Főkötő mánia

 Méltatlanul hanyagolt és elfeledett kis konfekció a főkötő, ha korhűségről van szó. Nem csak kiegészíti az öltözéket, takarja a frizurát, hanem csinosítja az összképet. Bizony, nem csak a vénséges matrónák hordtak mindig főkötőket, hanem a fiatalok is. Ugyanúgy egy időben az asszonyok is viselték a pártát, nem csak a hajadonok. A szokások azonban változnak, a rossz képzetek pedig beidegződnek. Így történhetett meg, hogy főkötőt ma korhű megjelenés ellenére sem szívesen vesznek fel még az éltesebb korú nők sem.

 A főkötő viselése régen nem csupán illendőségbeli dolog volt, ahogy ma véljük, hogy így fejezze ki egy nő családi állapotát. Sokkal inkább praktikai okai voltak: egyrészt a főkötő befedte a fejet, ezáltal megóvva a frizurát és melegen tartva a fejet egy olyan korban amikor még igencsak huzatosak voltak a házak, vagy sok időt kellett kint tölteni; másrészt a kalapot közvetlenül ráhelyezve a hajon lévő porok és kencék nem maszatolták össze a kalapot.

 Az alkalom mindig meghatározta a főkötő anyagát, díszítettségét. Például reggel a pongyola ruhához, vagy otthon családi körben egy igénytelen, kis csipkével vagy egyszerű hímzéssel díszített tüll vagy muszlin főkötőt viseltek. Társaságba, nap közben egy díszesebbet, esti vagy színházi megjelenéshez pedig a legfinomabb csipkét, szalaggal, virággal vagy gyönggyel díszített fajtájút.

 A főkötő formája, díszítése állandóan együtt változott az uralkodó frizura és kalap divattal, illetve sokkal inkább hozzá igazodott. Egy 1830-as évekbeli főkötő már nem illik egy 1840-es ruhához és frizurához. Ebben a bejegyzésben nem térek ki a gyász és özvegyi főkötőkre, a 19. század előtti idők főkötőire, pártáira és a magyaros főkötőkre és pártákra sem, mert ezek önálló kutatási munkát igényelnek; és a gyerekek főkötőire se, amit majdnem minden korban a kicsik fejére húztak, így az ilyen-olyan formában mindvégig jelen volt a századok folyamán.

 A főkötő viselésének is azonban megvoltak a hullámvölgyei, hol divatos volt állandóan hordani, hol nem nagyon. Napóleon uralkodása idején, a laza görögös és antik frizurák, és nem kevésbé lenge ruhák idején például főkötőt nem nagyon viseltek a hölgyek, csak otthon a budoárjukban és utcán is kalap alatt. A főkötő az ancienne regime-t idéző matrónás viselet volt ekkoriban, idősebb nők viselték nap közben; egy lágy kasmír vagy muszlin sál többet ért az ifjúság szemében. Ezek a főkötők követték a fej formáját, az arcra omló fodrozattal díszítve és áll alatt kis madzaggal megkötve. Díszük hímzés, csipke betét és keskeny szalag volt.
                                    Vladimir Borovikovsky: Nadezhda Dubovitskaya, 1809


                                           James Ward: Ismeretlen nő portréja, 1811

 Costumes Parisiens 1812, a 2.es számmal jelöltek hímzett muszlin főkötők, a 3-as perkál hímes tüll betétekkel.

 Fordulat következett be a Biedermeier korban, amikor mint a Főnix madár a főkötők újra feltámadtak és divatos volt viselni éjjel-nappal, matrónának és fiatalnak. Tulajdonképpen, csupán a főkötő viselete miatt egy hölgy családi állapota és kora meghatározhatatlanná vált, olyan mértékben viselték mindenhol. A frizurák szeszélyesebbé és extravagánsabbá válásával a főkötők hímzett tüll szélei is egyre fantáziadúsabbak és fantasztikusabb méretűek lettek, gyakran hosszú és széles szatén csíkos géz szalaggal díszítve, vagy egy ág virággal; általában a rózsa volt a legkedveltebb. A szeszélyes frizurákat követve a főkötők fő része is egyre nagyobbá vált. Az áll alatt megkötő szalagot is csipke fodrozattal vették körül, így keretet adva az arcnak.
Costumes Parisiens 1820, az 1-es számmal jelöltek cornettek hímes muszlinból, a 2-es egy muszlin főkötők; a cornette egyféle francia típusú főkötő volt, az arcra jobban rányúlva, kendő alakban fedve a fejet, áll alatt mindig megkötött.


                                                            1820 körüli főkötő


                                              Ismeretlen nő portréja, 1820 körüli


                                     Christian Albrecht Jensen: Kék ruhás hölgy, 1824

                                 Karol Schweikart: Fekete ruhás nő portréja, 1824


                                             Ján Rombauer: Eleonora Hellner, 1828

 Ezen a téren a '30-as évek szolgáltatja a leglátványosabb és leghóbortosabb főkötő divatot, mikor is a hímes tüll része olyan szélességekre nyúlt ki az alapból, hogy dróttal kellett megtámogatni! A finom szalagdísz hatalmas hurkokkal spékelte meg mindezt, a kötszalag végei is szalagból libbenve omlottak a vállra, már nem volt divatos megkötni.
                               Isidore Pean Du Pavillon: Ismeretlen női portré, 1830 körül

                                Thomas Kirkby: Charlotte Jane Cope, 1830 körüli

                                       1830 körüli fehér hímzett tüll főkötő dróttal merevítve

 A frizurák és a divat szelídülése hozta el a '40-es évek jóval egyszerűbb és kissé unalmasabb főkötőit, amik teljesen elveszítve a felülre kinyúló csipke részt, laposan foglalta keretbe a fejet, füleknél lefelé lógó szalag hurkokkal és csipkével, virágfej ékítéssel. Egy igen csinos és extravagáns főkötőben még utcára is ki lehetett lépni, társaságban megjelenni, színházba, operába elmenni, sőt közvetlenül a kalap alatt is viselték. Hajadon és férjezett asszony, matróna is főkötőben járt még mindig.
                                           1840 márciusi társasági vagy esti főkötők
                                                  Fiatal hölgy portréja 1840 körüli


                    Vicente López y Portaña: Doña Francisca de la Gándara y Cardona, 1846


                             1840-es évekbeli fehér csipke főkötő kék szatén szalaggal díszítve

 Belépve az abroncsos krinolin korszakába a frizurák is kikerekedtek, és ezen a kerek főn a főkötő már csak egy felül megülő kis kör alak, háromszög vagy négyzet idom volt, hátrafelé jobban lenyúlva, a fej felső részét szabadon hagyva de a fülek felé benyúlva még mindig, ezeket nem kötötték meg áll alatt és a kötszalag végei is hátrafelé libbennek. Viszont a kalapok csipkével bélelt karimája feleslegessé tette egész napra a viselését és a fiatalok érdeklődését is fokozatosan elveszítette.
           Viktória királynő 1854-ben egy igen egyszerű kis főkötőben, csipkéből szalaggal díszítve


             Viktória királynő egy csipkéből és szalagokból összeállított csinos kis főkötőben, 1854

Le bon ton 1856, a felső és a középső sorban díszesebb esti főkötők, alul a kettő reggeli vagy pongyola főkötő

                           1855 körüli csipke főkötő rózsaszín berakott szalagdísszel


             1857 körüli esti vagy színházi főkötő fehér csipkéből és rózsaszín szatén szalag dísszel

                                             Simmler: Matylde Wernerowa, 1858

  A '60-as években a kerek főkötők helyet adtak a geometrikus fazonoknak amiket a fejtetőn viseltek, a fülekre nyúló rész eltűnt és hátul szép szalag elrendezéssel hullt alá, fiatal hölgyek egyre ritkábban viselték.
                           Viktória királyi hercegnő, később német császárné, 1862 körül


                                                               1864 körüli fénykép


                            1865 körüli fekete hímzett tüll főkötő meghosszabbított lebenyekkel
                1866 körüli divatkép, az alsó három kép két díszesebb és egy reggeli főkötőt ábrázol


                               1868 körüli főkötő, az alapja fekete tüll, dróttal merevítve

 Ez után az 1870-es évektől kezdve megfigyelhető a főkötők hanyatlásának korszaka. Fazonja ismét megváltozik, és a dús fonatokkal, ringlikkel, tekercsekkel tornyosan megpakolt fejecskék legtetején már csak egy kis csipke díszt volt, valami szalag vagy kevés virág dísszel aminek a hosszú végei lenyúltak a leomló frizurára hátul. Főkötőt már csak a férjes asszonyok viseltek és ők is otthon, a budoárjukban, színházban, míg a matrónák továbbra is ragaszkodtak hozzá nap közben is. Tulajdonképpen ezért van az, hogy se festményt, se fényképet nem találni főkötőt viselő nőkről ettől kezdve.
                                           Cendrillon 1870, házi ruha egyszerű főkötővel

                                         The Queen 1872, felül két díszes főkötő minta


                                   La Saison 1875, reggeli öltözék egyszerű főkötővel


                        Illustrirte Frauen Zeitung 1878, színházi vagy esti főkötő fátyollal


                      Le moniteur de la mode 1883, idősebb hölgy társasági ruhában és főkötőben


                                              Der bazar 1883, reggeli ruha és főkötő


                                        The season 1889, házi ruha és csipkés főkötő


                           Gyöngyökkel díszített esti vagy színházi főkötő, 1880-as évekbeli

  Az évszázad végére a főkötő már valóban divatjamúlt viselet lett, és a századforduló fiatal asszonya már csak a reggeli pongyolához vette fel - ha felvette. Nappal sem viselték otthon már, utcára kilépve pedig egy modern hölgy sem kockáztatta volna meg a viszolyogtató "nénizést" egy ilyen külcsínnel. A cselédek viseletébe a sima, fehér főkötő tovább élt és virult.
                        Der bazar 1891, színházi főkötő idősebb nőknek és két reggeli főkötő

 A korszaknak megfelelő főkötőt igen könnyen lehet készíteni, csak egy kis csipke, tüll alap és esetleg kalapdrót kell hozzá, díszítésnek könnyedebb szalag vagy virágok. Segítségek ehhez:
Hogyan készíts Viktoriánus nappali főkötőt
Hogyan varrj korhű közép-Viktoriánus nappali főkötőt

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések