Szövetmustra: Második rokokó

  A szövetmustra sorozat első részében a reformkori szövetek milyenségét vettük górcső alá. Az erre következő két évtized, közismert nevén a második rokokó* az élvhajhász dekadencia ideje volt. A ruhákon meglátszott a nagyvárosi jólét és az ipari fejlődés minden jele, és az új divatok új igényeket állítottak fel. Nem utolsó sorban pedig a jól öltözött úrinők életszínvonaluk két lábon járó reprezentálói is voltak, aki lemaradt az aktuális trendekről ugyanúgy számíthatott a társaság megrovására, mintha kisebb bűnt követett volna el.

*Ebben a bejegyzésben az 1850-'68-ig tartó részével foglalkozok.

Középsúlyú selymek

  A jó fogású taft átvette az uralmat a többi selyem fölött! Ha valaki elegáns selyemruhán töri a fejét az 1850-'60-as évekhez, az csakis ezzel kezdje. A szövet iránti preferencia már korábban elkezdődött, nem véletlenül, hisz az egyre növekvő aljak és szabályos redőzetek megkövetelték a tartós esésű anyagokat. A taft ezt minden téren kielégítette. Sőt, az '50-es években kedvelt több fodorral díszített szoknyáinak a készítését is megkönnyítette, hisz a fodrok alját nem kellett beszegni, hanem csak szépen cakkosan levágták, csipkézték. A taft sűrű szövése meggátolta a kirojtosodást is. Emellett a fodrok eszményien elálltak az alapaljtól. A taftot így önmagával díszítve és simán is viselték. Nem meglepő tehát, hogy nem csak az elegáns hölgy, hanem a kisgyerekek és matrónák toilettjének fő elemét képezte minden alkalomra, télen-nyáron.

1853 körüli rózsaszín taft estélyi ruha

  Ezután a lágyabb atlasz és szatén ritkán jelentkezett, főként estélyi és báli ruhákhoz vették ezeket, fényességük miatt gyakran fátyolszövettel befedve; így csupán egy csinos alapot képeztek egy jóval éteribb megjelenéshez. Összességében az ifjúság és fiatal asszonyok számára voltak fenntartva.

1860 körüli szatén társasági ruha

  Egyéb középsúlyú selymek közül divatosak voltak még a következők:

-moire: "vízhullám" felületű selyem (de ritkábban pamutra és gyapjúra is sikeresen alkalmazták ezt az eljárást), lényegében bármelyik selyemfajtára alkalmazható eljárás volt a könnyű szaténoktól kezdve, a taftokon át, egészen a nehéz gros-féle selymekig, asszonyok estélyi és elegáns társasági ruháikhoz vették. Legkedveltebb fajtája a moire antique volt.

-poult de soie: grosgrainhez hasonló enyhén bordás felületű, de annál finomabb selyemszövet, taftszerű fogással és tartással, elegáns társasági ruhákhoz használták

-peau de soie: mindkét oldalán szaténfényes, sűrű szövésű, jó fogású selyemszövet, ezt is társasági ruhákhoz vették

-foulard: könnyű és lágysága mellett, a szálak csavart szövése végett erős és strapabíró is volt. Éppen ezért főleg a nyári szezonban viselték az elegánsabb ruhákhoz 

-pekin: a selymet váltakozva fényes és matt szálakból szövik, a szálak különböző színűek is lehetnek, egyszerű nyári ruhákhoz alkalmazták, illetve igénytelenebb társasági ruhákhoz.

1855 körüli estélyi ruha palackzöld moireből

Nehéz selymek

  Nehezebb szövésű és fogású selymek terén divatosságát csak a gros de Naples, a hagyományos grosgrain és a taftszerű gros de Tours tudta megőrizni.

  A gros de Naples száliránnyal megegyező enyhén bordás felületű volt, a szövet disztingváltsága végett fekete és szürke színekben gyászruhákhoz is kedvelt volt. A gros de Tours taft keménységű, átlósan bordázott szövésű selyem, a grosgrain pedig a markáns vízszintesen bordázott szövésű, tartós pamuttal kevert selyemszövet. Mindegyik tompa fényű vagy teljesen matt. Így egyszerű de eleganciát kívánó nappali ruhákhoz tökéletesen alkalmasak voltak. 

  A ripsz a fentieknél vékonyabb bordázatú, könnyebb fogású és fényesebb selyem, de készítették gyapjúból és vászonból is. Ezt igénytelenebb ruhákhoz használták, ám kedveltsége még csak ekkor volt kialakulóban.

  Ezek mellett egy új versenytárs érkezett a '60-as években, a nagyon finom bordázatú, középfényű faille, ami disztingváltságával az évtized végére át is vette az uralmat, mind az elegáns nappali és estélyi ruhák terén is.

1863 körüli gros de Tours ruha dereka

1867 körüli selyemripsz öltözék

1865 körüli ezüst faille öltözék atlasz szalagdísszel

  A mintázott nehéz selymek közül a szép brokátok és damasztok az asszonyok ünnepi ruhatárába szorultak vissza. Nehézségük, ünnepélyes megjelenésük végleg erre a sorsra predesztinálta ezt a két szép szövetet. 

  A brokát jaquard szövésű selyem, amin a kidomborodó minta színes szálakkal van beleszőve a szövetbe, a kelme fonákoldala nem tükrözi a minta fordítottját. 
  A brokát "kistestvére" volt a brocatelle, lényegében ugyan olyan szövésű, csak fogásra könnyebb és lágyabb esésű.

  A damaszt szintén jaquard szövésű selyem, de itt a minta ugyanolyan színű, mint az alap és csak fényében válik el az alaptól a szatén szövés által, és a kelme fonákoldalán fordított ábrát képezve mindkét oldala felhasználható kontraszt hatással. 

1855 körüli brokát öltözék

1855 körüli rózsaszín selyem damaszt ruha

  Bársonyok terén a finom selyembársony télen tökéletes társasági vagy estélyi ruha volt asszonyok számára, pamut változata pedig nappali ruhákhoz nyújtott kényelmes alternatívát minden korosztálynak. Különösen kedvelt maradt szép társasági estélyi ruhákhoz az enyhén bordázott felületű, finom fogású selyem velours epinglé. 

  A selyemplüsst az '50-es években már a szőrméhez hasonló textúrában tudták előállítani, így természetes prém színezéssel a téli ruhákon a drága prémeket helyettesítette, még a legelegánsabb hölgy kosztümjén is, hozzá illő karmantyúval kiegészítve.

1865 körüli társasöltözék fekete selyembársonyból

Könnyű selymek

  A tarlatan mánia bármilyen mértéket is öltött igazából nem tudta letaszítani a trónról a légies selyem tüllöket és selyem gézeket. Ezek a fiatal hölgyek báli ruháinak a divatos fedését biztosították selyem alapra dolgozva, gyakran fel-fel csípve szép esést biztosítva a lágy szövetnek. 

  A különféle kreppek közül a crépe lissé, ami szintén selyemből készült éteri finomságban, nyert elsőbbséget az elegáns ruhák között. 

  A finom selyem muszlint és selyem puplint (nevükből eredően a sima pamuthoz hasonló selyem változatok) az igénytelen, hétköznapias nyári és házi ruhák, kifejezetten a pongyolák kategóriájába sorolták át.

1855 körüli báli ruha rózsaszín taftból és selyemtüllből

Szaténcsíkos selyemgéz báli ruha, 1866 körüli

Szőrszövetek

  A különféle állati eredetű kelmék gyűjtőneve a szőrszövet, ide tartozik minden ami juh, kecske, teve, alpakka, stb. megnyírt és megfelelően előkészített szőréből áll. A nyúzott bundák nem tartoznak ebbe a csoportba!

  Ezek természetes hőszigetelő voltuknál fogva leginkább télen voltak viseltek, de mivel az ipari forradalom hatására a szövőipar is folyamatos fejlődésben volt a 19. század elején már annyira finoman tudták ezeket a gyapjúkat is fonni és összeszőni, hogy bizonyos fajtáik kiléptek a téli szezonból, egyenesen nyáriassá téve.

  A Reformkor nagy sikerszövete a chaly, vagy challis pongyolaruha és házi ruha szövetté degradálódott le. Szintúgy a könnyű és puha gyapjú muszlin és gyapjú batiszt is. Ezeket is névadójukhoz hasonló módon és sűrűségben szőtték, csak gyapjú szálakból pamut helyett. Mindhárom gyapjúszövet nagyon puha, finom fogású és szövésű volt, tökéletesek az átmeneti évszakokban és nyáron is.

1855 körüli nappali ruha mintázott chalyból

  A finom kasmír is sokat vesztett az előszeretetből, ez is az igénytelen házi- és pongyolaruhák tárát bővítette, illetve a lovagló és sport ruhákat; kivéve a szép keleti mintás (pasley) kasmír sálakat, amiket kendőként még magukra terítettek az elegáns hölgyek, bár már ez is kimenőben volt a jóval éteribb hatalmas csipke kendők, illetve a ruha szövetéből és díszítésével ellátott felöltők (mantillák) mellett.

1860 körüli pongyola mintás kasmírból

  A hidegebb időben, télen, továbbra is divatos maradt a vastag és meleg merinó és mohair. Az első juh gyapjúból készült, finom fogású szőrszövet; a második pedig angóra kecske gyapjából szőtt fényes, nagyon finom szövet, szívesen keverték selyemmel vagy pamuttal is. 

  Az igénytelen posztót lovagló és egyéb sport ruhákhoz használták, a finomabb és könnyebb hölgyposztót pedig sima nappali ruhákhoz. Ezeket franciásan beige vagy drap néven ismerték.
A hagyományos pléd is kedvelt meleg és mintájában díszes téli ruha és köpönyeg alapanyagot szolgáltatott.

Egyszerű nappali ruha hölgyposztóból, 1865 körüli

1865 körüli posztó lovaglóruha dereka

1863 körüli gyapjú pléd nappali ruha

  Téli ruhákhoz újdonságot képeztek a meglepően rusztikus szövésű (lópokrócszerű) szövetek, amik eddig nem alkották egy elegáns hölgy ruhatárának darabját! Most viszont a változó igények olyan mértékű fordulatot idéztek elő, hogy senki se lepődött meg, ha egy finom úrihölgyet olyan teljes ruhába látott burkolózni, mint például a droguet ami egy nagyon erőteljesen bordázott felületű gyapjú volt, vagy a medveszövet, ami egy durva sávozású szőrszövet volt; de ezek mellett a kibolyhozott felületű szőrszövetek is divatoztak rusztikus, télies de igen meleg megjelenést kölcsönözve a viselőjének. 

Pamutok

  A leghétköznapiasabb szövetek minden minőségben szőve, hogy minden alkalomra megfeleljenek, ami nem igényel különösebb eleganciát.

  A legkedveltebb a hagyományos indiai muszlin és batiszt volt nyári ruhákhoz. Ennek különféle változatát is szerették mind igénytelen nyári ruhákhoz, felnőtteknek és gyerekeknek is, és alsóneműkhöz:

-cambric: a batisztnál finomabb, de sűrűbb szövésű pamut, lenből is készítették.

-jaconet: a batisztnál könnyebb súlyú, külső oldalán fényezett felülettel.

-mull: a muszlinnál is áttetszőbben szőtt finom, lágy esésű pamutszövet, selyemből is készítették.
-dimity: könnyű, áttetsző pamutszövet, vetülék szálai csíkozást képeznek a szövetben.
-organtin: két módon készítették: egyszer lágy esésűen hagyva ruhákhoz, másodsorban pedig úgy vegykezelve, hogy papírszerű tartós és kemény fogása legyen (de nem keményítve és nem kimosható). Az utóbbi formában főleg bélésnek alkalmazták.
-voile: franciául fátylat jelent, könnyű, áttetsző szövésű, roppant lágy fogású pamut.

                                             1863 körüli kék sávozású muszlin nyári ruha

1860 körüli nyári ruha mintázott dimityből

1860 körüli nyári felsőruha mullból

1860 körüli nyári ruha organtinból behúzott kék selyem szalagokkal

1853 körüli mintás voile ruha

  Ezek után következtek a fél-nehéz pamutok, mint pl. a finom puplin és batiszt. Szintúgy alsóneműktől kezdve az ingeken át a teljes nyári ruhákig használták mindenre, szépen kihímezve pedig gallér és kézelő formájában csinosították a ruhákat. 

  Ezek mellett nyárias egyszerű ruha igényeket elégített ki az erősebb, bordázott mintával szőtt prekál és piké, mindkettőt felhasználták alsóruhákhoz és gyerekruhákhoz is.

  Az ezeknél is sűrűbb szövésű, nehezebb sima vásznak közül a közismert kartonok, a sárgás színű nankin, és a kockázott gingham és zephyr alkotta a teljesen igénytelen nappali ruhák, útiruhák és főként a gyerekruhák alapanyagait. 

1865 körüli mintás kartonruha

1863 körüli sétaruha fehér bordázottan szőtt pamutból

1860 körüli nappali ruha nankinból

Zöld kockázott gingham ruha otthoni időtöltésre, 1860 körüli

  A taft mánai mellett nem elhanyagolható a tarlatan közkedveltsége sem. Nemcsak fiatal hölgyek báli ruhájához vették, de könnyű nyári ruhákhoz is sima fehér, színes vagy mintázott formában. Kedveltségét a jó, tartós esése jelentette minden áttetszősége és könnyűsége mellett. Az 1860-as évek végére kiszorult a nappali viseletek közül, és átkerült a fiatal hölgyek estélyi ruháinak a tárába.

1865 körüli nyári promenád vagy látogatási öltözék csíkos tarlatanból piros szalagdíszekkel

Kevertszálú szövetek

  A tiszta selymek, szőrszövetek és pamutok mellett a különféle keverési technikákkal készült kelméket is imádták, és ezeket többféleképp használták fel, aszerint, hogy a szövet milyen sűrű, mennyire fényes vagy tompa, a selyem tartalmának megfelelően mennyire értékesebb, stb. Most a legkedveltebbeket emelném ki:
-barege: selyem és gyapjú kevertszálas, igen könnyű, áttetsző szövet gézszerűen szőve, különösen kedvelték nyári ruhákhoz és gyászhoz is
-bombazin: selyem és gyapjú keveréke, ritkábban pamuttal is, serge szövéssel készítették, nem átlátszó és főként gyászhoz használták
-grenadine: selyem, gyapjú és pamut kevertszálas könnyű, áttetsző szövet, kifejezőbb hosszanti csíkozással beszőve, nyári használaton kívül gyászruhának is kedvelték
-lamé: arany vagy ezüst szálak keverése selyemmel, a jól ismert arany vagy ezüst színű szövetet eredményezve, főként asszonyok viselték estélyi, báli vagy udvari ruhához. Míg a Reformkorban az arany volt határozottan preferálva, ez megfordult és az '50-es évektől az ezüst, vagy a tompább ezüstszürke nyert közkedveltséget. 

1860 körüli felsőruha gyászhoz baregeból

1855 körüli gyapjú és selyem kevertszálas esti öltözék

1865 körüli gyapjú és pamut kevertszálas nappali ruha, görögös zsinórozással díszítve

Mesterséges színkavalkád

  Hatalmasat fordult a világ az '50-es években - a színeket tekintve. Azelőtt is ismerték és szerették a szép kirívó színeket, ám ezeket természetes úton tudták csak előállítani, drágák voltak és gyakran gyorsan ki is fakultak. 1856-ban W. H. Perkin a malária gyógyítására szentelte kísérleteit, és eközben véletlenül vegytani módon egy meglepő új színt állított elő, a mályvát. Felfedezése pár éven belül újabb ipari forradalmat robbantott ki, az utcakép mályvába fordult és kémiai úton újabb és újabb meghökkentő, szokatlan és addig nem ismert színeket állítottak elő. A mályva sikerét 1860-ban a magenta követte, a '60-as években pedig a sütőtök barnás-narancsos árnyalatára emlékeztető ún. Bismarck szín lett az uralkodó. De ezeken kívül is minden színt újra előállítottak kémiai módszerekkel, minden szín sokkal élénkebb és tartósabb lett, pár éven belül örökre eltüntetve a természetes módon előállított színek iparágát.

  Kivéve a rezeda zöldet, amit továbbra is nagyon kedveltek, hisz egy roppant élénk középzöld árnyalat volt, arzén hozzáadásával előállítva. Erről valahogy nehezen mondtak le.

  Ezek mellett igazi divatszín volt az ezüst, a szürke és a fekete is, nyáron természetesen a fehér uralkodott. Erzsébet királynénk kedvenc színe ekkoriban az ezüst volt, nem csak az ibolya.

  A rózsaszín és árnyalatai sohase mentek ki a divatból, ahogy a szép kék sem. A már említett rezedazöld mellett a sötétebb smaragd zöld és palack zöld volt még kedvelt, illetve ezek mellett minden amit kémiai úton le tudtak gyártani. A lila, a királykék, a királypiros és a bíbor méltóságot kölcsönzött minden ilyen színű ruhának. Nagyon divatos és kedvelt volt még a kénsárga is, párizsi sárga néven a '60-as években.

  Az élénk színek mellett a neutrál árnyalatok is megőrizték divatosságukat, a sima barna "divatszín" elnevezést kapott, utalva örök voltára; fakó, kissé szürkés árnyalatú barna volt a Havanna barna elnevezésű árnyalat is, ezek mellett a homokszín és porszín is divatos maradt, mind a sima nappali és elegáns esti ruhákhoz is.

1858 körüli taft öltözék több árnyalatban csíkozott mályva és ezüst sávokkal

1867 körüli magenta színű elegáns ruha failleből, szatén pántokkal díszítve

1867 körüli rezedazöld társasági öltözék

1865 körüli grafit szürke bordázott felületű selyemruha mályva díszekkel

1867 körüli Worth modell Bismarck színű selyemből

Elegáns öltözék lila taftból, 1867 körüli

1867 körüli társasági ruha királykék selyemből

1867 körüli barna, azaz divatszínű csíkos selyemruha

1865 körüli párizsi sárga moiré selyemruha

A korábban már kedvelt pipacspiros új és élénkebb színezetet nyert a kémcsövekben, 1866 körüli ruha

1863 körüli mintás palackzöld selyemruha

A smaragdzöld egy árnyalattal világosabb és élénkebb a palacknál, 1865 körüli moiré ruha

1867 körüli homokszínű estélyi ruha

Érdekes új árnyalatot képezett a rozsdabarna is, 1867 körüli estélyi öltözék

1867 körüli porszínű nappali ruha

A barna fakóbb, szürkébe hajló árnyalatát képezte a divatos Havanna barna is, 1865 körüli elegáns öltözék

Letisztuló mintavilág

  Ahogy a hengernyomás lehetővé tette korábban a minták olcsó és gyors előállítását szövetre, úgy hozta el az ízléstelen mintahalmozások korszakát is. A Reformkorban több színt és mintát alkalmaztak egyszerre egy szöveten, zűrzavaros, követhetetlen összhatást keltve. Ezt szerencsére a jóval szofisztikáltabb ötvenes években finomították. A minták és elhelyezésük választékosabb lett.        
  Egyfelől rájöttek, hogy egy minta kiemelése sokkal hatásosabb, ha teret hagynak körülötte a túlzsúfoltság helyett, másrészt a folyamatosan bővülő méretek elvetették a korábbi tömöttséget és felaprózódást. A minták mérete arányában alkalmazkodott a ruhák méreteihez. Így a csíkos szöveteken a sávok mind szélesebbek lettek, az oszloposan vezetett minták egyre távolabb kerültek egymástól és a pöttyök nagyobbak és elszórtabbak lettek, a skót kockák és pléd minták pedig egész méteres részekre oszlottak fel.

  Természetesen kivételek erősítik a szabályt, hisz divatosak voltak azok a minták is, amiken a csíkok olyan vékonyka sávokban voltak szekcionálva, hogy távolról egyszínűnek látszott a ruha, illetve a vékony sávokból kockázott szövetek is dívtak. Olyan apró virágokat nyomtattak vagy szőttek be a szövetbe, hogy távolról csak pettyeknek látszottak.

  Hogy nevéhez méltó legyen ez a dekadens két évtized nem hagyható figyelmen kívül a 18. század hatása sem. A rokokó kori minták és színek folytatták megkezdett diadalukat. A legkedveltebbek továbbra is a Pompadour és Watteau fantázianevű mintás szövetek voltak, ill. a homályos, vagy inkább az alappal összemosott szélű chiné mintás szövetek is. A minta lehetett virág, vagy csík és geometrikus ábra, a lényeg, hogy elmosódó körvonalú legyen. Ez egyébként fokozatosan ment ki a divatból a '60-as években.

  Ami viszont minduntalan divatos maradt az a szép élénk színű pléd és skót kockás minták, illetve a gingham kockázás is, amit selyemre is szívesen nyomtak. Ezeket a kockázott mintákat gyakran vegyítették a nagy közökbe eső virágokkal.

  De természetesen új mintavilágot is kitaláltak maguknak. Míg az '50-es évek elején a két árnyalatú, színjátszó selymek lassanként kimentek a divatból, mellettük egy új árnyalás született az arc-en-ciel. Ennek értelmében egy szín legsötétebb árnyalatából a legvilágosabba mosódott át fokozatosan végigmenve az összes tónusán, de a legvilágosabból egészen a fehérig is tarthatott. Ezt ma ombré néven ismerjük.

  Ezeknél mégkedveltebb volt az '50-es években az á disposition mintázott szövet. Ez nem egy tipikus mintát jelöl, hanem különféle divatozó minták bármelyikét (a keletiestől a virágokon át, a csíkokig és pettyekig) csak fokozatos méretben a szegélytől befelé haladva csökkenő méretben. Így a ruha szoknyája, pagoda ujja, a derék csípőszárnyai és hajtókái szegés nélkül nyertek bordűrös, összhangzó díszítést.

  Emellett még a bajadér csíkozás is kedvelt volt. Ezt az különbözteti meg az á disposition csíkoktól, hogy a sávok nem csökkentik a méretüket, hanem mindig egyenletesek és többnyire bordűrt képezve csak a szegélyre koncentrálódnak. Az alaptól eltérő, élénk színű csíkokból állt.
Nyilvánvaló, ezek alapján, hogy a szegést nem igénylő bordűrös szövetek roppant népszerűek voltak mindenféle kelméből, mindenféle mintával.

1855 körüli estélyi ruha széles hullámos oszlopokra osztva

1855 körüli estélyi ruha szélesedő pléd mintával

1853 körüli nagy sávokra felosztott pléd mintás promenád vagy látogatási öltözék

A méretek kiteljesedését legjobban ez az 1863 körüli pléd mintás selyemruha érzékelteti

1855 körüli estélyi ruha Watteu vagy Pompadour mintás selyemből

18. századot megelevenítő mintájú selyem estélyi ruha az '50-es évekből

Á disposition beszőtt mintás selyemruha 1855 körüli

Ez az 1858 körüli társasági öltözék pedig a 18. századi virágfüzéreket ötvözi az á disposition elrendezéssel

Az elmosódó chiné mintának egy roppant modern változata, és akkoriban nagyon divatos is volt, 1860 körüli nappali selyemruha

Bajadér csíkozású társasági öltözék 1855 körüli

1858 körüli társasági ruha mind szélesebbé váló zöld moire és fekete csíkozással

Szeszélyesen kombinált csíkos mintázatok elrendezése ezen az 1855 körüli selyemruhán

1855 körüli taft ruha keskeny sávokból álló kockás mintával

Pléd és virágcsokor mintázat elfogadható keresztezése ezen az 1855 körüli elegáns selyemruhán

És egy igen meglepő kockás, csíkos és virágos kombináció ezen az 1855 körüli selyemruhán

A különböző színű és szélességű csíkok keresztezése is nagyon divatos volt, mint ahogy ezen az 1860 körüli selyemruhán is látszik

  A '60-as években a mindig élénkebb színű szövetek térnyerésével a minták jórészt eltűntek. A közízlés ezekhez a harsány színekhez egyféle letisztult eleganciát ítélt meg elfogadottnak és a ruhák legszebb dísze többé nem az új hengernyomású minta lett, hanem a felvarrt bársonypántokból, selyemszalagokból és csipkecsíkokból álló többnyire geometrikus minták, illetve a roppant ízléses szalagcsokor imitáció csipkéből, gyönggyel vagy zsinórozással applikálva. 

  Ez persze nem jelenti azt, hogy többé nem is mintázták a szöveteket, hanem sokkal inkább arra utal, hogy egy bizonyos új eljárás, termék mennyi év alatt futotta ki magát, míg divatjamúlttá, közönségessé nem vált. A '60-as években a divatos hölgyek már a finom eleganciára törekedtek a túlzsúfoltság helyett. És habár a méretek kicsit sem csökkentek a minták ismét disztingváltabbak, keskenyebbek és választékosabbak lettek, szinte aprók, amik eltűnnek vagy egészen mássá olvadnak össze. A fentebb bemutatott különböző ruhákon is egyértelműen látszik, hogy mennyire elválasztható az '50-es évektől a '60-as évek divatja, majdnem minden téren!

1865 körüli ruha keskeny csíkokból álló kockázással

1867 körüli öltözék keskeny fehér sávozással

1867 körüli apró mintás selyemruha

1863 körüli nappali ruha kockázott szövetből és azon geometrikusan felvarrt szalagokkal díszítve

1865 körüli elegáns öltözék cikk-cakkokban felhelyezett csipkedísszel

Zöld selyem pántok, gyöngyös rojt és amőba játszási lehetőség ezen az 1860 körüli apró mintás nappali ruhán

1863 körüli promenád vagy látogatási öltözék bársony pántokkal és gyöngykivarrással díszítve

És mert valószínűleg ennél érdekesebb mintázást nem fogok ebben a témában találni, ezért ezt hagyom itt utoljára, 1868 körüli selyem estélyiruha

  Akit érdekel mégtöbb "érdekes" minta, annak melegen ajánlom a szövetmustra második részét, amiben a vagány múlt jelenik meg.

  Természetesen ebben a bejegyzésben nem tudtam az összes mintát, színt és szövetet bemutatni amit viseltek, törekedtem azokra szorítkozni amik a leggyakoribbak voltak, ha nem a legfelkapottabbak.