Egy kis orientalizmus

Annak apropóján, hogy a Tattoo Expón nemsokára - március 3-án - fantázia hastáncverseny lesz. Ugyan nincs múltidéző kategória, de az egyébbe az is belevehető lenne. Így aki vállalkozna egy múltidézős produkcióra, jövőre bátran nevezzen be.

Múltidézés szempontból elgondolkoztató, hogy mégis a XIX. században, mit is gondoltak a hastáncról és ehhez kapcsolódóan a háremhölgyek életéről. Ahogy napjainkban is sokszor teszik, a közel keleti nőket idealizáltan képzelték el és festették le. Egy olyan álomvilág tárul fel korabeli festmények grafikák nyomán, amely a mai ideáloktól teljesen eltér. A felsőtest a korabeli nyugati elszorítás helyett erőteljesen és természetes vonalakban mutatkozik meg. Az anyagok lenge muszlinok, amit hímzések, aranyozott flitterek, gyöngyök és pénzérmék tarkítanak. A színek néhol rikítóak, néhol a virágok ihlették őket. Minden olyan mesterkéltség hiányzik ezekből a hölgyekből, amit a viktoriánus divat mutatott. Az erkölcsösség, megtörtség és szabálykövetés helyett a báj, a kacérság, a természet adta nőies finomság uralja ezeket a képeket.

A korszakban az orientalizmust egyben szellemi irányzatnak is tartották. Ez megnyilvánult vallási, utazási és mindenfélére kiterjedő egyéb kíváncsiságban. A gyarmati korszakban az európai kultúra komoly érdeklődést mutatott minden téren. Ennek lenyomatai annak a megörökítése is, hogy miként képzelték el az oszmán, az észak-afrikai és az arab szolganők, háremhölgyek, táncosnők, ágyasok öltözékeit.

A viktoriánus korban festészeti motívummá válik az odaliszk, az érzéki keleti nő, akik keletiesnek tűnő környezetben sokszor félmeztelenül vagy hiányos öltözékekben jelennek meg. Ebben a bejegyzésben az odaliszkokról készült festményekről készült rövid gyűjteményt mutatunk be.

(Vigyázat az alábbiakban számos fedetlen kebel látható! :D)

----

Kezdjük a sort egy igéző fekete hajú "dívával", aki kacér ékszerbetétekkel és veretes övvel díszített, ókori vonalakat idéző egyszerű ruhát visel:

A csípőt hetykén kivillantó, lenge gyűrt szoknya teljes ellentéte a szabályosan és "erkölcsösen" szabott turnűrös rokolyáknak:

Manapság akár mellemelő melltartó lehetne ez a kicsiny mellény:

És ha már a mellényeknél járunk, íme még egy izgalmas darab:

Fátyolos szépség, akinek a keblére a figyelmet a fejpántjához hasonló magasra húzott vállpántos öve vonzza:

Hasonló darab, kedves kis gombolással:

Hetyke "boleró":

A pénzérméket a táncosnők a kiegészítőikre és a ruháikra ősi szokás szerint azért varrták. Elődleges funkciója a felvarrásnak az volt, hogy ne hagyják el a pénzüket és ne tudják tőlük ellopni. Valamint ezzel szimbolizálják tudásukat, minél szebbre készítette ki magát valaki és minél ügyesebben táncolt, annál több érmét kapott és viselt:

                                         

Magas szabású öv és görögös szandál:

A tökéletes bujaság, félig kilógott kebel, aranyos fejfedő, csupa muszlin öltözék, vastag öv, és kecses papucs:

 A hölgyeményt az oldalsó frufrujának különös kidolgozottsága teszi igazán izgalmassá:

A tribal fusion hastáncosok is előszeretettel alkalmazzák hajdíszként az óriás virágokat:

Ottomán könymolykodás, a fejfedő kidolgozására érdemes figyelni:

 Kígyóbűvölő asszonyság bőbugyógóban, amelynek a divatja a nyugati világba a vastagabb anyagból szabott Amelia Bloomer által terjesztett bloomersben jött át:

 Micsoda merészség, csak egy topban, "bugyi nélkül" :))) :

Táncoslányok, akik lengő ujjakat és vastag kendős övet és turbánt viselnek:

Csörgődobbal, a mai klasszikus hastáncruhákhoz nagyon hasonló szerelésben:

Karikás tánc melltartó nélkül: (valószínűleg valamilyen artista mutatvány lehetett hastánccal egybedolgozva)

Igazi törzsi táncosnő, szablyával és "vad vonalakkal":

A háremhölgyeknek zenélni és tudni illett:

Múzsák a teljesség igénye nélkül:

Akit érdekelnek az odaliszkek azoknak előszeretettel ajánljuk a következő linkeket, ahol a festmények készítőire is rátalál:

It's About Time blog

Kolybanov

Orientalism Art - (sajnos logós)