Az a bizonyos sokpuffos ujj...

Napjainkban újra divatos a puffos ujj, sőt a sokpuffos ujj, amikor nem egy pukli számolható meg az ujjon, hanem kettő vagy több. Sokan tévesen ezt csakis reneszánsz ujjnak tartják, azonban használata túlmutat a reneszánszon. 

Öt nevet is találtam rá a külföldi divatelnevezésekben az egyik a Virago, amit a 17. századi sokpuffos ujjnak adtak, a második a Mária-ujj, a harmadik a Gabriella-ujj, a negyedik a Júlia-ujj, az ötödik pedig a Mamaluke (azaz 'mameluk'), ami a szinonimája az előzőnek és a 18. századtól megjelenő sokpuffos ujjakat értik rajta. (Biztosan van még ezen kívül más elnevezés is, ha tudsz róla, várom kommentben!)

A sokpuffos ujj nagy valószínűséggel reneszánsz eredetű, de nem zárható ki az sem, hogy korábban is létezett már, esetleg szalagos vagy zsinóros körbetekeréssel és nem belső varrással megoldva.

A reneszánszban a puffokat sokáig nem egy rétegben történő behúzással érték el, hanem egy külső rétegen alakítottak. A német vidékeken jellemzően a puffot a külső rétegen ejtett függőleges metszésekkel formázták. Máshol - például az olasz és francia reneszánsz ruháknál, majd az angoloknál a 16. században - a külső rétegen kötözéssel kialakított "lyukakon" a fehér anyagot kihúzva alkották meg a puffokat.


Példa a német megoldásra: Margarethe von der Saal portréja a 16. századból, ismeretlen festő (forrás: Wikipedia)


Példa a másik megoldásra: az ifjabb Hans Holbein - Margaret More, Mrs William Roper, szintén 16. század (forrás: nationaltrustcollectsions)


Szintén a 16. században történt, hogy már egy rétegnyi anyaggal érték el a puff hatást, az anyagon történő külső ráncolással. Egyébként párhuzamosan egymás mellett létezett a már előbb ismertetett kétrétegű megoldás és az egyrétegű puffolás is. 

Tiziano képén látszik jól, ahol a puff-hatást aranyozott hímzésű szalaggal vagy aranyszálakat tartalmazó csipkével érték el.

Tiziano: Portugáliai Izabella portréja, 1548. (forrás: wikimedia)


A barokk idején továbbra is kedvelt megoldás maradt a sokpuffos ujj. Sőt a Virago ujjat tovább variálták fodrokkal, masnikkal.

Habsburg Eleonóra lengyel királyné portréja a 17. századból. (Wikipedia)


Beata, Königsmark grófnőjének portréja 1654-ből. (Google Art Project)


A masnikra kötött szalagok használata igen népszerű lett a 18. századi magyar viseleteknél is. A puffokat az ujjakon a néhány öltéssel rögzített szalagokkal alakították ki, amire díszes masnikat varrtak vagy tűztek, ahogy az Ráday Eszter portréján szépen látszik.

Gróf Dániel Zsófia portréja a 18. század közepéről (forrás: Wikimedia)


Ráday Eszter portréja a 18. század első feléből. Festő: Mányoki Ádám (forrás: Wikimedia)


18. századi viselet a Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. A viselet részeként az ing csak rekonstrukció. A korabeli képek alapján gyanús, hogy a szalagra inkább előreformázott masnit varrtak, vagy inkább tűztek, nem magát a szalagok végét kötötték meg masnisra. (forrás: imm.hu)


A sokpuffos ujj egész izgalmas evolúciós utat járt be, egészen érdekes ujjvariánsok is gyöngysorok alkalmazásával. Alább Alexandra Pavlovna Romanova magyar nádorné portréja látható, amit tévesen Csáky Valburgának tulajdonítottak a 18. század végéről. Az ujjakat szépen osztja három egyenlő részre három gyöngysor, és sokkal kevésbé puffos, mint a fentiek.

Alexandra Pavlovna Romanova magyar nádorné portréja

Mária Terézia néhány portréján is láthatunk hasonlót. A következő képen kivehető, hogy az 1741-es festmény szerint kövekkel oldották meg ugyanazt a hatást, mint amelyet Alexandra Pavlovna évtizedekkel későbbi ingujja mutat.




A Mária-ujjak a 18. század végi Chemise a'la Reine divatban is visszaköszöntek.

Louise Élisabeth Vigée Le Brun: Mária Antónia muszlin öltözetben 1782. (forrás: wikimedia commons)


A Nagy Francia Forradalmat követő divatfordulattal eljön a sokpuffos ujj aranykora. Az ujjakat ekkor nevezik jellemzően Mamaluknak. 

Ruha Mameluk-ujjal 1817-ből (forrás: National Gallery of Victoria, Melbourne)


Jellemzően úgy alakították, hogy varrással "szalagcsatornákat" hoztak létre öltésekkel az ujjakra kívül vagy belül (akár az ujj saját anyagából is), és ebbe zsinórt vagy szalagot húztak, behúzást alkotva a puffok alatt és felett.

Belül varrt zsinórral kialakított Mameluk-ujj. 1815-1818 (forrás: LACMA)



Előfordult, hogy a szalagozást nem párhuzamosan varrták meg, hanem egyetlen egybefüggő szalaggal, spirál formában, és a behúzózsinór egy azsúrozott szalagba is befűzhették.

Spirálos megoldású, empír, Mameluk-ujj 1820-ból. (forrás: Rijksmuseum)


Mameluk-ujjak empír korabeli divatképeken


A puffos ujjak még az empír után sem mentek ki a divatból, csak kissé átalakultak. A biedermeier-stílusú fazonnal összhangban megjelent a vállaknál még nagyobb, majd lefelé haladva fokozatosan egyre kisebb puffokat adó kialakítás.


Viktória királynő fekete ruhája - mára már kifakult - 1837-ből. (forrás: Kensington Palace)


Sokpuffos ujjak a Biedermeier idejéből


Amikor az 1840-es végére visszatérnek a puffok nélküli ujjak, egy pár évtizeden át csak nagy ritkán találhatunk példát a Mameluk-ujjakra. Az 1850-es évek végétől ismét megjelenik, főképp a művészi ruhák és a kezdődő reformruha-mozgalom hatására.


Miss Combs portréja 1855 és 1865 között



Muszlinruha 1864-ből. forrás: The Museum of the City of New York


A szecesszió idején különösen kedveltté válik a Mária-ujjas ujjtípus, egészen izgalmas smokkolásokkal variálva.



Liberty & Co. blúz 1895-ből. (forrás: Museum of Fine Arts, Boston)


Esküvői ruha 1907-ből (forrás: Museo del Traje)


A modern sokpuffos ujjú blúzokban a behúzás már gumicérnával készül, ezért ezeknek a blúzok máshogy is illeszkednek kicsit az ujjakra, mint a régiek. Egyébként korunkban már pulóvereknél is találkozhatunk ezzel az ujjtípussal:

Modern divatpulóver, melyet Virago-ujjúnak hirdetnek. forrás: qianber



A sokpuffos ujjak elkészítése valójában nem nehéz, mivel, ha megfelelően kijelöli valaki az anyagon a behúzás helyét, akkor könnyen rögzíthető kívülről rá szalag, belevarrható zsinór és még sorolhatnám a módszereket. A legkönnyebb talán egy köztes, lyukakat tartalmazó csipke szalag rögzítése a két tervezett puff közé, és az abba való zsinór befűzése. A sokpuffos ujjakat - ahogy a sima puffosakat is -, ha nincs előre használt szabásmintád, mindig szélesebbre kell tervezni, mint a testhez simuló ujjakat. Az ujjak kézi varrással is elkészíthetők. A zsinórokat talán kézi varrással sokkal egyszerűbb is belülről rögzíteni, mint géppel, és egészen a 19. század végéig autentikusabbnak is hat az ilyen elkészítési mód.

Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy elkészítsd az egyik legromantikusabb és legérdekesebb ing ujjfajtáját, akkor sok sikert kívánok! Ha pedig kommentben megírod, hogy te milyen néven ismered ezt a ruharészt, akkor annak nagyon örülni fogok. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések