Zsebórák válogatása kezdőknek


A
rfi nép ritka esetben hordott több csillogó dísztárgyat, ékkövet, gazdagságuk a ruhák minőségén és asszonyaik díszítettségén látszott főként. Az idő mérését legtöbbször a községekben lévő hangütős toronyórák segítették, míg egy időben (úgy a XVIII. sz. közepe felé) elkezdtek megjelenni a zsebórák. Most, hogy az időt valahogy már maguknál kellett tartaniuk, ez a kis tárgy lett a férfiak egyik hatalmi jelképe. És amúgy is. A nőket sosem érdekelte a mechanika, a fizika, a férfiakat annál inkább! Így aztán mind a mai napig egy fontos és meghatározó tényező a férfin az Órája. Sok tulajdonságot elárul egy óra a viselőjéről, pontosan úgy, mint egy öltözet is.

Az 1950-es évekig még elég elterjedtek voltak a zsebórák, de helyüket a praktikus karórák szépen felváltották és az ezredévre szinte teljesen át is vették az uralmat. Ezeknek az óráknak a 90%-a már kizárólag elektronikus, kvarc. De valahogy a mechanikus szerkezetek maradtak az igazán jók és jócskán drágábbak is. Nézzünk pár olyan pontot a mechanikai órákban, amit érdemes figyelni, mikor vásárolni szeretnénk!

A tok. A szerkezet valamiféle tokban található. Ez sokszor ezüst, vagy arany tartalmú és jócskán befolyásolja az óra árát. Az ezüst, arany, platina anyagtartalmat jelölni szokták, a fémtokoknál pedig nem. A nikkel tartalmú anyagok különlegesen kopásállóak, napi használatra ajánlottak. A hátsó fedél lehet mintás, gravírozott, egyszerű, sima, kinek hogy tetszik. Ez sokszor felnyitható, de figyeljünk arra, hogy jól záródó legyen, ne libegjen szabadon! (Amerikai tokok néha menetesek voltak, ami jobban zárt, mint az egyszerű pattintós.)

Az üvegét is tekintsük meg, bár ez rengeteg esetben kiesett, vagy plexivel pótolták, mely az idő folyamán besárgult. Felettébb csúnya hatást kelt a számlapra… Ennek hiánya, csúfsága szerencsére kis költséggel pótolható, tehát még így megmenthetjük az óránkat. Az üveg foglalata is pattintós, felnyílós esetleg menetes, így figyeljünk ezeknek is a megfelelő záródására. A toknak még elengedhetetlen része a láncot tartó kengyel. Hiányának pótlása szebb tokoknál sajnos szinte lehetetlen. Mindezek ismeretében magunk döntsük el, hogy cicomás, flancos tokot alkalmazunk, mely feltehetőleg gyorsan kopik, vagy megelégedünk egy egyszerű (de nagyszerű) tokkal, ami nem kelt akkora feltűnést, hogy kicsapják kezünkből (mint egy arany órát), de mégis tartós, masszív.

Aprócska említést tennék még a koronáról, melynek feje sok régi óránál az idők (és használat) során keményen megkophatott. Ez még pótolható, főként roncsórákból.

Fontos látványos elemei az óráknak a számlap és a mutatók. Ezeket is rengeteg féle módón díszítették a közönség számára. A számlapon az órákat latin, vagy arab számokkal jelölték, az előbbinél a 4-es nem IV, hanem IIII jelölt! Használatra talán praktikusabb az olyan számlap, melyen látszódnak a percek jelölései is, így nem csak becsülhetünk az 5 perces intervallumban. XD

Vannak olyan órák is elvétve, melyek nem rendelkeznek másodpercmutatóval, ezeket hívják (az egyszerűség kedvéért) percmutatós óráknak. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem pontos az óra! A számlapot gyakran kerámiából készítették, ami a kemény behatásokat nem bírja, megreped, lepattogzik. Bár lehet restaurálni az erősen sérült számlapokat, mégis kerüljük az ilyen eseteket, de ne feledjük, hogy ez is leszerelhető, esetleg kicserélhető egy általunk kedveltebbre (ha méretben és másodperc lyuktávban megegyeznek). Mutatókra is figyeljünk, ezek is könnyen pótolhatóak, akár le is cserélhetjük őket kedves órásmesterünkkel. Ami igazán fontos, hogy a tok, a számlap és a mutatók esztétikailag össze illenek-e. Ez is teljesen szubjektív, valaki kedveli a díszes „barokk” mutatókat, valaki pedig megelégszik az egyszerűbb mutatókkal.

A szerkezet az óra lelke. Az eladók általában megengedik, hogy részletesen megvizsgálhassuk, ha pedig nem, akkor ne foglalkozzunk azzal az eladóval. Alaposan figyeljük meg, hogy működik-e, a korona megfelelően csavarható és nem esik ki. A szerkezetben a legsérülékenyebb rész az ún. billegő.


Elgin 246-os 17 köves szerkezet


Ez a kerék működéskor ide-oda forog és legtöbb esetben kis súlyokkal szerelt, ezen látható még a kis hozzá szerelt hajszálrugó is. A billegő tengelye elég vékony ahhoz, hogy a kis piros-rózsaszín foglalatból kitörjön egy erősebb ütés hatására! Tehát vásárláskor azt figyeljük meg, hogy a billegő ne kotyogjon a helyén! Régi óráknál a tengelyének cseréje vagy lehetetlen, vagy nagy odafigyelést, tapasztalatot igényel! A leginkább elterjedt cégek óráinak még utólag gyártanak billegőket és tengelyeket, de ezeket több ezer forintért javítják! A szerkezet másik fő jelleme a tengelyek foglalatainak típusai. Lehetőleg olyan órát keressünk, ahol a kis foglalatok pirosak, vagy rózsaszínűek. Ezek nem fémek, hanem magas keménységű kövek (ált. rubin), melyeken a fém kevésbé súrlódik, így precízebb és kopása szinte nincs a szerkezetnek! A szerkezet megfelelő működése közben hallható a jellegzetes, gyors „tikk-takk” hang. Ennyi szerkezeti ismertetés mostanra elég, bővebb kiadás később jön. Megemlíteném a szerkezetek vázának (óra platina) esetleges díszítését is, melyet némely cég előszeretettel dekorált. Régen ezeket gravírozták, majd a csiszolással is díszítő motívumokat tudtak felvinni.

Az itt kapott információk remélhetőleg segítik kedves múltidézős férfi társainkat megfelelő, működőképes és pontos órák kiválasztásában! És csak ismételni tudom az összes órakedvelő mondatát, miszerint ha egy ilyen zsebórája van valakinek, lehetőleg NE adjon túl rajta, mert nem lehet az eszmei értékének megfelelő összeget kérni egy 100 éves szerkezetű óráért!


Megjegyzések