"Anna bárókisasszony életében először fiatal leányként lépett habos fehér tarlatan ruhájában a báli terembe. Szíve hevesen vert a gyöngéd ibolya bukéta alatt, mikor a túlsó sarokban megpillantotta titkos szerelmét, az ifjú Ripszonky bárót, ahogy fess katonai egyenruhájában kiemelkedett a fekete öltönyös urak közül. Szemük egymást kutatta és mikor megtalálta csillagfényű csókban egyesültek. Anna tudta, hogy valahogy jeleznie kell érzelmeit, szíve mind hevesebben zakatolt, de nyíltan odamennie nem szabadott, egyre szorosabban fonta át apja karját, aki a táncterembe kísérte. Mögöttük anyja fürkészett, ki hölgyőrként tartotta számon az alkalmas úrfikat és előre kitöltötte Anna táncrendjét - amiben Ripszonky báró számára már nem maradt hely. Anna tudta, hogy csak egy esélye van! Összeszedte minden erejét és fehér selyemmel bevont, ibolya festésű gyöngyház legyezőjét egy gyors és ügyes mozdulattal lecsatolta a legyezőtartójáról, majd félig széttárta arca előtt, ezután pár pillanat erejéig teljesen kinyitotta, végül összecsukva az ujjaival a legyező hegyével babrált. A báró úrfi azonnal tudta mit kell tennie, sorsuk most dől el, marcona őrei mit se sejtettek..."
Gyönyörű regény részlet, nem? Ha ma valaki írna egy korabeli ponyvát, valószínűleg ilyen titkos legyezőnyelvi jelenetekkel pakolná tele, kár hogy korabeli művekben ilyesmiről szó sincs... Ez a regény részlet a képzeletem műve, amivel érzékeltetni szerettem volna, hogy hogyan kéne elképzelni ezt, mert imádunk képzelődni és a múltat túlromantizált ideákkal párosítani! Ez a mostani bejegyzés ezeknek a szépelgő tévképzeteknek a ledöntésére íródik, nevezetesen a legyezőnyelvhez. Előre is elnézést kérek azoktól, akikben most egy világ fog összetörni, bocsi!
Egy mítosz születése
Általában minden mítosznak, vagy eredettörténetnek van valamilyen alapja, ezek nem csak a semmiből indulnak ki és válnak mítoszokká. Ahogy a bibliai özönvízben is benne van a Földet egykor borító összefüggő óceán eredete, ahogy a Prométheusz legendában is az a vezérelv, hogy a természet félelmetes erőinek a megismerése és kontrollálása helyezi az embert az állatok fölé.
A legyezőnyelv mítoszának a megismeréséhez és megértéséhez is többnyire tudjuk és értjük, hogy régen a titkos viszonyok lebonyolítása embert próbáló feladat volt, és az érintetteknek minden leleményességüket be kellett vetniük! Használtak kódolt üzeneteket, titkos írást, és ha ez nem lenne elég a levelek megsemmisítése is napirendű feladat volt.
Szintúgy közismert az is, hogy a flörtölés, mint szerelmi játék, az angol "flirt" szóból ered, ami azt a cselekvést írja le, amikor valaki legyezi magát a legyezőjével. Tehát, már maga a szerelmi kacérkodás, játékosság is a legyező használathoz kötődik!
Flörtölő pár. Van egy különleges legyezőnyelv, egy a szavaknál is ékesszólóbb nyelv, egy a csóknál is leleplezőbb.
A modern kori szépelgő és titkos legyezőnyelv mítoszára csak rátesz még az is, hogy már régebben is utaltak erre ezen a néven, ahogy a fenti illusztráció és leírása is mutatja. De mit is jelent ez pontosan? Hogyan alkalmazták gyakorlatban, egyáltalán valóban használták-e? Járjunk utána!
Sajátságos értelmezési rendszer
A múltban az a szép, hogy mindenki úgy értelmezi ahogy akarja, ahogy a saját elképzeléseit és állításait szolgálja. Ebben az esetben a múltbéli szövegkörnyezetből könnyen kiragadunk részleteket és bizonyítjuk vele, hogy lám-lám, ez már pedig így igaz, nekem volt végig igazam! Erre az egyik legjobb példa az úgynevezett "Legyező akadémia", amit létező dologként állítanak be, holott egy 1711-ben keletkezett szatíra részlete, aminek a címe is árulkodó "Fiatal hölgyek nevelési akadémiája a legyező gyakorlatával" nevezetesen:
"...Az asszonyok úgy vannak felfegyverkezve legyezőikkel, mint a férfiak kardjaikkal, és néha több kivégzést hajtanak végre vele... Végtelenül változatos mozgás létezik a legyező legyezgetése közben. Ott van a mérges legyezés, a szemérmes legyezés, a félénk legyezés, a zavarodott legyezés, a víg legyezés, és a szerelmetes legyezés. Nem akarván untatni, de aligha létezik oly érzelem, amely ne képezne arra alkalmas legyező mozgatást; olyannyira, hogy amint meglátom egy úrinő legyezőjét, már tudom nagyon jól, hogy nevet-e, elítél, vagy szégyenkezik. Már láttam oly mérges legyezőt, hogy veszélyes lett volna a távol lévő szerelmének, ki kiprovokálta, hogy a szelébe lépjen; és más alkalmakkor oly lanyhát, hogy már csak a hölgy miatt is örvendtem, hogy szerelme megfelelően messze volt tőle."
Ebből a szatírából is jól látszik, hogy a régi korok embereinek is éppen kellő ismeretük volt a testbeszédet illetően, ami önkéntelenül keletkezik és csak sok önfegyelemmel és gyakorlással lehet irányítani. Nyilvánvaló, hogyha valaki mérges, akkor az első keze ügyébe kerülő tárggyal babrál - esetünkben a legyezővel - csapkodhatja vele a tenyerét vagy az asztalt. Ha valaki unatkozik egy társaságban, legjobb jele amikor kínjában a legyezője mintájában gyönyörködik. A szerelmes pirulását és mosolyát legyezője mögé rejti, stb. Ezeknek a megértéséhez nem kell útmutató! Ó, vagy mégis...?
Tanuljuk meg a jelrendszert, hogy ne menjen csődbe a legyezőbolt!
Az első feljegyzett és nyomtatásban kiadott legyezőnyelv kislexikon 1827-ben jelent meg, Párizsban, Duvelleroy legyezőárus által, aki nem igazán szerette volna, ha a drága kis csecsebecsét árusító boltja csődbe megy, mivelhogy a századfordulón a legyezők kiestek a közkegyből. A csodálatosan festett rokokó kori legyezők ideje Napóleon idejében leáldozott, a sokkal egyszerűbb minták jöttek divatba, amik jóval alacsonyabb áron is keltek el, már ha elkeltek.
Flitteres selyem chiffon legyező, gyöngyház vázzal a Duvelleroy kereskedésből, 1900 körüli
A rokokó kori oldalkosaras (panieres) ruhák csípőnél hasítottak voltak, ami által be lehetett nyúlni egy kis titkos zsebbe; az Empire divattal ez a kis zseb eltűnt, a hölgyeknek a karjukon eszményien tartott kasmír sál mellett napernyőt kellett az egyik kezükben hordaniuk, a másikban pedig egy ízléses kis táskát. A legyező kezelésére már egyszerűen nem maradt több szabad kéz. Másrészt az idealizált ókori görög és római márványszoborszerű divat nem engedett nagyon terepet az olyan "modern" kiegészítőnek, mint a legyező. Mindemellett a legyezővel a levitézlett rokokó korszak szellemiségét is párosították, amivel akkoriban igencsak veszedelmes volt azonosulni!
Na de lássuk milyen "titkos" jelrendszert talált ki Duvelleroy, amit a legyezők dobozába csúsztatva adott amolyan grátiszként a vevőinek, és ami olyan sikeres lett, hogy 200 év múlva is bepalizott minket!
Ezt már Londonban nyomtatták később, miután bejött az élet a neves legyező készítőnek és Európa udvarait, arisztokratáit látta el páratlan kiegészítőkkel, ide értve Viktória királynőt is
Arc előtt jobb kézben tartva - kövessen
Arc előtt bal kézben tartva - vágyom a megismerésére
Bal fülhöz tartva - meg akarok szabadulni Öntől
A homlokon elhúzva - megváltozott
Bal kézben forgatva - figyelnek minket
Jobb kézben hordva - Ön túl készséges
A tenyéren áthúzva - gyűlölöm
Jobb kézben forgatva - mást szeretek
Az orcán elhúzva - szeretem
Összezárva - szeret engem?
A szemek felett elhúzva - sajnálom
A végét ujjal megérinteni - beszélni óhajtok Önnel
Jobb orcán pihentetve - igen
Bal orcán pihentetve - nem
Kinyit és becsuk - Ön kegyetlen
Leejtés - barátok leszünk
Lassú legyezés - férjnél vagyok
Gyors legyezés - el vagyok jegyezve
A nyelével az ajkakon - csókoljon meg
Szélesre tárva - várjon meg
Kinyitva a bal kézben hordva - jöjjön és beszéljen velem
A fej mögé helyezve - ne felejtsen el
Kis ujjal kitárva - viszlát
Duvelleroy felemelkedése, és nem mellesleg az, hogy az értékesebbnél értékesebb legyezők státusz szimbólummá váltak, arra inspirált több legyező árust is, hogy megalkossák a saját a kis útmutatóikat, ami egyféle jelrendszeri Bábelhez vezetett, mert egy mozdulat vagy egy jelentés már többféle módon is kifejeződhetett. Többé már egyáltalán nem volt mindegy, hogy az illető hölgy ugyan annál a legyezősnél vette-e meg a kis csecsebecséjét és magolta be a jelelést, mint a kiszemelt urak, akik esetleg máshonnan és így félreértések születhettek. Arról nem is beszélve, hogy mi történt akkor ha valaki ne adj Isten véletlenül leejtette a legyezőjét, vagy egy meleg napon kicsit gyorsabban legyezgette magát; vagy minő iszonyat, összezárta!!!! És ha valaki eltévesztette hirtelenjében a bal és jobb oldalt...???!!! Egy teljesen ártatlan, vagy önkéntelen mozdulat családi drámához, vagy titkos légyotthoz vezethetett... :D
Szóval íme egy másik kis útmutató legyező flörtöléshez 1877-ből, ami alá csak azokat a változtatásokat fordítom le, amik eltérnek az "eredeti" Duvelleroy rendszertől:
Jobb fülhöz helyezve - megváltozott (eredeti a homlok fölött húzta el)
Bal kézben forgatva - meg akarok szabadulni Öntől (ez eredetiben bal fülhöz kellett helyezni)
Homlok fölött elhúzva - figyelnek minket (az eredetiben a bal kézben kellett forgatni)
Összezárva - beszélni óhajtok Önnel (az eredetiben ehhez a legyező végét ujjal kellett megérinteni)
Becsukva - megváltozott (hmmm... ez mintha már lett volna... )
Szóval nem elég, hogy két különböző nyomtatvány inkoherens, még egyen belül is eltérés van és ugyan az a gondolat, vagy mondani való két különböző módon jelelhető el! És egyik sem egyezik az általam eredetinek titulált verzióval!!!
Akkor hogyan viszonyuljunk ehhez?
A rövid és egyszerű válaszom erre a felmerülő kérdésre az, hogy a legracionálisabb módon! Ki lehetett érzelmeket fejezni a legyezővel? Igen, amennyiben az ösztönös testbeszédet értjük alatta. Lehetett ilyen rövid üzeneteket továbbítani? Igen, de nem sok értelme volt, hisz férfiak ritkán vettek legyezőt, ha igen maximum ajándékba, tehát nem igazán volt alkalmuk a nyelvrendszert bemagolni a kis kísérőkártyák segítségével, ami a dobozban nyílegyenest az illető hölgy pipereasztalán landoltak. Másrészről felvetődik az a tény is, hogy hányszor fordul elő, hogy veszünk valamit és ahhoz jár egy kis reklám vagy információs kártya amit olvasatlanul dobunk is ki íziben. Tehát az egy dolog, hogy járt a legyező mellé, de elolvasni, pláne megtanulni, már egyáltalán nem önmagától értendő.
Felmerülhet az a teória is, hogyha ezeket a kis kártyákat így adták minden eladott legyező mellé, akkor nagy valószínűséggel a társaság többi hölgy tagja is ismerte; ide értve az anyukákat és hölgyőröket is! :O Ebben az esetben semmi értelme annak, hogy a szegény megszeppent titkos szerelmes hölgyecske vadul összevissza érintgesse meg hol a jobb fülét, az ajkát vagy csak a legyező végét... Mert mindenki más azonnal levágja a szitut. Egy titkos jelrendszer csak addig titkos amíg senki más se tud róla. Amint nyilvánosságot szerez, értelmét veszti.
Ha elvonatkoztatunk ezektől az útmutatóktól, akkor pedig a legyezőnyelv mindig elemi emberi testbeszédként, ösztönös kifejezési formaként jelenik meg a különféle írásokban, regényekben, és nem bemagolt jelrendszer keretein belül, úgy ahogy a bevezető regény kreálmányomban írtam le. Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor ezeket a reklámnak vagy szórakoztatásnak szánt túlzásokat elkezdjük kikezdhetetlen tényként kezelni és ne adj' Isten beépíteni a múltidézésbe/hagyományőrzésbe és vlogokat kezdünk gyártani róla...
Szórakozásnak jó, de ebből a bemutatóból is látszik, hogy mennyire egyértelmű és ostoba a legyező ilyen alkalmazása
Ez a képzeletbeli jelrendszer egész sorozat más jelrendszert indított el, hisz mind a kiadókat és olvasóikat szórakoztatta ez a semmitmondó szerelmi évődés: mint pl. a kesztyűnyelv, a napernyőnyelv, bélyegnyelv, zsebkendőnyelv, ablak jelzések és a kalapnyelv (persze ezek mind a legyezőnyelv szatírái voltak), melyek közül az utóbbi a kedvencem, nem véletlenül, olvassátok el a legutolsót a felsorolásban és máris tisztábban fogtok látni:
Jobb kézben cipelve - vágyom a megismerésére
Bal kézben cipelve - gyűlölöm
A korona körül futtatva az ujjat - szeretem
A karima körül futtatva a kezet - gyűlölöm
A fej jobb oldalán viselve - nem
A fej bal oldalán viselve - igen
A fej hátulján viselve - beszélni óhajtok Önnel
Az orr felé húzva - figyelnek minket
Maga mögé helyezve - férjnél vagyok
Maga elé helyezve - egyedülálló vagyok
A koronánál fogva cipeli - kövessen
A jobb kar alá helyezve - várjon meg
A bal kar alá helyezve - a kapunál leszek este 8-kor
A karimával megérinti az ajkait - Ő el fogja kísérni?
A kalapot egyenest a fejre helyezi - mindent a máért
Engedjétek meg, hogy itt elmeséljek egy mókás kis történetet, ami József főherceg (a későbbi II.József királyunkkal) és húga Mária Erzsébet főhercegnő között zajlott le: egy késő estébe nyúló opera előadás után az előcsarnokban várták a kocsijukat, a főherceg annyira fáradt és álmos volt, hogy szája eltakarása nélkül ásított egy jóízűt, mire húga a legyezőjével erősen szájon csapta. Egy kis házi feladat: vajon milyen érzést akart kifejezni Mária Erzsébet, és József főherceg mit értelmezhetett ki belőle? Találjátok ki!
Boldini: Legyezőjét csodáló nő, 1880 körül
Amennyiben tetszett Nektek ez az összefoglaló a legyezőnyelv valótlanságáról, akkor nézzétek meg a Múltidéző mítoszvadász többi részét is, hátha sikerül más fényben, vagyis a bevett dicsfény nélkül látni a múltat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése