Hajdanvolt buborékfújók


Nemsokára pikniket rendezünk a Margit-szigeten. Mivel a piknik arra a napra esik, amikor a szigeten Buborékfújó napot tartanak: Múltidéző Piknik 2015, gondolkodóba ejtett, hogy vajon a buborékfújás mennyire összeegyeztethető régi korok ruháinak viselésével.

Egy kicsit nehéz volt utána nézni, tekintettel arra, hogy hiába találtam egész hasznosnak tűnő ismeretterjesztő írásokat - lásd például az education,maimi.edu külön oldalt szentel a témának. Viszont sok helyen nem találtam arra vonatkozóan információkat, hogy a lehető legrégebbi adat a buborékfújásról mikortól származik. A Maimi Egyetem írói szerint egy 1587-es, francia fametszet a legősibb buborékos ábrázolás. A Wikipedia a buborékfújás elterjedését már a 17. századra teszi, amikor a szappan modernizálásának az első nagy folyamata lezajlott. Ez így egészen nem teljesen igaz. Minél inkább utánanéztem, annál mélyebb gyökereket és ősibb nyugati eredetet találtam.

Az első buborékfújókat ábrázoló képek nagyjából 1530 körüliek, sokkal korábbiak, mint ahogy a buborékfújással foglalkozó általam idézett irodalom meghatározta. Ha valaki egészen korrekt múltidéző akar lenni, akkor nagyjából 1530 utáni korszakok öltözékeinek felelevenítésével buborékfújással korhű tud lenni. Főleg, ha szalmaszálat használ "buborékpipának".

Koponyák, puttók, buborékok



Az a legfeltűnőbb a legkorábbi buborékfújó ábrázolásokon, hogy a buborékfújás kezdetben a művészetben nem a legvidámabb témaként lett megörökítve. A jellemzőbb allegória Erasmustól származik, ez a "Homo bulla est" azaz, az "Ember mint buborék" kép.

Barthel Bruyn Homo bullája 1530-ból

Buborékfújás a homo bulla est azaz "az ember egy buborék" közmondás allegóriájaként egy kölni freskón, amely egyidős a fenti Homo bullával, és talán az egyik legrégebbi buborékfújás ábrázolás


Hendrik Goltzius: Homo Bulla 1594


Ez köthető ahhoz az alap tapasztalathoz, miszerint az ember magzatburokban, tehát egy buborékban nő meg az anyaméhben valamint a koponya formája átvitt értelemben hasonló a buborékhoz. Az ehhez kapcsolódó asszociációt mutatja az alábbi metszet:


Homo Bulla - koponya - buborék anatómiai hasonlat 1536-ból


Ugyanígy az élet hossza, egy emberöltő is eltörpül a természetben zajló élet hosszához képest, akár egy buborék. A legkorábbi ábrázolásokon tehát egyáltalán nem volt vidám jelkép a buborékfújás, átvitt értelemben a halálról szólt, akkor is, ha leggyakrabban a puttók űzték a tevékenységet.


buborékfújó puttók 1590-ből



A Homo bulla est buborékkép szinte uralja a 16. és 17. századi buborékfújó ábrázolást, ami azt igazolja, hogy már a későreneszánszban, kora barokk idején gyakori tevékenység lehetett a buborékfújás.

Ha ehhez persze hozzászámoljuk azt, hogy az első kezdetleges szappanokat már az ókorban haj sárgításra gallok és germánok használták, ez a szappan a későbbiekben csak tovább fejlődött. Állítólag Nagy Károly már rendeletben írta elő, hogy a hűbéri birtokon szappanfőző iparost is tartani kell. A 9. századi arab alkimisták már írtak a szappan tisztító hatásáról, de hogy a szappanfújással hogyan is álltak az átlagemberek a középkorban, erről nem sokat tudunk.

A szívószál történetéből kiderül, hogy a buborékfújó pipa, amely még szalmaszálból készült körülbelül a 15  századra jelent meg, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a reneszánsz idején már már nagy valószínűséggel felnőttek és gyermekek is űzték a buborékfújás gyakorlatát.

A téma komor megjelenítése a 16. században a manierizmusban vált divatossá. Akkoriban a gyermek és felnőtt lét annyira nem különült el egymástól. A gyermeket kicsi felnőttnek tekintették. A buborék allegóriának az elemi ereje, amely pedig a középkori haláltánc - danse macabre - része, egyértelműen egy felnőtt és érett gondolatrendszer tükörképe. A buborékfújás infantilizálódásának még semmi jele nincs.


Már nem reneszánsz, hanem 18. századi mennyezetrészlet: buborékfújó csontváz "halál". A téma legkomorabb megjelenítése



Egy puttó odahelyezése egy koponya mellé, amint buborékot fúj, azt fejezi ki, hogy az ember előbb, utóbb csontvázzá válik egy puttószerű teremtésből. A buborék pedig mindaz, amit mi egy ember életének vélünk. "Hiúságok, hiúsága", ahogy Kölcsey írta "Vanitatum vanitas".  Rajkovits Zsuzsanna ELTE weboldalán található összefoglalójában a manierista, főleg holland buborékfújó festményeket Vanitas-csendéleteknek nevezi (atomcsill.elte).


Homo bulla "puttó" 17. századi holland festményen

David Bailly Dutch Vanitas 1650 körül

Jan van Kessel buborékfújója Vanitas szimbólumokkal keretezve

A 17. század végére a 18. század elejére már megjelenik a buborékfújás derűsebb értelmezése. Az egyszer élünk, és azt élvezzük ki hedonista felfogása. A buborékfújás ezzel egy időben elkezd
zsánerképek motívuma lenni, és főképp fiatal férfiak és hölgyek űzik ezt a tevékenységet. A buborékok levetik magukról a halált.

Karel Dujardin: Homo Bulla mint Fortuna, már pajkosan mosolyog és nem a múlandóságon mereng


Jacob or Jacques van Loo Vanitas festménye inkább egy hetyke Cupidót és egy erotikus zsánert mutat, mint az eredeti Homo bullát 

Meleg színek, virágok, szőlő, vidámság, buborékfújás halál nélkül - egy 1663-as festményen



Halálképekből életképek



A szappanbuborék fújásának története akkor vett igazán nagy fordulatot, amikor a szappan korszerűsödése megtörtént, meg persze túlélte az egész világot koponyaként látó manieristák ikonografikus gondolkodását.

Mindehhez szükség volt - az egyébként matuzsálemi élettartamot 102 évet megélt - Michel-Eugéne Chevreul, 19. századi francia kémikus szappanképződéssel kapcsolatos kutatásaira, valamint a sziksó, mosószóda mesterséges gyártásának gyakorlatára.


Ismeretlen festő műve a 18. századból


Burboni Lujza Mária Anna - XIV. Lajos francia király - lánya buborékfújás közben 1676-ból


Gustaf Lundberg buborékfújó hölgye


Az egyik leghíresebb buborékfújó festmény Jean Siméon Chardin nevéhez köthető, aki egy rokokó alakot festett meg 1733 körül, amint buborékfújás közben kihajolt az ablakon. Az új buborékfújóknak már nem sok köze volt az elmúláson való merengéshez. A buborékfújás, mint játék, érdekes élmény jelenik meg ezeken a képeken. A buborékokhoz való hozzáállást talán változtathatta az is, hogy a buborék "materializálódott" az emberek számára. Isaac Newton például foglalkozott a buborékok felszínén megjelenő fényjelenségekkel és kiszámolta, hogy milyen vastagságú lehet egy szappanbuborék fala, ott ahol a legvékonyabb.


Jean Siméon Chardin: Szappanbuborékok


Adriana Gerarda Speelman buborékfújó zsánerkép 1800 körül

A buborékfújást mind a szegények, mind a gazdagok gyakorolták. Ahogy napjainkban is ez az egyik legolcsóbb szórakozási formák egyike.


George Augustus Baker Portré gyermekekről 1853


Hugh Collins festménye a 1. századból


Valentine Cameron Prinsep buborékfújó az utcán a 19, századból


Gyermekek és nők játéka



A 19. századra leegyszerűsödve az ábrázolás a gyerekek és nők játékának tekinti, felnőtt férfi buborékfújót nagyon nehéz találni a képeken. 1882-ben még buborékfújási szakkönyv is "született" (The American Boys Handy Book: What to do and How to do it). A későbbiekben pedig egyre több főképp gyerekeknek szóló buborékos könyv jelenik meg.


Viktoriánus buborékfújó gyermekek

Antik buborékpipa

Antik buborékfújó

Bruck Lajos: Szappanbuborékok


A szecesszióban újra művészeti szimbólummá válik a buborék, és legtöbbször kacér nőkkel együtt ábrázolódik főleg grafikákon. Azt sejtetve, hogy az élet olyan gyorsan véget ér, mint ahogy egy buborék kipukkan, éppen ezért érdemes minél jobban kihasználni. Ez az üzenet valószínűleg inkább a férfiaknak szólt. A buborékok mellett a nők szexuális tárgyak.

Szecessziós buborékábráozlások

Bernhard Zickendraht: Buborékfújó

Képeslap az 1910-es évek végéről


A hedonista életszemléletet a majdnem meztelen buborékfújó hölgyek a 20. század elejére csak tovább fokozták. Persze visszatér egy-egy kép erejéig némiképp a dekadens életfelfogás hatására a homo bulla:

Homo bulla 1912-ből


A szecesszió és az art deco a buborékot, mint formát kedvelte és ki is használta azt a grafikában, reklámokban:

Adolfo Hohenstein szecessziós reklám 1899-ből
Frederick Little Packer art deco hölgyei
Erté art deco buborékja, melyek a változandó divatot mutatják


Egészen az 1920-as, 1930-as évekig kellett várni, hogy eljöjjön az időszak, amikor a buborékfújás az infantilitás jelképe és a védett gyermekkor részévé lett. Persze ekkor jelentek meg az első sorozatgyártású kezdetben fából, majd egyre inkább műanyagból készült buborékfújók.

Rose O´Neill's Kewpie (1910-es, 1920-as évek) babái sütivel töltött buborékokat fújnak, ennél negédesebb életképet el sem lehet képzelni

Marsh Lambert buborékfújó kislánya, virágok között az 1930-as évekből

Life magazin a 100 legjobb játék egyike (1940)

Paddy Carr képeslap az 1920-as évekből


könyvillusztráció 1966-ból


Napjainkban a buborékfújás a gyermekkor utáni sóvárgást fejezi ki, a könnyű játékot, a vidám időtöltést. A buborékfújás ábrázolásainak történetét nézve az az érdekes, hogy a kvázi buborékfújó gyermekeknél kezdtem, a puttóknál; a végére pedig eljutottam újra a gyermekekig, akik egy kvázi nekünk felnőttek által infatilisnek ítélt életszakaszt jelenítenek meg, miközben mintha védettségükben teljes ellentétei lennének a korai puttóknak. Lenyűgöző az a folyamat, amin a buborékok végigmentek az évszázadok alatt: és a gyermekkor egy "titkos kis homo bullává" alakult  a nagy "homo bullán" belül. Akár csak a buborékokban a buborékok.

------------------------



Forrás, felhasznált irodalom:
Bubbles (Miami Edu)
History of Soapmaking (Open Edu)
Szappan Wikipedia szócikk
Buborékok, képek, káprázatok (atomcsill.elte)
Hol a boldogság mostanában (Másik Dimenuió blog)
Adalékok a szívószál történetéhez (Manda)

Megjegyzések