Az év divatja: 1824

Divat tudósítás részletek az 1824-ben kiadott The world of fashion-ből és La belle assemblée-ből, ezekből fordítottam magyarra a divattudósítások érdekesebb vonatkozó részeit, hogy átfogó képet kapjunk az év divatjáról.

Mivel ez a bejegyzés igen hosszú lesz, akit pedig nem érdekelnek a hosszabb-rövidebb divatleírások, azoknak egy kis összefoglaló, hogy lehessen minél előbb nézegetni a sok szép képet:
-Szövetek: az egyszerű nappali ruhákhoz pamut kartont és puplint használta, illetve fehér muszlinokat (többfajtáját ismerték, pl.: jaconet, indiai, egyiptomi, stb.), perkált, cambricot, batisztot, stb. a könnyű nyári ruhákhoz és a reggeli pongyolákhoz is. Télen bársonyt, posztót és gyapjúszöveteket használtak, e közül a merinó volt a legértékesebb. Tásasági ruhákhoz erősebb selymeket vettek, mint pl. a gros de Naples, ami enyhe szálirányosan bordás felületű, tompa fényű szövet volt. Esti öltözékekhez könnyű, fényes atlaszt, szatént használtak, a fiatalok báli ruháikhoz erre géz, tüll vagy krepp felsőruhát vett fel. Kevertszálas szövetek közül a finom barége volt a legdivatosabb, ami selyem és gyapjú keveréke, igen lágy, félig áttetsző anyag volt.
-Minták: a minták kicsik, vagy közép nagyságúak, tömötten elrendezettek. A csíkos öltözékeken (főleg a selymeket szerették csíkosan hordani) matt és fényes, vékony sávok váltakoznak, vagy egy szín világosabb és sötétebb árnyalata. A kockák is ilyen vékony szálakból formálódnak, jól elkülöníthetőek az egyes színek.
-Színek: a természetben megtalálható és természetes úton is könnyen előállítható színeket használták, úgy mint: levél zöldek különféle árnyalatai (télen a sötétek, nyáron a világosak), virágok színei, lila; az égszínkék és a rózsaszín különösen kedvelt divatszín volt. Bogyók pirosas színei, citrusfélék sárga árnyalatai, stb. Az ásványi kőzetek élénk és a drágakövek ragyogó színei, a borostyán is kedvelt volt. Barna, drapp, szürke a legigénytelenebb színek minden viselethez. Emellett nyáron a fehér uralkodott, estélyi öltözékekhez pedig a feketét is használták, színes díszekkel mindkettőt. A divatlapok többször említik a levendulát is, mint divatszínt, ám ezzel vigyázni kell, mert nem a mai értelemben vett lilás árnyalatot tudták előállítani belőle, hanem egy sokkal fakóbb, kékes színben volt elérhető, így is gyakran a szürkés árnyalású volt a divatos. Rikító színek közül a muskátli piros, kanári sárga, japáni rózsaszín, rügy zöld ami még említésre méltó.
-Díszítések: a ruhákon a díszítések nagy része a szoknya térd alá eső részére szorítkozik, főleg a szegélyre, úgy mint: vattázott hengerek, dudorok, rolók, stb., levarrt behajtások, kicsipkézett rüssök, csipke fodrok, hímzések aranyból vagy ezüstből, és ezek megspékelve tollakkal, virágokkal, meghintve gyöngyökkel, gyöngyös hímzéssel kivarrva, masnikkal, szalagokkal, stb. Ezután a mellkas van még összhangzóan díszítve, a nyakkivágás szép fodros csipkével környékezve, az ujjak úgyszintén a ruhához hasonlóan.
-Ruha forma: A derékvonal bordák alsó részén helyezkedik már el, gyakran széles szövet övvel kiemelve a karcsúságát, de a ruha szövetéből vagy az azt díszítő szalagból. Az ujjak felül többnyire még csupán egy golyóból állnak, de a kezdetleges sonkaujjak (gigot) már meg-meg jelennek, egyelőre mérsékelt nagyságban. A keblek szélesen elválasztottak, aminek a hatását fokozza a mellkasra helyezett rengeteg dísz is. A szoknyák rövidek, uszályt csupán az udvari- és díszruhákhoz viselnek, ezeknél a szoknya teljesen földig ér. Az általános szoknyahossz lábfejig ér, kivételt a táncolásra szánt báli ruhák képeznek, amiken az alj egészen magas, bokát és vádlit is mutató. A szoknyák csípőtől lefelé egyenletesen bővülnek. Elöl és oldalt a szabásuk szerint teljesen simulnak a csípőhöz és a combhoz, házul kis ráncolással eláll.
-Kalapok, fejdíszek és főkötők: csinos főkötőt hordhat fiatal és öreg, hajadon és férjezett, díszítésük finom csipke, kis virág bimbók, apró szalag csokrok, lógó lebenyek. A francia Cornette főkötő igen divatos. Turbánt estélyekre, vacsorához, stb. társasági összejövetelekre asszonyok viseltek, ezeknek többnyire egyetlen díszük a szépen omló paradicsommadár tollazata volt. Díszes kalapokat is viseltek ugyan ezekre az eseményekre, ezeket is főleg házas asszonyok és matrónák. Utcára vagy a magas tetejű, széles karimájú Opera kalapot viselték, vagy az arcot takaró, behajtott karimájú Leghorn kalapokat. Ezeket többnyire a sima nappali főkötőre tették rá. Díszítésük szalag, szalag csokrok, tollak, virágok, csipkék, gazdag csipke fátyol, stb.
-Frizurák: a haj középen két oldalra elválasztott (nem kell pont középre esnie a választéknak, lehet aszimmetrikus is), a homlokra oldalról kis göndörökbe van ráfésülve, amik a fülcimpa vonaláig érnek, takarva a halántékot. A konty a fejtetőn dúsan rendezett masni szerű bogba, hármas hurkokba, fonatokba, stb.-be van elrendezve, de még nem annyira magasra törően és jól tömött. Ezt szép hajfésűkkel, tűkkel tűzdelték meg. Homlokhoz díszes hajpánttal szorították. De a ruha díszével megegyezően virágokkal, szövettel is ékítették a frizurát.


1824.:
 Estélyi öltözék barége-grenadine szövetből, krepp rüssökkel és arany hímzéssel díszítve.

Társasági öltözék vékony kockázott barégeból, lila atlasz szegély díszekkel. Bársony turbán paradicsommadár tollal díszítve.

 Reggeli sétaruhák barégeból és fehér muszlinból.

Hangverseny öltözék marabu tollakkal díszített bársonyból és "mexikói" hajfodrozattal, marabu tollas fejdísszel.

Báli öltözék sárga gézből, szatén díszekkel és keskeny blond csipkékkel.

Díszöltözék (fogadáshoz) rózsaszín szaténból, marabu tollal szegélyezve, ezüst frivolitás hímzéssel és bojtokkal díszítve a nyílás körül, fehér tüll aljjal. A derék Gallo-Greek ( a díszítések vállvonalról indulnak, a derék alja felé szűkítve, de nem ér össze ott csúcsban. A vállon megfekvő dísz nem terül szélesen el, nagyítva az alakot) stílusú. Hans Holbein toque, mint fejdísz.

Báli ruha spanyol modorban, fehér hálószövetből készült felsőruhával, égszínkék szaténnal díszítve, fehér selyem alsóruhával. Andalúziai toque díszíti a fejet.

Estélyi öltözék lila gros de Naples-ből, á la Polonaise elrendezésű szoknyával. A derék övébe legyező van dugva.

Báli öltözék, a szoknya fehér tüllből, szatén rolókkal és levél díszekkel, fehér szatén alsóruhával, fehér szatén derék blond csipkével díszítve. Fejedelmi köpönyeggel égszínkék gros de Naples-ből, hattyúprémmel bélelve és szegélyezve, gallérral befejezve, ezüst zsinórok tartják.

Tengerparti öltözék indiai muszlinból, francia fichuvel (vállkendő). Recézett rózsaszín géz karimájú,  rózsaszín gros de Naples csuklyás kalappal.


Báli öltözék sárga crépe lisséből (fényes, könnyű súlyú de erősebb selyem krepp szövet) , sárga fátyolszerű szatén alsóruhával, aminek az alja á la Arcadie (az egyenletes körben futó idomot felcsípés töri meg) díszített. Á la Sevigné derék (a kebleken ráncolt, majdnem vízszintes szövet díszítést, ezt középen egy derék aljáig futó pánt választja el), blond (igen finom tüll alapra selyem szállal hímzett minta, lágy esésű, fényes csipke) csipkével szegélyezve. Keleties turbán, mint fejdísz. 


Pelissé (nyaktól a szoknya aljáig teljesen zárt, hosszú ujjú felsőruha, ami tökéletesen fedi az alatta lévő öltözéket) fahéj barna gros de Naplesből, gigot (sonkaujj) ujjakkal.


Vacsora öltözék tengerzöld gros de Naplesből, az alj en cherubins díszítésű, vattázott roló szegéllyel, a derék sima, blond csipkével díszítve. Canezou fichu francia tüllből csipkével környezve, selyem csokrokkal befejezve a csúcsain. Ariadne toque rózsaszín és fehér szaténból, Ariadne szerpentinszalaggal, egyik oldalon rüssökbe felszedve és hurok alakban megkötve.


Reggeli ruha finom francia batisztból, á la neige (habos) csipkézett cakkos csipke szegélyekkel díszítve, blúz derék gigot ujjakkal. Reggeli cornette, mint fejdísz.

Séta vagy kocsikázási pelissé japán rózsaszín selyemből, fekete cobolyprémmel díszítve. Fekete bársony aragóniai kalap, fekete strucctollakkal. 

Séta pelissé répavörös gros de Naplesből, hiúz prémmel díszítve, gigot ujjakkal, kalap a ruha szövetéből, színes szalag dísszel. A pelissé fehér tafttal bélelt.

Égszínkék szatén estélyi öltözék, ezüst szállal tekert rolókkal és ezüst végű csokrokkal díszítve a szoknya alján. Á la Grecque derék. Svéd köpönyeg ibolyaszín szaténból, fehér hattyúprémmel díszítve, Veronai toque fejdísz gézből és ezüst lámából, filigrán ezüst díszítéssel, színes tollakkal.

 Estélyi vagy díszöltözék fehér atlaszból, géz dudorokkal a szoknya szegélyénél, uszállyal megtoldva.


Báli öltözék fehér gézből, sárga színű selyem rolókkal díszítve.


Köpönyeg bársonyból, csincsilla prémmel bélelve és szegélyezve, arany zsinórral összefogva. Lila bársony csuklyáskalap, bársony és világosabb atlasz szalagcsokrokkal díszítve, atlasz béléssel.


Reggeli sétaruha fehér perkálból, muszlin dudorkkal és csipkével díszítve. Gros de Naples kalap, kék géz szalagokkal díszítve.


Reggeli házi ruha géz blúzzal és délelőtti látogatási öltözék selyem redingotel.


Sétaruha perkál redingotel, muszlin dudorocskákkal díszítve. 


Sétaruha fehér muszlinból, vörös bársony érme díszítésekkel. Egyszerű olasz szalmakalap fehér szatén szalaggal díszítve.


Fehér perkál sétaruha, fehér gros de Naples kalap rózsaszín szatén szalagdísszel.


Gyászöltözék fekete kreppből estélyekhez, turbán ugyanabból, jais ékszerek.


Sétaöltözék gyászhoz fekete gros de Naplesből, kicsipkézett szélű, rovátka fodrokkal díszítve, fehér krepp kalap fekete virágokkal díszítve, barége sállal.


Promenád vagy kocsikázási ruha gros de Naplesből, szatén levélzet díszítéssel. 


Kocsiba való ruha gros de Naples redingotel. Gros de Naples kalap, csíkos szatén szalagokkal díszítve.

Divattudósítás a La Belle Assemblée 1824-es januári számából:
"[...] Sétaruhának sűrűn észrevesszük a gros de Naples* pleisséket* élénk, karácsonyi zöldben, vagy a pompás kasmíri sálakat, a széleinél makkos rojttal befejezve; ezeknek a sálaknak a széle őzszínű, változatos mintájú gyönyörű bordűrrel és kidolgozással készül, de igen keskenyen. Pár jóféle posztó pelissé is megjelent néhány szép járókelőn; ezek általában sötétkékek, vagy gesztenyeszínűek; széles szőrme és csinos zsinórozás díszíti általában ezeket a kényelmes burkonyokat, amik aztán a szoknyán végig kapcsolódnak, a jobb oldal felé fényes acél gombokkal, gyémánt alakban kimetszve. Francia gallérok, hattyúprém körgallér hozzáadásával, úgy formázva, mint a gallér, divatosságot és kellemes könnyedséget kölcsönöz a sötét ruháknak, oly illően a téli promenádhoz. Szatén felöltők, széles bársony pelerin gallérral, csúcsokkal befejezve és szőrmével szegélyezve, vagy, ha a felöltő fekete, akkor csipkével, igen viselik kikocsikázáshoz; ha az idő nem túl hideg, bársony szpenzereket* fekete vagy sötét ruha fölé; ha a szpenzer ugyanolyan színű, mint a ruha, akkor nagybecsű séta kosztüm lesz. A szatén szpenzereket gyakran díszítik blonddal*, mikor kocsiban viselik.
[...] A ruhák dereka mostanság a legbámulatosabbak, ha á la Sevigné* módon készülnek; és mi sem javítja jobban a mellrészt, legyen akár jól vagy érzéketlenül alkotva; a bouffont* drapéria ritkán készül a ruha anyagából, hanem általában hasonszínű gézből, kiszabva és rézsút hajtogatva. Az Anglo-Greek * szintén gyakori derék fajta; de ez a divat csak keveseknek áll jól.
[...] A turbánokat egy bizonyos kort elért, férjezett hölgyek kedvelik nagyon; az ifjúság hajfodrozata gyönyörűen elrendezett, de általában véve túlzottan szétáradó, néhány hölgy fejecskéje tökéletesen parterre*-t formál; ezek bájos ékítmények, de trop est trop*. A tollak a legritkább és a legkitűnőbb fajták; valódi marabuk, paddi, paradicsom madarak és a legértékesebb strucctollak. 
[...] Divatszínek a karácsonyi zöld, Eszterházy*, halvány őzszín, magyal piros, borostyán, égszínkék és élénk rózsaszín."

*Gros de naples: erős, tartós szövet selyemből, szálirányosan enyhe bordázott felülettel, tompa fényű.
*Pelissé: hosszú, egyrészes felöltő; elöl végig zárt vagy gombok által, vagy láthatatlan kapcsolattal, vagy pedig megkötött szalag csokrokkal. Magas, zárt nyakú, hosszú ujjú, tökéletesen fedi a ruhát.
*Spencer (magyarosan szpenzer): kabátformájú, zárt nyakú, hosszú ujjú, testhez álló derék utcai öltözetekhez.
*Blond: selyem szállal hímzett igen finom, drága, fényes csipke.
*Á la Sevigné derék: plissészerű behajtások vagy ráncok fedik a kebleket, majdnem vízszintesen, előközépen végig a derék aljáig egy hosszú pánttal ketté választva.
*Bouffont: buggyos.
*Anglo-Greek derék: a váll-lebenyek szélesek és jól elállóak a váltól, a derék aljáig fokozatosan szűkítve vezetve, ezáltal mesterkélt nagyságot kölcsönözve a mellnek, vállaknak és karcsúságot a deréknak; gyakran díszítették csipkével, tovább fokozva a méretet.
*Parterre: virágágyás.
*Trop est trop: túl sok, eltúlzott.
*Eszterházy szín: sötétkékes lilás élénk árnyalat.

Februári számából:
"[...] Még soha nem éltünk meg ennyire előrehaladott telet, mikor olyan kevés pelissét viseltek volna: a drága burkony-felöltő kikocsikázáskor, a magasan zárt ruha a finom és kiváló posztóféléből a Britt kasmírt igényelte, ezeket még mindig kedvelik; a magasan zárt ruha, enyhébb napon, megfelel a pelissé minden céljának, gyakran viselik mindenféle kinti kiegészítés nélkül. Amikor az idő már kissé fagyos, akkor a gyönyörű és illő hermelin körgallér toldatik hozzá, á la pélerine, sötét ruha fölé, vagy egy hosszú coboly gallér, világosak fölé pedig csincsilla, a vállon átvetve; amíg a dús és meleg kendő, valódi tartán, fehér szaténnal bélelve és rojtokkal ékítve, a skót bogáncsot jelképezi, pompás színeivel elevenséget és kapcsolatot kölcsönöz minden színű ruhához. A pelissék még sincsenek félre dobva - ez, reméljük, sohase fog megtörténni; de már nem annyira egyetemlegesek, mint korábban. Valóban, most már, jóval hasznosabbak, mint ékesek, és főként a promenádra szorítkoznak. 
[...] A ruhákat többféle képen ékítik; de a nehéz díszítés, ami Novemberben mutatkozott rövid uralkodású volt: a jelen díszítmények a szeszély változékonyságát jelzik, kevéssé tudjuk ezeket javasolni, kivéve könnyedségüket és újdonságukat.
[...] Csíkos és sima selymek egyaránt kedveltek; és a fekete, színes ékítéssel, karneolagát és korall karpereccel és karkötőkkel, stb.-vel, nagyon kedvelt az idei télen; mégis csak részben viselik a hölgyek, rózsaszín és borostyán színű szaténokat sokkal inkább látni estélyi öltözékként. Báli ruhákat fehér szaténból, vagy gézből fehér szatén felett; a díszítés főként géz, különféleként elhelyezve, és virágokkal szűkmarkúan behintve, de teljesen kinyílva és a legvígabb színekben, egy időben könnyű és kellemes hatást keltve.
A haj, elrendezve minden módon, amit a leleményesség csak ki tud eszelni, hogy az archoz tudjon megfelelni, most a legelismertebb fejék minden hölgynél, akik még nem túl matrónásak; ha díszítést is hozzá adnak, akkor azok a legdrágább és legértékesebb fajták. Egy diadém antik kámeákkal vagy drágakövekkel, nagyszerűen elhelyezve filigrán aranyba volt látható az egyik legnemesibb családba tartozó hölgy fején; ez a fő újdonság; a többi ékszer fejék rubintokból, gyémántokból és gyöngyökből  többnyire úgy viseltetnek, mint múlt hónapban; az utóbbi gyakran bandeau* formában, gyémántok diadémként vagy tiaraként, és rubintok elegyítve gyönggyel és arannyal, gyakran díszes fésűként; de a diadémokat a frizura elején tartják a legelegánsabbnak. Cornettek* a reggeli ruhákhoz nagyon jól állnak; már nem rendezik őket annyira outré* szélesen kifelé; és az alakjuk fiatalosságot kölcsönöz, semmint azt az éltes kort az orcának, amit a régi cornette túlzottan is nyújtott: mikor finom csipkéből készítik, és színes, kicsi, keskeny géz szalagcsokrokkal ékítik, vagy virágokkal hintik be, levelek nélkül, akkor gyakran egész nap viselik házon belül. Turbánokat fekete bársonyból; vagy skarlát gézből sárga pettyekkel, és mindkettő gyakran díszítve borostyán színű toll fejecskékkel. Nem túlzottan csodáljuk azt a jelen divatot, hogy a hajat fonott szalaggal vegyítik, a hajszínéhez hasonló színben; csokrokat is gyakran meggondolatlanul helyeznek el itt-ott, vagy hajból vagy szalagból; és a fejet túl nagynak mutatja a testhez képest. A kaledóniai főkötők, amik hiszünk és reméljük, sohase fognak kimenni a divatból a matróna korú hölgyeknél.
[...] A kedvelt színek a magyal levél zöld, skarlát, borostyán egy igen halvány árnyalatban, indiai vörös és a pala szín."

*Bandeau: homlokot szorító hajpánt.
*Cornette: díszes francia főkötő, nappalra és estélyre is használatos; a főkötő kúp alakúra formált hátul és áll alatt megkötött, gyakran a hozzá varrott gazdag fodor dísszel keretezve az arcot.
*Outré: végletes.

Márciusi számából:
 "[...] A könnyű taftok, szerény és észrevétlen színekben, felül emelkedtek a sötét vásznakon reggeli és otthoni des habille*-ként; puplinok élénk muskátli és egyéb feltűnő színekben igen bámulatosak fél-öltözékeknek; a derék fél-mélyen készített, vállfűzővel és a fodrokkal füzér alakban. Az estélyi öltözékek igen gyakran fehér muszlin gézek, fehér szatén vagy gros de Naples felett; négy francia behajtás rózsaszín szaténból, egyforma távolságra elhelyezve, alkotja a fő díszítést ezeknek a ruháknak a szegélyén; a rövid ujjak és a fehér szatén derék finoman díszítve rózsabimbókkal, és a tout ensemble* bájos ruhát képez fiatal hölgyeknek, legyen hajadon vagy férjezett. Soha, úgy véljük, még nem keresték a gézt ennyire esti összejövetelekhez; néhány gazdagon csíkozott, mások pompás, domború mintával, ami rózsaszín vagy bordó színű szatén fölött valóban fenséges megjelenést formál; a szegély könnyedén díszített. Bíborvörös taftok, fátyolszerű szatén ugyanolyan csillogó árnyalatban, szintén kedvelt gyertyafényes öltözetek; a szegélynél füzér rolókkal befejezve, és a kebel gazdagon befejezve indusi modorban, mindegyik ékítmény egy kis lótusz levéllel zárva.
[...] A mostani divatszínek az amarantit, szürkés levendula, kankalin és a tavasz zöld."

*Des habille: pongyolaruha.
*Tout ensemble: díszöltözék.

Áprilisi számából:
"[...] A legújabb öltözékek fél-ruhának világos és mérsékelt színekből, és egy sál hozzáadásával gyönyörű utcai ruhát képeznek reggeli látogatásra, vagy egyéb nyilvános promenádra. A kedvelt színei ezeknek a ruháknak a kiszáradt datolya levélé; gros de Naplesből vannak, kicsi ágacskákkal. Keskeny fodrok sima taftból, en festons*, díszíti a szegélyt; minden fodor szatén roló fővel, rézsút, körülbelül két árnyalattal sötétebben; aminek gyertyafénynél igen feltűnő hatása van. A ruha fél-mélyen kivágott, és a kebel pántokkal díszített a Brandenburgok* felett, mindegyik befejezve egy jól kidolgozott selyem gombbal; a mancherons*-ok nem bővek, és a kézelővel a csuklónál a legegyszerűbb módon végződnek. A feketét igen viselték a Nagyböjt alatt, az újrakezdésnél; az estélyi ruhák fekete bársonyból készültek, finom fehér csipkével díszítve, gyöngyökkel gazdagítva. A báli ruhák főként csipkéből és tüllből, fehér, kék vagy rózsaszín szatén fölött készülnek, és a díszítésükben nincs semmi döntő, mivel az ékítésük sokban függ a viselője személyiségétől.
A turbánok és a toquék tovább képezik a legelismertebb fejdíszeket vacsora összejövetelekhez, és esti koncertekre. Szivárványos, rugalmas kendők, ha ízlésesen vannak felszedve, nagyszerű turbánt képeznek; egy tekert toll, vagy egy ízlésesen ejtett tollfejecske, megfelelően illővé teszi ezeket egy díszruhás összejövetelre. Cornettek, laposan és szélesen, igen kedvelt fejdíszek; a virágok a halánték fürtök fölé helyezve, ami hullámokba van csoportosítva, és jól láthatóan. Az öltözék kalapok fehér szaténból készülnek, blonddal és vadrózsákkal ékítve, vagy toll fejecskékkel, valamely ragyogó színbe mártva. A felföldi főkötők ugyanúgy viseltetnek a fél-ruhákhoz. Kicsinyke blond főkötők változatlanul viseltetnek kalapok alá.
[...] Kedvelt színek a datolya levél, damaszkuszi rózsa, skarlát, éterkék és rózsaszín."

*En festons: füzér alakban.
*Branderburg: átlós díszítés, hasonlatos a katonai egyenruhákéhoz, de jelentett még egyfajta téli felöltőt is, zsinórozással díszítve, paszomány gombokkal kapcsolva.
*Mancheron: felsőujj.

Májusi számából:
"[...] Figyelmeztetnénk a szép vidéki olvasóinkat az túlkapások ellen; nem is olyan rég, még teljesen cicomásak voltak; most egyféle hajlandóság mutatkozik az öltözék rendkívüli egyszerűségéhez. Helyes a sétálóknak; de csak a felsőbb osztályok körében, hogy ez a hajlam elkezd tért nyerni. Az Ő köreikben, mégis, de még inkább a köznépében, folytatólagos, hogy az egészen egyszerű öltözék nem való, és hogy jobb ha egy kis csínnel feljavítják őket. 
[...] A kocsi kalapok nagyok, ahogy a csuklyás kalapok is; és habár egyféle felvett vidékies módon viselik őket, nem mutatkozik rajtuk az egyszerűség. Az új kalap valamelyest Opera formájú, és igen féloldalasan veszik fel, és nagyon hátul; általában tavaszi színezetűek, hasonszínű tollakkal. A csuklyás kalapok igen díszesek, a legkülönfélébben ékítve, géz ráncokkal, kör-pántokkal recézett szaténból, stb.; mintázott gros de Naplesből vannak, főként fehérek, rózsaszínnel bélelve, blonddal a bélésen; ezeknek a csuklyás kalapoknak az alakja jól álló, és nagyon sok csín van bennük. A kedvelt promenád csuklyás finom fekete hódprémből a legbájosabb formában és méretben, fenséges strucctoll fejecskékkel, és göndörítetlen tollakkal van: néhány ilyen drága csuklyás kalap 5-7 guineabe kerül.
Ez azért van, mert az angol selymek olyan olcsók lettek, és mert a külföldi selymek, nagy valószínűséggel, olyan drágák lesznek, hogy csak a gazdagoknak lesz könnyen beszerezhető, hogy sok hölgy a magasabb körökből határozottan megdönti a selymek házi kosztüm felhasználását? A gyönyörű kartonokat, a legelegánsabb mintákkal, már kivétel nélkül alkalmazzák, amikor a nap nagy része otthoni elvonulásra van áldozva: a díszítésük gazdag és újszerű; három sor fodor egyenlő távolságra helyezve díszíti a szegélyt; középen végig be vannak hajtva, ami egy teljesen új hatást ad a fodornak; a ruha fél-mélyen kivágott, és a derék egyszerű, de igen disztingváltan jelöli ki a kontúrokat; és amikor a karton csíkos, akkor a csíkok a legváltozatosabb kereszteződésekbe vannak fektetve, vagy átlósan a melleken; ez teljesen a ruhakészítő ízlésétől függ; a mancherons-ok teljesek, és keskeny fodrok formázzák, en jabots*. Vacsora összejövetelekhez, en famille*, gros de Naples világos színű ruhák az igen kedveltek; a szertartásosabbakhoz csíkos selymek gazdagabb árnyalatokkal élvezik az elsőbbséget, különösen a pármai viola színűek vagy a tubarózsa vörösek; ezek mindig fehér szaténnal vannak díszítve, ami általában két sornyi lótuszlevélből áll.
[...] Divatszínek a pármai viola, égszínkék, élénk muskátli, rózsaszín és tubarózsa piros."

*En jabots: mellfodorszerűen.
*En famille: családi körben.

Júniusi számából: 
"[...] Még sohase figyelhettük meg a fehér ruhák iránti ily csekély pártolást: ahol a szivárvány összes színében játszó selymeket látjuk, ott nyugodtan kijelenthetjük, hogy fehér ruha ötvenből ha egyszer megjelenik; valójában, a fehért elkezdték már viselni, részben házi kosztümként; és az ízlésesen kiállított világos őzszín, vagy svédkék pelissé alatt a ruha változatlanul fehér; de nem látjuk ezeket; mert a pelissé elöl végig szorosan zárt, vagy gombok által, vagy észrevehetetlen rugós kapoccsal a ráhajtások alatt; habár a leggyakoribb összezárásuk szalagokkal vagy csokrokkal történik.
[...] A legkedveltebb színek a viola, lila, levendula, kankalin, svédkék és a tavaszi rügyzöld."

Divattudósítás a The world of fashion 1824-es júniusi számából:
[...] Nem kerülhetjük el, hogy a divatos világ tagjainak a figyelmét az utolérhetetlen kiválóságú virágokra fordítsuk, amik ebben a szezonban készültek; a művészet már oly közelséggel megtanulta utánozni a természetet, hogy a felületes szemlélő nem tudná megkülönböztetni őket a választékos kerti kincsektől; finom cambricból formálják őket, és néhány, ahol a virág textúrája és megjelenése engedi, tollból vannak; vannak olyan virágok, amik mint az órák több különböző kezet igényelnek a megalkotásukhoz; a gazdagok, ezért ennek az elbűvölő művészetnek a pártolásával, miközben ezekkel a díszekkel ékítik fel magukat, ami a legillőbb a női szépséghez, ösztönzik és segítik a támogatásukkal a zsenialitásnak és iparnak fiait és leányait.
A legcsodálatosabb báli ruha szövetek a tüllök vastag díszes virág szegéllyel, kidolgozva színes gyöngyökkel; a derekak könnyűek, és általában fehér szatén pántokból állnak, keskeny rolókkal környezve és a tüll fölé keresztbe fektetve; blond ékítményeket tesznek hozzájuk, és néha a rövid ujjakhoz is, amik általánosan meg van pakolva virággal vagy díszítéssel, ami összhangzik a szoknya szegélyével: ahol a bál igen fényes, és a hölgyek grande costume*-ben vannak, ott a kedvelt díszítés az ezüst paszomány, mostanság frivolitásnak hívják, annak az új módszernek köszönhetően, ahogy zsinórozzák.
A legnépszerűbb színek a rózsaszín, kanári sárga, levendula, és a világos szürkés levendula."

*Grande costume: díszöltözék.

 Júliusi számából:
"[...] A pelissék és a szpenzerek megmaradtak, jelenleg, nagyjából ugyanúgy mint előző hónapban; egy kis újítás történt az utóbbinál, mit mi nem tekinthetünk javulásnak; néhányukat hátul fűzik, és ezáltal tönkre teszik ennek a tárgynak azt a hatását ami oly hasznos és alkalmas a nyári öltözeteknél, kivált a fiatalságnak; a hátrész szegényesnek tűnik, és a mellrész semmiképpen se tökéletesített; másokon egyféle fichu* van, ugyan abból a szövetből, mint a szpenzer, amibe a karokat csúsztatják és a csúcs elöl és hátul öv alatt záródik; a divat hibáit is meg kell említenünk, mint ahogy a szépségeit; ez megmutatja a rangosabb világ több tagjának az elvakultságát, akik a francia ruhakészítők képességeit részesítik előnyben, mint saját honi társnőiét: ezt határozottan állíthatjuk; mivel jól megbizonyosodtunk abban, hogy a szpenzer efféle változásai, végtelenül a kárára, egy külföldi gyártmányai.
[...] Kis öltözék kalapokat viselnek az operában és estélyi összejöveteleken, rovátkolt karimával, és fehér tollazattal feltornyozva efölé; a tető csúcsáról egy oldalon lóg egyedüli, és mégis gyönyörű ékítménye; egy csokor paprika, fehér szaténból készítve, ezüstbe mártott heggyel; a kalapnak a széle is ezüst zsinórral van szegélyezve; de ez a jól álló fejék akkor néz ki a legjobban, ha gyöngyökkel van befejezve. Az á la neige* toquék felfedik a közreeső frizurát áttört valódi drágakövekkel, a díszöltözékekhez minden módon számítanak erre; ezek eléggé fensőségesek és befedik a homlokot, de nem túlzottan mélyen; a magasságot egy jóféle csokor fehér tollazat adja neki; [...] A Ceres turbán egy másik egyedi és elegáns fejdísz; fehér szaténból van, egymásba fonva gyöngyökkel, és marabu tollakkal ékítve, telehintve ragyogó muskátliszínű kukorica szemekkel, mások arannyal. Jobb oldalon, éppen a fül fölött, két széles, fehér szatén levél van, egy levél felfelé áll, a másik lefügg; ezeket két arany ékítmény rögzíti, lándzsákat formálnak, mindegyiknek tojásdad feje van korallból és aranyból. A Cornette á la Nymphe egy bájos fejdísz barátok házi fogadásához: tüllből és blondból van, egy finom elvörösödő rózsakoszorúval; néhány ilyen házi fejdísznek egy kis ékítmény van a tető csúcsán, mint a kis á la Arcadie kalapnak. Színes géz főkötők, fehér blonddal az arc mellett, és könnyedén ékítve megfelelő színű virágokkal, igen kedveltek az otthoni kosztümökhöz.
Az új selyem ruhák között a legnagyobb újdonság a díszítésük módja, ami osztott csúcsokból áll, egyféle levélzetet alkotva, függőlegesen és megfordítva; a megosztása középen ennek az ékítménynek fodrozott szatén, en limaçon* felhelyezve; [...] A reggeli ruhák nyomtatott muszlinból vannak, mi jelenleg, jobban kedvelt, mint a fehér; pusztán a dejeuné* kosztümről beszélünk; selymet a nap minden órájában viselnek, és az indiai muszlinok, gyönyörűen hímezve vagy csipkével díszítve, a szpenzerekkel vagy pelissékkel viseltetnek, mert a fehér nélkülözhetetlen követelmény ezekhez a felöltőkhöz.
A báli ruhák remekül környezve vannak virágokkal, vagy színes üveggyöngyökkel, gyöngyökkel, vagy csiszolt acéllal, megkönnyítve pompás hímzéssel színes szalag munkából, a mályva virág gyönyörű vöröses lilás színéből. Amikor a tüllt gyöngyökkel hímzik ki, akkor a hozzá viselt derék nyújtja a legválasztékosabb és gyönyörűbb ruházatot. Ez a derék fehér szaténból van, elöl á la Grecque*. Az öltözéket képviselő rész nyitott, tüll betoldással, környezve gyöngyökkel, amit megkönnyít a rózsaszín szatén szegélyezés ezen a nyíláson: ezek mindegyik oldalán, a kivágás szegélye mellett, gyöngyhímzés van, a skót bogáncsot jelképezve. Az ujjak tüllből, pántokkal, hogy megfeleljen a kivágás felső részének; a derék a mellek körül hálószövettel van befejezve, en tire bouchons*, körülfonva gyöngyökkel.
A legkedveltebb színek a júniusi rózsaszín, pisztácia, sárga, és lila."

*Fichu: vállkendő.
*Á la neige: habos.
*En limacon: csiga alakban.
*Dejeuné kosztüm: ebéd öltözék.
*Á la Grecque derék: elöl mellközéprésznél lazán, függőlegesen ráncolt ruhaderék.
*En tire bouchons: spirális alakban.

 Augusztusi számából:
"[...] A kedvelt házi cornette finom blondból és rózsaszín szaténból van, gyönyörűen díszítve kicsi virágcsokrokkal mindegyik oldalon; a halánték felett, mindegyik oldalon, két ékítmény van fehér szaténból, bőségszarukat jelképeznek, amikből hajnalkák, rózsabimbók és gyöngyvirágok kandikálnak ki. Minden új cornette  különösen gyönyörű, és annyira különböznek anyaguk gazdagságában, és ékítményük pompájában, hogy a nap minden időszakához illenek, habár, bizonyára, a legalkalmasabbak a házi kosztümhöz: az ezeket ékítő virágok páratlanok. A turbánok hanyatlani látszanak, az elegáns öltözék kalapok elfoglalták a helyüket, és sokkal alkalmasabbak is nyáron, amikor annyi időt töltenek a verandán, vagy a kert nyári pavillionában; fétes champétresnek* nincs is más ennyire klasszikus fejdísze; a barackszín szaténok, meghintve kicsi gyöngyökkel és fehér tollakkal megkoronázva, kedveltebbek a teljesen fehéreknél.
[...] A gros de Naples öltözetek továbbra is a szegélyüknél vannak díszítve rézsút ránccal, mintha behajtás lenne.
Várható, hogy a finom indiai muszlin pelissék, könnyű selyemmel bélelve, igen viselve lesznek, amíg a meleg idő kitart. Az ízlés sokszínűsége, jelenleg, úgy mutatkozik, hogy a színek legnagyobb keverékét veszi fel, amit egy ideje már nem láttunk; és a divatnak van egy határozatlanabb megnyilvánulása is, mint amit kívántunk; mert azok, kikből hiányzik az ízlés vagy elegancia, magukra erőltetik a nem egyező színek különböző keverékét, a kifinomult és tapintatos szeme előtt, és a cicomáskodás eme cifra kedvese vigasztalja önmagát a szivárvány minden árnyalatával, egyszerre, mert mostantól már mindent viselhet, mert minden divatos. Az ízléses hölgy, mégis sohasem feltűnő, és csupán az öltözéke különböző részeinek kiválóságától kiemelkedő, és az eleganciája és újszerű elkészítése által: utcai kosztümként egy gyönyörű indiai muszlin aljat visel, nagyszerűen hímezve, és a szegélyénél finom csipkével befejezve; efölött egy szpenzer vagy pelissé a leggyönyörűbb világos nyári színből, általában gros de Naplesből. A fehér szatén szpenzerek, úgy hisszük, reggeli látogatásokhoz és ünnepségekre lesznek viselve, és kikocsikázáskor levegőzni; ezek a tartózkodó és elegáns részletei az öltözékeknek, és megengedik a hozzájuk viselt kalap, stb. változatos színét.
A mostani legkívánatosabb színek a borbolya levél zöldje, kanárisárga, búzavirágkék és pisztácia. Rózsaszín és az égszínkék, ahogy szokásos a nyári hónapokban, általánosan kedveltek."


*Fétes champétres: nyári mulatságra vagy majálisokra.

Szeptemberi számából:
"[...] A ruhák díszítése sokkal megfelelőbb a keverékükkel és a színek társításával, mint múlt hónapban voltak; és a fehért most igen általánosan viselik a nap minden szakában, vagy finom cambricból reggel, vagy a legfinomabb kender muszlinból a vacsora összejövetelekhez, vagy a fátyolszerű géz lisséből a fétes champétre alkalmára. 
[...] Amikor a ruha tüll vagy géz lissé, a derék általánosan fehér szaténból van; ez a derék kiemelkedik avval az egyszerűséggel, ahogy még sohase láttuk; mégis, ez egy oly egyszerűség ami nagyon megnyerő; mert szép alakjának a szembetűnő mivolta által válik ki: ez, jelenlegi egyszerű állapotában, a ruhának azon része amit ne alkalmazzunk, hacsak nem a szakmájának kiválósága készíti el, és elismert a sajátságos módszeréről a jó méretre szabásról; amit mi láttunk illett, mint a kesztyű; de a fűzők, amiket ez a divatáru kereskedő készített, minden bizonnyal, páratlanok, és így már nem is meglepő, hogy hogyan hangsúlyozza ki ily jól a női alakot: ezek az új derekak is hátul záródnak, és a telt ujjakat blond díszíti. 
[...] Könnyű selymek  csíkozva vagy kis kockákkal, kedvelt anyagai az otthoni öltözeteknek; de a fehér ruhák igen általánosak, és gazdag hímzéssel díszítettek, a többségük kidolgozott szegélyű fodrosak, és minden egyes fodor között pompásan hímzett sorok vannak; szintúgy minden aljon amit a nyári színezetű szpenzerekhez viselnek, amit csak el lehet gondolni; és a jelzett szpenzer gyakran megmarad egész napra, a vidéki rezidencián; az öltözéknek ezen fortélyos és kellemes része a legkülönfélébben van díszítve; szatén domborművekkel, levélzetet ábrázolva, mexikói szilvát, lótusz ágakat, és gyakran zsinórozás utánzattal.
Ahogy megjósoltuk, a tollak és virágok különböző, össze nem illő színezetű cifra keveréke gyorsan hanyatlik; [...] Ráncos tüll keményített hálószövet felett kedvelt anyaga az áttetsző kalapoknak; a koronára helyezett virágok megszámlálhatatlanok, és majd minden fajtát és színt tartalmaznak; de mivel jól össze vannak csoportosítva, és a kalap fehér, így jól néz ki. [...]
A szalmakalapok koronájának a formája minden nap alacsonyabban van; és az ezt környező szalag sem lehet túl széles. Néha csupán egy géz darab keskeny nád díszítéssel szegélyezve, szalag helyett; elöl egy csokor erika virággal.
Amikor a kalap nádháncsból készült, akkor ahelyett, hogy a korona aljához helyeznék a kirojtozott végű szalagot, most már a korona tetejére teszik, terjedelmes könnyű virágzattal, teljes díszítménnyel a bal oldalon.
A divatárusok a  rózsaszín, kék, sárgásfehér, vagy fehér krepp kalapok karimáját széles rézsúttal szegélyezik, egyenlő távolságokban egy jázmin ág esik, ami kiválik a kalapot díszítő teljes csokorból.
A legnépszerűbb színek a rózsaszín, citromsárga, égszínkék, Apollo fürtje és viola."

Októberi számából:
"[...] A feketét várhatóan igen fogják viselni az év végeztével; jelenleg ez a komor szín a dús mintázatú gézre és csipkére szorítkozik; és akkor nem látszik búskomornak, mert általában fehér szatén alsóruhát takar, vagy barackszínűt, rózsaszínt, sárgásfehért, vagy élénk rubintot; a fekete szaténok, mégis, elegánsan vannak ékítve széles fehér csipkével Vandyck mintázattal, ezek az ígéretes öltözékek ősz végére. A hímzett muszlin aljak, selyem pelissékkel és szpenzerekkel viselve, sok áttört hímzést mutatnak a szélekénél és igen mély rovátkolást a szegélyeknél. A színes gros de Naples ruhák, gazdagon díszítve a derékon és ujjakon blonddal, igen viseltek vacsora és estélyi összejöveteleken; egy széles szegély kettős szatén rolókból különálló sorban, sorgyöngyhímzéssel elválasztva, vagy gazdag selyem paszománnyal, alkotja a kedvelt díszítését ennek a ruhának a szoknyáján. A gros de Naples vagy Levantine* zárt öltözékeket most sokkal inkább viselik, mint a fehér muszlinokat otthoni kosztümként; világos, diszkrét színekből vannak, mint az őzbarna, datolyalevél, vagy világos pala. A báli ruhák tüllből vannak általában fehér szatén fölé illesztve; a szegélye ráncos tüll; minden egyes hosszú és teljes ránc le van szorítva fehér szatén pántokkal kifodrozott rolókból, kis virág csokrokkal. A legkedveltebb derekak világos nyári színezetű szaténból vannak; kissé jobban ékítettek, mint múlt hónapban voltak, csepp alakú filigrán gombokkal és selyem paszományozással.
[...] A házi kosztüm öltözetek, ahogy már fentebb kifejtettük, zártan készülnek, vagy néha csupán részben; megengedve a csinos csipke rüsst, vagy körgallért a nyak alatt, így nem rejti el annyira a szépségét, mint mikor jól be van tűrve; boldogan látjuk, hogy az angol hölgyek jobban követik azt ami kiemeli a személyes bájaikat, vagy ami a legjobban kiegyenlíti a kis hibáikat, mint az általános divatot, ami nem illik mindenkihez. A szpenzerek és pelissék készítésében nincs semmi új, és a téli hónapokig valószínűleg nem is lesz. A francia körgallér pelerinek széles szalagból készülnek, igen hosszú végekkel elöl, kínai krepp sálak, gazdag szegélyzetű selyem kendők és kasmírok képezik a mai legkedveltebb utcai burkonyokat.
A legbecsesebb színek a rózsaszín, égszínkék, őzszín, és élénk muskátli."

 *Levantine: Levantban gyártott erős, zsávolyozott selyemszövet, gyakran két különböző színű szálból szőve.

Novemberi számából:
"[...] A zord északi szél, alkalmasint, meghallgattatott, és figyelmeztette szépeinket, hogy alakjukat betakarják a meleg pireneusi borkonnyal, vagy a még kényelmesebb és testhezálló pelissével; az előbbit várhatóan igen fogják igényelni tél kezdetével; főként levantineből készülnek, sötét árnyalatból, jól kivattázva, és megbélelve élénk és gyönyörű színekkel; amikor a burkony vörösesbarna vagy fekete színű, akkor a bélése általában az élénk ceyloni rubint szín, ami mivel haloványabb, mint a többi keleties rubint árnyalat, és különösen élénkebb, még a brazíliai rubintnál is, elbűvölő hatású. A finom levendulaszürke új formájú pireneusi burkonyok, rózsaszínnel béleltetnek. Ha a pelissé bársonyból van, bíborvörös, király lila vagy fekete; ez utóbbi két színből készült elöl végig finom pántokkal van rögzítve kis cobolyprémekből, apró vert arany kapcsokkal, és arany karperecek zárják az ujjait ennek, a mind közül a legkényelmesebb téli utcai felöltőknek. Mindenféle prém körgallérokat viselnek a magasan zárt meleg ruhákhoz, vagy a gazdag selyem pelissékhez, főként hermelinből, ezüstmókusból, és az értékes cobolyból. A Norvég patkány szőrme ára csökken; múlt évben már igen általános volt; megborzongunk a kiteljesedésén, de amíg az a norvég veszedelem teljesen meg nem semmisül, addig látni kívánjuk a viselését; mivel bátorítja a vadászok igyekezetét a kiirtásukra.
Számos udvarbéli hölgy, XVIII. Lajos rövid gyászideje alatt, közönséges kosztümöt viselt, gazdag és igen fényes fekete szaténból, három sor keskeny tripla fodrozattal olasz hálóból, összekötve és befejezve keskeny, fekete szatén rolóval: a derekak igen egyszerűek voltak, zártan és mélyen kivágva, rövid vagy hosszú ujjakkal, a napszaknak vagy a ruha stílusának megfelelve. A szaténok várhatóan igen uralkodóak lesznek ezen a télen a ruhákhoz. [...] A fehér ruhákat még nem tették félre: finom jaconet muszlinból készülnek, kitűnően hímes fodrokkal díszítve; az utolsó három ilyen fodor fölött van egy kicsiny hímzett muszlin paszomány, áttört kézimunkából, amin átfut egy széles, lapis lazurit színű szatén szalag; a derék és az ujjak gyönyörűen hímzettek vagy díszítettek azzal az elegáns és folytán javuló árucikkel, az Urling csipkével, és szeszélyes ékítményekkel lapis szatén szalagokból. Gézek, gazdagon mintázottak, vagy brokátozottak, vagy gyapjú gézek kedveltek a báli ruhákhoz, tüllhöz vagy crépe lisséhez. A fél-öltözékek egyszerűek: leginkább en blouse készülnek, de az angol blúz minden bizonnyal a francia javított változata. Vastagabb anyagú csíkozott selymek látszanak kedveltebbnek, mint a tavasziak voltak. Néhány derekat amit láttunk, igen szeszélyesen voltak díszítve a kebleknél; néhány csúcsokkal, ahonnét csepp alakú gombok lógtak, mások chicorée* díszítéssel rézsút fektetve; és ahogy ezeket a díszítéseket felhelyezik, oly módon ami a Gallo-Greek*  stílus javításának tűnik, mikor jól elrendezettek, akkor teltséget és szélességet kölcsönöznek a kebelnek, ahol szükséges; de ez nem az angol hölgyek hiányossága, és emiatt, a derék ezen készítésével jól áll a soványoknak. A ruhák szegélye tripla fodrok sorával van díszítve, á la neige* csúcsokkal, visszafordított lótusz levél nyalábokkal és bouillonokkal*. A virágok a báli ruhákon, jelenleg, gondtalanul elszórtak; géz vagy tüll bouillonok, blond fodrozattal képezi a további ékítéseket, különböző módozatú szaténnal tarkítva, és ezek az anyagok egyenlően keresettek, legyen estélyi összejövetelhez a ruha, vagy a bálterembe.
[...] A legbecsültebb színek a lapis, márnakék, bíborvörös, királylila, és halvány rózsaszín."

*Chicorée: cikornyás.
*Gallo-Greek derék: a díszek vállvonaltól indulnak ki, a derék előközepéig szűkített idomban, de a csúcsuk ott nem ér össze, kis közt hagyva. A díszítés laposan tartott, csupán a derék körvonalaira szorítkozik, nem nyúlik túl, mint az Anglo-Greek szélesítve a kebleket és a vállakat..
*Á la neige: habos.
*Bouillon: dudoros behajtások.

Decemberi számából:
"[...] A kalapok legújabb árucikkei azok, melyek szeszélyesen változékonyak, és színes zsenília csíkokból állnak különböző színű szatén alapra dolgozva; ezeket pusztán újszerűségük miatt említjük meg; az alakjuk nem jól álló és azt jósoljuk, hogy uralmuk rövid lesz. A többi kalapok és csuklyások, ebben a hónapban, különösen a kocsikázásra valóak szerfelett gyönyörűek: néhányuk fekete, mások lila bársonyból vannak; a feketék néha a szegélyüknél rüssel vannak díszítve, tűzszín és fekete vegyülékével; és csíkos szalaggal megegyező színekből: a lila nagyon sötét vörösesbarna színű bélésselyemmel van díszítve, csokrokkal és lógó lebenyekkel. [...] 
A pala színű gros de Naples pelissé elegáns utcai öltözék, egyszerűen készítve, ahogy a legjobban illik a promenádhoz; habár néhány hölgy ezeket a csinos, tartózkodó pelisséket egyszerűen ékíti egy sor rolóval, láncmunkában elrendezve, elöl végig lefelé a szoknya mindkét oldalán; gombokkal kapcsolják zártra; az ujjak en gigot*, és egy vállgallér fejezi be a ruhát. Ez a fajta pelissé, szaténból készítve, és könnyű coboly vagy hattyú prémmel díszítve, jól alkalmazkodott a kocsihoz, és elbűvölően néz ki, mert kevés kinek ez a szín nem áll jól; és ez a fő vívmány amire a divat követőinek törekedniük kéne, hogy elérjék: ez volt az ami a japáni rózsaszínt állandó színné tette, mert minden arcszínt kiemel.
A most viselt turbánok, talán dicsőséges újdonságnak kijelenthetők, mivel aurórát képeznek a fej körül; az alakjuk általánosan jól álló; [...] A főkötők és cornettek folyamatosan javulnak. A színházba való új főkötő elegáns, de túl egyszerű a mi elképzeléseinkhez képest arról, hogy a mi nemzeti színházunkba milyen fejék lenne illő: csúcsos a homloknál, és főleg tüll alkotja; gyönyörű, de igen finom virág ágacskák vannak elhintve a főkötőn. Egy másik ugyanerre az alkalomra, nagyon gazdag blond és rózsaszín szatén alkotja, nagy virágokkal díszítve, köztük a teljesen kivirágzott rózsa, ez a gyönyörű gyertyafényes virág a legfeltűnőbb. Egy diadém cornette csinos fejék otthonra; sima tüllből van, széles rózsaszín géz lebenyekkel; a hajháló szintén rózsaszín gézből, és elöl felhajlítva, diadém ékítéssel: egy egyszerű sor halovány rózsaszín kankalin választja el a blondot elöl a diadémtól. A dejeuné* blouse cornette finom csipkéből van, nagyon széles szegéllyel; a másik részét széles rózsaszín csíkos szatén szalag képezi és finom háló; a lebenyek nagyon hosszúak és szélesek, a csíkos szalagból, és teljesen körbe díszítve keskeny csipkével. [...]
A báli ruhák, jelenleg, nagyon egyszerűek; géz ráncocskák, és blond díszítések, fehér szatén rolóval képezi a fő ékítést, legyen a ruha akár tüllből, gazdag mintázatú gézből, vagy puha fehér szaténból; ez az utóbbi árucikk a legkedveltebb, de várhatóan a színes gézek és kreppek igen pártolva lesznek Terpszihoré* hívei által. A báli ruhák derekai gyönyörűek; néhány fehér szaténból van, tüll beillesztéssel a kebel körül Brandenburgokként, minden egyes tüll sor környezve gyöngyökkel: a színes szatén derekak ugyan ebben az ízlésben díszítve; míg néhányuk egészen tüllből van, és a keblen végig fehér szatén pántokkal van ékítve, összhangzó ujjakkal, rövidek és teltek.
A kedvelt színek a japáni rózsaszín, pala, skarlát, tűzszín, borostyán, és rózsaszín."

*En gigot ujj: sonkaujj.
*Dejeuné: reggel.
*Terpszihoré: a tánc múzsája.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések