teszi az ismétlést!
Illustrirte Frauen Zeitung 1877. Princess szabású alsóruha: Itt is az eredeti német leírást tudom megadni, szintúgy megköszönve annak aki hozzászólásban le tudja nekünk fordítani!
Remélem segít ez az útmutató egy korhű sziluett kialakításában, mindenkinek sikeres és örömteli szabás-varrást kívánok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése