Néhány gondolat az '50-es évek Sissi filmjeiről

   Jön a karácsony és hagyományosan ez a régi Sissi filmek lejátszását jelenti a TV-ben, ami már csak azért is aktuális, mert Erzsébet királynénk karácsony napján született.

   A régi Sissi filmek különleges helyet foglalnak el mind az osztrák, német és magyar múltidézők szívében, de fél Európáéban is. Korabeli bájosan naiv történetvezetésük tökéletesen alkalmassá teszi a család minden tagjának, és aki kiskorában látta először az egy életre a szívébe is zárta a szép szerelmes királyné bukdácsolással teli korai életét.

   A romantikus film komikai elemét növeli a kitalált Böckl ezredes alakja, aki gyakran sutaságával feszültségoldó is egyben. A film kohézióját szolgálja, hogy az egyes szereplők nem öregednek a 3 rész során - ide értve az egyetlen bemutatásra került gyermeket is, Erzsébet haja mindig ugyanúgy néz ki, a kosztümök szabása és sziluettje fikarcnyit sem változik 23 év alatt és a történelmi események kicsit sűrítve vannak, de ez gyakran megtörténik a kosztümös filmeknél, hogy a cselekmény jobban beszippantsa a nézőt, így filmes körökben az ilyesmi bocsánatos bűn a dramaturgia oltárán.

  Az viszont már nehezen megbocsájtható, hogy az időrendbeli sorrendre magasról tettek az írók és rendező, így közvetlenül Zsófia főhercegnő születése után megtörténik a kiegyezés és koronázás, majd az utolsó részben rendezik a viszonyt az olaszokkal.

1955-ös filmplakát

Háború utáni propagandafilmek

  Sajnos pont ez a naivitás teszi infantilissé később a sorozat megtekintését, amikor az ember már megtud egy s mást a valós helyzetről, amihez az 1955-ös filmsorozat nem tudott felnőni hűségben. Ennek komoly oka volt - politikai.

   A két világháborús veszteség mélyen érintette az osztrákokat is, és az Erzsébet királyné életét feldolgozó sorozatot egyféle propagandának szánták, amibe kellemesen elmenekülhettek a jelen nehézségei elől, egy idealizált szebb korba, amikor minden olyan egyszerű és dicsőséges volt. A korszak hangulatát jól adja vissza a film fő üzenete is, nevezetesen, hogy egy kis női bájjal és megértéssel vegyített szeretettel minden súrlódás és probléma megoldható. Ezért van az, hogy amint Sisi megjelenik a magyar rebellis arisztokraták és függetlenség párti olaszok is ujjongva éltetik a császárságot. Csak mert, egy szép nő, asszem...

   A film jóval a flower power és make peace, not war mozgalmak előtt született, de ezeknek az eszméknek a csírája már az ötvenes évekbe volt oltva. A háború borzalmait kiheverő fiatal nemzedék nem akarta soha többé ugyanazt átélni, és a szétszaggatott Európa sebeire gyógyírként kenegették a korabeli felfogás a "régen minden jobb volt" balzsamát, olyasmit amit csak az utóbbi évtizedekben kezdtünk el megkérdőjelezni. Ezért van az, hogy a régi filmek kifejezetten konfliktus kerülőek és könnyen fogyaszthatóak, ahol csak a boldog befejezés csalhat pár könnycseppet a néző szemére.

  Ezen indíttatásból nem került be a habkönnyű történetvezetésbe a kis Zsófia halála, Erzsébet királyné húgának, Saroltának az eljegyzési botránya II.Lajos bajor királlyal, a mexikói tragédia vagy Ferenc József homoszexuális öccsének az esete sem. - de ugyanúgy az oroszokkal való konfliktus is csak pár röpke mondat erejéig jelenik meg, a magyarok állandóan haza akarnak menni tüntető jelleggel, aminek egyedüli meggátlója a szép királyné, és az olaszokkal csúfos vereséggel záródó harcok is feloldódnak egy "éljenek az anyák!" üdvrivalgással. Semmi háború, semmi vérontás, semmi komoly politika.

A királyné és a színésznő

  Erzsébet királyné sohase tudta megszokni és elviselni a szigorú udvari szabályokat és légkört. Az a rengeteg etikett és nyelv, amit hirtelen az esküvő után meg kellett tanulnia, nyomasztotta és megbetegítette - Zsófia főhercegnével való ellentéteiről nem is beszélve. Élete állandó meneküléssel telt, hosszú és távoli utazásokat tett. Bécs lakossága ezért igencsak neheztelt a fiatal, kötelességei alól kibúvó, állandóan utazgató császárnéjukra, a személyét körülvevő imádat ott jóval később alakult ki, mint nálunk. Egyszerűen nem tudták neki elnézni, hogy kötelességeit folyamatosan elhanyagolja!

  Romy Schneider neve végzetesen összefonódott Erzsébet királyné mai megítélésével. A film azonnal világsiker lett, örökké tartó és mérhetetlen hírnevet és ismertséget garantálva a szereplőknek - de pont ez keserítette meg Romy filmes karrierjét Ausztriában. Az egymás után elkészülő három film beskatulyázta ebbe a naiva szerepbe, és ettől élete végéig szenvedett, az osztrák filmiparban képtelen volt kitörni belőle. Eredetileg nem is három, hanem négy részes lett volna a sorozat, ám Romy a harmadik után már nyomasztónak érezte a szerep eljátszását és a személye körül kialakuló mítoszt, ezért kerek-perec visszautasította a negyedik részben való főszerepét. Ehelyett Franciaországba menekült, ahol sokkal modernebb hangvételű művészfilmekben tudott végre tovább lépni és kiteljesedni a hivatásában. Ezt az "árulását" az osztrákok sohase tudták megbocsájtani neki! Romy aztán még egyszer Sissi szerepébe bújt, egy jóval komorabb és történelmileg korhűbb filmben, a Ludwigban. Ebben az 1867-es koronázás utáni királynét alakítja és Sissi személyét is jóval árnyaltabban, idealizálás nélkül mutatja be, ahogy már-már beteges kapcsolatát II.Lajos bajor királlyal is.

  Másrészről a királyné és a színésznő élete is teli van olyan egyezésekkel, amik a számmisztikában és az elrendeltetésben hívőket kiváltképp izgathatja! Erzsébet királyné 1837 karácsonyán született, Romy 1938 szeptemberében, a királyné életét végigkísérte a szerelmi házasságból lett aranykalitkás rabság, és Romy is egész életében üldözte a szerelmet, két férjet és két élettársat is elfogyasztott. A királyi pár elsőszülött lánya kiskorában váratlanul hunyt el, míg trónörökös fiuk felnőtt korában öngyilkos lett, Romy fia is fiatalon halt meg egy ostoba balesetben; és csak hogy az öngyilkosságnál maradjunk, Romy első férje öngyilkosságot követett el. Erzsébetet utazás közben érte a tragikus halál 1897-ben, Romy pedig szívelégtelenségben 1982-ben (egyes pletykák az öngyilkosságot sem zárják ki, mert élete utolsó évében alkoholista és gyógyszerfüggő lett). Mindkettejük hátralévő életét árnyékként borította be fiuk hirtelen halála.

  De nem csak itt vannak fura egyezések, hanem abban is, hogy Romy anyja, Magda Schneider 1909-ben született, Ludovika királyi hercegnő pedig 1808-ban. A két nő élete is hátborzongató hasonlóságot mutat, hisz a hercegnő megalázó, kicsapongással és házasságtöréssel vegyített házastársat lelt Miksa hercegben, úgy Magda házassága is tönkre ment és el is vált Romy apjától.
Mikor a film 1955-ben bemutatásra került Romy és anyja is ugyanannyi idősek voltak, mint Ludovika királyi hercegnő és Erzsébet királyné.
 Ezektől függetlenül...:

Elbűvölő szereposztás

  A tökéletes színészeket megtalálni nem is volt igazán nehéz, hisz Magda Schneider már régebb óta sikeres osztrák színésznőnek számított, lányát Romyt pedig szintén színész pályára szánta. Romy jól debütált 1954-ben Viktória királynő házasság előtti éveiben játszódó, a Sissis mozifilmekhez hasonlóan habkönnyű szerelmi komédiában, a rendezők számára nem is volt kétséges, hogy a feltűnően bájos fiatal lány lesz Erzsébet királyné szerepébe beosztva.

  Az, hogy Magda a vásznon is Sissi anyját alakította a legjobb döntés volt, mert az anya-lánya jelenetek érzelem dúsabbak és meghittebbek, mint a Sissi-Ferenc József közös részek. És ez így még jobban rádob arra az érzetre, hogy Sissi gyerekkora mennyivel felhőtlenebb is volt a bécsi udvarhoz képest. Magda Schneider viszont küllemben sokkal jobban tartotta magát, mint Ludovika hercegnő, aki az ötvenes években már igazi tyúkanyóként nézett ki.

  Ami igazán zavaró, az az Ilonát (Nené) alakító Uta Franz álomszép színésznő, hisz a való életben Ilona hercegnő arcvonásai, hát finoman szólva, rusztikusabbak voltak. Ha egy kicsit élesebb arcvonású színésznőt választottak volna a szerepére, akkor azonnal érthető lenne, hogy Ferenc József miért szeretett bele Erzsébetbe. Így viszont egész érthetetlen.

  A Ferenc Józsefet alakító Karlheinz Böhm csupán két évvel volt idősebb Ferenc Józsefnél a szerep eljátszásakor, így a fiatal felnőttes bája tökéletesen átjön nála is. Ami igazán zavaró, hogy mikor összeházasodtak Ferenc Józsefnek már érett bajsza volt, rá pár évre pedig már a jellegzetes szakálla. Ezzel Szemben Karlheinz arca végig babapopsi simára beretvált.

  A mindig hideg és szigorú Zsófia főhercegné szerepére Vilma Degischer kitűnő választás volt, szúrós tekintete mintha a nézőt is folyamatosan méricskélné és elbírálná magában. Igazi sárkány anyós!

  A többi mellékszereplő egész tűrhető, Ferenc Károly főherceg (a császár apja) kifejezetten szerethető és élvezhető karakter, leszámítva Ludovika és Zsófia hercegnők testvérét, a porosz királynét, aki sötétbarna hajú helyett szőke lett a vásznon... De nem játszik akkora szerepet, hogy ez zavaró legyen.

Erzsébet királyné 1865-ben vs. Romy Schneider

Ferenc József 1853-ban és '65-ben vs. Karlheinz Bhöm az egész sorozatban

Ludovika bajor királyi hercegnő 1855 körül vs. Magda Schneider

Ilona hercegnő 1855 körül vs. Uta Franz

Miksa bajor herceg 1850-ben vs. Gustav Knuth

Zsófia főhercegné 1858-ban vs. Vilma Degischer

Ferenc Károly főherceg 1850-ben vs. Erich Nikowitz

Erzsébet Ludovika porosz királyné 1845 körül vs. az őt alakító színésznő (nem találtam meg a szereplők közt a nevét)

Ikonikus ruhák a korhűség purgatóriumából

  Először is le kell szögeznem, hogy személy szerint imádom ezt a régi Sissi sorozatot és a ruhák mindig is megfogtak! Ihletadónak tökéletesek, de egy az egyben lemásolni egy korhűséget követelő eseményre, már nem annyira. Annyira korhűtlenek, hogy az már gyakran a nevetségesség határát súrolja. Mivel nem akarok minden egyes ruhánál kukacoskodni, ezért sűrítve emelem ki a főbb pontatlanságokat:

-utcai, házi és végül is bármilyen ruhának mély estélyi ruha kivágása van

-gumiszalaggal behúzott apróka buggyos ujjak, a nappali ruhák hosszú ujjai többnyire testhezállóak, holott az igen bő pagoda-ujj volt a divatos

-megfelelő fűző és alsóneműk hiánya, ez az orvosos kivizsgálós jelenetnél válik fájdalmasan nyilvánvalóvá, egyébként pedig az abroncsok mindig átütnek a szoknyán

-abroncsos szoknya az abroncs elterjedése előtt

-nejlon harisnya és modern magassarkú cipők használata

-túl hosszú, könyökig vagy afölé érő kesztyűk, holott az '50-es és '60-as években is a nagyon rövid, általában csuklóig érő kesztyű dívott, az alkar közepéig érő is már hosszúnak számított

-púderszínű chiffon vállkendők 

-a ruhával megegyező színű kalapok, amiknek a formái is jócskán megkérdőjelezhetőek
-a kalapokon a fátylat folyamatosan rosszul használják, az arc köré tűzve és nem az arcra engedve (bár ennek is filmes oka van, hogy látszódjon a színész arca és mimikája, de múltidézés közbe ne így csináljuk!)

-1950-es évekre jellemző smink, vörös és magenta rúzzsal

-modern hatású strassz ékszerek

  A fő probléma a ruhákkal, hogy a szoknyák hossza általában túl hosszú, többnyire túl lóg magán a méretnek megfelelő hosszon is, így járásra tökéletesen alkalmatlanok, a szerencsétlen színésznők többnyire amint megindulnak a felső abroncsba kapaszkodva emelik meg. Ez sajnos nem csak kényelmetlen, de eléggé kellemetlen látványt is nyújt, a nők járását pedig esetlenné teszi kecses helyett. Másfelől még a járható hosszúságú szoknyákat is állandóan emelgetik, egészen biztos, hogy senki se tanította meg a forgatás előtt ilyen abroncsokban közlekedni őket. És sajnos az esetlenkedés sokat ront a látványon.

  Kiemelném még a barack színű ruhák bőséges alkalmazását, ez a szín hatalmas divat volt az 1950-es években, tehát érthető, hogy a kosztümtervező szívesen nyúlt az ilyen tónusú szövetekhez, ám végig az egész 19. században csak elvétve fordult elő. Úgyhogy inkább kerüljük a barackszínű szöveteket egy Sissi korabeli ruhához.

  Emellett a kosztümtervező szigorúan kitartott a sima, derékban csúccsal végződő derekaknál nappali ruháknál is, holott az 1850-es években többnyire a hosszú, csípőszárnyas derekak divatoztak, az évtizedfordulón a csúcsosak, és a '60-as évek közepétől a sima, egyenes vonalú derekak. Jó lett volna a ruhák fazonján és sziluettjén nyomon követni az idő változását!

  A férfiruhákról nem sok mondanivaló van, hacsak nem a bajor erdőkben játszódik a sztori, mindenki az általános csukaszürke vagy fehér zubbonyú, piros csíkos nadrágú uniformisban tesz-vesz. A bajor földön játszódó jeleneteknél pedig mindenki bajor hagyományos népruhában feszít, hölgyek hosszú szoknyás drindlben. Ez valószínűleg arisztokrata körökben nem volt akkora divat, mert minden fotón, festményen és illusztráción a hercegi pár a legújabb városi divat szerint van felöltözve. Ez a megoldás valószínűleg a film készültekor burjánzó hazaszeretettel kapcsolódik össze, és semmi köze az 1850-es és '60-as években viselt bajorok általános öltözékeihez.

  Ami kifejezetten jó, hogy az összes női szereplőnek a haja valamilyen kontyba van felfogva, a többségnek a fülek felől kerekded alakban, ami nagy divat volt. Afelett simán szemet lehet hunyni, hogy a kontyok és a haj fésülése eléggé 1950-es tupír-szerű. Sissinek is csak akkor van kiengedve a haja, amikor még leányéveit tölti Possenhofenben, amikor pedig titkos találkázik Ferenc Józseffel a jellegzetes fiatal Erzsébet királyné frizurában van felfogva a haja. 

A hercegi család hölgyei - a film szerint - nap közben szívesen lazultak estélyi kivágású ruháikban. 

Ferenc Józsefen a szokásos egyenruha, Zsófia főhercegnén egy egészen korhű nappali ruha, a nyitott, bő ujjak kiegészítve a csipkés alsóujjakkal és a kis kerek nyakkivágás csipkegallérral teszi ízlésessé a ruhát, már csak egy kis főkötő hiányzik!

Ezeket a ruhákat és jeleneteket 100%-ig az osztrák hazafiasság inspirálta, itt látható egyedül a jellegzetes fiatal Sissi frizura, kár, hogy aztán nem látjuk rajta többet, holott a házassága első éveiben még ilyen maradt

A ruhák dekoltázsa 1950-es évek divatja szerint mellközépen, szív alakban van bemetszve, a díszes és dús Berthe - magyarul vállazó - minden ruháról hiányzik, vagy csak valami kis semmiség jelzi díszítés formájában

Ludovika hercegnő ruháján a rakott vállazó dísz a mellvonal alatt ér véget, ami lehet, hogy 1950-ben nagy divat volt, de nem száz évvel korábban! A strasszos ékszerek is erősen megkérdőjelezhetőek, habár a nyíl alakú hajdísz valós, hogy olyat viselt ezen a bálon

Ebben az összeállításban a kalap nagyon jó a lefelé vasalt karimával és a füleknél alul elhelyezett virágdísszel, de a ruha ismét fájdalmasan kivágott nappali viseléshez és barackszínű

Az anyák ruhái színben és szabásban is teljesen jók, csupán a túlzottan koordináló színű kalapok, tollak és fátylak nem passzolnak a korszakhoz, és a formájuk is gagyi

Egészen biztos vagyok benne, hogy egy fátylat nem így kell feltenni

Ez a sima kék útiruha a hosszabb csípőszárnyas derékkal, fátylas kalappal valami isteni, kár, hogy a nejlon harisnya és magassarkú cipő elrontja az összhatást, Magdán (azaz Ludovika hercegnőn) kivágott orrú modern nyári cipő van

Summa summarum

  A lényeg viszont az, hogy ez a sorozat annyira bűbájos és szerethető, hogy jó újra nézni, és valószínűleg karácsonykor megint le fogják adni.
  Aki több háttér információra is kíváncsi, ajánlom A Sissi filmek és a mi mögöttük vant, illetve 11 dolog amiben Romy Schneider hazudott Erzsébet királynéról. Ez eléggé sarkos megfogalmazás, mivel nem Romy hazudott hanem az írók és a rendezők, Romy csak eljátszotta a szerepet. És nem is annyira hazugságnak mondanám, hanem rendezői szabadságnak. Forrás anyagnak pedig Brigitte Hamann Erzsébet királynéról és családjáról szóló összes műveit tudom ajánlani.

Aki nem tud karácsonyig várni az a youtube-on megtalálja Sissi magyarul több rövid részre bontva.

  Régi német házi hagyomány inni egyet az uralkodópár egészségére valahányszor a filmben elhangzik, hogy "őfelsége", ezt stílusosan Sissi likőrrel is el lehet végezni. Jó szórakozást kívánok mindenkinek!