Divatszótár az 50-es 60-as évekhez

Nincs is olyan messze időben, hiszen elég a nagyi ruhatárába belevetni magunkat mégsem nagyon értjük, ha megkér minket a mama, hogy hozd ide a lódenkabátomat...

Ugorjunk egy fejest a régi divatlapok gloknis szoknyái és kompléi közé, így szerezve egy kis támpontot a régi divatmagazinok ruhái között.

Düftinkabát: düftin anyagból készült kabát. A düftin többszöri bolyhosítással, keféléssel és nyírással bársonyos felületűvé tett sűrű, tömött szövet.

Gloknis szoknya: a glokni nem levasalt, hanem szabadon hullámzó ránc. Jellemzően díszítő elem, de női ruhák, szoknyák, kabátok egész formájára is kiható megoldás. A gloknis szoknya alul bővülő, harangszabású.

Kosárfej: női frizurát neveztek el így, a feltupírozott, búbolt, dauerolt hajat.

Micisapka: ez egy trapéz alakú sapka, amelyet a pesti jasszok apacs mintára viseltek.
Jassz: több jelentése van: jelentheti azt is, hogy vagány, belevaló, de egyes esetekben alvilági embert, csirkefogót jelent.

Svájcisapka: lapos, kerek fejfedő, ami a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélkül, férfiaknak és nőknek egyaránt. Eredete a barettre vezethető vissza, amely bársonyból vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka.

Komplé: ruha, szoknya, kosztüm vagy nadrágkosztüm hozzáillő kabáttal, illetve hosszú kiskabáttal, régen kötelezően azonos anyagból.

Flanel: vászonkötésű vékony kártolt gyapjúszövet, amelyet nem kallóznak, hanem csak mosnak és bogácsolnak.

Nylon: Wallace Hume Carothers amerikai vegyész 1937. február 16-án szabadalmaztatta a nylont, 9 évnyi kutatómunka után. A szintetikus fonal univerzális alkalmazhatóságát szintén Carothers ismerte fel. A „Rost 66” munkanevű anyagból hamarosan nylon lett, abból pedig harisnya. 1939-ben egy nap alatt hódította meg Amerikát. 1954 óta a nylon a lineáris, alifás poliamidok minőségi megjelölése. Nálunk a szocializmusban előszeretettel használták ezt az anyagot, otthonkák, harisnyák és egyéb ruhadarabok készültek belőle.

Pied-de-poul: egyfajta szövésmód és mintázat. Francia eredetű kifejezés, magyar megfelelője a tyúklábminta. Nem nyomott mintáról van szó, a karakteres rajzolatot maga a szövési mód adja ki. Általában fekete-fehér fonalból alakítják ki a mintát, vagy fehér és gesztenyebarna színűből. A tyúklábmintás szövet leginkább gyapjúból és pamutból készül. Régen gyakran készítettek belőle szoknyákat, nadrágokat, sapkákat, kabátokat.

Kartonruha: karton anyagból régen előszeretettel készítettek könnyű nyári ruhákat. Ma a közepes erősségű és finomságú pamutvásznat nevezik így, amelyet többnyire nyomott mintával forgalmaznak, ágyneműkhöz, ruhákhoz, kötényekhez. A karton anyag tulajdonképpen pamutszövet vászonkötésben. Legkésőbb a 17. századtól már Európában is ezen a néven ismert. Indiából tarkán nyomott pamutszövetként került a kontinensre, a francia „indienne” megfelelője. A kartonruhák általában pörgős fazonú alsórésszel készültek, szűk derékrészére vékony övet raktak. Később divatba jöttek a keményebb, merevebb „zsákszabású” kartonruhák is.

Forrás: divat.hu