Segítség és tippek turnűrös szoknya készítéséhez

 Egy korábbi blog bejegyzésben már bemutatásra került, hogy hogyan néztek ki az 1880-as évek acélabronccsal behúzott turnűrös szoknyái. Ebben csak a szabásminták, divatrajzok és fennmaradt példányok szerepeltek, úgyhogy ezeknél nagyobb segítség egy komplett abroncsos szoknya elkészítésének a bemutatása lehet, hogy Ti is meg tudjátok csinálni magatoknak, ha éppen ilyenre vágytok!

A minta kiválasztása

 Egy 1886-os ruhának az alját készítem el először (minden öltözéknél így kezdjük, mert a derekat majd a szoknya állásáshoz tudjuk igazítani). A mintám egy csipkés előrészből és sima szövet hátrészből áll, így a különbség annyi lesz, hogy a divatszövet csak az oldalvonaltól fogja fedni a bélést.
1886-os elegáns sétaruhák a Le moniteur de la mode divatmagazinból, a krém színű lett a kiválasztott, a másik képen a hátrésze látható.

 A korabeli szoknyáknál nagyon fontos, hogy úgy simuljanak elöl és oldalt a testhez, mintha szűkek lennének és a teljes bőségüket csak hátra dobják ki. Ez a legjobban a beillesztett abroncsos turnűrrel érhető el, ezzel szabályozható a szoknya állása a csípő körül, mint önálló turnűrrel és az arra készített aljjal. 
1887-es szoknya alapidom (mert '86-ost pont nem találtam, de ez is tökéletes). Látszik, hogy az elő- és oldalrész (33. és 34. ábrák) csípőre kanyarítottak felül, pontosan azért, hogy szépen simuljon. Emellett előközépen és oldalanként egy-egy nagy hajtással idomítjuk az alakhoz. A nagy téglalap alakú hátrész (35. ábra) hátsó középen duplán lesz mérve, egyenes vonalak jelölik ki az abroncsok helyeit, ezekbe 42, 60 és 65 cm hosszú abroncsokat illesztünk. Hátsó középen jelöli a nyílás helyét a legfelső abroncs vonaláig.

Amire szükségünk lesz

 Egy kis lista az áttekintéshez:
-A szabásminta elkészítéséhez kartonpapírra, ragasztóra vagy szabásminta papírra, ceruzára és ollóra
-Bélés szövetre és magára a divatszövetre, ill. minden ékítésre ehhez
-Francia kapcsokra
-Szabó eszközök (vonalzók, varró eszközök, ollók, stb.)
-Legalább 1 cm széles sima acél vagy krinolin merevítőre
-Köpper szalagra és ehhez foszlásgátlóra
-Koptató szalagra a szoknya legaljára
Krém színű csíkos pamutszatén, pamuttal hímzett neylon tüllcsipke, szintén krém színű és rozsdás árnyalatú kétoldalas szatén szalag lesz a szép külső részen

A minta méretre igazítása

 A fenti szabásminta közép termetre van megadva, azaz átlagosra. Akkoriban nem létezett a ma ismert méretezési rendszer, minden nőnek magának (vagy a varrónőjének) kellett a termetéhez igazítani az adott mintát. 

 Először ellenőrizzük, hogy az előközép hossza jó lesz-e? Ezt könnyen meg tudjuk tenni: vegyük fel a fűzőnket és a derékvonaltól mérjük le a földig a távot. Célszerű mezítláb csinálni, ekkor tényleg a földig mérjünk; vagy a ruhához viselni kívánt cipőben, ekkor azonban csak a lábfej látszódjon ki, a boka ne, hogy kényelmesen tudjunk járni a szoknyában, és csak eddig a vonalig mérjük a távot. Ha mezítláb mérjük, akkor a cipő sarka megemeli a kívánt mennyiségben, így mindig jól fog állni. Én 170 cm magas vagyok és a 105 cm-es hossz pont megfelel. Mindenki a megfelelő hossz szerint vegyen vissza, vagy adjon ehhez és arányosan az oldalakhoz is.

 A fűzőt ne vegyük le, mérjük meg a derék körméretünket is. Nálam ez 78 cm lesz, egy kis ráhagyással, hogy könnyen tudjam majd a szoknya boncot összefogni és hogy még egy alsószoknya is alá férjen. A kapott méretet osszuk el hárommal, mert a szoknyán 1/3-ad részt a hátsó redőzött szél fog kitölteni, 1/-3 jut az előrészre és végül az utolsó harmadon osztozik a két oldal. Tehát:
 78/3=26 cm (elő- és hátrészhez)
 26/2=13 cm (a két oldalrészhez)

 A hátrész teljes felső szélét 26 cm-nyire kell majd ráncolással vagy behúzással szűkítenem, míg a két oldalrészt a nagy behajtással 13 cm-nyire, illetve az előrész felső szélét is 26 cm-esre kell hagynom az előközép behajtásával, vagy úgy, hogy az oldalakhoz adok még hozzá a mintán részt. Itt jegyezném meg, hogy a behajtások hossza 15 cm legyen, ahogy a minta is kijelöli.

 Még annyit fogok változtatni a hátrészen, hogy bővebb alapidomot fogok belőle kialakítani. A korabeli divatos szoknyák 230-250 cm-es alapbőségűek voltak, ez a minta is 2,3 m-es. Ám én a nagyobbat szeretném, így a hátrészhez adom majd hozzá a hiányzó 20 cm-et, és ezzel együtt mindegyik beillesztendő abroncs hosszát is megnövelem még 5 cm-rel, így egy sokkal teltebb formát nyerve, remélhetőleg...

szabásminta elkészítése

 A szabásmintát a megadott méretek szerint rajzoljuk fel egy nagy szabásmintaívre, vagy tetszőleges papírra ami van otthon. Elég csak az elő- és oldalrész mintáját lemásolni, mert a nagy téglalap alakú hátrészt probléma nélkül magára a szövetre is tudjuk majd felrajzolni, ez nem jelent különösebb gondot, viszont az előbbi kettőnél fontos a pontos mérték!

 Fontos lépés még, hogy a minták alját is kissé kerekdedre alakítsuk, ne egyenes vonalban fusson az alsó szegély. Ezáltal a szoknya alja szépen fog állni.
A felnagyított szabásminta, felül a behajtások már kimérve és alul is az egyenes vonalhoz képest kissé ívesebben rajzolva. Az összeillesztési pontokat arab számokkal, az egyes alkatrészeket pedig római számokkal jelöltem, ezen kívül ráírtam hogy micsoda, ami a későbbiekben még jól fog jönni.

A minta átmásolása a bélésre

 Bélésnek használhatunk tetszés szerint erős fogású kartont, vásznat, vagy jól kikeményített pamut organtint is akár. Finom selyemruhákhoz bélésselymet vettek és csak alul volt kemény szövettel megborítva a szoknya. Emellett a legkedveltebb bélés anyag az úgynevezett csiszolt vászon volt, ami fényes felületű, sűrű szövésű és erős tartású pamutszövet volt. Ehhez legjobban az angin anyag hasonlít, a mostani szoknyához is ezt fogom felhasználni.

 Először felfektetem a mintáimat, úgy hogy a száliránynak az előrészen az előközép vonala, az oldalrészen pedig az előre néző szél vonala feleljen meg. Az előrészhez a félbehajtott szövet mentén helyezem fel az egyenes előközép vonala szerint, így egy egész részt vágok majd ki belőle. A két oldalrészt külön-külön kell kiszabni. Felül a behajtások helyét jelölöm és kiálló csücsköt vágok ki ezeknek. Körberajzolom, és kiszabáskor ráhagyásnak 1,5 cm-t hagyok szélenként.
Az előrész ráfektetve a hajtás vonalára, kis súlyzókkal lefogva (éljenek a testépítő férjek!)
Az oldalrész egyik fele a szövet széléhez igazítva az előre eső szél száliránya szerint, a mintát megfordítva rajzoljuk körbe a másik felét is

 A hátrészhez is félbe hajtom a szövetet,ez a hajtás vonal lesz a hátsóközép. Innen felül és alul 54 cm helyett 64 cm vonalat mérek ki, ezzel derékszögben a hosszú oldalszélt mérem lefelé 109 cm-est, majd alul is elmérem a 64 cm-t a hátsóközéptől eddig a vonalig. Mivel megnyújtom az abroncsokat és nagyobb lesz a bőség is, ezért, hogy ne legyen véletlenül túl rövid a hátsóközép vonala, ahhoz is 5 cm-t adok ráadásként, így 113 cm helyett 118 cm-esre mérem ki. Az alsó szélt itt is a hátsóközép felé íveltebb alakban jelölöm ki, majd szabom ki a 1,5 cm-es ráhagyásokkal oldalt, alul és felül.
A felrajzolt hátrész, bejelölve rajta az abroncsok vonalaival, az alsó szél ívelve, a felső egyenes, hátsóközépnél a félbehajtott szöveten

 A ráhagyások csücskeire írjuk rá az összeillesztendő számozást, hogy ne keverjük össze ezeket varrás közben!
Az egész szoknya így összesen 4 részből áll: egy egész előrészből, két oldalrészből és nagyon hosszú hátrészből

Az alj megborítása

 Hogy szépen álljon a szoknya alja érdemes ezen kívül még megborítani egy szélesebb szegéllyel belül. Ehhez bármilyen jó kemény szövet alkalmas, mint pl. a kemény organtin, keményített vászon, buckram, vagy egy újabb réteg csiszolt vászon - az én esetemben az angin. De olyan modernebb szövetet is fel lehet használni, mint a rolóvászon.
Mindegyik részt úgy fektessük a megborítás szövetére, hogy a szélek egyezzenek szálirányosan, ezen a képen a hátsó rész látható


A hátsó rész megborítását a legalsó abroncs vonaláig mértem ki, hogy szép esése legyen a dupla szövet által majd; felül cikcakkos ollóval vágtam el,hogy ne rojtozódjon ki a széle és ne kelljen időt tölteni ennek is a szegésével (ez csak nagyon sűrű szöveteknél alkalmazható, minden más kirojtozódik és szétfeslik!), oldalt a ráhagyásoknak megfelelő vonalban vágjuk ki, alul pedig ráhagyás nélkül a felrajzolt szoknya körvonaláig elegendő


Az elő- és oldalrészeknél 30 cm magas megborítást készítettem, itt elegendő a 20-30 cm-es széles is; ugyanúgy vágjuk ki, mint ahogy fentebb leírtam


A megborításokat egyenként varrjuk rá a bélésre felül és alul is, hogy stabilan tartson; én géppel csináltam felül, de ha a megborítás alatt nincs bélés és rögtön a divatszövetre lesz varrva akkor mindenképp kézi öltésekkel csináljuk, úgy hogy kívülről láthatatlan legyen a vonala!

Az abroncsvezetők felvarrása

 Többféle módja van aszerint, hogy milyen drapéria fogja fedni a hátsó részt - ha egyáltalán. Nálam egy körülbelül középtájig érő drapéria lesz, ezért csak a két felső abroncsvezetőt fogom úgy felvarrni, hogy a divatszövetet is hozzá fogom, a harmadik legalsót pedig majd csak a béléshez varrom hozzá, hogy kívülről ne látszódjon varrat. Mindenki eldöntheti, hogy a drapériázása szerint milyen módszer felel meg, hogy a varratvonalak ne látszódjanak át. 
Vágjuk ki a bélésszövetből a megfelelő hosszúságú csíkokat, amekkora abroncsot illeszteni fogunk beléjük, majd vasaljuk be a hosszanti széleket. Nekem 1,2 cm széles acél abroncsom van, ezért 3 cm széles csíkokat vágtam

Egy eltérő színű cérnával (később könnyebb lesz kihúzni ha nem olvad egybe a többi varrott cérnával) húzzuk ráncba a felrajzolt vezető vonalát. Mérjük ki az ide illő hosszt, tűzzük le a vezetőt és varrjuk le alul és felül; az oldalakon ne, hogy be tudjuk majd illeszteni az abroncsokat. Ismételjük meg a többi vonal mentén is

Az elkészült hátrész kívülről és belülről a felvarrt vezetőkkel

A szoknyarészek összevarrása 

 A bélést fektessük rá a divatszövetre, ügyeljünk itt is a szálirányok helyességére és a megfelelő ráhagyásokra: felül, oldalt és alul, majd szabjuk ki a divatszövetet összefogva (tűvel vagy férceléssel) a béléssel. Nálam ez a lépés az elő- és oldalrészeknél kimaradt, mert ezeket teljesen csipke fogja fedni, csak a hátrész lett divatszövettel fedve. Nagyon fontos, hogy e lépés előtt eldöntsük mi az a rész, dísz a szoknyán amit az illető alkatrészekkel együtt kell összevarrni, és mi az ami ráér később a kész alapidomra.
A hátrész bélése ráfektetve a divatszövetre, ezt a ráhagyások szegélyével egyezően szabtam ki

 Fogjuk az előrészt és az egyik oldalrésszel tűzzük össze a felrajzolt minta vonala szerint; majd fogjuk össze a másik oldalrésszel is és fentről lefelé haladva varrjuk össze őket. Azért haladjunk felülről, hogy a varrógép feszültsége egyenletesen húzzon majd lefelé, ha állás közben kienged a szövet. Amennyiben alulról felfelé haladunk a varratvonal még vasalás és állás után is kissé ráncos maradhat!
Az összevarrt elő- és oldalrészek, jól látszik a csípő görbület amit a minta után felvesz az anyag


Varrjuk össze a szűkítőket is

 Vasaljuk szét nyitottra a ráhagyásokat és kézzel vagy géppel szegélyezzük le a széleket. Mivel a szövet valószínűleg kissé ki lesz rojtosodva, érdemes ez előtt visszavágni belőle.

Legjobb barátunk, a zseb elkészítése

 Egy kis kitérő, mielőtt a hátrészt hozzá varrnánk az oldalhoz, de annál hasznosabb! Rengeteg bosszúságtól és az idétlen csuklós retikül cipelésétől kíméljük meg magunkat, ha ezt a kis korabeli alkalmatosságot bevarrjuk a szoknyába: a zsebet! Igen, régen is ezzel együtt készültek a női ruhák. A zsebet mindig a jobb oldalra varrjuk (kivéve bal kezeseknél, akik bal oldalra) az oldal- és hátrész közé. Először készítsük el a zsebet: alakja lehet kisebb vagy nagyobb, én akkorát szoktam készíteni, hogy a pénztárca és mobil kényelmesen elférjen benne - meg még pár apró holmi. Mindenképp akkora legyen, hogy a kezünk teljesen bele férjen és ne essenek ki belőle a kis dolgaink!
Vágjunk ki a bélésből ilyen jó nagy szív alakot, ami középen nem ér össze. Nyugodtan próbáljuk hozzá a kézfejünk nagyságát, a kütyüinket hogy beférjenek, tetszés szerint milyen nagy legyen. Cikcakk ollóval vágtam körbe, hogy ne kelljen beszegni. Aki a bélés szövetétől eltérő színű divatszövettel dolgozik, 5 cm széles szövetcsíkkal varrja össze a zseb "száját", hogy szétnyíláskor láthatatlan maradjon a szoknyával


Mérjük ki a 8 cm-t felülről, oda illesszük az egyik zsebet úgy, hogy ráhagyási pontnál illeszkedjenek. A zseb szegély vonala egyezzen a szoknyarész szegély vonalával, ne a fonák oldalán illesszük oda, hanem a külső oldala felől. Felvarrás után egy tiszta hajtott vonalat kell kapnunk, úgy, hogy a ráhagyások és a befordított zseb is egy irányba néz


A hátrészre ugyanígy a divatszövet felőli oldalról varrjuk fel a zseb másik felét.


Szokás szerint fogjuk össze a két varrat vonal szerint az oldal- és hátrészt, varrjuk össze úgy, hogy a zseb "szája" kimaradjon. Itt megtehetjük, hogy folytatólagosan haladunk a varratvonallal körbe a zseben, vagy elvarrjuk a szálat és külön varrattal csatlakoztatjuk a zseb fölötti rövid részt. Ezután a zsebet úgy helyezzük a gép alá, hogy a varrat vége illeszkedjen pontosan a zseb kezdő varratához, folytonos legyen a vonal, varrjuk körbe a zsebet és a záró varrat is illeszkedjen az oldalvarrat befejezett öltéséhez.


 A hosszú ráhagyást vágjuk vissza rojtmentesre, vasaljuk ki nyitottra és szegő öltéssel fejezzük be.

A nyílás kialakítása

 Jobb kezesek a bal oldal- és hátrész közé, bal kezesek értelem szerint a jobb oldalra tervezzék ezt. Persze lehet a hátsó középre is, de mivel gyakran egyedül öltözünk jóval kényelmesebb és célszerűbb oldalt zárni a szoknyát. Aki mégis a hátsó középre szeretné egész egyszerűen vágjon egy egyenest a legfelső abroncsvezető vonaláig és azt varrja körbe a nyílás panelekkel a következő útmutató szerint.
Vágjunk ki egy 3 és egy 6 cm széles téglalapot, ami a legfelső abroncsvezető hosszáig ér (nálam 21 cm), hagyjunk megfelelő ráhagyásokat és vasaljuk be, a szélesebbet félbe hajtva is vasaljuk le


Tűzzük hozzá a keskenyebbiket az oldalrész széléhez, úgy, hogy a ráhagyás vonalak egyezzenek a mintákon. Úgy illesszük össze, hogy a divatszövet oldalról tudjuk majd befelé hajtani a nyílás szövetet. Az alsó ráhagyást felhajtva varrjuk le, felül a ráhagyás eltűnik majd a szoknya boncban (öv). Hajtsuk át és vasaljuk le a szélénél, úgy, hogy az oldalrész ráhagyása befelé hajoljon vele együtt. Láthatatlan öltésekkel varrjuk körbe, hogy kívülről csak pár öltés pont látszódjon.


A hátrész széléhez is fogjuk hozzá a szélesebb nyílást, úgy hogy a divatszövet felőli oldalról tudjuk majd vissza hajtani, szintén az alsó ráhagyást felhajtva varrjuk le a kijelölt szabásminta vonalak szerint. Majd a levasalt félvonal szerint és érintkezve a varrat vonalával hajtsuk be, de itt ne hajtsuk össze vele együtt a szoknyaszél ráhagyását, hanem azon túl kell nyúlnia a nyílás szövetének. Ezt is láthatatlan öltésekkel varrjuk körbe, alul is. Így kívülről-belülről egy szép kinyúló szövetdarabkát nyerünk, ami a szoknyaszél ráhagyásán is túllóg kissé.


 A két szél összevarrása előtt vágjuk méretre az abroncsokat és illesszük be a vezetőkbe ezeket. Ezután fogjuk össze a két oldalszélt (a keskeny nyílás szövettel behajtott ráhagyást kicsit vissza kell vágni, hogy ki tudjuk hajtani és össze varrni a hátrésszel az oldalrészt) és varrjuk össze az utolsó elvarratlan szoknya részeket is a nyílás vonaláig.
A kinyúló nyílás alsó szélt tartós öltésekkel varrjuk hozzá az oldalrész befelé fordított és levarrt nyílásának alsó széléhez, úgy, hogy össze fogva tökéletesen fedjék egymást. Kívülről semmi ráhagyásnak, varratnak, stb.-nek nem szabad látszania!

A derékbonc felvarrása

 A hátsó részt szedjük ráncba, olyan hosszúságban, mint a lemért derék körméretünk harmada (az enyémen 26 cm). Attól függően, hogy ki milyet szeretne lehetnek egészen szabályos ráncok, vagy simán behúzottak. Nekem az utóbbi lesz, mivel a hátsó drapéria miatt úgyse fog látszani belőle semmi.

 Amennyiben olyan drapéria fedi a szoknyát, amit az alapidomhoz kell varrni, akkor készítsük el és férceljük hozzá a felső szélhez. Nálam a hátsó kis drapéria ilyen.

 Vágjunk ki egy olyan hosszú csíkot, mint a derék méretünk, lehetőleg szálirányosan a szövetből, ráhagyásokat is számítsunk. A derékbonc 2-3 cm széles legyen, kivághatjuk dupla szélességben és össze hajtjuk, vagy pedig 2 külön darabból.
A belső oldalról varrjuk a szoknyához a boncot, legjobb kézzel, hogy mindenhol jól illeszkedjenek a varratvonalak. Ezután vasaljuk fel a boncot és egy stabilizáló varrattal menjünk végig szintén a belső oldala felől. Bevasalhatjuk a többi ráhagyást is, ill. a középvonalat is. Majd hajtsuk be a boncot és a varratvonalhoz illesztve tűzzük le végig a szoknya külső oldalán is. A szép tiszta külcsín végett ezt láthatatlan öltésekkel kézzel varrjuk össze - az oldalrész nyílás szélével kezdjük, menjünk végig alul, majd a hátrész oldalszél nyílását hagyjuk utoljára. 


Itt középen egy francia kapocs hurkos részét illesszük be a nyílásba, és jól varrjuk be, zárva a nyílást is. A kapocsból csak a kis hurok látszódjon ki, hogy a bonc mindkét oldaláról nézve csak a hurok fejecske látszódjon ki.


 A bonc felső szélét vasaljuk még egyszer át és egy varrással erősítsük meg, hogy ne tudjon begyűrődni!

 Varrjuk fel az abroncsokat összefogó szalagokat is, közvetlenül az abroncsok végeihez a ráhagyásokra.

A kapcsok felvarrása

 Értelemszerűen a hátrész széléhez fognak esni a francia kapcsok hurkos részei, az oldalrészhez pedig a kampós részek. Közepes nagyságú kapcsokat válasszunk, vagy az egészen nagy lapos fajtát, ebből elég 2 db is, ebben az esetben kihagyható az oldalszél nyílásába bevarrt kis hurkocska (lásd fentebb a bonc befejezésénél!). Tehát felülről kapcsoljuk rá, hátrafelé tartva a boncot felvételkor a szoknyán. Így a bonc külső feléről láthatatlan marad a záródás.

 A kapcsokat úgy varrjuk fel, hogy a kampós felénél végig a kampó alsó részét is, a hurkos felénél pedig a hurok szárakat is férceljük a szövethez, hogy ne váljon el róla így stabilabban fogja majd össze.
Érdemes a nyílásra is varrni pár kapcsot, hogy összetartsa a szoknyát. Felvarrás után az ujjunkkal kissé összenyomjuk a kapcsok kampós felét, hogy jobban simuljanak és jobban kapaszkodjanak a hurkokba.

Az alj befejezése

 Ha mindez megvan tegyük fel próbababára egy estére "állni" a szoknyát, hogy kinyúlja magát a szövet és a varratok. Sohase szedjük fel az aljat rögtön, éppen ezért, hogy egyenletes legyen a befejezés az alján. És egy kis pihenés se árt a jól végzett munka után! 

 Hajtsuk fel és rögzítsük a szoknya alját a ráhagyások mentén, vegyük fel és ellenőrizzük, hogy jó lesz-e a hossz. Érdemes cipőt is felvenni ekkor, amit viselni fogunk hozzá. Az 1880-as évekbeli szoknyák már kacéran lábfej mutogatóak, és nem érnek le földig, ezért a legjobb ha egy kissé magasan van. Értelemszerűen a hátsó rész is elálljon a földtől.
Elnézést a homályos képekért, de csak illusztráció...


 Felhajtáshoz kivághatunk egy hosszú csíkot a szövetünkből, vagy a kiszabás kezdetekor a felhajtás részét hozzászámolva annyival hosszabb alsó ráhagyással vágjuk ki a szoknya részeket; ez nem uszályos "rövid" szoknyáknál célszerű is, hisz nincsenek akkora ívű kanyarulatok, amik begyűrnék a felesleget. Amennyiben uszályos az alj, érdemes a szabásminta papír szerint kivágni a kis csíkokat, majd összevarrni és ellentartva (hogy a ráhagyások befelé essenek) felvarrni, így elkerüljük hogy egyes részeken a felhajtott szövet meghúzódjon vagy begyűrődjön.

 Másik megoldás, hogy belül nem lesz divatszövet felhajtási része az aljnak, hanem rögtön hozzá varrjuk a keskeny ráhagyást a béléshez, a varratot pedig a koptató szalag fedi. Mindegyik korabeli elrendezés a felsoroltak közül, lehet tetszés szerint választani kinek melyik esik jobban kézre!

 A felhajtás csíkjának nem kell olyan szélesnek lennie, egy 5-10 cm széles szelet bőven elég, hogyha esetleg kifordulna a szoknya szép belrészt mutasson.
A szoknya külső oldaláról illesszük össze a behajtási csíkkal, ügyeljünk arra, hogy a fonák oldal és a varratok ezen majd befelé essenek. Varrjuk össze és hajtsuk ki a behajtást.

Vegyük a koptatót (a szövet színével megegyező vagy egy árnyalattal sötétebb legyen, de sohase világosabb) és tűzdeljük fel úgy a varrat vonalra, hogy egy kb. fél cm-es része vagy a fele kissé túlnyúljon a szoknya rész felé, behajtáskor ez majd túllóg az aljon, így védve a kopástól azt. Varrjuk fel két sorban úgy, hogy egyszer a behajtási csík varratvonala mellett és egyszer a legszélén, ott ahol a behajtási csíkra esik (piros nyilak jelölik).

 Ezután vasaljuk fel a behajtást, vasaljuk le a vágott felső szélét is, hogy könnyebb legyen szépen kézzel a szoknyához fércelni. Abban az esetben lehet gyorsan gép alatt áttolni, ha díszítés fogja takarni a szoknyát; ekkor a lustaság és gyorsaság bocsánatos bűn.
A felvarrt kész alj

Kész a szoknya alapidom!!!

 Ezzel befejezve végre elkészült a szoknya alapidomunk! Majd a derék elkészültével tudom rá felvarrni a dús csipkedíszt és a kísérő szalagokat, addig így "pőrén" tökéletes bemutatni, hogy pontosan mit is értünk el a korabeli minta és szabászati eljárást követve.

 A hátsó drapériát nem csipkedtem fel dúzosra, direkt azért, hogy látszódjon az alapidom formája. A felszedett drapéria fogja majd a hátsó résznek a jellegzetes nagy és könnyedén puffasztott turnűrös külcsínt kölcsönözni. Anélkül önmagában nagyon szép ívelt esésű. A szoknya alja a felhajtásnál a vasalásnak és a dupla bélésnek köszönhetően kiegyenlítette magát és meglehetősen jó tartást ad a szoknyának.

 Ezen kívül szép befejezést és sok alsószoknyás érzetet ad, ha belülről az szoknya aljához balayeuset készítünk.

 Mivel a tükrös selfijeim nem sikerültek túl jól, ezért megkíméllek titeket a továbbiaktól és a próbababára feldobva mutatom meg a kész alapidomot:
A szoknya alapidomom, csupán a hátsó részt fedi a divatszövet, elöl csak alulra raktam egy jó 15 cm-es csíkot, hogy a fellibbenő csipke alól szépen kilátszódjon- esetleg. A drapéria kemény fogású pamut organtinnal van bélelve, ez fogja majd segíteni, hogy tartása legyen, enélkül a lágy pamutszatén össze nyeklene.

Előlről és hátulról, jól látszik mennyire karcsú lesz az idom ezekből a szögekből nézve, ami a fő cél volt!

 Ha majd feldíszítem a szoknyát és végleg elkészül rakok fel képeket, hogy milyen a csupasz alapidom teljes pompájában. De addig is mindenkinek sikeres abroncsos turnűrös szoknya készítést kívánok!

 Ahogy ígértem a végeredmény: elölről, hátulról és a két oldalról, mert más-más a masni elrendezés. Nagyon csajos, nagyon habos babos! Csini!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések