Alkalomhoz a ruhát: Utazó és fürdőhelyi öltözékek

   Az elegáns világ állandóan mozgásban volt a 19. századnak köszönhető tömegközlekedési fejlesztéseknek: addig lehetetlenül távoli pontok váltak 1-2 nap alatt megtehetővé a vasút hálózatnak, gőzhajózásnak köszönhetően és a közutak fejlesztése által. Mindezek mellett felkapott és jól kiépített üdülőhelyek alakultak ki, vagy pedig fejlődtek nagyvárossá az addigi csendes kis falvak a nyaranta azokat ellepő tömegek által. A legdivatosabbak a tengerparti és a gyógyvizekről híres fürdőhelyek voltak. Az utazási mánia pedig itt is kitermelte a saját, önálló divatját (ugyanúgy, mint a tea ruhákét teázáshoz), mind magára az utazásra, majd mind a fürdőhelyen vagy vidéki kastélyban illő öltözékekre nézve. A Magyar Bazár 1875 júliusi számában így emlékezett meg a letűnt, sokkal szerencsétlenebb utazási időkről:

"Mennyi üggyel-bajjal járt eddig, ha finom nyári öltözetben látogatást akartunk tenni a néhány mérföldnyi távolságú birtokon. A poros utak, a hosszas kocsizás mint megannyi ellenség tűnt fel előttünk ha friss, díszes toilettünkre néztünk."

James Tissot: Vonatra várva, 1875 körüli; újragondolva, sorry not sorry!

Utazás angolos egyszerűséggel

  Míg a 19. század első felében elég volt egy sima sétaruha porköpennyel vagy esőköpennyel kiegészítve, a ruhakészítők hamar felfedezték a gyorsan terjedő úti kedvben rejlő lehetőségeket és elkezdtek külön erre a célra ruhákat gyártani, amik kritériumait is szigorúan megszabták: angolos egyszerűség!

"Itt van az utazások rég várt ideje is, s néhány tanács az utazási öltözeteket illetőleg tán nem lesz fölösleges kedves olvasónőink előtt. Természetesen az öltözet nem csak a személyiségtől, s a viszonyoktól, de különösen az utazás céljától is függ. (...) Rövidebb utazáshoz egy utazó öltözet elegendő, ez földig érő ruhából, blúzderékból és paletóból áll, jó tartós kelméből választjuk se nagyon világosan, se nagyon sötéten, hogy az idő minden viszontagságai ellen biztosítva lehessünk."

Utazó öltözet paletóval ezüstszürke vászonszerű kelméből, kicsit díszesebb kiállításban, A Divat 1868

  A korabeli divat magazinok még az utazást illetően is részletekbe menő tanácsokat adtak az utazásra rákapott olvasóiknak, legnagyobb szerencsénkre így tette ezt 1868 júliusában az A Divat szerkesztője is! Minden kis kiegészítőre, sőt alsóruházatra is kitért annak rendje-módja szerint, így folytatva a fenti idézetet: 

"Jó magas bőrtopánka, az öltözetnek megfelelő kalap, ha lehet kis utazótáska, melyben a legszükségesebb holmikat magunkkal visszük, s mely ha lehet külön szíjjal van ellátva az esőköpeny, vagy könnyű plaid felvételére és végre egy en tout cas nem túl könnyű kelmével bevonva, s erős nem rövid szárral, mely szükség szerint botnak is tekinthető - egészíti ki a kényelmes és praktikus kosztümöt, melyek előnyei különösen gyalogkirándulásoknál igen nagyok."

En tout cas ernyő, valamikor a századelőről

   Az "en tout cas" egy különleges ernyő volt, ami mind esernyőnek és napernyőnek is használható volt, de ezen kívül is minden más kiegészítőnek az utazás kényelmének és egyszerűségének kellett megfelelnie! Na de mi volt a helyzet, ha az illető hölgy vonattal utazott és nem gyalogszerrel? Milyen kiegészítő illett akkor? Ugyan itt a szeptemberi számban részletezi: 

"Vasúti coupéban, hol a nagy kalap ép oly kényelmetlen, mint a napernyő, legtanácsosabb a csinos papír vagy fa legyező, mi által a függönyt nem szükséges egészen leereszteni, s így a vidéket elzárni szemeink elől."

  Fűzőnek pedig egy kényelmesebb úti fűzőt vettek fel, ami vagy a nappali ceinture fűzőre hasonlított, vagy pedig laza vállfűző volt a tartásjavítására. Emellett mellőzték az olyan felesleges hétköznapi kiegészítőket, mint például a chemisette (díszes mellkendő), ehelyett perkál állógallért és kézelőket ajánlottak, mint a célszerű öltözék kiegészítése. Ebben a tekintetben igencsak elkezdték másolni a praktikus férfi öltönyöket!

1894-es erős tüll úti fűző, illetve 1895-ös fehér szatén reggeli vagy úti fűző, Magyar Bazárból

És egy fennmaradt példa az erős tüllből készültre, 1890 körüli

  További részletes leírással a kiegészítőkről a Magyar Bazár 1886-os júniusi számából kerül ki; itt részletezném, hogy az aigrette díszes forgó, vagy kalaptű amivel a tollakat fogták össze; a surah egy lágy nyári selyemféle volt; a toque pedig egy puha tetejű, felhajtott szélű, karima nélküli könnyű sapka; a necessaire pedig a kis piperetáska korabeli megfelelője volt.

"Az úti öltözet szükséges kiegészítése a köpeny, mely pedig nélkülözhetetlen még akkor is, ha az útiruha vándorgallérral, zekével vagy paletóval volna ellátva.(...)Az útikalap lehet nemez vagy szalma, toll aigrette és fátyol dísszel. A surah toque is igen elegáns útra. A kesztyű szarvasbőr, a lábbeli pedig topán. A félcipő már nem oly sikkes e célra. Táskák, tokok, pléd szíjak, necessairek, melyek azelőtt feketén voltak a legszebbek, az idén igen vastag, világos, természetes színű bőrből dívnak."

Női utazótáska és pléd szíjjal felfüggesztve, kinyitható necessaire zacskóval, A Divat 1868

  Az A Divat szerkesztője még 1868 augusztusában is visszatért az útiruhákra (lényegében egy több hónapon átívelő sorozatot szentelve ennek az öltözék nemnek és az utazás, fürdőzés reklámozásának) elképedve az új anyag használatokon:

"Nem kevéssé meglepnek a sötét posztó kosztümök. Vigyázzanak jól! Öltözetek posztóból, milyeneket télen a jégen hordanak, ruha és paletó posztóból! Júliusban 24 fok melegség mellett - ez majdnem hihetetlen! Ily hősiességre nem volnék képes ép oly kevéssé, mint kedvem volna földet seprő ruhákat utánozni, melyek, fájdalom, még mindig a vasutak peronjain, valamint a nyilvános sétányokon és parkokban porfellegeket idéznek elő. Pedig hányszor ismételtük már, hogy a séta és utazóöltözeteknek ugyan nem szabad túl rövidnek, de még kevésbé nagyon is hosszúnak lennie; nincs kényelmetlenebb, rosszabb s amellett kíméletlenebb valami polgártársainkat illetőleg."

Utazó hölgyek minden szükséges kiegészítővel felszerelkezve, 1890 körüli fotó

  A polgári érzéketlenség netovábbja volt, ha valaki illetlenül uszályos ruhát készíttetett utazáshoz, s ez ellen az igen alkalmatlan divat ellen mindig ki is keltek a divattudósítók, valahányszor az uszály mint nappali viselet újra támadt! Igencsak fel volt adva a lecke a 19. századi hölgyeinknek! A Magyar Bazár 1874 júniusi számában már könnyebb szöveteket is felsorol a divatos útiruhához:

"Utazó öltözetekhez könnyű vigogne kelmék, acél vagy ezüst, bronz gombokkal ékítve divatoznak. E ruhák eleganciája szabásuk egyszerűségében rejlik. Legjobbak azonban mindennapi ruhákra és szintén utazó ruhákra a különféle mohair és nyers selyem szövetek. A mohair legdivatosabb szürkés és barnás színvegyületekben, ékítésül hajtókák fehér és fekete kockás tafotából alkalmaztatnak. A nyers selymet (Tussore) csakis az eredeti, természetes sárgás színében találjuk, páratlan, mert valahányszor mosásba jön, mindig csak szebb lesz."

Mozambique, mohair, selyem és foulard úti öltözékek a Magyar Bazár 1874-es cikkéhez

   A vigogne és mohair különösen finom szövésű, de strapabíró szőrszövetek voltak; míg az úgynevezett Tussore nyers selyem egy egyenetlen szövésű (a selyem szál egyenetlenségéért az a felelős, hogy nem eperfa levélen nevelt hernyókat használtak fel hozzá, hanem a természetből begyűjtött mindenféle leveleken élő hernyókét, ami így silányabb minőségű lett; a selyemszál nem egyenletesen henger alakú, hanem egyenetlenül laposabb), tompa fényű, igénytelenebb és olcsóbb szövet. Egyebek mellett itt jó meghatározást kaptunk a színre nézve is, az útiruha a legcélszerűbb szürke vagy barnás, drapp árnyalatokban önmagukban, vagy kockázott mintákkal. A pamutokat tökéletesen alkalmatlannak tartották utazási célokhoz!

Tussore (vagy Tussah) nyers selyemből készült nappali ruha bordó hímzéssel és bársony levelekkel díszítve, 1880 körüli

Fürdőhelyi öltözékek

  Míg a kényelmes és illő útiruha alkalmas volt arra, hogy hölgyünk egy fogadóban mutatkozzék benne, megérkezve a célállomásra már illett átöltöznie, és a fürdőhely vagy szálloda etikettjének megfelelően öltözködni, napszaknak és alkalomnak megfelelően. Ehhez 3-4 váltás ruha szükségeltetett, hozzájuk a kiegészítőkkel és alsóneműkkel is. A fürdőhelyre, vagy nyaralásra szánt öltözéknek mindig a rendes nyári ruhánál nagyobb eleganciával kellett bírnia, de elég egyszerűen tartva ahhoz, hogy pihenni is lehessen benne - mindeközben, természetesen mindig az uralkodó divatnak megfelelve! A gondos anyák, éppen ezért, ilyenkor új ruhatárat szereztek be lányaiknak, s maguknak. Itt már a tavalyról átalakított ruha nem fért meg, úgy, mint otthon házban vagy utcára (sicc!).

Fürdőhelyi sétaruhák; a középen álló csíkos alaké és mellette az ülőé az úgynevezett reunió öltözetek, A Divat 1868

"Ha az utazás hosszabb időzéssel jár egy helyen, ha fürdőre megyünk, stb. nehéz biztos tanácsot adni. De minden esetre az öltözetek ügyes összeállítása által, aránylag csekély költséggel elegáns toilettet csinálhatunk. Részemről azt tartom,hogy a már leírt utazási öltözeteken kívül egy egész világos alpacca, s azután egy piqué séta öltözetet vigyünk magunkkal. Már viseltebb fekete tafota ruha en robe ronde szabva, széles fodorral vagy rüssel díszítve, s fekete grenadine casaque-al ellátva esős napokon a legjobb szolgálatot teszi. Hogy en toilette megjelenjünk, szép uszályos fekete selyemruhát vinnék magammal egy magas, s egy kivágott derékkal, mely tetszés szerint elegáns chemisette által egészíttetik ki, azonkívül még egy elegáns, színes selyemruhát, egy gaze de Chambery vagy más könnyű öltözetet, s fehér mollruhát."

   Az A Divat 1868-as fürdői öltözetekről szóló tanácsa a mai olvasónak igencsak latinnak tűnhet a sok idegen szóval, valódi szakzsargon a korabeli divat tudósítások olvasása! Gyorstalpaló a megértéséhez: az alpacca szövet a gyapját adó cuki dél-amerikai hegyvidéki juhféléről kapta a nevét, tehát alpaka gyapjából szőtt szőrszövet; a piqué egy gyémánt mintázatú bordákkal szőtt pamutféle, de régen létezett tiszta selyemből is, és pamut-selyem keverékéből is; a robe ronde volt az a viszonylag rövid szoknya, ami kényelmesen csak a bokáig ért; a grenadine ismét egy szövetféle, selyemből vagy pamutból készítik, a felülete pedig gyönyörű érdekes mintázatú az ügyes szövésnek hála (keressetek rá, megéri!); a casaque egy testhez álló felsőruha, általában combig ért, és ott vagy sima maradt, vagy később dúzosan felhúzva, tunikát képezve a szoknya felett; az en toilette itt valószínűleg az elegánsabb társasági ruhákat jelöli, a szabályos kaszinó vagy reunió öltözékeket, amiben illett a hotelban, vagy a tengerparti sétányon megjelenni; a chemisette a dekoltázst fedő, fátyolos szövetből készült díszesebb mellkendő; a gaze de Chambery ismét egy szövetféle, a lágy, áttetsző selyemgéz egyik fajtája volt, általában csíkokkal beszőve; a moll pedig a gézfélék egy újabb pamut fajtája, nyári ruhának használták, ma leginkább sebkötözésre.

Anton Ebert: A gyönyörű kútnál, 1873 körüli festménye

"Gyönyörű friss öltözeteket láttam reggel a forrásnál, szép meleg napokon mosható kosztümök a legszebbek, s legcélszerűbbek is. Különösen csinos a nyomtatott perkál és vászon, vagy jaconet sárgában és fehérben, apró fekete, vagy színes plein mintával, vagy tarka oldalcsíkokkal. (...) Az egy órai ebédnél a legnagyobb vendéglőkben is kosztümöt viselnek a hölgyek, (...) de mindig kalap nélkül; e kosztüm mindjárt a délutáni sétára van szánva. Az öt órai ebédhez ellenben, s fürdőteremben, valamint a nagyobb reuniókban este az uszályos ruha az általános."

  Folytatódik a fürdői ruha illemtan az A Divatból, amiből mi is megtudhatjuk melyik napszakban, melyik tevékenységhez milyen ruhákban pompáztak a divathölgyek! A reggeli elköltéséhez a hotelszobában pedig csinos peignoirt (fésülködő köpenyt) és egyszerű főkötőt ajánlottak. Ez után a bűzös ásványvíz elfogyasztásához egyszerű pamut ruhát (vásznak, perkál, batiszt, a muszlinfélék, jaconet, stb.), délutánra és sétához már a jól bevált kosztümöt, aminek karakterét az adta, hogy a derék, szoknya és egy felöltő (például paletó), mind ugyan azon szövetből készültek, összhangzó díszítéssel; és estére természetesen a legelegánsabb ruhadarabot selyemből, uszállyal.

Krém voile, piros bársony szalagokkal és szürke hímzett gyapjúmuszlin ruhák délutáni sétához a tengerparton, Le Moniteur De La Mode 1883

  De persze nyár nem telhet el fürdőben táncmulatság nélkül, ilyenkor anyagában az évszak meleg jellegzetességéhez idomult a választás; selyem kreppek, selyem géz félék, úgy mint: crépe lissé, grenadine, gaze de chambéry, gaze de damassé, tüllök, vagy pedig a finom pamut tarlatán is választható volt, mind gazdag csipke betéttel és csipke fodor dísszel, esetleg könnyű selyem alsóruhával, szalagokkal díszítve, a fiatalságnak pedig virágokkal. Az asszonyok és idősebb hölgyek pedig szívesen választottak fekete fátyolszövet felsőruhát, színes selyem aljra. A Magyar Bazár 1875-ös ajánlása aztán így folytatódott:

"Annak, ki ilyen alkalmakra a fent ismertetetteken kívül nagyobb fényűzést akar kifejteni, ajánljuk a most divatozó világos, halvány színű selymeket. Az ilyen színű selyemruháknak hasonlóan kétféle céljuk van, úgy, mint használható estélyi ruháknak és nappal szerepelhetnek, mint látogatási öltözet."

Báli öltözetek fürdőhelyre, vagy falura fehér sicilienneből fiatal lányoknak, ó-rózsaszín és mintás mohazöld failleből asszonyoknak, La Gazette Rose Illustrée 1884

Kaszinó öltözékek fehér tüllből és taftból, fekete bársony szalagokkal, és tussore selyemből, vörös bársony csíkokkal és szalagokkal díszítve, Journal Des Demoiselles 1875

  Színek közül a nappali ruhákhoz pedig a legdivatosabbak, természetesen, a fehér és világos árnyalatok voltak, úgy mint: krém, ekrü (a fehérítetlen nyersvászon színe), azúrkék, porcelánkék, égszínkék, tengerzöld, a különböző szürkék, világoslila, rózsaszín, stb. 

Aki megengedhette magának, az beszerzett egy ilyen nagy utazó bőröndöt, ami praktikus szekrényként is funkcionált, századfordulós antik darab

  Kiegészítőkre nézve a több váltás ruha mellett ezekre is gondolnia kellett utazgató és a nyaralás örömeit élvező korabeli hölgyünknek. Természetesen az en tout cas ernyő mellett egy rendes napernyő, az utazáskor használt sima gallér és kézelő helyett jóval finomabb, hímzettek kerültek elő. Mindemellett különböző legyezők, alsóneműk, stb. is, és persze a nyári fűző, ami vagy csak egy réteg coutilból készült, vagy erősebb szövésű könnyű szövetből, például batisztból, vagy pedig az úti fűzőnél látott sűrű tüllből; de voltak olyan fűzők is, amik csak pár pántból álltak.

Erős tüllből készült nyári fűző, 1890 körüli

Pántokból álló nyári fűző, az ilyeneket fürdéshez is használták, 1880 körüli

  Az elegáns világ azon része, akik nem fürdőhelyre mentek nyaranta, hanem a vidéki kastélyaikba, ők nem kevésbé páratlan eleganciával és készülődéssel indultak útnak. Róluk így szólt a Magyar Bazár augusztusi cikke 1888-ban, kiegészítő téren megemlítve a nyárhoz illő ékszereket is:

"A drágakövek nem időszerűek. A gyémántok tokjaikban biztos helyen vannak elzárva; egy gyöngysor a nyak körül, gyöngy fülbevalók és kis melltű, vagy kereszt elegendőek. (...) A nyár ékszereit továbbá zománc, arany, ezüst, vagy szépen foglalt pierre de strasse képezik. Feszesebb látogatások alkalmával, vagy az úgynevezett "garden parties" (kerti mulatságok) alkalmával láthatóak a legelragadóbb öltözetek. (...) Ezen alkalmakra szabad röptet engedhetünk képzeletünknek, minden toilette meg van engedve, csak szép legyen és jól álljon. (...) A fiatal leánykák ilyenkor vászon, satin, vagy könnyű gyapjúruhákat viselnek, s fehér vagy fehér csipkével díszített kalapokat. Fehér csipke, könnyű batiszt, vagy pedig japáni papírból, ezüst virágokkal készült legyezők."

Vidéki sétaruhák, Revue De La Mode 1885

Jacht és matróz ruhák

  A nyaralóhelyi öltözékek egyik legexkluzívabb darabja a jacht öltözék volt, amit leginkább a kivételezett osztály: az arisztokrácia és a mágnások hordtak hajóikon, de természetesen a vitorlázásra és a tengeri hajózásra emlékeztető matróz ruhákat is szívesen hordták tengerpartra, csónakázáshoz a nyaralók. Éppen ezért igencsak szerves módon a ruhák színét és szövetét is a tengerészek egyenruhája ihlette: tengerészkék, vörös, fehér és a fehérítetlen nyersvászon színek voltak választhatóak. Vitorlavászon, pamut vásznak, könnyebb ruháknak batiszt, vagy bármilyen shirting (például a blúzhoz) stb. volt az anyaguk; de a férfi öltöny szövetek is szóba jöhettek, mint például a serge, cheviot vagy a tiszti egyenruhákhoz használt posztók. Díszítésük matróz gallér és széles kézelő, kontrasztos színű csíkokkal díszítve; és természetesen a horgony vagy ráhímezve, vagy pedig nyomtatva a szövetre, de dísztűnek is szívesen használták. Ezekhez a ruhákhoz leginkább az egyszerű, kerek szalmakalap illett, tengerészkék vagy vörös szalaggal díszítve, toqué, vagy pedig a tiszti sapka nőiesebb utánzata.

A tengerészruha laza és kényelmes változatát már Erzsébet királynénk is szívesen viselte, 1860 körüli fotó Madeirán tengerészekkel és udvarhölgyekkel, Erzsébet a jobb szélen ül

Alexandra angol királyné 1885 körül jacht fedélzeten egy sokkal feszesebb matróz ruhában

James Tissot: Bál a hajófedélzeten, részlet, 1874

Teljes regáliában hajókapitánynak öltözve, 1908-as divatkép

Háborús krinolin és nyaralás 1916-ban, L'art Et La Mode

  Minden bizonnyal sokunknak ismerős is a fehér blúz és matróz gallér: az iskolai ünnepségekről. Habár maga a matróz fazon a második világháború után kiment a divatból, mint nyári viselet, de a színvilág nyaranta még vissza-vissza köszön, sőt a kiegészítők is mindenféle horgonyos, kormánykerekes bizsuk formájában.

  Remélem minden dagályossága ellenére azért informatív és olvasmányos volt ez a rész egy elegáns hölgy ruhatárából! Mivel a magyar divatlapok még nincsenek digitalizálva, ezért az azokból vett idézetek tanulmányozását az Országos Széchenyi Könyvtár látogatásával tudom ajánlani!