Kialakítani a sziluettet: Turnűr korabeli fűzők

 A sorozat folytatásaként most górcső alá vesszük, hogy mi történt fűző téren 1868-'89 között az úgynevezett turnűr korszakban. A fűzőipar rengeteget fejlődött már az előző évtizedekben is, hisz esszenciális darabja lett a női alsóneműtárnak. A megfelelő sziluett kialakításakor ügyelni kell arra, hogy a fűző megfelelő fazonú legyen, de egy 1860-as évekbeli fűző még nyugodtan használható az 1870-es években is - ha valakinek van ilyenje már készen. A fűző alakja ez alatt a két évtized alatt jelentősen megváltozott, ezért három részere bontom:
-1868-'75 között, az első turnűr időszaka
-1876-'81 között, az ún. natural form éra
-1882-'89 a második turnűr korszaka

 Kis áttekintésnek megosztom a linkeket is a korábbi érák fűzőtípusaihoz is:
Reformkori fűzők
Krinolin korszak fűzői
Segítség és tippek fűző készítéshez ha valaki belevágna a munkába.

 Azért is tagolom három részre, mert mindegyik időszakban máshogy nézett ki a fűző, alakja mindig megfelelt a divatozó felsőruhák alakjának.

 A korabeli magazinokból fennmaradt leletanyag gazdagság miatt az egyes fűzőmintákat a hozzájuk tartozó szabásmintával is tudom prezentálni, így mindenki kedvére válogathat.

 Néhány alapelv, ami segíthet eligazodni fűző készítésben: az elöl kapcsolt gépezet ekkor vált általánossá, bár még próbálkozások voltak 1868-'70-es évek elején egyéb kapcsolódások meghonosítására, de a kapcsos gépezet bizonyult mind közül a legtartósabbnak és legpraktikusabbnak. A fűzők így hátsó középen fűzéssel fejeződtek be. A vállpántok is eltűntek a fűzőről és már csak gyerkek egyenestartóin és hanyag tartású hölgyek "gyógy" fűzőin jelentek csak meg. A bálnaszikákat (halhéj) pedig lassan ekkoriban váltotta fel a rugalmasabb, törhetetlen spirálacél - olyan tulajdonság, amit az új fűzőket reklámozó plakátok gyakran kiemeltek.
E. Manet: Nana, 1877

Első turnűr korszak (1868-'75)

 A '60-as évek végi fűzők még nagyban hasonlítottak a krinolin korszak fűzőihez, majd folyamatosan évről-évre kis változtatásokkal alkalmazkodtak az új éra újdivatú öltözékeihez. Egy ilyen fűzőnél roppant fontos az alábbi pontokat szem előtt tartani:
-a mellrész nagyon széles, elég helyet biztosít a kebleknek, a push-up hatást mindenképp el kell kerülni, hisz a derekak ekkoriban valamilyen mély kivágással rendelkeztek (szögletes, V alakú vagy szív alakú nappali ruhákhoz is) és ha a mellek fel vannak tolva a nyakig, akkor gyorsan kialakulhat a filmes saloon girl külcsín (sicc!)
-a derékvonal magasan van, illetve a mellek természetes esése miatt magasnak tűnik, de a lengőbordák vonalában vagy kissé alatta volt meghúzva
-a csípőrész a mellrészhez hasonlóan bőséges, a fűző csípőre eső része röviden fekszik meg az alakon, a bő szoknyák miatt nem igazán számított, hogy mi történik az altájékon
- oldalról nézve a kebel-derék-has vonala S alakban hullámzik, ez könnyen elérhető, ha a fűzőgépezetet finoman behajlítgatjuk (lásd ahogy a fenti Manet festményen is a modell alakja hasi tájékon kidomborodik)

A Divat 1868.: 
Ezen fűződerék épp oly kényelmes, mint elegáns szabása, melyet Párizs egyik főraktáraiból szereztünk meg, a ruhák divatos formája szerint van elrendezve. Amely mellráncoknak megfelelve a fűződerék elől fölfelé nem megy magasra, míg alul igen mélyen alányúl, hogy a ránc nélküli szoknya elől jól állhasson. Hátul a fűződerék valamivel magasabb, alul apróbb lebbentyűvel végződik, mely az alsószoknyával együtt a tournuret képezi. Semmi nem tételez fel oly nagy figyelmet, mint egy fűződerék készítése, a testet kényelmesen körül kell vennie anélkül, hogy azt megnyomorítaná s úgy kell elrendezve lennie, hogy hátul sűrűn befűzhessük.
Mintánk középnagyságú termetnek felel meg, kis változások, amely mell zwicklik jobb összetolása vagy kieresztése által történhetnek, nagyobb különbségnél a hátrész oldalvarrásán is változtatnak - de a változtatásokat csak a mérték szerint kell eszközölnünk - s csupán felpróbálás után végbe vinnünk. A szabásnál 1 cm-nyire kell minden varráshoz hozzáadnunk, e kelmét a halcsontok felvételére kell megtűzdelnünk, a két mell zwicklit végükön 4-4 cm-rel hosszabbra szabjuk - de alul még 2 cm szélesnek kell lenniük. A minta vonalait természetesen nagy figyelemmel kell másoló kerékkel átvinni a kelmére. A hátrészek hátsó szélén a felső kelme a két szélső halcsont felvételére befelé hajtatik, a többi halcsonthoz minden hátrész általában shirting bélést nyer. Az elöli oldalrész alá a hozzáadott lebbentyűrész közepéig szalag varratik egy halcsonthoz; hasonló szalagot valamivel szélesebb halcsonthoz alkalmazunk az elő- és hátrész összekötő varrása fölött, hogy ezen varrás kissé éles meghajlásait kiegyenlítsük. Nem kell említenünk, hogy egy fűződeréknél minden varrást meg kell tűzdelni; továbbá általánosan ismert dolog, hogy a zwicklik alkalmaztatásánál a főrész alsó kivágását, ott, hol nem lehet azt többé behajtani, sűrűn languettírozzuk s a zwickli alsó szélét az alsó oldalon keresztvarrással megerősítjük. A fűzőkacsok beverése, valamint halcsontok bevarrása mindenki előtt ismeretes, de mintánk néhány célszerű eredetiséggel bír. Minden hátrész külső széle vörös zsinór betétet nyer a fűzőlyukak biztosítására, 6 ily zsinró darabka tölti be azon tért, melyet a két szélső halcsont a felső szélig szabadon hagy. Az előrész planchettjének nem szabad az alsó szélig érnie; 3 cm-nyire e szál fölött tűzdelt varrás képezi annak határát. A jobbik részen elől keskeny dupla szalag varratik fel fűzőkapcsokkal, a bal részen kapocs, mely a részeket szabályosan összetartja. Az előttünk fekvő fűződerék szalagcsipkézettel van ellátva.
És így néz ki a papírmintája: Nem túl szélesre szabott mell és csípő részekkel, a derék is kényelmesen karcsúsított egy szép ívvel. Kis mellű nőknek ez ideális minta.

Magyar Bazár 1868.:
Útmutatás a vállfűző szabásminták nagyobbítása és kisebbítéséhez, valamint a vállfűzők szabása és elkészítéséhez. Mai számunk mintaíve és főlapja különféle alakú és nagyságú vállfűzőt tartalmaz, melyekre nyájas olvasónőinket különösen figyelmeztetjük. Továbbá, érthető képek által a vállfűzők készítéséhez szükséges varratot is mutatja, továbbá az ékek legcélszerűbb és legegyszerűbb alkalmazásait és az igen pontos és könnyen felfogható előrajz által gyakorlati útmutatást ad, hogy minden vállfűző szabásmintáját, az illető ábra szerint, kellőleg berendezhessék. Nevezett előrajz mai számunk mintaívének hátrészén 33.-39. ábra alatt található.
A szabásábrák körvonala (vastag, sima vonal) a vállfűző eredeti nagyságú részeit adja, a 33., 37., 38. és 39. ábrákon levő finomabb vonalak a körvonalon kívül eléggé mutatják, hogy a szabásmintákat mely oldalon és mily módon kell szükségképp nagyobbítani, ugyanazon oldalon a mintákat kisebbíteni is lehet; azonfelül a mellrészeket, a 34. és 35. ábrák sima vonala szerint kisebbítenünk kell. Hogy megtudhassuk, hogy a választott szabás illik-e az illető alakhoz, hogy kisebbíteni vagy nagyobbítani kell-e, e végre először is mértéket kell vennünk. A vállfűzőhöz való mértékvétel hasonló módon történik, mint a derékhoz. Módját már több ízben említettük, tehát ezúttal csak annyit ismétlünk, hogy a felső bőségnek (a vállfűző felső szélének) legalábbis 2 cm-rel bővebbnek kell lennie, a derék bőségnek pedig 2-3 cm-rel keskenyebbnek, mint a mérték mutatja. Hosszát leghelyesebben más kész vállfűző után szabhatjuk meg. A másikat, a választott szabásmintával pontosan összehasonlítjuk és azt, a fenn említett másítások szerint, akként nagyobbítjuk vagy kisebbítjük, hogy a mértéknek megfeleljen. Ha azonban a vállfűzőt sokkal bővebbé akarjuk készíteni, úgy annak elő és hátsó széléhez a szükségelt kelmét hozzá adjuk. Ha a vállfűző igen magas vagy alacsony, akkor a szabásmintákat a felső szélükön rövidítjük. A szabásnál tekintetbe kell vennünk a szabásrészeken látható több apró húzásból álló vonalakat, melyek a "lauf des längenfadens" német kifejezéssel vannak jelezve; a hátrészek hátsó szélén végig a kelmének szálegyenesnek kell lennie, azonfelül a varratok számára minden résznél 1-2 cm-nyi kelmét kell hagynunk, mert ezen részek a vállfűző részek összeillesztéséhez alkalmazott varrat szerint egymást megborítják. A vállfűző felső, alsó és előrészén a kelmét a körvonalhoz képest szabjuk, a hátsó szélen azonban vagy hozzá adjuk a boríték számára kellő kelmét, vagy pedig szintén körvonal szerint szabjuk. Az első esetben a szegélyt a pontozott vonalak szerint a halcsontok és fűzőlyukak számára áttűzdeljük, az utóbbiban pedig megfelelő szélességű vászon szalagot teszünk alá. A gépezet és a halcsontok berakásához, melyeket nem a varratokon belül alkalmazunk, a pontozott varratok szerint megfelelő szélességű vászon szalagot borítunk ellen, melyet a színoldaláról tűzdelünk le. A gépezet számára alkalmazott szalag előszélén tágan marad és midőn a gépezetet már bele tettük, a vállfűző előszélével nyakonvarrat által varrjuk össze. A gépezet számára a vállfűző felső szélén kellő helyen fűzőlyukakat csinálunk, melyeket gondosan körül recézünk. Hogy a halcsontokat könnyen betehessük és a vállfűző mosásánál ismét ki is vehessük, a szalagot egyik hosszoldalán alul 1 cent.-nyire nem varrjuk le. A színoldalán levő tűzdelt öltéseket is akként alkalmazzuk, hogy a szalag ne legyen odafoglalva. A halcsontokat tetszésünk szerint hosszú, rézsent öltésekkel is megerősíthetjük, miként azt a mintaív hátrészén levő 1. szám alatti kép mutatja. A vállfűző hátsó szélén a halcsonthoz rendesen zsinórvégek csatlakoznak, melyek azt akadályozzák nehogy annak felső vége kilássék, ezeket a közelebbről jelölt sima vonal és az 1. és 2. képek (mintaív hátrész) szerint tűzdeljük le. A fűzőlyukakat az illető szabásábra utasítása szerint hajtjuk be, a zsinórt pedig a 34. kép szerint fűzzük a lyukakba. A mintaíven lévő részletes magyarázatokban a mai számunk vállfűzőinek előnyei és minden minta sajátszerűsége különösen meg van említve, továbbá a vállfűző részek összeillesztése és a varratok alkalmazása is közelebbről van megmagyarázva.
És így néz ki a papírmintája: az előzőnél szélesebb mell és csípőrészekkel, a csípőn egész hosszan le is nyúlik. A hasi rész egészen kigömbölyödik. A mintát a karcsúbb alaknak szánt vonal mentén vágtam, ám így is látszik, hogy testesebb nőknek is kényelmes teljesen befűzve is. 

A Divat 1869.:
A két ábra a szép fűződerekat vörös kasmírból, fekete dísszel s fekete selyem öltéssel és fekete moiré antiqueból ábrázolja, vörös dísszel. A puha kasmír erős vászon bélést igényel, a jó moiré ellenben csupán shirtinget. A szabásnál nagyon kell vigyáznunk a hossz szál irányára. A hátrészen 17 r., valamint az előrészen a szálnak az egyenes befejezésen egyenesen kell mennie. Jobb áttekintés végett az előrészt 13. r.-el egészben adjuk, de két egyes részből készül. A lebbentyű részen s asalyokon a hossz szál iránya mindenütt meg van jelölve. A varrások mindannyian le tűzdeltetnek, mégpedig az egyik rész két kelmerétegét a keskenyen befelé hajtott más rész közé beférceljük; az asalyok a főrészek kelme rétegei közé tolatnak. Minden asaly alsó hegyén a sűrű languet öltésekkel felvarratik. Az összekötő varrások helyett az ábrázolt tűzdelések is készíttetnek. A kar alatt s a lebbentyű részen a duplán tűzdelt varrás nem nyer halcsontot, hanem szálka öltésekkel díszíttetik. Az alsó és felső szél tűzdelt szalag beszegést nyer. Fölül még csipkét alkalmazunk s elöl csokrocskát.
És így néz ki a papírmintája: jó bő mellrész, oldalra kiugró csípőrész, viszont lapos has- és fenékrész. A derék nem tűnik erőltetetten befűzöttnek, átlagos alkatú nőkre tökéletes lehet.

Magyar Bazár 1870.:
Fűző testes hölgyeknek szürke angol bőrből (coutil) vagy vörös sávolyvászonból.
És így néz ki a papírmintája: az egyben szabott derékrészből jól kihajlanak a mell és csípő cviklik, a mellrész igen bő, ahogy a csípő is oldalra, a hasi- és fenékrész itt is lapos.

A Divat 1871.:
A 36.-37. ábrák a moll és csípő asalyokkal ellátott, bélelt fűződerekat mutatja, két különböző elrendezésben. Az elöli 36. á. fehér gyolcsból van kék selyem szalag beszegéssel, mindannyi látható tűzdelés, öltés, valamint a halcsontok felvarrása is kék selyemből vannak. A fehér csipkén kívül az elöl színes csokorral díszített felső szélt színes szalag alapon nyugvó frivolitás beszegés környezi. Ugyanazon díszítés ismétlődik a 37. á. selyem moire fűződerekán vörösben. A szövet az asalyokhoz, melyeknek alkalmazása az egyforma jegyek szerint nagy figyelmet igényel, rézsút vétetik. A hátrészek mindegyike alá a derék végén, a bal oldalon egy 3 cent. széles, egyenes szövetcsík alátűzdeltetik. 
És így néz ki a papírmintája: bő mellrész, a csípőn szélesen megfekvő csípőrész, a hasrész egészen előre domborodik; a homokóra alkat ismét csak ezek miatt a felnagyított domborulatok miatt alakul ki, és nem az erősen befűzött derék miatt, ami most is kényelmesnek tűnik egy középtermetű nőnek is.

Magyar Bazár 1872.:
Fehér sávolyszövet fűző, 60 cm-es derékkal, útmutató a mell és csípő asalyok vagy ékek bevarrásához és a halhéjak hímzéséhez.
És így néz ki a papírmintája: nagyon széles mellrész, előrenyúló hasrész, közepesen bő csípőrész és hátra ugró farrész. Középtermettől testesebbig kényelmes lehet minden nőnek, mert elég sok, kényelmes helyet biztosít "mindennek".


Magyar Bazár 1873.:
Mell és csípő ékek nélküli fűző, oldalanként 7 önálló részből áll, szürke coutilból.
És így néz ki a papírmintája: a mell- és csípőrész nem túl széles, viszont a hasrész eléggé csúcsosan előreáll - ezen nyilván segít a gépezet, ami lelapítja, úgyhogy nem kell emiatt eltántorodni! Ez a fajta egyenes részekből álló fűző kifejezetten a kezdőknek jó, mert nem kell a cviklik bevarrásával bíbelődni, gyors és egyszerű! A szélek behajtásához, összevarrásához és oda a merevítőszál behelyezéséhez az 1868-as és '72-es fűzőknél találtok illusztrációt.

A Divat 1874.:
Fűző fekete selyemből, kasmírból vagy sávolyszövetből, 64 cm-es derék körmérettel.
És íme a papírmintája: nagyon széles mellrész, keskeny csípőrész. Ami meglepő, hogy a bevétek behúzzák egyenesre hasi részen, viszont két oldalt elől a csípőcsontra kigömbölyödik a kis cviklik által, és nem oldalra áll el. 

Budapesti Bazár 1875.:
Fehér lenvászon vagy sávolyszövet fűző.
És ilyen a papírmintája: az illusztráción látható kerekdeden bő mell- és csípőrészek szépen kiadják magukat, úgyhogy szerintem kényelmes fűző lehet a széles bordájú nőknek, a derekat szépen karcsúsítja. Ami fura, az a púpos hátrész, bár lehet, hogy ahogy a test idomai kitölti, az is hozzá lapul.

A szűken szabott időszak (1876-'81)

 Ez alatt a pár év alatt annyi változás történt, hogy egészen új fejlesztésként megjelent az ún. "spoon busk" azaz kanál alakú gépezet, ami hasi tájékon kigömbölyödött és kanálszerűen meg volt hajlítva. Ezzel együtt a fűzők is megnyúltak, hogy a testhez simuló ruhák alatt már a kebleket és a csípőt is formázni tudják. A derékvonal szépen lassan araszolt lejebb, a keblek pedig feljebb.

 A megnyúló csípőrész jelentett igazán problémás területet, hisz a krinolinok, turnűrök és dúsan redőzött szoknyák nélkül a hölgyek alkati hiányosságai, hibái gyorsan kiderültek. A csípő formázása végett ezért a csípő betétrészét gyakran csinálták elasztikus szövetből, vagy hagyták nyitva a vágást és fűzéssel helyettesítették a csípő pálhát, hogy méretre lehessen igazítani. Akinek pedig nem volt tökéletes kerekded csípője kis csalással megoldhatta ezt is különféle kitömésekkel, dúzokkal és panier fodrokkal.

Magyar Bazár 1876.:
Fehér sávolyszövet fűző páncél vagy vért derekakhoz (ezek igen feszesen testhezálló ruhaderekak voltak).
És ilyen a papírmintája: a leírás szerint szépen fekszik fel a bő mellrész, a csípőrész ívesen kanyarítottan szorítja le hosszan a csípőt. A derék oldalról lapított, szemből látszik karcsúnak. A farrészen egészen eláll, ott valószínűleg bevenni kell belőle, vagy kitömni farpárnával. Jó rásegítés a zsugorodó turnűrhöz.

Magyar Bazár 1877.:
Fehér sávolyszövet fűző, oldalanként hat részből összeállítva, 60 cm-es derékméretre.
És ilyen a papírmintája: szép íves, egyenletes homokóra alakot nyújt, sem a mell-, sem a csípőrész nem túl széles, jól formázza az egész alakot. Ismét a kezdőknek ajánlatos, mert ez is gyorsan és egyszerűen elkészíthető.

Budapesti Bazár 1878..
Francia fűző. E rendkívülileg halhéjakkal ellátott francia vállfűző kövér alkatokhoz célszerű (mellbőség 102 cm, derék körméret 76 cm). Mi szabásmintáját is adjuk a rajzíven, mely szabás után csakis erős francia kelméből (coutil) készíthető a vállfűző.
És íme a papírmintája: roppant széles mell- és csípőrészek, kidomborodó hasrész alul ívesen behúzva, sajnos az illusztráció nem mutatja, hogy milyen lett volna az elképzelés, de ez nyújthatja a legszebb homokóra alkot, a legdrasztikusabb mell-derék-csípő aránnyal mind közül! A csípőszorító pántokat nem adtam hozzá a mintához, szerintem ki is hagyható ha valaki úgy akarja.

Budapesti Bazár 1879.:
Fűvő rövid hátrésszel a divatos hátul mélyen kivágott öltözékekhez.
És ilyen a papírmintája: A mellrész nem túl széles, viszont a csípő igen bő, sőt hátul is kerekdeden eláll, jól alá lehet tömködni farpárnákkal. A háta egészen mélyen szabott, ahogy a leírás is jellemzi.

Varrott fűződerék csípőfűzővel. Különösen ajánlatos a kissé erősebb csípőjű hölgyeknek, mert a középső csípő pálha helyett fűzést mutat, mi megakadályozza a néha fájdalmas bevágást a csípőbe.

Fűző felgombolható csípőfodorral, elasztikus csípő pálhával (jobb oldalról fodor nélkül, az egyik oldal belső nézete és a bal oldalrész fodorral).


Budapesti Bazár 1881.:
Díszes fűződerék sötétkék szaténból vagy atlaszból. Az alsó szél széles szegélye vieil-or (óarany) színű, ugyanilyen a tűzdelés és a halcsontok levarrása; a fekete tüllcsipkét arany szállal húzzuk át.

Második turnűr korszak (1882-'89)

 A '80-as években a fűzők mind felfelé, mind lefelé megnyúltak, valódi alakformálókká válltak. Erre az igen jól testhez simuló derekak miatt volt szükség és azért, mert a szoknyák is elöl és oldalt a csípőre simultak, csak hátrafelé megtartva a turnűrös kipárnázást. A kebleket felpolcolták, kialakítva a tipikus galambbegy alakot. A derékvonal mélyen a helyére került, a csípőrészt pedig gyakran elasztikus betétekkel látták el, hogy kényelmesen simuljon az alakhoz.

 Az évtized végére kialakult egy rugalmas acélmerevítőkkel ellátott, magas mellvonalú, karcsúra befűzött fűzőtípus, ami viszont a csípőn már röviden ült meg. A rugalmas acélmerevítők terjedésében sokat "segített" hasfelmetsző Jack mészárlása is. A gyomorforgató bűntetteket a leleményes fűzőgyárosok kihasználva, olyan vértszerű fűzőket ajánlottak a hölgyeknek, amik sűrűn voltak beillesztve acél merevítőkkel, hogy kés ne szúrhassa át. Nem mintha a legújabb és legdrágább fűzőket megfizető közép- és felső osztálybeli hölgyek valaha eme fertővel átitatott negyedekbe tették volna selyemcipellős kis lábacskáikat!

Magyar Bazár1882.:
Fehér szatén fűző, színes plüss szegéllyel.
És így fest a papírmintája: A mellrész a kis háromszög alakú cviklik miatt bő és előre ugrik; lehet, hogy a merevítőszálak megtartják valamennyire. A derék-csípő vonal szépen ívelt, felesleges bőség nélkül megfekszik a testen. A hullámos alsó szegély szépen kiadja magát, nem tudom, hogy esztétikai okok miatt szabták ki így, vagy esetleg így akartak több mozgásteret biztosítani a csípőrésznek? 


Budapesti Bazár 1883.:
Díszes fűződerék sötétkék szaténból vagy atlaszból, erős vászon béléssel.


Magyar Bazár 1884.:
Színes szatén fűző.
És ilyen a papírmintája: szépen egyenletesen karcsú formába önti a testet, a mellrész bővebb, a csípőrész feszes.


Magyar Bazár 1885.:
Fűző coutilból vagy sávolyszövetből telt hölgyek számára.
És ilyen a papírmintája: a leírásnak megfelelően alkalmas teltebb nőknek a széles mell- és csípőrésszel, a hasat is laposan tartja, szép alakot kölcsönözve a viselőjének.

Magyar Bazár 1886.:
Szürke sávolyszövet fűző vörös díszítésekkel.
És íme a papírmintája: karcsú nőknek ajánlatos, a mell- és csípőrész is keskenyebb, a derekat egyenletesen ívelt formába önti.


Budapesti Bazár 1887.:
Vállfűző erős vászonból vagy coutilból.

Wiener Mode 1888.:
Fehér sávolyszövet "bécsi fazonú" fűző.


Magyar Bazár 1889.:
Szürke sávolyszövet fűző piros hímzéssel díszítve fiatal hölgyeknek (50 cm-es derékméret).
És íme a papírmintája: valóban karcsú nőknek való, nagyon szépen kihangsúlyozza a derekat, a has- és farrész igen lapos, viszont sziluettre nagyon hasonlít a bécsi fazonú fűzőhöz. Aki tökéletes késő-viktoriánus homokóra alkatra vágyik az ezzel próbálkozzon, teltebb nők a minták felnagyításával az alakjukhoz tudják passzintani.

 Zárszóként még annyit, hogy az első pár fűzőnél leírt ajánlás szerint a fűzőt mellrészen és csípőn néhány cm-rel nagyobbra hagyjuk, derékon szintén csak nagyon keveset vegyünk be. Ne akarjuk magunkat gerincig befűzni, hisz egy teltebb alkatnak sohase lesz darázsdereka, nem is ez volt a célja a fűzőnek! Alakítsuk ki vele a szép korabeli sziluettet, az enyhén befűzött derék pedig segít megtartani az abroncsok és szoknyák tömegét.

 Remélem a sok minta közül mindenki talál magának kedvére valót, sikeres fűző készítést kívánok mindenkinek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések