Party? Akkor szendvics!

Szivárványos színskála

 És most kedves blog olvasó jöjjön az a retro ételkóstoló, amit senki se kért, éppen ezért megcsináltuk!

 Ámerikába disszidált Mici néni miután egy életre elriasztotta a háza tájáról is a vendégeket krémes dinnyesalátával és fagyis üdítővel, ilyen szemgyönyörködtető szivárvány színskálájú szendvicsekkel próbálta meg visszacsábítani őket. A hatalmas mennyiségű választékból négyet próbáltunk ki, mert mindig van egy újabb foka az önutálattal vegyes mazochizmusnak, amit csak a Ti kedvetekért átlépünk!

 Ezeket a csodálatos szendvicseket fogyasztották különféle társas összejöveteleken, partykon, és amikor a nők leültek egy jót kártyázni és csevegni. Az ötlet kiváló volt, hisz nem egyesével kellett kis szendvicseket legyártani, hanem nagyban összerakni és szeletelni, mint a tortát. A munka így sokkal gyorsabb volt vele.A sokféle töltelék pedig érdekes kombinációkat tett lehetővé, ami nagyon fontos, hogy a színskála nyálcsorgató legyen! Sárga, piros, zöld és halványabb színű töltelékek varázsolták el a vendégeket, amikor a háziasszony beleszelt a felcicomázott party szendvicsbe. Úgyhogy késeket-villákat elő, mi is belekóstolunk!

Torta formájú party szendvics (1958)


A töltelékek leírás szerint elkészítve, és a tortácska feldíszítve kép szerint:

Kóstolás és vélemény:
 Elsőre (meg kell hogy valljam) kellemes csalódás volt, valamiféle ehetetlen krémes szörnyszülöttre számítottam. Az avokádó krém viszonylag semleges ízű, nem sokat zavar. A csilis tojáskrém pikáns, kell is, mert a sonkás krém se tesz hozzá érdemben ízvarázst. Az olajbogyó és petrezselyem dísz sós-fűszeres utóízt hagy, ami szintén kell.

  Ami visszatetsző, mai ízlésvilágunknak, az a túlzásba vitt krémsajt, majonéz és vaj használata (minden szeletet meg kell vékonyan vajazni még grátiszban... no comment). Gyorsan eltelít az ilyen szendvics. 

Rétegelt szendvics (1965)


 Saját verzióban tálalva, sajnos a rétegek szétestek, mert nem hűtöttem összeállítás után egy estét, csak pár órát (ezt a hibát nézzétek el a továbbiakban is):

Kóstolás és vélemény:
 Az előzőnél markánsabb ízvilágú, a sonkapástétom az ízlésemnek kissé sós és féltem a kovászos uborkától is, de végül is alig érezhető szereplő volt a műben. A friss paradicsom kellemes friss "csalódás" az iszonyatos mennyiségű krémsajt és majonéz közepette!

 Ennek is hibája, hogy túl krémes, bármennyire is ehető ízűek a töltelékek.

Petrezselymes szendvics (valahonnan a '60-as évekből)


Petrezselymes cunami a tányéron, hmmmmm de guszta:

Kóstolás és vélemény:
 Ettől tartottam kicsit, mert olvastam már róla külföldi blogon, ahol is a földbe döngölték, hogy mennyire minősíthetetlenül ehetetlen! Ehhez képest, ha nem is ehetetlen, de karakteres ízű szendvics. Elsőkén a sós íz dominál, azután a krémsajtos petrezselyem. Önmagában nincs nagy gond vele, mivel itt csak 2 különböző krémet kell valahogy összeegyeztetni. A petrezselyem mennyiséget pedig könnyen meg lehet oldani úgy, hogy kevesebbet hintünk rá.

Zöld szendvics (1965)


 Igen, zöldre festettem a krémsajtot, ha az eddigiektől nem rándult össze a gyomrotok, akkor majd most fog:

Kóstolás és vélemény:
 Ha ránézésre azt gondoljátok, hogy ez biztos ehetetlen, akkor nincs igazatok. Undorítóan gusztustalan! A garnélás krém halas íze, a pekándió-ananászos krém édessége és a sós-baconös töltelék együtt valami eszméletlenül okádék! Külön-külön szódával még elmennek, de együtt! És erre jön a zöld színű krémsajt még pluszba, mint látványosság. Az összes szendvics közül ez volt a legförtelmesebb és már csak az emlékétől is gombóc lesz a torkomban. Tényleg elképzelhetetlenül iszonyatos!

 Ezen a recepten annyit változtattam, hogy a csirkés-baconös töltelékhez csípős cseresznyepaprika helyett édes kaliforniai paprikát kevertem, mert nem vagyok a csípős ízek nagy kedvelője és nem akartam tovább fokozni az egyébként is teljesen ellentétes ízű töltelékeket - el se merem képzelni, hogy az édes, a sós és a csípős milyen kombinációval éghetett volna a nyelvembe! Brrrrr.....

 Zárszónak csak annyit fűznék még hozzá, hogy a négy szendvicsből 3 fogyasztható állagú és ízű, a krémek önmagukban is jó szendvics alapok, nem kell kevernie annak, aki esetleg egyiket másikat kipróbálná 21. századi tálalással és díszítéssel. Egyedül a zöld szmötyit ne ajánlom, semmilyen körülmények között sem (még a krémeket egyesével se, annyira sokkoló élmény volt), ezzel vallatni lehetne; de még a legrosszabb ellenségeteknek se készítsétek el, mert simán feljelenthet gyilkossági kísérlet vádjával!

 Jó ízélmények ide-rossz ízvilágok oda a múlt még így is tartogat kipróbálandó ételremekeket számunkra, persze nem fogunk gasztro bloggá átalakulni; lesznek más témájú bejegyzések is a jövőben, de a múlt "kipróbálása" nem csak a korhűen elkészített ruhákra és kutatómunkákra szorítkozik, hanem konkrétan az elfogyasztására is! Úgyhogy egyetek egy fincsi szendvicset Ti is, vagy bármit abból amit már eddig megkóstoltunk és leteszteltünk. Jó étvágyat kívánunk!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések