V. Múltidéző Találkozó beszámolója Banya billentyűjéből








15. pénteken a szombati találka főpróbáját tartottuk, hogy be tudjuk kb. lőni az elkészülődéshez szükséges időt. Aztán persze a végeredmény ellenőrzésére lőttünk pár képet, melyek közül a Glamur-os képet emelném ki.

Ilyenekért szokott az újság előfizetést osztogatni! Vagy neem? Hajamat akkor Lizzy készítette, ami igazán japános lett aztán sajnos szombaton nem volt idő, úgyhogy valami hasonlót próbáltam készíteni, de szerintem az én hajam nem lett olyan jó, amit aztán egy igazi orchideával próbáltam kompenzálni.

Hát azt hiszem, hogy már bátran kijelenthetem, hogy a BKV-n való utazás mindig felszabadít a testemben valamilyen vegyületkoktélt, amitől aztán fülig ér a szám :-D és most nem a Joker-féle gázra gondoltam. A jókedv ilyenkor szinte garantált és az is jó érzés, ha mások arcára mosolyt csalunk.

A csapat a Kálvin téren gyűlt össze, ekkor készült eme remek kis csoport képecske is Viki jóvoltából.

Lord Vincent-et meglátva rögtön beugrott az „Englishman in New York” dallama. Látjátok feleim milyen jó dolog ez az anakronizmus, hogy egy ilyen ifjú férfiút egy olyan különleges sexepil aurájával ruházza fel, amit egyik D&G pólós ezüst fuxos, hitelre vásárolt merdzsós srác sem tud überelni.

A csapat a Városliget fele vette az irányt ahol egy kis zöldben való pózerkedés után újabb irányváltás következet és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumot vettük célba.
(ami a hősök terétől nincs olyan mesze pontosabban mondva Andrássy út 103.
).

A múzeumba megérkezve egy kicsit mellbe vágott ,hogy csak az ideiglenes kiállítást tudtuk megnézni, mert megvonták a támogatást. A különleges szobrokat rejtő kert is megmutatta, hogy nincs nagyon lóvé arra fele, mert nagyon elhanyagoltnak tűnt, azért megpróbáltunk egy kis színt vinni bele, az ülő Buddha kezébe friss virágokat raktunk és a többi képződményt némi statikai vizsgálatnak is kitettük. Mindenesetre a kiállítás szép volt és rengeteg inspirációval feltöltődve sikerült eljönni onnan.

Örülök, hogy végre eljutottam ide is.

Lassan megkordultak a pocakok és szomjas lett minden száj ezért meg hát amúgy is betervezett Hanami nevű Japán teaházba mentünk. Ez egy irinyó-pirinyó hely, amelyet minden teafanatikusnak, mint amilyen jómagam is vagyok tiszta szívvel ajánlok. Vikivel zöld teát ittunk, pontosabban Mancha teát ami olyan sűrű volt, mint a festék, hát az tuti, hogy nem illik közvetlen ivás után mosolyogni, mert a zöldes fogsorról egy sugárfertőzött veszett Godzillára lehet asszociálni. Az meg ugyebár nem guszti.

Ennél romantikusabb teakölteményt választott Sisi magának, az úgynevezett virágzó teák közül, ami kellemes íze mellett látványában is igen esztétikus teának tudnék leginkább definiálni.

Összességében megint egy kellemesre sikerült taliról írhattam nektek.

Köszönet Alizának, Vikinek, Angithiának és Gábrielnek, hogy lelkesen paparazzoztak és természetesen mindenkinek, aki eljött!

Megjegyzések

  1. Jo kis bejegyzes ez Banyuskam. XD Csa nekem tunik ugy vagy a kalvinos csoportkepen ugy nez ki minthe 100-as lenne a mellbosegem? ^^" Az elet kegyetlen velem. :T XD

    VálaszTörlés
  2. hát ha ilyen szemszögből nézzük, akkor mindannyian kofa néni kebelzacsijait hordjuk, ez a kimonó miatt van.... X-D

    VálaszTörlés
  3. A japánoknak nem volt ekkora mellük, de egy beöltözés kedvéért nem vágatom le őket:D

    VálaszTörlés
  4. le kellett volna fűzni, mint a 20-as években :-D, vagy ahogy Mulán tette, amikor bevonult katonának :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése