Segítség és tippek 1886-os fűző készítéséhez 2. rész

Folytatása az első résznek, amiben elkészítettük a testünknek megfelelő kényelmes fűzőmintát!

 Amikre szükségünk lesz:
-egy jó erős szövet a fűzőhöz, mivel ez 1 rétegű lesz ezek jöhetnek szóba: sávolyszövet (vagy munkásruha szövet), igazi nem nyúlós farmer anyag, köpper szövet, coutil vagy egyéb fűzőnek való erős vászon, karton is akár.
-varró eszközök, cipész ár, stb.
-megfelelő fűző merevítők: spirál vagy rugós acél, sima laposacél, műbálna szila, zsinórozáshoz keskenyebb zsinór és maga a gépezet (egyenes vagy kanál alakú)
-szegő, hímzőcérna, csipke, stb. dísznek tetszőlegesen

 Alapanyag beszerzési helyek:
Magyarországon a Taylor tánckellékes szakboltban lehet személyesen vagy online megrendelni: van többféle szélességű rugósacél,ehhez végek és gépezetek is simák és a hajlítottak.
 Az EU-ne belül a Nehelenia patterns és a Sew curvy árul mindent ami a fűzőkhöz csak kellhet, a fentieken kívül szövetet, díszeket, műanyag bálnaszilát és laposacélt, illetve a Sew curvy minden eszközt is ami fűző készítéshez csak kellhet.
 Ezek mellett érdemes megkérdezni a helyi méter- és rövidáru boltokat, mert előfordulhat náluk is bármi. Illetve ebayről és a nagyobb online piacokról is lehet rendelni bármit a megfelelő keresőszóval.

Alátámasztandó, hogy egy fűzőnek nem kell kifejezetten ridegnek és merevnek lennie, ez az 1885 körüli darab pamut jerseyből készült, köpperszalag merevítő vezetőkkel.

 Rövidítések:
A fűző összevarrandó alkatrészei AR, derékvonal DV, merevítő vezető MV, hátsóközép HK és előközép EK.

A fűző elkészítése

 Fogjuk a szabásmintánkat és egy egyenesre kiterített szövetünkön a szálirányoknak megfelelően helyezzük fel, rajzoljuk körbe, jelöljük be a DV-at és szükség esetén az AR-ek felére eső merevítőszálak helyét is. Összeillesztési sorrendben számozzuk meg itt is az összes AR-t a ráhagyásokon! Majd fordítsuk a visszájára az AR-eket és tükrözve ismételjük; így jön ki a törzs jobb és bal oldalak részei.

Úgy helyezzük az AR-eket a szövetre, hogy az EK és HK vonal párhuzamos legyen a szövött szegéllyel.

Minden jelölést a ráhagyásokra írjunk fel, így nem fogják elcsúfítani a kész fűzőt. 

Kivágáskor az EK vonalánál a behajtás miatt nagyobb ráhagyást hagyjunk, illetve a HK vonalánál is jóval markánsabbat, hogy a merevítő szálaknak és ringli köznek legyen bőven hely behajtás után. Később mindig könnyebb visszavágni! Egyébként az összeillesztési oldalakhoz 1-1,5 cm széles ráhagyások elegendőek.

A gépezet beillesztése

 A következő lépésben az I. AR gépezet menti beillesztéséhez vágjunk ki oldalanként 1-1 szélesebb csíkot. Persze a gépezet bevarrása úgy is kivitelezhető, hogy nagyobb ráhagyást adunk az EK vonala mentén és szépen vissza hajtjuk, majd ahogy a próbamintánál egy fércbontóval vissza vágjuk a gépezet horgainak a vonalai mentén, bekenjük foszlásgátlóval, beillesszük a gépezetet és vissza varrjuk a túloldalon a ráhagyást. Ám ebben az esetben a vágások tartóssága nem garantált!

A gépezet behajtására szánt csíkokat is a szélnek megfelelően párhuzamosan vágjuk ki az EK vonalával, legyen megfelelően széles, hogy a gépezetet közé tudjuk majd varrni, ill. a rákövetkező merevítőket és még vissza is tudjuk hajtani a szélét; szóval ne legyen túl keskeny. A képen két kivágott rész látható az I. AR-hez viszonyítva.

Kezdjük a bal oldali résszel, mert ez a legkönnyebb, ide fog beillesztődni a gépezet "gombos" része: simán összeillesztjük az EK vonal mentén a csíkkal, végig levarrjuk, majd belülről nyitottan kivasaljuk a ráhagyásokat, egyszer a külső feléről is átvasaljuk, hogy szép sima legyen, majd behajtjuk a varrat mentén és levasaljuk az egészet.

A bal oldali első rész szépen összevasalva a behajtott gépezet ráhagyással, mindkét oldaláról mutatva.

Következik a jobb oldali rész: az EK vonalhoz illesszük oda a mintát és ahol be van rajta jelölve a gépezet teteje és alja, jelöljük be ott is a fűzőn.

Fogjuk a gépezet "horgos" felét és fektessük fel a bejelölt vonalak közé (nálam kissé le kellett nyomni, mert a kanál alakú gépezet ívelt, de aki egyenes gépezettel dolgozik, az csak simán ráhelyezheti) és jelölő ceruzával vonalkázzuk meg a "horgok" beillesztési pontjait (pont úgy mint az első részben a próbánál!).

A végeredménye az előző műveletnek. Ezután fogjuk össze a behajtandó ráhagyással és varrjuk össze úgy a két részt, hogy ahol a "horgok" lesznek ott nem varrjuk le, szimplán emeljük fel a varrótalpat és folytassuk a következő vonalkától a rákövetkező vonalkáig.

Varrás után itt is vasaljunk: először belülről, hogy szétnyíljanak a ráhagyások, majd a másik oldalról, végül összehajtva.

Próbáljuk be a két ráhagyás közé a gépezetet, hogy megfelelő lesz-e?

A hurkos oldal kipróbálva a gépezettel, mindkét oldalról. 

 Az alkatrészek összevarrása

 Ezután vegyük ki a gépezetet és értelemszerűen varrjuk össze szépen sorban az AR-eket. Varráskor ügyeljünk arra, hogy mindig egy szélről haladjunk! Tehát, ha fentről indítjuk a varrást, onnantól kezdve az összes többi részt is fentről indított varrással csatlakoztassuk. Ez azért fontos, mert a varrógép szálainak a feszültsége kissé meghúzza a szövetet, és ha összevissza (egyszer fentről, egyszer lentről) varrjuk össze az AR-eket, akkor ráncos lehet a szövet utána.

A két oldalrész összevarrva. Nálam a ráhagyások a külső oldalra esnek, mert majd kívülről felvarrt MV-k lesznek rajtuk, amik majd takarják. Ha valaki belülre akarja tenni a merevítéseket, akkor természetesen a ráhagyások befelé nézzenek.

  Foglalkozzunk először is a hátsó résszel, a ringlik és HK MV-inek az elrendezésével. Vasaljuk befelé a ráhagyást, majd 1-2 mm-el a HK levasalt vonalától varrjuk le. 

 Mivel a hátrész igen magasan felér a lapockák vonaláig, ezért a felső pár centimétert - korabeli minták szerint - zsinórozással kell kibélelni, hogy felfeküdjön szépen a hát hajlatán. Mérjük meg a HK hosszát (33,5 cm az enyémen), ebből lemértem 27 cm-t, ami az acélmerevítő helye lesz, fent pedig a maradék a zsinóros bélés része. Ezt kis kék vonalkával jelöltem.

Vegyünk megfelelő vastagságú zsinórt és varrjuk be. Nekem 2 fért el egymás mellé, ez is jó, de 3 lenne az ideális. Sajnos nem igazán sikerült egyenesre levarrni géppel, kézzel mindig sikerült...

Egy kis extra lépés, hogy hajtsuk ki a HK és EK behajtásait és a kijelölt DV vonal szerint illesszünk be egy szélesebb szalagot (köpper is jó, én szakszerű szabó szalagot használok, ami vékonyabb a köppernél, de ugyan olyan jó a szakítószilárdsága). Hajtsuk vissza a HK behajtását és egy gombostűvel fixáljuk a szalagot. Ez a szalag fog segíteni, hogy DV-on az erős fűzéstől ne szakadjon ki a varrat vagy nyúljon meg a szövet.

A ringliket befogó MV-k 7 mm-esek lesznek, levarrom végig a másik szélét is, és ezzel egyúttal levarrom a derékszalagot is, megkapva az első hátsó MV-t. A hátsó MV-k mindig csak 1-2 mm-el legyenek szélesebbek a beillesztendő merevítésnél, hogy ne húzza szét befűzéskor a szövetet. Itt stabilan kell állnia mindennek!

Mérjük le a ringlik külső szélességét (felső kép), az enyém 8 mm. Ezek után egy kb. 1 mm-el szélesebb ringli közt mérjünk ki a merevítő vonalától és varrjuk le végig (a derékszalagot rögzítsük gombostűvel, hogy egyenes vonalban maradjon!). A levarrt vonalon is mérjük ki a zsinórozás hosszát és jelöljük be.

Varrjuk be a zsinórozást, majd fejezzük be a MV-t is. Próbáljuk be a merevítőszálakat, hogy biztos be tudjuk-e majd illeszteni. A képen ezért is kissé ráncos a szövet; a merevítő szálakat ne hagyjuk bent, vegyük ki és tegyük félre. Végezzük el ugyan ezt a fűzőnk másik oldalán is!

A széles ráhagyást vágjuk vissza kb. 1 cm szélesre, hajtsuk be és vasaljuk le, majd simán varrjuk le. Ezzel egy szép befejezett szegélyt nyerünk. Ha a zsinórozás nem lenne, akkor simán alá is lehetne hajtani a legszélső merevítőszálnak. 

A merevítővezetők elkészítése és felvarrása hátul

 Következő lépésben készítsük el a kívülre felvarrandó MV-ket. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a fűző szövetéből szálirányosan csíkokat kivágni. A minta szerint lesznek olyan MV-k amikbe 1, és amikbe 2 db acélmerevítések fognak menni. Én 7 mm-es spirálacélt (rugós acélt) használok, de ezeknek szerencsére már nem kell feltétlenül feszesen passzolniuk a MV-be (láttam olyan korabeli fűzőt is ahol a vezető majdnem kétszer olyan széles volt, mint a bele illesztett merevítő!), és a varratok miatt is számolhatunk nagyobb mérettel. Másfelől a spirál acélt sokkal könnyebb beilleszteni, ha van bőven hely, mert ez nem siklik olyan könnyen, mint a laposacél.

 Szóval, az egyszeri acéloknak hogy befedje és legyen ráhagyás is a levarráshoz 3,5 cm-es csíkokat vágok ki. A kettős merevítésekhez pedig 5,5 cm széleseket.

Hajtsuk félbe és kb fél cm ráhagyással varrjuk össze végig az egyes csíkokat.

Vasaljuk szét a ráhagyást, vasaljuk át a másik oldalról is a MV-ket. Ezután vágjuk vissza a széleken túllógó ráhagyásokat.

Vasaljuk ki a fűző ráhagyásait is, a sima oldalról is vasaljuk át. A DV-on és a mellrészen kis ékeket vágjunk a ráhagyásba (vigyázzunk, ne vágjuk be túl közel a varrathoz, nehogy kiszakadjon a szövet!), majd itt is vágjuk vissza a túl széles ráhagyásokat.

Az első hátsó varratra illesszük rá a szélesebb MV-t, vágjuk le a végénél méretre.

Először középen varrjuk le. Majd a két szélét varrjuk le. Nagyon fontos, hogy itt is ha felülről kezdtük a varrást utána mindig csak felülről haladjunk lefelé, illetve fordítva ha alulról kezdtük el. A DV és csípő éles hajlatánál figyeljünk oda, hogy megfelelően tartsuk a szövetet, nehogy becsípje valahol. A rákövetkező hátsó varratra is varrjuk rá a szélesebb vezetőt, ugyan így.

Ismételjük meg a fűző másik felén is, így elkészülve a hátsó MV-kel.

A gépezet bevarrása

 Következő lépés a gépezet bevarrása. Azért is varrtuk fel először a hátsó MV-ket, mert a gépezet később zavaró is lehet a varrásban. Viszont a gépezethez kell mérni a további MV-k összeillesztését, és addig nem haladhatunk tovább.

Először a "hurkos" felét varrjuk be: ezt a legkönnyebb, egyszerűen illesszük be a kihagyott varratok közé és varrjuk körbe a cipzár talpat használva. Elkövettem azt a hibát, hogy a varrótalp nyomását nem állítottam vissza a jóval szélesebb vezetők felvarrása után és párszor sikerült félrevarrni. Ne kövessétek el ezt a hibát, figyeljetek oda! Csak akkor tűnt fel mikor a másik oldalnak álltam neki, úgyhogy ez ilyen kis csúnyácska marad már örökre...

Illesszük oda az EK széleket egymáshoz és jelölővel pöttyözzük be a "gombok" helyét a gépezet másik felén, illetve hogy hol kezdődnek a varratok a széltől számítva, hogy szép szimmetrikus legyen a gépezet bevarrása.

A cipész árral tágítsuk ki ezeket a lyukakat.

Helyezzük be a ráhagyások közé a gépezet "gombos részét.

Varrjuk le ennek is a szélét.

A végeredmény: nem jó, de nem is tragikus. Szépen illeszkednek egymáshoz,ez a lényeg.

A merevítővezetők levarrása elöl

 Haladva tovább a varrással az eredeti minta szerint alulról legyező alakban nyílnak szét a MV-k. Rögtön kettő kerül a gépezet mellé. Itt sok mindenre oda kell figyelni, olyan problémák amikbe bele futottam és amik miatt látható a javító varrások helyei a MV-kön, mint pl.: becsípte a derékszalagot a varrás, becsípte a fűző egyik részét mikor nem figyeltem és nem húztam szét eléggé csípőnél az AR-eket, hogy megfeküdjön a gép alatt, lefutott a tű a MV széléről, elfogyott a MV és újat kellett csinálni és ezen a ponton már csak be akartam fejezni és nem foglalkoztam vele, hogy mennyire lesz szabályos és szép az egész; CSAK LEGYEN KÉSZ!!! (...később kijavítottam...)

 A probléma az volt, hogy habár ez az 5. fűzőm, de ez az első amit varrógéppel készítettem és kézi varrásnál ezek a gondok nem jelentkeztek, így viszonylag új volt ez az egész nekem is, de ezt is gyakorlással meg lehet tanulni, hogy mikor hol mire kell odafigyelni! A legtöbb problémám a derékvonal és csípő varrásakor merült fel, mert ott a szövet drasztikusan kanyarodik követve a befűzött test idomait. Úgyhogy mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy figyeljen oda ezekre a részekre.

Aki egyenes gépezettel dolgozik annak nem kell még egyszer levarrnia a gépezet széle mentén! Aki ilyen hajlítottal dolgozik mint én, húzzon vonalat a tetejétől az aljáig és aszerint varrja le végig az első MV vonást.

Most vesszük hasznát a széles ráhagyásnak! Mérjünk ki a varratól kb. 2 cm-t (bal részen kis kék jelölésekkel), majd vasaljuk be a szegélyt (jobb oldali részen).

Először varrjuk le a levasalt szél mellett, majd felezzük meg és varrjuk le középen is. Így elkészül az első két MV a gépezet bevarrásához használt részből.

A levarrt MV felé néző első ráhagyás szélt vágjuk vissza, hogy ne lógjon rá a varratra vagy azon túlra. Természetesen ezt azoknak nem kell, akik egyenes gépezettel dolgoznak, mert ott nem szélesedik ki az alja annyira, hogy ez problémát jelentsen.

Fogjuk a keskeny MV-t, tűzzük fel középre (vagy a minta szerint kijelölt helyre) és két oldalt varrjuk le, úgy hogy alul összeérjenek a MV-k. Ismét vágjuk vissza a következő túl hosszú fűző AR ráhagyást, ha szükséges! Ezután illesszük fel a szélesebb MV-t a következő ráhagyásos részre ami pont mellvonalra esik, hogy fedje azt, varrjuk le középen, majd két oldalt is. Itt is ügyeljünk, hogy alul összeérjenek. Ezután következik még egy keskeny MV, a fentiek szerint varrjuk le. Közvetlenül a ráhagyásra varrunk még egy szélesebb MV-t, ennek is az alja érjen össze. Így elöl (oldalanként) összesen 8 db MV ér össze alul. Majd ezután jön az utolsó, szintén széles MV felvarrása az oldalvarratra (mondjuk ezt lehetett volna az elején, mikor hátulról kezdtem, mert ennek nem kell alul érintkeznie a többivel).

Az alsó szegő felvarrása

 Következő lépésként az aljára felvarrjuk a szegőt. Ehhez először vágjuk le a felesleges lelógó részeket és kirojtozódásokat, hogy szép sima szélt kapjunk. A ringliket övező laposacél merevítőket mérjük le annyival rövidebbre, hogy a szegőket fel tudjuk varrni alá és illesszük be a fűzőbe! (Ez fontos lépés, amit hirtelenjében elfelejtettem, ezért is figyelmeztetek rá így az elején mindenkit...)

Az összes merevítő vezető levarrva, alul a szegély szépen levágva készen a szegő felvarrására. Felül még ne vágjunk le semmit, hogy a további kirojtosodást megakadályozzuk. 

A fűző belső oldalára tűzzük fel a szegőt, először a hajtás varrata szerint varrjuk rá, majd hajtsuk le a szegőt és 1-2 mm-e a szélétől ismét varrjuk le. Ez belülről jól biztosítja majd a kidörzsölődés ellen.

A sarkok szép elrendezéséhez a szegő ráhagyását 2-3 mm-el a fűző csücskétől hajtsuk be, a szegő szélén túlnyúló csücsköt vágjuk vissza, majd a szélt hajtsuk rá a fűző csücskére, hajtsuk fel a szegő külső felét, hogy takarja és fixáljuk.

Egy ilyen tisztán elrendezett csücsköt kell kapnunk, amiből a fűző csücske nem lóg ki. Végezzük ugyanezt el a fűző hátsó szélén, a másik oldalrészen is.

Hajtsuk fel végig a szegőt, hogy a belső varratvonalakat takarja; ha szükséges vissza is vághatunk a fűző alsó széléből, hogy jobban simuljon rá a szegő, ill. manipulálhatjuk a szegőt is, hogy szép egyenletes ívben haladjon.

A szegőt kívülről kétféle módon varrhatjuk fel: gyorsan a széle mentén varrógéppel, vagy láthatatlan öltésekkel a behajtott szélben. Az utóbbit választottam, mert sokkal tisztább befejezése a szegőnek és bármilyen pántnak.

A merevítések beillesztése

 Következő lépésben az acélmerevítők beillesztése következik. Azaz következne, mert elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem, hogy fentről a ringliket körbefogó acélok vezetőjét már zsinórozással zártam, és most alulról is zártak lettek a szegővel... De mivel már fentebb említettem, hogy a zsinórozások bevarrását elrontottam és nem lettek szép egyenletesek, így egyszerűen azokat visszabontottam, kivettem a zsinórokat és felülről beillesztettem a sima laposacél merevítőket. Ezután kézzel szépen vissza varrtam a zsinórozást, és így már be is fért az ideális 3 sor zsinór is! Probléma megoldva és nyugodtan alszok, hogy nem maradt csúnya az a rész!

A zsinórozás végleges formája, a lapos acél merevítések is beillesztve.

 És mielőtt elfelejteném megemlíteni: a ringliket övező vezetőbe mindig lapos acél kerüljön, sohase spirál, mert az elhajlik és nem tartja egyenesen a fűzés vonalát! Ezek a merevítők pont olyan hosszúságúak legyenek, mint a kijelölt méret a fűzőn (mínusz a szegők vonala).

A sima lapos acél egy nagyon vékony fehér műanyag borítással bír rozsdásodás ellen, ha méretre vágott darabot rendelünk akkor a végei is műanyaggal vannak zárva, így jóval célszerűbb. A spirál vagy rugósacélt is lehet méretre rendelni, ebben az esetben fém végekkel zárják.

 A többi merevítőket mérjük ki, úgy hogy felül is maradjon hely a szegő levarrásához; sőt pár cm-rel rövidebbek is lehetnek, régi fennmaradt fűzőkön is látszik, hogy nem feszülnek rá a szegőre a merevítés végek, sőt a spirálacélnál a rugós mozgás végett jobb is ha van hely nekik!

 Szóval illesszük be a vezetőbe a merevítéseket, vágjuk le a fűzőn a MV-k kiálló végeit és szálakat végig a fűző tetején is, és varrjuk fel a felső szegőt a fent már részletezett mód szerint. Ez után tetszés szerint díszíthetjük csipkével, hímzéssel és szalaggal a felső szélét, de díszítetlenül is hagyhatjuk - ahogy tetszik!

Felülre fehér szegőt varrtam és azt cikcakkos lila csipkével díszítettem. Így kissé hímzéses jellegű lett a teteje, aki tud jól hímezni az kézzel is megcsinálhatja - vagy varrógép programmal.

A ringlik beütése

 Ennél a szakasznál nagyon fontos a szimmetria,mert ha a ringliket rosszul ütjük be a fűző két oldala elcsúszik egymás mellett. Először jelölő ceruzával a fűző egyik oldalán pöttyözzük be a ringlik helyét. Ahol a DV van, ahova a derékszalag esik ott egymáshoz közelebb legyenek a ringlik, hogy a fűzést arra a részre koncentrálja.

Felül és alul 1,5 cm-es közöket hagytam, a DV-nál 1 cm-t négy ringlinek. A szegőbe ne üssünk ringlit, hanem attól mérjük a legszélsőket.

A lyukakat kitágíthatjuk cipész árral is, vagy kiüthetjük a ringlihez mellékelt kis eszközzel. Mielőtt megcsináljuk a lyukakat győződjünk meg róla, hogy a két acél merevítő között is pont középre essen a lyuk!

Üssük be a ringliket, majd mérjük ki mellé a megfelelő helyekre a fűző másik oldalán is a ringlik helyét.

Végső csinosítás

 Legvégül ki is hímezhetjük a merevítőszálak végeit, illetve bármilyen díszítéssel láthatjuk még el a fűzőt tetszés szerint. Hímzést a merevítőszálak fixálása végett is szokták alkalmazni befejezőlépésként, a műanyag bálnaszilán akár bele is lehet tűzni, ezzel megerősítve a helyét, ez is korhű megoldás - ahogy az is, hogy egyáltalán nem hímezzük, bár ezt csak a legegyszerűbb fűzőknél szokták. Minél szebb a fűzőnk anyaga aszerint lehet annál kacifántosabb a hímzés is, sőt túlnyúlva a merevítők fixáló pontján valódi díszét is képezheti egy elegánsabb darabnak. A hímzést először gyakoroljuk be egy szövet darabon, míg szépen nem megy.

A legegyszerűbb hímzés minták keresztbe, macskaköröm és középen csomózott alakban, illetve ágacska formában.

A kivitelezett hímzések külső és fonákoldala. A fenti mintákat tetszés szerint lehet vegyíteni is, vagy új formákat kikísérletezni.

Egy ilyen komplexebb virágos mintát választottam, ami jól illik a levendula lila díszekhez, mert kicsit olyan mint a kötegbe fogott levendulák, másrészt pedig elfedi az öltési hibákat. Felül a mellvonalra eső MV-ket díszítettem egy hosszabb ágacska mintával, illetve hátul szimplán keresztezett öltésekkel.

A fűzőszál behelyezése

 A fűzőszált vagy zsinórt úgy helyezzük be, hogy fentről a két oldal ringlijében kezdjük a két vég befűzését és kereszt alakban haladva lefelé a DV vonal két egymás mellé eső ringlijénél húzóhurkot képezzen, amivel a fűzést fogjuk eszközölni; ez után lefelé is keresztben haladva alul csomózzuk össze a végeket. 

Ezen a mintán a DV helye is jelölve van és ahhoz képest a húzóhurok. A fűzőszálat sokkal könnyebb az úgynevezett "bobkin"-nel beilleszteni, ami egy nagy méretű tű, kifejezetten fűzési célra és most ismét kapható a Sew cury boltban. Nekem nincs, úgyhogy foszlásgátlóval kentem be a végeket, hagytam megszáradni és azután már sokkal könnyebb volt a kis lyukakon átfűzögetni.

A végeredmény

 Eddig ez a fűzőm a legkényelmesebb: mellben és csípőn nem szorít és tökéletes korabeli alakot nyújt. Természetesen vannak hibái - mint fentebb a folyamatleírásban ecseteltem is - ha valakinek ez az első, második vagy sokadik fűzője, ne csüggedjen, minden egyes projektből tanulunk valami újat, csak csinálni kell! Hátul nem fűztem be teljesen, csak gyorsan a fotók erejéig felkaptam - meg amúgy se olyan egyszerű egyedül befűzni magunkat, és most nem volt kedvem a tökéletességgel macerálni pár gyors fotó kedvéért. A helyzeten nem javít,hogy nem tudok jó selfiket készíteni, szóval a képek is elég bénák... Íme a végeredmény:

 Őszintén remélem hogy ezzel a két részes fűző készítési útmutatóval sikerült meghozni a kedveteket egy jól álló, korabeli fűző elkészítéséhez. Mindenkinek gyors és problémamentes fűzőkészítést kívánok - és kitartást!