Fűző és Hollywood

  Pár napja kering a neten a Harper's Bazaar cikkje, amit hollywoodi színésznőkkel készítettek a filmes fűző viselésről kapcsolatban.

A teljes cikk angolul ITT TALÁLHATÓ.

  Viszont aki nem tud angolul, azoknak a kedvéért a 10 véleményt szabad magyar fordításomban (nem vagyok kitűnő tolmács, de megpróbálom a leghívebben visszaadni a mondandójukat!), és pár kép az érintett színésznőkről és filmjeikből:

Keira Knightley és Liam Neason A hercegnő c. filmben, OK, a színésznőnek híresen lapos a melle, de ez a fűző még azt a keveset is szorítja, de legalább korhű hosszú ujjú ingecske van rajta, hurrá!

Dakota Fanninget és a többi színésznőt a jelmeztervező a pőre bőrre felvett fűzőkkel kínozta meg, a szövegíró pedig modern szószedeteket adott a szájukba a csúnya, rossz gonosz patriarchális rendszerről és a fűzőkről is a The alienist sorozatban

Lily James Hamupipőke ruhájának a rétegei, a fűző csak a tortúra 100. rétegét képezte

Nicole Kidman a Mouline Rouge c. filmben, a fűzője ing nélkül viselt szabadon a bőrön (jujj!) és elég modern henger-szabású, nem hangsúlyozza ki a karcsú derekát, bármennyit is szenvedett érte! Az egész alsóneműje modern fétis kompozíció, semmint korhű

Natalie Dormer a Picnic at Hanging c. film forgatásán megnyerte a vörös selyemruhát az ausztráliai nyárban, a mellékszereplők a korabeli divatos nyári ruhákat kapták és láthatóan lazábban is voltak befűze - ha egyáltalán, velük nem is készült intrikáló riport a fűzőket illetően...

Emma Watson által alakított Belle egy 21. századi modern nagyvárosi csajszi, bezárva egy 18. századi faluban a Szépség és a szörnyeteg élőszereplős filmben, a tale as old as time, hmmm...

Heida Reed twitter selfije rokokó kori fűzőben, ismét ing nélkül, úgy látszik ez a hollywoodi sztenderd, ami rém hibás és kellemetlen

1. Keira Knightley: "Egyáltalán nem meglepő, hogy a gyengébbik nemnek hívtak minket, mert szó szerint levegőt sem lehet venni ... Szó szerint képtelenség megpróbálni levegőt venni és összpontosítani. Nem csoda, hogy egyfolytában ájuldoztak."
2. Daktoa Fanning: "Én valóban elájultam az első ruhapróbán, ami már nyújthat némi elképzelést arról, hogy milyen volt fűzőt hordani ... Nőként ez egy újabb dolog volt, amit nem tudtál magadnak megoldani. Hordaniuk kellett ezeket a díszes kosztümöket, hogy fenntartsák azt a látszatot, aminek a nőknek lenniük kellett volna - egyedül nem is tudod ezeket levenni a nap végén."
3. Lily James: "A fűzőm túl szoros volt, csak folyékonyat tudtam enni ... A híres kék ruhát viselni pedig tortúra volt."
4. Emma Stone: "A nők olyan hosszú ideig éltek így, ami elég jókora szimpátiával önt el a korszak iránt, és azért amin át mentek ... Az első hónapban nem tudtam lélegezni, mentolt szagolgattam és ettől azt képzeltem, hogy nyílt téren vagyok és akkor egy pillanatra tudtam levegőt venni. Egy hónap után a belső szerveim elmozdultak - durva volt, és ha nem muszáj, akkor ne hordjátok."
5. Nicole Kidman: "Eltörtem az egyik bordámat a felvételekor ... Bennem volt ez a dolog, hogy a derekamnak 18 hüvelykesnek (kb. 45 és fél cm) kell lennie, amilyen Vivien Leighnek volt az Elfújta a szélben, és én úgy voltam vele hogy szorosabbra, szorosabbra."
6. Jenna Coleman: "Iszonyatosan lélektani, hogy ilyen módon vagyunk lekorlátolva és érezni, hogy mit művel veled egy érzelmesebb jelenetben, vagy ha gyorsan akarsz sétálni, de mindig ott van valami ami elfolytja a lélegzeted."
7. Natalie Dormer: "Megesküdtem, hogy egy darabig nem térek vissza fűzőkhöz, mert elegem lett ... A kedvenceim az ottani kávé, vörösbor és avokádókrém, és nagyszerű ázsiai ételeket lehet kapni. Azt kellett mondanom, hogy húzzátok feszesebbre a fűzőt, mert Melbourne túl jó hely az evéshez ... Ki kell izzadnod magadból és hidratálni. Ne legyen senki a közelembe, mikor leveszem a fűzőt."
8. Emma Watson: "Befűzött, lehetetlen idea a női szépségről." Ezt még ő nyilatkozta a Szépség és a szörnyeteg forgatásakor a korabeli ruhákról, a következőt pedig már a jelmeztervező: "Amit visel semmi sem gátló ... Meg tehet bármit amit akar, bármelyik kosztümjében. Lovagol is."
9. Heida Reed: "A fűzők olyan szorosak, hogy csak levest és smoothyt tudok enni."
10. Jessica Brown Findlay: "Gyűlölöm a fűzőket ... Abszolute gyűlölöm ezeket. Fúj. Nem hiszem, hogy valaha újra fogok fűzőt viselni."

  Jaj Istenem...

  Annyi téves információ, félreértelmezés és modern koncepció áll ezek mögött a nyilatkozatok mögött, hogy nem is tudom hol kezdjem!

  De talán az elején szögezzük le: egy filmet vagy sorozatot gyártani nem olcsó mulatság, és a költségvetésből általában a kosztümtervezőn és jelmezein spórolnak a lehető legtöbbet. Gyakran pedig közvetlenül a forgatás előtt vagy közben változtat a rendező és a jelmeztervező egész munkája megy a kukába, készíthet újat vagy végezheti el az utolsó simításokat közvetlenül a csapó elhangzása előtt futtában. A jelmeztervezők általában túlhajszoltak és alig kapnak segítséget, pár emberrel kell egy komplett szereplőgárdára való, több váltás ruhát megterveznie és elkészítenie. Mindemellett a ruháknak nem csak a korszakot kell hűen reprezentálniuk, hanem a rendező vízióját is, hogy milyennek akarja láttatni, ill. ma már egyre gyakrabban a színésznő igényeihez is alkalmazkodnia kell. Ilyen esetekben gyakran csúszik be hiba mind a korhűségben, mind abban, hogy milyen tapasztalatokat fognak levonni a jelmezeket viselő színésznők!

  Hogy a költségeken tovább spóroljanak a már kész ruhákat a stúdiók bérelni szokták egymástól vagy független vállalatoktól, akik bedolgoznak a filmiparba. Ezért fordulhat elő, hogy egy ruhát viszontláthatunk több filmben, videóklippben, reklámban, stb... Ilyen esetekben a ruhát mindig át kell kicsit alakítani, hogy ne lógjon az új viselőjén, mint tehénen a gatya. Ám a fűzőkkel ezt nem lehet megtenni, hisz azok már kész formájúak az eredeti viselőjéhez igazítva. Nem lehet csak úgy kiengedni, bevenni, megnagyobbítani és visszavarrogatni, hogy ne kerüljön több munkaórába és fáradtságba, mint simán belepaszírozni a színésznőt. A legtöbb kényelmetlenség ebből fakad!

De talán pontról-pontra haladva - ezután a kis filmipari bevezető után - jobban sikerül szétoszlatni az egyes negatív tapasztalatok körüli homályt:

1. A levegővételi technika elsajátítása befűzött alakban teljesen más, mint befűzetlenül. Ezt meg kell tapasztalni és ki kell tanulni. Kisebb lélegzetet lehet venni, de egy jól álló, kényelmes fűzőben a mélyebb levegővétel, ásítás sem jelent gondot. A jó fűző nem szorítja össze a tüdőt, sőt a kényelmes a hasfalat sem annyira, hogy ne lehessen az ottani izmokat mozgatni és a levegővételben besegíteni. Régen opera énekesnők, sőt férfi énekesek is szívesen viseltek fűzőt előadás közben, mert segített a hangok szabályozásában a hasprés által. Szegény Keirát valószínűleg mindig rosszul méretezett, túl szorosan befűzött fűzőkbe préselték be!
2. Az ájuldozással kapcsolatban: ennek több oka volt, a fűző volt a legutolsó. Egyfelől nem ájuldoztak olyan gyakran a nők mint képzeljük, ez egy teljesen modern tévhit! Másrészt az ájulás többnyire olyan körülményekkor történt meg, amikor a nők a szokásos fizikai tűréshatárukon túlhajszolták magukat, pl.: áttáncolt hosszú bálokon. Az a hölgy, akinek táncrendje folyamatosan ki volt töltve, nagy valószínűséggel végkimerültségtől elájult mire a végére ért! Másrészt a 19. században csendes gyilkos volt a gáz, a rosszul hegesztett vezetékekből gyakran szivárgott mérgezve a levegőt, és az otthon időző nők ettől szédültek, érezték magukat rosszul vagy ájultak el az enyhe mérgezés hatásától. Olyan tragédiákról nem is beszélve, amikor rájuk robbant a ház!!! Szegény Dakota valószínűleg azért ájult el a ruhapróbán, mer elsőre olyan szorosra próbálták befűzni, ahogy csak lehetett! Az önálló öltözködéssel kapcsolatban: lehetséges volt! Rengeteg olyan ruha volt, amit egyedül is fel és le lehetett venni, csak azokhoz kellett segítség amik hátul záródtak. A fűzőt is fel lehet venni egyedül, még azokat a régebbieket is, amik elöl egyben varrottak, tehát "busk" nélküliek - aminek pedig pont az volt a legfőbb célja, hogy egy hölgy egyedül is be tudja fűzni magát!
3. Azon senki se lepődjön meg, hogy a kék Hamupipőke ruhát tortúra volt viselni, hisz irdatlanul hatalmasra készítették, itt direkt a látványra mentek és nem a kényelemre, viselhetőségre! Ilyenkor jön képbe a rendező víziója, hogy egy 19. századi báli ruha hogyan is fessen a filmvásznon, ha tündérpálca hozza létre. A fűzőjét neki is a lehető legszorosabbra fűzték be, remélem már kezditek látni a szabályt amit Hollywood követ...
4. Az előző pontra reflektálva, ez történik, ha mai szemmel egy ruhadarabot annak veszünk ami nemigen volt: mesterséges karcsúságot kialakító kínzóeszköz, amivel a nőket évszázadokig elnyomták! A fűzőt a ruhaipar és szabászat fejlődése szülte meg valamikor a 15.-16. században, a késő reneszánsz és korai barokk idején. Ekkor a felsőruhát megalapozó alsóruha volt, egyáltalán nem a karcsú derekak elérését és a nők elnyomását szolgálta, és a melltartónál kényelmesebben tartja a melleket is. Ez a nézet csak a 19. században alakult ki, de folyamatosan támadták a szoros befűzést, mind nők és férfiak is. A fűző ésszerű hétköznapi viselése teljesen szokványos volt és nem korlátozta a nőket semmilyen téren! Ilyen formában a belsőszerveket sem deformálja vagy helyezi át. Ez a téma önálló bejegyzést igényelne, úgyhogy a későbbiekben még visszatérek rá!
5. Jaj, Nicole, Nicole... Asszem Trump elnök erre mondaná, hogy "alternatív igazság" és ebben most egyet kell, hogy értsek vele, ugyanis ez a részlet csak a töredéke a teljes képnek! A Mouline Rouge forgatása közben - aminek kapcsán a bordatörésére utal - az egyik lépcsőn táncolós jelenet felvétele közben leesett és úgy törte el a bordáját. Majd ezután nem várták ki a teljes regenerálódási időt, befűzték, és mivel élt benne ez a tökéletes téveszme, hogy milyen karcsúra kell befűzni, a még összeforratlan bordája ismét eltörött a nyomás alatt... Az Elfújta a szél kapcsán pedig annyit fűznék hozzá, hogy abban a filmben is kimarad az a narratíva, hogy Scarlet családja mennyire rosszallóan nézte, ellenezte a fiatal leány hiúságát és befűzési mániáját, illetve, hogy nem Vivien Leigh dereka volt 18 hüvelykes, hanem Scarleté! Viviené befűzve a forgatás idején 21 hüvelykes volt, nem fűzték karcsúbbra, a vásznon így is jól mutatott. Alternatív igazságok és fake news!
6. Technikák-technikák-technikák és tanulás-tanulás-tanulás! Teljesen máshogy mozog és jár az ember egy korabeli ruhában, mint ma fesztelenül. Ehhez el kell sajátítani a megfelelő technikát, betanulni és megszokni. Ezután nem lesz gond. Egy földig érő szoknyában nem lehet hatalmasakat lépni, kicsiket kell. A csípő riszálását séta közben el kell felejteni, mert akkor az egész abroncsos szerkezet el kezd úgy kiingani, mint a harang délben, ami felettébb kellemetlen és vicces látvány tud lenni egyszerre. A fűző is lekorlátolja azt a mozgástért, amit megszoktunk a felsőtestünkkel, pl. lehajlás helyett guggolni kell, stb. Persze lehet lehajolni is, nem lehetetlen, de sokkal kényelmesebb a guggolás (és a hátnak is jobbat tesz, fűző nélkül is). De nem korlátol le annyira, hogy ne lehessen egyáltalán mozogni, meg kell tanulni és meg kell szokni, ennyi!
7. OK, szegény Natalie a forgatáshoz a legrosszabb helyszínt nyerte meg, az időhöz alkalmatlan jelmezeket adtak rá, és a fűző sem a korabeli nyári berendezésű volt. A Picnic at Hanging c. film forgatásához az ausztráliai Melbournbe mentek, nyáron - gondolom nem szorul különösebb magyarázatra az időjárás bemutatása... A filmrendező a saját víziója szerint úgy öltöztette fel a női szereplőket, hogy a leánynevelde fiatal hölgyei csupa fehér és világos színű muszlint és egyéb könnyű nyári ruhákat viseltek, az oda érkező középkorú tanítónő (Natalie) pedig sötét színű selymeket. Nagyon nagyon rossz választás! Éltesebb korú hölgyek is könnyű szövésű, lenge és szellős fehér vagy halvány színű ruhákat hordtak a nyári hőségben, a különleges nyári fűzőről nem is beszélve. Ez vagy keményített fátyolszövetből, vagy könnyebb anyagból készült, pl. batiszt, vagy csak egy rétegből volt megvarrva. Így már egyáltalán nem hangzik olyan izzasztóan, igaz? Másfelől a legnagyobb nyári melegben régen is árnyékba, vagy a házakba vonultak vissza az emberek és nem ácsorogtak órákig kint a 30 fokban. Ezt a forgatási viszonyok miatt Natalie nyilván nem tehette meg és a legnagyobb melegben is sötét selyemruhában, befűzve állnia kellett a sarat!
8. Emma Watson az új-hullámos feminista mozgalom zászlóvivője. És azzal nincs is semmi baj, ha valaki a nők jogaiért harcol (főleg Afrikában, Ázsiában és az arab országokban), de azzal már jóval több ha ezt a szemléletét magával viszi munkába is. A Szépség és a szörnyeteg c. élőszereplős forgatásakor Emma pontosan ezt tette. Már a jelmeztervezés elején kijelentette, hogy nem vesz fel fűzőt, ezt a nőket elnyomó patriarchális rendszeri kínzóeszközt (sic!) és a jelmeztervezőnek ehhez alkalmazkodva kellett olyan ruhákat készítenie, amik ... hát ... olyanok is lettek. A hétköznapi ruháján pl. egy topszerű felső van a fehér vászoninge felett, a sárga báli ruhájába pedig a menyasszonyi ruhákhoz hasonlóan a derék bélésébe dolgozták bele a merevítő szálakat, hogy legalább legyen valami szép tartása. Emma személyes viszolygása és rossz koncepciója a fűzőkről és a régmúlt férfi-nő rendszerről keserű szájízt hagyott a film megtekintése után mindenkiben. A lovaglós megjegyzést pedig inkább hagyjuk...
9. Ó jaj, a túl szoros befűzés újabb áldozata. Már több interjúban is elhangzott ugyan ez, hogy csak levest tudtak enni, vagy alig valamit. Itt térnék ki erre a problémára: ha a fűző csak kényelmi szempontból van viselve és alig beszorítva, akkor nem okoz semmilyen olyan hatást, ami gátolná a rendes, egészséges étkezést és emésztést. Való és igaz, hogy olyan hatása lesz, mint egy külső gyomorgyűrűnek - tehát az ember kisebb adagokat tud elfogyasztani - de ez is csak a túlzásba vitt befűzéskor fordul elő. Ha valaki tapasztalt fűzőviselő, rutinos és nem csak évente párszor veszi fel, simán be tudja magát a legminimálisabbra fűzni és szilárd ételt enni. Ám ezek a színésznők hirtelenjében vannak gerincig befűzve a forgatás időtartamára, fulladoznak, alig tudnak mozogni és enni benne, nem csoda, hogy ilyen negatív tapasztalataik lesznek!
10. Jessica összefoglalja Hollywood és az új-feministák narratíváját a témáról. Ez a nézőpont mind a téveszmékből, előítéletekből és a rosszul kivitelezett viselésen alapulnak, amit aztán gyakran nem csak az interjúkban hangoztatnak, hanem magában a filmekben is! Nem véletlenül maradt ki az Elfújta a szélből a család rosszallása, viszont találkozhatunk majdnem minden régi időkben játszódó filmben azzal a szereplők szájába rágott mondattal: hogy a fűző milyen rossz is nekik, hogy mennyire lelimitálja a mozgásterüket, kényelmetlen és tulajdonképpen csak a férfiak miatt KELL viselniük! Modern felfogást adni egy olyan szereplő szájába, akinél ez nem jelenet relevanciát, igen erőszakos és negatív kicsengésű, még ha a karaktert akarják is vele szimpatikusabbá tenni a mai néző szemében, vagy ellentétbe állítani az elnyomó régi időket a felszabadító jelennel.

  Az az igazság, hogy annyi mindent lehetne még mondani a fűző mai megítéléséről és viseléséről, ami több bejegyzésre lenne elég. Majd a későbbiekben még vissza is térek erre a témára, pont emiatt!

  A Harper's Bazaar cikke nem véletlenül verte ki a biztosítékot a külföldi hagyományőrzők, múltidézők és fűzős közösségek körében, hisz tovább erősíti azokat a sztereotípiákat, amiket már réges-rég inkább el kellett volna tüntetni, ill. félinformációk alapján kerül reprezentálásra a fűző viselése, olyan színésznők által akiknek a szavára emberek milliói adnak világszerte.

  Kellemes fűző viselést kívánok mindenkinek és nem a hollywoodi félét!