Segítség és tippek turnűr korszak szoknya készítéséhez

   A turnűr korszak (1868-'89) egy igazán csodás időszak a viktoriánus éra vége felé, amikor a ruha fantasztikus magasságokba és mélységekbe repült, mind díszítésileg, szabászatilag és méretekben. Két évtized alatt a félkrinolin és turnűrök bőségéből a sziluett a járást lehetetlenné tévő feszességűre húzódott össze, hogy ismét a nevetséges méretű dúzokban tombolja ki magát.

  A turnűr korszakot így három részre lehet tagolni:
-az első éra 1868-'75-ig
-a "natural form" éra, amikor szűk lett az idom 1876-'82-ig
-és a második turnűr korszak 1883-'89-ig

  Természetesen a választó évek átmeneti időszakokat is jelölnek, amikor kicsit ilyen - kicsit olyan is volt a sziluett. Az évek múltával a szabás és szoknya készítés is sokat fejlődött, átalakult. De mielőtt az egyes érák szabászati sajátosságaira térnék ki, az általános szabászati eljárásokat szeretném megosztani, amik sokat segíthetnek egy szép, korhű szoknya készítésében.

  Előre leszögezném, hogy nem vagyok profi varrónő, a szoknya összeállítási ismereteim eredeti forrásokból, egyéb blogerek által megosztott információkból és saját tapasztalatokból erednek!

Általános szabászati segítség és tippek

 A korabeli szoknyákat gazdaságosan is ki lehet szabni a szövetből, minimális nyesedék keletkezésével! Ehhez csupán azt kell tenni, hogy az adott szélességű szöveten a szabásmintát egymásba forgassuk:

-Amennyiben a szövet kellő szélességű, 140-150 centis is átlagos ma már, akkor hosszában fektessük rá a szabásminta részecskéket, egymással mindig fejjel lefelé váltakozva. Ügyeljünk rá, hogy mindig az előre eső szél legyen párhuzamos a száliránnyal, illetve az első rész félbe hajtva az egyenes vonal mentén, szintúgy a hátsó rész is.

-Ha a szövet keskenyebb, akkor hosszában fektethetjük fel a mintát, szintúgy ügyelve a szálirány betartására. Ez az előbbinél ajánlottabb is, mert a hosszanti szálak erősebbek.

-Először mindig a bélésből vágjuk ki a mintát, felül és oldalt ráhagyással, alul olyan hosszban mint a mintán a megadott, tehát ráhagyás nélkül. Mivel a szoknya divatszövet része, és esetleges megborítások, vagy közbélések is erre lesznek felfércelve, így alulra nem kell ráhagyás. A bélést fektessük aztán rá a divatszövetre és együtt vágjuk ki, ügyelve arra, hogy a divatszövet alján már a felhajtáshoz szükséges ráhagyást is kimérve. Felül és az oldalakon nem kell további ráhagyást kimérni, hisz a bélésével együtt dolgozunk.

-A szoknya szélek felső, csípőre eső részét kerekítve kell kiszabni, az előrésznél mindkét oldalon, az oldalrészeknél meg mindig csak a hátrafelé néző oldalszélen; az előrefelé eső oldalszél a szövet irányával egyenesen marad, a hátsórész oldalszélei is egyenesen maradnak. Emellett ha még így is túl széles derékban az alap, akkor bevétekkel is lehet termethez igazítani, elöl kettővel és az oldalrészben egy-egy darabbal.

-Mikor a derék körmérethez igazítjuk a szoknyát harmadolva tudjuk felosztani szabályosan, hogy mekkora részt kell hátul ráncba szedni. Például ha 60 centi (befűzve és alsószoknyákkal mérve) a derék, akkor az hárommal elosztva 20 centi lesz, vagyis a hátsó részt 20 centinyi részbe kell beráncolni, így az előrészre is 20 cm, a két oldalrészre pedig 10-10 cm esik arányosan elosztva.  Általában csak a hátsó szoknyarészt szokás beráncolni, ha ez több részből áll akkor együtt fogva az összeset.

-Nyílást a szoknyarészek közé rejtve elhelyezhetünk oldalt az oldalrész és a hátrész közé, vagy teljesen hátsóközépen. Oldalvást praktikusabb, mert így könnyebben felvehető lesz a szoknya egyedül. Korabeli megoldás szerint francia kapcsokkal zárjuk össze a szoknyaboncot kettővel, de legstabilabban hárommal. Viktoriánus szoknya rejtett nyílás készítéséhez pedig a linkre kattintva található leírást.

-Zsebet is nyugodtan adhattok a szoknyához, többnyire csak jobb oldalon volt, 5 cm-rel a szoknyabonc alatt, és elég hosszú (14 cm hosszú nyílással) és bő zsebnek szabva. A zseb mindig erős bélésszövetből legyen; ha nem fedi tunika, akkor a nyílás felé eső részét vonjuk be divatszövettel, hogy rejtett maradjon a szoknyán kívül nézetből.

-A szoknya alját a szép esés végett érdemes közbélelni vagy megborítani valamilyen nagyon formatartó, kemény szövettel. Keményített szövet, csiszolt vászon, angin, karton és organtin jöhet ehhez szóba. Tulajdonképpen az angin, karton és selymekhez az organtin egész bélésnek is felhasználható. Ez a közbélés maximum térdmagasságig érjen fel, minimum 20 cm legyen. Érdemes olyan hosszúra vágni, mint ameddig a díszítés fel lesz varrva, mert nem csak az alj formáját segít megtartani, hanem azt is, hogy a rengeteg felvarrt dísz ne húzza meg a szövetet idővel. Ha uszályos a szoknya, akkor arányosan az uszályrészen hosszabb legyen ez a közbélés, sőt akár az egész hátrész is kibélelhető vele. Ha nincs teljes egészében bélelve a szoknya, de a hátrész szabályos sorráncokba van szedve, akkor az alá is érdemes tenni egy csík bélésszövetet, hogy a sorráncok ne laposodjanak el, mintha le lennének vasalva.

-Hogyha a szoknya bársonyból, plüssből, nehéz selyemből készül, vagy csak szimplán a divatszövet alja fog kilátszani a tunika vagy hosszú felsőruha alól, akkor a szoknyaboncig csak a bélés érjen fel, a divatszövet pedig csak a szükséges kilátszó rész erejéig. Nehéz szöveteknél ez azért is vitális, mert nem vastagítja a derekat, könnyebb lesz a vékonyabb bélést a boncba befoglalni és nem utolsó sorban szövetkímélő is.

-Ennek az ellenpárja, hogy nem minden szoknya volt teljesen végig bélelve, sok esetben csak a díszítés magasságáig vezették fel a bélésszövetet. Ez különösen jól működik olyan tartós fogású szöveteknél, mint pl. a taft; vagy az olyan nehéz selymeknél, amiknél nem szeretnénk tovább nehezíteni a szoknyát, mint pl. a brokátok, damasztok, ripszek, stb. De például a könnyű, egyszeri használatra szánt báli ruhák alját is csak organtinnal bélelték gyakran.

-Amennyiben a szoknya egészen áttetsző szövetből készül, akkor azt természetesen sehogy se kell bélelni, hanem egy külön színes selyemszoknyát készíteni alá, vagy fehér alsóruhákra felvenni.

-A szoknya legaljára érdemes koptatót felvarrni, ha utcai viseletre szánjuk; díszes ruháknál ez elmaradhat.

-A szoknyabonc mindig jó erős bélésszövetből legyen, minimum 2, de legjobb ha 3 cm szélességben.

Szabásminta felhelyezése hosszában a szövetre, Godey's Lady's Book 1880

1884 körüli bordó bársonyruha, a szoknya felső részét tunika fedi, ott csak a bélés van a szoknyabonchoz varrva

1872-es rezedazöld taft szoknya belseje, csak az alja van megborítva csipkézetten vágott vászonnal

Ennek az 1885 körüli nappali ruhának a szoknyája pedig teljesen béleletlen, sőt az alja géppel van felvarrva, viszont bélés szövetből kis zsebe ennek is van, felül pedig csak simán vissza van hajtva a szövet

Közbélés kemény tüllből, organtinból vagy erős fogású vászonból, felvarrási útmutatója, Der Bazar 1869

A hátsó részt ilyen aprólékos és szabályos sorráncokba is lehet szedni, felvarrási útmutatója, Der Bazar 1869

Orgonasíp ráncok felvarrása, a fenti sorráncok egy változata, Illustrirte Frauen-Zeitung 1885

Francia kapcsok felvarrása és szoknyabonc, nyílás elrendezése a hátrésznél, Der Bazar 1869

1870 körüli szoknya belső nézete, hátul szabályos sorráncokba szedve

1874 körüli menyasszonyi ruha hátrész sorráncokba szedve kívülről és belülről

Első turnűr éra szoknyái

 Ebben a tekintetben egy ilyen szoknya összeállítása a leggyorsabb és legkönnyebb. Lényegében a fenti varrási útmutatók segítségével, a különböző részek összevarrásával bíbelődésmentes az elkészítése.

 1868-'73 között a szoknyák még igen bőven készültek, sok részből.
 1874-től kezdtek el szűkülni, megjelentek az első belső oldalra felvarrt pántok, amivel hátul megkötötték a szoknyát, így elöl és oldalt teljesen sima lett az esése, hátul továbbra is redős és dúzos maradt.
 1875-ben jelentek meg az első hátul is feszesen álló szoknyák, belül a bélésbe huzalszalagot vagy elasztikus pántot varrtak be, hogy minél jobban testhez tudják állítani az esését.

Szoknya alapidom részek kiszabási és összeillesztési útmutatója uszályos ruhákhoz, Tygodnik Mód 1869

Szoknya alapidom szabási útmutatója és összeillesztése rövid szoknyákhoz, Tygodnik Mód 1871

Féluszályos ruhákhoz való szoknya alapidom szabása, itt a felső szélek egyenesek, de érdemes lekerekíteni a szebb állásért, Tygodnik Mód 1873

Szoknya alapidom, itt már a még jobban slankított alak végett a részek mindkét oldala legömbölyített, kivéve a hátrészt, The World Of Fashion 1875

Kötőszalag ábrázolása szoknya belső, hátsó oldalán, Cornelia 1874

Elasztikus szalag és huzalszalag ábrázolása a szoknya belső, hátsó oldalán, Illustrirte Frauen-Zeitung 1875

A szabályos redőkbe szedett uszályránc összefogása pertlikkel a szoknya belső, hátsó oldalán, Illsutrirte Frauen Zeitung 1875

1874-es nappali ruha belseje, csiszolt vászonnal bélelve végig, hátul egy sor összefüggő pertli tartja, felül pedig gyűrűk vannak további kötszalag megtartására (ez már hiányzik a ruháról), a zseb is jól kivehető a második képen. Ha kötszalaggal fogjuk össze a ruhát mindenképp vagy pertli hurkok, vagy pedig gyűrűk tartsák helyben, máskülönben le fog csúszkálni és pont a hátrahúzó hatása veszik el.

1875-'76 körüli menyasszonyi ruha uszályránca összefogva belülről, a szoknya végig kemény buckrammal van bélelve

Natural form éra szoknyái

 1876-tól kezdve a szoknyát tovább szűkítették, és habár a hatalmas turnűrök eltűntek, azért a kerekded farrész még mindig kívánatos marad, csípőn és combon egészen a térdig a szoknya feszes, térd alatt a járást segítendő kibővült, de csak hátrafelé, jellemzően az évtized végén uszályban végződve, majd 1879-től a "rövid" azaz nem uszályos alj győzött.

 A szoknyát hátul far alatt és térdvonalnál éppen ezért két huzalszalaggal vagy elasztikus pánttal fogták össze, a fentebb is ábrázolt képeken.

 1877-es szoknya készítéséhez segítség is található a korabeli Budapesti Bazárból.

Szoknya alapidom szabása, a huzalszalagok helyét a kettős vonalazás jelöli, Cornelia 1876

Báli ruhákhoz való szoknya alapidom, keskeny hátrésszel, Tygodnik Mód 1878

Promenád vagy elegánsabb ruhákhoz való szoknya alapidoma, gazdag redőkbe szedhető három részből összeállítandó hátrésszel, Tygodnik Mód 1878

Egyszerű, rövid szoknya alapidoma, El Correo De La Moda 1880

Szoknya belső elrendezése hátulnézetből huzalszalagokkal összefogva, El Correo De La Moda 1880

Ez a szoknya már az átmeneti évet jelzi, hisz itt huzalszalagok helyett már ismét abroncsokat kell illeszteni a bélés és a szoknya közé (felülre 34, alulra 40 cm hosszút) és ezeket összefogni elasztikus pántokkal, Tygodnik Mód 1881

Második turnűr éra szoknyái

 Hogy az 1881-es fenti mintából is látszik már igen korán jelentkezett az igény az abroncsok visszahozására. Ennek legfőbb oka az erkölcsi aggály volt, hisz a női testből túl sokat mutató szűk idom összeegyeztethetetlen volt a korszak felszínes erkölcseivel, másrészt a felfogott uszályt a faron bő dúzokba szedve fogták fel, így megalapozva az utat a turnűr újbóli hódításának.

 A turnűr továbbra is lehetett önálló, de sokkal gyakoribb és kedveltebb volt az az eljárás, hogy magába a szoknya bélésébe felül egy kitömött farpárnát, alá pedig 3 sor abroncsot illesztettek be. Így a külön turnűr elhagyhatóvá vált. Az abroncsot mindig vagy kötszalaggal, vagy pedig elasztikus szalaggal fogták össze.

 Hogy a farpárna és abroncsok ne látszódjanak ki, arról a hátsó drapéria gondoskodott.

A szoknyák kellemes földet alig érintő hosszúságban készültek, a divatos estélyi és báli ruhák is rövidek voltak és csak díszruhákhoz vagy a matrónák nem táncos ruháihoz került elő az uszály alkalmanként.

Rövid szoknya alapidoma, Illustrirte Frauen Zeitung 1883

Szoknya alapidom, a vonalak mentén abroncsokat és felül farpárnát kell bele tenni, Illustrirte Frauen Zeitung 1885

Szoknya alapidom, a hátrészbe 42, 60 és 65 cm hosszú abroncsokat kell beilleszteni, felül kipárnázni, Der Bazar 1887

Szoknya alapidom féluszállyal estélyi ruhához, a hátsó részbe 34, 42 és 48 cm hosszú abroncsokat kell illeszteni, Illustrirte Frauen Zeitung 1888

Rövid szoknya alapidoma 40, 45 és 50 cm hosszú abroncsokat és farpárnát kell bele helyezni, Der Bazar 1889

Szoknya külső nézete, Illustrirte Frauen Zeitung 1885

Egy rövid szoknya belső elrendezése hátulnézetből, Illustrirte Frauen Zeitung 1888

Féluszályos estélyi szoknya belső nézete, felül szögletes farpárnával és abroncsokkal, Illustrirte Frauen Zeitung 1889

1885 körüli szoknya belseje farpárnával és abroncsokkal (az abroncsok végei átszúrták az idővel felfoszló szövetet, eredeti állapotban nem szabad ilyennek történnie)

 Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült pár alap dolgot tisztázni és segítséget nyújtani egy korhű turnűrös szoknya elkészítéséhez. Mindenkinek sikeres varrást kívánok!