Néhány gondolat, amit érdemes Piero Tositól megfogadni

 Általában a filmes kosztümöket senki sem ajánlja valódi múltidézéshez - természetesen mókából, nem korabeli találkozókra nyugodtan el lehet készíteni őket.

 Korhű múltidézéshez azért nem ajánlatosak, mert a ruhák fazonjának, színének, motívumainak igazodniuk kell a színész/nő lelki állapotához és ahhoz amit a rendező ki akar fejezni vele. Gyakran ezért fantáziadús, modern elemek is belekerülnek vagy korabeli korhű dolgok maradnak ki.

 Ám van egy kosztümtervező, akinek a munkái olyan páratlanok, hogy gyakran korabeli darabként találhatóak meg különféle online felületeken!

 Ő Piero Tosi, aki olyan filmekhez tervezte az öltözékeket, mint például Romy Schneider Sissi mellékszereplésű jutalomjátékához a Ludvigban, vagy Winterhalter és Tissot festményeket is megidéző A párduc című filmhez. Mindkettőből a ruhák a pinteresten gyakran korabeliként vannak feltüntetve, és nem véletlenül.

 A minap a Frock Flicks kosztümös filmeket kiveséző oldal az ő munkásságával foglalkozott, és idézetei komolyan megfontolásra, megfogadásra valóak. Ezeket emelném ki, mert ahogy a filmművészetben úgy a múltidézéshez is támpontot nyújthatnak.

La Traviata (rendezte Franco Zeffirelli, 1982) egyik gyönyörű kosztümje

"Ha az arc és a frizura nem helyes, akkor a kosztüm nem igazán sikeres."

 Gyakran elkövetjük ezt a hibát, hogy hiába készítünk el egy jól sikerült ruhát, a kiegészítőkre nem fordítunk időt. A nejlon harisnya, pántos magassarkú cipő és csuklón fityegő retikül a hanyagság legfőbb jelei. Ezután jön a modern, túlzásba vitt smink és a frizura.

 Hogy tökéletesen korhű legyen a külcsín ezekre is oda kell figyelni és időt fordítani rájuk!

Tanulmányozni kell az adott korszak kiegészítőit, sminkelését és frizura készítési eljárásokat. A rövid haj önmagában is lehet korhű, hisz régen se volt minden nőnek bokáig érő lobonca; ezt is lehet úgy fésülni, hogy korabeli hatású legyen, illetve ki lehet egészíteni parókával, pótfürtökkel (chignonokkal); ez is tökéletesen korhű eljárás, régen imádták ezeket a chignonokat! Vagy ha egyikre sincs idő, akkor egy főkötővel és kalappal el lehet fedni a hiányosságokat.

Részlet az A párduc c. filmből minimálisan ki sminkelt színésznőkkel, vörös rúzs nélkül és korhű frizurákban (rendezte Luchino Visconti, 1963)

"Úgy hiszem, hogy egy színész kosztümjének tükröznie kell a karaktert aki viseli, szintúgy az életét is. Ezért különösen fontos ismerni a történelmi kort amiben a film játszódik, és kutatást végezni a hagyományaiba."

 A jól végzett múltidézés 75% kutatómunka, 24% szabás, varrás, ruha és kiegészítő készítés, és csak 1% megjelenés az eseményeken. 

 Sokan sajnos alábecsülik a kutatómunkára fordított időt és egy-két divattörténeti könyv elolvasásával, a történelem órán bebiflázott információkkal vágnak neki és okítják ki a még náluk is laikusabb érdeklődőket.

 Ma már nem lehet azt mondani, hogy nem áll rendelkezésre elég forrásanyag, hogy messzi kilométereket kell utazni egy-egy levéltárba, könyvtárba vagy múzeumba az eredeti példányok tanulmányozásához, megtekintéséhez. Ma a digitális korszak aranykorában ezek a régi gyűjtemények mind megtalálhatóak. Persze sokkal egyszerűbb, ha az ember tudja mit is keressen, ehhez jó támpontot jelentenek a könyvekben feltüntetett forrásanyag címek, amiket a keresőbe beírva biztos pár kattintás után digitalizálva már elérhetőek. 

 Másrészt a történelmi tudás el tud avulni, rengeteg ismeretterjesztő könyv 20-30 vagy több éves, amiben a megadott információk a legújabb kutatások szerint többé már nem a valóságot tükrözik, megcáfolták őket vagy helyesbítették azóta. Érdemes folyamatosan frissen tartani azt az ismeretet, amit az adott korról be szeretnénk mutatni. De nem csak ez, hanem a könyvek kiragadott részletekkel, általánosításokkal dolgoznak és így egyáltalán nem nyújtanak valódi körképet a korszak szokásairól.

 Ez pedig komoly kutatómunkát igényel nemcsak ahhoz, hogy hogyan készítsünk el egy ruhát korabeli eljárásokkal, hanem ahhoz is, hogy a megjeleníteni kívánt társadalmi réteget autentikusan tudjuk előadni. Ma már olyan kutatási eredmények, információk és világszintű háttéranyagok állnak rendelkezésre, amiről 20-30 éve még csak álmodni sem mertek!

Romy Schneider ibolyalila színű kosztümben a Ludwig c. filmsorozatban (rendezte Luchino Visconti, 1972)

"Silvana Manganonak megvolt az az egyedi adottsága, hogy a ruhát viselve valami nagyon különlegessé változtatta, a személyiségének és hihetetlen stílusának köszönhetően."

 Ha valaki valóban egy hercegnőt szeretne eljátszani, akkor illik is úgy viselkednie, beszélnie; és vica versa, ha valaki egy alsóbb osztályt szeretne ennek ellenében képviselni, akkor kerülnie kell a túl úrias manírokat, gyakran még nyelvjárást, külön szóhasználatot is elsajátítva.

 Mindemellett léteztek bizonyos illemszabályok is, amiket jobb követni és megpróbálni betartani, mert ez is ugyanúgy a jól előadott múltidézés részét képezi, mint az antik hajtű, legyező, arany zsebóra, stb. amit a korszak felelevenítése végett veszünk magunkhoz.

 Nincs az a korhű ruha, eredeti kiegészítő vagy szépen befésült frizura ami pótolni tudná a helyes viselkedést, máskülönben az ember csak felcicomázott mosónő lesz.

Silvana Mangano a Halál Velencében c. filmben (rendezte Luchino Visconti, 1971)

 Még több filmes tipp az Outlander c. sorozat kosztüm tervezőjétől a linkre kattintva olvasható.
Ezek a tippek természetesen nem törvények, mindenki a saját belátása szerint megfogadhatja őket, vagy ignorálhatja, ill. alkalmazkodhat mások által javasolt tanácsokhoz!