Elátkozott Habsburgok 6. rész: Egy hercegné élete

A Wittelsbach gyerekek: Zsófia Sarolta Augusztina, Miksa Emanuel, Károly Tivadar, Ilona Karolina Terézia, Lajos Vilmos, Matilda Ludovika és Mária Zsófia Amália 1854-ben

    A Habsburg és Wittelsbach házak annyi szerencsétlen, már-már elátkozott sorsú taggal "büszkélkedhetnek" ami több dinasztiára is elegendő lenne máshol. A szerencsétlen sorsú Erzsébet királyné történetét mindannyian jól ismerjük, nem szorul különösebb bemutatásra, hogy szerelmi házassága hogyan ment szépen tönkre, négy gyereke közül kettő fiatalon elhunyt és egyiket sem tudta soha feldolgozni; hogyan menekült folyamatosan a felelősségei, zsarnokai és képzelt szörnyei elöl; hogy útközben találkozzon a végzetével. Ahogy unokatestvére az őrült II. Lajos életét sem kell különösebben ecsetelni, akinek a halála örök megoldatlan rejtély marad, Rudolf trónörökösével együtt. Most ismét a Wittelsbach-házhoz kanyarodunk vissza és a szülői ambíciókhoz.

  A Wittelsbach gyerekék életét már a kezdettől megpecsételte szüleik viharos házassága: Ludovika bajor királyi hercegnő nővéreihez képest előnytelenül házasodott, mert míg testvérei rangos európai királyi és császári családokba házasodtak be, hovatovább királyok és császárok anyjai lettek, addig neki csak egy kis semmitmondó Bajor hercegecske jutott: Miksa József herceg. Ludovikát ez mindig szörnyen frusztrálta és mindent megtett, hogy gyermekein kompenzálja silány helyzetét és presztízzsel töltse fel családfáját.

A hercegi pár eljegyzési portréja 1828-ban

  Természetesen az sem volt jó szülői minta a gyerekeknek, hogy szüleik ég és föld eltérő habitussal rendelkeztek. Ludovika vágyott az udvari felemelkedésre, de Miksa bolondos, független és lázadó szellemű ember volt, aki szívesen tivornyázott együtt alattvalóival, sportolt, vadászott, hosszú és távoli utazásokba vágott, mindamellett, hogy tíz gyermeket nemzett feleségének (ebből kettő csecsemőkorban meghalt), nem vetette meg az alkalmi kalandokat sem. Távol a nagy fővárosi fényes palotáktól vidékies életet éltek, ami Ludovika ambícióinak nem igazán felelt meg, míg férjét tökéletesen kielégítette, aki jól elvolt alattvalói körében. Gyermekeik többsége apjuk független, szeszélyes és megzabolázhatatlan természetét örökölték, ami sokukat taszított nyomorúságos helyzetbe. A korábbi bejegyzésben már szó került arra, hogy a hirtelen lobbant szerelem és a házasság előtt megszületett "törvénytelenke" miként tette tönkre örökösi helyzetét Lajos Viktornak és mérgezte meg lánya életét a rangon aluliság lenézett szerepe egy császári és királyi viszonyokkal behálózott családban; míg a rákövetkezőben másik két leányának szerencsétlen Itáliai beházasításáról is szó volt már.

  Ludovika főként leányai által kívánta családját kirángatni a mellőzöttségtől, ám sajnos ehhez hiányzott belőle a politikai előrelátás és taktikai képesség. Egyik rosszabb döntést hozta a másik után, amivel többet ártott, mint használt. A mostani esetnél pedig végzetesen mellényúlt!

Szép remények...

  Zsófia Sarolta Augusztina néven látta meg a napvilágot 1847 Február 23.-án a hercegi pár kilencedik, legkisebb leány gyermekeként. A család "Shoperl" becenévvel illette az igen bájos, szőkés hajú kis hercegnőcskét. A gyerekkora viszonylagos eseménytelenséggel telt, nagyobb felbolydulást nővérei előkelő házasságai jelentettek, ami után már a '60-as évek elején Ludovika hercegné legkisebb leányának a kiházasításán törte a fejét!

  Döntését nagyban befolyásolta az 1866-os megalázó vereséggel végződő Porosz-Osztrák háború, amely keretében a kis bajor királyság az osztrák birodalom mellett harcolt, így súlyos hatalmi csapást elszenvedve minden téren. Egyértelműnek tűnt, hogy a meggyengült kis királyság kapcsolatát rendezni kell egy stabil szövetségesi rendszerbe, és erre a legjobb megoldása korszakra jellemző érdekházasság volt.

1865 körüli családi fotó: állva Matilda hercegnő, Zsófia előtte ül, középen anyjuk Ludovika és két fivérük: Károly Tivadar és Miksa hercegek

  Hatalmas nyomás volt a bajor trónon a sikeres utódlás tekintetében. Ebben azonban problémát jelentett az ifjú bajor király, II.Lajos aki 1864-ben került trónra 19 évesen, akkoriban még elfojtott homoszexuális orientációja. Lajos és Erzsébet királynénk igazi lelkitársak voltak, a két család gyakran találkozott (szüleik közt testvéri kötelék volt, így a fiatalok unokatestvérek voltak) és Erzsébet is szorgalmazta ezt a házasságot. 

  Lajos valószínűleg Erzsébet iránti elragadtatásból először még lelkesedett is Zsófiával való házassági terven, Zsófiával is szinte azonnal "klappoltak" lelki síkon: mindketten imádták Richard Wagner műveit, Zsófia tehetséges zongorista és énekes is volt gyönyörű hanggal, gyakran énekelt jegyesének. Wagner Lohengrin operájából vett nevekkel becézték egymást: Zsófia Elsa lett (habár Lajos Erzsébet iránti rajongását fejezi ki, hogy gyakran nővére nevén is illette jegyesét!), Lajos pedig Heinrich - Lajos ezen mű iránti fanatizmusával érdemelte ki, hogy később megkapta a nem túl elismerően csengő "hattyú király" címet.

Az éneklő Zsófia hercegnő 1866 körül

  Az eljegyzést gyorsan meg is kötötték 1867 Januárjában, és elkezdték az előkészületeket, mindenek előtt sok fotót kellett készíteni a fiatal jegyespárról a boldog szövetség világgá kürtöléséhez!

Csak egy kis kalandozás 1.0

  Az udvari fotográfus, Edgar Hanfstaengl kézenfekvő választás is volt, hisz Miksa hercegnek a művészi körébe tartozott. A jóvágású fiatal fotográfus és gyönyörű hercegnő lopott pillantásokat váltottak a kamera lencséjén keresztül. Edgar is gyakran járt a possenhofeni kastélyba és Zsófia egyre gyakrabban ment vissza egyedül, azaz komornája kíséretében, fotózkodni. Szinte azonnal egymásba szerettek!

Az 1867-ben keletkezett bőséges eljegyzési fotósorozat egyik része

  Találkáikat természetesen a legnagyobb diszkrécióban és titokban kellett megszervezniük, ebben Zsófia komornája volt a cinkostárs, és még egy másik udvarhölgy is! A possenhofeni kastély mellett még a müncheni Pähl kastélyban is találkozgattak, 5 darab júliustól szeptemberig keltezett szerelmes levél fenn is maradt Zsófia részéről, amiben "Drága, szeretett barátom"-ként utalt a férfira. Edgar leveleit későbbi házasságából született leánya kutatáshoz és feldolgozáshoz tovább adta, pedig apja ennyit írt rájuk végakaratként: Zsófia Sarolta hercegnő levelei - olvasatlanul égessétek el. Edgar. Ezeknek a megmaradt leveleknek köszönhetően tudjuk a találkáik és szerelmük részleteit is.

  Az esküvő napját még azon év augusztusára tűzték ki, Lajos király születésnapjának időpontjára, de Lajos folyamatos halasztgatásokba kezdett. Rájött, hogy csak testvéri szeretettel tud Zsófia felé fordulni, és boldogtalan szövetséget jelentene számára az egyesülésük - ebben a felismerésben nagyban segítette, hogy ekkor került az udvarába Richard Hornig, akivel 20 éven át tartó viszonyt kezdett. Zsófiában is egyre erősebbé vált az érzés, hogy Lajos alighogy csak kedveli, Edgárhoz írt egyik levelében így fakadt ki: "Hát nem látja, hogy nem is tetszem neki."

Lajos és Richard Hornig 1880 körül

  Októberre már tarthatatlanná fajult a helyzet és Miksa herceg keményen vitába szállt Lajossal, ultimátumot adott neki: vagy elveszi a lehető leghamarabb a lányát, vagy felbontja a jegyességüket! Aminek az lett a vége, hogy a megsértett bajor király visszamondta az eljegyzést; Zsófiának írt üzenetében arra hivatkozott, hogy csak a Wagnerhez fűződő közös csodálatuk kötötte össze őket, illetve természetesen mindenért az apját hibáztatva: "Szeretett Elsám! Kegyetlen apja szétszakított minket. Örökké az Öné, Heinrich".

  Edgar nem bizonyult Zsófia nagy szerelmének, csupán kis kalandnak, Edgar pedig később azzal dicsekedett ismerőseinek, barátainak, hogy sikerült ágyba vinnie a majdnem bajor királynét! A fiatalok szerelme véget ért fű alatt. Az egész eljegyzési-botrány ügyben a legcsalódottabbak Zsófia szülei és Erzsébet királynénk voltak, ennek ellenére mindkét nő Lajos haláláig baráti viszonyt tartott fenn a szerencsétlen sorsú hattyú királlyal.

Edgar Hanfstaengl udvari fotográfus 1880 körül

  Zsófiát az eljegyzési botrány elcsitítása végett azonnal elküldték nagynénjéhez, Amália Auguszta szász királynéhoz (anyjának nővére volt). Természetesen a házassággyár nem állt le, folyamatosan keresték ezen lecsendesülő idő alatt is az alkalmas jövendőbeliket: Ferenc József homoszexuális öccse Lajos Viktor főherceg is felmerült, ahogy a portugál trónörökös is, I.Lajos és württembergi Fülöp főherceg is - aki majdani férjének a bátyja volt.

A "toronyba zárt világszépe hercegnő" 1868-as kényszerű száműzetése idején

  Zsófia csalódottan utasított vissza mindenkit. Nagynénjénél töltött idő közben találkozott orléánszi Ferdinánd alencon herceggel, I.Lajos Fülöp francia király unokájával, és a fiatalok közt kölcsönös vonzalom alakult ki, nem mellesleg a volt francia uralkodói ház sarja méltó párnak is ítéltetett. Végre 1868 szeptember 22.-én boldog(nak induló) házasságot kötöttek.

Jelenetek egy házasságból

  Az 1848-as párizsi forradalomban trónfosztott I.Lajos Fülöp király leszármazottjaként nem költözhettek Franciaország területére, a házaspár választására a nyüzsgő társasági élettel kedvezőbben kecsegtető londoni külvárosba költöztek, a teddingtoni Bushy házba egy évvel a menyegző után.

A boldog jegyesek első közös fotója, 1868

  Zsófiára a londoni jó társaságba való beilleszkedés végett sok tanulmány várt még: nem tudott lovagolni, ami óriási hibának számított a korabeli felsőbb körökben! Férje lelkesen fogadott neki oktatót. A lovaglással így már részt tudott venni az olyan rangosnak számító eseményeken, mint nővére: a divatos vidéki vadászatokon, sőt a társasági élet legfőbb ütőerének számító dísze Hyde parkbéli kilovaglásokon is! Habár sohase vált profi amazonná, mint nővérei, akiket apjuk már kis koruk óta lovaglásra tanított. Viszont Erzsébethez hasonlóan már megtanult angolul. 

  A házasságuk boldogan indult, két gyermekük gyors egymásutánban meg is született: 1869-ben Lujza lányuk és 1872-ben Emmanuel fiuk. Kapcsolata nagyon szépen alakult férjével és új családjával - kivéve az apósát Nemours hercegét! A kisfiú születése után a franciaországi vesztett háború és kedvezőbb politikai helyzet végett a száműzött Bourbon ház leszármazottai vissza tudtak költözni, Párizs melletti palotában rendezkedtek be további életükre. Gyakran küzdött ekkoriban egészségügyi problémákkal.

Zsófia a kisfiával 1872-ben

  A herceg nem igazán rajongott menyéért, szeszélyesnek és hirtelen vérmérsékletűnek találta. Ami igaz is volt: Zsófia eléggé forró természetű volt, ebben leginkább apjára ütött. A családra jellemző nyughatatlanság sokszor eluralkodott rajta és házassága későbbi éveiben heves, és értelmetlen vitákba kezdett férjével. Ferdinánd ilyenkor apjához utazott egy kis időre, amíg hirtelen haragú felesége le nem nyugodott (férje mindent megosztott apjával, még szerelmi életüket is!). Apósa a család, és főleg Zsófia, minden rezdülését szabályozta, beleszólt. Valószínűleg az izgalmakat kedvelő Zsófia belefáradt az anyai szerepbe, a zsarnoki apósba,  és kihűlt szerelme is férje iránt az évek múlásával, a monoton életvitel se segített sokat kalandvágyó természetén.

Csak egy kis kalandozás 2.0

  Zsófia túl szigorúnak találta apósát, és a Wittelsbach vérvonalból örökölt melankolikus hajlama krónikus depresszióba süllyedt. Ő is a gyakori utazgatásba menekült, főleg Olaszországba ahol egyik jóbarátja, férjének nagybátyja Aumale hercege ajánlotta fel neki a házát. 1886-ban II.Lajos bajor király tragikus és megmagyarázhatatlan halála mély depresszióba ejtette Zsófiát, amit még skarlát járvány is tetőzött, sajnálatos módon elkapta. Bátyja, Károly Tivadar tanácsára Münchenbe utazott orvosi segítséget kérni. 

Zsófia hercegné egy udvari-családi összejövetelen 1886-ban, mellette fehér ruhában Alexandra walesi hercegné

  Meg is kezdték a kezelést - már amennyire akkoriban kezdetlegesen tudták gyógyítani a mentális problémákat. Dr. Glaster vette kezelésbe és a páciens-orvosi kapcsolatból gyorsan szerelem szökellt szárba! Az orvos egy évvel volt fiatalabb Zsófiánál, és három gyerekes családapa. 

  A férfi felesége rájött az afférra, válással és nyilvános botránnyal fenyegetőzött. Zsófia pedig kész lett volna otthagyni férjét és gyermekeit, hogy új életet kezdjen orvosával! A pár Svájcba szándékozott szökni, de már a tiroli Meánban elfogták őket (ez a felkapott szóbeszéd része, biztos források szerint családjával utazott Meránba, ahonnan aztán a szanatóriumba küldték tovább). Végülis Glaster doktortól elvállt a felesége, ám egy év múlva már mindketten új házasságot tudtak kötni, számukra az élet különösebb következmények nélkül suhant tovább.

A bukott nők sorsa

  És itt indul a tipikus Viktoriánus női sorstragédia: 1887 júniusában egy orvosi konzílium Zsófiát "morálisan tébolyultnak" nyilvánította. A híres grazi szanatóriumba szállították, ahol a szexuális perverziót kúrálták ki a morálisan megtébolyodott nőkből, az illető téma legjelesebb orvosának a segedelmével, és bátyja Károly Tivadar is gyakran meglátogatta, segített neki visszatalálni az erkölcsös életbe. 

Zsófia hercegné 1888 körül

  Hét hónapnyi kezelés után gyógyultnak minősítették. Na már most ezt az intézetet ne úgy képzeljük el, mint egy kínzókamrával felérő őrültek házát, hanem ez valóban egy csendes, nyugodt környezet volt, ahol főleg a hit oktatással próbálták visszatéríteni a jámbor életre az idegileg kimerült és/vagy szexuálisan eltévelyedett nőket. Mivel a korszak legjobb szakemberei dolgoztak ott idilli, nyugodt környezetben, így egyértelműen csak az elit tudta megfizetni. Mindenki másnak, a köznépnek, ott voltak az alacsonyabb árfekvésű, vagy ingyenes közkórházak, ahol sajnos valóban iszonyatos módszereket alkalmazva, inkább még jobban megőrjítették a pácienseket, sem mint ápolták és gyógyították!

  Ezután Zsófia végleg lenyugodott és visszatért férjéhez és gyerekeihez. Végre békére lelt a hitben: csatlakozott egy vallásos rendhez és felvette a Mária Magdaléna nővér nevet. Lelkes aktivista lett a szegények és szerencsétlen sorsúak megsegítésében, sokat jótékonykodott. Megtérése, mély vallásossága révén sokan már szentként kezdték el emlegetni életének utolsó évtizedében.

Az őrültek és eltévelyedettek kezelésére olyan - akkoriban újítónak és humánusnak számító - gyógymódokat is kipróbáltak, mint például a hipnózis, művészet terápia és egyéb elfoglaltságok kitalálása, de sajnos a fizikai bántalmazás maradt előtérben sokáig

  Amennyibe olvastátok a korábbi bejegyzést, Nápoly és Szicília szárnyaszegett madárkáiról - Mária és Matilda hercegnőkről, aki Zsófia nővérei voltak és ők is a házasságtörés vétségébe estek, sőt még gyermekeik is születtek! Akkor joggal merülhet fel a kérdés: hogyhogy őket nem kezelték, miért nem nyilvánították őket is morálisan tébolyultnak? A válasz a házasságukban keresendő: míg a két nővére előre elrendezett, dinasztikus frigyre lépett, amibe még annyi érzelmet sem tudtak fektetni, hogy egyáltalán az esküvő után belátható időn belül összecsiszolódjanak és elhálják a házasságot; addig Zsófia és Ferdinánd szerelmi házasságot kötött, első éveikben jól működött a kapcsolatuk és Ferdinánd nem számított ilyen árulásra. 

  Érdekes, hogy mikor nővéreinek "bukása" kiderült, akkor vált elmélyültebbé férjeikkel a kapcsolatuk és tudtak végre őszintén beszélgetni egymással, és így csak ezután tudtak meghitt házas életet élni is: szóval az ő esetükben inkább felrázta, semmint hideg zuhanyként sokkolta volna férjeiket. Illetve ott a házasságtörést nem követte a szökés és válás botrányossága, ügyeltek a diszkrécióra. Más kategória alá eső esetek, más megítélésre és megoldásra kerültek - nem zártak minden házasságtörő nőt azonnal őrültek házába.

Zsófia családjával 1891 körül

Mártírhalál

  1897. május 4.-én részt vett a francia arisztokrácia által évente rendezett jótékonysági vásáron, a Bazar de la Charité-n Párizsban. Abban az évben a város közepén állították fel a nagy fakunyhót. A vásáron és jótékonyságon résztvevők szórakoztatására egy kivetítőt, valószínűleg az úgynevezett Laterna Magica gépet vittek és üzemeltek be, ami váratlanul a  délután folyamán kigyulladt és pillanatok alatt lángba borította a faépítményt. A halálos csapdában összesen 126 ember vesztette az életét - többségében rangos arisztokrata nők!

  Zsófia hercegné is az áldozatok egyike volt, aki visszautasította a kimenekítést, arra hivatkozva, hogy amíg egy látogató is bent van, nem hagyja őket magukra és nekik segített inkább kijutni a a saját életének a mentése helyett - egy utoljára kimenekülő apáca elmondása szerint, Zsófia  a bennrekedt áldozatokat nyugtatta és imádkozott velük. Mikor a mentőcsapat utoljára tett kísérletet a kimentésére, már túl késő volt: Zsófia sok más áldozattal együtt felismerhetetlenségig égett. Magán fogorvosa csak az arany tömések kivizsgálása után tudta azonosítani a holttestét, ezzel pedig az ő eset lett az első olyan, amit orvos szakértői nyomozással oldottak meg.

Korabeli újság illusztrációja a tragikus tűzvészről

  Zsófia hercegné tragikus és hirtelen halála mindenkit lesújtott: férje, Ferdinánd vigasztalhatatlan volt, 13 évvel élte túl szerencsétlen sorsú, szeretett feleségét. Erzsébet királynénk keservesen fakadt ki legkedvesebb húga halálának hírére: "Mindnyájan erőszakos halállal fogunk meghalni!" Régi jóbarátja, Aumale herceg, aki itáliai rezidenciáját biztosította korábban számára, a sokktól szívrohamot kapott és elhunyt 75 éves korában. Zsófia mindössze 50 évet élt. Férjével együtt a dreux-i királyi családi kápolnában helyezték örök nyugalomba, a szerencsétlen vásár helyszínén pedig a Vigasztaló Miasszonyunk templomot építették fel. 

Filmajánló az életéről

  Annak ellenére, hogy igen érdekes, uralkodói sarjhoz képest nem hétköznapi élete volt teli regényes fordulatokkal, igen kevés film készült róla. A legpocsékabb, ami kifejezetten vele foglalkozik a Zsófia, Sissi lázadó húga magyar címet kapta ( az eredetiben Sissi húga szerepel), ami kétrészes és még 2001-ben készült. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot javasolhatok: ne nézzétek meg! Teli van életrajzi elferdítésekkel, sőt szemenszedett hazugságokkal, brazíliai szappanoperákat meghazudtoló szerelmi pátoszossággal, stb. Az egyik legpocsékabb fércmunka, amit életrajzi sorozat címén csak el lehetett készíteni, és sértő minden korabeli szereplőjére tekintve!

10 Sissi gyémántcsillagos hajtűből ez a film egy hajgumit se ér

  Másik, amit viszont már ajánlok, az a Visconti féle 1973-as Ludwig sorozat, ami történelmileg hitelesen meséli el II.Lajos bajor király életét a koronázásától kezdve; nem csak parádés a szereposztás, hisz Erzsébet királyné szerepében a csodálatos Rommy Schneidert láthatjuk ismét, hanem a ruhák is szemkápráztatóan korhűek és gyönyörűek. Ebben a több részes tv sorozatban Zsófia botrányos eljegyzésével csak az első pár rész foglalkozik, de megéri letölteni és megnézni.

10 Sissi gyémántcsillagos hajtűből a Ludwig az egész királyi kincstárat megéri