Szövetmustra: Turnűr korszak

   Folytatva a Szövetmustra sorozatot, sorrendben haladunk tovább és átlépünk az 1870-'80-as évekbe: közismert nevén a fardagály turnűr két igencsak változékony évtizedébe. A korábbi évtizedekben megszokott nagyipari fogyasztás turbó fokozatra kapcsolt, és a mindig valami újdonságra ácsingózó burzsoá igényeit alaposan és bőségesen kiszolgálta a változékonyságával, ami a szöveteken is megnyilvánult. A szövetek rendjében haladva a legdrágábbakkal kezdem és haladok a legolcsóbb fajták felé, a bejegyzést pedig a divatos színekkel és mintákkal zárva.

Turnűr kori ruhakollekció a SACO múzeum kiállításán

Szövetek

Nehéz selymek

  A korábbi évtizedekben divatozó nehéz súlyú selymek közül kiemelendő a faille (a grosgrainnél szélesebb bordázatú selyem szövet) és a selyem ripsz; a korábban ismert különféle bordás szövésű selyemkelme változataikat egyszerűen csak diagonal szövetnek hívták. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy mind szálirányosan szőtt bordázattal rendelkeztek, kevésbé fényesek voltak. Elegáns társasági és estélyi ruhák készültek ezekből.

1885 körüli homokszínű selyem faille társasági öltözék, online aukciós oldalról
1878 körüli elefántcsontszínű Gros de Tours (taftszerű, enyhén bordázott selyem) és arany damaszt öltözék

  Ezek mellett a brokátok és damasztok is megőrizték a közkedveltséget ünnepélyesebb ruhákhoz. Ezekről annyit érdemes tudni, hogy a brokát jacquard szövésű, kidomborodó színes mintázattal, a fonák oldal nem tükrözi a minta fordítottját, tehát csak egy oldalas. Míg a damaszt, szintén jacquard szövésű, de a minta nem színes, hanem az alappal megegyező színű, illetve a fonák oldal tükrözi, tehát mindkét oldalát fel lehet használni.

Mária Fjodorovna cárné 1885 körüli brokát és Gros de Tours társasági öltözék, Hermitage múzeum gyűjteményéből
1878 körüli aranyszín damaszt és selyem ripsz ruha, Kansas múzeum gyűjteményéből

  Amik igazán meglepő módon közkedveltté váltak, azok a bársonyok és selyem plüssök, ezek közül is a mintázattal préselt vagy szövött fajták. Ezen a téren újdonságként jelent meg a kiváló tükörbársony, szemkápráztató fényével, ami megtörte a szövet közismerten komor méltóságát; és a pamut velveteen, egyszerűbb téli öltözékekhez.

1885 körüli barna bársony és kockás selyem öltözék, MET múzeum gyűjteményéből
1883 körüli ibolyaszínű selyem plüss öltözék, Kerry Taylor aukciós oldaláról
1877 körüli elefántcsontszínű faille és sötétebb tükörbársony társasági öltözék két derékkal, online aukciós oldalról
1885 körüli király kék faille, és préselt bársony társasági öltözék, Albany Institute Of History & Art gyűjteményéből
1885 körüli társasági ruha enyhén bordázott selyemből és szövött bársonyból, Antique Dress aukciós oldalról

Középsúlyú selymek

  A korábbi évtizedek selyem királynője, a taft kiesett a kegyből, mivel túl merev fogású volt, és így már nem drapírozta szépen magát, ha tunikának készítették. A lágy fogású atlasz és szatén vette át a helyét, amik kiválóan omlottak, lehetett dudorokba húzni, ráncolni, stb. Szaténok közül kiemelkedik a satin merveilleux és satin duchesse, mint legpazarabb és legértékesebb két fajta. Estélyi és báli ruhákat készítettek ezekből, illetve elegánsabb társasági öltözékeket. Igen elegáns ruhák alapanyagát képezte továbbra is a lamé, arany vagy ezüst színben.

1870 körüli mintás taft ruha, Augusta aukciós oldalról
1877 körüli menyasszonyi ruha elefántcsontszínű szaténból és selyem tüllből, Historical Costume múzeumi gyűjteményéből
1885 körüli arany lamé díszruha, MET múzeum gyűjteményéből

  A habos vagy vízfelületre emlékeztető moiré selyem folytatólagos kedvelésnek örvendett estélyi és társasági öltözéknek; ahogy a foulard is, melyet alsóruhákhoz és nyári öltözékekhez használtak szívesen ezt a csavart szálakkal szőtt erős, strapabíró, de könnyebb selymet.

1875 körüli moiré ruha, Chertsey múzeum gyűjteményéből

  Nyári ruhákhoz és  alsóneműkhöz továbbra is szívesen vették a pékint, amit fényes és matt selyem szálakból szőttek. Emellett kedvelt selyem maradt a peau de soie (mindkét oldalán szaténfényű selyem) és poult de soie (enyhén grosgrain bordás felületű, taft súlyú és fogású selyem) és sicilienne, ami egy sima szövésű selyem kelme, vetüléki bordázással. 

1880-as udvari bemutatási öltözék elefántcsontszínű peau de soie-ból és ibolyaszínű selyem bársonyból a Worth háztól

  Igénytelenebb selyemféle volt az úgynevezett tussore vagy tussah selyem szövet, ami érdekességét az adta, hogy nem tenyésztett, eperlevéllel folyamatosan és megfelelően táplált hernyók bábjából készült, hanem vadon élő selyem bábokat gyűjtöttek be hozzá. Ez által a selyemszál egyenetlen felületű lett, egyenetlenül lapos, a kívánt egyenletes henger forma helyett. Így szövéskor a szövetben egyenetlenség keletkezett. Általánosan a nyers ekrü színében hagyták.

1883 körüli tussah selyem ruha, Chester County Historical Society gyűjteményéből

Könnyű selymek

  Az igazán könnyű, áttetsző és légies selyem szöveteket továbbra is nyári és fiatal leányok báli, illetve esküvői ruháihoz használták fel szívesen. Báli ruhákhoz az éteri selyem tüll, selyem géz és különféle selyem kreppek divatoztak. Nyári ruhákhoz a finom surah (twill szövésű, igen puha és rugalmas), crépe lissé (kissé keményített, géz szövésű selyem fátyolszövet), selyem puplin és selyem muszlin. Ezek mellett még egy újabb anyag kezdett feltörekedni, a selyem chiffon (igen finom, puha és áttetsző selyem fátyolszövet), amit fehérneműhöz (női inghez és könnyű nyári alsószoknyához) alkalmaztak ekkoriban még leginkább.

1873 körüli csíkos selyem géz nyári esküvői ruha, V&A múzeum gyűjteményéből

Szőrszövetek, gyapjúk

  A legnagyobb változást a női divatra nézve a meghökkentő újítás hozta az 1870-es évek végén, hogy férfi öltönyszöveteket is elkezdtek felhasználni a ruhákhoz, amiket ilyen anyagból férfi öltöny egyszerűségében és letisztultságában szabtak. 

  Természetesen az ismert gyapjak is megmaradtak, úgy mind: a chaly vagy challais, gyapjú ripszgyapjú muszlin (mousseline de laine) és gyapjú batiszt (batiste de laine), beige (twill vagy sima szövésű, lágy és könnyebb gyapjú kelme) mind könnyű szövésű tavaszi és nyári ruhákhoz használt finom gyapjak. Ezek mind a lehető legfinomabb fajtákat képviselték.

1880 körüli házi ruha mintázott chalyből, online aukciós oldalról
1880 körüli mintás gyapjú muszlin ruha, zöldeskék selyemmel díszítve

  És persze nem feledkezhetünk el a jóval drágábbakról, úgy mint: kasmír, mohiar, merinó, alpaca szőrszövetek, amik mind kecske vagy juh félék selymes szőréből, illetve a dél-amerikai alpakka gyapjából készültek. Drágábbak és disztingváltabbnak számítottak, elegánsabb, formálisabb öltözékeket készítettek ezekből. A kasmír igazi divat mániát váltott ki, mindennemű ruhához használták a reggeli pongyolától kezdve, egészen az estélyi öltözékekig, az elegáns felöltőkön át.

1880 körüli homokszínű kasmír promenád öltözék, barna selyemmel díszítve, online aukciós oldalról
Krémszínű merinó gyapjú, és porosz kék selyem 1883-ban viselt nyoszolyólány öltözék, MAAS múzeum gyűjteményéből
1878 körüli szürke alpaca gyapjú ruha, Bowes múzeum gyűjteményéből

  Posztót és hölgy posztót lovagló ruhákhoz és téli öltözékekhez vettek, ahogy plaid szövetet is téli ruhákhoz és nagy téli kendőkhöz, burkonyokhoz; legkedveltebben színes kockákkal szőve. Pongyolákhoz és nappali ruhákhoz használt gyapjúk voltak a gyapjú szaténgyapjú krepp és gyapjú  flanel is, ennek egyik neme a lama szövet, twill szövésű, puha bolyhos felületű, flanelszerű  szőrkelme. 

1880 körüli zöld posztó lovagló ruha, MET múzeum gyűjteményéből
1875 körüli gyapjú plaid ruha, MET múzeum gyűjteményéből
1880 körüli mintás gyapjú flanel pongyola, vörös selyemmel díszítve

  Téli kedvelt kabátszövetek voltak az olyan vastagon szőtt gyapjúk, hogy bélés és vattázás nélkül is megállták a helyüket, ilyenek például: double kelme (nevét onnan kapta, hogy nem egy szálból, hanem kettőből szőtték, mind a hosszanti és keresztirányú vetüléken), Zibeline (hosszú bolyhos szálú, fényes felületű, mohair keverékű gyapjú), Himalaya (twill szövésű, szivacsos gyapjú, hasonlít a Zibelinehez), Eskimo (puha bolyhos felületű, igen tömött gyapjúkelme) és Siberia vagy sibirienne (twill vagy sima szövésű, tömött, hosszú bolyhos és igen fényes felületű gyapjúszövet) fantázianevű és melegségükre utaló jóféle, nehéz szőrszövetek.

1889 körüli téli dolmány barkázott szövésű gyapjúból, MET múzeum gyűjteményéből

  És a végén vegyük sorra azokat az öltöny szöveteket, amiket újólag elkezdtek használni nem csak kabátokhoz, hanem kész ruhákhoz is: 

-twill, diagonális bordázattal szőtt, kétoldalú, erős, nem ruganyos szövet. 

-Serge, az előbbinél jobb minőségű, twill szövésű anyag, a Serge de Nimes a farmer elődje volt. 

-Tweed, sűrű twill vagy halszálkaszövésű, de rugalmasabb szövet. 

-Cheviot, eredetileg a cheviot birka gyapjából készült igen finom, puha, de a sergenél nehezebb öltöny szövet. 

-Vigogne, vagy vicuna, ami eredetileg vicuna gyapjúból készült, twill szövésű, puha, bolyhos felületű öltöny szövet. 

-Gabardine, sűrű, erső  szövésű pamuttal kevert vízálló szövet, amit 1879-ben gyártottak először. 

-Lóden, középnehéz, durva anyag, szálirányosan szőtt, majd nemezelt felülete végett vízlepergető hatású. 

-Homespun, csavart szálú, igénytelen, egyenetlen felületű anyag. 

  Gyűjtőnéven angol gyapjúként vagy angol szőrszövetként szoktak ezekre utalni, mivel ezeket többnyire Angliában készítették és onnan importálták szerte a világban.

1880 körüli palakék gyapjú twill reggeli öltözék, Antique Dress aukciós oldalról
1887-es úti ruha esküvőhöz viselve, szürke öltönyszövetből (valószínűleg sergeből), MET múzeum gyűjteményéből
Mária Fjodorovna cárné 1889 körüli barna csíkos tweed úti öltözéke, Alexander Palace gyűjteményéből

  Érdemes még megemlíteni a kötött szövésű, igen rugalmas gyapjú tricot és jersey szöveteket, amiket legszívesebben alsóneműhöz, lovagló ruhákhoz, derekakhoz, kabátokhoz használtak, úgy, hogy nem kellett külön bevétekkel derékhoz igazítani. Elegánsabb ruhákhoz selyemből is készültek ezek.

1885 körüli jersey derék, V&A múzeum gyűjteményéből
1881 körüli trikó derék jet gyöngyökkel díszítve, MET múzeum gyűjteményéből

Kevertszálú szövetek

  Említésre méltó közkedveltségben a grosgrain és ottomán szövetek, mindkettő pamut és selyem keverékéből, fényesebb, bordázott felületű szövetek, az ottománé egészen vastagon. Elegánsabb ruhához használták ezeket, illetve jobb felöltőkhöz.

1873 körüli promenád öltözék grosgrainből, Wadsworth Atheneum művészeti múzeum gyűjteményéből
1885 körüli acélkék ottomán társasági öltözék, 1stDibs aukciós oldalról

 Szőrszövetek közül említésre méltó a drap, ami francia eredetű, gyapjú és selyem kevertszálas szövet (illetve ennek több fajtája, szövés és sűrűség szerint, ilyenkor a "drap" előtagot illesztették oda, nem a színre utal!), illetve a madras is, ami mosható, könnyű súlyú selyem és pamut kevert szövetet jelöl. Nappali ruhák kedvelt alapanyagai voltak, sétához, házban és igénytelenebb társasági öltözékekhez (látogatás, promenád, stb.).

1875 körüli drap nappali ruha, Augusta aukciós oldalról
1877 körüli madras nappali ruha, FIT múzeum gyűjteményéből

  Ezek mellett további kedveltségnek örvendtek a régi fajták is, úgy mint: barege (igen könnyű, gézszerűen áttetsző selyem és gyapjú szövet), bombazin (serge szövésű selyem és gyapjú szövet), grenadine (könnyű, áttetsző szövet, hosszanti csíkozással szövött selyem, gyapjú és pamut keverékeiből) és a bengaline (selyem és pamut, vagy gyapjú keverékéből készült könnyű kelme). Ezeket nyári ruhákhoz, illetve feketén vagy a gyász színeiben tartva gyászhoz is szívesen használták.

1875 körüli kék bengaline és csíkos taft promenád öltözék Pingat háztól, Philadelphiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből

Pamutok

  Folytatólagosan a legigénytelenebb, nyári házi vagy utcai ruhák tárát képezték, és a legkedveltebb mosókelmék maradtak. A legismertebbek továbbra is megmaradtak, úgy mint a pamut muszlin, jaconet, cambric, batiszt és puplin, a középnehéz mezőnyből;  kissé nehezebb a perkál, piké, karton, a sima vászon, nankin, zephyr, gingham és pamutszatén; de a légies fátyolszövésűek is kedveltek maradtak, úgy mint a mull, géz, voile, tarlatan és organtin. Az utóbbi kettőt nem csak nyári ruhákhoz, de fiatal leányok báli ruháihoz is szívesen használták, sőt a keményebb fogásuk végett szoknya bélésnek is. 

1879 körüli mille fleurs mintázott muszlin öltözék, ripsz szalagokkal díszítve, Manchester Art Gallery gyűjteményéből
1877 körüli cambric nyári ruha, Antwerpeni Modern Művészetek múzeumának gyűjteményéből
1880 körüli apró kockás pamut gingham öltözék, online aukciós oldalról
1874 körüli ekrü vászon ruha, Manchester Art Gallery gyűjteményéből
1883 körüli nyomtatott bordűrös perkál öltözék, Párizsi Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből
1882 körüli gesztenyebarna sima és mintás pamutszatén ruha, Augusta Auctions oldaláról
1872 körüli nyári mull ruha, MET múzeum gyűjteményéből
1877 körüli promenád ruha organtinból és szaténból, online aukciós oldalról
1870 körüli voile nyári ruha, Whitaker Auction oldaláról

  Új fajtának megjelent az etamine, ami a gobelin hímzővásznára hasonlító (nem keményített), széles kihagyásokkal szőtt hálószerű szövet pamutból, vagy gyapjúból is készülhetett.

1885 körüli etamine ruha
1877 körüli nyári ruha gyapjú etamine kelméből, és barna tafttal, színjátszó sujtással díszítve, Albany Institute Of History & Art gyűjteményéből

Fantázia szövetek

  Az ipari fejlődés magával hozta a beazonosíthatatlan fajtájú és textúrájú, úgynevezett fantázia szöveteket, amiket a korabeli divatlapok szerkesztői és gyárosai se igen tudtak meghatározni, így gyűjtő néven "fantázia szövet" lett a nevük. A következő bemutatandó minták alapján érteni is fogjátok miért: bársony vagy zsenília pettyekkel beszőtt csipke vagy gézszövésű anyagok, brochée a csipkézetten áttört szövetek, szalag foszlányokkal együtt szőtt nagy lyukú nyári alapanyagok. Szívesen varrtak össze selyem, vagy bársony szalagot csipke csíkkal, ezzel egy újfajta könnyű, áttört szövetet létrehozva. 

1876 körüli elegáns öltözék brochée virágos felsőruhával és pamutszaténnal, Manchester Art Gallery gyűjteményéből
1880 körüli fantázia szövésű dolmány
1877 körüli fantázia szövet felsőruha, a szövet keskeny selyem szalagokkal és kék bársony pettyekkel van beszőve, a csípőig érő bélés alatt látszik,hogy mennyire áttetsző maga az egész, online aukciós oldalról
1888 körüli estélyi ruha fennmaradt felsőruhája igen izgalmas nagy lyukú hálószövetből, online aukciós oldalról
1875 körüli nyári ruha zsenília pettyekkel beszőtt hálószövetből és érdekes tüll csipke ujjal, MET múzeum gyűjteményéből

  Az ipari fejlődés is új gyümölcsöket növesztett az újdonságra éhezők számára, a madeira csipkéhez hasonló, nagy lyukakkal hímzett egész szövetek és csipke szövet formájában. Természetesen gépi csipkét és madeira csipke csíkot is tudtak már régebb óta gyártani, de egész méterárúként csak ebben az időszakban.
1885 körüli krémszínű selyemruha csipkeszövet drapériával, Vassar College Costume gyűjteményéből
1877 körüli selyem szalagból és tüll csipkéből összevarrt derék
1885 körüli nyári ruha madeira hímzésű szövetből és pamutból
1877 körüli nagy pókháló hímzésű pamut derék
1885 körüli ruha pókhálószerűen szövött anyagból, selyem béléssel és bársonyból, Charlestoni múzeum gyűjteményéből

  Ezeken kívül még télre nem csak bolyhosan, hanem barkákkal beszőtt szőrszövetek is kedveltek voltak, mint izgalmas, durva felületű új kelmék. És ha ez sem lenne elég, akkor még feltalálták az acél, ezüst vagy arany szálakkal beszőtt fantázia szöveteket is, amiket díszítésnek szerettek használni, a fémek csillogva verték vissza a fényt, és nagyon is modern külcsínt kölcsönöztek a ruhának. Ezek mellett a legpazarabb gyöngy munkákat sem vetették meg, sőt!

1885 körüli derék fényes fekete gyöngyökkel kivarrva, MET múzeum gyűjteményéből
1885 körüli társasági öltözék gyöngyökkel kivarrt csipke felsőruhával, Antique-Gown aukciós oldalról

Színek

  Igencsak színes korszak volt ez, hisz játszott minden: természetes és kémiai úton előállított festékek (mauvine, magenta, stb.), visszafogott és ragyogó színek, régi és új árnyalások. Úgyhogy színeket tekintve lényegében mindent szabad merészen használni! Az alábbiakban korabeli színes divatképekből vett mintákat gyűjtöttem össze, amiket a leírásban részleteztek, hogy pontosan milyen színű volt a ruha.

  A fehértől kezdve minden lágy árnyalat divatos volt, például a fehérítetlen vászon színe, az ekrü, a ficelle, ami a len természetes színét utánozta, a halovány sárgás krémen és sötétebb gittszínén (mastic) át, a sejtelmesen opálos elefántcsontszínig (ivoire). De a jóval határozottabb homokszín és teveszőrszín (chameau) is divatosak voltak a fakóbb árnyalatok sorában. A fekete volt az igazi nyertes minden elegáns és nappali ruhához egyaránt.

  A kékek számítottak ennek a korszaknak az igazi nyerteseivé! Kezdve a világos kéktől, a határozott égszínkéken át minden zöldes (türkíz, és tó vagy tenger kékes zöld színe) és szürkés árnyalatban (palakék) átmenve a legsötétebb tengerészkék és thegethoff árnyalatig (utóbbi a monarchia sikeres és közkedvelt haditengerész parancsnok egészen feketébe hajló sötétkék uniformisa nyomán kapta a nevét). A különféle kék árnyalatokat aztán elnevezték búzavirág kéknek, poroszkéknek, királykéknek, acélkéknek (acire), elektromos kéknek, a ragyogó lilás-kék indigó jóval sötétebb változatát infailablenek; ezen utóbbiak már a technikai és ipari fejlődés csodáira utaltak.

  A kék mellett a zöldek is igencsak divatoztak, úgy mint a megszokott smaragdzöld, rezeda vagy abszintzöld (absinte) a mérgező arzénos vegyületből előállítva folytatólagosan, a sötétebb palackzöld, a fentebb már említett kékes-zöld türkíz és árnyalatai, a fakó mohazöld és a szürkés kőzöld, illetve a méltóságteljes olajbogyó zöld (olive) a határozott barnás árnyalásával.

  Persze nem feledkezhetünk meg a többi színről sem, amik mindenképp divatosak voltak: gránát piros, a vöröses barna minden árnyalata, például chaudron, rézvörös, rozsda (az 1889-ben megépített Eiffel-torony rozsdabarna festése után Eiffel néven újra éledt), a tégla színe (brick) és a sütőtök narancssárgás barnás árnyalat is divatban maradt még, a hírhedt német kancellár után elnevezett bismarck

  Ide jönnek még a barnák (amit csak divatszínként emlegettek, annyira hordták mindennemű öltözékhez), ezek közül is a kikészített, cserzett természetes bőrszín (sandale vagy cuir neveken), az élénk vidrabarna (loutre), a sárgásbarna mordoré, gesztenyebarna, terrakotta, dohányszín, az igen sötét kávé és csokoládé barnák, és a legdivatosabb az ó-arany (vielle d'or) barnába hajló arany árnyalásával. És ha már nemesfémek, az arany és ezüst továbbra is a legpompásabb díszruhák sajátja maradt! Az aranyhoz még az igen élénk és vibráló aranysárgát lehet csatolni, az ezüsthöz pedig a kevésbé ragyogó ezüstszürkét, illetve acélszürkét is. Érdekes színkeverék volt a hamuszürke, ami sötétebb szürkés lilát jelölt.

  A rózsaszínes árnyalatok skáláját gyarapította az ó-rózsaszín (vieux rose), és a lazacszín is (saumon), míg a mályva és mindenféle világos és sötétebb rózsaszín árnyalatok is divatosak maradtak. Ahogy a lilák is, ezekhez a levendula kellemes árnyalása csatlakozott, heliotrope néven.

Minták

  A már sokat emlegetett ipari és technikai fejlődés magával hozta az új divatos minták garmadát is, amik sok esetben egészen modernek tűnnek. A japo-mánia elragadta az európai közönség képzeletét, és az import selymek dús motívumvilága is bekerült ez által a divatba. De természetesen a régi minták is divatosak maradtak: csíkok (csíkozott moirék, ombrée, szatén csíkozás, stb.), kockák (pléd, tartán, stb.), pöttyök (színes alapon fehér vagy fekete, kisebb vagy nagyobb pettyek, a körök körvonalai, stb.), virágok (mille fleurs, Pompadour és Watteau virágminták), stb. Úgyhogy a továbbiakban a legszebb, legújabb vagy legkirívóbb mintákra hozok példát, felesleges szócséplés helyett beszéljenek a képek:

1877 körüli promenád ruha koszorús virágmintával, Pitti Palace kosztüm gyűjteményéből
Az apró virágokkal teli hintett szöveteket "mille fleurs" néven kínálták, 1880 körüli nappali ruha, Manchester Art Gallery gyűjteményéből
De a hatalmas virág minták is divatosak voltak, 1888 körüli társasági öltözék, MET múzeum gyűjteményéből
1888 körüli házi ruha nagy trombitavirágos brokátból, Albany Institute of History & Art gyűjteményéből
1877 körüli társasági öltözék rokokó mintás selyemből, John Bright gyűjteményből
1874 körüli nyomtatott rokokó mintás társasági ruha
Lydia Twain 1880 körüli japán selyemből készült társasági öltözéke, Mark Twain Ház és Múzeum gyűjteményéből
De a japán motívum világot is szívesen átvették, krizantém brokátos 1882 körüli estélyi ruha, Fenimore művészeti múzeum gyűjteményéből
Divatos volt még a törökös, avagy Pasley mintázat is, 1883 körüli öltözék
1885 körüli társasági ruha fogyó Holdat imitáló, érdekes körmintával, lila moiré selyem alapon, Tirelli kosztüm gyűjteményéből
1885 körüli selyem ruha nagy Hold mintákkal, San Francico-i Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből
1874 körüli promenád ruha fehér pettyes taftból, Augusta aukciós oldalról
1880 körüli promenád ruha színes pettyes és sötét kék selyemből, hozzá illő napernyővel!
1883 körüli nyomtatott pöttyös nappali ruha, Whitaker aukciós oldalról
Fehér alapon kék pöttyös selyem ruha, 1877 körüli promenád öltözék, Manchester Art Gallery gyűjteményéből
Moiré csíkos promenád ruha, MET múzeum gyűjteményéből
1882 körüli promenád öltözék moiré és hurok csíkozású selyemből,
1885 körüli szatén csíkos selyemruha, MET múzeum gyűjteményéből
1876 körüli ombrée csíkos selyem ruha, Bécsi múzeum gyűjteményéből
Az ombrée csíkozás egyik fajtája volt ez is, amiben sok színes, vékony sáv alkotta az átmenetet, 1881 körüli promenádruha, online aukciós oldalról
A váltakozó szélességű és színű csíkozás is divatos volt, 1876 körüli nyári promenád ruha
1877 körüli promenád ruha keskeny mintás sávokkal, széles csíkokra osztott selyemből, online aukciós oldalról
1885 körüli halszálka csíkos selyem, és pléd kockás bársony promenád ruha, Abiti Antichi kosztüm gyűjteményéből
1880 körüli társasági öltözék bársonnyal csíkozott és virágokkal hímzett selyemből és fekete failleből, Augusta aukciós oldalról
1885 körüli fantázia csíkos bársony és selyem ruha, MET múzeum gyűjteményéből
1888 körüli virágokkal csíkozott selyem ruha, MET múzeum gyűjteményéből
1870 körüli nyári ruha lánc csíkos pamutból, online aukciós oldalról
1876 körüli selyem promenád ruha vékony kockás mintával, Augusta aukciós oldalról
Divatos pléd, vagy tartan minták az 1870-es évekből, Augusta aukciós oldalról
1884 körüli nappali ruha pléd bordűrös kelméből, Canadian Museum of Civilization gyűjteményéből
1872 körüli kockázott organtin nyári öltözék
1885 körüli ruha sakktábla, avagy pepita mintázással, MET múzeum gyűjteményéből
1887 körüli tollas selyem estélyi ruhák, MET múzeum gyűjteményéből
1884 körüli nappali ruha nyomtatott fantázia mintával
1885 körüli faille és makk mintás brokát promenád ruha, online aukciós oldalról
1884 körüli bolygó mintás selyem ruha 
1888 körüli sás leveles selyemruha, MOHAI múzeum gyűjteményéből
1882 körüli pettyes pamut ruha, nyomtatott csipke mintával, Whitaker aukciós oldalról

  Remélem informatívnak és hasznosnak találtátok ezt a kissé hosszúra nyúlt bejegyzést, amennyiben van még kedvetek ebben a témában böngészni, ajánlom a Szövetmustra további részeit: Reformkor, Második rokokó és Vagány múlt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések