Az év divatja: 1826
Divattudósítás részletek az 1826-ban kiadott La Belle Assemblée-ből, ezekből fordítottam magyarra a divattudósítások érdekesebb vonatkozó részeit, hogy átfogó képet kapjunk az év divatjáról.
Mivel ez a bejegyzés igen hosszú lesz, akit pedig nem érdekelnek a hosszabb-rövidebb divatleírások, azoknak egy kis összefoglaló, hogy lehessen minél előbb nézegetni a sok szép képet:
-Szövetek: díszes nappali ruhákhoz olcsóbb és strapabíróbb selymeket használtak, mint pl. a gros de Naples, ami erős, tartós, tompa fényű selyem, szálirányosan szőtt enyhén bordázott felülettel; vagy pamuttal, mint a könnyű nyári Cotepali szövet, vagy gyapjúval (Barége, ami könnyű és áttetsző, vagy a finom bordás felületű Bombazine) is vegyített selymeket akár. Egyszerű nappali ruhákhoz nyomtatott mintás kartont, puplint. Könnyű nyári öltözékekhez fehér perkál, batiszt, muszlin (ennek sokféle fajtáját ismerték, úgy mint indiai, egyiptomi, jaconet, stb.) és organtin hímzett szegéllyel, fodrokkal. Báli és esti öltözékekhez a könnyű krepp, géz vagy tüll felsőruhát viseltek selyem atlasz vagy szatén alsóruhához, amit aztán divat szerint díszítettek selyem rolókkal, hengerekkel, dudorokkal, pántokkal, csipkékkel, stb.-vel. A tartósabb selymek közt egyre többször tűnik fel a fényes taft is. Télen bársonyokat, posztókat és gyapjú szöveteket választottak a ruhákhoz, e közül is a merinó szövet volt a legkedveltebb.
-Minták: a minták kicsik, vagy közép nagyságúak, tömötten elrendezettek. A csíkos öltözékeken (főleg a selymeket szerették csíkosan hordani) matt és fényes, vékony sávok váltakoznak, vagy egy szín világosabb és sötétebb árnyalata. A kockák is ilyen vékony szálakból formálódnak, jól elkülöníthetőek az egyes színek. Különösen kedvelt a skót kockás tartán minta. A sima színű ruhákat pálma, lótusz levél és egyéb keleties mintákkal hímezték vagy festették ki.
-Színek: a természetben megtalálható és természetes úton is könnyen előállítható színeket használták, úgy mint: levél zöldek különféle árnyalatai (télen a sötétek, nyáron a világosak), virágok színei, lila, stb.; az égszínkék és a rózsaszín különösen kedvelt divatszínek voltak, ill. a barna, kék és rózsaszín minden árnyalata. Bogyók pirosas színei, citrusfélék sárga árnyalatai, stb. Az ásványi kőzetek élénk és a drágakövek ragyogó színei, különöse a rubint piros és a borostyán barnás-narancsos árnyalata is kedvelt volt. De az állatvilágból is az őz fakó barnás bundájának a színe, vagy a hím kacsák élénkzöld nyaka is divatos. Barna, drapp, szürke a legigénytelenebb színek minden viselethez. Emellett nyáron a fehér uralkodott, estélyi öltözékekhez pedig a feketét is használták, színes díszekkel mindkettőt. A divatlapok többször említik a levendulát is, mint divatszínt, ám ezzel vigyázni kell, mert nem a mai értelemben vett lilás árnyalatot tudták előállítani belőle, hanem egy sokkal fakóbb, kékes színben volt elérhető, így is gyakran a szürkés árnyalású volt a divatos. Rikító színek közül a muskátli piros és kanári sárga amik még említésre méltóak az év divatszínjei közül.
-Díszítések: a ruhákon a díszítések nagy része a szoknya térd alá eső részére szorítkozik, főleg a szegélyre, úgy mint: vattázott hengerek, dudorok, rolók, stb.; levarrt behajtások, kicsipkézett rüssök, csipke fodrok, hímzések aranyból vagy ezüstből, és ezek megspékelve tollakkal, virágokkal, meghintve gyöngyökkel, gyöngyös hímzéssel kivarrva, masnikkal, szalagokkal, stb. Ebben az évben, azonban már a sima fodrok kezdik kiszorítani a vattázott hengereket, széles dudorokat. A csipke fodrokat előszeretettel készítették estélyi ruhákhoz a drága selyem szállal hímzett blond csipkéből, nyári ruhákhoz pedig gyönyörűen hímzett szövet fodrokat használtak. Ezután a mellkas van még összhangzóan díszítve, a nyakkivágás szép fodros csipkével környékezve, az ujjak úgyszintén a ruhához hasonlóan. Kedvelt ujj forma lesz ekkoriban, különösen estélyi és könnyű nyári ruhákhoz, hogy egy golyó ujjat a ruha szövetéből készítenek, és ezt áttetsző szövetből készült, sonkaujj formájú, teljes külső ujjal fedik be.
-Ruha forma: A derékvonal végre megfelelően helyezkedik el, gyakran széles szövet övvel kiemelve a karcsúságát, hosszú sallanggal megtoldva, de a ruha szövetéből vagy az azt díszítő szalagból összhangzó színben. A boglár díszítés is, az öv kapcsolatát rejtve, hátul igen divatos lesz. A sonkaujjak (gigot) már mindenhol ott vannak, egyelőre még mindig mérsékelt nagyságban, de már határozott elmozdulás történik a túlkapások felé. A kis buggyos golyó alakú ujjakat már csak az estélyi öltözetekhez viselik, olykor ez is kiegészítve egy áttetsző szövetből készült sonkaujjal. A keblek szélesen elválasztottak, aminek a hatását fokozza a mellkasra vállak felé szétállóan helyezett rengeteg dísz is. A szoknyák rövidek, uszályt csupán az udvari- és díszruhákhoz viselnek. Az általános szoknyahossz bokáig érő, kivételt a táncolásra szánt báli ruhák képeznek, amiken az alj egészen magas, bokát és vádlit mutató. A szoknyák csípőtől lefelé egyenletesen bővülnek, az alsó bőség már határozottan szélesebb, mint az előző évben és hátul is jobban eláll a ruha far részen.
-Kalapok, fejdíszek és főkötők: csinos főkötőt hordhat fiatal és öreg, hajadon és férjezett, díszítésük finom csipke, kis virág bimbók, apró szalag csokrok, lógó lebenyek. A francia Cornette főkötő igen divatos. Turbánt estélyekre, vacsorához, stb. társasági összejövetelekre asszonyok viseltek, ezeknek többnyire egyetlen díszük a szépen omló paradicsommadár tollazata volt. Díszes kalapokat is viseltek ugyan ezekre az eseményekre, ezeket is főleg házas asszonyok és matrónák. Utcára vagy a magas tetejű, széles karimájú Opera kalapot viselték, vagy az arcot takaró, behajtott karimájú Leghorn kalapokat. Ezeket többnyire a sima nappali főkötőre tették rá. Díszítésük szalag, szalag csokrok, tollak, virágok, csipkék, gazdag csipke fátyol, stb. Újdonság, hogy a kalapok karimája megnő, szintúgy a tető is. Új díszítésként a szabadon lebegő két szalagdísz helyett, már egy hurokba van körbe fogva a karima két oldalszéle közt. Gyakran ennek a huroknak a közepén csokordísz is van.
-Frizurák: a haj középen két oldalra elválasztott (nem kell pont középre esnie a választéknak, lehet aszimmetrikus is), a homlokra oldalról dús és tömött göndörített haj van ráfésülve, amik a fülcimpa vonaláig érnek, takarva a halántékot. A konty a fejtetőn dúsan rendezett masni szerű bogba, hármas hurkokba, fonatokba, stb.-be van elrendezve, az elrendezése határozottan magas ívű és jól tömött. Ezt szép hajfésűkkel, tűkkel tűzdelték meg. Homlokhoz díszes hajpánttal szorították. De a ruha díszével megegyezően virágokkal, szövettel is ékítették a frizurát. Virágdísz a fiatalság kedvelt fejéke volt, míg tollakat csak a díszruhákhoz vettek fel asszonyok.
"[...] Habár maga Január is gyakorta eléggé hideg, mégis sokkal jobban számít a sétálásra, mint November vagy December; és úgy értesültünk, hogy finom posztó pelissék* valószínűleg igencsak uralkodni fognak a reggeli promenádokon. [...] Hatalmas, meleg, körbe burkoló sálak szintén , a leggyönyörűbb mintákkal és változatos színekben, igen érvényesülnek mint utcai burkonyok a magasan zárt ruha fölé valamely téli szövetből. A posztó pomerániai mantillákat angol kasmírnak hívják (hogy miért, nem tudjuk, mert teljesen eltérnek a kasmírtól) nagyon kedveltek sétához: jól készítettek; de igen kevés különbséget vettünk észre rajtuk a tavalyi formájukhoz képest, kivéve az elnevezésüket. Kocsiban a bársony velencei köpenyek nagyra vannak becsülve; a nagyon sötét kékekért rajonganak a legjobban: néhány ilyen izlésteljes köpeny selyem tartánból van, finom cobollyal díszítve. A karmantyúk igen általánosak, és a kör alakú, szőrme mantilla gallérok is igencsak uralkodnak.
A Leghorn kalapok, nagyok, és igen zárt alakban, még mindig kedveltek sétához; igen egyszerűen díszítettek egy bájos gazdagon árnyalt szalaggal, élénk de sötét színekből, illően az idényhez, hasonló sallangokkal; fekete fátylat viselnek ezekhez. A szatén capote kalapok, mégis, sokkal illőbbek, mint a szalmák vagy Leghornok, és a magasabb osztálybéli szép promeneusesek* néhány tagján már láttuk. A szatén kocsikázó kalapok gyakran bársonnyal béleltek; de semmi más sem annyira csodált most, mint a fekete bársony kalap, ugyanabból készült széles pánt szalaggal, a végei gazdag kihurkolt rojtban végződnek. Ezt az ízléses és előnyös kalapot, amit enyhén a homlokra tolnak, simán sétához viselik; de a kocsiban, egy csodás kreppelt fűzfa virágzat, fekete vagy fehér, van hozzá toldva, és kecsesen omlik le a bal oldalon. Fiatalok igen gyakran bélelik rózsaszínnel a fekete bársony kalapjaikat; mégis a legdivatosabb a fekete bélés - egy olyan módi amitől valaha elfordultunk, és meglepődünk, hogy olyan hölgyek, akik megvizsgálták a jellegzetességeiket mégis alkalmazzák, mert sötét árnyat vet a legfehérebb bőrre is, és a barnák, ettől a sötét árnyéktól, sápadtnak tűnnek és sokat veszítenek az eleven varázsukból. [...]
Reggeli deshabillekhez* a sál mintázattal készült ruhákat igen kedvelik. Mintázatuk és anyaguk oly megközelítőleg utánozza az indiai szövetet, hogy majdnem be is csapják a szakértő szemeket is; az élénk indiai vörös alapúak a kedveltebbek; és amikor ez az áru helyesen van elkészítve, ruhát képez, és igen gyakran, mint házi öltözék egész napra viselik. A fehér alapra helyezett könnyedebb mintázatúakat a dejeuné* idejére szorítozzák, és pongyola formában vannak. A feketét, ahogy az a téli hónapokban szokásos, igen sok disztingvált hölgy viseli, főként egy bizonyos korúak, vagy selyemből, csipkéből, szaténból, vagy bársonyból, a ruha modora szerint. A fiatal hölgyek rózsaszínt viselnek, vagy más vidám és szép gyertyafényes színt. A moiré* gros de Naples* a kedvelt anyaga a téli ruháknak. Az estélyi ruhákat mélyebb kivágással viselik, mint múlt hónapban, és jobban elállnak a válltól is: amikor az ujjak hosszúak, akkor áttetszőek, és nagyon teljesek és szélesek. A félruhaként viselt öltözetek, ugyan abból a szövetből készült ujjakkal, és a pelissék, amiken az ujjak szűkebben idomulnak a karokhoz, mint ahogy már egy ideje láttuk ezeken; ez valóban fejlődés. A fodrok élesen fogazottak, és ívekben vannak felhelyezve a szoknyára. A sötét színű puplin ruhákat csak részben viselik; és a valódi ír puplin, reméljük, nagyobb pártolást fog szerezni, mert nincs más árucikk amit jobban lehetne a téli viseletekhez alkalmazni, vagy mi jobban omlana, a mostani divatos teljesen kikészített szoknya idom szerint mindennemű ruhához. A báli ruhák színes gézből vannak, ahogy sok esti öltözék is: gyakran díszítik ezeket fehér szatén rolókkal és csokrokkal, vagy három fodorral, en dents de loups*, mint azon amit a divatképünkön mutattunk be az estélyi ruhán. A derekak fél-mélyek, szaténból vannak, bouffont* redőzettel gézből vagy hálószövetből a keblek fölött. Fehér barége* ruhákat láttunk néhány fiatalon vacsora összejöveteleken, színes szatén szalagokkal díszítve, ugyanolyan színű sallanggal, mint a díszítése, úgyszólván féloldalasan megkötve egy igen telt boglárral, csúcsokkal kimetszve, elrejtve a keskeny zsinórokat, amik valóban leszorítják a sallangot.
Az öltözék kalapokat még mindig jobban szeretik, mint a turbánokat az esti összejöveteleken; de az előbbi, ha fekete bársonyból van, sokkal kisebb, mint ahogy két hónapja viselték őket; szintén van egy kis különbség az alakjukban is, miáltal első pillantásra össze lehet keverni ezeket az elegánsabb toque kalapokkal. Ez már haladás; mert a méretük korábban a díszöltözékhez igazodott, és megújították a színházi szabályokat is, mivel gátolták a hátul ülők kilátását egy ilyen fejdísszel az erkélypáholyban. Ezek az elegáns kis kalapok nem tartalmazzák ezt a kényelmetlenséget: édesen kecsesek és illőek, és megfelelnek mind a középkorú és mind a fiatal nőknek. A legtöbb ilyen kalap fekete bársonyból van; mások fehér szaténból, vagy átlátszó kreppből. A bársony turbánokat, vagy fekete vagy színes, teljes fehér toll fejecskékkel, sűrűn láttuk díszruhás összejöveteleken; vagy gyémánt diadémok, egy paradicsommadár tollal ékítik a fejét a sokkal disztingváltabb hölgyeknek. A nagyon fiatalok, a kevésbé szertartásos esti összejöveteleken, vagy a színházban, néhány virágot tűznek a fürtjeik közé, a legelegánsabb ízléssel és egyszerűséggel; és a férjezett hölgyek, kiknek jó hajuk van, géz vagy krepp rolókat csavarnak a fejük köré, vagy fehér vagy színest, egyféle fél-turbánt formázva. Kettős damaszkuszi rózsacsokrok is, a haj mindkét oldalára helyezve, egy fichu-negligéevel finom csipkéből vagy blondból*, képezi a legkedveltebb és a legillőbb coiffuret* a színházban, vagy a kis magán hangversenyeken. A tollak az öltözék kalapokon majdnem elfedik a keskeny karimát: általában három tollat használnak. A kicsi blond főkötőket igencsak kedvelik házi kosztümökhöz: elöl négy rózsával ékítik, más színekből; minden egyes rózsa blonddal van környezve. A bársony turbánokon, karmazsinvörös, királykék, vagy fekete, gyakran egy széles pánt van a haj mellett, gyöngyökkel körbetekerve. A spanyol kalapok, fekete bársonyból, elöl felcsapottak, briliáns ékítéssel és fehér tol fejecskékkel környezve, várhatóan igencsak uralkodni fognak a díszruhás összejöveteleken az idei télen.
A kedvelt színek a királykék, pipacspiros, égszínkék, karácsonyi vagy magyal zöld, indiai rózsa, borostyán és a rózsaszín."
*Pelissé: teljesen zárt, ruhát tökéletesen elfedő kabátszerű felöltő, elöl végig zárt gombokkal, megkötött szalagokkal vagy láthatatlan kapcsolattal. Hosszú ujjú, zárt nyakú, majdnem földig ér.
*Promeneuses: járókelők.
*Deshabille: pongyolaruha.
*Dejeuné. ebéd idő.
*Moiré: vizezett vagy márványozott árnyalt mintázatú selyem szövet.
*Gros de Naples:erős, tartós, tompa fényű selyem szövet, szálirányosan szőtt enyhe bordás felülettel.
*En dents de loups: farkasfogakban.
*Bouffont: buggyos.
*Barége: finom, áttetsző szövet, selyem pamuttal, vagy gyapjúval keverten szőve. Eredetileg a francia Barége városában gyártották, onnan ered az elnevezése is.
*Blond: igen finom, drága csipke tüll alapon selyemszállal kihímezve.
*Coiffure: fejdísz.
Februári számából:
"[...] A fekete bársony pelissék, és a gros de Naples fajták, még igencsak dominálnak utcai kosztümként, különösen a promenádhoz; az előbbi díszítve az észak-amerikai szürke mókus tarka bundájával, és a kebleknél domború paszományozással ékítve; az utóbbi, sokkal egyszerűbb, kivéve, hogy a keblek gazdagon vannak rolókkal kihímezve változékony mintázatokban; de ezekről meg kell mondanunk, hogy arányában eltúlzottak, ahogy ábrázolják a virágokat és levélzetet, hogy jó ízlésűek legyenek. Mantillák, főleg a kocsiban, a valaha volt legdivatosabbak; és bámulatos látni, hogy hölgyeink mily kecsességgel borítják finom alakjuk köré: valóban, egészen teljesítménnyé vált, hogy hogyan burkoljuk be magunkat egy köpennyel elegánsan. Mégis, elsőbbséget kell adnunk annak a kényelmes utcai burkonynak, a csinos pelissének: az újak sokkal díszesebbek a kebleknél kidolgozott selyem gomb sorokkal; ami, ha nem is javulás, de legalább újdonság. Amikor séta kosztümökhöz mantillákat viselnek, akkor általában finom posztóból vannak igen világos színekből, rubint színű szaténnal megbélelve, hasonszínű bársony gallérral, vagy tűzdelt szatén gallérral, és ugyanolyan színű szalaggal megkötve a nyaknál.
A fekete bársony kalapokat lila szalaggal díszítik, elsőségben minden más árnyalttal, mikor a szalagok színesek; és a virágok rajtuk vagy tulipánok vagy teljesen kinyílt damaszkuszi rózsák: de semmi más sem tartatott előkelőbbnek a reggeli promenádhoz, mint a csinos, nagy, fekete bársony csuklyás kalap, ékítés nélkül - amihez néha fátylat toldanak: a jelenleg legelfogadottabb bársony a genovai bársony, a szokásos selyem kalap-bársonnyal szemben. Néhány színes szatén csuklyást is láttunk kocsikban, az udvari gyász végén; főként magyal zöldek voltak, szatén boglárokkal, és tollakkal ékítve. A kalapok és a csuklyások végletesek; vagy nagyon kicsik, vagy nagyon nagyok; ha az arcot és jelleget ebben a változatosságban vizsgálnánk, akkor nem szabadna kifogásolnunk, hogy milyen nehézzé teszi kijelenteni mi is a valóban divatos, vagy a nagy vagy a kis csuklyások, és ha nem ezek, akkor bizonyosan, pusztán egy szeszély.
[...] A báli ruhák gyakran fehér vagy rózsaszín szaténból vannak, és hat recézett keskeny krepp fodorral vannak díszítve: ezekből három lehullik egymáson a cipő mellett, a szokásos modorban - a többi három megfordított, a széleikkel felfelé állítva; és ezek a fodrok egy teljes, széles szatén rolóval vannak elválasztva. [...]
A sötét kartonok még mindig nagyon megbecsültek a reggeliző asztalnál; és még a reggeli levegőzéshez vagy bevásárláshoz, stb.-hez is viselik köpenyek vagy a nagy indiai sálak alatt. Fekete selymek, és a sötét színűek, igencsak kedveltek házi kosztümökhöz; díszítésük egyszerű, többnyire rézsút behajtásokból áll, vagy egy igen széles fodorból, kicakkozva. Az esti öltözék, sok matróna korú hölgyet láttunk fekete szaténban, hosszú, fehér csipke ujjakkal, cseresznye színű sallangos szalaggal. A fehér crépe-lissé, és ugyanezen szövet borostyán színből, képezik a kedvelt estélyi kosztümöt a fiatalságnál; teljes szatén rolók, en chevrons*, a legelismertebb ékítése ezeknek a ruháknak.
[...] Az ékszerek kedvelt cikkei az ametisztek és rubintok gyöngyökkel vegyítve, kagyló kámeák, magas domborművekkel; ami sokkal jobban kifejezi a fejet, amit előnyben részesítünk a lapos domborművekkel szemben. Mily ingatag is a divat! A homorúak voltak kedvelve pár hónapja; de ezek, bármily értékes is legyen a kövük, nem nyújtanak elegendő összhatást a rájuk vésett mintának. Mozaik brossok, a leggyönyörűbb mintákkal és berendezésekkel, igen kedveltek. A piros karneolagátot viselik a fél-öltözetekhez, de finoman kimetszett, a metszett kristályok modorában.
A kedvenc színek a kerti szegfű gazdag pirosa, rózsaszín, borostyán, cseresznyeszín, és a magyal zöld."
*En chevrons: halszálkában.
Márciusi számából:
"[...] Díszöltözékes esti összejövetelekre a hajat nagyon nagy hosszú fürtökbe rendezik; ezeket a fürtöket aztán körbefonják gyöngysorokkal, és rövid strucctoll fejecskék fejezik be a fejdíszt. Ezt a tollcsokrot a fej bal oldalára helyezik, gyönyörű csoportban: egy toll kissé előre hajlik, és az utolsó, ami nagyobb a többi négynél, a nyakra omlik, a bal fül alá. A fiatalság divatja, bálok alkalmával s fél-öltözetekhez, hogy szalagcsokrokkal ékítik a hajukat, ez igencsak divatos, habár úgy tűnik, hogy a virágok ugyanoly divatosak. Házi kosztümhöz, az ízléses fichu, finom csipkéből vagy blondból, gazdag és télies színezetű virágokkal ékítve, még mindig uralkodik, mert az ízlés és kifinomult elegancia ezen példányait valószínűleg nem oly könnyű félre dobni. Ezek, és a kis csipke főkötők szalag csokrokkal, igen kedveltek a tűzhely melletti kosztümhöz.
A tarkónál hordott néhány fürt divatja hanyatlani kezdett: a legújabb divat, hogy befonják a hajat, és hogy a különböző fonatokat felvezetik a fejtetőre, ahol egy gazdagon ékített fésű tartja őket.
A kedvelt színek az egyiptomi homok, bíborvörös, borostyán, a barna minden árnyalata, aurora, az élénk sáfrány, és a világos szürkés levendula, rózsaszín árnyalással."
Áprilisi számából:
"[...] A mantillákat és sálakat még mindig előnyben részesítik az utcai kosztümökhöz, a pelissék helyett. Igazság szerint, a tavaszi pelissék még alig jelentek meg; és egy magasan zárt ruhánál, a sálat és mantillát sokkal könnyebb levetni, mikor az időjárás enyhébb.
[...] A fekete szatén csuklyás kalapokat, két különböző színű szalaggal, már láttuk a Hyde parkban. Sohase voltunk képesek csodálni azt a szeszélyt, hogy kék szalagot narancs színűvel párosítsanak. De még ennél is bosszúsabbak lettünk ezeknek a groteszk színkeverékeknek a láttán kedves vidéki asszonyaink fején, mert ez a divat igen pártolva volt, tavaly nyáron, a francia hölgyek körében, de mostanra ők már végeztek vele. Leghorn, és a finom Dunstable kalapok, már megjelentek a reggeli promenádokon; egyszerűek, nagyok, és egyszerűen vannak díszítve fehér vagy színes szalaggal, a tető mindkét oldalán egy csokorral, és áll alatt ugyanebből enyhén megkötve. Számos kocsiban láttunk fehér szatén kalapot virágokkal megkoronázva; de a színes szatén vagy gros de Naples csuklyások, sokkal inkább keresettek, és elegánsan ékítettek ugyanolyan csokrokkal, virágokkal, vagy esprit tollakkal.
[...] A legnépszerűbb karkötők vert aranyból vannak, rubintokkal foglalva; és a metszett karneolagátokat, finom vörösből, igen viselik fülbevalókhoz és nyakláncokhoz. Rubintok és gránátok, á l'antique rendezve, ugyanolyan brossal, sok függő cseppel, a kedvelt ékszer ékítmények esti összejöveteleken, és a szertartásos vacsorákon. Sok hölgy futtatott arany karkötőt visel, nagyon széleseket, és különböző illesztésekkel elválasztva, így könnyedén övezve a csuklót. A színes drágaköveket oly könnyen utánozzák, és oly jól, hogy a hamisakat a legelegánsabbnak az arany csatos karkötőt tartják. Topázok és sárga krizolitok is igen kedveltek.
A legelismertebb színek a pármai viola, tea szín, borostyán, élénk muskátli, gácsér nyak zöld, és a búzavirágkék."
Májusi számából:
"[...] A pelissé öltözeteket nagyon kedveltek házi ruhaként: bajor modorban készíttetek, nyaktól a szoknya aljáig. A díszítésnek ezen módja igen széles a mellkas kezdeténél, egyenletesen keskenyedik mire elér a sallangig, és akkor fokozatosan kiteljesedik, míg a pántok el nem érik a szoknya szegélyét. A színük általában olajbogyó zöld, poussiére-des-ruines*, lazac, vagy más tartózkodó szín. A baráti társaságban tartott vacsora összejövetelek ruhái ugyan olyan módon készülnek, ahogy már egy ideje a keblet illetve, és mély öltözékeknek hívják őket; de nem is azok; sokkal többet mutatnak a nyak hátsó részéből, mint elöl, ami félszegül leplezett; csupán egy nagyon kis rész vehető észre a nyak alatt. Díszöltözékhez és esti összejövetelekhez a ruhákon egy igen nagy haladás történt; tökéletesen szemérmesek, mégsem egészen takarják el a finom keblek arányos kontúrjait, hanem inkább "Megduplázzák mindazt a bájt, amit fedniük kéne."
[...] Sok igen fiatal nő, a házi kosztümhöz, most megvan bármiféle fejfedő nélkül; annyi művészetet, annyi látványosságot fektetnek a hosszú feszes fürtökbe. Mikor ezek nagyon gyöngéden és könnyedén vannak alkalmazva, akkor semmilyen más elrendezése a kecses fej hajának nem bájosabb; de mikor nehézkesek, és túl közel csoportosítják egymás mellé, és nem bajlódnak vele, akkor senki sem fogja elhinni, hogy az így meggyötört haj a viselőjének a fején nőtt. [...] Néhány turbánt látni a színházakban, de sokkal több főkötőt. Virág koszorúk, vagy levehető virágok vannak a haj közé helyezve, igencsak uralkodva a bálokon. Öltözék kalapokat az operában viselnek, és néha a színház erkélypáholyában; a legújabbak színes kreppből vannak, és gyakrabban díszítik nagy virág bukétákkal, mint tollakkal.
A kedvenc színek az ibolya, olajbogyó zöld, egyiptomi föld, rózsaszín, a sárga minden árnyalata, tejcsokoládé, lila, és a tavaszi zöld."
*Poussiére-des-ruines: poros ódon rom.
Júniusi számából:
"Ez a virágok idénye; észre vesszük őket, elragadtatva, korai és fénylő virágzásuktól, és mohón lélegezzük be az elbűvölő illatukat: de nem kertjeinkbe, melegházainkba, vagy a télikertjeinkbe szorítkoznak mostan. Művészet, a dolgos kezeivel, verseng a természettel, és a virágok pazar bőségükkel, szemünk elé tárulnak minden irányból. Nőink fejei, majdnem minden nyilvános látványosságon, vidám parterret* alkotnak; és, bizonyosan, nincs semmi más illőbb, vagy valóban, oly jelképe a női szépségnek, mint Flóra kincsei. Az ízléses kalap, a toque, a turbán, és a főkötő egyformán díszítettek velük, és a fiatalos nőink finom fürtjein láthatunk minden árnyalatú virágokat, és tövis nélkül a rózsát.
Szó szerint, valóban; mert annyi ősi szakértelem nyilvánul meg ezeknek a művirágoknak a választékosságában, hogy tökéletesen egyeznek azokkal miknek idényük van. Ekképpen a kicsi, de elegáns, tövis nélküli paradicsomi rózsa, általában fahéj rózsa néven ismert, enyhe illatáról ami erre a fűszerre hasonlít, és ami növekedése közben hasonlít egy fél koszorúra mit művész kötött, ez a kedvelt rózsa, jelenleg látjuk asszonyaink főkötőin és csuklyás kalapjain, vagy ahogy a gyönyörű fürtjeiket ékíti.
[...] Szalag fichu-pelerineket hordanak a zárt ruhák felett mikor az idő meleg; és várhatóan annyira divatosak lesznek, mint múlt nyáron voltak; fehér ruhák fölé jaconet muszlin gallért, csipkével díszítve, ez minősül igen elegánsnak, különösen a kocsiban, és a divatos reggeli őgyelgésekhez: ezeknek a galléroknak a végei elöl hosszúak, és két vagy három gallérjuk is van, egymásra hullva, szintén csipkével díszítve.
A fehér szalmakalapok valószínűleg általánosan kedveltek lesznek kikocsikázáshoz ezen a nyáron: máris sok megjelent; néha marabu tollakkal vannak megkoronázva különféle irányba rendezve; míg fehér és citrom színű csavart tollak díszítik a tető elejét. A szalagdíszek, a csokrokkal a karima alatt, gyönyörűen mintázott széles szalagból vannak; a szalagok hurkot formálnak, ami újabb divat ahhoz képest, hogy szabadon lobogjanak, a hurok oly mélyre ereszkedik, mint az öv. Néhány szalma kalapon fehér géz tekercs van rézsutasan felhelyezve a korona tetejére, ami virág ágakban végződik; két kicsi hurok csokor köti meg a karima alatt, és ezeknek a kalapoknak a szalagdísze szabadon lobog.
[...] A fehér jaconet muszlin ruhákat részben viselik fél-öltözékként, de még annyira nem általánosak; igen drága módon vannak befejezve, és ennek folyamán, csak a gazdag és rangos hölgyekre szorítkozik; egy széles fodorral vannak szegélyezve, teljesen finom csipkéből, és ennek a fodornak a tetején egy fodorított szalag van, kis távolságra, finom cérna tüllből. A színes muszlin ruhák, a fehér barége, különböző színű csíkok árnyalásával, igen viseltek házi kosztümként. Általánosan két kifodrozott fodorral vannak díszítve, fejekkel, és a fodrokat kerekített csúcsokban vágják ki. Reméltük, hogy az en gigot* ujjaknak már elmúlt az ideje, de oly sok hölgy elfogult irányukban, hogy még nem közölhetjük a hírt, hogy kimentek a divatból. A fodrok az általános és kedvelt díszek a ruhák szélein; néhány rézsút szabva, főleg a barége ruhákon. Habár a derekakat a keblek fölé esetlenül magasra készítik, még a mélyen kivágott ruháknál is, mégis megfigyelhettünk az Operában néhány hátat és vállat ízléstelenül mutogatva. Ezt a divatot,ámbár igen kevesen követték. A mellkast blonddal díszítik, és az ujjak igen finom tüllből vagy blondból vannak, elegáns befejezést nyújtva az esti öltözékeknek, különösen mikor a ruha fehér vagy rózsaszín szaténból készült; a fodroknak ezeken is fehér blondból kell lenniük. A legutóbbi báli ruhák igen díszes fajták; pár elegáns házi mulatságon, mégis, fehér szatén fölött tüllök jelentek meg, füzér alakú fodrokkal ízlésesen felcsípve virágokkal; mert ezek a bájos ékítmények láthatóak most a női öltözék majd minden részén. Sok tüll vagy mintázott géz báli ruhát viselnek barackszínű szatén alsóruha felett; ezeknek a dereka fehér szaténból van.
[...] Sajnálattal látjuk, hogy a fejeknek mostanában aránytalan nagyságot kölcsönöznek: a frizurát úgy rendezik el, hogy a hamisságot sugalmazza: hatalmas fürtök, teljesek és nehezek fekszenek az arc mindkét oldalán, miközben csokor fejdíszek, esetlenül és előnytelenül vannak felvezetve a fejtetőre és a fej hátsó részére; a ringlik szabályosak, sűrűek, és saucisson* fajtájúak, míg az opera kalapok oly szélesek, magasak és megrakottak csokrokkal, hogyha egy hölgy nem a páholya első sorában ül, akkor, valószínűleg, hallhatja az olasz dallamokat, de nem tudja megszemlélni a nagy tekintélyű opera pompás dekorációit, sem a fürge gráciákat bemutatva a balettet. Bízunk benne, hogy ez az outré* divatja annak, hogy elrejtik az emberi test legfennköltebb részét, amit nyilvánvalóan gall szomszédunktól másoltak le, nem fogja sokáig nyújtani a divatot nálunk. Láttunk néhány hölgyet ennek a divatnak a kritériumaként, az Operában, szintén magas rangúakat, kiknek a frizurája jó volt és előnyösen elrendezve, briliánsokkal ékítve, belevegyítve a virágokba amik a fürtjeiket díszítették: annyira disztingváltnak tűntek, végtelenül sokkal vonzóbbnak, mint néhány bájosabb nő, akik elrejtették magukat a fentebb leírt szörnyű kalapokban. [...]
A kedvelt színek a rózsaszín, szalmaszín, tenger zöld, lila, ibolya és égszínkék."
*Parterre: virágágyás.
*En gigot: sonkaujj.
*Saucisson: kolbász.
*Outré: végletes, eltúlzott.
Júliusi számából:
"[...] A gros de Naples pelissék, mik észrevehetetlenül záródnak elöl, mint zárt öltözékként megjelenve, a legkedveltebbek utcai kosztümnek, különösen a promenádhoz. Oly egyszerűen készülnek, amennyire csak lehetséges, és mi igen csodáljuk elegáns egyszerűségüket. Azonban, határozottan irtózunk a túlkapásoktól, és a csipke fodrok teljes megszüntetése, sőt még a galléroké is, nem a jó ízlés jele: az a forma amiben a legdivatosabb pelissék jelenleg készülnek a nyaknál, ezen előnyös tartozékok nélkül, az un homme sans chemise* ideáját nyújtják. Valóban a rüssök és fodrok egy időben hatalmasra nőttek; de a kis fodorított csipke a nyak mellett, és a szerény colerette* a vállak felett, egy előnyös és majdnem szükséges toldaléka volt ennek a ruhának. A pelissé-féle zárt ruhák, nem oly könnyen megkülönböztethetőek a pelisséktől, egy másik kedvelt utcai ruhát képeznek: egy barége sál, a végei átvezetve a sallangon, vagy egy bájos selyem vállkendő megkötve a nyak körül, csupán ezek az egyetlen kiegészítő befedések; és ezek, mikor meleg az idő, sűrűn láthatóak fehér ruhákhoz, és képezik a mindenféle burkonyokat, különösen a kocsiban. A pelerineket* fiatal hölgyek viselik, húszféleképp is készülnek, mind egyenlően elegáns: általában ugyan abból az anyagból vannak, mint a ruha; habár láttunk párat tiszta muszlinból, csipkével díszítve, selyem ruhákhoz.
A pamut kalapokat igencsak pártolják az idei nyáron: mikor először megjelentek, két éve, igen hideg fogadtatásban részesültek: ötletes a készítésük, és várhatóan olyan tartósak, mint a véget nem érő Leghornok; mert, úgy mondják, hogy igazán állják a víz és szappan általi mosást sérülés nélkül. A háncs utánzatai, de nem olyan könnyűek; és a hiba mit találtunk bennük az a sápadt fehérségük, és a nehézségük, ami a Leghornoknál is annyira kellemetlen; posztószerű megjelenést nyújtva a könnyű nyári fejfedőnek. [...] A Leghornokat és a finom Dunstableket még mindig igen kedvelik: az előbbit szalagokkal és nyári virágokkal ékítik, az utóbbit csak szalagokkal, elrendezve a legnagyobb egyszerűséggel. A fehér moiré gros de Naples még mindig a kedvelt kalap anyag. Ilyen kalapokat látni mindenütt, minden fajta kosztümhöz.
A széles fodrok, kettős fővel, a kedvelt díszítések a ruhákon; mégis a félruhákhoz egy igen bájos egyszerűséget alkalmaznak. Semmi más sem vélt elegánsabbnak a selyemnél, szépséges színétől figyelemre méltóan, vagy ha mintázott, akkor mintája eleganciájától és zsenialitásától, oly simán készítve, amennyire csak lehetséges. Mi köszöntjük ezt a fajta egyszerűséget, mint a jó ízlés hajnalát, de megismételjük, hogy nem szeretjük a túlkapásokat. [...] Nyomtatott cambricok és színes muszlinok a kedvelt cikkei a déjeuné deshabillenek*. Jaconet muszlin ruhák igencsak megmutatkoznak délutáni házi öltözékként; néhányuk nagyon gazdagon hímezve, mások egyszerűek és ugyanúgy fodrozva, ahogy a divatképünkön bemutattuk ehhez a fajtájú ruhához. [...]
A kedvenc színek a sárga, kék, rózsaszín, szalmaszín, és a tenger zöld."
*Un homme sans chemise: ing nélküli ember.
*Colerette: gallér.
*Pelerine: körgallér.
*Déjeuné deshabille: reggeli pongyola ruha.
Augusztusi számából:
"[...]Mégis tekintettel a reggeli pelissékre, és mint a nap általános parancsára, a fehér az uralkodó divat az öltözékeknél, különösen az utcai kosztümöknél. Csipke vagy blond kendők igen viseltettek a divatos hölgyek által: hátul csúcsosak; és a gyönyörű blond pelerinek, vagy fekete vagy fehér, a ruha színének vagy a kosztüm fajtájának megfelelve, a főbb utcai kiegészítők meleg időben. A pelerinek triplák, és a szegélyük a leggazdagabb és leggyönyörűbb minták; a végeik át vannak vezetve a sallangon, és nyaknál egy csokorral kötik le a ruha színével megegyezve; és ha ez fehér, akkor a csokor színe a viselőjének az ízlésétől függ. Búzavirágkék kasmír és selyem sálak, különféle színű pálmalevél mintázott pompás szegéllyel, igencsak kedveltek, és pelisséket a nyári zöld minden világos és élénk árnyalatában igen nagy számban láthatóak: sokféleképp díszítik ezeket; a rézsút rolók, sokon annyira nagy számban és oly formában vannak kivitelezve, hogy a pelissének tunika öltözék megjelenést kölcsönöznek: már megjegyeztük, hogy minél élénkebb és ragyogóbb a szín, annál kevésbé díszes a pelissé, hanem egy elegáns egyszerűséget őriz. A barége kendők és sálak is igen keresettek. [...]
A kedvelt déshabille fejdíszek tüll cornettekből* állnak, rózsaszín géz szalag csokrokkal; ugyan ilyen cornette néha megmarad egész napra, mikor házon belül vannak; akkor sárga lombozattal díszítik; hosszú, függő lebenyei vannak. A blond főkötőket is viselik házi kosztümhöz; a díszítésük pusztán blond, en serpentine*, a hézagokat lápis-kék géz szalagokkal töltik ki. Turbánokat gazdagon csíkozott gézből, fehér vagy színest, sokkal inkább viselnek félruhákhoz, mint főkötőket; kisebbek azoknál, miket a díszruhákhoz viselnek, és végtelenül előnyösebbek. A fiatal hölgyek, ahogy az már szokás a nyári hónapokban, csupán a hajukat viselik, jól elrendezve fonatokban, fürtökben, vagy nagy hosszú hullámokban, attól függően, hogy mi illik jobban az alakjukhoz. Mikor virágokat helyeznek fel a blond főkötőkre baráti összejöveteleken, akkor szűkmarkúan vannak elhelyezve, és főként teljesen kinyílt virágokból állnak, különösen a nyári rózsából. Gyöngyös diadém fésűk, a fejtetőre helyezve, egy nagy fürtökből álló sor mögött, míg a kisebb fürtök a homlok felé kandikálnak egy lágy és könnyed módozatban, nagyon csodált esti összejövetelekre; és a fejnek ez a fajta elrendezése egyetemlegesen előnyös. Sok öltözék kalap új stílusban jelent meg Vauxhallban, és néhány disztingvált összejövetelen, vagy vidéki mulatságokon; a legbámulatosabbak francia fehér gros de Naplesből vannak, rózsákkal és sövény levélzettel ékítve különféle színekben; úgy készültek, hogy nagyon elálljanak az arctól, és távolról sem állnak jól, mert annyi szélességet kölcsönöznek az arcnak, ami ha természetétől fogva széles, akkor ettől a fejdísztől közönséges megjelenést nyer.
A kedvelt színek a kék minden árnyalata, rózsaszín, szalmaszín, boglárka sárga, zöld, lila és aurora."
*Cornette: francia típusú főkötő, a teteje kúp alakú csúcsban feláll, az arcot megkötő szalag keretezi, gyakran szép fodros csipkével környezve.
*En serpentine: kígyózó alakban.
Szeptemberi számából:
"[...] A lovagló ruhák a különféle vidéki visszavonulásokkor, finom sötétkék posztóból vannak; egy igen kicsi fekete hódprém lovagló kalapot viselnek velük, amihez általánosan fehér fátylat illesztenek. A szpenzerek* jobban kedveltek a fehér öltözetekhez, promenádhoz, mint amennyire egy ideje voltak; gyönyörűen csíkozott selyemből vannak, vagy sima sötét színű szaténból; az ujjak en gigot, és a derék elegánsan ékítve mellkasnál és a vállaknál chevronsokkal. Néhány muszlin pelissét is láttunk a tengerparton, nagyszerűen díszítve finom Mechlin csipkével. Barége kendők, és fichuk ugyan ebből, az utóbbi á la Paysanne felöltve, képezik a főbb burkonyokat meleg időben. [...] A sálokat egyetemlegesen viselik a reggeli és esti promenádhoz, mikor az idő hűvösebb.
[...] A legtöbb kalapon a szalagdísz hurkolt, egy értelmetlen és hasztalan divat; ezek a hurkok nagyon hosszúak, és a leggazdagabb és legdrágább szalagból állnak. [...]
finom, tartózkodó színű ruhák, vagy gros de Naplesből vagy olasz hálószövetből, igen viseltetnek estélyi összejövetelekhez; habár a finom indiai muszlin ruhák, csipkével díszítve, uralkodnak; mély kivágással készülnek, és a színes ruháknak fehér, áttetsző, hosszú ujjaik vannak tüllből, gézből vagy kreppből, olyan rövidek fölé helyezve, amik a ugyan abból a szövetből készültek, mint a ruha. A házi ruhák színes muszlinból készülnek, vagy simán vagy élénk színű alapon kicsi, sötétebb mintázattal. Ezeket a ruhákat három széles fodorral díszítik; a derék sima, és az ujjak en gigot, a csuklóknál széles arany karkötőkkel leszorítva, kámea bross csattal. Finom csipke fichu-pelerineket, ugyan ezzel díszítve, viselnek általánosan ezekhez a ruhákhoz; és oly csínt kölcsönöznek nekik, és elveszik azt az igénytelen megjelenésüket mi általában megfigyelhető a színes mosóruhákon. [...] A tiszta leno* ruhák mégis, sokkal elegánsabb megjelenésűek; és gyönyörűen csíkozva különböző színekkel, hosszú ujjakkal fehér tüllből, igen illő ruhát képeznek a baráti esti összejövetelekre. A díszítésük majdnem ugyan az, mint a színes muszlinoké; habár néhány hölgy a széles rézsút hajtásokat részesíti előnyben a szegélynél, a fodrok helyett.
[...] A kedvelt ékítés az ékszerek sorából, egy hajfonat a nyak körül viselve, ott egy arany szívvel zárva; és a fonatnak a végein, mik az övnél egyesülnek, egy nagy, arany Görög kettős kereszt lóg.
A kedvelt színek a barack, rezeda levél zöld, világos palaszín, szürkés levendula, hortenzia, és a rózsaszín."
*Szpenzer (spencer): zárt nyakú, hosszú ujjú, testhez álló kabát derék.
*Leno szövet: géz szerű, áttetsző szövet, a függőleges szálak csavartan szőve a vízszintesekre. Ezáltal sokkal erősebb és tartósabb is.
Októberi számából:
"[...] Örömmel látjuk azt is, hogy kellemes napokon, a nyitott kocsikban, még ha a vékony zárt ruha is az egyetlen burkony mit a fiatalok elfogadtak, a meleg opera köpönyeg, jól vattázva, készenlétben van az azonnali használatra, amint hideget és nyirkosságot éreznek. Sok ezek közül a hasznos és elegáns köpenyek közül már megjelent, az új divat minden frissességével: a készítésük kissé különbözik a múlt ősziétől, kivéve, hogy a mantilla gallér nem igen gyakori rajtuk; és a hasznos csuklya sokkal inkább keresett. [...] Úgy figyeltük meg, hogy a tűzdelt szegélyek sokkal szélesebbek, mint korábban; oly változás ami annyira értelmes, mint amennyire elegáns, mivel sokkal szilárdabban tartja a vattázást a helyén.
[...] Matróna korú hölgyeken, különösen az előrehaladott korúak, kik még mindig elvegyülnek a divatos összejövetelek mulatságain, rajtuk máris láttuk a téli selymeket megjelenni: a színek mégsem sötétek, hanem üdítőek, és jól alkalmazottak a gyertyafényhez; úgy mint a rubint, vagy a világos muskátli, gazdag csíkozással különféle színekből. A valódi ír puplin sohase lesz mindennapos, mivel egy igencsak drága szövet, ahhoz amire számítják, fél-öltözéknek: ehhez a fajta kosztümnek csak egy bizonyos készletéhez használják, kik megbecsülik szépségét, és független helyzetükből fakadóan azt viselhetnek, amit csak akarnak. A szerencsétlenül viselt hasonmásai ennek a gyönyörű Ír szövőipari terméknek gyorsan mennek ki a divatból; és a valódi puplin nem valószínű, jelenleg, hogy nagyon általános legyen. [...]
Előnyben kell részesítenünk a pongyola turbánt, mert jóval határozottabban jelzi a különbséget asszony és hajadon között: csupán részben jelentek meg nemrég, hogy ismét jelentéktelenségbe süllyedjenek. A díszruha turbánok színes gézből vannak, és mindegyik oldalon fehér marabu tollakkal ékítve. Szalagcsokrok, két különböző színből, gyakran láthatóak fiatal hölgyek frizuráin.
A Macao a kedvelt cikk az ékszerek közül, fél-öltözékekhez, nyakláncként és karkötőként; de a fülön függők miket hozzájuk viselnek általában finoman vert aranyból van. Most van a karkötők uralma: gyakran négyet is látni egymás felett végig a csuklón, és a legfeltűnőbb, nem is szólva a legcifrább fajták. Mindenféle bizsuk túlságosan is uralkodóak és túláradóak minden modorú ruhánál; és a kéz, még ha hibás formájú is, meg van rakva gyűrűkkel minden ujjon.
A kedvenc színek a kék, szalmaszín, őzszín, londoni füst, erdész zöld, és a spanyol barna."
Novemberi számából:
"[...] Ekképpen gyakorta láthatjuk a kasmír sálat selyem pelissé fölött viselve; és még a meleg, jól kivattázott mantillát is láttuk körbe burkolni a könnyű selyem, vagy gros de Naples zárt ruhát. Ezek a kényelmes burkonyok várhatóan oly kedveltek lesznek az idei télen, mint amennyire a kettő előző volt. Szőrmék, még körgallérként sem jelentek meg, de várhatóan általánosak lesznek majd; és úgy mondják, hogy a sötét és igen értékes fajták lesznek valószínűleg leginkább kedveltek, különösen karmantyúként. [...]
A kedvelt színek a gránátalma vörös, rózsaszín, fűzfa zöld, egyiptomi homok, égszínkék, és a fahéj barna."
Decemberi számából:
"[...] A mantillák ismét határozottan divatosak az utcai kosztümhöz; még sétához is látjuk, de a legjobban a kocsihoz illenek. A legújabbak és a legbecsültebbek királykékek borostyán béléssel; ezek mellett a legkedveltebbek a feketék, rubinttal, gránátalma vörössel vagy élénk rózsaszínnel bélelve.[...]
A pelisséket, mégis, selyemből és posztóból is igencsak viselik, de kevés újdonság van a készítésükben, az általános divatjukat illetve. [...] A kasmír sálakat most nagyon használják; ahogy a szőrme mantillákat is zárt ruhák fölé; és ezek sötétek. A jóféle fekete, fényes hiúz igen kedvelt az öltözet eme részéhez, és a karmantyúkhoz is.
A rózsaszín gros de Naples kalapok igen megbecsültek. A tetője ugyanezen tekerccsel díszítve, en fers de cheval* felhelyezve, és a mélyedések kitöltve teljesen kinyílt rózsákkal; ezek közül egy a karima szélén fekszik; és a karima alatt, és rögtön a haj melletti részen gros de Naples csúcsok vannak, keskeny blonddal szegélyezve. A Leghorn kalapok (mert habár a fekete bársony elkezdett mutatkozni, mégis sok hölgy visel Leghornt, különösen sétához) igen szeszélyesen vannak feldíszítve: a rüss a karima szélénél mindig két színből áll; és a szalagok is a tetején különböző színűek: egy csillag hat csúccsal, a két szalag legfeltűnőbb színeiből van a tető legtetejére felhelyezve, ami távolról sem egy ízléses ékítés, és bizonyosan, igencsak hasztalan. Az új fekete bársony kalapok gyönyörű alakúak: kicsi a karimájuk, rövidek a füleknél; a tetejük igen magas és lovaskatona alakú, bársony ráncokkal környezve, és fekete szatén szalaggal; egy esprit toll, gém tollazatból alkotva van ízlésesen elhelyezve a tető mindkét oldalára; a díszszalagok igen hosszú hurkok. [...]
Amikor most szalagokat viselnek a hajban, akkor gyönyörűen vannak a fürtök közé vegyítve, és igen kellemes látványt nyújtanak. Gyémántokat igencsak viselnek a férjezett hölgyek a frizurájukban, és mindenféle virágokat a fiatalok. Tollakat most már csak a díszöltözékekhez viselnek, vagy a nagyon disztingvált összejövetelekhez, és akkor is semmi esetre sem túl uralkodóak. Néhány öltözék kalap már megjelent, de várhatóan az estélyeket és vacsora alkalmakat fogják kitüntetni, az idei télen, ahogy szokásos. A reggeli és házi kosztüm főkötők igen egyszerűek: sima tüllből vannak, nagyon kevés ékítéssel, kivéve a géz szalagot ízlésesen elrendezve; és általánosan rózsaszín szaténnal vannak csíkozva; hosszú, széles szalagok lebbennek hátul a vállak fölé.
A kedvelt színek a Neptunusz kék, gácsér nyak zöldje, rózsaszín, világos őzszín, pala, mahagóni barna, japáni rózsa, és az égszínkék."
*En fer de cheval: patkó alakban.
Mivel ez a bejegyzés igen hosszú lesz, akit pedig nem érdekelnek a hosszabb-rövidebb divatleírások, azoknak egy kis összefoglaló, hogy lehessen minél előbb nézegetni a sok szép képet:
-Szövetek: díszes nappali ruhákhoz olcsóbb és strapabíróbb selymeket használtak, mint pl. a gros de Naples, ami erős, tartós, tompa fényű selyem, szálirányosan szőtt enyhén bordázott felülettel; vagy pamuttal, mint a könnyű nyári Cotepali szövet, vagy gyapjúval (Barége, ami könnyű és áttetsző, vagy a finom bordás felületű Bombazine) is vegyített selymeket akár. Egyszerű nappali ruhákhoz nyomtatott mintás kartont, puplint. Könnyű nyári öltözékekhez fehér perkál, batiszt, muszlin (ennek sokféle fajtáját ismerték, úgy mint indiai, egyiptomi, jaconet, stb.) és organtin hímzett szegéllyel, fodrokkal. Báli és esti öltözékekhez a könnyű krepp, géz vagy tüll felsőruhát viseltek selyem atlasz vagy szatén alsóruhához, amit aztán divat szerint díszítettek selyem rolókkal, hengerekkel, dudorokkal, pántokkal, csipkékkel, stb.-vel. A tartósabb selymek közt egyre többször tűnik fel a fényes taft is. Télen bársonyokat, posztókat és gyapjú szöveteket választottak a ruhákhoz, e közül is a merinó szövet volt a legkedveltebb.
-Minták: a minták kicsik, vagy közép nagyságúak, tömötten elrendezettek. A csíkos öltözékeken (főleg a selymeket szerették csíkosan hordani) matt és fényes, vékony sávok váltakoznak, vagy egy szín világosabb és sötétebb árnyalata. A kockák is ilyen vékony szálakból formálódnak, jól elkülöníthetőek az egyes színek. Különösen kedvelt a skót kockás tartán minta. A sima színű ruhákat pálma, lótusz levél és egyéb keleties mintákkal hímezték vagy festették ki.
-Színek: a természetben megtalálható és természetes úton is könnyen előállítható színeket használták, úgy mint: levél zöldek különféle árnyalatai (télen a sötétek, nyáron a világosak), virágok színei, lila, stb.; az égszínkék és a rózsaszín különösen kedvelt divatszínek voltak, ill. a barna, kék és rózsaszín minden árnyalata. Bogyók pirosas színei, citrusfélék sárga árnyalatai, stb. Az ásványi kőzetek élénk és a drágakövek ragyogó színei, különöse a rubint piros és a borostyán barnás-narancsos árnyalata is kedvelt volt. De az állatvilágból is az őz fakó barnás bundájának a színe, vagy a hím kacsák élénkzöld nyaka is divatos. Barna, drapp, szürke a legigénytelenebb színek minden viselethez. Emellett nyáron a fehér uralkodott, estélyi öltözékekhez pedig a feketét is használták, színes díszekkel mindkettőt. A divatlapok többször említik a levendulát is, mint divatszínt, ám ezzel vigyázni kell, mert nem a mai értelemben vett lilás árnyalatot tudták előállítani belőle, hanem egy sokkal fakóbb, kékes színben volt elérhető, így is gyakran a szürkés árnyalású volt a divatos. Rikító színek közül a muskátli piros és kanári sárga amik még említésre méltóak az év divatszínjei közül.
-Díszítések: a ruhákon a díszítések nagy része a szoknya térd alá eső részére szorítkozik, főleg a szegélyre, úgy mint: vattázott hengerek, dudorok, rolók, stb.; levarrt behajtások, kicsipkézett rüssök, csipke fodrok, hímzések aranyból vagy ezüstből, és ezek megspékelve tollakkal, virágokkal, meghintve gyöngyökkel, gyöngyös hímzéssel kivarrva, masnikkal, szalagokkal, stb. Ebben az évben, azonban már a sima fodrok kezdik kiszorítani a vattázott hengereket, széles dudorokat. A csipke fodrokat előszeretettel készítették estélyi ruhákhoz a drága selyem szállal hímzett blond csipkéből, nyári ruhákhoz pedig gyönyörűen hímzett szövet fodrokat használtak. Ezután a mellkas van még összhangzóan díszítve, a nyakkivágás szép fodros csipkével környékezve, az ujjak úgyszintén a ruhához hasonlóan. Kedvelt ujj forma lesz ekkoriban, különösen estélyi és könnyű nyári ruhákhoz, hogy egy golyó ujjat a ruha szövetéből készítenek, és ezt áttetsző szövetből készült, sonkaujj formájú, teljes külső ujjal fedik be.
-Ruha forma: A derékvonal végre megfelelően helyezkedik el, gyakran széles szövet övvel kiemelve a karcsúságát, hosszú sallanggal megtoldva, de a ruha szövetéből vagy az azt díszítő szalagból összhangzó színben. A boglár díszítés is, az öv kapcsolatát rejtve, hátul igen divatos lesz. A sonkaujjak (gigot) már mindenhol ott vannak, egyelőre még mindig mérsékelt nagyságban, de már határozott elmozdulás történik a túlkapások felé. A kis buggyos golyó alakú ujjakat már csak az estélyi öltözetekhez viselik, olykor ez is kiegészítve egy áttetsző szövetből készült sonkaujjal. A keblek szélesen elválasztottak, aminek a hatását fokozza a mellkasra vállak felé szétállóan helyezett rengeteg dísz is. A szoknyák rövidek, uszályt csupán az udvari- és díszruhákhoz viselnek. Az általános szoknyahossz bokáig érő, kivételt a táncolásra szánt báli ruhák képeznek, amiken az alj egészen magas, bokát és vádlit mutató. A szoknyák csípőtől lefelé egyenletesen bővülnek, az alsó bőség már határozottan szélesebb, mint az előző évben és hátul is jobban eláll a ruha far részen.
-Kalapok, fejdíszek és főkötők: csinos főkötőt hordhat fiatal és öreg, hajadon és férjezett, díszítésük finom csipke, kis virág bimbók, apró szalag csokrok, lógó lebenyek. A francia Cornette főkötő igen divatos. Turbánt estélyekre, vacsorához, stb. társasági összejövetelekre asszonyok viseltek, ezeknek többnyire egyetlen díszük a szépen omló paradicsommadár tollazata volt. Díszes kalapokat is viseltek ugyan ezekre az eseményekre, ezeket is főleg házas asszonyok és matrónák. Utcára vagy a magas tetejű, széles karimájú Opera kalapot viselték, vagy az arcot takaró, behajtott karimájú Leghorn kalapokat. Ezeket többnyire a sima nappali főkötőre tették rá. Díszítésük szalag, szalag csokrok, tollak, virágok, csipkék, gazdag csipke fátyol, stb. Újdonság, hogy a kalapok karimája megnő, szintúgy a tető is. Új díszítésként a szabadon lebegő két szalagdísz helyett, már egy hurokba van körbe fogva a karima két oldalszéle közt. Gyakran ennek a huroknak a közepén csokordísz is van.
-Frizurák: a haj középen két oldalra elválasztott (nem kell pont középre esnie a választéknak, lehet aszimmetrikus is), a homlokra oldalról dús és tömött göndörített haj van ráfésülve, amik a fülcimpa vonaláig érnek, takarva a halántékot. A konty a fejtetőn dúsan rendezett masni szerű bogba, hármas hurkokba, fonatokba, stb.-be van elrendezve, az elrendezése határozottan magas ívű és jól tömött. Ezt szép hajfésűkkel, tűkkel tűzdelték meg. Homlokhoz díszes hajpánttal szorították. De a ruha díszével megegyezően virágokkal, szövettel is ékítették a frizurát. Virágdísz a fiatalság kedvelt fejéke volt, míg tollakat csak a díszruhákhoz vettek fel asszonyok.
DIVATKÉPEK
Estélyi öltözék rózsaszín szatén alsóruhán rózsaszín crépe-lissé (fényes, könnyű súlyú de erős fogású selyem krepp szövet) felsőruhával, fekete bársony pettyekkel, en dents de loups (farkasfog alakú) fodrokkal díszítve fekete selyem szegélyekkel. Fehér tüll ujjak, ó-angol modorban befejezett kézelődísszel, spanyol felsőujjakkal a ruha szövetéből és díszítésével. Ó-egyiptomi frizura, strucc tollakkal díszítve.
Reggeli kosztüm fehér cambricból, hímzéssel díszítve, a sima ujjak perzsa stílusú felsőujjakkal vannak kiegészítve. Muszlin fichu-pelerine (a vállkendő és a körgallér vegyítéke) hímzéssel és kék szegélyzettel befejezve, előközépen gombokkal záródik. A frizurát á la Marie Stuart cornette (francia típusú főkötő, kúposan csúcsos tetővel, az arcot teljesen keretező lebenyekkel, amik áll alatt megköthetőek, ezt gyakran fodros csipkével is megtoldották) tüllből Mechlin csipkével díszítve.
Esti kosztüm szatén alsóruhával, tüll felsőruhával kiegészítve, két sor nagy bouffont (buggyos) díszítéssel a szegélynél, szatén pántokkal összefogva. Á la Suisse (svájci derék, fűzőcskével) derék, előközépen selyem zsinórozással, a tüll ujjak csuklónál ó-angol kézelővel vannak díszítve a fehér szaténból. Az egyszerű frizurát francia béret turbán díszíti fehér kreppből és szaténból, toll ékítéssel.
Urling csipkés estélyi kosztüm, fehér szatén alsóruhával. Egyszerű szatén derék, golyó ujjak Urling csipke jabotokkal díszítve.
Öltözék kikocsikázáshoz pármai viola színű kasmírból, en gerbe ( a derékon vállak felől szélesen induló redőzetek a derék előközepén összpontosulnak, legyező alakban) derékkal, á la Vandyck gallérral Urling csipkéből. Chemisette ujjak, felül perzsiai jellegű felsőujjakkal díszítve. Meg nem kötött csipkés cornette van a fekete bársony kalap alatt. Kanári sárga kasmír sál, tarka szegélyzettel, egészíti ki a ruhát.
Estélyi öltözék házi zenéléshez, fehér crépe lisséből, ebből fodrokkal és köztük szőlőlevél hímzéssel díszítve. Az igen rövid ujjakat á la perse felőujjak fedik. A derék a Gallo-Greek (a sima díszítések váll részről kezdődnek, a derék előközepénél találkoznak, de nem csúcsosan) és a Circassiene (a redőzött vállazó díszíték a vállaktól indulva elöl kereszteződnek és a végeik az övben tűnnek el) keveréke. Egyiptomi jellegű frizura.
Opera kosztüm fehér szaténból, tüll tunika felsőruhával. Pireneusi köpönyeg levendulakék szaténból, hattyúprémmel.
Házi kosztüm őzszínű gros de Naplesből, a legújabb divatú 6 sor fodrozattal díszítve (3 lefelé, 3 felfelé áll, középen egy széles kitömött rolóval elválasztva), a ruha szövetéből készült övet hátul egy boglár díszíti. Urling csipke gallér fejezi be a sima derekat. A frizura á la Milanese, szatén szalagcsokrokkal elrendezve.
Kocsi öltözék levendula színű gros de Naplesből, divatosan kicakkozott és fodorított szélű fodrozattal díszítve, felülettük rüssökkel. A ruha ujja en carreaux ékített az alkar részen, selyem zsinórból, kis selyem gombokkal a hegyek közepeinél. Urling csipke a nyak körül és a ruha szövetéből készített fichu-pelerine fejezi be a sima derekat. Fehér moiré gros de Naples kalap, csipke cornette főkötővel viselve. Tenger zöld színű kínai formájú napernyő egészíti ki a ruhát.
Reggeli látogató ruha égszínkék gros de Naplesből, a fodor díszek zsenília hímzéssel vannak díszítve, a sima derekat keményített géz nyakfodor fejezi be, blond csipke szegélyzettel. Fehér háncs kalap rózsaszín és kanárisárga szalaggal díszítve, búzavirág bukétával és szalagcsokrokkal díszítve, hurok alakú szalagdísszel.
Kocsi öltözék perzsa lila gros de Naples pelisséből, fehér pamut kalappal, japán gézzel és szaténnal díszítve, keskeny blond csipkével szegélyezve, provánszi rózsákkal elhintve.
Házi hangverseny kosztüm kanári sárga taftból, blond csipkés fodrozattal és fehér szatén levélzet díszítéssel. A derék en gerbe, kis golyó ujjakkal, széles blond csipkével befejezve. Leszboszi hajfodrozat, Sappho boggal.
Házi kosztüm (pongyola öltözék) égszínkék taftból, a derék Circassiene formájú, ujj nélküli, alatta fehér indiai muszlin ruha van, en chemisette ráncolt derékkal. Keleties turbán égszínkék kreppből, áll alatt tüll plissével megkötve.
Tengerparti öltözék sárga és barna csíkos gros de Naplesből, muszlin pelerinnel, fehér gros de Naples Leghorn kalappal és tenger zöld napernyővel kiegészítve.
Séta öltözék gránátalma vörös gros de Naples pelisséből, en serpentine kicsipkézett szegélyű fodrozattal díszítve, rolókkal befejezve. Csuklyás kalap ugyan ezen szövetből, rózsaszín rüss szegélyzettel, színes hurok alakú szalagdísszel.
Estélyi ruha japáni rózsaszín gros de Naplesből, széles blond csipke fodorral és selyem hímzéssel díszítve. A derék en gerbe, a kis golyó idomú, fehér tüll ujjakat a ruha szövetéből készített felsőujjak takarják el majdnem teljesen, ezek keskeny blonddal vannak környezve.
Nyári sétaruha organtinból, színes mintás övsallanggal díszítve.
Esti öltözék barégeből, skót kockás gros de Naples szalagdíszekkel, ugyan ilyen szalag mint fejék.
Sétaruha kockázott batisztból, tüll canezouval (szpenzerszerű derék, csak ujjak nélkül, a derék aljánál ráncoltan behúzva, főként nyáron viselték áttetsző szövetből a ruha dereka fölött). Csuklyás kalap gros de Naplesből.
Esti kosztüm kockázott grenadineből, szatén beret alakú toquéval, marabu tollal díszítve.
Téli kocsi öltözék gros de Naplesből, csincsilla prémmel díszítve, ugyan ilyen szőrme gallérral. Fekete bársony kalap színes szatén és bársony szalagdísszel.
Opera vagy színházi öltözék fekete vagy színes barégeből, szatén csavart roló díszekkel, blond vállkendővel (fichu). Fekete bársony kalap színes szalagdísszel.
Lóverseny öltözék fehér perkálból, színes szpenzerrel velours épingléből (finom selyem kordbársony szövet), paszományos gombkötőkkel, valódi gombolással hátul. Fehér krepp kalap.
Promenád vagy kocsi öltözék színes gros d'été (erősebb nyári selyem, frottírszerű textúrával) redingotel, szatén díszítésekkel. Krepp kalap mintás szatén szalagdísszel és orgona virágokkal.
Sétaruha gros de Naplesből, színes bársony csíkokkal díszítve. Fehér háncskalap színes szalagokkal és virágokkal díszítve.
Társasági öltözék sárgásfehér gros de Naplesből, színes mintás grenadine (gézszerű szövésű, csavart szálakkal hasonlóan a bobbinet tüllhöz, így erős de mégis könnyű selyem szövet, a valódi grenadinet az olasz Como városában gyártják még ma is) sállal, színes marabu tollas háncskalappal.
Sétaruha cotepali (pamut és selyem könnyű kevertszálú) szövetből. Díszes fehér háncskalap.
Társasági öltözék fehér gros de Naplesből, sárga gros de Naples fodros szegélyű fodordíszekkel. Háncskalap szatén szalagokkal és tollakkal díszítve.
Lóverseny ruha gros d'été redingotel, szatén szalag és csokor díszekkel. Fehér háncskalap szalag és virág dísszel.
Nyári vidéki öltözék fehér organtinból. Skót kockás kalap tollforgókkal díszítve.
Nyári vidéki öltözék cotepali szövetből, tüll fichuvel. Szalmakalap toll és szalagdísszel.
Sétaruha mousseline quadrillée (kockázott muszlin) szövetből, hímzett organtin gallérral, búzakalásszal díszített rózsaszín gros de Naples kalappal.
Reggeli pongyolaruha batisztból, valencienne csipkével díszítve, tüll főkötő csipkével és rózsaszín géz szalagokkal díszítve.
Színházi vagy opera öltözék bársonyból, szatén Vandyck fogazat díszekkel, fehér tüll ujjakkal. Posztó köpönyeg, selyemmel bélelve. Bársony turbán, mint fejdísz, gyöngysorokkal ékítve.
Téli estélyi öltözék szaténból, fekete coboly prémmel díszítve. Szatén köpeny csincsillával díszítve. Skót kockás turbán paradicsommadár tollal ékítve.
Nyári vidéki öltözék fehér organtinból. Olasz formájú szalmakalap virág és szalagdísszel.
Nyári sétaruha fehér muszlinból. Olaszos szalmakalap szalagdísszel.
Kocsi öltözék gros de Naplesből, fekete blond csipkével díszítve. Fehér krepp fátyolos kalappal díszítve.
Estélyi öltözék szaténból, blond csipkével és marabu tollakkal díszítve.
Kocsi ruha gros de Naplesből, fekete bársony kalappal, szatén szalagdísszel.
Promenád ruha merinó szövetből, fichu-pelerinnel. Fekete bársony kalappal.
Színházi vagy opera öltözék égszínkék bársonyból, gyöngyös díszítéssel, fátylas turbán fejdísszel.
Esti öltözék csíkos selyemből, fekete bársony kalap fehér strucctollakkal díszítve.
Báli ruha színes szalag díszítésekkel, ugyan ezekkel a hajban is.
Báli ruha kreppből, szatén szalagokkal díszítve.
Sétaruha merinó szövetből. Színes szatén csuklyáskalap, csíkos szalagdísszel.
Színházi vagy opera öltözék elöl összegombolható, skót kockás köpennyel, csincsilla prémmel szegélyezve. Krepp tollas toqué mint fejdísz.
Estélyi öltözék selyempuplinból, tüll dudorokkal és szatén pánt díszítéssel. Paradicsommadár tollas turbán a fejdísze.
Kocsi öltözék fehér dupla kreppből, színes szatén szalagdíszekkel. Szatén kalap blond csipkével és mintás szalagdíszekkel.
Divattudósítás részletek a La Belle Assemblée-ből
Januári számából:"[...] Habár maga Január is gyakorta eléggé hideg, mégis sokkal jobban számít a sétálásra, mint November vagy December; és úgy értesültünk, hogy finom posztó pelissék* valószínűleg igencsak uralkodni fognak a reggeli promenádokon. [...] Hatalmas, meleg, körbe burkoló sálak szintén , a leggyönyörűbb mintákkal és változatos színekben, igen érvényesülnek mint utcai burkonyok a magasan zárt ruha fölé valamely téli szövetből. A posztó pomerániai mantillákat angol kasmírnak hívják (hogy miért, nem tudjuk, mert teljesen eltérnek a kasmírtól) nagyon kedveltek sétához: jól készítettek; de igen kevés különbséget vettünk észre rajtuk a tavalyi formájukhoz képest, kivéve az elnevezésüket. Kocsiban a bársony velencei köpenyek nagyra vannak becsülve; a nagyon sötét kékekért rajonganak a legjobban: néhány ilyen izlésteljes köpeny selyem tartánból van, finom cobollyal díszítve. A karmantyúk igen általánosak, és a kör alakú, szőrme mantilla gallérok is igencsak uralkodnak.
A Leghorn kalapok, nagyok, és igen zárt alakban, még mindig kedveltek sétához; igen egyszerűen díszítettek egy bájos gazdagon árnyalt szalaggal, élénk de sötét színekből, illően az idényhez, hasonló sallangokkal; fekete fátylat viselnek ezekhez. A szatén capote kalapok, mégis, sokkal illőbbek, mint a szalmák vagy Leghornok, és a magasabb osztálybéli szép promeneusesek* néhány tagján már láttuk. A szatén kocsikázó kalapok gyakran bársonnyal béleltek; de semmi más sem annyira csodált most, mint a fekete bársony kalap, ugyanabból készült széles pánt szalaggal, a végei gazdag kihurkolt rojtban végződnek. Ezt az ízléses és előnyös kalapot, amit enyhén a homlokra tolnak, simán sétához viselik; de a kocsiban, egy csodás kreppelt fűzfa virágzat, fekete vagy fehér, van hozzá toldva, és kecsesen omlik le a bal oldalon. Fiatalok igen gyakran bélelik rózsaszínnel a fekete bársony kalapjaikat; mégis a legdivatosabb a fekete bélés - egy olyan módi amitől valaha elfordultunk, és meglepődünk, hogy olyan hölgyek, akik megvizsgálták a jellegzetességeiket mégis alkalmazzák, mert sötét árnyat vet a legfehérebb bőrre is, és a barnák, ettől a sötét árnyéktól, sápadtnak tűnnek és sokat veszítenek az eleven varázsukból. [...]
Reggeli deshabillekhez* a sál mintázattal készült ruhákat igen kedvelik. Mintázatuk és anyaguk oly megközelítőleg utánozza az indiai szövetet, hogy majdnem be is csapják a szakértő szemeket is; az élénk indiai vörös alapúak a kedveltebbek; és amikor ez az áru helyesen van elkészítve, ruhát képez, és igen gyakran, mint házi öltözék egész napra viselik. A fehér alapra helyezett könnyedebb mintázatúakat a dejeuné* idejére szorítozzák, és pongyola formában vannak. A feketét, ahogy az a téli hónapokban szokásos, igen sok disztingvált hölgy viseli, főként egy bizonyos korúak, vagy selyemből, csipkéből, szaténból, vagy bársonyból, a ruha modora szerint. A fiatal hölgyek rózsaszínt viselnek, vagy más vidám és szép gyertyafényes színt. A moiré* gros de Naples* a kedvelt anyaga a téli ruháknak. Az estélyi ruhákat mélyebb kivágással viselik, mint múlt hónapban, és jobban elállnak a válltól is: amikor az ujjak hosszúak, akkor áttetszőek, és nagyon teljesek és szélesek. A félruhaként viselt öltözetek, ugyan abból a szövetből készült ujjakkal, és a pelissék, amiken az ujjak szűkebben idomulnak a karokhoz, mint ahogy már egy ideje láttuk ezeken; ez valóban fejlődés. A fodrok élesen fogazottak, és ívekben vannak felhelyezve a szoknyára. A sötét színű puplin ruhákat csak részben viselik; és a valódi ír puplin, reméljük, nagyobb pártolást fog szerezni, mert nincs más árucikk amit jobban lehetne a téli viseletekhez alkalmazni, vagy mi jobban omlana, a mostani divatos teljesen kikészített szoknya idom szerint mindennemű ruhához. A báli ruhák színes gézből vannak, ahogy sok esti öltözék is: gyakran díszítik ezeket fehér szatén rolókkal és csokrokkal, vagy három fodorral, en dents de loups*, mint azon amit a divatképünkön mutattunk be az estélyi ruhán. A derekak fél-mélyek, szaténból vannak, bouffont* redőzettel gézből vagy hálószövetből a keblek fölött. Fehér barége* ruhákat láttunk néhány fiatalon vacsora összejöveteleken, színes szatén szalagokkal díszítve, ugyanolyan színű sallanggal, mint a díszítése, úgyszólván féloldalasan megkötve egy igen telt boglárral, csúcsokkal kimetszve, elrejtve a keskeny zsinórokat, amik valóban leszorítják a sallangot.
Az öltözék kalapokat még mindig jobban szeretik, mint a turbánokat az esti összejöveteleken; de az előbbi, ha fekete bársonyból van, sokkal kisebb, mint ahogy két hónapja viselték őket; szintén van egy kis különbség az alakjukban is, miáltal első pillantásra össze lehet keverni ezeket az elegánsabb toque kalapokkal. Ez már haladás; mert a méretük korábban a díszöltözékhez igazodott, és megújították a színházi szabályokat is, mivel gátolták a hátul ülők kilátását egy ilyen fejdísszel az erkélypáholyban. Ezek az elegáns kis kalapok nem tartalmazzák ezt a kényelmetlenséget: édesen kecsesek és illőek, és megfelelnek mind a középkorú és mind a fiatal nőknek. A legtöbb ilyen kalap fekete bársonyból van; mások fehér szaténból, vagy átlátszó kreppből. A bársony turbánokat, vagy fekete vagy színes, teljes fehér toll fejecskékkel, sűrűn láttuk díszruhás összejöveteleken; vagy gyémánt diadémok, egy paradicsommadár tollal ékítik a fejét a sokkal disztingváltabb hölgyeknek. A nagyon fiatalok, a kevésbé szertartásos esti összejöveteleken, vagy a színházban, néhány virágot tűznek a fürtjeik közé, a legelegánsabb ízléssel és egyszerűséggel; és a férjezett hölgyek, kiknek jó hajuk van, géz vagy krepp rolókat csavarnak a fejük köré, vagy fehér vagy színest, egyféle fél-turbánt formázva. Kettős damaszkuszi rózsacsokrok is, a haj mindkét oldalára helyezve, egy fichu-negligéevel finom csipkéből vagy blondból*, képezi a legkedveltebb és a legillőbb coiffuret* a színházban, vagy a kis magán hangversenyeken. A tollak az öltözék kalapokon majdnem elfedik a keskeny karimát: általában három tollat használnak. A kicsi blond főkötőket igencsak kedvelik házi kosztümökhöz: elöl négy rózsával ékítik, más színekből; minden egyes rózsa blonddal van környezve. A bársony turbánokon, karmazsinvörös, királykék, vagy fekete, gyakran egy széles pánt van a haj mellett, gyöngyökkel körbetekerve. A spanyol kalapok, fekete bársonyból, elöl felcsapottak, briliáns ékítéssel és fehér tol fejecskékkel környezve, várhatóan igencsak uralkodni fognak a díszruhás összejöveteleken az idei télen.
A kedvelt színek a királykék, pipacspiros, égszínkék, karácsonyi vagy magyal zöld, indiai rózsa, borostyán és a rózsaszín."
*Pelissé: teljesen zárt, ruhát tökéletesen elfedő kabátszerű felöltő, elöl végig zárt gombokkal, megkötött szalagokkal vagy láthatatlan kapcsolattal. Hosszú ujjú, zárt nyakú, majdnem földig ér.
*Promeneuses: járókelők.
*Deshabille: pongyolaruha.
*Dejeuné. ebéd idő.
*Moiré: vizezett vagy márványozott árnyalt mintázatú selyem szövet.
*Gros de Naples:erős, tartós, tompa fényű selyem szövet, szálirányosan szőtt enyhe bordás felülettel.
*En dents de loups: farkasfogakban.
*Bouffont: buggyos.
*Barége: finom, áttetsző szövet, selyem pamuttal, vagy gyapjúval keverten szőve. Eredetileg a francia Barége városában gyártották, onnan ered az elnevezése is.
*Blond: igen finom, drága csipke tüll alapon selyemszállal kihímezve.
*Coiffure: fejdísz.
Februári számából:
"[...] A fekete bársony pelissék, és a gros de Naples fajták, még igencsak dominálnak utcai kosztümként, különösen a promenádhoz; az előbbi díszítve az észak-amerikai szürke mókus tarka bundájával, és a kebleknél domború paszományozással ékítve; az utóbbi, sokkal egyszerűbb, kivéve, hogy a keblek gazdagon vannak rolókkal kihímezve változékony mintázatokban; de ezekről meg kell mondanunk, hogy arányában eltúlzottak, ahogy ábrázolják a virágokat és levélzetet, hogy jó ízlésűek legyenek. Mantillák, főleg a kocsiban, a valaha volt legdivatosabbak; és bámulatos látni, hogy hölgyeink mily kecsességgel borítják finom alakjuk köré: valóban, egészen teljesítménnyé vált, hogy hogyan burkoljuk be magunkat egy köpennyel elegánsan. Mégis, elsőbbséget kell adnunk annak a kényelmes utcai burkonynak, a csinos pelissének: az újak sokkal díszesebbek a kebleknél kidolgozott selyem gomb sorokkal; ami, ha nem is javulás, de legalább újdonság. Amikor séta kosztümökhöz mantillákat viselnek, akkor általában finom posztóból vannak igen világos színekből, rubint színű szaténnal megbélelve, hasonszínű bársony gallérral, vagy tűzdelt szatén gallérral, és ugyanolyan színű szalaggal megkötve a nyaknál.
A fekete bársony kalapokat lila szalaggal díszítik, elsőségben minden más árnyalttal, mikor a szalagok színesek; és a virágok rajtuk vagy tulipánok vagy teljesen kinyílt damaszkuszi rózsák: de semmi más sem tartatott előkelőbbnek a reggeli promenádhoz, mint a csinos, nagy, fekete bársony csuklyás kalap, ékítés nélkül - amihez néha fátylat toldanak: a jelenleg legelfogadottabb bársony a genovai bársony, a szokásos selyem kalap-bársonnyal szemben. Néhány színes szatén csuklyást is láttunk kocsikban, az udvari gyász végén; főként magyal zöldek voltak, szatén boglárokkal, és tollakkal ékítve. A kalapok és a csuklyások végletesek; vagy nagyon kicsik, vagy nagyon nagyok; ha az arcot és jelleget ebben a változatosságban vizsgálnánk, akkor nem szabadna kifogásolnunk, hogy milyen nehézzé teszi kijelenteni mi is a valóban divatos, vagy a nagy vagy a kis csuklyások, és ha nem ezek, akkor bizonyosan, pusztán egy szeszély.
[...] A báli ruhák gyakran fehér vagy rózsaszín szaténból vannak, és hat recézett keskeny krepp fodorral vannak díszítve: ezekből három lehullik egymáson a cipő mellett, a szokásos modorban - a többi három megfordított, a széleikkel felfelé állítva; és ezek a fodrok egy teljes, széles szatén rolóval vannak elválasztva. [...]
A sötét kartonok még mindig nagyon megbecsültek a reggeliző asztalnál; és még a reggeli levegőzéshez vagy bevásárláshoz, stb.-hez is viselik köpenyek vagy a nagy indiai sálak alatt. Fekete selymek, és a sötét színűek, igencsak kedveltek házi kosztümökhöz; díszítésük egyszerű, többnyire rézsút behajtásokból áll, vagy egy igen széles fodorból, kicakkozva. Az esti öltözék, sok matróna korú hölgyet láttunk fekete szaténban, hosszú, fehér csipke ujjakkal, cseresznye színű sallangos szalaggal. A fehér crépe-lissé, és ugyanezen szövet borostyán színből, képezik a kedvelt estélyi kosztümöt a fiatalságnál; teljes szatén rolók, en chevrons*, a legelismertebb ékítése ezeknek a ruháknak.
[...] Az ékszerek kedvelt cikkei az ametisztek és rubintok gyöngyökkel vegyítve, kagyló kámeák, magas domborművekkel; ami sokkal jobban kifejezi a fejet, amit előnyben részesítünk a lapos domborművekkel szemben. Mily ingatag is a divat! A homorúak voltak kedvelve pár hónapja; de ezek, bármily értékes is legyen a kövük, nem nyújtanak elegendő összhatást a rájuk vésett mintának. Mozaik brossok, a leggyönyörűbb mintákkal és berendezésekkel, igen kedveltek. A piros karneolagátot viselik a fél-öltözetekhez, de finoman kimetszett, a metszett kristályok modorában.
A kedvenc színek a kerti szegfű gazdag pirosa, rózsaszín, borostyán, cseresznyeszín, és a magyal zöld."
*En chevrons: halszálkában.
Márciusi számából:
"[...] Díszöltözékes esti összejövetelekre a hajat nagyon nagy hosszú fürtökbe rendezik; ezeket a fürtöket aztán körbefonják gyöngysorokkal, és rövid strucctoll fejecskék fejezik be a fejdíszt. Ezt a tollcsokrot a fej bal oldalára helyezik, gyönyörű csoportban: egy toll kissé előre hajlik, és az utolsó, ami nagyobb a többi négynél, a nyakra omlik, a bal fül alá. A fiatalság divatja, bálok alkalmával s fél-öltözetekhez, hogy szalagcsokrokkal ékítik a hajukat, ez igencsak divatos, habár úgy tűnik, hogy a virágok ugyanoly divatosak. Házi kosztümhöz, az ízléses fichu, finom csipkéből vagy blondból, gazdag és télies színezetű virágokkal ékítve, még mindig uralkodik, mert az ízlés és kifinomult elegancia ezen példányait valószínűleg nem oly könnyű félre dobni. Ezek, és a kis csipke főkötők szalag csokrokkal, igen kedveltek a tűzhely melletti kosztümhöz.
A tarkónál hordott néhány fürt divatja hanyatlani kezdett: a legújabb divat, hogy befonják a hajat, és hogy a különböző fonatokat felvezetik a fejtetőre, ahol egy gazdagon ékített fésű tartja őket.
A kedvelt színek az egyiptomi homok, bíborvörös, borostyán, a barna minden árnyalata, aurora, az élénk sáfrány, és a világos szürkés levendula, rózsaszín árnyalással."
Áprilisi számából:
"[...] A mantillákat és sálakat még mindig előnyben részesítik az utcai kosztümökhöz, a pelissék helyett. Igazság szerint, a tavaszi pelissék még alig jelentek meg; és egy magasan zárt ruhánál, a sálat és mantillát sokkal könnyebb levetni, mikor az időjárás enyhébb.
[...] A fekete szatén csuklyás kalapokat, két különböző színű szalaggal, már láttuk a Hyde parkban. Sohase voltunk képesek csodálni azt a szeszélyt, hogy kék szalagot narancs színűvel párosítsanak. De még ennél is bosszúsabbak lettünk ezeknek a groteszk színkeverékeknek a láttán kedves vidéki asszonyaink fején, mert ez a divat igen pártolva volt, tavaly nyáron, a francia hölgyek körében, de mostanra ők már végeztek vele. Leghorn, és a finom Dunstable kalapok, már megjelentek a reggeli promenádokon; egyszerűek, nagyok, és egyszerűen vannak díszítve fehér vagy színes szalaggal, a tető mindkét oldalán egy csokorral, és áll alatt ugyanebből enyhén megkötve. Számos kocsiban láttunk fehér szatén kalapot virágokkal megkoronázva; de a színes szatén vagy gros de Naples csuklyások, sokkal inkább keresettek, és elegánsan ékítettek ugyanolyan csokrokkal, virágokkal, vagy esprit tollakkal.
[...] A legnépszerűbb karkötők vert aranyból vannak, rubintokkal foglalva; és a metszett karneolagátokat, finom vörösből, igen viselik fülbevalókhoz és nyakláncokhoz. Rubintok és gránátok, á l'antique rendezve, ugyanolyan brossal, sok függő cseppel, a kedvelt ékszer ékítmények esti összejöveteleken, és a szertartásos vacsorákon. Sok hölgy futtatott arany karkötőt visel, nagyon széleseket, és különböző illesztésekkel elválasztva, így könnyedén övezve a csuklót. A színes drágaköveket oly könnyen utánozzák, és oly jól, hogy a hamisakat a legelegánsabbnak az arany csatos karkötőt tartják. Topázok és sárga krizolitok is igen kedveltek.
A legelismertebb színek a pármai viola, tea szín, borostyán, élénk muskátli, gácsér nyak zöld, és a búzavirágkék."
Májusi számából:
"[...] A pelissé öltözeteket nagyon kedveltek házi ruhaként: bajor modorban készíttetek, nyaktól a szoknya aljáig. A díszítésnek ezen módja igen széles a mellkas kezdeténél, egyenletesen keskenyedik mire elér a sallangig, és akkor fokozatosan kiteljesedik, míg a pántok el nem érik a szoknya szegélyét. A színük általában olajbogyó zöld, poussiére-des-ruines*, lazac, vagy más tartózkodó szín. A baráti társaságban tartott vacsora összejövetelek ruhái ugyan olyan módon készülnek, ahogy már egy ideje a keblet illetve, és mély öltözékeknek hívják őket; de nem is azok; sokkal többet mutatnak a nyak hátsó részéből, mint elöl, ami félszegül leplezett; csupán egy nagyon kis rész vehető észre a nyak alatt. Díszöltözékhez és esti összejövetelekhez a ruhákon egy igen nagy haladás történt; tökéletesen szemérmesek, mégsem egészen takarják el a finom keblek arányos kontúrjait, hanem inkább "Megduplázzák mindazt a bájt, amit fedniük kéne."
[...] Sok igen fiatal nő, a házi kosztümhöz, most megvan bármiféle fejfedő nélkül; annyi művészetet, annyi látványosságot fektetnek a hosszú feszes fürtökbe. Mikor ezek nagyon gyöngéden és könnyedén vannak alkalmazva, akkor semmilyen más elrendezése a kecses fej hajának nem bájosabb; de mikor nehézkesek, és túl közel csoportosítják egymás mellé, és nem bajlódnak vele, akkor senki sem fogja elhinni, hogy az így meggyötört haj a viselőjének a fején nőtt. [...] Néhány turbánt látni a színházakban, de sokkal több főkötőt. Virág koszorúk, vagy levehető virágok vannak a haj közé helyezve, igencsak uralkodva a bálokon. Öltözék kalapokat az operában viselnek, és néha a színház erkélypáholyában; a legújabbak színes kreppből vannak, és gyakrabban díszítik nagy virág bukétákkal, mint tollakkal.
A kedvenc színek az ibolya, olajbogyó zöld, egyiptomi föld, rózsaszín, a sárga minden árnyalata, tejcsokoládé, lila, és a tavaszi zöld."
*Poussiére-des-ruines: poros ódon rom.
Júniusi számából:
"Ez a virágok idénye; észre vesszük őket, elragadtatva, korai és fénylő virágzásuktól, és mohón lélegezzük be az elbűvölő illatukat: de nem kertjeinkbe, melegházainkba, vagy a télikertjeinkbe szorítkoznak mostan. Művészet, a dolgos kezeivel, verseng a természettel, és a virágok pazar bőségükkel, szemünk elé tárulnak minden irányból. Nőink fejei, majdnem minden nyilvános látványosságon, vidám parterret* alkotnak; és, bizonyosan, nincs semmi más illőbb, vagy valóban, oly jelképe a női szépségnek, mint Flóra kincsei. Az ízléses kalap, a toque, a turbán, és a főkötő egyformán díszítettek velük, és a fiatalos nőink finom fürtjein láthatunk minden árnyalatú virágokat, és tövis nélkül a rózsát.
Szó szerint, valóban; mert annyi ősi szakértelem nyilvánul meg ezeknek a művirágoknak a választékosságában, hogy tökéletesen egyeznek azokkal miknek idényük van. Ekképpen a kicsi, de elegáns, tövis nélküli paradicsomi rózsa, általában fahéj rózsa néven ismert, enyhe illatáról ami erre a fűszerre hasonlít, és ami növekedése közben hasonlít egy fél koszorúra mit művész kötött, ez a kedvelt rózsa, jelenleg látjuk asszonyaink főkötőin és csuklyás kalapjain, vagy ahogy a gyönyörű fürtjeiket ékíti.
[...] Szalag fichu-pelerineket hordanak a zárt ruhák felett mikor az idő meleg; és várhatóan annyira divatosak lesznek, mint múlt nyáron voltak; fehér ruhák fölé jaconet muszlin gallért, csipkével díszítve, ez minősül igen elegánsnak, különösen a kocsiban, és a divatos reggeli őgyelgésekhez: ezeknek a galléroknak a végei elöl hosszúak, és két vagy három gallérjuk is van, egymásra hullva, szintén csipkével díszítve.
A fehér szalmakalapok valószínűleg általánosan kedveltek lesznek kikocsikázáshoz ezen a nyáron: máris sok megjelent; néha marabu tollakkal vannak megkoronázva különféle irányba rendezve; míg fehér és citrom színű csavart tollak díszítik a tető elejét. A szalagdíszek, a csokrokkal a karima alatt, gyönyörűen mintázott széles szalagból vannak; a szalagok hurkot formálnak, ami újabb divat ahhoz képest, hogy szabadon lobogjanak, a hurok oly mélyre ereszkedik, mint az öv. Néhány szalma kalapon fehér géz tekercs van rézsutasan felhelyezve a korona tetejére, ami virág ágakban végződik; két kicsi hurok csokor köti meg a karima alatt, és ezeknek a kalapoknak a szalagdísze szabadon lobog.
[...] A fehér jaconet muszlin ruhákat részben viselik fél-öltözékként, de még annyira nem általánosak; igen drága módon vannak befejezve, és ennek folyamán, csak a gazdag és rangos hölgyekre szorítkozik; egy széles fodorral vannak szegélyezve, teljesen finom csipkéből, és ennek a fodornak a tetején egy fodorított szalag van, kis távolságra, finom cérna tüllből. A színes muszlin ruhák, a fehér barége, különböző színű csíkok árnyalásával, igen viseltek házi kosztümként. Általánosan két kifodrozott fodorral vannak díszítve, fejekkel, és a fodrokat kerekített csúcsokban vágják ki. Reméltük, hogy az en gigot* ujjaknak már elmúlt az ideje, de oly sok hölgy elfogult irányukban, hogy még nem közölhetjük a hírt, hogy kimentek a divatból. A fodrok az általános és kedvelt díszek a ruhák szélein; néhány rézsút szabva, főleg a barége ruhákon. Habár a derekakat a keblek fölé esetlenül magasra készítik, még a mélyen kivágott ruháknál is, mégis megfigyelhettünk az Operában néhány hátat és vállat ízléstelenül mutogatva. Ezt a divatot,ámbár igen kevesen követték. A mellkast blonddal díszítik, és az ujjak igen finom tüllből vagy blondból vannak, elegáns befejezést nyújtva az esti öltözékeknek, különösen mikor a ruha fehér vagy rózsaszín szaténból készült; a fodroknak ezeken is fehér blondból kell lenniük. A legutóbbi báli ruhák igen díszes fajták; pár elegáns házi mulatságon, mégis, fehér szatén fölött tüllök jelentek meg, füzér alakú fodrokkal ízlésesen felcsípve virágokkal; mert ezek a bájos ékítmények láthatóak most a női öltözék majd minden részén. Sok tüll vagy mintázott géz báli ruhát viselnek barackszínű szatén alsóruha felett; ezeknek a dereka fehér szaténból van.
[...] Sajnálattal látjuk, hogy a fejeknek mostanában aránytalan nagyságot kölcsönöznek: a frizurát úgy rendezik el, hogy a hamisságot sugalmazza: hatalmas fürtök, teljesek és nehezek fekszenek az arc mindkét oldalán, miközben csokor fejdíszek, esetlenül és előnytelenül vannak felvezetve a fejtetőre és a fej hátsó részére; a ringlik szabályosak, sűrűek, és saucisson* fajtájúak, míg az opera kalapok oly szélesek, magasak és megrakottak csokrokkal, hogyha egy hölgy nem a páholya első sorában ül, akkor, valószínűleg, hallhatja az olasz dallamokat, de nem tudja megszemlélni a nagy tekintélyű opera pompás dekorációit, sem a fürge gráciákat bemutatva a balettet. Bízunk benne, hogy ez az outré* divatja annak, hogy elrejtik az emberi test legfennköltebb részét, amit nyilvánvalóan gall szomszédunktól másoltak le, nem fogja sokáig nyújtani a divatot nálunk. Láttunk néhány hölgyet ennek a divatnak a kritériumaként, az Operában, szintén magas rangúakat, kiknek a frizurája jó volt és előnyösen elrendezve, briliánsokkal ékítve, belevegyítve a virágokba amik a fürtjeiket díszítették: annyira disztingváltnak tűntek, végtelenül sokkal vonzóbbnak, mint néhány bájosabb nő, akik elrejtették magukat a fentebb leírt szörnyű kalapokban. [...]
A kedvelt színek a rózsaszín, szalmaszín, tenger zöld, lila, ibolya és égszínkék."
*Parterre: virágágyás.
*En gigot: sonkaujj.
*Saucisson: kolbász.
*Outré: végletes, eltúlzott.
Júliusi számából:
"[...] A gros de Naples pelissék, mik észrevehetetlenül záródnak elöl, mint zárt öltözékként megjelenve, a legkedveltebbek utcai kosztümnek, különösen a promenádhoz. Oly egyszerűen készülnek, amennyire csak lehetséges, és mi igen csodáljuk elegáns egyszerűségüket. Azonban, határozottan irtózunk a túlkapásoktól, és a csipke fodrok teljes megszüntetése, sőt még a galléroké is, nem a jó ízlés jele: az a forma amiben a legdivatosabb pelissék jelenleg készülnek a nyaknál, ezen előnyös tartozékok nélkül, az un homme sans chemise* ideáját nyújtják. Valóban a rüssök és fodrok egy időben hatalmasra nőttek; de a kis fodorított csipke a nyak mellett, és a szerény colerette* a vállak felett, egy előnyös és majdnem szükséges toldaléka volt ennek a ruhának. A pelissé-féle zárt ruhák, nem oly könnyen megkülönböztethetőek a pelisséktől, egy másik kedvelt utcai ruhát képeznek: egy barége sál, a végei átvezetve a sallangon, vagy egy bájos selyem vállkendő megkötve a nyak körül, csupán ezek az egyetlen kiegészítő befedések; és ezek, mikor meleg az idő, sűrűn láthatóak fehér ruhákhoz, és képezik a mindenféle burkonyokat, különösen a kocsiban. A pelerineket* fiatal hölgyek viselik, húszféleképp is készülnek, mind egyenlően elegáns: általában ugyan abból az anyagból vannak, mint a ruha; habár láttunk párat tiszta muszlinból, csipkével díszítve, selyem ruhákhoz.
A pamut kalapokat igencsak pártolják az idei nyáron: mikor először megjelentek, két éve, igen hideg fogadtatásban részesültek: ötletes a készítésük, és várhatóan olyan tartósak, mint a véget nem érő Leghornok; mert, úgy mondják, hogy igazán állják a víz és szappan általi mosást sérülés nélkül. A háncs utánzatai, de nem olyan könnyűek; és a hiba mit találtunk bennük az a sápadt fehérségük, és a nehézségük, ami a Leghornoknál is annyira kellemetlen; posztószerű megjelenést nyújtva a könnyű nyári fejfedőnek. [...] A Leghornokat és a finom Dunstableket még mindig igen kedvelik: az előbbit szalagokkal és nyári virágokkal ékítik, az utóbbit csak szalagokkal, elrendezve a legnagyobb egyszerűséggel. A fehér moiré gros de Naples még mindig a kedvelt kalap anyag. Ilyen kalapokat látni mindenütt, minden fajta kosztümhöz.
A széles fodrok, kettős fővel, a kedvelt díszítések a ruhákon; mégis a félruhákhoz egy igen bájos egyszerűséget alkalmaznak. Semmi más sem vélt elegánsabbnak a selyemnél, szépséges színétől figyelemre méltóan, vagy ha mintázott, akkor mintája eleganciájától és zsenialitásától, oly simán készítve, amennyire csak lehetséges. Mi köszöntjük ezt a fajta egyszerűséget, mint a jó ízlés hajnalát, de megismételjük, hogy nem szeretjük a túlkapásokat. [...] Nyomtatott cambricok és színes muszlinok a kedvelt cikkei a déjeuné deshabillenek*. Jaconet muszlin ruhák igencsak megmutatkoznak délutáni házi öltözékként; néhányuk nagyon gazdagon hímezve, mások egyszerűek és ugyanúgy fodrozva, ahogy a divatképünkön bemutattuk ehhez a fajtájú ruhához. [...]
A kedvenc színek a sárga, kék, rózsaszín, szalmaszín, és a tenger zöld."
*Un homme sans chemise: ing nélküli ember.
*Colerette: gallér.
*Pelerine: körgallér.
*Déjeuné deshabille: reggeli pongyola ruha.
Augusztusi számából:
"[...]Mégis tekintettel a reggeli pelissékre, és mint a nap általános parancsára, a fehér az uralkodó divat az öltözékeknél, különösen az utcai kosztümöknél. Csipke vagy blond kendők igen viseltettek a divatos hölgyek által: hátul csúcsosak; és a gyönyörű blond pelerinek, vagy fekete vagy fehér, a ruha színének vagy a kosztüm fajtájának megfelelve, a főbb utcai kiegészítők meleg időben. A pelerinek triplák, és a szegélyük a leggazdagabb és leggyönyörűbb minták; a végeik át vannak vezetve a sallangon, és nyaknál egy csokorral kötik le a ruha színével megegyezve; és ha ez fehér, akkor a csokor színe a viselőjének az ízlésétől függ. Búzavirágkék kasmír és selyem sálak, különféle színű pálmalevél mintázott pompás szegéllyel, igencsak kedveltek, és pelisséket a nyári zöld minden világos és élénk árnyalatában igen nagy számban láthatóak: sokféleképp díszítik ezeket; a rézsút rolók, sokon annyira nagy számban és oly formában vannak kivitelezve, hogy a pelissének tunika öltözék megjelenést kölcsönöznek: már megjegyeztük, hogy minél élénkebb és ragyogóbb a szín, annál kevésbé díszes a pelissé, hanem egy elegáns egyszerűséget őriz. A barége kendők és sálak is igen keresettek. [...]
A kedvelt déshabille fejdíszek tüll cornettekből* állnak, rózsaszín géz szalag csokrokkal; ugyan ilyen cornette néha megmarad egész napra, mikor házon belül vannak; akkor sárga lombozattal díszítik; hosszú, függő lebenyei vannak. A blond főkötőket is viselik házi kosztümhöz; a díszítésük pusztán blond, en serpentine*, a hézagokat lápis-kék géz szalagokkal töltik ki. Turbánokat gazdagon csíkozott gézből, fehér vagy színest, sokkal inkább viselnek félruhákhoz, mint főkötőket; kisebbek azoknál, miket a díszruhákhoz viselnek, és végtelenül előnyösebbek. A fiatal hölgyek, ahogy az már szokás a nyári hónapokban, csupán a hajukat viselik, jól elrendezve fonatokban, fürtökben, vagy nagy hosszú hullámokban, attól függően, hogy mi illik jobban az alakjukhoz. Mikor virágokat helyeznek fel a blond főkötőkre baráti összejöveteleken, akkor szűkmarkúan vannak elhelyezve, és főként teljesen kinyílt virágokból állnak, különösen a nyári rózsából. Gyöngyös diadém fésűk, a fejtetőre helyezve, egy nagy fürtökből álló sor mögött, míg a kisebb fürtök a homlok felé kandikálnak egy lágy és könnyed módozatban, nagyon csodált esti összejövetelekre; és a fejnek ez a fajta elrendezése egyetemlegesen előnyös. Sok öltözék kalap új stílusban jelent meg Vauxhallban, és néhány disztingvált összejövetelen, vagy vidéki mulatságokon; a legbámulatosabbak francia fehér gros de Naplesből vannak, rózsákkal és sövény levélzettel ékítve különféle színekben; úgy készültek, hogy nagyon elálljanak az arctól, és távolról sem állnak jól, mert annyi szélességet kölcsönöznek az arcnak, ami ha természetétől fogva széles, akkor ettől a fejdísztől közönséges megjelenést nyer.
A kedvelt színek a kék minden árnyalata, rózsaszín, szalmaszín, boglárka sárga, zöld, lila és aurora."
*Cornette: francia típusú főkötő, a teteje kúp alakú csúcsban feláll, az arcot megkötő szalag keretezi, gyakran szép fodros csipkével környezve.
*En serpentine: kígyózó alakban.
Szeptemberi számából:
"[...] A lovagló ruhák a különféle vidéki visszavonulásokkor, finom sötétkék posztóból vannak; egy igen kicsi fekete hódprém lovagló kalapot viselnek velük, amihez általánosan fehér fátylat illesztenek. A szpenzerek* jobban kedveltek a fehér öltözetekhez, promenádhoz, mint amennyire egy ideje voltak; gyönyörűen csíkozott selyemből vannak, vagy sima sötét színű szaténból; az ujjak en gigot, és a derék elegánsan ékítve mellkasnál és a vállaknál chevronsokkal. Néhány muszlin pelissét is láttunk a tengerparton, nagyszerűen díszítve finom Mechlin csipkével. Barége kendők, és fichuk ugyan ebből, az utóbbi á la Paysanne felöltve, képezik a főbb burkonyokat meleg időben. [...] A sálokat egyetemlegesen viselik a reggeli és esti promenádhoz, mikor az idő hűvösebb.
[...] A legtöbb kalapon a szalagdísz hurkolt, egy értelmetlen és hasztalan divat; ezek a hurkok nagyon hosszúak, és a leggazdagabb és legdrágább szalagból állnak. [...]
finom, tartózkodó színű ruhák, vagy gros de Naplesből vagy olasz hálószövetből, igen viseltetnek estélyi összejövetelekhez; habár a finom indiai muszlin ruhák, csipkével díszítve, uralkodnak; mély kivágással készülnek, és a színes ruháknak fehér, áttetsző, hosszú ujjaik vannak tüllből, gézből vagy kreppből, olyan rövidek fölé helyezve, amik a ugyan abból a szövetből készültek, mint a ruha. A házi ruhák színes muszlinból készülnek, vagy simán vagy élénk színű alapon kicsi, sötétebb mintázattal. Ezeket a ruhákat három széles fodorral díszítik; a derék sima, és az ujjak en gigot, a csuklóknál széles arany karkötőkkel leszorítva, kámea bross csattal. Finom csipke fichu-pelerineket, ugyan ezzel díszítve, viselnek általánosan ezekhez a ruhákhoz; és oly csínt kölcsönöznek nekik, és elveszik azt az igénytelen megjelenésüket mi általában megfigyelhető a színes mosóruhákon. [...] A tiszta leno* ruhák mégis, sokkal elegánsabb megjelenésűek; és gyönyörűen csíkozva különböző színekkel, hosszú ujjakkal fehér tüllből, igen illő ruhát képeznek a baráti esti összejövetelekre. A díszítésük majdnem ugyan az, mint a színes muszlinoké; habár néhány hölgy a széles rézsút hajtásokat részesíti előnyben a szegélynél, a fodrok helyett.
[...] A kedvelt ékítés az ékszerek sorából, egy hajfonat a nyak körül viselve, ott egy arany szívvel zárva; és a fonatnak a végein, mik az övnél egyesülnek, egy nagy, arany Görög kettős kereszt lóg.
A kedvelt színek a barack, rezeda levél zöld, világos palaszín, szürkés levendula, hortenzia, és a rózsaszín."
*Szpenzer (spencer): zárt nyakú, hosszú ujjú, testhez álló kabát derék.
*Leno szövet: géz szerű, áttetsző szövet, a függőleges szálak csavartan szőve a vízszintesekre. Ezáltal sokkal erősebb és tartósabb is.
Októberi számából:
"[...] Örömmel látjuk azt is, hogy kellemes napokon, a nyitott kocsikban, még ha a vékony zárt ruha is az egyetlen burkony mit a fiatalok elfogadtak, a meleg opera köpönyeg, jól vattázva, készenlétben van az azonnali használatra, amint hideget és nyirkosságot éreznek. Sok ezek közül a hasznos és elegáns köpenyek közül már megjelent, az új divat minden frissességével: a készítésük kissé különbözik a múlt ősziétől, kivéve, hogy a mantilla gallér nem igen gyakori rajtuk; és a hasznos csuklya sokkal inkább keresett. [...] Úgy figyeltük meg, hogy a tűzdelt szegélyek sokkal szélesebbek, mint korábban; oly változás ami annyira értelmes, mint amennyire elegáns, mivel sokkal szilárdabban tartja a vattázást a helyén.
[...] Matróna korú hölgyeken, különösen az előrehaladott korúak, kik még mindig elvegyülnek a divatos összejövetelek mulatságain, rajtuk máris láttuk a téli selymeket megjelenni: a színek mégsem sötétek, hanem üdítőek, és jól alkalmazottak a gyertyafényhez; úgy mint a rubint, vagy a világos muskátli, gazdag csíkozással különféle színekből. A valódi ír puplin sohase lesz mindennapos, mivel egy igencsak drága szövet, ahhoz amire számítják, fél-öltözéknek: ehhez a fajta kosztümnek csak egy bizonyos készletéhez használják, kik megbecsülik szépségét, és független helyzetükből fakadóan azt viselhetnek, amit csak akarnak. A szerencsétlenül viselt hasonmásai ennek a gyönyörű Ír szövőipari terméknek gyorsan mennek ki a divatból; és a valódi puplin nem valószínű, jelenleg, hogy nagyon általános legyen. [...]
Előnyben kell részesítenünk a pongyola turbánt, mert jóval határozottabban jelzi a különbséget asszony és hajadon között: csupán részben jelentek meg nemrég, hogy ismét jelentéktelenségbe süllyedjenek. A díszruha turbánok színes gézből vannak, és mindegyik oldalon fehér marabu tollakkal ékítve. Szalagcsokrok, két különböző színből, gyakran láthatóak fiatal hölgyek frizuráin.
A Macao a kedvelt cikk az ékszerek közül, fél-öltözékekhez, nyakláncként és karkötőként; de a fülön függők miket hozzájuk viselnek általában finoman vert aranyból van. Most van a karkötők uralma: gyakran négyet is látni egymás felett végig a csuklón, és a legfeltűnőbb, nem is szólva a legcifrább fajták. Mindenféle bizsuk túlságosan is uralkodóak és túláradóak minden modorú ruhánál; és a kéz, még ha hibás formájú is, meg van rakva gyűrűkkel minden ujjon.
A kedvenc színek a kék, szalmaszín, őzszín, londoni füst, erdész zöld, és a spanyol barna."
Novemberi számából:
"[...] Ekképpen gyakorta láthatjuk a kasmír sálat selyem pelissé fölött viselve; és még a meleg, jól kivattázott mantillát is láttuk körbe burkolni a könnyű selyem, vagy gros de Naples zárt ruhát. Ezek a kényelmes burkonyok várhatóan oly kedveltek lesznek az idei télen, mint amennyire a kettő előző volt. Szőrmék, még körgallérként sem jelentek meg, de várhatóan általánosak lesznek majd; és úgy mondják, hogy a sötét és igen értékes fajták lesznek valószínűleg leginkább kedveltek, különösen karmantyúként. [...]
A kedvelt színek a gránátalma vörös, rózsaszín, fűzfa zöld, egyiptomi homok, égszínkék, és a fahéj barna."
Decemberi számából:
"[...] A mantillák ismét határozottan divatosak az utcai kosztümhöz; még sétához is látjuk, de a legjobban a kocsihoz illenek. A legújabbak és a legbecsültebbek királykékek borostyán béléssel; ezek mellett a legkedveltebbek a feketék, rubinttal, gránátalma vörössel vagy élénk rózsaszínnel bélelve.[...]
A pelisséket, mégis, selyemből és posztóból is igencsak viselik, de kevés újdonság van a készítésükben, az általános divatjukat illetve. [...] A kasmír sálakat most nagyon használják; ahogy a szőrme mantillákat is zárt ruhák fölé; és ezek sötétek. A jóféle fekete, fényes hiúz igen kedvelt az öltözet eme részéhez, és a karmantyúkhoz is.
A rózsaszín gros de Naples kalapok igen megbecsültek. A tetője ugyanezen tekerccsel díszítve, en fers de cheval* felhelyezve, és a mélyedések kitöltve teljesen kinyílt rózsákkal; ezek közül egy a karima szélén fekszik; és a karima alatt, és rögtön a haj melletti részen gros de Naples csúcsok vannak, keskeny blonddal szegélyezve. A Leghorn kalapok (mert habár a fekete bársony elkezdett mutatkozni, mégis sok hölgy visel Leghornt, különösen sétához) igen szeszélyesen vannak feldíszítve: a rüss a karima szélénél mindig két színből áll; és a szalagok is a tetején különböző színűek: egy csillag hat csúccsal, a két szalag legfeltűnőbb színeiből van a tető legtetejére felhelyezve, ami távolról sem egy ízléses ékítés, és bizonyosan, igencsak hasztalan. Az új fekete bársony kalapok gyönyörű alakúak: kicsi a karimájuk, rövidek a füleknél; a tetejük igen magas és lovaskatona alakú, bársony ráncokkal környezve, és fekete szatén szalaggal; egy esprit toll, gém tollazatból alkotva van ízlésesen elhelyezve a tető mindkét oldalára; a díszszalagok igen hosszú hurkok. [...]
Amikor most szalagokat viselnek a hajban, akkor gyönyörűen vannak a fürtök közé vegyítve, és igen kellemes látványt nyújtanak. Gyémántokat igencsak viselnek a férjezett hölgyek a frizurájukban, és mindenféle virágokat a fiatalok. Tollakat most már csak a díszöltözékekhez viselnek, vagy a nagyon disztingvált összejövetelekhez, és akkor is semmi esetre sem túl uralkodóak. Néhány öltözék kalap már megjelent, de várhatóan az estélyeket és vacsora alkalmakat fogják kitüntetni, az idei télen, ahogy szokásos. A reggeli és házi kosztüm főkötők igen egyszerűek: sima tüllből vannak, nagyon kevés ékítéssel, kivéve a géz szalagot ízlésesen elrendezve; és általánosan rózsaszín szaténnal vannak csíkozva; hosszú, széles szalagok lebbennek hátul a vállak fölé.
A kedvelt színek a Neptunusz kék, gácsér nyak zöldje, rózsaszín, világos őzszín, pala, mahagóni barna, japáni rózsa, és az égszínkék."
*En fer de cheval: patkó alakban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése