Érdekes, régi naplók - Baditz Dezső könyve 1858-ból

 A régiségvásárokon kutakodva olyan könyvekbe is "belebotlik" az ember, amelyeket könyvtárakban sem biztos, hogy fel lehet lelni. Átlagembereknek ezek a könyvek unalmasak, meg régen élt, átlagembernek tartott emberek írták őket. Nem is igazán drágák. Nekünk két ilyen könyvünk van.

 Azt, amiről ez az írás szól kereken 100 Ft-ért vettük.

 Ezek olyan naplók, amelyeket kidobásra ítéltek, azonban kellő történeti antropológiai nézőpontból igen értékesek lehetnek és sok dolgot árulhatnak el a múltról.

Baditz Dezső könyve - melynek java része az 1858-as esztendőben íródott - azon túl, hogy napra pontosan elárul mindent az akkori Magyar Királyság időjárásáról, egészen izgalmas momentumokat is tartalmaz. Például kiderül, hogy bármelyik hónapról is legyen szó, az időjárás főként szeles. Ha meleg van, akkor sem ír tikkasztó melegről, hanem csak napos meleg időről. Igazolva azt, hogy akkoriban valóban alacsonyabb lehetett az átlaghőmérséklet, mint napjainkban.

 A napló írója nagy gavallérnak akart tűnni a hölgyek szemében, miközben erősen gyanús, hogy kisbirtokosi teendőket látott el a hétköznapokban.

A szerzőnek humorérzéke is volt. Erről tanúskodik a malacon lovagló katona rajza a naplóból 56b oldalon.

 Baditz hangulatáról folyamatosan tájékozódhatunk, hiszen mindig leírja, hogy jókedvű, szórakozott vagy borús hangulatú volt az adott napon.

 A kis könyv csapongó, az emelkedettebb témákon túl gyakorlati információkat is kapunk, megemlíti a napszámosainak neveit, a havi kovácsmunkákat. Bizonyos oldalak az állatairól szóló jegyzeteket tartalmazza.

 Nagyon picit a divat is érdekelhette, mert egy pici, textilminta darab is bekerült könyvjelzőként a naplóba. A papírok között nagyrészt megőrizte az eredeti színét és mintáját.

Korabeli textilminta darab, amit a szerző könyvjelzőként használt

 Igazán izgalmas Petőfi Sándor arcképének az említése, aminek az olvasatomban "szép rámát csináltak". A Petőfi-arcképeknek külön szakirodalma van, ami alapvetően a Petőfi-dagerrotípiával foglalkozik. Baditz Dezső 1858 november végén vásárolt egy másolatot egy képről, ami nagy valószínűséggel még nem a híres dagerrotípia másolata lehetett. 1858-ból nem ismerjük a dagerrotípia nyomán készült másolat arcképek létezését. A jelen történeti tudás alapján az a bizonyos kép Barabás Miklós Petőfi arcképeinek egyik acélmetszetként sokszorosított változata lehetett. Azonban ha nem az, akkor ez az említés nagyon is érdekes. Jó lett volna, ha a szerző többet ír erről a képről. Sajnos már sosem fogjuk megtudni, hogy milyen arcképe is volt Baditznak Petőfiről, hogy hacsak Baditz leszármazottai fel nem túrják a padlást és a pincét, hogy ez kiderüljön...

Baditz egyébként - ahogy a korszakban olyan sokan - nagy rajongója lehetett Petőfi Sándor költészetének, főleg a szerelmes, népies daraboknak. Erről tanúskodik, hogy ő maga is próbálkozott verseléssel. Az egyik vers így kezdődik: "Távol a boldogság mezején"... A többi hasonló jellegű népies próbálkozás.

A naplót nagyrészt időjárási adatok szubjektív rögzítése teszi ki, de van még egy-két érdekesség, amit a nehezen olvasható íráskép miatt nehéz kivenni. Ilyen az a részlet, ami egy pozsonyi eseményt idéz fel, és egy bizonyos gróf Keglevichre utal.

A naplót néhány érdekes, pszichológiailag is elemezhető firka teszi még egyedibbé.

Egy másik rajz a naplóból, ami egy templomot és a hozzá tartozó temetőt ábrázolja.

A 63-as és 64-es oldalakon egy teológiai szöveget fogalmaz meg az emberről. A könyv vége felé egy személyes levelet írt Lajos barátjának. Máshol még "aranymondásokat" is találhatsz.

Az egyik "aranymondás" így hangzik:

"Légy olyan, mint a teanövény, melynek nem csak virágát, hanem level(e)it is dicsérik."


Ha felkeltettem az érdeklődésed, és szívesen beleolvasnál, a naplót itt találod meg: https://www.flickr.com/photos/146806706@N02/40482784143/in/album-72157679507338418/