Az ősfarmerek "tündöklése" és átalakulása

A farmer története sokkal ősibb, mint gondolnánk. Az indigóval kékre festett - a 20. században népszerűvé vált - strapabíró anyag nem 19. századi fejlemény. A sztori valahol Indiában kezdődik több száz évvel ezelőtt a dungaree szövettel, ami a farmer ősi változatának tekinthető. A későbbi farmertől szövésében tért el. 

 A textilt, amit később az angol denim szóval jelöltek, már a 17. században is ismerték és "serge de Nîmes" néven gyártottak Franciországban. A "francia farmert" Angliába is exportálták.

Farmerkabátos kisfiú a 17. századból (ismeretlen itáliai festő műve)

 Persze ez nem azt jelentette, hogy Stuart Mária is talpig farmert hordott, ahogy azt a Mary Queen of Scots filmben láthatjuk, de minden bizonnyal a farmer jellemzőbb lehetett a mindennapok viseletében, főképp Nyugat-Európában.

 A másik európai hely, ahonnan szintén "eredhetett" az ősi farmer gyártása Itália lehetett. A 19. században is Genovában tették hajóra az első farmer anyagokat. Az itáliai farmerről és a hozzá kötődő iparról árulkodnak 17. századi festmények is. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a farmerkabátos fiút ábrázoló kép, amelyet fentebb láthatunk.

 A farmer, elnyűhetetlen tulajdonságai miatt nem az előkelők viseletének részét képezte. Utóbbi azért is érdekes, mert napjainkban is van egy lenéző attitűd a farmerrel szemben, hogy csak az alsóbb osztályokba tartozók ruházatához tartozik. Úgy tűnik, hogy a farmer ilyen szintű társadalmi besorolása ősibb, mint gondolnánk, és valóban a szegények hordhatták előszeretettel.

Farmerruhát viselő hölgy a 17. századi Itáliából (ismeretlen festő műve)

 A szegényebb társadalmi osztályok ruhadarabjai kevésbé maradtak az utókorra, mivel kevesebb értéket jelentettek, kevésbé öröklődtek.

 A farmerből készült ruhákat nem valószínű, hogy a hagyományozásra méltónak találták, hacsak nem képviselt valamilyen plusz kézműves értéket, mint a skandináviai rokokó farmerpruszlikok vagy az itáliai és francia farmerruhák, amelyek a későbbiekben részben népviselet részévé is váltak.

 A 17-18. században a farmert sokrétűen hasznosították. "Keménysége" miatt kiváló alapanyagot biztosított külső viseletelemekhez. Éppen ezért kiválóan funkcionált kabátként, de a festmények alapján akár teljes szoknya is készült belőle.

Farmer ruházatot viselő szegények a 17. századi Itáliában (ismeretlen festő műve)

Főként skandináv területeken alkalmazták előszeretettel a farmert, még panniert is varrtak belőle. 

Kék vászon pannier a 18. századból, forrás: Nordiska Museet

 A legjellemzőbbek azonban a fűzők vagy a nálunk pruszliknak nevezett fűzős mellények, amelyeket külső ruházatként viseltek, és a fűzőkhöz hasonlóan teljesen vagy részben - náddal, zsinórral vagy bálnaszilával - merevítettek voltak.

Ritka indigóval festett vászon anyagú női fűző a 18. századból. A merevítés bálnaszila. (Vermont Múzeum)

18. századi gyermekfűző részlet közelről, a Nordiska Múzeumból. 

Norvég, női farmerpruszlik a 18. századból (Glomdalsmuseet)

 A 18. század végére a farmert beleépítette a francia elit ellen lázadó polgárság a forradalmi viseletébe is. A francia tengerészkabátból átalakult úgynevezett Carmagnole dzseki anyaga a bőrön és gyapjún kívül farmer is lehetett.

 Nem csak a nadrágviselet, hanem a fejfedők része is lesz a farmer. A szintén forradalmi frígiai sapka karimája szintén készült kék farmerből is.

Francia forradalmi öltözékek korabeli ábrázolásokon. A bal felső sarokban a frígiai sapka átható.

A francia forradalmi divat idejéből származnak elgondolkodtató divatképek, melyeknél az indigókék anyag akár farmer is lehetett.

Divatos francia hölgyek a forradalom idejéből. NYPL Digital Gallery

Francia férfidivat a forradalom idején

teljes farmerkék összeállítása 1791-ből

Divatos hölgy ábrája 1793-ból

Divatos hölgy ábrája 1793-ból

Divatos férfi 1801-ből

Ugyanerről a fazonról szerencsére maradt fenn kézzel fogható példa is:

Talán amerikai vászonkabát 1800-ból (MET)

 Az ősi farmer hőskorát tehát a 1700-as évek legvégén élte. Amint a francia forradalmi idők elmúltak a farmer vesztett népszerűségéből. 

 Egészen a 19. század közepéig "divatos" alapanyagként nem nagyon bukkan fel, vagy ha igen, akkor szórványosan az itáliai és francia vászongyártó helyek közelében. 

 A Magyar Királyságban a legelsőnek tartott farmereket 1848-ban viselték olasz hatásra a szegedi várban. 

A  farmer további története már sokaknak ismerős lehet, amikor Jacob Davis szabómester egy favágó megrendelésére az USA-ban 1870-ben elkészítette az első farmernadrágot. Az erős pamutszövetet San Francisco-ban, Levi Strausstól szerezte be hozzá. Levi Strauss egyébként Genovából szállíttatta az USA-ba a vásznakat.

A genovai farmer. 19. századi farmerruha Genovából. Palazzo Spinola in Pellicceria

A USA-ban nagy sikere lett az olasz anyagból készült erős munkásnadrágnak, s 1873-ben Levi Strauss szabadalmaztatta a farmernadrágot. A vagány anyagnak pedig már csak néhány évtized kell, hogy diadalútjára induljon a divatban, majd a 20. század végére a mindennapok részévé váljon.

 Zárásul pedig autokróm kép francia farmerszoknyás asszonyokról 1920-as évek Párizsából:

forrás: guild.ee, Origin of Denim Gallery

Források, további információk:

https://thejeansite.com/history-of-jeans/

A genovai farmertörténelem: Tela Genova

Denim szócikk (Wikipedia)

Master of the Blue Jeans