Az év divatja: 1825

Divat tudósítás részletek az 1825-ben kiadott The World Of Fashion-ből, a The Ladies' Monthly Museum-ból és a La Belle Assemblée-ből, ezekből fordítottam magyarra a divattudósítások érdekesebb vonatkozó részeit, hogy átfogó képet kapjunk az év divatjáról.

Mivel ez a bejegyzés igen hosszú lesz, akit pedig nem érdekelnek a hosszabb-rövidebb divatleírások, azoknak egy kis összefoglaló, hogy lehessen minél előbb nézegetni a sok szép képet:
-Szövetek: díszes nappali ruhákhoz olcsóbb és strapabíróbb selymeket használtak, mint pl. a gros de Naples, ami egy tompa fényű, erős szövésű anyag, szálirányosan enyhén bordázott felülettel, vagy pamuttal vagy gyapjúval kevert selymeket, mint pl.: Barége, ami áttetsző, könnyű vagy az enyhén zsávolyozott felületű Bombazine, ami erősebb textúrájú. Egyszerű nappali ruhákhoz nyomtatott mintás kartont, puplint. Könnyű nyári öltözékekhez fehér perkált, batisztot, muszlint (ennek sokféle fajtáját ismerték, úgy mint indiai, egyiptomi, jaconet, stb.) fodrokkal hímzett szegéllyel. Báli és esti öltözékekhez a könnyű, teljesen átlátszó krepp, géz vagy tüll felsőruhát viseltek selyem szatén vagy atlasz alsóruhához, amit aztán divat szerint díszítettek selyem rolókkal, hengerekkel, dudorokkal, pántokkal, virágokkal, tollakkal, stb.-vel. Télen bársonyokat, posztókat és egyéb gyapjú szöveteket használtak, e közül a merinó volt a legkedveltebb.
-Minták: a minták kicsik, vagy közép nagyságúak, tömötten elrendezettek. A csíkos öltözékeken (főleg a selymeket szerették csíkosan hordani) matt és fényes, vékony sávok váltakoznak, vagy egy szín világosabb és sötétebb árnyalata. A kockák is ilyen vékony szálakból formálódnak, jól elkülöníthetőek az egyes színek. Különösen kedvelt a skót kockás tartán.
-Színek: a természetben megtalálható és természetes úton is könnyen előállítható színeket használták, úgy mint: levél zöldek különféle árnyalatai (télen a sötétek, nyáron a világosak), virágok színei, lila; az égszínkék, vörösesbarna, sárgásfehér és a rózsaszín különösen kedvelt divatszínek voltak. Bogyók pirosas színei, citrusfélék sárga árnyalatai, stb. Az ásványi kőzetek élénk és a drágakövek ragyogó színei, a borostyán is kedvelt volt. Barna, drapp, szürke a legigénytelenebb színek minden viselethez. Emellett nyáron a fehér uralkodott, estélyi öltözékekhez pedig a feketét is használták, színes díszekkel mindkettőt. A divatlapok többször említik a levendulát is, mint divatszínt, ám ezzel vigyázni kell, mert nem a mai értelemben vett lilás árnyalatot tudták előállítani belőle, hanem egy sokkal fakóbb, kékes színben volt elérhető, így is gyakran a szürkés árnyalású volt a divatos. Rikító színek közül a muskátli piros és kanári sárga amik még említésre méltóak az év divatszínjei közül.
-Díszítések: a ruhákon a díszítések nagy része a szoknya térd alá eső részére szorítkozik, főleg a szegélyre, úgy mint: vattázott hengerek, dudorok, rolók, fodrok, stb.; levarrt behajtások, kicsipkézett rüssök, csipke fodrok, hímzések aranyból vagy ezüstből, és ezek megspékelve tollakkal, virágokkal, meghintve gyöngyökkel, gyöngyös hímzéssel kivarrva, masnikkal, szalagokkal, stb. Ezután a mellkas van még összhangzóan díszítve, a nyakkivágás szép fodros csipkével környékezve, az ujjak úgyszintén a ruhához hasonlóan.
-Ruha forma: A derékvonal végre megfelelően helyezkedik el, gyakran széles szövet övvel kiemelve a karcsúságát, hosszú sallanggal megtoldva, mint új díszítési forma, de a ruha szövetéből vagy az azt díszítő szalagból összhangzó színben. Ezt az övet gyakran díszítették a hátsó kapcsolást fedő boglárral is, szintén hosszú sallang végekkel. A sonkaujjak (gigot) már mindenhol ott vannak, egyelőre még mindig mérsékelt nagyságban, de már határozott elmozdulás történik az extrémitások felé. A kis buggyos golyó alakú ujjakat már csak az estélyi öltözetekhez viselik, olykor ez is kiegészítve egy áttetsző szövetből készült sonkaujjal, mint teljes felsőujj. A keblek szélesen elválasztottak, aminek a hatását fokozza a mellkasra helyezett rengeteg dísz is. A szoknyák rövidek, uszályt csupán az udvari- és díszruhákhoz viselnek. Az általános szoknyahossz bokáig érő, kivételt a táncolásra szánt báli ruhák képeznek, amiken az alj egészen magas, bokát és vádlit mutató. A szoknyák csípőtől lefelé egyenletesen bővülnek, az alsó bőség már kissé szélesebb, mint az előző évben.
-Kalapok, fejdíszek és főkötők: csinos főkötőt hordhat fiatal és öreg, hajadon és férjezett, díszítésük finom csipke, kis virág bimbók, apró szalag csokrok, lógó lebenyek, szalag végek. A francia Cornette főkötő igen divatos. Turbánt estélyekre, vacsorához, stb. társasági összejövetelekre asszonyok viseltek, ezeknek többnyire egyetlen díszük a szépen omló paradicsommadár tollazata volt. Díszes kalapokat is viseltek ugyan ezekre az eseményekre, ezeket is főleg házas asszonyok és matrónák. Utcára vagy a magas tetejű, széles karimájú Opera kalapot viselték, vagy az arcot takaró, behajtott karimájú csuklyás kalapokat. Ezeket többnyire a sima nappali főkötőre tették rá. Díszítésük szalag, szalag csokrok, tollak, virágok, csipkék, gazdag csipke fátyol, idény virágok, stb.
-Frizurák: a haj középen két oldalra elválasztott (nem kell pont középre esnie a választéknak, lehet aszimmetrikus is), a homlokra oldalról dús és tömött göndörített haj van ráfésülve, amik a fülcimpa vonaláig érnek, takarva a halántékot. A konty a fejtetőn dúsan rendezett masni szerű bogba, hármas hurkokba, fonatokba, stb.-be van elrendezve, de még nem annyira magasra törően, de jól tömötten. Ezt szép hajfésűkkel, tűkkel tűzdelték meg. Homlokhoz díszes hajpánttal szorították. De a ruha díszével megegyezően virágokkal, szövettel is ékítették a frizurát. A legkedveltebb egyszerű díszek a szépen elrendezett szalagcsokrok, virágok, gyöngysorok voltak. Csak virágos frizurát többnyire a fiatalok, hajadonok viseltek.

1825.:
Estélyi ruha fehér vagy rózsaszín szaténból, géz fodrozattal és vattázott szatén hengerekkel.

Báli öltözék kék vagy fehér kreppből, szatén díszítésekkel. Etruszk frizura.

Esti öltözék világoskék vagy rózsaszín moiréből (vizezett vagy márványozott felületű selyem szövet), szatén szalagokkal és keskeny blond (tüll alapra selyme szálakkal hímzett mintájú csipke, igen drága, finom és fényes volt) csipkével díszítve.

Színházi, opera vagy hangverseny öltözék kék velours épinglé (finom selyem kordbársony) szövetből, szatén levélzet díszítéssel, spanyolos bársony toqueval, fehér hattyúprém gallérral.

 Sétaruha merinó gyapjúból, szatén hengerekkel díszítve, fekete szatén kalappal.

Sétaruha gros de Naplesből, sárga szatén kalapppal, fehér blond sállal és színes kartonlap legyezővel. Gótikus karperecek egészítik ki az ujjakat.

Ruha kocsiba gros de Naples redingotel, gros de Naples kalappal.

Színházi vagy hangverseny öltözék gros de Naplesből, marabu tollas szatén kalappal.

Redingote gros de Naplesből, hullámos szatén rolóval díszítve, fekete bársony toqueval.

Nyári sétaruha perkálból, muszlin fodrozattal és tüll csipkékkel díszítve. Fehér szalmakalap szalagokkal és virággal ékítve.

Redingote gros de Naplesből, szatén hullámos rolókkal díszítve, színes csíkos szatén szalaggal díszített gros de Naples kalappal.

Társasági öltözék gros de Naplesből, géz sonkaujjakkal, blond csipkés főkötővel.

Estélyi ruha lyoni selyemből, szatén díszítéssel és keskeny blond csipkékkel, a hajban bársony dudors díszekkel.

Estélyi öltözék fehér vagy kék vigontineből, szatén hengerekkel díszítve, arany vagy ezüst szalaggal, a derék á la Grecque (a szövet függőleges laza redőkkel esik a keblekre), géz vagy barége berettel arany vagy ezüst zsinórral díszítve.

Báli ruha fehér vagy kék tüllből, szatén díszítésekkel.

Kocsi vagy séta öltözék gros de Naplesből, skót kockás köpennyel. Gros de Naples kalap csíkos szatén szalagokkal díszítve.

Színházi ruha á la Reine bársonyból, bársony köpönyeg csincsilla prémmel.

Vacsora öltözék gránátalma színű gros de Naplesből, a szélénél krepp vagy géz dudorozással, szatén rolókkal díszítve, blond csipkével környezve a dekoltázsnál. Á la Suisse (svájci) hajfodrozat.

Estélyi ruha hajnalpír színű szaténból, széles blond csipkével díszítve. Coronet toque csipkéből, tollakkal díszítve, tüll lebenyekkel megkötve az áll alatt, aminek a végein gyöngyös bojt van.

Esti öltözék rózsaszín gros de Naplesből, en gerbe derékkal (a szövet legyező alakban van ráncolva a derék középpontjából kiindulva a vállak felé elterülve), fichu alakú főkötővel tüllből blond csipkével és kinyílt provánszi rózsákkal díszítve.

Báli öltözék levendula színű gézből, fehér szatén alsóruhához, ametiszt színű szatén hengerekkel, szalagokkal díszítve és sárga őszirózsákkal.

Kocsi öltözék levendula színű pelissével, gros de Naplesből, á la Vandyck csúcsos fogazattal díszítve. Rózsaszín krepp kalap szatén pántokkal, rezeda zöld napernyővel.

Kocsi öltözék terre d'Egypte színű pelissével, gros de Naplesből, en gerbe derékkal, fehér géz kalap blonddal díszítve és színes virágokkal. Vállkendő tüllből és Urling csipkéből áll.

Kék crépe-lisse (fényes, könnyű súlyú de erős fogású selyem krepp szövet) estélyi öltözék, hasonszínű szatén alsóruhával.

Esti öltözék mályvavirág színű crépe-lisséből, szatén rolókkal díszítve, á la Circassiene derékkal (a ráncolt vállazó díszíték a vállpontokból indulva, egymást keresztezve a deréknál érnek véget), rózsaszín és sárga csíkos szatén öv és sallang egészíti ki.

Bíborszínű gros de Naples promenád öltözék, fehér gros de Naples Pamela kalappal, amit japán mintázott hímzett tüll lebenyek kötnek meg az áll alatt, tarka szegélyes kasmír kendő egészíti ki.

Kanári sárga házi ruha, gros de Naplesből, gauffrée fehér krepp gallérral kiegészítve, fichu-negligée főkötővel, skarlát és sárga csíkos szalagokkal díszítve. Reggeli sétaruha levendula színű gros de Naplesből, gigot ujjakkal, á la Anglaise fehér háncs csuklyás kalappal, színes virágokkal ékítve.

Estélyi ruha fehér tüllből, szatén fölött.

Esti díszöltözék fehér szatén alsóruhával, tüll felsővel. Tüll dudorok szatén rolókkal és pántokkal leszorítva, á la Circassian derék (a keblet díszítő ráncolt vállazó dísz leeresztve keresztbe fut egymáson, a végeik a derék övében tűnnek el).


Estélyi ruha fehér szaténból, bouillon tüll dudorokkal díszítve, szatén pántokkal leszorítva. Fejedelmi toque kék szaténból. Séta pelissé világos levendula színű gros de Naplesből, á la Vandyck csúcsos fogazattal díszítve, en blouse ujjakkal. A kalaphoz áll alatt megkötött fichu-negligée van viselve, fekete bársony kalap, fehér szaténnal bélelve, szalagok sárgásfehér és skarlát színű csíkozással díszítik.

Divattudósítás a The World Of Fashion januári számából:
"[...] A báli hajfodrozatok főként csokrokba és hullámokba pompásan elrendezett hajból állnak: ékítménynek néhány fehér, rövid toll, vagy a fátyolos, valódi marabuk vannak igen hátul elhelyezve, így feltárva az összes elülső ringlit, és csak részben vegyül el a hajcsokrok között, amik könnyedek és áttetszőek. Egy fenséges arany ékítés választja el a hajat a homloktól.
[...] A kalapok és csuklyások mind ilyen nagyok, messze kiszélesednek, és igen ráhajlítva a homlokra; úgy hisszük, hogy a Grenada kalap csak a színe miatt lett így elnevezve, a Spanyolországban ott termesztett gránátalmák után. A fekete bársony a kedvelt, és az általános anyaga minden kalapnak; sajnálattal látjuk, hogy majd kizárólagosan ugyan ebből készült nehéz csokrokkal vannak díszítve; kocsikázáshoz néha felélénkítve fehér tollakkal, de nem túl gyakran; színezett tollak és fekete fejecskék, az utóbbi ékítés általánosan kedvelt, képezik a főbb díszítéseket. Sétához nem árulkodik jó ízlésről a fekete toll  viselése; egy hölgy sem tüntetné ki a promenádot fehér fejecskékkel; és még a színes virágok is, habár séta kosztümhöz viselik ezeket, nincsenek oly előkelőnek tartva, mint egy teljesen ékítetlen kalap, kivéve a fentebb említett csokrokkal, vagy színes szalagokkal, amik még mindig igen megmutatkoznak a fekete csuklyásokon, különösen a gránátalma színűek.
A svéd köpenyek még mindig igen kedveltek a kocsiba; és összefüggésben ezzel a legpompásabb burkonnyal, amit múlt számunkban részleteztünk, láttunk egy nagyon gyönyörűt vörösbarna színű levantineből*, élénk sárgásfehérrel bélelve; a levantine sokkal alkalmasabb anyaga ennek az öltözékrésznek, mint a gros de Naples*, mert sokkal kecsesebben hullik az alak körül: ennek a felöltőnek egy igen nagy vállgallér köpönyege volt, ami egészen a könyökig ért, és rojttal volt díszítve és gazdag bojtokkal vegyest sárgásfehérből és vörösesbarnából. A séta pelissék* gros de Naplesből készülnek, általánosan sötét színűek, bélelve fehérrel, borostyánnal, rózsaszínnel vagy más alkalmas tónussal: a bársony pelisséket gyakran látni értékes szőrme szegéllyel; mindig is helyteleníteni fogjuk az elcsúfítását ezeknek a drága prémeknek szeszélyes minták által, és minden hozzáértő mellettünk áll: megdöbbenünk azokon a jó hírű szűcsökön, akikről még sohase hallottuk, hogy művileg bántak volna a szőrmékkel, most megadják magukat: minden bizonnyal ezért van, hogy a sima fekete hiúz annyira kedvelt ebben a szezonban, az értékes kis cibetprém, cikk-cakkokban, és akkora gyémántokban, ami nagyobb magánál az állatnál is, és a gyönyörű amerikai szürke mókus, minek havas mellrésze vegyül feketével, levél alakzatban, stb.: ezeknek a kitűnő állatoknak az értékes szőrét nem lehet tovább fokozni ilyen ábrázolással; szépségüket a sajátos valódiságuk adja és "Akkor a legtökéletesebbek, mikor mesterkéletlenek tűnnek." 
A hamis prém imitációk még csak most kezdődnek, és előfeltételezik azt a bizonyos józanságot, ami kizárólagos is lehet.
Kevés újdonság van a ruhák készítésében: fekete bársony ruhák, fekete csipke fehér, rózsaszín vagy bordó szatén fölött, az igen kedvelt estélyi öltözetek. Levantine, gros de Naples, és ír puplinok az elterjedt szövetek a félruhákhoz. A legkedveltebb kosztüm, különösen a fiatal hölgyek körében, puha fehér szaténból áll, két sor tüllel díszítve, en ruches*, a derék körül arany övvel leszorítva, ami gyönyörűen kidolgozott. Az ujjak rövidek, és tüll és a fehér szatén alkotja.
Türkiz kövek, gyöngyök, és finoman kidolgozott arany alkotja a kedvelt ékszercikkeket. Egy ág vadárvácska, a virág különböző színű drágakövekből, a levél pedig smaragdból, a kedvelt melltűkapcsolata a fichuknek vagy kendőknek. Egy gyönyörű eszközt alkottak ebből a virágból, pecsétben, a gall szomszédaink. Szójáték, és a fordítással elveszítené az értelmét; de a francia nyelv már oly közismert a divatos emberek körében, hogy könnyen meg fogják érteni. Ezt a virágot, franciául úgy hívják, hogy pensées (szellem) és ezt, úgy találjuk, hogy Shakespeare idejében árvácskává rontották. Mégis, a pecsét a virággal van kivésve; körülötte a felirat "je vous suis partout*".
Jelenleg a legkeresettebb színek a Massacca*, egyiptomi tégla, gránátalma (mind a sárgásbarna héja, és a narancsos skarlátszín magja), vörösbarna, rózsaszín és borostyán."

*En ruches: fodros.
*Levantine szövet: Levantinban gyártott erős, zsávoly szövésű selyem, gyakran két különböző színű szállal szőve. 
*Gros de Naples: erős, tompa fényű selyem szövet, szálirányosan enyhe bordás felülettel.
*Pelissé: zárt nyakkivágású, hosszú ujjú, majdnem földig érő, teljesen zárt felöltő, ami tökéletesen elfedi az alatta lévő ruhát.
*Je vous suis partout: mindenütt ott vagyok.
*Massacca: sötét, de fakó árnyalatú barna (lásd: Pantone PQ-440C)

Februári számából:
"[...] A kalapok alakját illetően igen csekély változás történt, vagy a díszítésük jellegében, kivéve azokat, amelyek kizárólagosan a kocsihoz készültek, különösen a reggeli látogatáshoz vagy szertartáshoz valóak, ezek kisebb méretűek azoknál, amik pusztán a kikocsikázáshoz vagy a promenádhoz illőek. 
[...] A fejékek, mégis, a nap minden szakához, és minden stílusú ruhához, igen gyönyörűek; a reggeli des habillehez* a cornettek* gazdagon mintázott blondból* vannak, a széleknél á la Vandyck* csúcsokkal befejezve, az arc mellett a főrész egy ékítése, számtalan kis dudorral mintázott szalagból; az alapja sárga, a széle skarlát pettyes; az déjeuné* cornette finom Mechlinből van, és gyakran Urling csipkéből, és árnyalt csíkos szalaggal van díszítve; a színek vadgerle, citromsárga, sárgásfehér és narancs. A házi cornette vacsora összejövetelek fogadásához hálóból és blondból van, Vandyck mintával, kis különálló csokrokkal ékítve különféle virágokból. A színházi cornette ízléses turbán megjelenésű, ha nem lennének az igen hosszú lebenyei, amik általában az áll alatt vannak megkötve: rózsaszín gézből van, rézs ráncokkal, és bájosan változatos virágokkal; elöl egy ízléses ág katalóniai jázminnal; és a csúcson, és mindegyik oldalon harangvirágokkal és két téli violával: a hajban, mindkét halántékon nyugszik egy virág, egyik egy egyszerű indiai rózsa, lombozat nélkül, a másikon egy csokor rózsaszín jácint; a frizura jól elrendezett, és igen ízlésteljes a felhelyezése, ami szükséges ehhez a fejékhez, hogy illő legyen az estélyhez. A coronet toque, díszöltözékes összejövetelekhez, egy igen elegáns coiffure*; fehér szaténból és gyöngysorokból áll; a korona vagy körtető része falazatos, és a rovátkák, amik lefelé hajlítottak, körbe szegélyezve gyöngyökkel és minden egyes lecsüngő négyzetről, egy kis csepp alakú gyöngy lóg, aminek a legegyedibb és legpompásabb hatása van: kis fehér tollak lebegnek ennek a fenséges fejéknek az elején. A fekete öltözék kalapokat is nagyra becsülik esti összejövetelekhez, arany zsinórral díszítve, és makkos bojtokkal; ez megkoronázva pompás fehér strucctoll fejecskékkel. Az orosz főkötő fekete bársonyból, gyöngyökkel gazdagítva, vagy arany zsinórral, rózsaszín, teljes tollfejecskékkel szintén igen kedvelt. 
[...] A bársony és gros de Naples pelissék, az előző a legértékesebb prémekkel díszítve, változatos legtalálékonyabb mintákban, még mindig igen keresettek; csodás látni a mintákat amikben értékesítik; de őszintén kívánjuk, hogy a szűcsök ne tették volna tönkre drága szőrméik eredeti szépségét azáltal, hogy oly szeszélyes formákban vegyítik őket, ahogy ebben a szezonban. Annak a ruhakészítőnek aki levélzetet és virágokat formál a fényes fekete hiúzból, a tiszta és szép barna vegyítetlen cobolyból, az amerikai mókus ezüstös szürkéjéből, és a folt nélküli hermelinből, nekik minden dicséret kijár, az újszerű ötletért. De, bízunk benne, hogy a szűcsök elhagyják a szokásos foltmunkát fehér gyémántokból a szürke mókusnál, vagy a fekete hullámokat a kis cibetmacskánál, ami által ez az igazán értékes prém hasonlatos megjelenésű lesz a Norvég patkányhoz. 
[...] A kedvelt színek a sárgásfehér, rózsaszín, skarlát, narancssárga, bíborvörös, és massacca barna."

*Deshabille: pongyolaruha.  
*Cornette: igen díszes francia stílusú főkötőforma, a teteje kúp csúcsosan kialakítva, az arcot keretező szalaggal megkötve áll alatt, gyakran ez csipkével, fodorral díszítve foglalja keretbe az orcát. 
*Blond: nagyon értékes, finom tüll csipke selyemmel kihímezve.
*Vandyck: apró csúcsú, kis fogakra hasonlító rovátkák.
*Déjeuné: ebéd.
*Coiffure: hajviselet, hajdísz.

Divattudósítás részletek a The Ladies' Monthly Museum márciusi számából:
"A köpönyegek képezik a legáltalánosabb burkonyt továbbra is; olyan hosszúra és nagyra készítik őket, hogy a ruha alja alig látható; ezek a köpönyegek főként bársonyból, vagy fényezett fekete szaténból vannak. A szőrmék nagyon általános díszítések; hiúz, coboly, és hermelin a legdivatosabbak. A gallér teljes egészében szőrméből van; a díszítés egy széles pántból áll, ami körös körül megy; a pelerin összhangzóan van szegélyezve, de a pántja körülbelül fele szélességnyi. A kasmír sálakat látni a redingotekhez, de nem számottevőek. [...]
Az estélyi ruhák most általánosan géz crépe lisséből, vagy tüllből vannak, fehér szatén fölé; zsinóros szegélyű szatén pántok elegyével és tüll rüssökkel vannak ékítve.
A ruha derekak szorosan testhez állóak, most igen általánosan kiszorítva az en blouse fajtájúakat. Feszes ujjak, igen telt felsőujjakkal igencsak kedveltek. A pelerineket egyetemlegesen alkalmazzák, és mindig a ruhával összhangzóan ékítettek. 
A perui toquék most igen keresettek; nagyon alacsonyan készítik, és rövid, szürke pehelytollakkal van befejezve, a szokásos távokban körbe elhelyezve. A velencei toque, strucctollakkal ékítve, egy kissé féloldalasan felhelyezve, és hátra hullva a fejtetőn szintén nagyon kedvelt. A turbánok a legdivatosabb fejfedők a díszruhához; mindig tollakkal ékítettek.
A legdivatosabb színek a damaszkuszi rózsaszín, ibolya, szürke és a lila."

Áprilisi számából:
"Nagyon kevés változás figyelhető meg a promenád ruhán. A köpönyegeket és pelisséket továbbra is szőrmével díszítik. Sok szpenzer jelent meg a séta kosztümhöz; bársonyból vannak, és egy tarka színes sallangot viselnek velük, összezárva a deréknál egy acél csattal a bal oldalon. A kocsi köpenyeket most csuklyák nélkül viselik, és ehelyett két nagy méretű körgallérjuk van, efelett egy állógallérral. A pelisséket és szpenzereket gyakran látni gallérok nélkül, és egy nagy, finom Urling csipke gallér, vagy gazdagon kihímzett muszlin egészíti ki a ruhát. A fodrokat most alig viselik. [...]
A haj elrendezésének a legáltalánosabb módja az az, hogy a fürtöket nagy loknis telt csoportokba alkotják; egy Apolló bog, tág copfokból alkotva van körbe tekerve, a hátsó hosszú tincsekből áll, és előre hozva a fejtetőn. Kicsi blond főkötők tavaszi virágokkal ékítve egyetemlegesek a házi kosztümhöz.
A kedvenc színek a tavaszi zöld, indiai rózsaszín, spanyol barna, ibolya és lila."

Májusi számából:
"[...] Fehér ruhák a legfinomabb indiai muszlinból nagyon kedveltek; a fodrok gazdagon kihímzettek, egy sor szatén öltéssel és áttört csipkével befejezve a felső fodrot; a derék teljes egészében Urling csipke mintázattal készül, és éterkék szalaggal van ékítve. Ezek az elegáns ruhák mélyen kivágottak, és várhatóan nagyra lesznek becsülve a nyár kezdetén. A férjezett hölgyek többnyire csíkos gros de Naples ruhákat viselnek házi kosztümként; az új minták nagyon gyönyörűek, az alap és a csíkok finoman és ízlésesen árnyaltak; sok ezen ruhák közül hosszú, fehér Urling csipke ujjakkal készül. [...]
A kedvenc színek a sárgásfehér, rózsaszín, zafírkék, és pisztácia."

Júniusi számából:
" A reggeli és házi ruhákat főként finom kartonokból, vagy ízlésesen nyomtatott muszlinokból alkotják, gyönyörűen kockázottak valamely választékos és világos nyári színezetű alapon; a kockák minden egyes sarkában hínár rost ágak van, sötét piros színből. A gros de Naples ruhák félkosztümnek nagyra becsültek. A kedvenc színük a pármai ibolya. [...]
A gros de Naples pelissék a legkedveltebbek; a rózsaszínűek, vagy ibolyák a legcsodáltabbak a kocsihoz, és az élénk lilák és zafírkékek a promenádhoz. [...]
A legdivatosabb színek a rózsaszín, pármai ibolya, barackvirág, és az egyiptomi barna." 

Divattudósítások a La Belle Assemblée júliusi számából:
"[...] Hétköznapokon (mert vasárnaponként a társaság igen vegyes megjelenésű) Hyde Park és Kengsinton Kert jelenítik meg, a különböző reggeli helyiségeikkel, az utcai kosztüm legjobb kritériumait. A promenádhoz, a gros de Naples egyszerű pelissé még mindig a legkedveltebb burkony; habár a kasmíri sálak, négyzet és kendő alakban is, igencsak érvényesülnek: színes vagy fehér alapjuk van, tetszés szerint; a bordürök a legtökéletesebben kidolgozottak, gyönyörűen tarka színes, és a bordür rojtban végződik, teljességgel igazolva, finom anyagából eredően, a sál valódi értékét: egészen selymes megjelenésű, mégis könnyű, mint a hattyúprém, vagy mint a tibeti kecske szakálla, amiből ezeket a fenséges sálakat készítik. Egy másik kedvelt sál - de ami a kocsira szorítkozik - gazdag double selyemből van, mindkét oldala különböző, és roppant drága. [...] Kockázott selyem sálak, különféle színekből, szintén igen viseltek kocsiban, reggeli utakon; különös megjelenésük van, mivel a kockák mérhetetlenül nagyok. Kezdünk aggódni azon, hogy a ruhák cifrasága, amit mostanság vettünk át Gall szomszédunktól, feltehetően ismét meg fog mutatkozni: vidéki szépasszonyaink már elkezdték megújítani; nem áll jól nekik, és reméljük, hogy a sokszínűség iránti szenvedély, mind egy időben felvéve, nem fog tovább nőni; tönkreteszi a valóban előkelő megjelenést.
A fehér gros de Naples csuklyás kalapok sokkal kedveltebbek a többinél: mintásak vagy simák; ha az utóbbi akkor a selyem moiré. Óriási csokrok fehér és gyöngyszínű crépe lisséből alkotják, néha, az egyedüli díszítést; de sokkal általánosabban idényvirágokkal vannak ékítve, vagy toll fejecskékkel. Habár a finom Dunstable* szalmakalap igen kedvelt, képtelen megsemmisíteni a Leghorn* előszeretetét, ami még mindig megmutatkozik. Az utóbbi igen gazdag és széles fehér szatén szalaggal van ékítve, a csokor végein kirojtozva, a jobb oldalon; elöl egy ágacska borágó van felhelyezve, vagy más egyszerű kerti virág. A Dunstableket a legelőkelőbbnek virágok nélkül tartják, és főként a reggeli promenádra szorítkoznak. Számos csuklyás Leghornt készítenek vidékies formában; és, fehér crépe lissével ékítve, csokrokban, igen jól álló fejfedőt képeznek az igen fiataloknak. A francia capote csuklyás kalap igen gyakorivá vált: meg vagyunk lepődve, hogy egy ilyen drága fejék, ami csupán kevésnek előnyös, ennyire általánossá vált. Ezek a csuklyások csinosak, de nem minden arc néz ki jól bennük; mégis, igen viselik kocsiban, úgyszintén promenádhoz.
Habár a fehér öltözékek sohase fognak a pártolásból teljesen kiveszni, mégsem annyira keresettek, mint a tavaszi színezetű enyhe nyári selymek, vagy a különféle árnyalatú barége* ruhák. Tiszta fehér muszlin ruhák, az igen fiataloknak, gyönyörűen vannak körbe ékítve a szegélynél igen széles behajtásokkal, minden második behajtás között egy gazdag és tökéletes hímzés van kimunkálva fényes pamutból: ebből általában négy vagy öt sor van. A reggeli ruhák folyvást angol kartonból vagy muszlinból készülnek, különböző színekből és mintákból: az utóbbi egyre újabb és feltűnőbb, legyen fehér vagy színes alapon. Géz ruhák, szatén rolókkal díszítve, többnyire estélyi kosztümként jelennek meg; virágok képezik a báli ruhák kedvelt ékítményét; de a promenád öltözetek az aljuknál egyszerűen vannak befejezve rézs hajtásokkal, általában öt vagy hat darabbal. A des habillek, vagy a háziruhák derekai en blouse készülnek; és egy gallér, ugyan abból, mint a ruha, gyakran van hozzá toldva, ami sétaruhává alakítja.
[...] Főkötők minden ízléses és jól álló alakban képezik a fej kellemét hölgyeinknek a félruhákhoz, vagy házi kosztümökhöz; a lebenyes főkötő jól néz ki a magas, méltóságteljes alakhoz, ékítménnyel vagy anélkül; de sohasem szabad sokat alkalmazni belőle, mivel tönkreteszi a fejdísz általános célját, és eltakarja a csipke szépségét, aminek, ehhez a fajta főkötőhöz, a legfinomabb és legdrágább anyagúnak kell lennie. A turbánok, ahogy most a klasszikus szépségükben mutatják, örökké meg fognak jelenni, mint vacsora összejöveteli vagy színházi fejékek; és jelen alakjukban, ami a legtöbb alakhoz jól illik, nem lesznek közönségesek, mert, még amikor meg is vannak fosztva a tollazattól, akkor is igen megfelelőek egy bizonyos ízlésű parurenek*, mi általános viselet lesz. Néhány gyönyörű toque fehér szaténból és blondból áll, en squelettes*; a haj fodrokban vagy ringlikben előre hozott a nyílásain át, és ez a fajta fejdísz nagyon elegáns az estélyi összejövetelhez. [...] Türkízkövek, rubintok, és smaragdok, de főleg szép gyöngyök ékítik a hajat, diadém fésűkben, vagy bandeaux*, a grande costumehez. A fülbevalók, nyaklánc, karkötők és karperecek is, ha nem ugyan azokból vannak, igen jól kell összhangzaniuk ezekkel a drágakövekkel: a széles arany rúd, mint karperec a csuklónál, mindig kedvelt, és beosztott, ha nem valamely elegáns berendezéssel, akkor ugyanazon kövekkel, amik a frizurát ékítik. Ezek a keleties rudak, ha nem is oly klasszikusak, mint mikor simák voltak, mindazonáltal megérdemlik a csodálatot a kitűnő módszerért amivel jelenleg foglalva és verve vannak.
A sallangok széles szalagból vannak, a végeik hosszúak, de csokor nélkül; a sallangot bal oldalon kapcsolják, az alak előtt, arany vagy gyöngyös csattal, a ruha stílusa szerint.
A kedvelt színek a lila, pármai viola, egyiptomi homok, égszínkék, rózsaszín, borostyán, és Tyrian bíbor."

*Dunstable: szalmakalap gyártásról híres város volt, az itt gyártott kalapok neve is innen ered.
*Leghorn kalap: nagy karimájú kalap, magas tetővel, gyakran a karima arc felé behajlítva.
*Barége: selyem és gyapjú kevertszálas szövet, nagyon finom, szinte áttetsző. A francia Barége városában gyártották, onnan kapta nevét is.
*Parure: fejdísz.
*En squelette: váz alakú.
*Bandeaux: hajpánt.

Augusztusi számából.
"[...] A meleg Július hatására még a könnyű selyem pelisséket is félre dobták az utcai kosztümöknél; és a muszlin gallérok, bőségesen díszítve csipkével, Arachné sautoirek*,vagy Titánia sálak, abból a fajta könnyű, fátyolos anyagból ami olybá tűnik, hogy csupán a tündérkirálynő vállaira alkalmasak, ezeket egyetemlegesen láttuk, úgy kocsiban mint a promenádon, mint az egyedüli utcai befedésük az indiai muszlin ruháknak, mi verseng a hó fehérségével. A Titánia sál, mégis, csak a kocsihoz illik, amihez jelenleg szorítkozik: semmi sem múlhatja felül ennek a könnyű és áttetsző nyári burkonynak a szépségét; színei a leggyönyörűbb árnyalatok; de, ha van is egy hibája, akkor az a szeszélyes mintázata és a színek elrendezése; mert úgy változtatjuk, ahogy akarjuk, attól még schal boiteux* marad; és ha csíkos, akkor az Egyesült Államok zászlajára emlékeztet. Mégis, semmi sem tehet túl az ízletesen gyönyörű anyagán, vagy a finom selyemszerű rojtszálain: ezeknek a sálaknak finom alakot kellene fedniük, de nem túl szikárt.
Rózsaszín selyemripsz csuklyás kalapokat, a szélénél lehulló blonddal, és tollak vagy virágok nélkül, sétához igen viselik a fiatal hölgyek. Egy másik kedvelt csuklyás fehér gros de Naplesből van, szintén a szegélyénél blonddal díszítve, és felékítve, de nem túlzottan, egy csomó különböző színű virággal. A capote és a nagy Leghorn kalap még mindig kedvelt, vagy reggeli kocsis levegőzéshez, vagy a promenádhoz; az előbbi most a legdivatosabb ha csíkos selyemből készült; ez, semmiképp se javulás; mert azt az ideát közli, mintha a kalapot maradék ruhából vagy pelisséből készítették volna. Habár a csuklyásokon a virágok sokkal kedveltebbek a tollaknál, mégis az utóbbiak, a rókafarok szerűeket láttuk fehér mintás gros de Naples kalapokon, néhány nagyon elegáns hölgyön. A fehér szalmakalapok, szintén, gyönyörű marabu fejecskékkel elöl, és kissé lápis színű szalaggal díszítve, mostanában jelentek meg a kikocsikázásokhoz és ékesítették fel néhány disztingvált hölgy bájos fejét a Kensington kertjeinek zöldellő allées* közt. Ezek a fajta kalapok várhatóan igen kedveltek lesznek majd a vidéki fétes* alkalmával és kocsis kirándulásokon ezen a nyáron.
A fehér ismét megjelent még a vidékre utazások előtt: ízlésteljes és felvidítja a szemet, különösen a fiatalságon, habár biztosan alkalmazható minden korosztályhoz. De mi mégis kétségbe vonjuk, hogy valaha újra oly általánosan kedvelt lesz, mint egykoron ismertük. Az öltözékek a legelegánsabban vannak befejezve, az ékítésük csipkék, fodrok, és hímzés; de mind en blouse stílusban készülnek, en gigot* ujjakkal; és habár néhány hölgy csíkozza a derekat és ujjakat rózsaszínnel, hogy kiemeljék a keblet, elegánsan ékítve csipkével és gazdag hímzéssel keresztben, beillesztett en brandenbourgs*-okal, mégis kézzelfogható igyekezet látszik bizonyítani, hogy az öltözék csupán demi-parure* modorban van. Néhányon öt vagy hat keskeny fodor van, áttört hímzéssel szegélyezve; másokon csipke beillesztés, sorokban, majdnem térdmagasságig; és minden egyes csipke sor között, egy pompás domború hímzés; míg a finom jaconetnek, vagy mull-mullnak a szegélyüknél körben egy csoportnyi, öt keskeny fodrozat van egymásra lógatva, ugyanabból az egyszerű, de drága szövetből, mint a ruha. Mégis a hölgyek képtelenek, igen sokuk, hogy megváljanak kedvenc kartonjaiktól, vagy mintás muszlinjaiktól; viselik ezeket reggel, ezekben levegőznek, hogy intézkedjenek a bankárjukkal vagy ügyvédjükkel, és gyakran, mikor nem csatlakoznak egy összejövetelhez sem, csak pusztán társalognak az elkövetkező utazásukról, otthon, ugyan abban a ruhában maradnak, miben egész nap voltak: soha még ekkora elfogultság nem mutatkozott egy szövet iránt sem ily sokáig ebben a körben, ahol is az újdonság általában a primum mobile*. Taftok, és más élénk színű nyári selymek, folyvást viseltetnek az estélyi összejöveteleken, és a nyári színházakban: fiatal hölgyek tiszta muszlint viselnek, ágacskákkal gyönyörűen kihímezve; mégis igen csekélyre értékelik a fehért estélyi öltözetekhez, ezeket általában égszínkék, lila, vagy egyéb életvidám színű selyem alsóruhára illesztik rá. Amikor ilyen ruhákat viselnek egy baráti vacsorához, akkor az ujjak hosszúak és bővek, és nem szorítja le karperec, hanem egy egyszerű szalag csokorral, ugyan olyan színből, mint az alsóruha. Ahogy az szokásos a divatos nyári hónapokban, az öltözékek egyszerűsége foglal helyet a pazar mulatságokon, ahogy megfigyeltük a nagyvárosban. Tüll báli ruhák, blonddal díszítve; néha virágokat vegyítve a díszítés közé, de nagyon visszafogottan; a leggazdagabb mintázatú blondok most tökéletesen divatosak, és mikor egy ilyen drága árut alkalmaznak a ruhák szélén, akkor kár lenne eltakarni a szépségét egyéb ékítmények hozzáadásával. [...]
Virágkoszorúk, vagy diadém fésűk a kedvenc ékítmények a fiatalok fején; az orca melletti fürtöket ismét kissé nagy méretben viselik; és matróna korú hölgyek gyakran póthajból készítik, és ha nem: akkor alaktalan és előnytelen megjelenésűek lesznek. Kicsi blond főkötők, és a bájos lebenyes főkötő folyvást viseltetnek férjezett hölgyeken a házi kosztümhöz; de az utóbbi a magas alkatúaknak áll jól; azok akik inkább petite* általában a skót főkötőt alkalmazzák vagy ékítetlen turbánt, vagy egy ízléses főkötőt, virágokkal ékítve, amik mérhetetlenül illenek az alkatukhoz. Öltözék kalapok, fehér szalmából, tollakkal környezve, vagy virágokkal ékítve, a ruha stílusa szerint, várhatóan meg fognak nyilvánulni a nyári szünet alatt, a fétes champétres*-ken, és más vidéki divertissements* alkalmával. Fehér gros de Naples csuklyás kalapok, igen pompás fehér tollazattal lesz, úgy gondoljuk, a matrónák által kedvelve, a nyilvános déjeunés*-kor, a kalapok ellen. Ebben a szezonban divatos volt Vauxhallban kalap nélkül megjelenni: a fiatalos ünnepélyen ami mostanában tartatott meg ott, a hölgyek feje úgy volt formázva, mint az operában; csupán ott kevesebb öltözék kalap volt. A legdrágább turbánokat, gyöngyöket és rubintokat is láttuk sok rangos hölgy fejecskéjét ékíteni; és az ünnepély, valóban, igazán pompás volt. Sok turbán környezve volt paradicsommadár tollal, valódi marabuval, ezüst kalásszal, és egyéb értékes ékítménnyel.
A kedvenc színek a kék és minden árnyalata, mályvavirág, szalmasárga, borostyán, rózsaszín, és szőlőlevél zöld."


*Sautoir: selyem nyakkendő lazán megkötve elöl, rövid végekkel.

*Schal boiteux: hibás sál. 
*Allées: ösvények.
*Fétes: ünnepélyek.
*Gigot ujjak: sonkaujjak.
*Brandenburg: az uniformisok zsinóros, bojtos díszítéséhez hasonló, átlós berendezés.
*Demi-parure:kis ékszer összeállítás, teljesen egyező darabokból, általában háromból, mint pl.: nyaklánc, bross és fülbevalók.
*Primum mobile: legfőbb változó.
*Petite: kicsi.
*Déjeuné: ebéd.
*Fétes champétres: vidéki ünnepélyek.
*Divertissement: mulatság.

Szeptemberi számából:
"[...] A meleg idő ellenére, majdnem egész végig a múlt hónapban, a sötét színeket látjuk érvényesülni a tengerparton: ezek, mégis, szép és üdítő árnyalatok; és a Waterloo kék, vagy a gácsér nyakának a fénylő zöld színű pelissé ruha, kihagsúlyozza a hófehér aljat, mit alatta viselnek. Részletezzük ezeket az utcai ruhákat, nem csupán azért, mert annyira általánosak, hanem mert néhány disztingvált divatvezérnőn is láttuk. Muszlin szpenzerek, színes selyem fölött, vagy itáliai hálóból, egyetemlegesen megbecsültek: ezek a szpenzerek igen elegánsan vannak készítve, és mindig egy sallanggal viselik, ami nem csak elegáns befejezése, de el is választja a szpenzert a ruhától, és oly újdonságot kölcsönöz neki, ami sokkal kellemesebben éleszti újjá ezt az utcai kosztümöt. Muszlin pelissék, ahogy múlt havi cikkünkben megemlítettük, igen érvényesülnek, és gyönyörű reggeli burkonyok vidéki magányos sétákhoz: különféle módokon díszítettek, és olybá tűnik igen sok fáradtságot fordítanak az ékítmények elrendezésére; bizton többet, mint amit megkíván a deshabille, mi a beburkoló formájából adódóan, és testhezállóságától, csak reggel viselhető. Mégis, vannak tiszta muszlin pelissé ruhák, mik szerfelett gyönyörűek, és a nap minden szakához illenek; de ezeket egészen máshogy készítik; a legkitűnőbben vannak kihímezve, szatén öltésekkel, fénylő pamutszálból, és még a derék és ujjak is elegáns virágfüzérekkel; az előrész mindkét oldalán végig lefelé díszítettek, körül a szegélynél muszlin rüssökkel, vagy Vandyck csúcsokkal, környezve csipkével.
[...] A fehér ruha tűnik a nap parancsának; habár sok színes vegyül közéjük, kellemes és vidám változékonyságot nyújtva az elhaladók látványába. Vajon a fehér felé irányuló pillanatnyi pártolás még meddig fog kitartani, nem tudjuk megállni a jövendölést; attól félünk, hogy nem lesz tartós; azt mondjuk félünk, mert, habár nem nagyon becsüljük a fehért a füstös levegőjű nagyvárosban, de a zöldellő lóversenypályánál, vagy ahol a redőzetét gyöngéden felkavarja a tengeri szellő, egyszerűen mi más lehetne elbájolóbb a finom hószerű indiai muszlin öltözeténél, vagy az ízléses francia cambricnál, mi minden korosztályhoz illik? Csinosság és elegancia olybá tűnhet, hogy elnököl annak a nőnek a toilette-je felett, ki rendezetten lép előre ősi ártatlansággal készített ruhájában. Az új fehér ruhák igen drágák; sok csipke beillesztés és fodrozott csík, kitűnő hímzés, a legmeglepőbb és legfeltűnőbb mintákkal, látszólag mindezek a középosztálynak elérhetetlenek; de nem így van - a kisebb vagyonnal bíró urak elmés leányai, vagy kik a jó hírű kereskedők tagjai, akik, habár nem rendelkeznek kiaknázhatatlan vagyonnal, de meg tudják engedni családjaiknak a kellemes utazgatást a nyári szezonban, kik a saját szabadidejükben, kihímzik saját és anyjuk ruháit. Habár az összehasonlításuk nem egészen ildomos, mégis visszaemlékezünk mikor minden oroszok uralkodója meglátogatott minket, izgatottan tudakolta, hogy hol vannak a szegények? Most, országunk jólétére bizonyíték, és ízlésünk eleganciájára, hogy ha elkóborolnánk a nyilvános sétányokon, és felkiálthatnánk "Hol van egy nő, ki nincs jól öltözve?"
 [...] A tökéletesített leno* új bájos anyaga, angol organdynak hívják, jogosan megbecsült, a rang és divat hölgyei igencsak viselik; keskeny szatén csíkokkal csíkozott, vagy barackszínű, vadgerle vagy kék, és az eddig viselt nyári kosztümök legszebbjét képezi. Három sornyi fodor most a kedvelt ékítés, ezeken a ruhákon is és a selymeken is; az organdyk a szélüknél csíkozottak, hogy megfeleljenek a ruhának, és a selymek egyszerűen be vannak szegve. Közvetlenül a cipőnél egy dupla fodor, füzér alakban rádolgozva; efelett egy szélesebb fodor, vízszintes egyenesen fektetve; és efelett egy újabb dupla fodor, füzéralakban, és ugyan abban a szélességben, mint ami a láb melletti. Az ujjak hosszúak, de ha a ruha fehér, akkor általában vékonyabb és áttetszőbb anyagból vannak, mint a ruha: bővek de igen feszesek a csuklóknál. A többi mintás selyem közt, a skót kockás igen kedvelt, ebből is a hősies negyvenketteseké vezet: általánosan géz fodrokkal vannak díszítve a minta uralkodó színéből. A báli ruhák terén nincs sok új; a bálok többnyire champétre*-k, és a lehető legnagyobb egyszerűség uralkodik a táncolók ruháin. Még igencsak korán van a szüneti szezonban bármi nagy féteshez. A fiatalság frizurája virággal ékített; a matrónák pedig fehér gros de Naples öltözék kalapokat viselnek, rózsákkal vagy más virágokkal díszítve. Esti díszruhás összejövetelekhez a legelegánsabb hajékítmény az orosz toque fehér gézből, kis redőzetekbe szedve, arany díszekkel. Bálok alkalmával a fiatal férjezett hölgyek, kik nem viselnek főkötőt, a fonott hajrész közé egy géz szalagot fonnak; és ez a szalag ugyanolyan mintájú és színű, mint a sallangjuk: néha a fejtetőre helyezett Apolló bog szalagcsokrokkal van megkönnyítve. A déjeuné főkötők cornette fajtájúak; finom tüllből és Mechlin csipkéből készülnek, számtalan átfűzéssel, amibe rózsaszín szalagokat illesztenek, vagy egyéb feltűnő színűt, a fejrész fölé ízlésesen elhelyezett csokrokkal. A főkötőket a fiatalok igencsak hanyagolják; és az éltesebb korúak szalmakalapokat és öltözék kalapokat hordanak egész nap, mik kései ebédnél, a vidéki színházban, vagy a zenés összejövetelen a fent említett toquékkal következnek.
A kedvenc színek a rózsaszín, égszínkék, barack, Waterloo kék, gácsér nyak zöldje, és a kanárisárga."

*Leno: csavart szálas gézszövet, igen erős és tartós, mégis áttetsző. 
*Champétre: majális.

Októberi számából:
"[...] Kötelesek vagyunk foglalkozni az öltözék jó pár szakszerű kifejezésével. Minden dolognak van, vagy kéne lennie, egy jellemző típusa; a francia hölgyek már több éve jól öltözködnek, és megérdemlik az utánzást; ezért, néha francia szavakat kell használnunk; és mivel a francia nyelv már általánosan művelt, nagyon kevesen nem tudhatják hogy miféle szín volt a "terre d'Egypte"; ami, a jó hangzásából adódóan, sokkal szebben hangzik, mint az egyiptomi föld vagy sár. A canezou* is sokkal kívánatosabb a hosszúkás "összehúzott derekú szpenzer" kifejezésnél. Nem mi alkotjuk a divatot: az első divatárusok találták fel, és elfogadták a magasabb osztályok, mi eleget teszünk neki a leírásával.
Az időjárás annyira élvezetes volt, hogy habár krepp sálakat, a kínai és ciprusi fajtát is, nyári selyem pelissékkel elfogadták sétához, de sok hölgy a kocsijában a fehér ruhája fölött csupán egy fichu-pelerint visel, rubint és smaragdzöld szalagból, a hosszú végeivel elöl, ugyanolyan sallanggal, csak keskenyebb a derekuk körül. Néha ezek az elegáns árucikkek gazdagon mintázott, égszínkék szalagból vannak; és egy megfelelő színű selyem ruha fölé viselik. Mégsem csodáljuk jobban ezeket, bármi máson, mint a fehéren. A muszlin fichu-pelerinek is gazdagon hímzettek, vagy csipkével vannak körbe díszítve, hosszú végekkel, amik az öv alá vannak szorítva, igen gyakran viselik zárt ruhákhoz: az öv általában csíkos szalagból van, a bal oldalon egy arany csattal kapcsolva; a nyaknál egy csokor szorítja le a pelerint, ugyan abból a szalagból alkotva, mint az öv. Sötét szatén szpenzerek, nagyon gazdag rojttal díszítve, néhány igen disztingvált fiatal hölgyön jelentek meg; bájos és megfelelő ruhák a promenádhoz.
[...] Az idei nyáron a napernyők a napernyő színével illően voltak megbéleltetve, mégis meglepően másként; úgy mint halvány rózsaszínt barnával, szalmaszínt lilával, stb. Az uralmuk, mégis, a fehér ruhával már majdnem véget ért. 
A kedvenc színek a kék minden árnyalata, diófa barna, világos olajbogyó, rózsaszín, muskátli, és viola." 

*Canezou: a szpenzerhez hasonló kabát derék, de könnyebb, akár áttetsző szövetből és ujjak nélküli, általában nyáron viselték a ruha kiegészítéseként.

Novemberi számából:
"[...] Október hó főrészében megnyilvánuló enyhe idő az oka, hogy az új utcai burkonyok késve érkeztek meg: a szőrmére még csak nem is gondolnak; bársonyt és finom posztót még nem használnak a pelissékhez; és a gros de Naples fajták, oly módban készítve, ahogy a divatképünkön bemutattuk, vannak túlsúlyban, szintúgy a kocsihoz, mint a promenádhoz. Kasmír sálkendők, vörös alappal, az egyedüli kiegészítői a zártabb ruháknak; de a selyem pelissék, ízlésesen készítve, és különféleképp díszítve, a legkedveltebbek; nagyon bőven készítve, elöl végig zártak, vagy körbeburkolják a szoknyát. Kínai krepp sálakat, igen nagy virágokkal kihímezve, gyakran vetik fel rájuk, különösen a kocsiban, az este közeledésével. Ezeknek a gyönyörű sálaknak a kedvelt színei a sötét narancs, vagy a halvány lila: a rojtozat nagyon széles. 
[...] A fehér ruhák még mindig uralkodnak, a várakozásunkkal ellentétben, reggeli kocsikázós levegőzésekhez, csupán egy könnyű kínai krepp sállal; de a velencei köpeny is ott van a kocsi vagy a hintó ülésén; mert mikor a nap élénk sugarai elhalványulnak, a szép viselőjének a karjai nem csak fázósnak látszanak, de valóban azok is. A köpenyt, vagy a pompás meleg kasmír sálat, akkor sietősen a válluk köré vetik. Vacsora összejövetelekhez, és gyakran a színházban is, fiatal hölgyek csíkos géz ruhákat viselnek fehér szatén felett: ezeknek a ruháknak a kedvelt színe a rózsaszín; a csíkok szaténból vannak és keresztben; igen számos keskeny fodorral vannak díszítve, nagy ráncokba rendezve, és nagyon teljesek; ezek a fodrok majdnem a térdig érnek. A derék á la Virgé* készített, és az ujjak hosszúak, a csuklónál igen pompás vastag karkötőkkel leszorítva, kettő mindkét karon. A fekete szatén ruhák, estélyekhez vagy díszvacsorákhoz, feltehetően igencsak meg fognak jelenni a téli szezonban; vagy saját szövettel vannak díszítve, vagy gazdag hurkolt rojttal: a derék egyszerű, hogy illjen az alakhoz, és a ruha fél-mélyen kivágott; a kebel fölé egy széles, finom csipke gallér borul, ami Vandyck mintával készül. A fehér csipke ruhák, fehér szatén fölé, fehér szatén derékkal, képezik egy részét az estélyi összejövetelek kedvelt ruháinak. A Belzoni tartán selymeket félruhákhoz használják; a derekukat úgy készítik, mint ahogy a fekete szatén ruhánál említettük, csak megfejelve spanyol felsőujjakkal az ujjak felső részén ugyanabból az anyagból: az hosszú ujj többi része fehér japáni gézből vagy kreppből van. Sallangot és pántokat, sötét árnyalatú szalagból, de feltűnő színből, viselnek ezzel a ruhával.
A kicsi főkötőket, a fejtetőn laposak, fejkötő fajtájúakat, nagyon hátra helyezik, és az áll alatt kötik meg, igen kedveltek házi kosztümökhöz; tökéletesen finom csipkéből készülnek, bájosan és ízlésesen vannak díszítve néhány virággal vagy csíkos szalagból készült kicsi csokrokkal. A turbánokat már nem látjuk a félruhákhoz; és a színházakban, hol sajnálattal látjuk, hogy az estélyi ruhák fajtája teljesen berobbantak, a főkötőket viselik inkább a toquék és turbánok helyett. A szemrevaló, és majdnem egyetemlegesen jól álló fejdísz, a kaledóniai főkötőt már láttuk is az egyik színházban egy disztingvált nőn; és várhatóan ez a főkötő igen pártolva lesz ezen a télen: meg van az az előnye, hogy a nap minden szakához illik, kivéve a sétaruhához, és minden stílusú ruhához megfelel. 
[...] Most van a karkötők és karperecek uralma; és az ezeken az árucikkeken bemutatott díszművesség csodálatos. Néhányon szabályos kicsi gyöngyök vannak kifeszítve és kidolgozva a leggyönyörűbb berendezésekkel és a legbájosabb színekkel egyesítve; mások arany hálóból vannak, szélesek és finoman kidolgozva. Ismét néhány á la Hindostanee rudakból állnak; míg mások a zene trófeáival vannak pompásan befoglalva, Szerelemet és Híment: Kupidót látjuk egy lepkék által húzott kocsiban, Híment esküvői oltárnál fáklyával, stb. stb.
A kedvelt színek a rubint, lila, gránát, őzszín, vörösbarna, és a rózsaszín." 

* Á la Virgé derék: fél-mélyen vagy mélyen, szögletesen kivágott, felül keskeny ráncokba szedve, amik a derékvonalig ereszkednek alá, beráncolva huzalszalag nélkül.

Decemberi számából:
"[...] Mi, tehát, a kényelem érzetével szemléljük, a nagy prém pelerint, oly méretben amiből nevét nyerte, az orosz köpenyből, ez semmi esetre sem outré*. Ez a meleg kiegészítője az utcai kosztümnek, gyakran angol kasmír, puplin vagy színes bombazine* zárt ruha fölé viseltetett . A velencei köpönyegek a leggazdagabb téli színekből, és a legdrágább anyagokból, igen keresettek a legdivatosabbak körében: még nagyon keveset láttunk prém díszítéssel; de várhatóan a melegségüket és gazdagságukat növelni fogják coboly, szürke mókus, és egyéb értékes szőrme hozzáadásával. Kasmíri sálakat, pompás bordürökkel tarka színekből, gyakran vetnek föl a ruhához estélyi összejövetelekhez, mikor a hölgy visszatér a kocsijához: melegek, és kevésbé nehezebbek a köpenyeknél, és ennélfogva kevésbé zilálja szét a ruhát alatta. Várhatóan a szatén pelissék fogják átvenni az első helyet a kocsiban, az idei télen, a gros de Naples helyett; és a posztó pelissék igen uralkodni fognak a promenádokon: a szeszélyes ékítések, természetesen, be fognak robbanni; ahogy a szőrme is várhatóan általánosan alkalmazott díszítés lesz, nem csak a pelisséken és köpenyeken, de a séta ruhákon is.
Szalma kalapokat még mindig látni a fiatalokon séta ruháikhoz: egyszerű móddal vannak díszítve, nagyon széles színes szalaggal, elöl hosszú csokrot képezve, ugyan abból szalagdíszekkel, amiket, enyhe időben, gyakran látunk szabadon lebegni. Mégis, a bársony kalapok és csuklyás kalapok uralma már karnyújtásnyira van, és sok máris megjelent: néhány színes bársonyból, de a többségük fekete, és göndörített tollakkal vannak díszítve, bájos fejecskékben - egy hosszú tollal ami a bal vállra lóg le: a bársony kalapok igen szép formájúak, és közepes átmérőjűek. Néhány fekete csuklyást sárga nárciszokkal díszítenek, és egyéb színes virágokkal: ezeknek a virágoknak mind bársonyból kell lenniük. Mégis, igen sok fehér kalapot látunk a kocsikban: általánosan fehér moiré gros de Naplesből vannak, és teljesen kinyílt japán rózsákkal díszítve; egy kis blond cornettet viselnek alattuk.
[...] Egy estélyi ruha sárgásfehér kreppből fehér szatén fölött, igen nagy csodálatot gerjesztett; [...] A dereka egészen simán készült, és, habár most mélynek hívják, teljesen takarja a keblet; minden szélsőség a nevetségesbe csap át; a női bájak felfedése elkerülhető azzal az esetlen, korlátolt megjelenés nélkül is, ami tönkre teszi egy díszöltözék eleganciáját. 
[...] A sötét és gyönyörűen árnyalt csíkos selymeket igencsak viselik otthoni kosztümökhöz: az alap általában a Massacca barna, narancs és skarlát színű csíkok finoman mosódnak bele a halovány sárgába, és az alap kicsi fogazott pettyekkel van borítva ugyan abból a barna színből. Skót tartán selymek, a különféle klánokéból, várhatóan igencsak uralkodni fognak az idei télen. Kartonokat és mintás muszlinokat leginkább a reggeliző asztalnál viselnek.
A fekete bársony kalapok, valódi fehér marabu ízlésteljes fejecskével elöl, még mindig a kedvelt fejékei az érett szépségeknek az esti összejövetelekhez. Ezek a kalapok kicsik, feltárva a jól elrendezett hajat telt hullámokból, és igen hátrafelé elhelyezve: a hajban, jobb oldalon, egy virág bukéta van, nárciszokból és az andalúziai muskátli élénk skarlát virágából. A fiatal hölgyek frizurája elegáns hanyagsággal rendezett, ami végtelenül előnyös, kivéve grande parurehez*, és akkor, valóban, jól ki is használják: mégis, ez egy egyszerű és bájos ékítmény, és most nem homályosítja el semmi mesterkéltség; néhány gyöngy, kettő vagy három kinyílt rózsa, vagy egy diadém fésű gyémántokkal, csupán ennyivel van megtoldva a saját belülről fakadó szépsége. A bűbájos fichu-negligée még mindig fenntartja a fennkölt státuszát férjezett asszonyaink fején, a házi kosztümhöz. [...] A reggeli cornettek szélesek a halántékon, igen finom csipkéből megalkotva; a fejrészek telt géz ráncokkal ékítve, általában valamely élénk vagy feltűnő színből.
A kedvenc színek a sárgásfehér, skarlát, bíborvörös, rózsaszín és a búzavirágkék."

*Outré: túlzás. 
*Bombazine: selyem és gyapjú kevertszálas szövet, enyhén bordázott felülettel. 
*Grande parure: teljes ékszer garnitúra, minden darabja összehangzóan készítve. 

Megjegyzések

  1. Gratulálok! Összeszedett dolog tök jó cikk. Akkor még nem voltak melltartók, de ha valakit érdekelne, hogyan válasszon magának melltartót, akkor ezt a cikket is érdemes elolvasni: https://bonatti-fehernemu.hu/hogyan-valassz-melltartot/
    Üdv, Mia

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések