Könyvajánló: Drága mama

  A Szépmíves kiadó gondozásában jelent meg először magyar nyelven lefordítva Drága mama: Ferenc József levelei édesanyjához, Zsófia főhercegnéhez. Nagyon örvendetesnek tartom, hogy az utóbbi pár évben sorra jelennek meg ezek a hiánypótló önéletrajzi és memoár jellegű könyvek végre valahára a mi nyelvünkön is, mint pl. Stefánia özvegy trónörökösné és Larisch Mária grófné önéletrajzai, vagy Erzsébet királynét élete utolsó éveiben szolgáló és kísérő görög felolvasójának visszaemlékezései.

 Ezek a kiadványok nagyon is fontosak, hogy végre kerek egészben lássuk szeretett királynénk alakját, az őt körülvevő emberek életét és motivációit (narrációjukat) is. Az életrajzával foglalkozó ismertebb külföldi Habsburg-ház és Erzsébet kutatók mindig is ezekre a levelekre és önéletrajzokra hivatkoztak, amiket most teljes valójukban olvashatunk, kiragadott részletek és szerzői részrehajlás nélkül.

 Szerintem a Sisi mítoszban ez a legrosszabb: a szerzői részrehajlás, amibe sokan bele esnek, hogy hagyják magukat elcsábulni a gonosz bécsi udvar vs. szabadságot kereső gyönyörű lány alakja között, és az utóbbi pártjára állnak, anélkül, hogy az olvasónak vagy hallgató közönségnek elmagyaráznák, hogy miféle rendszer is volt az valójában, milyen emberekkel összezárva; üdvözítő kivétel ebben a tekintetben Brigitte Hamann: Erzsébet királynéról és családjáról szóló kötetei, amiben tárgyilagosan tud róluk mesélni, ezzel is szembe menve a Romy Schneideres Sisi kultusszal.

 Őszintén várom, hogy esetleg Zsófia főhercegné leveleinek vagy sokkal inkább, a naplójának a fordítása is megjelenjen a jövőben, hisz tökéletesen referálna erre a levélgyűjteményes kötetre. Sajnos a válasz levelek nélkül egyoldalúnak hat és tökéletlennek. Bár így is rengeteg részletre fény derül: családi eseményekre, boldogra és boldogtalanra; Ferenc József jellemére, gondolataira a világról és a történelem nagy eseményeiről; illetve végre megcáfolódik az a régi nézet, hogy nem beszélt magyarul és első magyarországi látogatására is úgy taníttatták meg vele a szállóigévé vált szavait: 

"Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!"

 Nekem kis bosszúságot okozott a könyv olvasása közben, hogy a megemlített neveket és eseményeket illető jegyzetek nem a szokásos módon - az oldal alján sorszámmal gyűjtve-, hanem a kötet hátulján egy csoportba vannak szedve. Személy szerint jobban szeretem az előbbi megoldást, mert úgy az oldal ellapozása nélkül tudok informálódni, így viszont mindig az olvasást hosszabb időre megszakítva hátra kellett lapoznom, ami kizökkentett a "flow"-ból (ha szabad így fogalmaznom). Olvasáskor ezért javaslok két könyvjelzőt használni, hogy a jegyzetek is mindig nyomon követhetőek legyenek - amit egy idő után már nem is olvastam, mert egyszerűen fárasztott és inkább csak olvasni szerettem volna töretlenül.

 Másik említésre méltó nyomtatási problémája a könyvnek a képgaléria, ami olyan sötétre sikeredett, hogy alig kivehetőek az arcok, a fekete fehér helyett színesen nyomott fotó összeállításnak jobban tudtam volna örülni, de ez már tényleg csak személyes megjegyzés, hisz mi akik sokat foglalkozunk a Habsburg-ház tagjaival és Erzsébet királyné kutatással, már ismerjük az arcokat; illetve internet hozzáféréssel még a laikus olvasó is pár kattintással láthatja az eredeti képeket jó felbontásban és színesben is.

 Végszóként meleg szívvel tudom ajánlani a könyvet, hisz minden tekintetben hű forrás: sallang és részrehajlás mentes, valóban az olvasónak kell eldöntenie belőle, hogy ez után miként ítéli meg Ferenc Józsefet, Erzsébet királynét, Zsófia főhercegnét, a korszellemet amiben éltek és a viszonyukat egymáshoz és a világhoz. Amennyiben beszerzitek a könyvet, kellemes kikapcsolódást és jó olvasást kívánok!